Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

í 1 € i 5 ■verd a esti külpolitikai kommentárunk: < Csorbuló örökség ALIGHA LEHET CSODÁLKOZNI AZON, hogy ! :< Korzikában töltött szabadságáról visszatért Georges s Uarchais a szokottnál is keményebben fogalmazott ? tedd esti televízió-nyilatkozatában. Mi tagadás, nem < i kormány, hanem — az FKP KB főtitkárának gon- l iol&tát kölcsönözve — a politika szorul átalakításra, 5 ényeges módosításra Franciaországban. ? Márpedig a jelekből ítélve, semmi sem utal ilyes- i fajta változásra. Annál több szó esik a kabinet eset- | leges átalakításáról. Ha a szóbeszéd igaznak bizonyul- s na is, az igazságügyminiszter — Giscard elnök régi ? bizalmasa — aligha válnék meg tisztségétől. Nem s véletlen, hogy őt küldték nemrég Rómába, az elnök ? személyes üzenetével, valamint a franciák támogatási s készségének kinyilvánításával. > KINOS MEGLEPETÉST KELTETT Schmidt kan- \ cellar szándékos „elszólása” a nyugati nagyhatalmak ? Puerto Rico-i megállapodásról. Ami Olaszországban 4 bekövetkezhet előbb vagy utóbb — nevezetesen a | kommunisták bekerülése a kormányzatba —, attól \ bizonyos párizsi körök is tartanak. Ám a nyílt fellé- > pés, a beavatkozás helyeslése belpolitikailag árthat \ Giscard elnök megtépázott személyes presztízsének, s > a kedvezőtlen hatás ellensúlyozására született meg az < olaszoknak felkínált segély ötlete. A nemzeti szuvere- > nitásukra, függetlenségükre mindig oly büszke fran- < ciák körében visszatetszést keltett a nyílt zsarolás és | beavatkozás Puerto Rico-i terve. Túlontúl közeleg < 1978, a francia választások éve, s ha a szavazók a bal- > oldalt juttatnák többségre, tiszteletben kell tartani a < választások eredményét — hangsúlyozta Marchais. | NÖVEKVŐ KATONAI KIADÁSOK az egyik ol- í dalon, hónapról hónapra több és több munkát kere- < ső a másikon. Gyengülő vásárlóértékű frank, emelkedő : árak és változatlanul magas deficit — Marchais így j foglalta össze a dolgozó franciákat leginkább érintő ; j gondokat. A megoldás? Georges Marchais ezzel sem j; maradt adós: „Azokra a változásokra, amelyekre a dolgozóknak és a nemzetnek szüksége van, csak a bal- 1; oldal hatalomra jutása esetén kerülhetne sor” — ál­lapította meg. S nyomatékül még azt is hozzátette: a 1; növekvő elégedetlenség légkörében egyre több gaulle- ista fordul a baloldal, nemegyszer az FKP felé. 1;-A^VVNA^/V^AAA^WVVAAAAA^VNAA/XA^VNAA^AAAWAAAAAA^VWWVWWVVVV Kivégzés Khartoumban 36 százalékkal magasabb nemzeti jövedelem Mihail Leszecsko a KGST-orsságok együttműködéséről — A szocialista gazdasági integráció komplex program­jának elfogadása óta eltelt ötéves időszak fő ered­ménye a KGST-országok nemzetgazdaságának további fejlődése, a népjólét emelke­dése. s ezen az alapon a szocialista országok egységé­nek és összeforrottságának szilárdítása — mondotta többek között a TASZSZ munkatársának Mihail Le­szecsko, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, a Szovjetunió állan­dó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban. dó földgázvezeték, az uszty- ilimszki cellulózkombinát, a kijembajevi azbesztkombinát, vasérckitermelő vállalat stb. öt év alatt a Szovjetunió­nak a KGST-tagországokkal lebonyolított árucsereforgal­ma több mint megkétszere­ződött. Mihail Leszecsko nyilatko­zatának további részében ar­ról szólt, hogy a nemzetgaz­daság fejlesztésében és az in­tegráció komplex programjá­nak megvalósításában elért eredmények hozzájárultak a szocialista közösség országai és a KGST nemzetközi te­kintélyének szilárdításához, így az utóbbi években meg­állapodást írtak alá a KGST együttműködéséről Finnor­szággal, Irakkal és Mexikó­val. A KGST-országok, amidőn az együttműködést a komp­lex program alapján fejlesz­tik, egyidejűleg cselekvő lé­péseket tesznek a világ töb­bi országával való egyenjo­gú. és kölcsönösen, előnyös együttműködés fejlesztése ér­dekében is. mondotta egye­bek között Mihail Leszecsko. A szudáni ' hírügynökség jelentése szerint a július 2-i puccskísérletben való rész­vételért halálra ítélt 81 sze­mélyen szerdán reggel Khartoumban végrehajtották az ítéletet. A kivégzetteken kívül eddig 14 „összeeskü­vőt” sújtott a bíróság élet­fogytiglani, egyet pedig tíz évi szabadságvesztésre. A vád szerint az- elítéltek „há­borút indítottak Szudán el­len, és Nimeri elnök hatal­mának megdöntésére szövet­keztek”. A hírügynökség bejelentet­te, hogy további 232 vádlott ügyében az ítélet még ki- V hirdetésre vár. fogad el segítséget A KGST-országok nemze­ti jövedelme az 1971-től 1975- ig eltelt időszakban átlago­san 36 százalékkal növeke­dett, az ipari termelés értéke pedig csaknem másfélszere­sére nőtt. Ez újabb meggyő­ző bizonyítéka a szocialista gazdasági rendszer vitatha­tatlan előnyének. — Az elmúlt években az együttműködés történetében első ízben dolgozták ki és egyeztették a KGST-orszá­gok sokoldalú integrációs in­tézkedéseinek tervét az 1976- tól 1980-ig terjedő időszakra. E tervben előirányoztak mindent, ami az integrációs létesítmények közös építésé­hez és az érdekelt KGST-or. szágokbán a nyersanyag- és fűtőanyagipar. a közlekedés, a gyártásszakosítás és koo­peráció fejlesztéséhez, fontos tudományos-műszaki problé­mák közös megvalósításához szükséges. Csupán a Szovjet­unió területén az érdekelt KGST-országok részvételével olyan hatalmas integrációs objektumok épülnek, mint az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati országhatáráig húzó­Kína nem A Pekinget közvetlenül fe­nyegető újabb földrengés ve­szélye csökkenni látszik, bár nem zárható ki teljesen — közölte a kínai külügymi­nisztérium szóvivője szeiz- mológusok elemzésére hivat­kozva. Eszerint valószínűtlen, hogy a főváros körzetét a Richter-skála szerinti hatos­nál nagyobb erősségű föld­lökések érjék. Ugyanakkor a szóvivő jelezte, hogy az ed­digi rengésektől leginkább sújtott Tangsan—Fengmin körzetben még mindig érez­hetők utórezgések. A kínai hatóságok válto­zatlanul elsőfokú készültsé­get tartanak fenn és ez a helyzet — nyugati megfigye­lők szerint — még hetekig elhúzódhat. A kínai kormány elutasí­totta Waldheim ENSZ-főtit- kár ajánlatát, hogy a világ- szervezet segítséget nyújt a természeti csapás sújtotta körzetek lakosságának. Mint az ENSZ New York-i köz­pontjában kiadott kínai köz­leményből kitűnik. Kína sa­ját erejére támaszkodva nyújt majd segítséget a föld­rengés áldozatainak. Az Űj Kína hírügynökség mind ez ideig nem számolt be azokról a károkról, amelye­ket a körzet a július végi földrengések következtében szenvedett el. Kínában óriási pusztítást végzett a földrengés. A képen: orvosok vizsgálják a július 28-i katasztrófát túlélő lakos­ságot Tangsangban. (Népújság telefotó — MTI — KS) Finnországi iátogatások Történelmi bédekker Kállai Gyula finnek és magyarok gyűrűjében. (Fotó: Antal Sándor) 1. Eger—Budapest mikro- busszal 2 óra 35 perc, Bu­dapest—Helsinki TU—154-es sugárhajtású gépen 2 óra 20 perc. Igaz, az előbbi az egyre zsúfoltabb 3. számú főúton, az utóbbi pedig 11 ezer méter magasan, zavar­talanul, óránként 900 kilo­méteres sebességgel halad célja felé. És amíg lent a földön a járművek igyekez­nek egymás elé tülekedni, fent le nem írható színék kavalkádja jár láncot előt­tünk — hajnali fél három­kor a Balti-tenger fölött fel­ragyogó nap kísérőjeként. Egy órával később nappali fénynél nyújtották át csok­raikat a finn testvérvárosok képviselői, akik őszinte örömmel köszöntötték azt a 200 fős magyar delegációt, amely Kállai Gyulának, a Politikai Bizottság tagjának, a Hazafias Népfront Orszá- ’gos Tanácsa elnökének veze­tésévé! érkezett a barátság egy hétig tartó fesztiváljára Finnországba. Szeged, Szé­kesfehérvár, Salgótarján, Miskolc, Szolnok, Esztergom, Pécs, és Debrecen küldött­ségével együtt landoltak Helsinkiben Eger képviselői is, akiket Pori város hívott meg. fogadott és látott ven­dégül. Eger „színeit” mun­kások. középiskolai tanár, orvot: újságíró, párt-, taná­cs' ■ Fiúsági és népfrontveze­tő '-"ovisélte. A 20 tagú fcü’ uutséget dr. Varga Já­nos. Eger Város Tanácsá­nak elnöke és Kovács Já­nos. a városi pártbizottság titkára vezette. ★ És most, a megérkezés és a kötelező bevezető után tartsanak velem, ismerked­jünk ezzel a szép baráti or­szággal, ahol kalauzaink, kísérőink nem engedték ide­genvezetőnek nevezni magu­kat, mert ők, mint mond­ták, rokonvezetők. S való­ban azok is voltak, kedve­sen barátok és rokonveze­tők. Vendéglátóink még csak egy tartós nyújtózkodást e\rHémw jDIfi. augusztus 5„ csütörtök sem engedélyeztek az éjsza­kai repülés után, máris autóbuszba ültették a cso­portokat és indították őket a testvérvárosokba. Az eg­riek a szegediek társaságá­ban — akik Turkuba utaz­tak — indultak a Helsinki­től 280 kilométerre fekvő testvérváros, Pori felé. Ez az út is és az egész finn­országi utazgatás nemcsak igazolta, hanem túl is szár­nyalta mindazokat az el- - képzeléseket, amelyeket Finnországról tudtunk, ma­gunkkal vittünk. Gyönyörű ez az ország. Égbe nyúló, haragoszöld fenyvesekkel fehér törzsű nyírfák váltják egymást, időnként kék hátú tavak, sárguló repcetáblák, méreg­zöld gabonaparcellák törik meg az erdők folytonossá­gát. A fenyvesek közé élénk, sokszínű házak, gyárak, vá­rosok ékelődnek. A harc itt még ma is folyik az ember és a vadon között. A jég alkotta sziklás talaj, a sű­rűre nőtt erdők útját pró­bálják állni a civilizálódás- nak, de a győztes az em­ber, amely keményebb és erősebb a természetnél: Az ember a győztes, aki erdőt irt, csatornát ás, óriási fe­nyőket dönt, gabonát ter­mel és állatot nevel, gyá­rakat, városokat rajzol az erdők helyén a térképre. Azt mondják, Finnország a fény és a víz birodalma, a sok ezer tó, a tengermosta lágy sziklapartok és az éjféli nap országa. Valóban, a finn táj két alapvető és uralko­dó jellege a fa és a víz. Az ország területének 68,4 szá­zaléka erdő, nem egészen 10 százaléka víz, és mind­össze 9,6 százaléka a Meg­művelt föld. Azt is mond­ják, hogy az erdők tartják el a finneket. A titokzato­san, félelmetesen zúgó fe­nyőóriások és a szellőben is félénken rebbenő nyírfák, amelyek összeölelkezve kel­nek lábra, hogy a folyók hátán — úszó tutajokként — a feldolgozó gyárakba jutva fehér tekercsekké ala­kulva a finn papír alakjá­ban eljussanak a világpiac­ra. Óriási és meghatározó a fa, a papír jelentősége a finn gazdaságban. A papír­gyártó ipar korszerű, állan­dóan tökéletesedő techniká­ra épül és bár fogynak, egyre dőlnek, pusztulnak a hatalmas fenyők, ismételten megújulnak a finn erdők: fiatal csemeték nyújtózkod­nak, erdőgenerációk sora­koznak, ígérnek jövőt és vi­szonylag jó életet. Megújulnak, mint aho­gyan újult és újul az ember is, amely uralkodik a tavak és az erdők országán, és aki kemény munkával, hallatlan akarattal és szorgalommal tette szolgájává, termővé a vadont. Erdőt irtott, csator­nát ásott, magot vetett a sovány sziklás talajba, ame­lyet valaha a jég alakított ki és életet csikart ki belő­le. A finnek olykor tréfás keserűséggel mondják, hogy az ősök nem ezt a mostoha tájat keresték, de hát ezt találták. Viszont a szűkös­séget, olykor a zordságot, a táj szépségével, megszámlál­hatatlan szigettel, mindig friss és pezsdítő levegővel, hosszú, de nem embertelen téllel, meleg, pihentető nyár­ral és fehér éjszakákkal — a nyári hónapokban napon­ta 22 órát süt a nap — egé­szítette ki ráadásként a ter­mészet. A finn nép megszerette, meghódította és sok-sok szenvedés árán megvédte a számára nem mostoha föl­det. Harcolt az elnyomó svéd hercegségekkel és az árnyékként felette sötétülő cári Oroszországgal szem­ben. És ahogyan behódolt a természet, az erdő, ahogy a mezők szélén nőttek a fal­vak, a városok, a tájjal együtt alakult és formáló­dott a társadalom, még ha ez a társadalom olyan volt és Olyan ma is, hogy kinek milyen és mennyi a földje, az erdeje, a háza — olyan az ember és olyan a hitval­lása a hazájáról és a vi­lágról. Nem mindegy, hogy kastélyban, vagy kunyhóban születik-e, él-e valaki. Sokszor lecsapott a cári kard ebben az országban a tüntető munkásokra, az 1905-ös oroszországi forra­dalom hatására azonban megmozdult Finnország is, a munkások a függetlenségért, a szocializmus eszméiért vo­nultak énekelve az utcákra, de önállóságot csak a pro- letáriátus Oroszországa, Le­nin adott Finnországnak. Az orosz példa nyomán itt is összecsaptak az erők, vörö­sök és fehérek álltak szem­ben egymással a kettésza­kadt országban. A forrada­lom elbukott, tobzódott a gyűlölet, a bosszú, az egész ország egy nagy internáló táborrá vált, de mert a munkás-, a dolgos kézre szükség volt, kinyíltak a börtönkapuk,, kezdődött — vagy folytatódott? — a küz­delem a létért, a természet­tel és az elnyomókkal szem­ben. Gazdasági válság, mun­kanélküliség gyengítette, a nacionalizmus szította gyű­lölet gyilkolta a népet. S bár 1932-ben a finn kor­mány megnemtámadási szer­ződést kötött a Szovjetunió­val, az imperialista hatal­makra támaszkodva, kom­munistaellenes külpolitikát folytatott. A reakciós Man- nerheim — a szobra Helsin­ki egyik nagy terét díszíti — 1939—40-ben belehajszolta az országot az úgynevezett „té­li háborúba” a Szovjetunió ellen. Mindössze egy fél évig tartott ez a háború, az 1940 márciusi békeszerződésben Finnország lemondott Nyu- gat-Karéliáról és 30 évre bérbe adta a Hanko-félszi- gelet a Szovjetuniónak. 1940 őszén német csapatok száll­tak partra Finnországban és 1941 júniusától 1944 szep­temberéig Finnország részt vett a Szovjetunió elleni há­borúban. az 1944 júniusi súlyos viborgi vereség után azonban kénvtele.n volt fegy­verszünetet kérni. ★ Hideg, kemény, kegyetlen évek voltak ezek a finn nép életében és keserű lecke ér­telmetlen harcuk. De végre megszületett az óhajtott bé­ke. A csonka, megtépett fe­nyőóriások alatt a füstölgő városok, gyárak romjai kö­zött kesereg, éhezik a nép, amely azonban sokat ta­pasztalt, tanult és látja: az élet nem térhet vissza a ré­gi vágányra. Űj politika for­málódik, színre lép, előjön a föld alól a kommunista párt, a nép legjobbjai fegyverrel szállnak szembe a fasiszta megszállókkal. S egyre töb­ben vannak, akik közele­dést, barátságot, tárgyalá­sokat sürgetnek a hatalmas szomszéddal, a Szovjetunió­val. Egyre nagyobb azok­nak a száma, akik azt vall­ják: másként is nézheti egymást a két nép, nem­csak célgömbön, irányzókon keresztül, fegyverrel a kéz­ben. A háború után nehezen szedi a levegőt az ország, de aztán lépés lépést követ. Á gyárak gépei megindulnak, otthont keresnek és terem­tenek a volt frontkatonák. A romok helyett új házak épülnek, amit a bomba, grá­nát pusztított, helyreállítja a kéz. A munkásosztály ér­zi, mutatja erejét, sztrájkok­kal, tüntetésekkel „nyomja” a politikusokat, a békés együttélés politikája felé. 1948 Helsinki — az olim­pia éve. Nemcsak a zászlók lobognak, és a békegalam­bok röpködnek, nemcsak új kikötő, repülőtér és vado­natúj szállodák épülnek, ha­nem a közösségi szellemből, az összefogás erejéből is kóstolót kap az ország köz­véleménye. Az olimpia két ünnepi hete után — amely a magyar sportolóknak is felejthetetlen marad — a nép, amely hétköznapjait éli, reálpolitikusaival együtt egyre több és hatásosabb lépést tesz a külpolitikai semlegesség, a Szovjetunió­val való kapcsolat erősítése felé. Kekkonen, a kiemel­kedő finn államférfi — elődje, Paasikivi politikáját folytatva — előbb, mint mi­niszterelnök, később külügy­miniszterként, 1956 óta pe­dig köztársasági elnökként elévülhetetlen, lörténelmi ér­demeket szerzett a finn—; szovjet közeledésben, Finn­ország semlegességének meg­teremtésében és Euróoa biz­tonságának előmozdításában. Hosszú, nehéz volt az út, amíg a hitleri szövetségtől a finnek eljutottak addig, hogy házigazdái Ehettek Európa biztonságának. Papp János (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents