Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
Kozmikus geodéziai obszervatórium .»• • -mfr-A ‘ A napokban veszik birtokukba a szakemberek Magyarország első kozmikus geodéziai obszervatóriumát, amely Penc község területén épült fel. A tudomány és a technika rohamos fejlődése tette lehetővé a kozmikus térség közvetlen kutatását. A mesterséges holdak megjelenése a geodéziának is új távlatokat nyitott. Segítségükkel pontosabban tudják megoldani a geodézia alapvető feladatait a „háromszögelési hálózatok’’ összekapcsolását az egész világon, a Föld alakjának meghatározását és egyéb tudományos feladatokat. (MTI fotó — Soós Lajos) Hol az igazság...? F. J. hatvani mozdonyvezetőt 1976. január elsejével elbocsátották állásából, kirekesztették a Magyar Államvasutak kötelékéből. Az ok: iszákosság! A szigorú döntést megelőzően többször, többen, s többféleképpen próbálták a huszonkilenc éves fiatalembert a becsületes útra téríteni. Munkatársai beszélgettek vele, rokonok hivatkoztak családja sorsára, hivatali felettesei fegyelmezték. Mindhiába. A kör bezárult. Illetve oda jutott egy tehetséges vasúti munkásember, ahová törvényszerűen vezetett az útja. Darab ideig állástalanul ten- gett-lengett a világban, aztán elhelyezkedett a gödöllői 213- as Építőipari Vállalatnál. Éjjeliőr. .. ★ _, — Egyetlen asszonytársamnak sem kívánom azt az életet, ami nekem jutott az utóbbi öt-hat esztendőben. Férjem teljesen az ital rabjává vált, pillanatig sem tudott uralkodni magán. S alkoholos állapotban mindenre képes volt. Verekedett, rám zárta a lakásajtót, szomszédokhoz futamította a kicsinyeket. Két gyermekünk van. A nagyobbik ősszel iskolába megy. Két kedves, szívemhez nőtt emberke. Utóbb nem is annyira az én sorsom érdekelt, sokkal inkább az ő jövendőjük. Így nőjenek fel? Állandó sokkban. rettegés, ben? Idegroncs lesz belőlük előbb-utóbb. Tulajdonképpen ez késztetett arra, hogy beadjam a válókeresetet, s ideiglenesen nagynéném védőszárnyai alatt húzódjam meg a kicsikkel. Január óta szorongunk ott. A Tabán utca kettőben. Hogy mikor volt a válóperi tárgyalás? Május elején. S az ítélet szerint férjemnek tizenöt napon belül el kellett volna hagynia Vörös Hadsereg utcai lakásunkat. Ahol mindenem van, ahol tisztességgel nevelhetném a gyerekeket. De ő még a zárat is kicseréltette, nehogy bejussak. ★ Az egykori mozdonyvezető elvált felesége panasszal fordult a városi bírósághoz, illetve kérte egy idő múltán a válóperben hozott döntés érvényesítését. Erre 1976. július 5-i keltezéssel, P. 20.043 /1976/12. iktatószám alatt, dr. László Ildikó bíró kézjegyével ellátva, újabb végzést kapott. Eszerint a férfinek tizenöt napot engedélyeznek a lakásban. Leteltéig yagy fellebbez. vagy pedig új otthonba költözik, esetleg ágybérletről, albérletről gondoskodik magának. F. J. nem protestált, nem fellebbezett. Vagyis a tanácsi A Mpnuhnn ifi*6. augusztus 6., péntek rendelkezésű lakás most már egyértelműen és visszavonhatatlanul a feleségét illeti. Csakhogy! Bírói döntés ide, bírói döntés oda, a lepasszolt mozdonyvezető nem tágít. Bitorolja a lakást, hagyja elesni a kis keresetű, nevét viselő feleséget, s a gyerekeket, akik pár esztendő múlva joggal szégyellhetik apjukat. ★ Az asszony, a mindenéből kisemmizett anya azonban nem adta fel a harcot, nem dobta be a törülközőt. A második bírósági végzéssel, amelyet hivatalból megküldték a városi tanácsnak is, felkereste az igazgatási osztályt. Remélte, ott lesz végre a dolgok kulcsa. — Mintha csak jól fejbecsaptak volna, olyan választ kaptam. Azt mondták, miért költöztem el a volt férjemtől. meg hogy adjak be igénylést, aztán három-négy év múlva ismét lesz lakásom. Amikor pedig kinyögtem, hogy nekem tulajdonképpen van, hiszen egykori otthonunkat kétszer ideítélték, csak a jogtalan, rosszhiszemű használót kellene belőle kitelepíteni, közölték: erre nincs hatáskörük. menjek szépen haza. Érti ezt? Fel tudja fogni? Jogerős bírósáI. Kisütött a nap. Az égen ritkás fehér felhők úszkáltak, olyan ziláltan, mint ahogy a megriadt tyúkok szoktak kotkodácsolva ke- ringélni az udvarokban. A szélső háznál egy motorkerékpár állt. A kerekek oldalain és küllőin még fénylettek az esőcseppek, a motor azonban már kihűlt. A két német átkelt a folyón a gázlónál — valamikor ott egy régi út haladt. Szemmel láthatóan jó térképeik voltak, ha egyszer ismerték ezt a gázlót. Akkurátusán körbejártak minden házat, hátizsákjuk kipúposodott, a csizmájukat belepte a falusi utca sárga pora. A partizánok négyen voltak. A dombról a falu mind a tizenhárom házát úgy látták, mintha a tenyerükön lenne. A két német pontosan benne volt a célgömbben. A hús-, tojás- és szalonnatolvajokat könnyen ki lehetett volna nyírni. De távolabb, a domb és a templom mögött egy katonai egység helyezkedett el. Elegendő volt — védekezésül a naptól — összehunyorítani a szemet, és rögtön láthatóvá váltak az úton az ágyúk, tankok, gépkocsik, a porfelhő és a hangyakicsiny katonák. A német hadsereg visz- szavonulóban volt. Sokáig várakoztak türelmesen, és Jazep először figyelte meg, hogy a gondolatok ilyen esetben körben forognak. Újra meg újra eszébe jutott a lovak halk nyerítése az istállóban, a szénapadláshoz ferdén odatámasztott létra, az elszáradt komócsin illata, és a .♦Lett író. „ iSm j gi határozat, ami pontosan annyit ér, mintha én szerkesztettem volna. Hát kinek van ebben a társadalomban becsülete? A salaknak, a herének. az erkölcstelennek? Lassan azt sem tudom, létezik egyáltalán olyan, hogy igazság... ? + A két kisgyermekkel, s alacsony postásjövedelemmel otthon nélkül maradt asszony felháborodását, keserűségét teljesen indokoltnak véljük. Nem értjük ugyanakkor azt a labdajátékot, ami a neki ítélt lakás birtoklási joga körül kialakult. Vagyis a hivatali eljárást, a hozott döntés ki játszhatóságát furcsálljuk. Mert a feleség kezében most van ugyan egy végzés, de abból nem tűnik ki. hogy igaza érdekében miféle jogszabályt kell alkalmazni. Tehát a bíróság a végrehajtó, vagy pedig a hatóságra tartozik a kilakoltatás? E kérdésben jó lenne a két testületnek mielőbb dűlőre jutnia. Éspedig nem csupán az annyit hangoztatott nőpolitika helyes érvényesítése végett, hanem mert méltatlan élvezi a köztulajdont, amire ügyelnünk mindenkor kötelesség. felesége fortró, gyengéd keze. Bőre a könyöke felett, a karján volt a legfinomabb, a legforróbb. Jazep sokszor megcsókolta ezt a helyet. Most is felvillant benne — legalább századszor, ha ugyan nem százötvenedszer (pontosan önmaga sem tudta, akármennyire igyekezett is), bár közben szidta magát ezért a szenvedélyéért, hogy még a szerelmet is számokkal akarja kifejezni. A felesége a faluban maradt, s vele együtt lenn maradt emlékeinek jó fele is. Pedig az emlékek csak akkor szépek, ha mind jelen vannak. Lehetséges, hogy az a két német az elveszett háborút a maga győzelmének tartotta. Nagy volt a kísértés. Két golyó — és ezek is elnémulnak. Jazep erősebben szorította a puskatust, és a cső rendíthetetlenül követte azt a kettőt — háztól házig, udvartól udvarig, istállótól, istállóig. Jazep tudta, hogy a martalócok háta mögött egy egész raj áll — hat vagy nyolc, de lehet, hogy tizenkét ember is —, a raj mögött a szakasz, a szakasz Könyv jelent meg Nagyrédéről 1966-ban a Gondolat Kiadó megjelentette Molnár József, nagyrédei születésű, 1974 végén elhunyt neves helytörténeti kutató Nagyré- de története a feudalizmus korában című munkáját. Ebben a szerző a falu kialakulásától az 1848—49-es forradalom és szabadságharc leveréséig követte nyomon a település történetét. A közelmúltban a helyi tanács publikálta Molnár József művének kéziratban maradt II. kötetét, Nagyréde története 1850—1945 címmel. A könyv írója az első kötethez hasonlóan. rendkívül széles körű forráskutatás alapján, nagy elmélyültséggel írta meg a szabadságharc leverésétől a | felszabadulásig faluja történetét. Mondanivalóját a következő tematikai sorrendben adta elő: a mezőgazdaság ( fejlődése, a filoxéravész és szőlőrekonstrukció, a falu társadalma, a politikai élet, az egyház és művelődés, a falukép. Monográfiájához időrendi mutatót csatolt, amelyben a gazdasági életnek, a birtokviszonyok változásának. a politikai életnek. a községpolitikának, az egészségügynek, az oktatásnak és népművelésnek, at egyházi életnek, a sportnak, a falu jelentősebb eseményeinek a krónikáját írta meg. mögött a század, a század mögött a zászlóalj. A katonák mintha összeforrtak volna: ha az egyikét meglökik, a többi is mozgásba jön, mint a dominókockák az asztalon. Ágyúk, tankok, aknavetők, géppuskák. Elindítod a lavinát, és a falut eltörlik a föld színéről. A lövegek sortüzet adnak le a tizenhárom udvarra, a tizenkilenc férfira, a huszonhét nőre és a negyvenegy gyerekre. A németek bizony nem fognak spórolni. Pedig a lőszerek sok-sok márkát érnek. Ráadásul most a szovjet hadsereg támadott: a lőszereknek még hasznát lehet venni. Különben lesz, ami lesz! — Pju! pju! — elsüvít a két golyó. A háború a két martalóc számára befejeződik, de azután küldenek egy szakaszt nagy kaliberű géppuskákkal — és a falu volt-nincs. A partizánok ismertek ugyan egy ösvényt a mocsáron keresztül, de az összes lakosnak aligha sikerülne arra elmenekülni. Mit csinálhatna négy puska, két kézigránát és két tőr annak a két németnek a háta mögött álló hadigépezet ellen? Moldvay Gy5zS Selejt A selejt tulajdonképpen . használhatatlan használati érték. A selejt — valamennyien tudjuk — elpocsékolt anyag, elfecsérelt idő és használhatatlan termék. A selejt elleni harcot tulajdonképpen állandóan folytatjuk, de a jelek szerint nem elég hatékonyan és eredményesen, mert selejtnek minősíthető termék, selejtesen végzett munka még mindig van. öreg szakival, kitűnő munkással beszélgetünk. — Milyen tényezők okozhatják a selejtet? — A rossz anyag, a kevés idő és legfőképpen az ember. Ezúttal tulajdonképpen nem is a gyári selejtről folyik a diskurzus, sokkal inkább a lakossági szolgáltatásokról esik szó. — Mi a szakmája? . , \ ' — Vízvezeték-szerelő. 1 — Mit tart a munkájáról? Eltűnődik, vakargatja őszbe csavarodó fürtjeit. — Nézze! A mi szakmánk egy nagyon keresett szakmai A jövőben pedig még inkább az lesz. Ahogyan szaporodik, bővül a hálózat, annál több vízvezeték-szerelőre van szükség. — Mondjon valamit a saját munkájáról! — Inkább a brigádról beszélnék szívesebben. Hosszú évek óta szocialista brigád vagyunk. Tulajdonképpen egyetlen komoly elhatározásunk van, amelyből- egy jottányit sem engedtünk az elmúlt években: Ha már csináljuk, csináljuk meg rendesen! Mert ugyebár össze lehet vágni a munkát, egy ideig még a víz is folyik, de azután... A napokban este későn kétségbeesve jön a szomszéd: — Lajos bácsi! Jöjjön már! Most csinálták a vezetéket; és lassan elönti a konyhát a víz. Szétszedem az eresztést, nézem a muffot, a kóctömítés sehol! Képzelje el! Tömítés nélkül vasra csavarta a vasat az a semmirevaló. — Bizony! A selejtes munka bosszantja az embereket; Az öreg szaki erre a megjegyzésre már rápöffent a pipájára és felemlít néhány esetet: — Tudja! A fiamék maszekkal parkettáztattak. Ilyen szép lesz, olyan szép lesz — ábrándoztak — és háromhónapi fűtés után úgy mozogtak a parketták, mint a dominók. Elmentem a parkettáshoz, és cipeltem a fiamékhoz: — Nézze meg ezt a munkát, a keserves mindenségit} a világnak! — Ja kérem! Nedves volt a fail! — Miért nem vetetett szárazát? Miért nem fígyelmez-; tette ezt a szerencsétlen fiatal párt, hogy ne verjék bele 3 pénzüket rossz anyagba? Két hosszú szippantás közben rám kérdezi — Látott-e már olyan cipőt, amelyiknek két nap múlva levált a talpa? Ugye látott! És olyan tv-t, amelyiket hetente a Gelkába hordanak? Vagy olyan tapétát, amelyik... Éá olyan lakást, ahol..: — Ugye, most már megérti, hogy a mi brigádunk miért nem végez rossz munkát? Ha nincs elég idő rá, vagy nincs megfelelő anyag, akkor inkább semmit! Minket senki ne szidjon és senki ne emlegesse tiszteletlenül az édesanyánkat. Egyszerűen, és csupán erről van szó... Szalay István Falhoz szorítottak ben- nüket — gondolta Jazep. — A halál torkon ragadott minket, s az erőnkből csak annyi futja, hogy arcul köpjük a hóhérokat. Hogy feldühítsük őket. Hogy aztán agyonlőjék a feleségünket, gyermekeinket, apánkat, anyánkat, nagyszüleinket. Mennyi golyó lehet a német automata tárában? Talán harminckettő — azaz három tölténytár kell, hogy a faluban mindenkit elpusztítsanak az utolsó szálig, ha a csatát elveszítjük, márpedig elveszítjük. Mit tehetsz, ha a falhoz szorítanak? Ülsz és vársz. Nem úgy, mint korábban, amikor szemrebbenés nélkül meghúztad a ravaszt. Most meg van kötve a kezed. Meg lehetett volna tenni, hogy nem törődsz az emberekkel, amíg idegenek voltak számodra, de próbáld csak meg a tieidre emelni a kést! A felesége bőre forró volt és finom, de csak a karja könyökön felüli részén, a tenyere viszont érdesen horzsolta Jazep nyakát, mikor az asszon^ szorosan hozzásimulva átölelte, s olyankor érezte a bőrkeményedéseket is a tenyerén, és mintha minden ilyen kis dudorban ott vert volna a szíve, ott lüktetett volna a vére. Majd Jazepnek az is eszébe jutott, amire nem lett volna szabad visszaemlékeznie, mert az ilyesmit úgysem lehet kifejezni sem számokkal, sem szavakkal. Hármójuknak a faluban ott volt a felesége, a gyerekei, a szülei, a rokonsága. Ez a három nem akart lőni. A negyediknek senkije sem volt. ö lőni akart. — Te arra a nyurgára célozz! — mondta Jazepnek az, akinek senkije sem volt. — Én megcélzóm a másikat, azt, aki alacsonyabb, meg rangjelzése van. Peter és Kazimir meg majd biztosítanak. — Melyikre célozzak? —• kérdezte vissza Jazep. A fasiszták eltöröltek egy falut a föld színéről, és az a negyedik, aki mindenáron lőni akart, az, elpusztított faluból való volt. Az egész rokonságát megölték, és bosszút akart értük állni, ahol csak lehet. Azt bizonygatta, hogy ha kettő eltűnik, a kutya se veszi észre; hogy ez a legalkalmasabb idő, mert a németek pucolnak, csak a sarkukat látni, fölösleges vacakolni velük. És nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. Közben a katonák bementek Peter házába, és Peter arra gondolt, mi lesz a faluból, ha. ők végeznek ezzel a két némettel. Ott a dombon, a templomnál farkaséhesen várták őket a többiek. Kazimiréknál még a legelején tartottak, az ő háza állt a legközelebb a gázlóhoz, a templomhoz, az ágyúkhoz. Kazimir majd kinézte a szemét, mikor a németek beléptek a házába. Semmi különösebb hasznuk nem lehetett ugyan belőle, mert ami a disznóölésből még megvolt, azt Kazimir elásta a kertben, kivéve a füstölőben lógó sonkát — kár érte, de nincs mit tenni. Kazimir kisfia már az udvaron futkosott, tehát minden rendben, nincs értelme agyonlőni őket. És úgy alakult, hogy abban a pillanatban, mikor a negyedik partizán (név szerint Alois) azt mondta: „Te arra a nyurgára célozz!”, a másik három összenézett és ugyanarra gondoltak. (Folytatjuk.)
