Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-04 / 183. szám

Körkép a beruházásokról , Lehet egymilliárddal több? Nemrégiben a beruházók, építők egyik közös tanács­kozásán hangzott el ez a kijelentés: legalább 21) szá­zalékkal olcsóbban — időt vagy pénzt megtakarítva — tudnánk megvalósítani léte­sítményeinket, ha a szerző­dő felek egymással szemben korrekten viselkednének. Ha valamiben megállapodnak, azt senki nem változtatná meg, ha az ígéretek nem­csak ígéretek maradnának. Mert a vita utólag igen sok pénzbe kerül. Pénzbe, mind­annyiunknak. Az ilyesmire persze fel­üti az ember a fejét. Ilyen sokba kerül hát a megbíz­hatatlanság? Mert ugyan hallottunk már példákat nemegyszer, de ezek a pél­dák érezhetően csak „szto­rik” maradtak. Az ügyeske­dő vállalkozóról, az egyik építkezést a másik pénzéből toldozgató kivitelezőről. Sztorik mélyebb következte­tések nélkül. Amikor aztán a már említett tanácskozá­son mások is elmondták sa­ját tapasztalataikat — így együtt viszont már önként adódott a következtetés: enyhén szólva kifogásolha­tó a partnerek, a beruházók, generálkivitelezők, alvállal­kozók együttműködése. Itt van például a „koordiná­ció”. Általában hetenként tartják meg egy-egy építke­zésen az úgynevezett koor­dinációs megbeszélést, amely arra hivatott, hogy közösen keressenek és talál­janak megoldást, ha prob­léma adódik. Gyakran ta­pasztalható azonban, hogy a résztvevők némelyike szin­te Örül, amikor sikerül va­lamilyen akadályt találni a munkák folytatásában. , „Hát akkor legközelebb visszaté­rünk rá, addig is bejegyez­zük a naplóba” — s máris egy rémek ürügy a határ­idő majdani módosítására. Nem kitaláltuk, olyan szak­ember mondta ezt. aki gyakran részt vesz ezeken a heti „koordinációkon”. Az­tán az is előfordul, hogy né­melyik vállalkozó mindig mást küld ezekre a megbe­szélésekre, aki persze soha nem emlékszik elődje ígé­retére. Szóval, kezd hihető lenni az a bizonyos 20 százalék, amelyet jobb együttműkö­déssel megtakaríthatnánk. Megyénkben a következő ötéves tervben sem csökken a fejlesztés üteme, sőt mint­egy 25 százalékkal többet költünk új létesítményekre,- mint az elmúlt öt évben. Az országosan kiemelt beruhá­zások mellett több fontos helyi feladatnak kell eleget tenni. Több mint 12 ezer la­kás, útrekonstrukció, új korszerű ipari létesítmények s ezek túlnyomó többségét a megyei építőiparnak kell megvalósítania. Alkalmasak lesznek-e erre a feladatra vállalataink, szövetkezete­ink? Az V. ötéves tervek egyeztetésekor kiderült. hogy több mint egymilliárd forint az építési kapacitás hiánya megyénkben. A He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat 5 százalékos ter­melésfejlesztést tervez, a tanácsi építőipari vállalat pedig 5 százalékot. Ebben természetesen már benne szerepel az áremelkedések következtében kialakuló „látszólagos” termelésnöve­kedés is, s ez azt jelenti, hogy a tanácsi építőknél gyakorlatilag a termelés visszaesése várható a követ­kező években. Az elmúlt tervidőszakban ez a válla­lat az ország legnagyobb ta­nácsi építőipari vállalata lett, s fejlesztési alapok hí­ján a lendület nem folyta­tódik, ha csak nem kap va­lamiféle központi, vagy ta­nácsi támogatást. De nemcsak központi tá­mogatással lehet leküzdeni az egymilliárdos hiányt az építőiparban. A megyei vál­lalatok és egy-két jól dol­gozó nagyobb szövetkezet mellett számtalan apró, szétszórt építőiparral foglal­kozó szervezet van még. A tanácsok költségvetési füze­méi, ezenkívül karbantartó, néha' lakás, vagy- egyéb kö­zületi létesítmény építésével is próbálkozó kicsiny szö­vetkezetek. Többnyire kér vés a tervszerűség a mun­kájukban, nem igazodnak a területi feladatokhoz, s ki­használva a nagyobb keres­letet, persze ők is a „pén­zes” munkákra hajtanak. Alacsonyabb termelékeny­séggel, szervezetlenséggel, nemegyszer indokolatlanul feszültséget teremtve a munkaerőpiacon is. A nagyobb cél alá kell rendel­ni ezeket, s ott ahol arra szükség van, összevonással erősebb, fejlődőképes gaz­dálkodó egységeket kell ki­alakítani. A vállalatok már kifejlesztettek korszerű épí­tési módokat, a hagyomá­nyos építkezés csak munká­juk hatékonyságát rontja, elaprózza erőiket. Arra ezt a kisebb egységekből álló hálózatot kell megteremte­ni. Persze a fejlesztéseknél is mindenképpen összehangol­tabb irányításra, nagyobb együttműködésre van szük­ség. A tanácsi építők által gyártott válaszfalakat pél­dául eddig nem vásárolta meg az állami építőipari vállalat, mert ugyanerre mással volt szerződése. A kisgépek vásárlására, a szö­vetkezeteknek adott szolgál­tatásfejlesztési támogatást tulajdonképpen a legtöbb­nek vissza kellene fizetnie, mert nem bővítették a pénz ellenében szolgáltató tevé­kenységüket. Soroljuk to­vább a példákat? A szak­ember-utánpótlás gondjai, a tervezések túlzásai köréből vehetnénk még elő tanulsá­gos tényeket. A pártszervek, pártbizott­ságok a jövőben az eddigi­eknél is nagyobb figyelem­mel kísérik beruházásaink alakulását, s előfordult már, hogy közvetlenül is beavat­koztak a gyorsítás érdeké­ben, s azért, hogy az emlí­tett hiányosságok megszűn­jenek. De az is igaz: aniíg egy beruházás a pártvezetők közvetlen beavatkozására gyorsul meg. addig ott rend­ről nem beszélhetünk. Pedig erre a rendre alapoztuk ter­veinket. .. Hekeli Sándor Mindenképpen hasznos Nyári munkán az Egri Nem ázik be A Hungária Műanyag, feldolgozó Vállalat 2. sz. gyáregységében készítik Debrecenben azoltat a PVC.csöveket, amelyeket az építőipar használ. A több száz féle terméket gyártó üzem a posta ré­szére is szállít védőcsöve, két, ezekben vezetik a telefon- és telexkábeleket. (MTI Fotó — Bajkor József — KS) Lehetőség a tsz-tagok munkadíj-kiegészítésére A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának el­nöksége minden termelő­szövetkezeti dolgozóra kiha­tó ajánlást fogadott el, amelyből az alábbi részle­tet idézzük: „Az elnökség javasolja, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek olyan közgyűlési határozatot hozzanak, amely­nek alapján munkadíj-, il­letve munkabér-kiegészítés, havi hatvan forint jár min­den nem nyugdíjas, nem já­radékos termelőszövetkezeti tagnak, aki a tárgyhónap­ban bármilyen munkadíj­ban, munkabérben részesült, Vagy há az alapszabályban élőírt éves munltavégzési kötelezettségét már teljesí­tette.” A TOT-ajánlás részletesen kitér arra, hogy a minisz­tertanácsi határozat alapján, mi módon lehet a termelő­szövetkezeti dolgozóknak ki­fizetni a havi 60 forintot, amely a hús és hústermékek áremelését munkabérben egyenlíti ki. Az ajánlás el­sősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a kifizetés­nek semmiféle pénzügyi akadálya nincs! Ez bérjellegű költségként, a gazdálkodás költségei kö­zött számolható el. A vesz­teséges, alaphiányos szövet­kezetekben például az előírt személyi jövedelmet megha­ladóan is folyósíthatják a közgyűlés által megszava­zott munkadíj-, illetve bér­pótlékot. Kérdés, hogy a tagokon és alkalmazottakon kívül, kiknek fizethető ■ még a ha­vi 60 forint? A TOT-ajánlás nem feledkezik el senkiről sem, mert kimondja, a csa­ládtagok és az időszaki al­kalmazottak is kaphatnak bérkiegészítést, ha a kérdé­ses munkahónapban teljesí­tették az alapszabály sze­rinti munkát, illetve mun­kaidőt, s természetesen más­hol nem részesülnek sem bérben, sem bérkiegészítés­ben. Mindezek mellett a TOT- ajánlás a gyors szövetke­zeti döntést is lehetővé te­szi: eszerint a termelőszö­vetkezeti vezetőség is hatá­rozatot hozhat a bérpótlék kifizetésére. Ezt majd ké­sőbb a közgyűlés jóváha­gyólag elfogadja. így tulaj­donképpen r.%m kell — te­kintve az összetorlódott nyá­ri munkákat — a közgyűlé­sig sem várni. A bérpótlék július elsejétől megilleti a mezőgazdaság dolgozóit is. (KS) ___________1__________________ D ohánygyárban (Tudósitónktól.) Kinek mit jelent a nyár? Balatont, napsütést, csóna­kázást, hegyeket, kirándu­lást, no meg — munkát. Munkát, mégpedig a javá­ból. És a gyárak, vállala­tok szívesén is veszik a nyári időszakban a segítő kezeket. — Milyen segítség az Eg­ri Dohánygyárnak a szün­idős diákok munkája? — kérdeztük Kaszás Imrétől, a termelési osztály vezetőjé­től. — Annak a 91 diáknak a foglalkoztatásával — mond­ta az osztályvezető —, akik a nyár folyamán a gyárban dolgoznak, ütemszerűen ki tudjuk adni a munkások szabadságát. A gyerekek ha­sonló feladatokat látnak el, mint a felnőttek, s töre­kednek is arra, hogy a mi­nőséggel is elégedettek le­gyünk. Mivel csak 14 éven felülieket foglalkoztatunk, így inkább a délelőtti mű­szakba osztjuk be őket. Van olyan diák, aki csak két hé­ten át, s van olyan is, aki a nyárból két hónapot dol­gozik. Órabérük pedig a na­pi munkaidőtől függően 7— 9 forint. Minden területen alkalmazhatjuk őket, a ci- garettá- vagy a szivargyár­tástól az anyagmozgatásig. Ha pedig leállnak a gépek, akkor a gyerekek a takarí­tásban segítenek. Őszi Erzsébet, az Alpári Gyúlá Közgazdasági és Szak­középiskola 2. osztályos ta­nulója jelenleg a szivar­üzemben a selejtes árut ja­vítja. Napi nyolc órát dol­gozik, hétforintos órabérért. — Mit vásárolsz majd a keresetedből? — Haza adom a pénzt — mondta —, s a szüleim ki­egészítik, hogy magnót ve­hessek rajta. Ezen a nyáron öt héten át dolgozom, az­tán Csillebércen úttörőveze- tő-képző táborban . leszek, majd pedig itthon pihenek az új tanévig. A szivarcsomagoló üzem­részben Vincze Irénnel, az egri gyors- és gépíróiskola tanulójával találkoztunk. — Június 16-tól dolgozom egy hónapot, s erre sz idő­szakra körülbelül 1300 fo­rintot kapok. A készáruraktárban a lá­dahegyek között találtuk Rákos Zolit, az egri 1. szá­mú általános iskola leendő nyolcadikosát, és Köles At­tilát, aki az ősztől már a Gárdonyi Géza Gimnázium elsőéves tanulója lesz. Mind­ketten anyagmozgatók, néha takarítanak, ha a szükség úgy hozza, dobozokat rak­nak össze. Zoli motorkerék­párra gyűjt, Attila pedig a szüleivel Jugoszláviába ké­szül, s az útra teszi el a fi­zetését. — Ki magnóra, farmeröl­tönyre, ki pedig utazásra gyűjt. Egy a közös ismerte­tőjegyük — mondta a ter­melési osztályvezető: — olyanok, mint a kisesikók. Bár pontosak, alkalmazkod­ni tudók, fegyelmezettek, rendesen dolgoznak, de egy idő után már kell nekik a mozgás, a szaladozás. Ekkor megkérik vezetőjüket, on­/ gedje le őket a büfébe kólát inni. Ugyanúgy, mint az is­kolában. ahol a 45 perc után szünetet tartanak. S az engedélyt természetesen meg­kapják, hogy utána felfris­sültén folytassák ezt a szá­mukra és a gyár számár» is nagyon hasznos munkát. Márkáz és a jó szomszédok Borongós, fülledt vasár­nap délután. A tóparti sző­lők irányából jön Halasi Já­nos, a markazi termelőszö­vetkezet elnöke. — Ahol tíz napja árasz- tással öntözünk, duplájára nőtt a szőlőszem. Ezt kell most nyomnunk. Különben nem tudjuk ki gazdálkodni a kenyérgabonában, kukori­cában szenvedett fél millió forintos veszteséget. — Hogy fizetett a búzá­juk? — Ezt ne is kérdezze, be­szélni sem szeretek róla. Nálunk egyébként az mérsék­li a gondokat, hogy a (Mát- ravölgye Termelőszövetkezet legfontosabb, legjelentősebb ágazata a szőlő. Több mint kétszáz hektárt művelünk a közösben, a háztájiból pedig százötven hektáron remé­lünk gazdag szüretet. SEGÍT a GAGARIN A gazdag szüretnek azon­ban ára van. S ezt az árat most, ezekben a hetekben kell fizetni munkában, pénz­ben. Főleg az öntözésre gon­dolunk, aminek hasznossá­gáról az elnök is szólt. Hogy mit tesznek a mar- kaziak? Még ezen a héten valamennyi szőlőterületre eljuttatják az éltető vizet. A tóparti laposabb földekre éppen úgy, mint a hegyol­dalba, ahová kétlépcsős rendszerben, nagy teljesít­ményű szivattyúk segítségé­vel viszik fel. Csövük van most már hozzá. Másfél ki­lométernyit a visontai bá­nyától kaptak, másfél kilo­méternyit Szolnokról vásá­roltak. s volt nekik koráb­ban ennek a kétszerese. Vi­zet o Gagarin Hőerőmű tava és a zagytér szolgáltat, míg a hozzáértő vezetés Tóth Jó­zsef kezében összpontosul. Persze az sem mindegy, mennyire viselik szívükön az ügy fontosságát a gépke­zelők, s az árasztásnál köz­reműködő szövetkezeti ta­gok. Belkovics Gyuláról, Po- toczki Józsefről, Zaja Jó­zsefről azonban csak jót hallunk. Folyvást a moto­rok, szivattyúk körül szor­goskodnak, nehogy kiapad­janak a szőlősorok közötti kis csatornák. A csőhálózat fektetését, mozgatását, a víz megnyitását Hadobás Gézáné, Kovács Anna, Fe­hér Györgyné, Takács Kál­mán, Hegedűs Béla s több társuk végzi hasonló buzga­lommal. Ezekben a hetek­ben gyakorlatilag nincs is megállásuk. Nyújtott mű­szakban, reggel hattól este nyolcig kint vannak a sző­lőföldön. FÉNY, UTCA A tőkék közt bolyongva látni valóban, milyen szép és sokat ígérő a markazi szőlő, amiből az irsait és a Csabagyöngyét egy hét múl­va szedni lehet. Ezek cse­megefajták, s mintegy húsz- vagonnyit kíván belőlük ér­tékesíteni a termelőszövet­kezet. Az idei esztendőben foly­tatják a bevált gyakorlatot. A budapesti Közértnek, a Szövtermék gyöngyösi tele­pének szállítanak tetemes mennyiségben, természete­sen olyan áron, amiben benne lesznek a termelés megnövekedett költségei. A fővárosban, a Fény utcai piacon szintén keresett cikk esztendők óta a markazi csemegeszőlő. A vezetőség ezt a lehetőséget sem hagy­ja ki. Alapvetően azonban bor- gazdálkodásra rendezkedett bé a Mátravölgye már a kezdet kezdetén. Ezért az egyre bővülő öntözőrend­szer hasznaként jelentkező termés többségét feldolgoz­zák, s a jó minőségű boro­kat megveszik a háztáji kis­gazdaságok tulajdonosaitól is. Halasi János a közösből hatvanezer hektoliterre szá­mít az idén, de most már azt sem tartja lehetetlen­nek, hogy ezt a tervet to­vábbi ezer hektoliterrel túl­teljesítsék. PAPÍRKlSÉRLET Volt 11 hektár kajsziba­rackja is a közös gazdaság­nak, a szárazság azonban tönkretette. Sok fa kipusz­tult. a termés majdnem öt­ven százalékkal a tervezett alatt maradt. Többet ígér ennél másik 11 hektár föld, amelyen részben pritamin- paprika virul az egyre gaz­dagabb öntözés nyomán, másfél hektáron pedig elő­ször termesztik a Kertésze­ti Kutató Intézet „ipari vö­rös” paprikáját. Ennek a fajtának magfogás céljából engedtek teret, s ha bevá­lik: jelentős exportcikk le­het belőle. Egyébként a pritaminpap- rika is nyugatnémet piacra utazik Markazról. A szedett árut szerződéses alapon Nagyrédére viszik, a hűtő­házban feldolgozzák, csoma­golják, fagyasztják, s úgy ve­szi át az illetékes külkeres­kedelmi vállalat. Tavaly hektáranként 300 mázsával fizetett ez a fajta paprika, s jó üzletnek bizonyult. Most még több hozamra számíta­nak, ezért rendszeres a pap- rikatábíák esőztető öntözé­se. MEGMENTETT SZÁZEZREK Takarékossággal szintén lehet faragni a veszteségből, s Markazon nyílt rá lehető­ség. Persze olyan „szom­széd” kellett hozzá, mint a Gagarin Hőerőmű, amely egy 560 négyzetméter alap­területű raktáráról mondott le a szövetkezet javára. Most gabona van benne . de ez lesz a gazdaság műtrá­gyaraktára. 'Miért van ennek jelentő­sége, hogyan lehet százezer forintokat megmenteni? Eddig minden vegyszer Gyöngyösről, Ludasról ér­kezett átrakodással, szabad­téri tárolással, s nyilván ko­moly értékcsökkenéssel. A hőerőműtől átvett raktár­hoz viszont iparvágány ve­zet, csak csúszdát kell szer­keszteni, s a műtrágya a vagonokból egyenest a vé­dett épületbe kerül. Hát ennyi tapasztalattal járt ez a markazi vasárnap délután. Azt hiszem, érde­mes volt beszámolni róluk. Az okos, gazdaságos terme­lésre való törekvés többféle jelét tükrözik. Moldvay Győző 1976. augusztus 4., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents