Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

r - " .... f t. Néhány tanács — forintot ér Eredményesebb munkayerseny segítse közös célkitűzéseink végrehajtását! Az SZMT elnökségének és a KISZ Heves megyei Bizottságának felhívása Ezekben a napokban hagyják jóvá az V. ötéves terv vállalati programjait, s ezeken belül az idei év gazdasági célkitűzéseit, tennivalóit, illetve az elképzelések meg­valósítását szolgáló kollektív szerződéseket. Az események kapcsán mindenütt szóba kerül a szocialista munkaverseny, amely az eddigiekben már annyi siker, eredmény forrása volt, s legutóbb felszabadulásunk 30. évfordulóját, a XI. pártkongresszust köszöntötte országosan újabb, értékes tel- ' jasítményekkel. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa vezető testületének legutóbbi ülésén mind­ezekre emlékeztetett az SZMT elnöksége és a KISZ Heves megyei Bizottsága is, miközben felhívással fordult „szűkebb ha­zánk” szervezett dolgozóihoz, ifjúkommu­nistáihoz. Az üzenet további, lelkes igye­kezetre buzdítja üzemeinket, vállalatainkat. Hangsúlyozza, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a szocialista munkaverseny magasabb színvonalra emeléséért. Kéri, hogy az ágazati irányelvekben megfogal­mazott feladatokat a legjobb akaratukkal igazítsák mindenütt a helyi lehetőségekhez, kívánalmakhoz, s a végrehajtásban teremt­sék meg a munkások, a műszaki értelmisé­giek és a gazdasági szakemberek gyümöl­csöző együttműködését. Az idei és a további verseny javítsa a termelékenységet, a hatékonyságot, ennek érdekében pedig foglalkozzanak következe­tesebben a munka- és üzemszervezéssel, törődjenek jobban a műszakok kihasználá­sával, a rendelkezésre álló eszközök gazda­ságosabb hasznosításával, fordítsanak na­gyobb figyelmet a takarékosságra. Élénkül­jön az újítómozgalom, a műszaki és tudo­mányos eredmények szolgálják jobban a mindennapi munkát. Törekedjenek a beru­házások tökéletesebb, összehangoltabb elő­készítésére és megvalósítására. Korszerűbb szerkezet kialakítására, a mi­nőség szüntelen javítására, az exportképes­ség növelésére van szükség az iparban — mezőgazdaságunkban pedig az öntözési le­hetőségek jobb kihasználásával, a zártrend­szerű technológiák szélesítésével, illetve a háztáji gazdaságok fokozottabb segítésével kell biztosítani a gabona-, a zöldség- és húsprogram maradéktalan végrehajtását. Az építőipari brigádok, üzemek, vállala­tok fordítsanak az eddiginél nagyobb fi­gyelmet a szerződésben vállalt határidők betartására és a kifogástalan munkára. A közlekedési dolgozók vállalásai gyorsítsák a kocsifordulókat, csökkentsék az állásidő­ket, a kereskedelemben tegyenek meg min­dent az igényesebb, a kulturáltabb kiszol­gálásért, a szolgáltatók tevékenységük bő­vítésével, korszerűsítésével szolgálják mind nagyobb megelégedésre a megrendelőket. A jól értelmezett, s hozzáértéssel szerve­zett, irányított szocialista munkaverseny jelentősen növelheti ismét Heves megye és az egész népgazdaság eredményeit, ame­lyek népünk boldogulásának biztosítékai. Hektáranként: 34 mázsa Az árpa 70 százalékát betakarították megyénkben Tetten érhető-e a szakta­nácsadás haszna? Terem-e pénzmagot a termelőszövet­kezetnek az a szerződés, amelyet a kutatókkal köt­nek meg? Vagy minden csupán írásos szentencia, amely annyi hasznot hajt, mint a betegnek a ráolva­sás? — Nehéz lenne összeget mondani — gondolkodik el a kérdéseken Frecska Sándor, P a nagyrédei tsz elnöke. — Ha arra is gondolok, hogy a szüretig még mi minden történhet, nagyon óvatosnak kell lennem. De pillanatnyi­lag úgy látszik, a tavalyi­hoz képest mintegy harminc százalékkal több termés vár­ható. Ez pedig az új met­szési módnak is köszönhető. Helyben vagyunk. Az új módszer pedig a szaktanács- adás következménye ugyan­is.- '* ' Három évvel ezeelőtt kö­tötték meg a szerződést a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézettel. Ilyen témák­ra : a szőlő tápanyagának Utánpótlása, különböző ana­lízisek, talajvizsgálat és le­vélvizsgálat, amik összefog­lalóan a termelési, techno­lógiát teszik ki. A főagronómussal, Emri • Józseffel azt is kiolvassuk a különböző kimutatásokból, hogy a szőlőtermésük ho­gyan alakult az utóbbi idők­ben. Tavaly 48, előtte 58 má­zsa átlag jött ki, az öt évre kivetítve pedig 62 mázsa. A mostani ötéves terv során mintegy 11 mázsával terve­zik emelni az átlagot. Az utolsó évben, 1980-ban 79 mázsa hektárankénti termés a céljuk. — Az átlagok sok min­dentől függnek. Azt is jelzik, hogy az egyik évben eset­leg megugrik a termés mennyisége, a másikban pe­dig talán jelentősen vissza­esik. A szaktánácsadás legfőbb eredményét így jelöli meg a főagronómus: — Miután rendszeresen találkozunk, tárgyalunk a kutatókkal, lassan bennünk is kialakul egy új gondol­kodásmód, egy új szemlélet. Minden olyan lesz, mintha magunk jutottunk volna el az új módszerekig. Két név hangzik el az együttműködést emlegetve, dr. Eifert Józsefné és Sző­ke Lajosné. A bizonyítékot pedig a Hartai Állami Gazdaság és a felgyői adja, bár Bada­csonyt is ide sorolják azon­nal. Az ottani szőlőtáblákon 80—100 mázsa a termés át­laga. A kutatóintézet taná­csait követték ezekben a gazdaságokban is. Csoda-e, ha a nagyrédeiek is sokat remélnek ettől sz együttműködéstől, aminek az eredménye még csak az idén kezd el mutatkozni igazán. •k A nagyrédeiek úgy is ösz- szefogtak az intézettel, hogy bekapcsolódtak a különböző szőlőfajták kísérleteibe. Évente huszonöt újfajta sző­lő oltványait gondozzák. Az oltórügyeket kapják, a töb­bi a rédeiek dolga. Így segítik az új szőlőfaj­ták terjesztését. Kezdődik a munka a kísérleti intézet­ben, aztán más gazdaságok­kal együtt a Szőlőskert Tsz is bekapcsolódik. A kezdeti egy-két tőkéből lesz a törzs- ültetvény, hogy megteremt­sék az alapot a nagyüzemi telepítéshez. Évente nagyjából egymil­lió oltvány az, amivel itt számolni lehet. — Hogy tíz év múlva sző­lőink legyenek, azt most alapozzuk meg. Ügy is mond­hatom, ma dől el az, hogy tíz év múlva milyen szőlő­ink lesznek. Ezért is támogatják lelke­sen a kísérleti intézet ku­tatómunkáját, fajtanemesíté­sét. Annyi előnyük szárma­zik még ebből a közös mun­kából, hogy maguk választ­hatják meg azt a fajtát, amit saját tábláikon el akar­nak szaporítani. így juthat­nak lépéselőnyhöz, vihetnek majd piacra olyan szőlőt, amilyennel más még nem dicsekedhet. * Ha már a távlatokról is beszéltünk, nem hagyják megjegyzés nélkül, hogy a szőlőtermesztés, úgy látszik, válság előtt áll. Ha gazda­ságossági számításokat vég­zünk, kiderül, hogy a tele­pítéstől kezdve a vegyszeres kezelésen keresztül az ér­tékesítési árig minden azt sugallja: drága dolog ma­napság a szólóval foglalkoz­ni. Ennek az ágazatnak még az is jellemző vonása, hogy nagyon bizonytalan a ter­més mennyisége. Feltűnően érzékeny az időjárási válto­zásra a fürt, de a tőke és a lombozat is. Néhány szak­ember megkockáztatja a ki­jelentést, hogy teljesen ki­számíthatatlan, miért lesz. ennyi vagy annyi a termés. Ha pedig még azt is hoz­zátesszük, hogy a nagy költségigény miatt csak ■ a nyolcvan mázsa körüli át­lag a gazdaságos, akkor vá­lik egyértelművé, h rgy sür­gősen dönteni kell maga­sabb fórumokon a szőiő jö­vőjéről. Ma még csak , hangosan való gondolkozásnak ítélhe­tő az, amit most megpendí­tettünk, de holnapra már erőteljes kérdőjellé válhat. Ezt mutatja a szőlősgazda- ságok beruházási szándéká­nak módosulása is. „Nem kapkodnak” az új telepítés iránt. Illetve: nem akarják a szőlőterületeket állandóan fejleszteni. ★ Az élet mindenben olyan: a jó mellé odaállítja a ke­vésbé jót is, az örömteli mellé a kevésbé örömtelit is, a siker mellé az ered­ménytelenséget is. Onnan indultunk el, mi­lyen haszna van a szakmai jó tanácsnak, és eljutottunk odáig, hogy a jövő alakulá­sát körvonalaztuK. Az egyik nem mond ellent a másik­nak. És így válik teljessé a kép. Mióta nyugdíjba ment, csendesebbek, de mégis vál­tozatosak a napjai. Többet találni unokái körében, ahogy mondja „a három vas­gyúró fiú” között, mint kinn a falusi majorokban, az ál­lattartó telepeken. Pedig életének nagy ré­szét, több mint három évti­zedet, ott töltött dr. Zá- horszky Dezső, megyei szak­állatorvos. Falusi gyerek­ként, a felvidéki Stósz köz­ségből indult pályájára, on­nan, ahol Fábry Zoltán, a híres író élt, s akivel barát­ságban volt. A legfrissebb állatorvosi szaklapok jelenleg is ott fekszenek íróasztalán. Szíve­sen fellapozza azokat, hogy továbbra is lépést tartson az újabb eredményekkel. Most, idős korában is él benne a szakmai szeretet, az új irán­ti érdeklődés. — Otthon a faluban, sok állat volt — beszéli emlé­kezve dr. Záhorszky Dezső. — Hamar megszerettem őket, de azt is észrevettem, hogy könnyen megbetegsze­nek és akkor mennyire meg­változnak. Rajtuk szerettem volna segíteni. Ez volt az első indíték ahhoz, hogy az állatorvosi pályát válasz- szam. Brnóban jártam egye­temre, a diplomát azonban már Budapesten szereztem 1939-ben. Aztán alig dol­goztam, mert jött a háború és a Don-kanyarhoz vittek. 40 fokos hidegből szinte a csodával határos módon ke­rültem haza, de boldog vol­tam, hogy túléltem. — Jött a felszabadulás és 1946-ban Ludasra helyeztek körzeti állatorvosnak. Tizen­egy község tartozott hozzám. Nehéz volt a munkám, hi­szen télen a hóban, nyáron a forróságban kölcsönkért kerékpárral naponta 60 ki­lométert kerekeztem. A gyó­gyítást nehezítette, hogy alig Jól halad az őszi árpa be­takarítása Heves megyében. A száraz, napfényes időjá­rást mindenütt kihasznál­ják az aratók és né­hány helyen, mint Vá- mosgyörkön, Horton, Saru­don és Kálban, már be is fe­jezték az árpa vágását. Kü­lönösen Vámosgyörkön ér­tek el igen jó eredményt, ahol a hektárankénti átlag­termés 45 mázsa. Mint Kocsis Gyula, a me­akadt egy-két műszer és a gyógyszerkészlet is hiányos volt. Bizony sokszor elfárad­tam, elcsigázva értem haza esténként, de mégsem tor­pantam meg, mert örültem, hogy segíthetek, gyógyítha­tok. Dr. Záhorszky Dezső mun­káját hamarosan megyeszer- te megismerték. A közsé­gekben oly népszerű és közvetlen „Dezső bácsit” 1953-ban a megyei tanácsra hívták dolgozni. — Váratlanul ért a meg­tiszteltetés — folytatja gon­dolatait —, amikor megyei szakállatorvosnak neveztek ki. Több mint 20 esztendőn át láttam el ezt a feladatot. Változatos volt a munkám és mindig örömmel gondo­lok vissza rá. Pedig ez sem volt könnyebb, mint koráb­ban körzeti állatorvosnak. 1959-ben például, amikor megalakultak a termelőszö­vetkezetek, mi szerveztük meg a nagyüzemi állategész­ségügyet. Akkoriban kezd­ték meg építeni az első ál­lattartó telepeket szarvas- marháknak és sertéseknek. Az állategészségügyi feltéte­lekkel azonban nem sokat törődtek. Ezért rendszeresen jártuk a falvakat és a jobb tartásra, valamint takarmá­nyozásra hívtuk f$l a figyel­met. Ezt azonban hosszú időn át tudatosítanunk kellett, de megérte, mert elfogadták és ma már jelentős eredmé­nyek vannak. A szakosított telepek térhódításával na­gyon sokat javultak az állat­egészségügyi feltételek is. Most már mindenütt arra törekszenek, hogy megelőz­zék a különböző állatbeteg­ségeket, mert így nagy érté­keket mentenek meg. Ez a modern gyógyászat alapel­ve. Nevéhez fűződik a Heves megyei Állategészségügyi Ál­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője elmondta, gazdaságaink az őszi árpá­nak mintegy 70 százalékát már betakarították. Tapasz­talatok szerint az aszály nem pusztította a szemeket. A hét közepén megyeszerte hozzáláttak a búza aratásá­hoz is. Főleg Hatvan környé­kén haladnak jól a munká­val. Az idei első kenyérgabona­lomás megszervezése, amely országosan az első volt. — Részese voltam ennek a beruházásnak, a tervezés­től a kivitelezésig. 1989 őszén adtuk át, de míg el­készült, sok harcot folytat­tunk azért, hogy kevés pénz­ből korszerűt, jól felszerelt intézetet alkossunk. Mellé épült az állatkórház, amely ma már elismert a megyei gyógyászatban. Az utóbbi 20 esztendőben egy új állatorvos-generációt nevelt maga körül. Mindig emberséges volt és jó szóval megértőkre talált. — A fiam most Kálban körzeti állatorvos, ö is meg­szerette ezt a szép hivatást, és szívesen csinálja. Dr. Záhorszky Dezső több mint három évtizedes ered­ményes munkáját bizonyít­ja, hogy kétszer részesült Kiváló dolgozó kitüntetés­ben, kétszer nyerte el az Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának aranykoszorús emlékérmét. Nyugdíjba vonulása alkal­mával pedig dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtit­kár nyújtotta át neki a Mun­ka Érdemrend bronz foko­zatát. — Nem tettem én többet, mint más ember — mondja elfogódva, — csupán szeret­tem a szakmámat, és ennek éltem egy életen át. Szeren­csés embernek érzem ma­gam, elégedett vagyok. Min­dig értékelték a munkámat, és jóleső érzés, úgy mentem nyugdíjba, hogy aktívan részt vehettem Heves me­gye állategészségügyének megszervezésében. Hatvan­hat éves vagyok, de nem unatkozom, mindig találok valami újat, ami leköt. Ez éltet, ez teszi derűssé napjai­mat. Mentusz Károly szállítmány már meg is ér­kezett a selypi Zsófia ma­lomba, amelyet a zagyva- szántói termelőszövetkezet­ből szállítottak. A búza hek­tolitersúlya 80—81, amely jó minőségre utal. Ebéd a határban A tarnaörsi határban a mezőgazdasági nagyüzem dolgozói reggeltől estig dol­goznak az aratásban. Ilyen­kor a családoknál az ebédfőzés gondot jelent. Ezért határozta el a terme­lőszövetkezet vezetősége, hogy a helyi kisvendéglőben rendelik meg a napi ebédet és azt kiszállítják a határban dolgozóknak. Naponta száznál is több ebédet főznek az ÁFÉSZ kis­vendéglőjében, amelyet a szövetkezet kocsija szállít a gabonaföldekre, illetve a családtagoknak. Búzát aratnak a debrői földeken A meleg, nyári napok idő­ben beérlelték a kalászoso­kat, Feldebrő, Aldebrö és Tófalu határában is. A há­rom Tárná menti község egyesült termelőszövetkeze­teiben hat kombájn látott hozzá 290 hektár őszi árpa aratásához. A nagy meleg hatására kissé megszorultak a szemek, de így is 35 má­zsás hektáronkénti termést takarítottak be. Az őszi árpa után a búza aratását is megkezdték, és kilenc kombájn nyújtott műszakban 1 300 hektárról takarítja be a termést. A szövetkezet vezetői megfele­lően gondoskodtak az ara­tás jó szervezéséről és mű­szaki előkészítéséről. Néhány nap múlva 290 hektár sörárpa aratása is kezdetét veszi,' melyet saját tárolókban helyeznek el. A nyári betakarítás zárásaként száz hektár lent is aratnak a debrői határban. Nagyon hiányzik az eső. A csapadékhiányt különösen a kukorica és a dohány érzi. A szövetkezetben nemrég üzembe helyezték az öntöző- berendezést, és a Tárná pa­takból locsolják a lucerna­táblákat. Rendszeresen öntö­zik a másodvetéseket is. A felszántott tarlókon száz hektáron vetnek napraforgó- csalamádét a téli takarmá­nyok pótlására. 1976. július 9., péntek Épül a miskolci összekötő Miskolcon az avasi lakótelep első ütemének befejezése után a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakembe­rei jó ütemben építik az úgynevezett összekötő városrész lakótömbjeit. Ebben az évben itt hétszáznegyven lakást ál­lítanak össze előre gyártott elemekből. (MTI fotó — Érczi K. Gyula) G. Molnár Ferenc Állatgyógyász, Munka Érdemrenddel

Next

/
Thumbnails
Contents