Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
/ • A A KÉPERNYŐ ELŐTT 85 óra Verne hőse 80 nap alatt kerülte meg a jó öreg földet. ez akkoriban szenzáció volt. Legalábbis Verne szerint és semmi okunk az íróban, valamint tudományos megitélőkészségében kételkednünk. Nem mértem stopperrel, hogy mennyi idő alatt kerülte meg korunk „hőse”. a tévékép a földet, gondolom, ha nyolctized másodpercet írok, akkor is elmaradok a valóságtól. Ám, hogy a nyolcas szám bűvöletétől szabadulni ne tudjunk, nyolcvanvalahány órát sugárzott „élesben” Montrealból a televízió, hogy a század legnagyszerűbb találmánya jóvoltából összekösse a kontinenseket, a televízió nézőinek immáron milliárdjait, hogy odavigye mindenkinek a széke elé, a képernyőre Montreal izgalmait. [ Elöljáróban is meg kell mondani, hogy a montreali olimpia televíziós közvetítései elmaradtak — nem a 1 münchenitől, mert ahhoz ' mérni méltatlan dolog lenne ! —, a mexikói olimpia közvetítéseitől. És azt is el kell mondani, elöljáróban ugyancsak. hogy ezért a televízió riportereit, műszaki gárdáját : érheti a legkisebb bírálat — az ezüstök és a bronzok „fényében”, mindez még jobban volt látható. Feltehetné a meghökkent kérdést — de úgy vélem, nem is teszi — a mai olvasó és egyben tévénéző: mi az, már az sem jó, hogy nyolcvanvalahány órát láthattunk a világ túlsó feléből? Két olimpiával ezelőtt, vagy hárommal még inkább, talán ámulatra késztető lett volna — az is volt! — a televíziózás gyermekcipőjében totyogó magyar — és nem magyar — néző számára, hogy egyidejűleg ott lehet egy másik ország vagy egy másik világrész olimpiai házigazdájának lenyűgöző sport garden party-ján. Ma már mindez természetes. Vagy legalábbis annak kell lennie. Kinőttünk a gyermekcipőből. De hogy nem régen, azt Montreal is igazolta. Ahol, vagy ami miatt, trónjáról átmenetileg mindenképpen letaszíttatott a televízió — a rádió által. És a frisseség okán. Milyenek? Ilyenek! A kérdés közhelyszámba megy és a válaszok sem kevésbé voltak azok: Milyenek a magyar férfiak? A máskor kitűnő Róbert László riportja most nem emelkedett még az átlagos színvonalára sem. bár az alapötlet, hogy olyan asszonyok nyilatkozzanak, akik magyar férfihez mentek feleségül — elismerésre méltó. Néhány finoman pikáns, pajzánkodó, mintsem pajzán kiszólás, megjegyzés múltán már arról sem esett szó, hogy milyenek a magyar férfiak — ha férfiak. Ám arról sem, hogy milyenek a magyar férfiak, ha férjek; milyenek, mint emberek; milyenek, mint magyarok — s ha igen. akkor is csak lehe- letvéknyan esett minderről szó. Hogy a műsor utáni első perc elfújja a visszaemlékezést minderre. És mindenről. Szerettem volna megtudni, hogy milyen .is vagyok. Mint magyar férfi. Megtudtam, hogy közhely vagyok. És most örüljek ennek, kedves kubai, szovjet, norvég, angol, kínai asszonyom? Bizony, nem örülök. Csak abban bízom, hogy talán mégsem olyan vagyok, mégsem olyanok vagyunk mi, magyar férfiak, mint amilyennek véltek bennünket e magyarrá lett, nem magyar asszonyok. A riportban legalábbis. Gyurkó Géza Már az 5. része pereg a fordulatos cselekményű lengyel tévésorozatnak, a „Fekete felhők”.nek ... (sőt csak a dicséret lehet az osztályrészük), s ha igen, akkor is inkább csak a néhány gyengécske kommentálásért és kommentátorért a hazai stúdióban. A világprogram nyolcvanöt órája, amelyet kaptunk, két dologról árulkodott legalábbis; nekünk, magyaroknak, e program jelentős része érdektelen volt, terjedelmét illetően mindenképpen, és nem is csak azért, mert sokan kihulltak a rostán; a kanadai televíziósok, nem ismervén, és nem is szeretvén jó néhány népszerű nemzetközi sportágat. nem álltak mindenkor hivatásuk magaslatán a közvetítéseket illetően. A sok huzavona, az Eurovízió, az Intervízió és az olimpiai szervező bizottság között a közvetítési díjakat illetően, egyáltalán azt is i megkérdőjelezte, hogy lesz-e I adás, lehet-e egyáltalán köz- | vetíteni a világnak Montreal- [ ból. Az a veszély fenyegetett, I hogy az elképesztően nagy közvetítési díjak miatt a világtól elzártan, valamiféle amerikai „házi verseny” lesz a XXI. nyári olimpia. 1 Szerencsére nem így történt. Kompromisszum történt. És a kompromisszumnak minden jelét és jegyét magán hordta ez az .,ötkarikás szemeket” okozó. hajnali órákba nyúló és gyakran bizony, reménytelenül unalmas —- képileg is unalmas — közvetítés. Az elmaradt aranyak. QflwBjmg, Witi. augusztus 3.. kedd (Részlet egy befejezetlen elbeszélésből) A kortársi szovjet irodalom egyik legerőteljesebb egyénisége, a fiatalon elhunyt író-színész-rendező, Vaszilij Suksin hagyatékából adta közre özvegye, a Szovremennyik című folyóiratban megjelent írást. Az elbeszéléshez Szergej Zaligin írt utószót, amelyben megállapítja, hogy abban — befejezetlensége ellenére is — érződik Suksin humanizmusa. Itt is, mint legtöbb írásában és filmjében — így például a Vörös kányafában is — azokat az embereket igyekszik visz- szavezetni a társadalom egészséges közegébe, akik jellemük gyengesége miatt hibákat-bűnöket elkövetve, egy időre kirekesztették magukat a társadalomból. Kora reggel a sötétségben valaki elkeseredetten fölkiáltott: — Hol vagyok? Hé. • 1 ééé!... Van itt valaki?! Hol vagyok?... És a sötétben, közvetlenül mellette, nyomban elégedetlen hangok csattantak: — A másvilágon. Mit üvöltesz? — Hol vagyok? Hol vagyunk? . ■ ... .i-W I... fc .,.._ ; — A túlvilágon. Miért ordítasz? — Ej, minek ijesztgeni az embert! Nem a másvilágon, egyelőre csak a hullaházban. Már szám is van a lábamon- .. itt van, érzem, hogy lötyög rajta. Vajon hányas számot kaptam? — Hol vagyunk? Miért gúnyolódnak? Azt kérdem, hol vagyunk?! — Ne üvölts, mert gyagya fejjel még azt gondolom, hogy te vagy a feleségem, és elkezdelek csókolgatni ő ordít mindig, reggeltől kezdve. Kiabál, én pedig, mit tegyek, megcsókolom, hogy ne köpködjön annyit. — Azután? — érdeklődött egy rekedt basszus. — Az segít? — Fittyfenét.. 1 — Ha egy huszonötrubelessel betapasztanád a száját, elhallgatna. — Huszonötrubeles.. • nekem. .. reggel... egy huszon- ötösért magam is bőgnék, akár az elefánt.. • Tapassz csak rám egy huszonötrubelest. — Hol vagyok, magukat kérdezem ?! — kiabálta amaz ismét hisztérikusan. Ekkor kigyúlladt a fény... És láthatóvá vált — a kijózanító. Az ágyakban, lepedők alatt, nyolc madárka.. • Néznek egymásra — soha nem találkoztak. _ Á _^ _ Ü dülés, több szemszögből Picurkának tetszik, de... Picurkának mi a véleménye az egészről? Picurka most éppen ribizlit majszöl, barna arcocskája teli van huncut mosollyal. Szemmel láthatóan majd kicsattan az egészségtől és roppant elégédétt a baba. NA ÉS A MAMÁK? A kérdést a mátrafüredi — népszerű nevén — babás üdülőben tettük föl, ott, ahol másfél esztendeje már együtt nyaralhatnak, a GYES-en levő anyukák csemetéjükkel. Az üdülőben, amely kedvesen köszönt virágaival, erdei sétányaival, kalauzómul Steiger Béláné szegődik, egy szőke fiatalasszony, aki készséggel mesél arról, hogyan is telt az elmúlt két hét. — Mi úgy jöttünk el otthonról, hogy társaságot szeretnénk. Embereket magunk köré, akikkel végre én is beszélgethetek, sétálhatok, szórakozhatok, hiszen otthon be vagyok zárva a mosatlanok, pelenkák közé naphosszat, s ezen a férjem sem tud sokat segíteni. * Nahát, szerencsénk volt, mert itt a „B” épületben rémekül összejöttek a kisbabás szülők. Esténként szalonnát sütöttünk, vagy kártyáztunk, a fiúk sörözgettek, mi asz- szonyok a gyereknevelésről beszélgettünk... Délelőttönként pedig — magyaráz széles kézmozdulatokkal — hát az volt az igazi kikapcsolódás, jártuk az erdőt. Minden félnapos kiránduláson részt vettünk. Vikit beraktuk a hátizsákba, és aztán irány a Sástó, vagy a Rákóczi-forrás, vagy a Kékestető ... Az volt a jó, hogy Picurka tényleg olyan csöpp — mutatja az ölében fészkelődé kislányt. — Nincs tízkilós sem, ég így fölváltva vígan vihettük bárhová. Na de, ha a kicsi nem olyan kicsi? Hiszen babakocsit ide kevesen hoznak, de Kinyílt a vasajtó, az ügyeletes törzsőrmester lépett a szobába. — Mi ez az ordítozás? — kérdezte. — Ki kiabált? — Én — mondta egy intelligens kinézetű ember. Föl akart kelni az ágyból, de észrevéve, hogy csaknem mezítelen, beburkolózott a lepedőbe, csak azután le- lepedőbe, csak azután lépett le. Odament az ügyeleteshez. .. — Van egy kérdésem: mondja meg legyen szíves, hol vagyok? — Úgy állt az ügyeletes előtt, mint egy nemes, ókori római, de ugyancsak másnapos kábulatban- — Sehogysem értem, mi ez itt? — A Világos Hegyek szanatórium. — Ne tréfáljon, kérem! — emelte föl hangját az értelmes arcú. — Én komolyan kérdeztem önt. — Feküdj le — bökte mellen az ügyeletes —, és várd meg az utasítást. Még hogy komolyan kérdezi... Hamarosan komolyan fognak tőled is kérdezgetni. Az intelligens megijedt. — . Bocsánat. •. ön milyen rangban van, nem látom szemüveg nélkül. Valahol elhagytam a szemüvegem, tudja... — Vezérőrnagy. Az ókori római csak állt, és bámult az ügyeletesre. — Nem értem — mondta. — ön minden reggel tréfás hangulatban van? — Most már csönd legyén — parancsolta a törzsőrmester, és elindult az ajtó felé. — Törzsőrmester elvtárs! — szólította meg udvarisan egy tagbaszakadt siheder, a szemüveges ágyszomszédja. — Nem gyújt rá? — Nem — válaszolta élesen a törzsőrmester- És kiment. Kulcsra zárta az ajtót. — Megint csak pénteken — kezdte énekelni a siheder, ha hoznak is, az erdei göröngyös utakon nemigen lehet tologatni, az aszfalton, az autók miatt meg még kevésbé ajánlatos. Így nyilván elmarad a kifándulás. Marad a jó levegő, és a ház körüli kikapcsolódás a legtöbb anyuka számára. CSAK HA AZ ÁNYOS RIGOLYAS? I Dr. Miksán Lajo3né, a kéthétig-szomszédasszony az utolsó mondatokra érkezik, s rögtön vitatkozva bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Szép ez az üdülő. Éppen búcsúsétán voltunk Attilával, körbejártuk a homokozót, a napozót, integettünk a játékoknak. Mondtam is magamban, hogy tulajdonképpen minden megvan itt, ami csak kéll a babák gondozásához — tessék körülnézni —, a turmixgéptől a centrifugáig. Csak a gondozónő hiányzik rettenetesen, akire nyugodtan rá lehetne bízni a gyereket. Mert anélkül nemhogy a hosszabb séták maradnak el, de szabad perce is alig van az embernek. Attila még csak tizenegy hónapos és nem bírja az itteni fűszeresebb kosztot. Szinte minden etetésre külön kellett főznöm neki. Persze csak fél kézzel... hiszen ott fic- kándozott körülöttem. Így aztán örültem, ha egy-két órára kifekhettem a napra. Végül is majdnem ugyanúgy telt áz időm, mint otthon, legföljebb kevesebbet kellett takarítanom. Mondogattuk is az asszonyokkal, hogy itt annak jó igazán, aki albérletben lakik, vagy akinek az anyósa rigolyás... ÜDÜLŐ FRANCIASALÁTA MÓDRA Huszár Istvánnéval az indián csatatérnek használt társalgóban találkoztunk, ök a családosoknál laknak, mert remegtetve a hangját —, eljössz majd ho-ozzám, sírsz majd keservesen... Feküdj le, szemüveges, ne verd a tam-tamot. Mindnyájan a kijózanítóban vagyunk... hogy melyik kerületben, azt nem tudom. Tudja valaki, melyik kerületben vagyunk? — Kerület! — mondta egy komor arcú ember- — A várost se tudom. A szemüveges ^izgatottan, szinte rohanva járkálni kezdett a szobában. — Ide figyelj, az idegeimre mész — szólt rá mérgesen a siheder —, ülj le! — Mi az, hogy az idegeimre mész, mi az, hogy ülj le? — Az, hogy ne rohangálj ész nélkül. Rád nézek, és minden a megboldogult kobakomba mászik. — Mi mást tehetnék? — a szemüveges csak nem tudott lecsillapodni. Jobbra- balra hintáztatta magát, mint az inga. — Miért nem... haza vittek. • . hanem. .. az ördög tudja, hová? Mik ezek, vadállatok? — Tudod te azt! — kiáltott fel a siheder. — Megöltél egy embert és még csodálkozol !.. ■ Ez ám a tipp- tópp. A szemüveges megtorpant. .. még a szája is nyitva maradt. — Hogy? Mi?! — Mi történt? — Embert? — Naná, csimpázt! Miért tetteted együgyünek magad? Még nem az előzetesben vagy! A nyomozó előtt játsszd meg a bolondot, ne előttünk! — Ige-en, barátocskám — nyújtotta él a hangját együttérzőn egy apró, sovány emberke — ezt jól elfuseráltad ... Tarts ki amellett, hogy nem volt szándékos-.. tévedésből otthon ngpi • megfelelő beutalót kapták. — Innen az „A” épületből talán még jobban észre lehet venni, mi is hiányzik. Hiszen végül is nemcsak az a tíz, tizenöt kisbaba nyaral itt, aki a GYBS-es mamákkal érkezett, hanem a családosoknál is sok a két- három éves gyerek. S ha így nézzük, akkor már kevés az etetőszék, a járóka, a játék és még sok mindert. De a legrosszabb, hogy ál- landó gyermekorvos sinca így aztán az örökös aggodalom, hogy mi lesz, ha beteg a gyerek, csak még jobban megkeseríti a pihenésre ezánt napokat. Üdülő franciasaláta módra, azt mondják, itt Mátra- füreden ez a legnagyobb probléma. Hiszen bármenynyire is igyekeznek az üdülő dolgozói — a felnőttek, a különböző korú gyerekek és a picik kívánságait nehéz összeegyeztetni. Ha csak a legegyszerűbb kelkáposztafőzeléket is nézzük: ha fűszerezetten, nem kérik a felnőttek, ha borsos, fokhagymás, nem ehetik a csecsemők — muszáj nekik félórákon át külön főzni. Megoldás? Talán az lenne az igazi, ha az egész üdülőt átalakítanák a GYES-es kismamák számára. így sok gond magától értetődően megoldódna. A legfontosabbak is; vagyis lehetne szerezni dadust, és — a sok apróság mellé — állandó gyerekorvost is. Elképzelhető, hogy más a megoldás. De egy biztos, hogy valamit változtatni kellene Mátrafü- reden, mert most, akármilyen szép is a környezet, akármennyire is szeretettel, és igyekvő gondoskodással várják az itt dolgozók a kis családokat, a mamák számára egyelőre még kevés az igazi pihenés... Bár Pi- curkáék remekül érzik magukat! Németi Zzuzsa Ügy. 11 ezt. i 1 mintha, i. szó-- val. •. — Leitta magát és kész — vitatkozott a sovánnyal egy pisze orrú, akinek valószí- nűtlenül vékony, nőies hangja volt. — Fölösleges célozgatni... „mintha”.. i „szóval”.. • Részeg volt. Arra sem emlékszik, hogyan került ide. — Ez most nem számit — könyökölt fel a sovány; láthatóan kedvét lelte a vitában. — Ha részeg volt, ha nem, egykutya. — Ellenkezőleg! — kiáltott közbe a siheder. — Enyhítő körülmény. Miért lökted a villamos alá azt az embert? A szemüveges fehéren állt, mint a lepedő... Hol ide, hol oda forgatta a fejét, a beszélő irányába— Mit mond? — kérdezte tragikus hangon, csöndesen. — Mit? — Milyen embert? — Ezt neked jobban kellene tudnod. Mentetek, vitatkoztatok valamiféle egyenleten. .. — kezdte mesélni a siheder; — Éppen jött a villamos, ez meg püff, a villamos alá!... A másik fekszik, ketté vágva. Rémes látvány volt- Az emberek összeszaladtak... Az ősz hajú úgy feküdt... fejével a járdára esve, alsó teste a villamos alatt. Aktatáskája kiborulva... — Te láttad, vagy mi? — kérdezte a sovány— Láttam! — ismételte a siheder, odesszai akcentussal. — Mit gondolsz, miért vagyok itt? Mert mögöttük mentem. Amikor elkezdték összegyűjteni a tanúkat, megmakacsoltam magam.. i gorómbáskodtani a rendőrrel. .. — Ejha!..- Egy egyenlet miatt, embert a villamoa alá} . j <
