Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

A végrehajtás a pártmunka lelke „SOK OKOS GONDOLAT, i hasznos, észrevétel elhang- j zik nálunk a taggyűléseken, ■ a pártcsoport megbeszélése­in. Átgondolt véleményeket, értelmes javaslatokat lehet hallani, s néha olyan élénk vita kerekedik, hogy öröm benne részt venni. Mégis, ha azt nézem, hogy mi a hatá- 1 suk ezeknek az eszmecse­réknek, mi történik a ta- 1 nácskozások, megbeszélések után, akkor valahogy az az érzésem, a viták színvonala és a gyakorlati megvalósítás nincs összhangban. Jóval ke­vesebb történik, változik, mint amennyire ezek az ala­pos véleménycserék lehető­séget adnának.” A párttagsági könyvek cse­réjét megelőző beszélgetések egyikén hangzott el ez a vélemény. S tegyük hozzá, nem állt egymagában, sem abban a pártszervezetben, de másutt sem. Voltak, akik a beszélgetéseken nagyobb kö­vetkezetességet igényeltek a határozatok végrehajtásában. Mások azt igényelték, hogy kapjanak pontosabban kö­rülhatárolt, kézzelfogható megbízatásokat, feladatokat, melyek alapján világosan látható, mit kell tenniük a közösen kimunkált cselekvé­si programok , valóra váltá­sáért. De akár így, akár úgy fogalmaztak, e vélemények mindegyikében érezhető az igény, hogy tegyük színvo­nalasabbá, jobbá a határo­zatok és döntések végrehaj­tását s az eszmecseréken és tanácskozásokon megfogal­mazódott helyes gondolatok hiánytalanul ültetődjenek át a cselekvés folyamatába. EGÉSZEN BIZONYOS, hogy ha ezekre a beszélge­tésekre másfél-két esztendő­vél korábban került volna sor, jóval több ilyen ész­revétel hangzott volna el. Vitathatatlan, hogy pártunk KI. kongresszusát követően — s' ezt ugyancsak sokan kiemelték a beszélgetéseken — a pártmunka egész gya­korlatában jobban előtérbe került a határozatok végre­hajtása, a figyelem erőtelje­sebben irányult a minden­napi, konkrét cselekvésre. Ám ez a folyamat még ko­rántsem bontakozott ki min­denütt. Ma is teljes mérték­ben időszerű a kongresszus figyelmeztető megállapítása: „Minden pártszervezet kap­csolja össze eszmei, politikai és nevelő tevékenységét a határozatok végrehajtásának folyamatos szervezésével, a fő feladatok teljesítésének állandó ellenőrzésével. A párthatározatok jó végrehaj­tását tekintsék alapvető fel­adatnak.” Kétségtelen, hogy a párt- szervezetek legtöbbjében fo­lyamatosan emelkedik a ta­nácskozásoknak, vitáknak a színvonala. A párttagság el­méleti, politikai képzettsé­gének növelésére irányuló fáradozások hatása érezhető ezen, mint a tájékoztatás fejlesztésének, a pártdemok­rácia elmélyülésének gondo­latokat ébresztő és érlelő ki­sugárzása. Ám bármennyire is joggal büszke valamely alapszervezeti vezetőség vagy irányító pártszerv a színvo­nalas vitákra, a gyakorlatra való hatás hiányában, ezt csak féleredménynek tekint­heti, vagy még annyinak sem. Az érvek akár legszik­rázóbb összecsapása, az ötle­tek akár legfényesebb fel- lobbanása is öncélú elmélke­déssé és csevegéssé sekélye- sedik a hasznosításukra irá­nyuló céltudatos, kitartó, el­mélyült fáradozás nélkül. Szükséges volt egy koráb­bi időszakban felvennünk a harcot azzal a leegyszerűsítő nézettel szemben, amely sze­rint egy pártszervezet tevé­kenységének hatékonyságát automatikusan le lehet mér­ni a termelés mutatószáma­in. Ds ha e felfogás egyol­dalú és téves is, ez távolról sem jelentheti egy olyan ál­láspont elfogadását, amely szerint az adott üzem vagy intézmény tevékenységének eredményessége és az ott fo­lyó pártmunka színvonala között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyancsak különös do­log lenne valami olyasfélét állítani, hogy valamely ter­melőegység vagy hivatal nem teljesíti rendeltetésszerű fel­adatait, ott minden a feje tetején áll, de azért az otta­ni pártszervezet mindennek daoára jól dolgozik. Egy pártszervezet tevékenységé­nek hatása valójában min denekelőtt azon mérhető, milyen érdemi hatást gyako rol környezetére, arra a kö zegre, amelyben működik Márpedig ez a hatás elkép­zelhetetlen a pártszervezet mindennapi cselekvése, a vi tákban felmerült gondolatok hasznosítását és a döntések megvalósítását szolgáló szer­vezőmunka nélkül. A KONKRÉT CSELEK­VÉS természetesen mást je­lent a gazdasági, állami ve­zetés, s mást egy politikai, társadalmi szervezet életé­ben. A vállalat, az intézmény vezetője intézkedik, utasít, elrendel. A pártszervezet meggyőz, érvel, szervez, kö­vetelményeket támaszt, meg­bízatásokat ad és ellenőrzi azok teljesítését, De bármi­lyen legyen is a cselekvés módja, a végrehajtás meg szervezésének- formája, ez nem változtat azon, hogy a pártpolitikai munkában, a párt vezető szerepének ér­vényesítésében a munka e mozzanatának döntő jelen­tősége van. Ma is teljes mér­tékben érvényes az a ko­rábban elhangzott megálla­pítás, hogy a párt vezető szerepe olyan mértékben ér­vényesül, amilyen mértékben az adott helyen megvaló­sulnak a párt határozatai. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a határozatok végre­hajtása — a pártmunka lel­ke. A JELENLEGI IDŐSZAK­BAN igen nagy feladatok hárulnak a különböző mun­katerületeken dolgozó kol­lektívákra. Éppen ezért egyetlen pártszervezet sem engedi meg most magának, hogy a vitákban kikristá­lyosodó következtetéseket ne ültesse át maradéktalanul a gyakorlatba. Gyenes László Megjelent az Ifjúkommunista kongresszusi száma * Az Ifjúkommunista most megjelent, százoldalas júniu­si—júliusi száma „Ifjúságunk becsülje meg örökségét, tisz­telje és gyarapítsa*a szocia­lista építés eredményeit” — címmel teljes terjedelmében közli Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a KISZ IX. kongresszusán’ elhangzott felszólalását. Az összevont folyóiratszám áttekintést ad a KlSZ-kong- resszus előkészítéséről, közli a tanácskozás minden jelen­tős dokumentumát, így a KISZ központi bizottságának és központi pénzügyi ellenőr­ző bizottságának beszámoló­ját, a külföldi delegációk, nemzetközi ifjúság; szerveze- y tek vezetőinek beszédeit. •• • • Telefongyárból a Szovjetunióba A szovjet gáz- és olajveze­tékek kiépítésében a Tele­fongyár is közreműködik. Sok ezer kilométer hosszú vezetékes hírközlő láncot ké­szít, amely a műszerek, a gáz- és olajvezetékek, vala­mint a szivattyúállomások működését ellenőrzik. Elsőként a 216 km-es minta- szakasz berendezéseit sze­relték össze. (MTI iotó — Csikós Gábor lelvétele—KS) l Továbbra is alacsony a felvásárlási ár Gond maradt a burgonya Heves megyében is Lapunkban kora tavasszal hírül adtuk, hogy hosszas huzavona után az idén meg­kezdte munkáját a SZÖV- TERMÉK által szorgalma­zott burgonya termelési tár­sulás. Az andornaktályai és a gyöngyösi termelőszövet­kezet iparszerűen, korszerű gépekkel 300 hektáron lá­tott hozzá a termeléshez. Időben elültették a gumó­kat, főleg nagy hozamú hol­land fajtákat. A rendkívüli szárazság, a nyár eleji aszály azonban a burgonya fejlődé­sének sem kedvezett. A föld mindenütt megtöredezett és az öntözés sem bizonyult elég hatékonynak. Igaz, be­érett a burgonya, szedése azonban nehézségekbe ütkö­zött. A társulásban részt vevő gazdaságok időben megkezd­ték a szedést, a tervezett 120 —150 mázsás termés helyett hektáranként csak 70—80 mázsát szednek. Gyöngyösön például annyira száraz a ta­laj, hogy a burgonya géppel nem szedhető, helyette az asszonyok kézzel gyűjtik. Andornaktályán néhány nap alatt két kiemelőgép tört össze a száraz föld miatt, betakarító kombájnnal pedig egyáltalán nem lehet szedni a termést, mert rendkívül sok rög kerül a burgonya közé. Közös gazdaságaink így keveset szállítanak piacaink­ra. Problémát jelent az is, hogy keveslik a burgonya felvásárlási árát, mivel az új közgazdasági szabályozók életbe lépésével mindenütt jelentősen növekedett az ön-, költség. Emelkedett a műtrá­gya, a növényvédő és gyom­irtó szerek, valamint a gépek Első napok — munkásként Mit hoztak az iskolából? r A VIZSGÁK UTÁN nem ’ következik már többé gond­talan vakáció, mert még meg sem száradt a tinta a szak­munkás-bizonyítványon, a volt tanulók július első nap­jaiban már el is foglalták helyüket a munkapadok mel­lett. A Csepel Autó egri gyárába is immár munkás­ként tértek vissza a végzett diákok; egy külföldön nya­raló csoport kivételével már mindegyikük a munkásélet első napjait éli. — Az idén negyven tanu­lónk végzett, s kezdte meg a munkát itt a gyárban. Rögtön az örvendetes tény­nyel kezdem: a korábbi esz­tendőkhöz képest sokkal ki­sebb számban mentek el tőlünk más vállalatokhoz. — tájékoztatott Takács Dániel, a gyár főmérnöke. — Ez is mutatja, hogy nem volt hiá­bavaló törekvés többet fog­lalkozni, törődni a tanuló­fiatalokkal. Az idén már si­került biztosítani munkás- szállást is , szobákat bére­lünk az állami építőktől. Minden munkába álló fiatal, ha igényelt, kaphatott szál­lást. A brigádok szinte mind­egyike .vállalta, hogy segíti, támogatja a kezdőket, nincs is olyan régi szakember, akire ne számíthatnának a gyerekek. Úgy érzem, ezek­nek köszönhető, hogy itt maradtak, s az idén nem si­került — néhány kivételtől eltekintve — elcsábítani őket más munkahelyre. A követ­kező évek műszaki fejleszté­sei, a nagyobb feladatok a sebességváltó-gyártásban, jól szervezett szakemberután­pótlást is kívánnak. Nem többet, de ennyit mint az idén, munkába akarunk ál­lítani a fiatalokból. GULYÁS JÁNOS, a sze­mélyzeti és oktatási osztály vezetője — régi szakember a gyárban — az utánpótlás nagy gondjainak megoldásá­ban néha vitába is kevere­dik a szakmunkásképző in­tézet vezetőivel. — A tanműhelyünk nincs kihasználva amióta az első­évesek központi, iskolai tan­műhelyben dolgoznak. Sze­rintem, bár más körülmé­nyek biztosan indokolttá te­szik a központi tanműhely létrehozását, itt, ahol a kép­zés feltételei minden szem­pontból megfelelőek, nyugod­tan gyakorolhatnának első­évesek is. — A jövőre gondolva: be­jártuk a környék iskoláit s tájékoztató lapokat adtunk ki a tanulóknak. Azok, akik válaszolnak, szeptemberben üzemlátogatáson vehetnek részt. Megmutatjuk nekik a gyárat, tájékoztatjuk őket a lehetőségekről. Ezután már első évtől kötünk szerződést a tanulókkal. Nem szeret­nénk, ha a következő évek­ben olyan sokan itthagyná­nak bennünket már bizo­nyítványosztás után, mint a korábbi esztendőkben. Az idei év egyébként már mu­tatja az eredményeket. — A tanműhely kihaszná­lását az egri szakközépisko­lások gyakorlati oktatásának megszervezésével javítjuk, a nyári gyakorlatokat ők már' korábban is itt végezték. Nekünk rájuk is szükségünk van, s velük is kötünk ösz­töndíj-szerződéseket. Kell a jó szakmunkás, s a gyár erre sokat is áldoz: az elmúlt két tanévben jóval egymil­lió fölött volt az ösztöndí­jakra költött pénz, s ez az összeg a jövőben tovább nö­vekszik. — Ha már a gondjainkról kérdezett, ezt még hadd mondjam el: a nálunk for­gácsoló szakmában képzett tanulók egy tekintélyes szá­zaléka itthagy bennünket azért, hogy elmenjen gépko­csivezetőnek. Tudom, nagyon nagy szükség van rájuk ott isi hiszen a közlekedési vál­lalatok képtelenek eleget tenni a szállítási feladatok­nak. Ezért is lett szakma a gépkocsivezetés. De a kép­zése nem megoldott, így az­tán a nagy pénzekért más szakmára kitanított gyere­keket kénytelenek elszipkáz- ni. A NAGYOBB TÁVLA­TOKBAN gondolkodó s első­sorban a gyár érdekeit néző vezetők után azokat a mun­kásfiatalokat kerestük meg, akik néhány hete még isko­lások voltak. A gépek mel­lől hívtuk el őket, s a ter­melőüzemből a szomszédos, csendesebb tanműhelybe mentünk át. Szemmel látha­tóan itt még sokkal ottho­nosabban érezték magukat. — Két napja dolgozunk — kezdte az egri Füst József. — Ugyanazon az eszterga­gépen vagyunk mindketten, de most egyszerre jöttünk be, amíg az ismerkedés tart. Holnap viszont már váltott műszakban dolgozunk. — Nem lehet ismeretlen a munkahely, hiszen a har­madik évben már üzemben dolgoztak... — Nekem egy kicsit nehe­zebb, mert én a tmk-ban voltam harmadikban, a ter­melést még nem próbáltam. Szerettem volna a javítómű­helybe kerülni, de ott egye­lőre nincs hely. — Lehet-e teljesíteni a normát? — Hát, eleinte nehezen, de van engedmény. Én jó eredménnyel végeztem, 9,80 az órabérem, s úgy tudom, az első hónapban hatvan- százalékos teljesítményért is kapunk száz százalék bért. Darabbér van nálunk is, amihez minőségi prémiumot kapunk. — Én úgy érzem, hogy jó itt lenni, legalább olyan jó, mint a tmk-ban; segítenek nekünk, hamar megismerünk mindenkit. Tegnap is, ami­kor elakadtam az esztergá­val, egyből odajött egy idő­sebb munkás és segített. Ö is ugyanilyen gépen dolgo­zik. Én szeretnék majd bri gádba kerülni, a tanulást is folytatom, be akarom fejez ni a gimnáziumot. A társa, Molnár Péter Os­torosról jár be. ö már tanu­lókorában is termelésben dolgozott. — Jó gépre kerültünk, ez a csúcseszterga pontos, köny- nyen kezelhető. Én azelőtt félautomatán dolgoztam, de azzal nem barátkoztam így meg. Most éppen villás kap csolókat készítünk. — Nem kínálkozott mun­kalehetőség más vállalatnál? — Beszélgettünk a többi­ekkel, mondták, menjek én is a Fémművekbe, de itt ez nekem közelebb van, meg ismerősök között jobb dol­gozni. Mi egyébként mind kelten szerződést kötöttünk a gyárral, s ez két évre köt is bennünket. Dolgozunk, igyekszünk hamar beillesz­kedni. MINDEZEK UTÁN csak annyit: a gyári kollektívá­nak, türelmes, alapos neve­lőmunkával kell kiegészíte­nie, pótolnia sorait. Úgy ne­velni szakemberré a fiatalo­kat, hogy megbecsüljék, ra­gaszkodjanak "az őket szárny­ra bocsátó munkahelyhez. Nem könnyű feladat... Hekeli Sándor ára, ezzel szemben a burgo­nya felvásárlási ára tovább­ra is igen alacsony. Andornaktályán például kimutatták, hogy egy hektár korai burgonya „előállítása” 35 ezer forintba kerül, en­nek ellenére az úgynevezett fehér húsú burgonya kilóját 2,60-ért, a színes héjút pedig három forintért veszik át, a fogyasztói ára viszont öt fo­rint, melyet az Országos Anyag- és Árhivatal állapí­tott meg. Ilyen körülmények között a termelő gazdaságokban az a vélemény alakult ki, hogy nem szívesen foglalkoznak a burgonyával, mert nem gaz­daságos, pedig a termésre szükség van a zavartalan or­szágos és megyei ellátásért. Ilyen szűk árukészlet esetén ugyanis gyakori, hogy más megyék is szeretnének vásá-i rolni Hevesből. Ezzel magyarázható, hogy a közelmúltban például a Borsod megyei AGROKON- ZUM illetékesei Andornak­tályán jártak és magas fel- vásárlási árat Ígértek a bur­gonyáért. Értesülésünk sze­rint azonban az andornaktá­lyai közös gazdaság vezetői nem adnak át burgonyát a borsodiaknak, amit szednek, azt mind Heves megye pia­caira szállítják, hogy ezzel is segítsenek az ellátási gondo­kon. Az országosan jelentkező burgonyaellátási nehézségen igyekezett enyhíteni a zöld­ség-gyümölcs tárcaközi bi­zottság, amely a napokban ülésezett. í A testület — a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a SZÖVÉRT, az Országos Anyag- és Árhi­vatal képviselőiből áll — 4,50-re emelte a burgonya felvásárlási árát. A fogyasz­tói ár továbbra is öt forint marad. Igaz, valamelyest emelték a felvásárlási árat, ez azon­ban a 60—65 százalékkal nö­vekedett termelési önköltsé­get nem ellensúlyozza. A kö­zös gazdaságokban legalább 20 százalékos felvásárlási árrendezés segítené a terme­lési kedv fokozását. Remél­hetőleg ezt mérlegeli majd a tárcaközi bizottság, amely várhatóan ismét napirendre tűzi a burgonyakérdést. (mentusz) Mumumnén agSBBty 1976. július 15.» csütörtök j v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents