Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Helsinkiről — egy év múltán Á hőség hősei

MA EGY ESZTENDEJE

annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az ! első eset, hogy Európa veze4 tői értekezletre ültek össze a ' kontinens problémáinak

•megbeszélése céljából- A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkés országok,

‘ valamint az Egyesült Álla- | mok és Kanada vezetői tár- ! gyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve 1 rendkívül fontos okmányt ! írtak alá. A helsinki doku- ' mentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi élet- ! ben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a ; békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkés orszá- ! gok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nem- ' csak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visz- ' szahatott a nemzetközi légkörré, javította azt,

j Az eseményt követően sok 1 vezető államférfi nyilatko- ! zott pozitívan a záróokmány ! aláírásáról, s szinte minden 1 részt vevő állam kormánya

5 elkötelezte magát / annak ! végrehajtása mellett. Állást ! foglalt a záróokmány mara- ) déktalan megvalósításáért ! pártunk és kormányunk és I az országgyűlés külügyi bi- ! zottsága is. Ezeknek az állás- ! foglalásoknak az alapján or- ! szágunkban számos intézke- ’ dés történt a záróokmány

végrehajtása érdekében.

' Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, ame- : lyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek : azok a kérdések, amelyek a 1 kétoldalú kapcsolatok szférá- !_ jába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tár- gyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szerve- ’ zetekben1 ENNEK ALAPJÄN foglal- f tunk állást a már előterjesz- j tett javaslatok ügyében. így például bejelentettük, hogy I támogatjuk a szovjet kor- ! Hiánynak a környezetvéde- lem, az energiakérdés és a ! közlekedés problémáinak , összeurópai méretű megol- 1 dására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkés országok kor- 1 Hiányainak.

í Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk.

— Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sokéves erőfeszítést, közös, ösz- szehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak. akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkés országok.

— A záróokmány egységes egész: nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek* Megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvona; lúan” elfeledkeznek a záró- I okmány többi, nem kevésbé ' fontos részeiről. Mi a ma gunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együtt működésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz gazdasági együttműködés fej- : Jgsztését,

írta: Púja Frigyes külügyminiszter

— Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak- Végre Nyugat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem. tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik.

— Helsinki' szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkés országok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tai'tása alapján képzelhető el.

— Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkés országok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szüntetheti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az ényhülésr sei. Ez nem egyéb szemforr gatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai, küzdelem megszürrtetésénék szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít.

HELSINKIBEN A BIZ TONSÄGI és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak- A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kere- , teit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatbtt.

Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit.

EGY ÉV SZÁMVETÉSE

azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsiny- lik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez.ás.része, ,az enyhülés', elleni támadásnak. ... ../Biztosak ./,vagyunk azonban abban, hogy a szó-, cialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőké^ országok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szellemé ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában.

Erről a nyárról majd sokat fogunk beszélni. Ügy emlegetjük majd, mint az igazi nyarat, és a beszélgetések azzal kezdődnek. Hogy emlékszel akkor, azon a nyáron, egyszer ...

— Egyszer levettem a hőmérőt a helyéről, az árnyékból és kitettem a napra, de alighogy; kiraktam már .r íl- tam is a gyereknek, hogy gyorsan vegye vissza, mert már negyvenkilenc foknál

országúton kinyitom az ablakot és már nincs olyan meleg, de itt... Alulról a motor löki fölfelé a hőséget, a szélvédő üvege meg jól összegyűjti a napot, hát néha, amikor beszállok a guta kerülget.

★

Szinte reménytelennek, végelláthatatlan hosszúnak látszanak a paprikasorok. Egyetlen sor több mint kiloMunkában a Zsilényi család. A dinnyeföldeken soha nincs árnyék.

járt és féltem, hogy elpattan.

Így mondja Zsilényi László, a gyöngyösi Mátrakincse Termelőszövetkezet dinnyése, aki egész családjával együtt kint tölti a nyarat egy kiselejtezett buszból épített ideiglenes lakásban. A busz bádogtetejére gyékényt tettek, különben nem lehetne megmaradni benne.

Ez a hőség nem csak minket viselt meg, de a dinnyét is. Aprók, kicsik a dinnyék, igaz az ízük az jó.

— Mennyi víz fogyott naponta, amikor a legnagyobb hőség volt?

—• Azt nem tudom pontosan, egy biztos, hogy én egymagám több mint öt litert megittam,', amikor egész nap kint voltam a földön. Tudja a dinnye nem szereti az árnyékot, a legnaposabb helyen van a föld. Öt hete dolgozunk tűző napban. Kezd egy kicsit sok lenni a jóból.

' — Tizenöt ‘ évig . voltam ..kombájnos — mondja Horváth László gépkocsivezető — ez az első év, amikor nem aratok a nyáron. De azért a melegből itt is kijut a feheraufó vezetőfülkéjében. Reggel hattól kezdem szállítani a learatott búzát és délutánra már nagyon melegem van. Bent a földeken csak nagyon lassan tudunk menni, ha meg nincs sebesség, nincs hűtés. Az

méter hosszú, s azon végig a kapa fölé hajolva, a paprikára vigyázva kell dolgozni fejet forraló napsütésben. Az asszonyok még beszélgetés közben sem állnak meg.

— Amikor a legnagyobb melegek voltak hajnali ötre jártunk dolgozni, mert két óra felé egyszerűen nem lehetett megmaradni a földön.

Kiskartali István az elmcL radhatatlan sapkával.

(Fotó: Szántó)

zebb korszakon túl vannak — mondja. Az volt a hőskorszak, amikor a kombájnon állva, fülke nélkül, lehúzta az ember a napi tizenkét órát. Most már váltás ván. Két-három óránként jön a másodpilóta és lecseréli a fáradt vezetőt.

— Hát igen. ez már más — szusszant nekitámaszkodva a John Deere vaslépcsőjének. Jobban is lehet velük dolgozni, többet is. Tegnap három kombájn tizenhét va— Hűha, — mondja Horváth László — odabent meleg lesz egy kicsit.

A béke csapata

A közelmúltban a Magyar Országos Béketanács emléklapját és értékes pénzjutalmát kapta a Mátravidéki Fémművek siroki gyárának Ságvári Endre ifjúsági szocialista brigádja.

E ’ magas elismerésben — nem sokan részesültek.

Vajon,- hogyan szolgálhatja kiemelkedően a békemozgalmat egy szerszámkészítő csapat? — kérdezheti talán első hallásra az ember, kiváltképpen pedig, aki nem ismeri a liszkói kis együttest.

Nos, meglehetősen egyszerű erre a válasz, gondolkodás nélkül adja a feleletet az egyik megszólított, Tónai László is:

— A mindennapi becsületes munkával... a gyárban és azon túl.

S valószínűleg így vélekedhettek annak idején a kitüntetés odaítélői is. hiszen a sirokiak tényleg nem vállalkoztak éppen rendkívüli tettekre, „csak” a maguk módján, képességeikből, akaratukból a leginkább telhetőén iparkodtak helytállni az életben.

Beszéljenek azonban erről inkább maguk:

— Tudjuk, érezzük, hogy fontos területen dolgozunk — mondja a fontoskodásnak egyébként még a látszatát is kerülve, nagyon is természetes hangon Barócsi László —. ennélfogva különös felelőséggel végezzük nap-nap után a dolgunkat. Termék- gyártó szerszámainkat iparkodunk minduntalan megelégedésre elkészíteni, hogy az üzemekben véletlenül se okozzunk fennakadást. Átadott darabjainkat tavaly is úgy értékelték — mutatja, mintegy bizonyításul a brigádnaplót —, hogy méret- pontosságuk, minőségük egyaránt kiváló. A selejtünk kevesebb volt a megengedettnél, s teljes munkaprogramunkat a megígértnél is lényegesen jobban túlteljesítettük.

— Szeretünk újítani — folytatja Gyeivai Mihály — örülünk, ha csak egy kicsivel is okosabban, egyszerűbben teljesíthetjük feladatainkat. Brigádunk azon van, hogy lehetőleg mindig az ésszerűbb, a leginkább célravezetőbb megoldásokat, módszereket keresse munkájában. Régebbi, még használható szerszámok felújításával, különböző anyag- és költségmegtakarításokkal a vállalt 150 helyett az elmúlt évben például 180 ezer forintot sikerüli megmentenünk vállalatunknak.

Ennyit a műszakokról.

— S vajon mi történik a kötelező szolgálat után?

— Segítünk ebben, abban .,. Tavaly például 169 órás társadalmi munkát is végeztük. Tanulunk is —• halljuk Holló Istvántól, — Ugyan valamennyien szakmunkások vagyunk, sőt kettőnknek már régen megvan a technikusi oklevele, egyikünknek pedig a gimnáziumi érettségije is, azt tartjuk: manapság nem lehet elég sokat tudni ... Szaklapot, újságokat, könyveket olvastunk.

— Érdeklődünk a nagyvilág iránt is — beszéli Nagy Mária. — Két esztendeje Munkácsra és Ungvárra kirándult a társaság, aztán pedig gondolatban, a „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedőn „járta be” azokat a tájakat, ahová nem volt alkalma eljutni a valóságban. Tapasztalatainkat, a tanultakat később a megyei közművelődési vetélkedőn is hasznosítottuk.

— Csapatunkból tavaly nyolegn adtak vért a rászorulóknak, s kommunista műszakokkal segítettük a vietnami népet a talpra áléban — újságolja kiegészítésként Borics Erzsébet.

Egyikük — mondják — a Vöröskereszt ezüst fokozatú kitüntetésének tulajdonosa, másik társuk pedig olyan ifjúsági klubot irányított katonai szolgálata előtt, amely kiérdemelte már a KISZ KB Dicsérő oklevelét is.

Maga a brigád bronz- és aranykoszorús csapat, az egész vállalat kétszeres kiváló együttese, amely az idén is hagyományaihoz híven iparkodik.

Sok minden kell a békéhez. Többek között — ha olykor talán nem is gondolunk rá — sok-sok ilyen együttes is, mint a „Ságvári”.

«•, Gy. Gy,

— Egyszer korán délután találkoztunk is az elnökünkkel, az meg csak kérdezi, hova ilyen korán asszonyok. Mondjuk, hogy mi már befejeztük, mert hajnal óta kint vagyunk.

— Azt a meleget csak úgy lehetett kibírni, hogy egyikünk állandóan járta az utaf a paprikatábla meg Heves között fagylaltért. Persze ez a derékfájáson nem enyhít, ami bizony a kapálással mindig együttjár, de a fejfájáson, amit a meleg okoz, azon igen.

Az Árvai-brigád példás.

gon búiét vágott te, és csépelt ki. A meleg az viszont itt is ugyan olyan meleg. A fülke nagyon jó, de ha egyszer szembe kapja a napot, akkor úgy érzi az ember, hogy minden felforr.

— Es a sapka?

— Az a por miatt van. így is belemegy, de így még legalább ki lehet mosni belőle. Ha sapka nem volna, akkor csak a kopaszra nyírás segítene, úgy dől a por egész nap ránk.

Az Árvái brigád tagjai: Bánó Istvánná, Bettenbuk Fe- rencné, Horváth Ferencné, Szecskó József né. Székely Istvánná, Horváth Zsigmondm.

szorgalommal dolgozta végig a kánikulát. Gondos munkájuk legszebb bizonyítéka, hogy a paprikák messze virítanak a zöldből. A sorok között tisztán porhanyósan süpped a föld a lábuk nyomán.

— Mivel fejezi be a napot?

— Azzal, hogy otthon a

hűtőszekrényből kiveszek négy üveget. Olyankor azt mondom, direkt jó volt az egész napi forróság, mert jobban esik a sör.

‘—szyA■

A fején az elmaradhatatlan sapka, a kombájn fülkéjének padozatán ott a kanna víz. Kiskartali Istvár f.

12 éve a kombájnosok táborába tartozik, A legnehe- 1976, augusztus L, vasár

f