Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-04 / 183. szám
A vasi múzeumfalu t Szombathely határában mintegy 4 holdnyi területen épült fel a „vasi skanzen". Az eddig áttelepített, mintegy 30 építmény 22 Vas megyei községből való. A gyűjteményben több XVIII. századi épület látható, de a parasztporták nagyobb része a XIX. század első felében épült. Képünkön: a kemenesalji ház. (MTI fotó — Bisztxay Károly) Három éve kezdték Befejeződött az új tanterv készítése Szembesítés a valósággal Tanulmányok a szakmunkástanulók világnézeti neveléséről f Befejeződött az ú:i általá- ! nos. iskolai tanterv készítése az Országos Pedagógiai In- j tézetben. A kéziratot a szerkesztők közoktatás-politikai bírálatra, illetve elfogadásra, az Oktatási Minisztérium vezetői elé terjesztik. Az 1978. szeptember 1-től, folyamatosan bevezetésre kerülő új, tanferv' munkálatai három évvel ezelőtt kezdőditek. A tervezetet tavaly júniusban országos — a tantervek történetében a leg- I szélesebb körű — vitára bo- I csátották. Részletes elemzésnek vetette alá a tervezetet a Magyar Tudományos Akadémia : elnökségi közoktatási bizottsága. Az akadémiai -véleményt 245 sűrűn gépelt oldal tartalmazza. A szerkesztő bizottság' 20—20 teljes terve- I zetgyűjteményt küldött szét 1 a megyékben, s ezeket a mű- 1 velődési osztályok a gyakorló pedagógusok rendelkezésére bocsátották. Országszerte vitákat, ankétokat rendeztek, s összegezte véleményét számos tantestület is. S a tanyai tanítótól az egyetemi tanárig mindenki véleményt mondhatott. Több pedagógus tanulmányszintű dolgozatban foglalta össze gondolatait, ja- , vaslatait. j A különböző tantárgyak í tantervi tervezete megjelent ’ a módszertani, szakmai la- ! pókban is; ezt követően folyamatosan közölték a refle- | xiókat. még a legszélsőségesebb véleményeket is. A vita ; a szaksajtóban még nem ért ! véget. I A véleményt mondók túlnyomó többsége egyetértett az új tanterv koncepciójával, alapgondolatával. Általában helyeselték az olvasás. az írás. a fogalmazás, valamint 1 a nyelvtan—helyesírás szerves összevonását, az orosz nyelv bevezetését a 4. osztályban. Egyetértettek a környezetismeret természettudományos anyagának erősítésével, a történelemnek állam- polgári ismeretekkel való kibővítésével, az új matematika általános bevezetésével és a fakultatív órákkal. Az ellenvélemények általában részletkérdéseket érintettek, amelyek szintén nem másod1976. augusztus 1., szerda Iagos fontosságúak. (Szinte minden szaktanár több órát kért a saját tantárgyának. Csupán a legindokoltabb javaslatok elfogadása esetén is egy-egy osztály heti óraszámát 3—8-cal kellene növelni.) (befejező rész) — őszinte, mély felháborodással jegyezte meg a nőies hangú, nagyon ideges ember volt, amolyan összpi^n- tosíto.ttan ideges. — Mi az egy egyenlet? Le kell ülni a padra és megoldani. — Teljesen elvadult a nép — szólalt meg halkan a komor tekintetű, inkább csak magához intézve a szót. — ölni, minden további nélkül. Egy paraszt kinézetű fiatalember nem vett részt a gyötrő beszélgetésben, csak feküdt, a mennyezetet bámulva. .. Hirtelen fölült, és rémülten megkérdezte: — Nem öltem meg én is valakit? A kérdés olyan naivan bukott ki belőle, olyan valódi borzalommal, hogy né- hányan akaratlanul fölnevettek. Közben a megdöbbent szemüveges végre megmozdult, fölállt a helyéről, átült a siheder mellé. — Mondja kérem.., — Ne ülj ide! — kiáltott rá ijedten a siheder. — Én nem ismerlek! Most látlak először! A szemüveges fölugrott, mint aki megégette magát. .. Gyámoltalanul nézett a többiekre. Befejezéséhez közeledik a gimnáziumok és a szakközépiskolák új tantervének szerkesztése is. Folyamatos bevezetésük az általános iskola tantervénél egy évvei később. 1979-ben kezdődik. (MTI) Egy ideig mindnyájan hallgattak. — Van családod? — kérdezte a villanyszerelő. — Hogy? Családom? — kérdezett vissza csüggedten az értelmiségi. — Maguk a bolondját járatják velem? Szomorúan és komolyan tekintettek rá. — Mi van hát, mi...i..i?! a szemüveges csaknem elsírta magát. — Mit bámulnak rajtam? — Fiatal még... — Az a szerencse: nem olyan öregen szabadul majd. — Agyon fogják lőni — kotyogott bele a nőies hangú, ideges ember. — Fölösleges találgatni. Égy tudóst lökött alá... — Há? — kérdezte gépiesen a szemüveges. — Kit löktél a villamos alá? Tudóst? Felelet helyett a szemüveges az ajtóra vetette magát, ütni kezdte az öklével. — Nyissák ki, nyissák ki, kérem!... Kérdezni akarok! Az ajtó kinyílt... Benézett a törzsőrmester. — Mi az? — Mit csináltam én tegnap? Nem emlékszem.. . Mit csináltam? Ezek miért... rólam... A törzsőrmester becsapta AZ EGRI 212. SZÁMÚ Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárai, szakoktatói érdekes feladatra vállalkoztak, amikor elhatározták, hogy felmérik: hol tart iskolájukban a világnézeti, a politikai nevelőmunka. Kerülték a sablonokat, a szépen hangzó, de nem sokat mondó általánosságokat, s olyan helyzetképet készítettek, amely tükrözi nemcsak a számottevő eredményeket, hanem a megoldásra váró gondokat is. Tapasztalataikat egy figyelemreméltó tanulmánykötetben tették közzé, bizonyítva ezzel a pedagógusok alkotómunka iránti igényét. A többségében színvonalas dolgozatok zöme a téma egy-egy részletét elemezte, választ keresve arra, hogy mit jelent a modern eszménykép, miként formálható a tanulók világ- szemlélete az anyag- és a gyártásismeret, a technológia és a szakmai ismeret tantárgyak oktatása során, a kémiaórákon, a sportfoglalkozásokon és a KlSZ-alap- szervezetekben. A sokoldalú megközelítés a lehetőségeket jelzi, s a katedrán tevékenykedők közös felelősségét hangsúlyozza. Dicséretre méltó az írások kendőzetlen hangvétele. Emlegetik ugyan a sikereket, ám felsorakoztatják a nehézségeket is. A munkák egyértelműen utalnak arra, hogy a tizen- négy-tizenöt éves fiatalok még nem látják tisztán a legfontosabb társadalmi ösz- szefüggésekel, s nem isme- . az ajtót, kívülről kulcsra zárta; — Hamarosan megmondják, mit csináltál. Ne dörömbölj többet. — Elvtársak! — rimánko- dott a szemüveges mindnyájukhoz, de különösen a sihe- derhez fordulva. — Mit gondolnak rólam? Nem tudnék egy embert a villamos alá.. — Szedd össze magad — mondta neki a komor tekintetű. ■—Ez már kibírhatatlan! ... — szólalt meg nem titkolt utálattal a siheder. — Minek elmebajt színlelni. Ha megtetted — megtetted és kész. De nem, ő gyötri a környezetét, kikészíti az idegeinket. Feküdj le és várj a sorodra. — Tudóst löktél alá, vagy nem? — az ideges mindent tudni akart. Ekkor belépett a szobába — a törzsőrmester engedte be — Nyura néni, vödörrel, ronggyal a kezében. — Lefekvés! — rendelkezett Nyura néni. — Cigarettát nem kunyerálunk, az üzletbe se megyek le senkinek. — Üdvözlet, Nyura néni — mondta kedvesen a villanyszerelő. — Jó reggelecs- két. Már ilyen korán rossz hangulatban vagy? — Megint itt? — nem nagyon csodálkozott Nyura néni. — Itt, itt... Ahogy az énekben: kislány hol vagy? Itt ni, itt ni!... — Én is itt vagyok, Nyura mama — röhögött a sovány. — Nem ismersz meg? Nyura néni rápillantott... És megismerte. — Megint az asszony vonszolt ide? Az apró emberke ezen valahogy megsértődött. rik a marxista filozófia alapvető tételeit. Ehhez társul még a vallásos eszmék hatása, s a családi környezet olykor káros érzelmi befolyása. EZ A KIINDULÓPONT, erre építve lehet a módszereket keresni, s a tennivalókat megszabni. ízelítőt kapunk a töprengésből, az első hallásra egyszerűnek tűnő, ám mégis bevált fogásokból, más szóval: a mindennapi munka műhelytitkaiból. Talán nem mindegyik csalhatatlan, de valamennyi jó szándékú, a hivatásszeretet szülötte. A pontosan megvilágított részlétkérdések nyomán hiteles és elgondolkodtató ösz- szegzéseket is készítettek a 6zerzők. Farkasdi Gyuláné, Turcsá- nyi György, Gacsó Lászióné, Csesznok Béláné csaknem négyszáz első-, másod- és harmadéves diák válaszai nyomán térképezték fel a munkásá válás folyamatát. Megállapították például, hogy a tanulók egy része nem maga választotta leendő szakmáját. Eredetileg másképpen képzelték jövőjüket, ám időközben — s ez tanáraik érdeme — mégis megkedvelték majdani hivatásukat. Elszomorító viszont az, hogy eszményképük — elsősorban fogalomszegénység és ismerethiány miatt — nincs, s még a végzősök zöme sem törekszik közéleti aktivitásra. Tényeken alapuló nyíltság ez. A tanulmányok viszont utalnak a tantestület — Mi az, hogy az asszony? Mi vagyok én, alázatos borjú, hogy mindig kötélen vezessenek ide? — A sovány elhallgatott,, majd nem minden büszkeség nélkül kijelentette: — Beszállítottak. Nyura néni az ajtóra pillantott. .. És gyors mozdulattal becsúsztatta kezét a köténye mögé. — Egyenként, az ablaknál, hogy ne érezzék meg a füstöt. .. Csak sorban. Elsőként a fürge villanyszerelő ugrott, föl, átvette a cigarettát és a gyufát Nyura nénitől, ellépegetett az ablakhoz, rágyújtani. A szemüveges az ágyán ült, tompán maga elé bá- muva. Ügy tetszett: semmit sem lát, semmit sem hall. — Emeld csak föl a lábad — kérte Nyura néni, becsúsztatva a rongyot az ágy alá. A szemüveges fölemelte a lábait, s ebben a kényelmetlen helyzetben megszólalt: — Nyura néni... szabadna az apai nevét? — Anna Nyikityisna. — Anna Nyikityisna, nem hallotta, kit löktek tegnap a villamos alá? — Villamos alá? — csodálkozott Nyura néni. — Ki lett volna? Mikor? — Tegnap este. — A szemüveges még mindig fölemelve tartotta a lábát, bár már nem volt szükség rá. — A Szadovája kerületben. Volt ott valami csoportosulás? — Ott mindig napy a nyüzsgés... — Ügy értem, összeszaladtak az emberek? — Hagyad már abba, te csodabogár! — sajnálta meg a komor tekintetű. — Nem látod, hogy bolonddá tettek? Ott hever, az a csalogányrabló szórakozik veled. Kit tudnál te a villamos alá kezdeményezőképességére !&' A nevelők figyelemmel kísérik az ifjúság gondolkodásmódjának formálódását, s jobbnál jobb ötletekkel segítik az egészséges fejlődést. Nemcsak az iskolákban, hanem azon kívül, s a kollégiumokban is, Ennek a sokoldalú munkának főbb jellemzőit érzékelteti Cseh István igazgató írása. Két megállapítása különösképp elgondolkodtató. Az elmúlt évek folyamán a gyakorlat és elmélet arányainak keresése akadályozta a nevelési feladatok kidolgozását, Megfeledkezett erről a témáról a pedagógiai kutatás is. A jövő munkásai — eltérően a gimnazistáktól és a. szakközépiskolásoktól — nem tanulják a világnézetünk alapjai című tantárgyat, holott ez feltétlenül segítené tisztánlátásukat. A sajátos körülmények miatt jóval több feladat vár a tanárokra és, a szakoktatókra, mint bárhol másuttj hiszen a gondokon csak együttes, Összehangolt cse- lekvéssel lehetnek úrrá. EZÉRT ELISMERÉSR 0 méltó az egri intézet kollektívájának vállalkozása^ az eszmei, a politikai, a világnézeti nevelőmunka tapasztalatait összefoglaló tanulmánykötet. Érdemes lenne más intézetekhez is eljuttatni, mert számos hasznosítható ötletei kínál a pedagógusoknak. Pécsi István lökni? Ha jól megy, még magadat se... A szemüveges leeresztette a lábait és fölállt... Hosszan, figyelmesen — nagyon hosz- szan, nagyon figyelmesen — nézte a sihedert. — Mi van, szemüveges? — vidámodott az. — Betojlál?, Haha, a tetű!... — Most odamegyek, éá adok egy pofont — jelentette be a szemüveges, a sértődéstől remegő hangon. A siheder csodálkozó, nagy szemeket meresztett rá... Nézte egy idejg. Azután fölállt, sikkes mozdu'at- tal becsavarta magát a lepedőbe, és lassan, nagyon lassan odasétált a szemüvegeshez. — Felkérem önt, szinyor Hős, utaljon ki egy pofont. Könyörgöm... az adott szót meg kell tartani. Különben megsértődöm, és háborogni fog a lelkem. Nos? ... űri emberek vagyunk, ön a szavát adta, be kell tartani. — Tökéletesen igaz, be kell tartani. Rosszul látok, hol az ön arca? — Tessék, itt az arcom, itt — a siheder ujjával kört írt le az arca körül. — Tessék, ez a kerülete — benne a személyiségem, egy ilyen holdat nem lehet elhibázni. No? Én megsértettelek. .. Játszottam, mint egy hülyével, pedig te kandidátus vagy... Megsérthetlek még egyszer: büdös tudóska. Tetű. Kell még? ... — Elég — mormolta a szemüveges. Kihúzta magát, s eléggé ünnepélyesen, vagy nem érzett félelmet, vagy vonzódott a teátralitáshoz, hangosan formálta meg a mondatot: — Minden szemüveges nevében! — És lekent a sihedernek egy határozott pofont... VÉGE Havas Ervin fordítása
