Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

Hárman, három országból

Nemzetközi építőtábor Gyöngyösön

Legfőbb jellemzőjük: valamennyien fiatalok. Ebből következik, hogy szeretnének minél többet tapasztalni az őket körülvevő világból, élményeket gyűjteni, hogy azoknak alapján alakíthassák ki a saját véleményüket.

Kíváncsiak, ahogy szokás mondani: nyitottak. A nyolc nyugati országból jött fiatalt ez a jellemző vonásuk serkentette arra, hogy jelentkezzenek a nemzetközi építőtáborba, amelynek a színhelye Gyöngyös. De miért tételeznénk fel más indokot a szocialista tábor országaiból jött ifjak esetében?

Ka körkérdést intéznénk jó néhány férfi ismerősünkhöz: milyennek képzelik el a francia nőket? — bizonyára olyannak, mint amilyen Evelyn Alvarez-Pereyre. Törékenyen karcsú, csupa ideg, egy kis szelíd mosoly állandóan a szája szögletében, a tekintete kutatva rebben erre, arra, halk szavú, de barátságosan készséges a válaszokkal.

Egy olyan szervezetnek a tagja otthon, amely a fiatalok építőtáborát készíti elő. Szabad idejükben járják a vidéki városokat és településeket, beszélgetnek az emberekkel, mert tudatosítani akarják bennük azt, hogy hol a helyük a társadalomban. Politizálás? Tiltakozik a feltételezés ellen, hiszen ők nem tartoznak egyetlen párthoz sem. Csak szociális kérdésekkel foglalkoznak, hangsúlyozza nyomatékkai, nehogy félreértsük.

A Sorbone-on tanul, de nem párizsi, az egykori téli olimpia színhelye, Grenoble a szülővárosa. Láthatóan megörül, amikor megkérdezzük, vajon ősei között vől- tak-e spanyolok. Igen, igen, bólogat gyorsan, valamikor a XVIII. században telepedtek le Franciaországban.

Még nem fejezte be a tanulmányait, de ha kézhez veszi az oklevelét, tanítani fog.

Ide azért jelentkezett, mert látni akarta Magyarországot, érdekelte, milyen itt az élet, hogyan dolgoznak az emberek. Ha úgy tetszik: a kíváncsiság hozta közénk.

Hosszú hajú, szemüveges, mezítlábas fiatalember Van Der Linden, akinek a keresztneve elég szokatlan a mi fülünknek: Chiel. ö is egyetemista, pszichológiával foglalkozik. Groningenben lakik.

Kérdésünkre készségesen bólint: Oké, hajlandó válaszolni mindenre, amire kíváncsiak vagyunk vele kapcsolatban.

— Ha valaki egy idegen országba készül, elképzeli magának, milyen lehet ott az élet. Vajon mennyire egyeznek személyes tapasztalatai az elképzeléseivel?

— Azt gondoltam, hogy Magyarországon keményebben, szigorúbban, katonás fegyelemben folyik az élet. Itt mindenkinek megmondják mindig, hogy mikor, mit kell cselekednie, hová kell mennie, hogyan kell viselkednie. Amikor a határra érkeztem, háromszor is elkérték az útlevelem, forgatták, nézegették a vízumom. Gondoltam magamban, kezdődik. Vonattal indultam el otthonról, az NSZK-n, Ausztrián át Jugoszláviába mentem és onnan jöttem át Magyarországra. Most már jó néhány nap eltelt itt, és egészen más dolgokat tapasztalok, mint amit vártam.

Akaratlanul is eszünkbe jutott Madách falansztere,

amikor az ifjú hollandus fantáziaképét hallottuk. Mi tagadás, még ettől sokkal vadabb vélemények is keringenek rólunk a nyugati országokban, hiszen a „vasfüggöny” rémképe nem múlt el nyomtalanul az emberekben. Most is bebizonyosodik, a gyoningeni ifjú esetében is, Hogy a személyes tapasztalat semmivel sem pótolható.

— Nem fejeztem még be — figyelmeztet kedvesen. — A napokban találkoztam két holland családdal is, akik itt nyaraltak Magyarországon. Ök azt hangsúlyozták, hogy a magyarok nagyon kedvesek, nagyon vendégszeretők. Barátságosak. Miután én a nap jó részében dolgozom, nekem nem lehet annyi élményem, mint nekik, de ugyanez a vélemény alakult ki bennem is rövid idő alatt.

Még elmondta azt is, hogy egy évre abbahagyja a tanulmányait. Nem, nem pénzügyi nehézségek miatt, tiltakozott sietve, hanem azért, mert szerinte egyéniségének, személyisége fejlődéséhez, kibontakoztatásához erre szüksége van. Dolgozni fog. Egy pszichológiai klinikán. Nem egész éven át, persze, aztán majd befejezi az egyetemet. És ő is tanítani akar valamelyik középiskolában.

Dús szakálla és bajusza alól állandóan kivillannak fehér fogai Peter Beckernek, aki maga a megtestesült jókedv. Berlinben lakik, de Magdeburgban jár egyetemre, a kémiai gépészetet tanulja.

— Én már tavaly is voltam Magyarországon, három hetet töltötem a Balatonnál. Most is nagyon jól érzem magam. A munka nem sok, utána itt vagyunk a táborban — ez semmi más, mint a főiskola modern, kényelmes kollégiumi épülete, jegyezzük meg, nehogy bárki is félreérthesse a számunkra szokatlan szóhasználatot. — Ritkán megyünk ki sétálni a városba, de azt már tudom, hogy nagyon jó a gyöngyösi bor és nagyon szépek a gyöngyösi lányok.

— Az egyetemistának soha sincs elég pénze. így van ez önnél is?

— Hajaj! — mosolyog sokfogú kedvességgel továbbra is, de ha lehet, most még szélesebb mosollyal. — Otthonról hozhattam egy kis zsebpénzt, de itt nem is

kell sokmindenre költeni

sem. Tehát nagyon jól érzem magam. Ha lehet, jövőre ismét itt töltöm Magyarországon a nyarat. Most még ez a szándékom.

Svéd, holland, NSZK-beli török, francia, finn és dán, valamint bolgár és NDK- beli fiatalok mellett kilenc magyar is tagja annak az építőtábornak, amely augusztus 7-től foglalkoztatja a fiatalokat, összesen huszonhatot Gyöngyösön, illetve a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban . A vezetőjük Huszár Vince, aki Egerből jött, segítői mind fiatalok maguk is.

Minden délelőtt dolgoztak: őszibarackot szedtek vagy csemegeszőlőt. Teljesítményben dolgoztak, versenyben, és a bérüket a táborozás költségeire adták oda, amit még ki kellett egészíteni a KISZ-kb nemzetközi osztályának, amely a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa útján szervezte ezt a nemzetközi tábort.

Az esték sokféle, színes elfoglaltságot hoztak. Olykor előadást hallgattak ifjúsági kérdésekről, az egyetemi oktatásról, Gyöngyösről és a környékről, aztán részt vettek az Ifjúsági Park rendezvényein, kirándultak a hegyekbe, de nem hiányzott a borbírálat sem, hogy az utolsó estén tánccal zárják tábori együttlétük napjait.

— Külsőre valamennyien éppen olyanok, mint a mi fiataljaink, farmerban járnak, szakállt és hosszú hajat növesztenek — mondja dr. Dráviczky Imre, aki a gyöngyösi főiskola tanárai közül többször érdeklődött a fiatalok iránt —, de a munkában is, a kollégiumi életben is nagyon fegyelmezetten viselkedtek. Valameny- nyien olyanok, akik demokratikus érzelműek, ezért is vonzódtak hozzánk, jöttek el közénk. Reméljük, jó tapasztalatokkal térnek majd haza.

Még néhány nap, aztán véget ér a nemzetközi építőtábor Gyöngyösön. A Mátra kéklő kúpjai már csak emlékezetükben maradnak meg azoknak a fiataloknak, akik érdeklődésüktől hajtva jöttek el hozzánk, és akiknek jó emlékét mi is szívesen megőrizzük.

A viszontlátásra!

G. Molnár Ferenc

Befejezés elolt a

Tanácsakadémia

A Gellérthegy oldalában épülő Tanácsakadémia oktatási szárnyának szerkezeti építése befejeződött. Előre láhatóan az év végére elkészül a szállórész homlokzati függönyfalának szerkezete is.

(MTI fotó: Soós Lajos felvétele — KS)

Középiskola-történelem

52 ezer első osztályos diák

Szeptember 7-én, az 1976— 77-es tanév első munkanap, ján hazánk több mint félezer középiskolájában az előzetes beiratkozási statisztika szerint mintegy 51 ezer első osztályos diák kezdi meg tanulmányait. A középiskolai tanulók száma meghaladja majd a 210 ezret, és a IV. osztályt — tavasszal — vár. hatóan 50 ezer tanuló fejezi be. A középiskolai statisztika tükrözi a demográfiai hullámzást; a legtöbben — 236 589-en — az 1965—66-os, a legkevesebben — 66100- an — az 1946—47-es tanévben jártak középiskolába. Be. szédes szám: 1938-ban mind. össze 52 349 középiskolás diák volt hazánkban.

A legutóbbi tanév befejezéseként júniusban mintegy 47 ezren tettek érettségi vizs. gát. 1938-ban alig valamivel többen, mint 10 800-an érettségiztek: a 20 ezret 1953-ban. a 30 ezret 1961-ben, a 40 ezret pedig — egyik évről a másikra, ugrásszerűen mintegy hatezerrel — 1965-ben. az 51 ezret. 1971-ben 55 701- en haladt túl az érettségizők száma. Ez az év volt különben a rekordév. 55 701-en tettek sikeres érettségi vizsgát

Évtizedről évtizedre, sőt, évről évre több lány folytatja tanulmányait az általános iskola befejezése után. A legutóbbi tanévben több mint 120 ezer lány tanult a középiskolákban, ez az összes tanulók 58,1 százaléka volt. (Nagyjából azonos egyébként ez az arány már hét éve.) 1938-ban az összes tanulóknak csupán egyharmada, 1955-ben pedig fele volt lány. A lányok körében népszerűbb a gimnázium, arányuk több mint mésfél évtizede 60 százalék fölött van, a legutóbbi tanévben megközelítette a 66 százalékot. Egyre többen érdeklődnek a szakközépiskolák iránt is, ott több mint a fele lány a tanulóknak.

A szakközépiskola különben a hatvanas évek eleje óta hódít egyre nagyobb tért. Három éve a középiskolásoknak már mintegy fele kezdte a tanévet a szakközépiskolában, tavaly már 51 százalékuk.

Huszonöt évvel ezelőtt sem kevés, több mint 17 ezer középiskolás juthatott kollégiumi elhelyezéshez, a negyed század alatt pedig megsokszorozódott ez a szám. Tavaly több mint 43 ezer diákot vettek fel kollégiumba. Még nagyobb a különbség a tanulószobásoknál: a negyed.

század alatt 6 ezerről 30 ezerre nőtt a számuk.

A statisztikák tanúsága szerint az 1958—59.es tanévben — amióta számontartják — 400 középiskolás diák részesült ösztöndíjban, tavaly több mint 15 ezren. Nőtt természetesen az elmúlt évtizedekben a vidékről naponta bejáró diákok száma is. ez meghaladja az 50 §zret. s ez az összes középiskolásoknál? megközelítően a negyedrésze.

Számottevő fejlődésről tanúskodik a pedagógus-statisztika is. Míg 1938-ban 3,5 ezer, á legutóbbi tanévben már több mint 14 ezer pedagógus tanított a középiskolákban. Huszonöt év alatt 120-szal nőtt az iskolák száma, s jelentős a változás az iskolatípusok megoszlásában. Az egyetemi számítóközpont néhány hete kiadott statisztikája 275 állami gimnáziumról. tíz felekezeti gimnáziumról és 234 önálló igazgatású szakközépiskoláról számol be. Érdekesség, hogy hazánkban 1938-ban összesen 285 középiskola volt, s ezen belül 55 középfokú tanítóképző. Hallgatóik száma azonban nem érte el a mai, 8 tanítóképző főiskola hallgatóinak számát. (MTI)

Finis előtt az úttörőtáborok

140 ezer pajtás táborozott idehaza és külföldön- Hazánk legszebb hegyvidékein és a tavak mentén már az utolsó úttörőtábori turnusok élvezik a vakáció örömeit. Ezen a nyáron a tavalyinál 10 százalékkal több kisdiák, mintegy 140 000 kis. dobos és úttörő vett részt a táborozásban. Az ország különböző vidékein a csapatok több mint fele, körülbelül 2500 úttörőközösség vert sát. rat.

Amint a Magyar Úttörők Országos Szövetségének illetékesei elmondták: a piros-: és kéknyakkendős gyermeksereg szünidejének megszépítéséhez jelentős anyagi támogatást adtak a tanácsok, s 20 000. egyenként 200 forintos utalvánnyal járult hozzá a táborozáshoz az Állami Ifjúsági Bizottság is. Több váltótábor részére 4300 darab 100 forintos utalványt is biztosítottak. A nyári hónapokban a tavalyinál 20-szal több, összesen 140 járási, városi és megyei tábor volt a vakációéíMiwsm

[ 4876. augusztus 19« csütörtök

Búzaszőke csikóhaja volt. S múlhatatlan szerettem. A mátraházi Sport Szálló turista szobájából tízpercenként rohantam le a portáshoz. tudakozandó, jött-e postám Sárhelyről. Bevallom, nem kényeztetett el. Talán hétig is kellett várnom az el. ső levélre. De azt agyonra olvastam. Éspedig úgy. hogy mindig valami más kerekedett ki belőle. A jelzők, hasonlatok olykor gyanakvássá váltak bennem, majd a vi- szorizott érzelem bizonyossá, gát lobogtatták.

Aztán végeszakadt a hóval és izgalommal teli két hétnek. s a legfelső emelet legolcsóbb szobácskájából haza vonatoztam. Utolsó éjszaka azonban kiosontam még a közeli fenyveserdőbe, s a behavazott, frissen telepített apró fácskákból küzdelmesen kikapartam kettőt. Ujjaim meg- gémberedtek, de túrtam a havat, bicskáztam a dermedt földet. Sikerült gyökerestől kiemelnem a fenyőket. Azon szándékkal pedig, hogy lonva hazaviszem. Az egyiket Csikóhajú ülteti el, a másikat

én. Ameddig élnek, addig él ez a csillagként fölragyogott szerelem is.

Üveghangú, hideg este. Foltos fakerítésük előtt dideregve adtam oda a pöttöm cserjét. ö ígérte, nyomban cserépbe ülteti, tavasszal pedig az öreg kertbe, aminek virágzó jázminbokrai annyiszor meglesték ölelkezésünket. Majd mondta, hogy két nap múlva szívesen lát. kimehetek a Mátyás utcába. Persze, ha kedvemre való. Nagy napjuk lesz. Az olvasókör színpadán Szigligetit játsza az osztály. Igaz, nyúlfarknyi szerep az övé. De úgysem az a fontos, hogy domborításá. ban gyönyörködjem. Hanem előadás végeztével megvárhatom az utcai lámpa alatt.

Azt hiszem, elsőként ültem a nézőtérre. Pedig Csikóhajúnak valamikor a harmadik felvonásban kellett színpadra lépnie, ajkán a cselédke néhány riadt mondatával. Lázas drukk voltam két órán keresztül. Ám amit nyújtott kipirosítva, kacifántos ken-, dőbe, rokolyába öltöztetve.’ mindmáig méltó ára hosszú

várakozásomnak. Új. ismeretlen Csikóhajút láttak köd. fátyolos szemeim. Szerepformálta, álomvilágból kibomló kaméleont. S én aként vártam őt az olvasókör kapujában. mint egykori aranyifjak Blahánét, Jászai Marit valami brilliáns főszerep után. Kocsija persze nem volt, hogy a lovakat kifoghassam előle. De lengett rajta teveszőr színű, bő felöltője, amibe úgy kapaszkodtam egész a Damjanich utcáig, mintha sose akarnám kiereszteni görcsös markomból.

Tudom, az a régi fenyő kipusztult Csikóhajúék kertjéből. S oda hagyták már a töpörtyű parasztházat. Növekszik azonban az én tűlevelű fácskám. és a nyájas, derűs Szigligetit is számon tartom harmadik évtizede. Bárhol beülök a Liliomfira. S legyen plüssbársony vagy fény őpad alattam, kivárom a harmadik felvonást, azt a húsz másodpercet, ameddig Borcsa a színen ágál. Nekem nem is Borcsa többé, nem is cselédke azóta, hanem mindig csak Cikóhajú, mindig csak az ifjúság, mindig a csillagként fölsziporkázó szerelem, aminek sugarai nem enyésznek.

Nemrég, egy Kenyér-ünne. pen azonban megtréfáltak a kulisszák, rászedett Liliomfi. úr! Karajdon, díszbeszédek I és felhörpintett korsó sörök | koronájaként, pesti teátris- ^ , tak f ormá?tak-Jdanem ülhet- tem én a nyakamba csüngő lampionok és színes papír girlandok alatt. Meredhettem két órán át a tenyérnyi színpad nyűtt díszleteire. A visz- szavárt varázslat, a kívánt bűvös húsz másodperc most elmaradt.

Ezek meghúzták a színdarabot. kihagytak belőle, lobban föl tudatomban a döbbe. net, amint műsor végén sodort magával az embertömeg. S épp az én Borcsámon vett erőszakot az önkény. Mi okból ugyan? Meg aztán kinek a lelkén szárad?

Hogy ne maradjon kétség felőle, szedtem lábaimat a sietősen pakoló haknitársulat felé. Batárjuk a bányászotthon hátsó ajtajánál vesztegelt, s kötött inges. éleme- dett férfiú diktálta a tempót. Ide a jelmezes kasokat, oda a kellékeket, amott ül majd Giza, Bélus. Kápolnai! Csak a főnök lehet. Félrevontam hát: Hol maradt Borcsa, ki tette tönkre az estémet? Nagy ügyet nem csinált belőle. Inkább csodálkozott. Uram, pingálva, fekete berlinerben ügyelőnk. a vén kappan Frédi játszta volt Borcsát buzgalommal. Most beteg szegény. Húzásra így kényszerültem. De mondja, ártott ez Szigligetinek ...?

Neki nem. Ebben talán igaza volt a kötött ingesnek. Én viszont most is szivem táján hordom azt a karajdi l gledjcsia.tövist..

zó gyerekek élményeinek színhelye. Ezen kívül 700— 800 csapat önállóan, saját fölszerelésével táborozott.

Augusztus 15-én zárultak á vándortáborok: a részt vevő 8000 pajtás 18-féle útvonal között válogathatott. A túravezetőkkel bejártak egy-egy festői vidéket. felkutattak történelmi nevezetességeket, megismerték hazánk felszabadítása, az ellenállási és partizánmozgalom történetét.

Á pusztamarót! úttörőtábor társadalmi összefogás eredményeként nyitotta meg jelképes kapuit a Gerecse hegységben, ahol az idén már 300 piros nyakkendős gyerek táborozott. A jubileumi vándortáborozás egyik legérdekesebb vállalkozása volt a Görgey-zászlóalj partizántevékenységének megismerése. Vác és környéke szocialista fejlődésére, a Börzsöny hegy., ség természeti szépségeinek bemutatására szervezett program. A Cserhátban barangoló úttörők a szép környezetben megismerkedhet, tek a táj emlékeivel is. Nógrádi Sándor és Szőnyi Márton partizáncsoportjainak harcait idézték fel a küzdelmek színhelyeinek megkeresésével a Nógrád megyei Ipolytamóctól a Borsod megyei Dédestapolcsányig terjedő utat bejáró .gyerekek.

Legtovább — augusztus 27- ig — Csillebércen és Zánkán tart az úttörőnyár. A csille-, bérei nagytáborban az utolsó turnusban szervezték meg az úttörő népművész és népi játék szaktábort. Az ország minden tájáról érkezett ide 1000 „ifjú népművész” szakköri tag. Sok újdonságot, eredeti népi motívumot „fedezhetnek fel” a pajtások, hiszen a felnőtt amatőr együttesek bemutatóin kívül Csillebércre látogatnak a népművészet kiváló mesterei is. Augusztus 20-án színpompás népi játék és folklórbe- ; mutatót rendeznek a tábor-C lakók. í