Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-04 / 183. szám

^WKAyVSAAAAAAA/SAAAAA^ 'V'V.rV Ked'T kölpofitikai kommentárunk y A győztes békejobbja EGYELŐRE CSAK NÉHÁNY SOROS HÍRBEN számoltak be a távirati irodák arról, hogy B. Rattakul, Thaiföld külügyminisztere Hanoiba érkezett. Egyelőre, mondjuk, mert erősen valószínű, hogy e látogatás nyomán is számos kommentár lát majd napvilágot — az új, az egységes, a szocialista Vietnam külkapcso- latairól. A Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitiká­járól már most is sok szó esik a világsajtóban. Nem­csak a kommunista, sőt nem is csak a haladó hír- magyarázók méltatják azt az aktív, impozáns, egyértel­műen konstruktív szerepet, amelyet a VSZK születése pillanatától játszik világszerte és különösen közvetlen földrajzi közegében, a délkelet-ázsiai térségben. Jól emlékszünk: az amerikai propagandagépezet az imperialista agresszió vérzivataros esztendeiben nem utolsósorban azzal igyekezett „magyarázni bi­zonyítványát”, hogy az egységes, szocialista Vietnam afféle „veszélygóc” lesz majd ebben az amúgy is neu­ralgikus övezetben. SZAMUNKRA NEM MEGLEPETÉS, hogy ennek éppen az ellenkezője történt. Hiszen a veszélygóc a vietnami nép ellen indított külső agresszió ténye volt és nem az, hogy a vietnami nép — minden írott és íratlan jog betűje és szelleme jegyében — ellenállt az agressziónak. Mi tudtuk: a veszélygóc az volt, hogy a 17. szélességi fok mentén hömpölygő „elátkozott fo­lyó”, a Ben Hai nemcsak hétszázezer családot (!) sza­kított ketté mesterségesen, hanem egy nagyszerű né­pet is, amely soha nem volt hajlandó belenyugodni ebbe a természetellenes állapotba. Ez a nép mérhetetlen áldozatot hozott és elérte célját, megvalósította Ho apó végrendeletét: győzött. Á Ben Hai nem elátkozott folyó többé, a családok immár jogilag is egy ország, egy nép élő, eleven sejtjei. Az örökség súlyos, de a VSZK már valóság; a vietnami nép túl van történelme legnehezebb sza­kaszán és történelme legnagyobb lehetősége előtt áll. És az új, a szocialista Vietnam egymás után nyújt nagylelkű békejobbot az ellenség egykori csatlósai­nak. A Pravda külön cikkben méltatja azt a hanoi diplomáciai offenzívát, amelynek eredményeképpen már hivatalos kapcsolat létesült a VSZK és a Fülöp- szigetek között, és amelyet talán hasonló kapcsolat követ Hanoi és Bangkok között. NEHÉZSÉG, GOND VAN és lesz még elég. De az, ami a VSZK-ban és a VSZK körül történik, változó világunk egyik legörvendetesebb jelensége. (KS) ^AfVWVAAA/VWW\AAA/WWWNAAAAAAAAAAAAAA/WS/VVWVWWVVWS/VWV\ Csehszlovák tiltakozás Karami nem tölti be többé funkcióját Amerikai hadihajókról fegyvereket szállítanak a libanoni jobboldalnak A L’Humanité külön- tudósítója, aki az FKP kül­döttségét kísérte el Libanon­ba. Bejrutból keltezett jelen­tésében beszámol arról, hogy Frangié exelnök keddre- mi­nisztertanácsot hívott össze a jobboldali milícia által el­lenőrzött Kfour városába. M lenőrzött Kfour városába. Mivel valószínűtlen, hogy Karami miniszterelnök a jelenlegi körülmények között eleget tenne a meghívásnak. Frangié. aki formailag szep­tember 23-ig betölti még az elnöki funkciót, noha a par­lament már leváltotta, fel­használhatja az alkalmat ar­ra. hogy kijelentse: Karami nem tölti be többé funkció­ját. Ebben az esetben Fran­gié Chamille Chomount ne­vezné ki helyébe. Chamount előzőleg már ezzel a célzat­tal nevezte ki Frangiét mi­niszterelnök-helyettessé. Ezeket az információkat Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője adta az FKP küldött­ségének. Arafat értékelése szerint Chamoun kinevezése lehetővé tenné, hogy az új kormányfő feloszlassa a par­lamentet és megakadályozza a megválasztott elnök, Szar- kisz beiktatását. .Arafat közölte azt is, hogy két amerikai hadihajóról fegyvereket és helikoptereket juttattak el a libanoni jobb­oldal erőinek. Hosszas előkészületek és a keresztény jobboldal soroza­tos szabotálása után. a nem­zetközi Vöröskereszt csoport­jai kedden végre megkezd­ték a sebesültek elszállítását Teli Zaatar Palesztinái me­nekülttáborból. A Bejrut ke­leti peremén levő menekült- tábort immár hat hete körül­zárták és ostromolják a ke­resztény jobboldal erői. Becs­lések szerint, mintegy négy­ezer sebesült palesztin és li­banoni vár elszállításra a tá­borból. Az első napon mint­egy négyórás akció során 91 sebesültet szállítottak a nem­zetközi Vöröskereszt mentő­autóin és tehergépkocsijain a város nyugati részén levő kórházakba. Az első vöröskeresztes konvoj útja nem volt zavar­talan. A jobboldali nemzeti liberális párt milicistái a tű­ző napon több mint egy óra hosszat feltartóztatták a szál­lítójárműveket és elkobozták a tábor lakóinak szánt' gyógyszereket, takarókat és vizet, A gépkocsikonvoj tá­vozása után ismét ropogni kezdtek a fegyverek. Ennek ellenére a sebesültek elszállításának megkezdését Bejrutban fontos előjátéknak tekintik az újabb, immár 54- ik tűzszünet életbe lépéséhez. Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Liga különmegbízottja, úgy nyilatkozott, hogy min­den érintett fél előzetes A szovjet Kíilioyminisztérium nyilatkozata Nyugat-Berlin közvetlen, vagy közvetett részvétele az „európai parlament” válasz­tásain — hangoztatja a nyi­latkozat — a négyoldalú megállapodás durva megsér­tését jelentené és összeegyez­tethetetlen lenne a feleknek a. megállapodásban rögzített törekvésével, hogy elhárít­sák a bonyodalmakat a meg­állapodás hatályossági terü­letén, A szovjet fél elvárja, hogy a három nyugati hata­lom minden szükséges intéz­kedést megtesz annak érde­kében, hogy megakadályozza az események ilyen alakulá­sát, amelyért a felelősség tel­jes egészében a nyugati felet terhelné. A nyugat-berlini cseh­szlovák katonai misszió ide- iglénes vezetője tiltakozó jegyzéket nyújtott át az Egyesült Államok nyugat- berlini képviselete proto- kollosztályának, mert a város rendőrsége jogtalan és brutális akciót hajtott végre egy csehszlovák ke­reskedelmi attaséval szem­ben. A nyugat-berlini rendőr­ség július 31-én a nemzet­közi jogot megsértve őrizet­be vett egy csehszlovák ke­reskedelmi attasét, aki dip­lomáciai útlevéllel ellátva hivatalos úton volt a vá­rosban. A csehszlovák katonai misszió jegyzékében követel­te, hogy az üggyél kapcso­latban foganatosítsanak megfelelő intézkedéseket. Bruno de Leüsse de Syon-t, Franciaország, Howard Smith-t, Nagy-Britannia és Walter Stoesselt, az Egye­sült Államok nagykövetét kedden bekérették a Szovjet­unió , Külügyminisztériumába, s ott .nyilatkozatot hoztak tudomásukra, . amely többék között megállapítja: a sajtó jelentései szerint az európai közösség országai ez év jú­liusi brüsszeli állam- és kor­mányfői találkozóján határo­zatot hoztak az úgynevezett európai parlamentbe való közvetlen választásokról. Ez­zel kapcsolatban a Német Szövetségi Köztársaság kül­döttsége bejelentette, hogy a határozatot kiterjesztik Ber­lin nyugati szektoraira. Vita az „európai parlament” körül A Közös Piac immár 18 éves történelmi tapasztalata azt mutatja: valahányszor a gazdasági ellentétek bebizo­nyítják a „nemzetek fölötti integráció” lehetetlenségét — a tagállamok vezetői politi­kai eszközökkel akarnak új életet injekciózni ebbe a fo­lyamatba. Most is így tör­tént. Két esztendő óta tartó vita után a közelmúltban megállapodás született a köz­vetlen szavazással választan­dó közös piaci parlament ügyében. (Némi túlzással a résztvevők ezt „európai par­lamentnek” nevezik.) Megegyezik a szabályokkal Nem véletlen, hogy éppen a legutóbbi két évben buk­kant fel újra ez a gondolat. E két esztendő ugyanis a tőkés világ gazdasági vágá­sával párhuzamosan, a gaz­dasági ellentétek eddig nem tapasztalt kiéleződését hozta a Közös Piac kilenc tagál­lama között. Ennek voltak látványos megnyilvánulásai, mint például a szervezet rendelkezéseit megszegő olasz importkorlátozások, vagy az egyes tagországok valutáinak megállapított ha­1976. augusztus 4., szerda tárokon messze túlmenő ár­folyam-változtatásai. Ehhez járult egy sor kevésbé feltű­nő. de nagyon is hatásos gazdasági intézkedés. Mindennek alapján megál­lapítható, hogy — különbö­ző okokból és eltérő mérték­ben — a Közös Piac négy vezető tagállama a nemzetek fölötti gazdasági integráció­val ellentétes politikát foly­tat. A legélesebb ez a maga­tartás Franciaország és Ang­lia esetében, de világosan érezhető Bonn és Róma vi­szonylatában is. A Közös Piacot gyengítő centrifugális gazdasági erők végül azzal fenyegettek, hogy a szervezet egyszerű vám­unióvá változik. Méghozzá olyan vámunióvá, amelynek szabályait a résztvevők is ál­landóan megszegik. Játék a mandátumokkal Miután a Közös Piac és a NATO szilárdsága szoros köl­csönhatásban van. elenged­hetetlenül szükséges volt olyan lépés, amely fokozza a politikai integráció esélyeit és legalább részben ellensú­lyozni tudja a gazdasági el­lentéteket. Így bontakozott ki a legutóbbi tőkés válság idő­szakában az .európai parla­ment” vitája. Az 1958 óta időnként Luxemburgban, időnként pedig Strasbourg- ban összeülő „európai parla­ment” ugyanis politikailag érdektelen és hatástalan szervezet volt. A képviselő­ket nem választották, hanem az egyes parlamentek jelöl­ték ki. Az új parlament vitája két okból húzódott. Az egyik az volt, hogy a tagállamok nem tudtak megegyezni a képvi­selői helyek számszerű fel­osztásában. A jelenlegi, 1958 óta működő parlamentben összesen 198 hely van. Az NSZK, Anglia, Olaszország és Franciaország egyenként 36, Hollandia és Belgium 14—14, Dánia és Írország 10—10, Lu­xemburg pedig 6 hellyel ren­delkezik. Kétéves vita után megállapodtak abban, hogy 410-re emelik a képviselők számát. A négy vezető ország egyenként 81 helyet kap. Hollandia 25. Belgium 24, Dánia 16, Írország 15 helyhez jut, míg Luxemburg meg­tartja hat mandátumát. Ez önmagában jelzi az egész fo­lyamat politikai ürességét. Hiszen kétéves vita után a különbség mindössze az, hogy Hollandia egy hellyel többet kap, mint Belgium, Dánia pedig eggyel többet, mint Írország. Az egész já­tékra csak azért volt szük­ség. hogy a közös piaci tag­ságot még most is némi gya­nakvással szemlélő Nagy- Britanniában a skótok és walesiek elég képviselőhöz jussanak. A gazdasági ellentétek maradnak A második és lényegesebb feltétel, hogy minden ország­ban azonos rendszer alapján válasszák meg az „európai parlament” képviselőit. Erről egyelőre nincs szó, hiszen a szavazási rendszer egységesí­tése olyan belpolitikai követ­kezményekkel járhat, ame­lyet a hatalmasok minden áron el akarnak kerülni. Egyelőre tehát az első, 1978- ban létrehozandó új „euró­pai parlament” képviselőit minden tagállamban más­más módszerrel választják meg. A döntő kérdés a Közös Piac politikai jövője szem­pontjából persze az. hogy milyen lesz e szervezet és a brüsszeli főbizottság hatáskö­re. Megfigyelhető a törekvés, hogy elsővonalbeli politiku­sok vállaljanak szerepet. Így például Brandt, volt nyugat­német kancellár, Mitterrand francia szocialista vezető és több más, hozzájuk hasonló szintű nyugat-európai politi­kus már jelezte: pályáznak az új parlament mandátu­maira. Januártól kezdve az angol Roy Jenkins (jelenleg belügyminiszter) lesz a brüsszeli főbizottság elnöke. A politikai injekció tehát erőteljes. A nyugat-európai integráció nagy kérdése, hogy ezek a politikai lépések mennyire tudják ellensúlyoz­ni az integrációs folyamat ellen ható gazdasági érdekel­lentéteket. (—i—e) hozzájárulását adta a tűzszü- neti megállapodás szerda reg. geli aláírásához. A jobboldali erők akadá­lyozni próbálják az arabközi békefenntartó erők tevékeny­ségét. A még mindig hiva­talában levő Szolimán Fran­gié elnök az Arab Liga fő­titkárához intézett üzeneté­ben követelte a líbiai egy­ségek kivonását Libanonból. Rasid Karami miniszter- elnök Frangié lépését a liba­noni béke helyreállítására irányuló arabközi erőfeszíté­sek meghiúsítását célzó ak­ciónak minősítette, s Fran­giét tette felelőssé a konf­liktus elhúzódásáért és hang­súlyozta, hogy csak az elnök távozása után lehet megta­lálni a válság politikai meg­oldását. Brezsnyev — Ceausescu találkozó Kedden a Krím-félszige- ten találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Nicoale Ceausescu, a Román KP fő­titkára, a Román Szociális1 ta Köztársaság elnöke kö­zött. A két párt vezetői tájé­koztatták egymást az SZKP XXV. és a Román KP XI. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásáról, majd megvitatták a szovjet—ro­mán együttműködés fejlesz­tésének számos kérdését. Külön figyelmet szenteltek a pártközi kapcsolatok el­mélyítésének, valamint a két ország népei közötti test­véri kapcsolatok további szi­lárdításának. Megelégedéssel állapították meg a nézetek erősödő egy­ségét a megvitatott kérdé­sekben. 64 ország - 3000 objektum A KGST XXX. berlini ülésszakán a tagországok képviselői ismételten állást foglaltak a fejlődő országok sokoldalú támogatása mel­lett. A tagországok szocia­lista elveinek megfelelően, teljes mértékben támogatják a fejlődő országoknak azt a jogos törekvését, amely a politikai, gazdasági függet­lenség kivívására és meg­szilárdítására irányul. Míg a KGST-országok 1962-ben 34 országnak nyújtottak gaz­dasági és műszaki segítsé­get, 1975-ben már 64 fejlő­dő országgal működnek együtt gazdaságuk kiépíté­sében. Ázsia 22, Afrika 29 és Latin-Amerika 13 orszá­gában ezen gazdasági és műszaki együttműködés nyo­mán csaknem 3000 népgaz­dasági objektum épült, il­letve épül. A támogatás a fiatal országok alapvető ipa­ri ágazatainak megteremté­sére az állami szektor meg­erősítésére irányul. A 11 milliárd rubeles beruházási összeg 70 százalékát a ne­héz- és az energetikai ipar létrehozására fordítják. 180 gépgyártó üzemet, 600 ener­getikai objektumot, kohá­szati kombinátot szereltek fel. A beruházások haté­konyságának fokozását szol­gálta a Nemzetközi Beruhá­zási Bank keretében 1973- ban létesített egymilliárd transzferábilis rubel össze­gű hitelalap. A legnagyobb segítséget a Szovjetunió nyújtja. Jelen­leg 100-nál több fejlődő or­szággal kötött már gazda­sági és műszaki megállapo­dást. 1975 elejéig a Szovjet­unió 48 fejlődő országban 899 létesítmény megvalósí­tásában vesz részt, közülük 450 már üzemel. Ázsiában 462, Afrikában 416, Latin- Amerikában 21 objektum épül. 1974 elejéig szovjet tá­mogatással 8,73 millió kW erőműkapacitást, 15,74 mil­lió tonna nyersvas, 16,37 millió tonna acél- és 14,41 millió tonna hengereltáru- előállító kapacitást hoztak létre, kb. 1500 kilométer vasutat ég 2000 kilométer közutat építettek. 146 szak­emberképző intézetet szerel­tek fel, közülük 94 már az oktatás szolgálatába állt. A szovjet hitelek 76,4 szá­zalékát az ipar és az ener­getika, 7,9 százalékát a köz­lekedés és a hírközlés, 5,5 százalékát a geológiai és az ásványkincs-feltárás, 5,7 százalékát a mezőgazdaság, 4,5 százalékát pedig egyéb feladatok megvalósítására fordították. Indiában épülő 70 különböző objektum kö­zül 50 már működik, köztük olyan óriások, mint az or­szág acéltermelésének 30 százalékát adó bhilai acél­mű, bokáról kohászati kom­binát és a korbai alumíni- * umüzem. Afganisztánban 70 létesít­mény készült el, 54 pedig építés alatt áll, olyanok mint a kandagarei textil­gyár, a Shibergán környéki kőolajmező és a Kabul mel­letti rézbánya. Irakban 1976- ig 90 létesítmény épült, 43 objektum bekapcsolódott a termelésbe. A Szovjetunió támogatásával valósult mag a Karachiban a kohászati komplexum felépítése, vala­mint 1200 mérnök kiképzé­se Pakisztán számára. Sri Lankán különböző építő­anyag-előállító üzemek (ce­ment-, tégla- és üveggyárak), Indonéziában erőművek, fel­dolgozó üzemek, a demokra­tikus Jemenben élelmiszer- üzemek, egészségügyi és ok­tatási létesítmények épültek a többi között. Az NDK műszaki közre­működésével 1955-től 520 ipari objektum épült ej- lődő országokban. Az XOK főleg nehéz- és álta anos gépgyártó, valamint közle­kedési eszközöket szállít. Csehszlovákia Indiában 60 jelentős ipari üzemet épít fel, 3000 csehszlovák szak­értő közreműködésével. Térképünk a KG ST-or- szágok segítségével néhány ázsiai országban megvalósult beruházást mutat be. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents