Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

Terítéken a munkaerő-gazdálkodás, a gépek kihasználása A KNEB soron lévő országos felmérései Hogyan hasznosítják válla­lataink a IV. ötéves tervidő. szakban beszerzett nagy érté­kű. korszerű gépeiket, megfe. lelően kihasználják-e a kuta­tási célokat szolgáló műszere, két? — erre keresi a választ a fővárosban és kilenc me­gyében a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság szeptem­berben kezdődő vizsgálata. Októberben látnak hozzá a fővárosban és kilenc megyé­ben annak áttekintéséhez: a vállalatok a rendelkezésükre álló munkaerőt termelési fel­adataikkal összhangban, terv. szerűen és szervezetten fog­lalkoztatják-e. A vizsgálat a vállalati munkaerőgazdálko. dás tartalékainak feltárásé, hoz. illetve mozgósításához .kíván segítséget adni. Ez az V. ötéves tervben előirány­zott feladatok teljesítésének egyik legfontosabb előfelté­tele, mert — felmérések sze. rint — a népgazdaság ren­delkezésére álló munkaidő­alap mintegy 20—30 százalé­ka kárbavész. Gondok irányították a fi­gyelmet a takarmány terme, lés, az ellátás és felhasználás tapasztalatainak összegezésé­re is: novemberben nyolc megyében látnak hozzá an­nak megállapításához, hogy az állatállomány és állati tér. mék termelés fejlesztéséhez szükséges takarmányok ren. delkezésre állnak-e, s bizto­sítják-e az előirányzott hoza­mok elérését. Termelő és külkereskedelmi vállalatok­nál kerül majd sor a tőkés export bővítési lehetőségei­nek vizsgálatára: az október, ben kezdődő felmérésben a főváros és nyolc megyei NEB vesz részt. A lakosságot köz­vetlenül érintő kérdést. a magánerőből építkezők épí­tőanyagokkal és szerelvé­nyekkel való ellátását vizs­gálják a főváros és nyolc me. gye népi ellenőrei szeptem­berben ennek kapcsán na­gyító alá kerül az ipar és a kereskedelem együttműködé­se és áttekintik, hogyan ké­szült fel az építőanyag- és szerelvénygyártó ipar, vala­mint a kereskedelem az V. ötéves terv során várható la. kossági igények kielégítésére. Napjainkban a szakmun­kástanulók száma megközelí­ti a 200 ezret, és az általános iskolát végzett fiatalok csak­nem fele szakmunkásképző iskolákban tanul tovább. Munkásosztályunk utánpótlá­sának élet- és munkakörül­ményeiről igyekeznek képet nyerni a KNEB szakemberei, egy tervezett országos felmé­rés során. A többi között tá. jékozódnak arról: a szak­munkásképző intézetek taná. esi felügyelet alá helyezését követően hogyan alakultak a képzés tárgyi, személyi felté­telei, A év végén ellenőrzik a fővárosban és kilenc megyé­ben a közületi autóbuszállo­mány alakulását és az üze­meltetés gazdaságosságát. A szakemberek kedvezőtlen ta­pasztalatok nyomán indulnak felmérő útjukra: a statiszti­kai adatok szerint a vállalati, intézményi autóbuszok száma 1971 óta 70 százalékkal emelkedett. Ez ötszöröse a közhasználatú járműpark nö­vekedési ütemének. Ugyan­akkor a közületek saját jár­műre való törekvése nem jár együtt az autóbuszok megfe­lelő kihasználásával: átlag­teljesítményük csupán fele a volán autóbuszokénak. A II. félév feladatai közé tar­tozik még a lakosság lábbeli­ellátásának ellenőrzése, a ci­pők választékát és minőségét kifogásoló, évek óta visszaté­rő panaszok alapján. A KNEB tervei szerint utóvizs­gálatot végeznek még a mi­nőségszabályozás rendszeré­nek fejlesztésére, hatékonysá­gának növelése érdekében ho­zott kormányhatározatok vég­rehajtásáról is. (MTI) FELSÖTÄRKÄNYBA „ha­zajárok”. Sűrűbben megfor­dulok itt, mint szülőfalum­ban. Ennek oka pedig az, hogy ebben az igazi palócfa­luban maradandóbban fellel­hetni a valahavolt idők, a gyermekkor eredeti környe­zetét. Itt is számba vehetők az anyagi jólét, a gyarapodás jegyei. Sok az új ház — többrészes, fröccsös homlok­zattal, magas kőlábazattal, s egyik-másiknál olyan lánd- zsás vaskerítéssel, mint a Tuilleriákon. Ám az új há­zak mellett ott vannak a tisz­telettel gondozott, takarosán csinos öreg lakhelyek is, amelyek kapui előtt valami­féle jóleső, otthonias érzés kerít hatalmába mindunta­lan. S hadd tegyem hozzá, hiszen nem utolsó szempont, hogy mindez a természet, a bükki erdők és hegyek szép foglalatában van. Ideköt sok jó barátság, s jövök lagziba, aztán, ha „gólya- szállt a csűrre”, poszrikba, és sajnos temetésre is. Legutóbb szü­letésnapra szólt a meghívás — az erdei kisvasút születés­napjára. Éppen hatvan esztendeje, hogy nekifogtak a síneket le­rakni és a keskeny vágányú gazdasági vasúton megindult az első lóré. — Lóvontatású volt a vas­út 1922-ig, a Lambot-háztól Tárkányig — magyarázza Felbinger István, az erdei vasútüzem főnöke, aki kerek harminc éve szolgál a hat­vanesztendős kisvasúinál, harminc éve vezetőként. — Erdők, mezők, s amit/a két szem beláthatott, síit még azon is túl, mind az egri ér­sekség tulajdona volt. 1922- ben tíz évre bérbe adták a tárkányi erdőket az Egri Er­dő- és Faipari Rt-nek, s ha­marosan gőzvontatású vasút hálózta be a völgyeket és bevezették a síneket Felné­meten át Egerbe is. Valósá­gos erdőirtás folyt itt. Rab­lógazdálkodás. Évente 60—80 ezer köbméter fát vágtak ki és szállítottak el a tárkányi, valamint a cserépfalui erdő­részekből. A bérleti idő le- foltéval a7 prHőkpf ps o r-n«?­Itt a kenyér! Napi 300 mázsányi kenyér készül az egri gyárban a megyeszékhely és környéke, többi között az új, nagy ce­mentüzemét építő Bélapátfalva ellátására. A korszerű kenyérgyárban már okos berendezések, gé­pek egész sora segíti a mindennapi munkát, de — mint ké­pünkön is látható — például a tészta formázása közben szükség van még az emberi kézre, Balogh Ferencné és Szarvas Gábor ügyességére is. Kisült a vekni! A gépkemencénél Szerencsi István pék­nek csupán a szállítószalagra kell igazítania a kenyeret, s az máris megy tovább, a raktárba. Itt pedig már a kocsikba rakják a jő illatú vekniket, bogy mielőbb a boltokba vigyék, a fogyasztókhoz. Veí'-nr,?T,>nr,+?n^ Nagygyűlés a Volán szerelőműhelyében „II barátság szálait közösen kell szorosabbra fonnunk...” Az Eger testvérvárosából, Csebokszáriból érkezett dele­gáció tagjai az itt-tartózko- dásuk második napján elő­ször az egri Finomszerel- vénygyárba látogattak el. Konstantin Filipovics Jefre- movot és kíséretét Kócza Imre, a vállalat vezérigazga­tója kalauzolta végig az üzemcsarnokokban. A dolgo­zókkal beszjélgetve esett szó a Berva és a csuvas főváros nagyüzeme, az Aggregátor­gyár kollektívája közötti kapcsolatok fejlődéséről. A baráti szálak ápolásáról, a két nép testvéri kapcsola­tának elmélyítéséről szóltak a delegáció tagjai a tegnapi nap másik eseményén, a VOLÁN 4. számú, egri vál­lalatánál tett látogatásuk so­rán is. Csuvas vendégeink a vállalat szerelőcsarnokában találkoztak a dolgozókkal, a közlekedés mintegy ezerkét. száz szakemberével. A rög­tönzött emelvényre lépő K. F. Jefremovot, a delegáció másik két tagját, valamint a kíséretükben levő Kovács Jánost, a városi pártbizott­ság titkárát és dr. Varga Jánost, a városi tanács elnö­két hosszan tartó taps kö­szöntötte. A nagygyűlés első szónoka Kovács János volt, aki egyebek között hangsú­lyozta: „Kapcsolataink alapja az a szilárd elvi és politikai viszony, amely pártjainkat és népeinket a proletár interna­cionalizmus jegyében össze­köti. s ettől az eszmétől ve­zérelve nő egyre magasabb­ra, borul virágba a barátság fája. bővül népeink között a testvérnek, az őszinte barát­nak. a harcostársnak kijáró kölcsönös megbecsülés, tisz­telet.” A köszöntő szavakra K. F. Jefremov. a csebokszári vá­rosi pártbizottság első titkára válaszolt. Kiemelte: „A ba­rátság szálait közösen kell szorosabbra fonnunk ... Erre minden lehetőségünk meg­van, hiszen a két terület dol­gozói. munkáskollektívái ke­resik az együttműködés al­kalmait. Köztudott, hogy rendszeresen tájékoztatják egymást a közös eredmények­ről, de szólnak a gondokról is. hiszen ezek megoldása együtt sokkal könnyebb. Ná­lunk most épül a majdan iO ezer embert foglalkoztató traktorgyár. Reméljük, az üzem leendő kollektívájának Eger sok vállalatával lesz majd szoros kapcsolata.” A nagy tapssal fogadott felszólalás után adták át a csuvas delegáció tagjai azt az ajándékot, amelyet Csebok­szári dolgozói, munkásai ké­szítettek és küldtek. A gaz­dag termést, s a Szovjetunió népeinek az összefogását jel­képező kalászok — a sarló­val és a kalapáccsal jel­képesen a barátig > vait is tartalmazzák. ' A ■ -es ajándékot az egri dolgo&V is viszonozták: egy g inv: 3 ólomkristály vázával ;.ék meg a küldöttséget, a -el-, tagjai a nagygyűlés vállalat eredménye ve merkedtek. A dolgozók mi.r kájáról Balogh Tibor '.»iz­gató adott tájékozta vendégeknek, akik ma la te • gatást tesznek a meg. e v.*,- tőinél, majd megtek n tik város új lakótelepét. Születésnap milliókkal utat visszavette az érsekség, használta is 1945 végéig, ami­kor is engem bíztak meg, hogy hajtsam végre a vasútüzem államosítását. A HÁBORÜT KŐVETŐ években az erdei vasútüzem látta el Eger városát fával, amiből persze jutott a kör­nyező falvaknak is. Akkor volt fontos igazán a kis­vasút. — Fontosak voltunk az ás­ványbányának is jó ideig hi­szen naponta 600—800 tonna követ szállítottunk nekik. És fontosak lettünk a Fi- nomszerelvénygyár építésé­nél, ahová a szükséges anyag nagy részét mi szállítottuk s mi vittük a gyárépítő mun­kásokat is naponta. 1953 nyarától használjuk a vas­utat rendszeres munkásszál­lításra, s ez tart a mai napig. Egy időben riasztó hírek érkeztek a kisvasút sorsáról. Hogy ráfizetéses, hogy fö­lösleges, hogy megszüntetik. Aztán mégsem úgy lett. En­nek örülnek sok ezren. — A nehéz időkben is bi­zonyítani tudtuk hasznossá­gunkat. Ennek köszönhető most a dolomitbánya, a rit­kaságában is egyedülálló esz- tátkői cseppkőbarlang. No, meg azzal sem dicsekedhet­nek sokan, pláne hozzánk hasonló kisüzemek, hogy olyan kollektívájuk van, amely a Népköztársaság Ki­váló Brigádja címnek a bir­tokosa. Az erdei feltáró utak és az ásványbánya drótkötél- pályájának megépítése abba a helyzetbe hozta a kisvas­utak hogy’ egyszerre nem volt mit szállítaniuk. A fel­számolás azonban ezúttal is elmaradt. Elmaradt, mert a vasútüzem olyasmivel ruk­kolt elő, amely pénzt hozott az erdőgazdaság konyhájára. A vasút munkásai bányász- V'idácl-in kezdtek. Felmerlek a környéken található érté­kes ásványi anyagokat, ki­termelték, feldolgozták és szállították. Hét mészkőbá­nyát nyitottak, mígnem a Várhegy oldalában — régi' geológiai térképek útmuta­tása nyomán — 1969-ben rá­akadtak a vasút jövőjét biz­tosító értékes ásványi anyag­ra, a dolomitra. 1970-től kez­dődően évi 55—60 ezer tonna dolomitot termelnek, amit saját maguk fel is dolgoz­nak. A feldolgozott ásványi termék nagy részét (40 ezer tonna) az Ózdi Kohászati Üzemnek szállítják, a többit pedig útépítő vállalatok kap­ják. — Természetesen a közjó­léti feladatokból is jelentős terheket vállalunk. És szí­vesen vállaljuk. Erre csak egyetlen adatot hadd idéz­zek: személyszállításunk évi 100 000 fő. Szeretnénk, ha az eddigieknél többen is felfe­deznék az erdei vasutat és útra kelnének rajta a pihen­tető és felüdítő szép bükki tájakra. — Hadd kérdezzem meg, mi volt a születésnapi aján­dék? — Húszmillió forintot kap­tunk közjóléti szolgáltatá­saink javítására, bővítésére. Ebből a pénzből meghosz- szabbítjuk vonalunkat Ege­rig. A kisvasút alsó végállo­mása a Csebokszári-lakótelep lesz, a felső végállomás pedig Stimecz-ház, illetve Esztátkő. Az esztátkői cseppkőbarlang feltárása már megkezdődött. Ötvenezer köbméter mészkő leszedése, lerobbantása után bukkantunk erre a természe­ti tüneményre, amelyet majd a nagyközönség is rendszere­sen látogathat. Jelenleg egy 12 méter hosszú vízszintes táró építését végzik a nóg­rádi bányászok. Természete­donyparkjának és sz 'ki csijainak cseréjére, bővítess re is. Ezeket a feladatokai 1980-ra kell teljesítem Már most ígérhetem, hog» négy év múltán képesek l 6 SZÍ! Ink évi 300 000 ember ki lyelmes utaztatására.,. A RIPORT FOLYTATÄ. SA, s egyben befejez i vekép­pen, mi is útra kelünk. Sín- autón utazunk, affói nyi­tott „bahnwaglin”. A mű szerfal előtt Felbinger Ist­ván, mellettem a hó só me­sén pedig Tóth Gyulc íz Or­szágos Erdészeti I, c: let erdei vasutak szaki ~z‘- ' nak vezetője, az érd vasúi nyugalmazott szakfi -velő­je, aki ugyancsak ne keve­set tett a kisvasút nmvé ­radásáért. Kigördül link .-.z üzem fenyőfás u< , mellettünk a szép tó víztükre lúdbőrzik zL i nekivágtunk az ■■eres- völgynek. Hamar e tyiufc a Varró-házat és a z zik- lás hegyoldalak köz va, a szép nevű Vöröskő-vöi- gyön csattog alattun sín­pár. A fák tömött koronái úgy hajolnak eg;, áshoz, mint sötétzöld boltívek. A bolthajlás rácsozatai fákban hull be a záporozó nap fénye. A Toldi-kútnál megállunk, hogy hideg for­rásvizet kóstoljunk. A csör­gedező patak vizében pi z<- rángok háta görbül . kövek között. Eleven szivárványok a kristálytiszta csob sbí.a Még egy iramodás a a nyár - gó völgybe, s már o' gyünk a végállomásnál. Sti­mecz-ház tisztásán leheve­rünk a zöld fűbe. Mellettem hever a noteszom, s a toliam is. Színes lepke száll megpi­henni az irónra. Csodái o- san szép a környék, csöndben hallgatjuk < - a fák titokzatos léle Pataky Dezső hl misgg v*-

Next

/
Thumbnails
Contents