Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
Adókulcs óe turizmus Győzött az igazság, de kevesebb lett a szállás Táncol) \ Táncol) í Török népi együttes Egerben A török táncegyüttes lányai a pódiumon. Adót nem szeret fizetni senki. Ez eddig nem is baj, hiszen nem hazafias kötelességbő! fizetünk, egyszerűen azért, mert kell. Előírja a jogszabály. És mindenki tudja: az adó. adó, többek között ebből „költekezik” az állam. Befizették az adót azok a felsőtárkányi háztulajdonosok is. akik idegen- forgalmi célokra hasznosítottak lakásukat. Pontosabban házufett. Lerótták az adót már csak azért is, mert az utazási irodák — amelyekkel szerződéseket kötöttek — levonták tőlük. Persze nem annyit, amennyit keUett volna. sokkal kevesebbet. Itt történt a második hiba. . Az első hiba még korábbi keletű- Az Egertourist. az Expressz és a COOPTOUPJST kilenc felsőtárkánvi zg egv felnémeti háztu'aidonoss"l kötött szerződést, amelynek eredményekéopen olcsó, navi 20 forintos áron kaotak szállást a turisták, elsősorban a diákok. Ez eddig dicsérendő, de az már kevésbé, ho-nr p-’ utazási irodák nem járták körbe megfelelően az érvényben levő rendeletiket, a hatóság pedig engedélyt adott olyan turistaszállásra, amely inkább tömegszállásnak tekinthető. Nyolcvan százalék adó Tavasztól késő őszig álltok meg autóbuszok a „Turis. ta/B” kategóriának nevezett házak előtt, s az emeletes vaságyakkal zsúfolt szobák szinte elnyelték az ifiú urasokat. Az emuk ház négy szobáiénak 100 n“gvz°tméi'0- res alanterületén nóiriául ^3 mristá: fogad+ak éiszakáo- Ként a - asánv-iV Tessék k'- számoiní; még két négyzet- méter sem jut egy személyre! Márpedig rendelet írja A nyári zápor verte az ablakokat és néha jégszemek is koppantak az üvegtáblákon. A felhők alacsonyan jártak, mintha kíváncsiskodni akartak volna, hogy vajon milyen is lehet itt az élet a nagy kórház falain beiül. — Esik! nyögött fel a professzor és erőtlenül odébb tolta a kezét a paplanon. A kopogásra ébredt fel és az álom igazán jól elszórakoztatta, mert óriási jéghegyek között utazott egy tutajon, ahol csak hangja volt a viharnak, de ereje nem és ujjainak mozdulataival tudott parancsolni a szélnek — Tenyeret leszorítjuk, ujjakat felemeljük! Ezzel a mondattal ébredt az álomból. Álmában ha a gyűrűsujját felemelte, akkor erősödött, ha a mutatóujját mozgatta, akkor csendesedett a vihar, de mindig úgy. hogy a szélirány kedvező maradt. — Tenyeret leszorítjuk, ujjakat felemeljük .. Fanyar mosoly lopakodott az arcára, hiszen az álommondatban ráismert a bájos gvógvtornászlány hangiára. aki reggelente diktálta neki a gyakorlatokat. A szomszéd ágyban felült a beteg és colát öntött magának a pohárba. — Parancsol egy pohár- kávai, professzor úr? — Én sohasem parancsolok. én mindig csak kérek, de most azt sem teszem — fanyarkodott a professzor és tíz percen belül mindössze annyit állapított meg, hogy elállt, az eső. — Látja, én parancsoltam valamikor! Persze, egy ilyen világszerte híres tudós, mint ön, sok mindent megtehet. A kérését is parancsnak veszik. OäM&kt 1976. augusztus 1., vasárnap elő: hat négyzetméter lakószobának kell jutnia személyenként. Nem jutott! És rendelet írja elő azt is, hogy a lakás, vagy a ház 50 százaléka adható csak bérbe.. Még abban az esetben is, ha a bérlő az idegenforgalom, illetve valamelyik turizmussal foglalkozó iroda. Ezeket a rendeleteket bizony már a szerződés megkötésekor megsértették. De megsértették az általános jövedelemadóról szóló rendeleteket is. Igaz, az utazási irodák progresszív alapon vonták le és fizették be az adót, amely négytől húsz százalékig téried. Csakhogy nem vették figyelembe a másik paragrafust, amely pontosan előírja, hogy ha az épület hasznosítása lakásügyi jogszabályokba ütközik, akkor a bruttó bevétel 80 százalékát kell adóként befizetni. Az éber szemű adóhivatal azonban felfigyelt a fizelő- vendég-szolgálatnak egyáltalán” nem nevezhető tömeg- szállásokra, a túlzottan magas jövedelmekre és kivetette a büntetőadót, a 80 százalékot, amely összességében több mint 700 ezer forint. Ezzel elkezdődtek a fellebbezések. amelyekre végül is a bíróság tett pontot: megállapította a lakások szabálytalan hasznosítását, s helyben hagyta az adóhivatal döntéseit. És mert az adót a turistairodáknak kell levonniuk, a bíróság egyetemleges felelősséget állapított meg. Az adót persze sokkal könnyebb leemelni az irodák számlájáról, mint a háztulajdonosokat fizetésre buzdítani. A hivatal ezt az utat választotta, mondván: az utazási iroöák indítsanak polgári pert, és így követeljék visz- sza pénzüket partnereiktől, a háztulajdonosoktól. A bíróság ítélete jogerős. Eddig szól a történet, amelyet tulajdonképpen egy ponttal be is lehetne fejezni. De mégsem! ötezer éjszaka elveszett Az adóhivatal a rendeletek szerint döntött, a bíróság igazságot szolgáltatott. Ez a mérleg egyik oldala. Csakhogy a másik serpenyőben sokkal kevesebb lett a szállás. Az olcsó 20 forintos szállás pedig teljesen eltűnt. A háztulajdonosok ugyanis rohantak az utazási irodába és felbontották a szerződést. Ha ugyanis 30 százalék az adó, a községfejlesztésre pedig 10 százalékot kell fizetni, mi marad a lakásért, a mosásért, takarításért, a mindennapi törődésért? Jóformán semmi, vagy legalábbis nagyon kevés. Így nem érdemes kiadni a lakásokat. Hogy a szállások felmondása mit jelent, azt az Eger- touristnál jegyeztem fel: Három felsőtárkányi családdal volt szerződésük, porr- tosan 140 férőhelyre. Amikor a megállapodásokat felbontották, az irodának már hétezer éjszakára volt előjegyzése. Megkezdődött a levelezés, a telefonálás: újabb, jobb szállásokat ajánlottak fel, természetesen már nem húsz, hanem 40—50 forintos áron. Mintegy kétezren fogadták el a magasabb árat, míg ötezer éjszakát kénytelenek voltak lemondani. Ez elveszett. A diákok — mert elsősorban róluk van szó! — nem jöhettek Egerbe. Ezek a számok csupán három ház és egy iroda forgalmát tükrözik. S mennyi van még ilyen, vagy ehhez hasonló Eger környékén1, - a megyében, & az országbah is... Mert őröm ugyan, hogy győzött az igazság, fizetnek azok, akik kijátszottak a rendeleteket, de így végső soron az ifjúsági , turizmus látja kárát, mert kevesebb lett az olcsó szállás. Egerben és környékén például egyáltalán nincs. Kivétel csupán az iskolai szünidő néhány hete, amikór a kollégiumok egy része ilyen célra is felhasználható. Az Egészségház utóai 96 személyes turista- szálló csak volt — most átmenetileg iroda —, a kemping 30, a fizetőszolgálat pedig 50—60 forintba kerül éjszakánként. így felír .érül a kérdés: hol aludjanak a kispénzű fiatalok, a diákok? Vaságyak helyett heverők Nem a szobákat kiadó háztulajdonósok pénztárcáját féltjük, hiszen ők a jövőben is megtalálják számításaikat. A három felsőtárkányi család például az Egertourist segítségével, anyagi hozzájárulásával, átrendezte a szobákat, öt évre szóló szerződést kötött, s ma már 140 vaságy helyett 45 heverő várja a turistákat — de éjszakánként már 40 forintért. Közbén módosították a rendeletet is: megszűnt a büntető tarifa és évi 120 ezer forintot meghaladó bevételből 50 százalék adót kell fizetni, így most azt vigyázzák, hogy semmiképp Se érjék el a 12Ó ezret. Az adóhivatal jogos közreműködésével jobb éi kulturáltabb lett egy idegenforgalmi siolgáltatás. És hév e- s eb b a férőhely és sokkal drágább. így a kérdési továbbra is nyitott: hol éjszakázzék a diáktúrista...? Márkus1/ László A gépkocsivezetőből kiszakadt a szó. — Mindig ezt a sódert nyomja a professzor úr ! Hat nyelven beszél, világhírű egyetemi tanár és azt hiszi, hogy összedől a világ, amiért átmenetileg eltiltották tőle a cigarettát. Halk szavak röppentek, latin szóváltások, diszkrét suttogások és a vizit befejeződött. — A keserves mlrtiensé- gét! Elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor kezdik már el nálam az Inzulint. M’ért nem mondták tneg? Mit titkolóznak? Ez n legrosszabb! Nem igaz? Miért nam mondiák meg nekem? Nézze Balogh! Maga cukros, és kész. ;— Az is lehet, hogy ők sem tudják —, szólalt meg a beteg a harmadik ágyon és reklamált, mert csonttá szé»'adták az éttelisz^krénv- fiókhan a reggel »^sz nap- ra kiosztott zsemlék. — Égy nagy tapogatózás az egész belgyógyászat. Mert ha én felnyitom a motorháztetői és odaültelek a matarrn. íré* noccen belül tudom, hol kell keresni a Irhát. A vitn közben megérkezett a «vógvt of*o ász. — .Tó reyyolt. néófesszoZ űri P-ŐV.Z:lünk csak szénen fe’tilni! a r-rofésszor keserűen nevetett. — inkább egy hetedik nvelvet. — .Tárni kelt mejffnnüima — eennntt szavába a sofőr és íd erfesen felugrott ap ágyból.-— ?ía' Nézzük 1 Mosol vrtott - gvógvtornősz kényükére támastvodii-, Nefnértak a másikra! fgy. fJv nfrfvóh lő! EmeikeóMert. ióbbart, még jobban, ftú iS tértitek . . . — Sikerült! (’VvehdeZ^tt A sofőr. No. mit mohflfálVi? Akarat kérdési* áz évéit. Másnap, eéy mőtő^dgéd- féie hetolt egy járókát és odaállította a professzor ágya elé. — Nos, kedves professzor űr, ma talpra állunk. „Este gyere, ne nappal, mert akkor nem látnak meg, Este gyere,, ne nappal, mert akkor nem szólnak meg, Táncolj, táncolj, táncolj, hajáé, hajáé, hajáé...” Az ének utolsó három szava, amely az Egri Csillagokból ismerős, ugye elárulja, hogy akik táncra hívnak az egri Gárdonyi Géza Színház pódiumán, azok a Heves megyében vendégszereplő eízerumi török együttes tagjai. Méghozzá a lányok, és ezúttal fátyol és bugy- gyos nadrág helyett igazi népviseletben, arannyal átszőtt meggyvörös vagy bordó, földig érő ruhákban. Meglibbennek a rózsaszín kendők s előbb méltóságteljesen, majd egyre gyorsuló léptekkel ringják be a színpadot. — Csak látszólag egyszerűek a mozdulatok, de iszonyúan sok próbát, gyakorlást kívánnak — magyaráz a függöny mögött Vedat Géztnis, aki néhány perccel ezelőtt, még handzsárát vadul villogtatta testvére, Se- dat szeme előtt; a kés élével simogatta nyakát, fejét — persze csak mert a régi, erőfitogtató tánc így kívánja. Vedat Gezmís, az együttes egyik legrégebbi tagja, nem kis büszkeséggel beszél a Csonort munkájáról — Már korábban is ŐszFél óráig is eltartott a ri- mánkodás. a kínlódás, míg végül nagy segítséggel még a talpra állást is megkísérelte. — Éog ez fnehni! — biztatta kedvetlenül a gyógy- tórnász és közölte, hogy másnap újra itt lesz.- Délután nem volt látogatás, így eseménytelenül telt el az idő. A gépkocsivezető, illeg a másik beteg kimentek és kint tanácskoztak. —- Csökönyös, mint egy málhás szamár! — Hülyeség! Nem bízik mgában! Nem látta? Még a tv-bemonúó lányához is alig szóit tegnap délután. — Pedig így élőben is micsoda isteni nő. — Butaságokat beszél! Mit gondol? A tv-ben nem élő emberek szerepelnek? — Öriási gondolatom támadt, mondta a gépkocsi- vezető. Sétáltassuk meg a professzor urat! Amikor bementek, á prb- fesszór lehunyt szemmel feküdt, de a lélegzésén lehetett látni, hogy nem álszik. — Fölkelni csak profesz- szor úr! Balogh úr, rheg én ... A beteg a fejét ráztá. — Nem uraim! Igazán hálás vagyok, de ... — Semmi hála! Járóka sem kell! Ügy nézzen ehre az embefáe. hogy a múltkor a parkírozóban kétszeri nekirugaszkodásra egyedül félre rakott egy Trabantot. — Kezdíük! Lassan, nem sietünk. Móst íégyé le á lábét. Erős akarat! Akarjon talpra állni, mi is segítünk! — Nem megy kérem! Értsék még. nem megy és nem is fnehet. hiszen... Hozzák iílkább A kacsát... Kétten össáenéztek. — Niriós kaósá, pfófesszóí úá! Szedje össze magát áz istehit heki, és gyalog jöh velünk a W. Ö.-re. — iszonyat! Egy ötvenéves éihber járni tanul — motyogna a professzor majdnem sírva. — És megtanul! Érti? Ez sze-össze jártunk, csak úgy magunk kedvtelésére próbálgattuk a vidék ünnepekkor és lakodalmakkor szokásos táncait. 1954 óta aztán rendszeresen együtt dolgozunk, heti két-három alkalommal gyűlünk össze. Vannak köztünk banktisztviselők, elárusítók, villanyszerelők, szabók — mutat körbe társain — magam térképész vagyok... Félre sodródunk, mert a lányok egy pillanatra kiszaladnak, néhány gyors mozdulattal újjávarázsolják öltözetüket és aztán i6mét a színpadon keringenek, andalítóan és vérpezsdítőén. Pereg a dob, szól a furulyaszerű zurna, csattan a kiáltás, „hajde...!” — Évente hétszer, nyolcszor lépünk föl otthon, egyszer pedig egy esztendőben nemzetközi versenyre is eljutunk — teszi hozzá. — Jártunk már Spanyolországban, Japánban, Francia- országban, Tunéziában és most először ' Magyarországon. Remélem itt is tetszik majd a műsor... össze-, majd szétrándul a függöny és ők összefogódz- va körbe karéj ózzák a pódiumot ... Az iménti kérdésre a később felzúgó vas taps adta ideg a választ. N. Zs. is tudomány ám. Maga azt hitte, hogy csak nyelveket nehéz tanulni? — Egy, kettő, három, négy, nem megy tovább! Gyerünk vissza! A professzornak hem kellett a vacsora és kimerültén feküdt az ágyban. Másnap reggel, amikor égési könnyedén felült az ágyban, a gyógytornász nerh hitt a szemének. — Na ugye? Megy az. csak ne hagyja el th. gúla» ember. Aznap még kétszer mejy ismétlődött a „különóra”. — Egy életen át, Csak nem akai* kacsát használni? Zsörtölődött a gépkocsivezető. — Gorombáskodni ízért nincs joga! — fakadt ki a professzor. — Nincs gorombáskodás, kérem! Járkálás van csak Lépegetés. A jajgatást pedig szíveskedjen magába fojtani. mert unalmas a siövege. Negyedriapra a Vizitnél a professzor egyedül sétált el áz ajtóig és vissza. — Gratulálok kérem! Ez óriási teljesítmény. A gyógytornász részéről nagy szakértelemre. az ön részéről pedig erős akaratra vall. — Mi van a cukrommal, adjunktus úr? Az adjunktus nevetett. — Azt is rendbehozzuk. Ne féljen! Nem lesz baj a jogsijával. Este villanyoltás után a professzor szólalt meg elsőnek. — Uraim! Végtelenül köszönöm önöknek és igazán hálás vagyok. Ha meggyógyulok ... — Mi az, 1-iogV Ka? kiáltott fel Balogh. Aludjon pro- fesszór úr és he idegesít- sert, mert istenemre mégint felrriegy a éukrom úgy, hogy hem veszi le hat profession sem. — önök igázán kiváló és nagyszerű emberek — mónd- ta egy kis idő múlva a pfófésszór, de ezt már senki sem hállottá, mert miftd- keiten az igazak álmát aludtak... tSTVÄN — Nem kedvemre beszél Balogh úr! Az Isten szerelmére, mióta rimánkodom a doktoroknak egy cigarettáért, és sehol semmi. Most például meginnék egy jó, száraz borból készült fröcs- csöt, és maga ehelyett azzal az istenverte émelygős coléval kínál. Erzsiké jött be, a jópofa kis ápolónő i és szélesre tárta az ablakot. — Fiúk! Magukat megüti a guta ebben a hőségben! Kint esett és tele van ózonnal a levegő. Legalább valamelyiküknek eszébe jutott volna kinyitni az ablakot. — Én szívesen kinyitnám — sóhajtott fájdalmasan a professzor, de ... — Ne lelkizzen professzorom, ne lelkizzen! Megmondta az adjunktus úr, hogy legfőképp magától függ, hogy gyorsan meggyógyul-e vagy sem? Különben is már régen megakartam magától kérdezni, hogy tulajdonképpen hány nyelven beszél? * — Mire megy vele? ízet- lenkedett a professzor. — Nem sikerül 'a délutáni, randevúm, ha nem mondja meg! —. Hat nyelven ■ beszélek, ha tudni szeretné “és Őszintén kívánom, hogy sikerüljön a randevúja. Az összes szláv nyelveket! Bár bevallom, horvátul egy kicsit gyengébben... — Megőrülök ezzel az emberrel! Hat nyelven beszél és még panaszkodik. Tudja, hol lennék én, ha fele ennyi nyelven beszélnék. — Tolmács lenne a2 ENSZ-ben — vágott közbe Balogh. — Csak maga egy szót se szóljon! — Egy szava se lehet! Szépen lement a cukra és ha így alakul, jövő héten kirakjuk, innen a szűrét. És magának egyébként mi a foglalkozása? A harmadik ágyban köhögött a beteg. . — Gépkocsivezető. — Gondoltam, hogy sofőrféle lehet, mert nagyon huncut a szeme. Azt hiszem egy pár stopos lány, már többet tudna mesélni... A reggeli vizitnél a professzor feltűnően hallgatag volt. — A gyógytornásznő nincs - megelégedve önnel kolléga úr. Nehezen mozóg, hogy úgy mondjam ... Az orvosok fehér köpenyén megcsillant a nap, az adjunktus kopasz fején gyöngyözött az izzadtság. —Azt hiszem kérem, kár az . energiáért. Valószínű, 'hogy túlzott és hiábávaló a figyelem, „amelyet rámfordítanak. Megbénultam ég nyomorék maradok. «•
