Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVU. évfolyam, 185. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1975. augusztus 6., péntek Aczél György nyilatkozata a TASZSZ-nak: A helsinki tanácskozás fontos előrelépés az enyhülés útján Aczél György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnökhelyettese válaszolt Jevgenyij Popovnak, a TASZSZ tudósítójának kér­déseire. — A helsinki záróokmány megvalósításának első éve az ön véleménye szerint milyen kedvező eredményeket hozott? — A helsinki tanácskozás óta eltelt évben Európa elő­rehaladt az enyhülés útján. Szélesebbé váltak az állam­közi kapcsolatok, bővült együttműködésük, sikeres erőfeszítések történtek a vi­tás kérdések békés és igazsá­gos rendezésére, a népek még jobban megismerték egymást. Mindez hozzájárult nemcsak Európa, hanem a világ más térségei politikai légkörének javításához is. A békés egymás mellett élés kibontakozásával föld­részünkön is biztonságosabbá vált a népek élete, javultak az építőmunka feltételei a szocialista országokban. A nyugat-európai munkásosz­tály és néptömegek harca a demokráciáért, a fasizmus és a monopóliumok ellen, új szakaszához érkezett. A bé­kés egymás mellett élés elő­nyeit Európa minden olyan társadalmi osztálya, cso­portja, kormányzati rendsze­re élvezi, amely nem fogad el a békével szemben sem­miféle más alternatívát. Ez az összes antiimperialista, demokratikus és haladó erő, a realitásokat számításba vevő politikai tényező kitar­tó, következetes küzdelmének eredménye. Annak az ered­ményes harcnak a gyümöl­cse, amelyet a szocialista or­szágok, és közöttük a Szov­jetunió, különösen nagy kez­deményező erővel, megala­pozott, reális és vonzó poli­tikával folytatnak a békéért, a biztonságért, az európai haladásért és együttműködé­sért, s a földrészünkön megteremtendő gyümölcsö­ző kapcsolatokért. Földrészünk új arculatá­nak kialakításában nagy szerepet töltött be az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet. Leonyid Brezsnyev elvtárs nemrég tett nyilatkozatában joggal állapíthatta meg, hogy föld­részünk az európai biztonsá­gi értekezlet megrendezésé­vel, a világpolitikában je­lentősen magasabb szintre emelkedett, mint amelyen annak előtte volt. Bár a helsinki záróokmány hosszú időre szóló akcióprog­ram, már most látható, hogy a közösen megfogalmazott alapelvek egyre inkább az államok közötti kapcsolatok alapvető normáivá válnak. Bebizonyosodott, hogy a hel­sinki tanácskozáson — mint Kádár elvtárs mondotta — „Nem voltak sem győztesek, sem legyőzöttek, ott nyerte­sek voltak, s mert minden nép, amely ott képviselve volt, nyert ezzel az értekez­lettel.” Az európai kommu­nista és munkáspártok jú­niusi berlini konferenciája megalapozottan hangsúlyoz­ta, hogy Helsinki újabb táv­latokat tárt fel a béke és a biztonság további erősítése, minden európai ország együttműködésének és kap­csolatainak gyümölcsöző fej­lesztése érdekében. — Az ön véleménye szerint milyenek az enyhülés további elmélyítésének távlatai az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyának fényében? — Hosszú és küzdelmes volt az út az 1969-es buda­pesti felhívás aláírásától a záródokumentum aláírásáig. S az azóta eltelt év tapaszta­latai is jelzik, hogy a végre­hajtás sem lesz egyszerű. Az elmúlt időszakban elért eredmények az enyhüléssel szembenálló erők elleni harcban születtek. Az imperialista körök ko­rábban az európai biztonsá­gi tanácskozás sikeréért áll­hatatosan küzdő szocialista országokat azzal vádolták, hogy önös, egyoldalú érde­kekből szorgalmazzák a megállapodást. Most ugyan­azok a körök a végrehajtás oldaláról próbálnak támad­ni. A 29 testvérpárt berlini értekezletének dokumentu­ma és a Helsinkiben elfoga­dott záróokmány világosan megmutatja azt az utat, amelyen eljuthatunk a béke és a haladás Eruópájához. Népünk és kormányunk örömmel üdvözölte a Hel­sinkiben aláírt záróokmányt, és munkálkodik az abban rögzített alapelvek egységes és kölcsönös végrehajtá­sáért, a kapcsolatok, az együttműködés bővítéséért. Válaszát így fejezte be: A helsinki tanácskozás fontos előrelépést jelentett ennek a folyamatnak az erő­sítésében és reményt keltő távlatokat mutatott. (MTI) Libanon: Tűzszünet fegyverzajjal Megkezdhették a sebesültek elszállítását a Bejrút melletti Teli Zaatar palesztin menekülttáborból. Becslések szerint mintegy 4 000 palesztin és libanoni sebesült vár el­szállításra. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) A csütörtök reggeli első jelentések szerint a tűzszü­net életbelépésének időpont­jában valamennyi libanoni fronton hallgattak a fegy­verek. A tűzszüneti megállapo­dást ellenőrző Szíriái—liba­noni—palesztin bizottság a délutáni órákban tartotta el­ső ülését egy Bejrúttól mint­egy 25 kilométerre levő hegyvidéki városkában. Mint az ülésen elnöklő Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Li­ga libanoni különmegbízott- ja közölte, Szíriát Khaddam külügyminiszter képviselte a bizottságban, a palesztin küldöttséget pedig Kaddumi Hirosimában megszólalnak a szirénák Hirosimában ma reggel, helyi idő szerint 8 óra 15 perc­kor megszólalnak a szirénák, hogy az atombomba ledobá- sának 31. évfordulójára emlékeztessék a város lakóit. Az 1945. augusztus 6-án ledobott atombombának még. ma is vannak áldozatai. A hirosimaiak ezreit kezelik abban', a kórházban, amelyet 1956-ban a bombatámadás károsult­jainak gyógykezelésére alapítottak. vezeti. El-Kholi arról nem nyilatkozott, hogy ki képvi­seli a libanoni jobb- illetve baloldalt. Kaddumi egyéb­ként szerda este Damasz- kuszban találkozott Jasszer Arafattal. A csütörtök reggeli fegy­vernyugvást megelőzően szerda este és az éjszaka je­lentős részében Bejrút kü lönböző negyedeiben még mindig voltak összetűzések A harcok és a Teli Zaatar menekülttábor sebesültjei­nek elszállításával kapcsola­tos nehézségek arra késztet­ték az akciót irányító Vörös- kereszt vezetőit, hogy elha­lasszák a csütörtökre terve­zett evakuálást. Mint szer dán este közölték, a sebesül­tek elszállítását pénteken folytatják, addig pedig fe lülvizsgálják a mentési ak­ció szervezését. Tájékoztató az első félévi külkereskedelmi forgalomról A Külkereskedelmi Mi­nisztérium összesítése szerint az első félévi külkereskedel­mi forgalma alapjában a népgazdasági tervben kitű­zött célokkal összhangban alakult. Devizában mérve mind a rubel-, mind a dollár- elszámolású export nőtt. De­vizákban mérve az első fél­évben mintegy 6 százalékkal exportáltunk többet és 9 szá­zalékkal kevesebbet hoztunk be, mint a múlt év azonos időszakában. Rubelelszámolású forgal­munk — devizában számítva — 180 millió rubellel volt nagyobb, mint a múlt év el­ső felében. A kötésállomány a szocialista országokkal ki­elégítő. Megalapozottan szá­míthatunk arra, hogy az éves teljesítés a tervben és az ál­lamközi megállapodásokban előirányzottaknak megfelelő lesz. Exportban és import­ban is ugyan előfordulhat, hogy a kontingentált termé­kek közül néhányat áru­hiány, a felhasználói igény hiánya miatt vagy más ok­ból nem szállítanak le egy­másnak a vállalatok, illetve ezeket más termékekkel he­lyettesítik, egészében véve azonban tervszerű teljesítés­sel számol a Külkereskedel­mi Minisztérium. A tőkés export dollárban számítva 3 százalékkal emel­kedett, de jelentősen csök­kent az import. A minisztériumban külö­nösen a vegyipar eredmé­nyeit tartják örvendetesnek. Termékeink nagy része ex­portképes, s az első félév­ijén jóval több vegyicikket adhattak el a világpiacon, amint amire eredetileg szá­mítottak. Most már kedve­zően éreztetik hatásukat az újonnan üzembe helyezett beruházások, köztük a Péti Nitrogénművek új részlegei, amelyek értékes exportcik­keket is kibocsátanak. Az importnak a múlt évi szinthez viszonyított lénye­ges csökkenése elsősorban azzal magyarázható, hogy tavaly a behozatal jelentős mértékben megugrott. Egyes termékekből a behozata most a normális szintre állt vissza. Egyébként ez év első felében körülbelül 12 száza­lékkal volt magasabb az im­port, mint 1974 hasonló idő­szakában. Az esztendő to­vábbi részében a behozatal megélénkülésével lehet szá­molni, a tervezett mértéket éves szinten azonban való­színűleg a tőkés import nem éri el. A külkereskedelmi csere­arány az első félévben kö­rülbelül 7 százalékkal volt jobb számunkra, mint a múlt év első felében. Ezt a 7 százalékos arányt az egész év folyamán valószínűleg nem tudjuk tartani, mert az általunk importált nyers­anyagok ára ismét emelke­désnek indult, így is a szá­mítások szerint 1976-ban 5 százalékkal lesz magasabb a magyar exporttermékek ára az importcikkekéhez viszo­nyítva, mint a múlt eszten­dőben. A jelek szerint az ország idei külkereskedelmi mérlege kedvezőbb lesz, mint tavaly, s jobb lesz a terve­zettnél is. A Külkereskedelmi Mi­nisztériumban azt is elmond­ták, hogy az első félévi ered­mények jó alapokat terem­tettek az éves külkereske delmi terv teljesítéséhez. A tervezettnél valószínűleg több áru áll rendelkezésre a vegyiparban, az alumínium- és a feketeíém-kohászatban A mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelés időjárás okozta problémái miatt azonban számolni kell egyes élelmiszeripari és mezőgaz­dasági termékek exportjá­nak a visszaesésével, amit egyéb termékek exportjával igyekszik majd pótolni a kül­kereskedelem. A tőkés or­szágokat sújtó recesszió ol­dódása várhatóan folytató­dik, bár a kereslet növeke­dése rövid távon csak a fo­gyasztási szektorban vár­ható és nem valószínű, hogy ez gyorsan átterjed a beru­házási javakra is. Az élén­külő kereslet hatására vál­toznak az értékesítés és a beszerzés feltételei is. Borbély Ssidor Hevesen Tegnap, csütörtökön délelőtt ülést tartott az MSZMP heves; járási párt-végrehajtóbizottsága. A testület megvi­tatta az 1976. I. félévi cselekvési program teljesítését. A já­rási párt-végrehajtobizottsági ülésen részt vett és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője is. Bemutató időben Mj íglepetlen kaptam föl 1 1 a fejem egy értekez­leten. Országos nagyvállalat műszaki igazgatója fejteget­te, milyen lehetőségekkel számolva tartják mégis meg­valósíthatónak nagyszabású terveiket A tények tárgyi­lagos felsorolása közben azonban egyszercsak félre­tette jegyzeteit és arról kez­dett beszélni, hogy hiába a sok-sok milliós műszaki fej­lesztés, ha az embereket nem készítik fel jó előre az új technika igénybevételére. Náluk ezt is megtervezik, tudatosan építenek a mun­kások érdeklődésére, újdon­ságok iránti fogékonyságá­ra, hogy mire felszerelik, már ismerősként kezelhessék az új gépeket, berendezése­ket. Nem kell szakembernek lenni hozzá, hogy ember és gép egymásra utalságát, köl­csönhatását, elválaszthatat­lan kapcsolatát megértsük. Az én meglepődésemet sem ez váltotta ki, inkább azon lepődtem meg, hogy a jelen­levő szakemberek mennyire az újdonságnak kijáró ér­deklődéssel figyeltek föl. Ha rövid időre is, de hamaro­san ez a tulajdonképpen „műsoron kívül” elhangzott megjegyzés került a vita középpontjába. Mert mint kiderült: megfelelő módszer alkalmazásának szükségessé­gét máshol is érzik, csak éppen nem mindenütt csi­nálják. Nincs hozzá idejük, erejük, nem tudtak kellő formát találni — az ok többnyire mindenütt ugyan­az. És a következmény: nem­csak az új gépek felszere­lése, beállítása telik hóna­pokba, újabb heteket, hó­napokat vesz igénybe, amíg a munkások megbarátkoz­nak velük, kiismerik őket, „ki tudják hozni” belőlük a várt teljesítményt. Soha nincs annyi várako­zás, idegeskedés, izgalom a műhelyekben, üzemrészek­ben, mint ilyenkor. Aki is­meri a gyárak belső életét, jól tudja ezt. A próbaüze­melésnek nevezett kipróbá­lási időszakban együtt iz­gul, lelkesedik és káromko­dik a mérnök és a munkás, mindig kevés a nyolcórai munkaidő, amíg nem mű­ködik olajozottan az új gép, gépsor, senkiben nem oldó­dik a feszültség. Ilyenkor, az együttes felelősség szo­rításában mutatkozik meg igazán, mennyire egymásra utalt a gép és az ember, a munkás és a mérnök. Azon az értekezleten mind­ezt abban foglalta össze a jegyzeteit félretevő műszaki igazgató, hogy a munkások fogékonyak az újdonságok iránt. Bebizonyosodott előt­tük, hogy nem kell félni tőlük. Nem a kenyerüket veszélyeztetik, hanem köny- nyítik a munkájukat, meg­kímélik fizikai erejüket. Ma már idősebb munkásoknak is ritkán jut eszükbe, hogy még tizenöt-húsz éve is gyakran palotaforradalom tört ki egy-egy műhely fel­újításakor. Sistergő indula­tok csaptak össze, találgat­ták, hol szorítanak majd a normán, mennyivel lesz ke­vesebb a borítékban. Követ­kezetes bérpolitika, folya­matos technikai megújulás feledtette el a rossz emlé­keket. És tette nyilvánvaló­vá; az új technika nem azért van, hogy kevesebbet keressenek, hanem hogy ugyanazzal vagy éppen ke­vesebb erővel, több legyen a termelés. Még az asszo­nyokat is az újdonságok pártjára sikerült állítani ez­zel a következetességgel, pe­dig sokáig — talán emlék­szünk rá — őket emlegettük a korszerűtlen megoldások legharcosabb védőiként. Ná­luk persze bizonyára a ház­tartási gépek térhódítása is hozzájárult az előítéletek feloldódásához, de minden­esetre; ma már segítséget, könnyebbséget várnak ők is a gyárban az új gépektől, akárcsak otthon. /"Vülni kell ennek a ^ várakozásteli biza­lomnak, örülni a szétfosz- lott félelmeknek. De meg is kell felelni a bizalomnak. Mindenütt kell, hogy legyen idő és alkalom az előzetes ismerkedésre: egyetlen új gép megérkezése sem okoz­hat meglepetést. V. E. j I

Next

/
Thumbnails
Contents