Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

Az idő - pénz és hűség Zagyvaszántón kitartanak a zöldborsó mellett Kudarc Nincs egyértelműen jó hangzása nálunk annak az angol közmondásnak, amely szerint „az idő — pénz”. Ter­mészetesen, nem az aktuali­tása iránt támadnak kéte­lyek, hiszen a két fogalom közötti összefüggés ma nyil­vánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új értéket létrehozunk, valóban, pénz­ben is kifejezhető. Ugyanígy az elmulasztott, az elsza­lasztott, az elpazarolt idő is. A kétely, vagy fenntartás inkább annak szól — tár­sadalmi felfogásunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénzben mérni és kifejezni. Nem vezet-e an­nak abszolút értelmezése (ahogyan ezt a kapitalista mentalitás értelmezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a sivár hasznossági elvhez, mely szerint „Mondd meg hány dollárod van, s megmondom ki vagy”? ' Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzá- taoadt merkantilista felfo­gástól, akkor valóban, na- gvon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy ce­mentgyár, műtrágyagyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetekkel a terve­zett határidő előtt elkészül és ontani kezdi termékeit, már millió, sőt tízmillió fo­rintokról van szó, vagy ép- ! pen félmilliárdokról. Ha I egy új gyógyszer, mérőmű- I szer, rádiótechnikai beren- f dezés, szerszámgép megfelelő í időben jelenik meg a pia- f cokon, számottevő és pénz- I ben nagyon is kifejezhető nyereség az a népgazdaság- f nak. Ha a megrendelés és a í szállítás, a tervezés és a ki- | vitelezés, a kutatás és a f megvalósítás, a beruházás és i az átadás közötti időt bár- j mely esetben is szűkíteni tudjuk: a megtakarítások nagyságrendje országos mé­retekben hatalmasra duzzad. ! És természetesen fordítva is: ' a késlekedésből eredő vesz- [ teség hólavinaszerűen nö- [ vekszik. Az időt pedig szám- [ tálán módon lehet pazarolni. [ A saját időnket is, másokét i is. Bonyolult ügyintézéssel, döntéshalogatással, előkészí­f Megkezdődött az aratás, S í bár még csak az árpát vág- j ják, az aranysárga határt j megszállt kombájnok meg- í dobogtatták a malmosok 4 szívét. Várják, mind türel- i metlenebbül várják már az új búzát Egerben is. Van ugyan még 150—200 vagon- nyi az ógabonából — beszé­li a nagy melegben neki- gvürkőzött üzemvezető-fő- rrnlnár Nyolcas Miklós —, de ez inkább már a keve­réshez kellene. — Iparkodtunk felkészül­ni a termés fogadására — magyarázza: — 600 vagonos a tavaly avatott, de valójá­ban az idén először igazán kipróbálásra kerülő silónk, s június 3-ra befejeztük a hagyományos nagykarban­tartást is. Huszonhárom munkanapot fordítottunk ar­ra, hogy átvizsgáljuk az üze­me* kitakarítsuk, rendbe te­gyük a helyiségeket, a he­re-J Még nem láttuk a számlát, de úgy érzem, megint több mint százezer forint, amit a malomra köl- t "Münk, hogy állja a „csa­tát”. Arról nem szól. hogy a maV« hányadszor indul mnc* rohamra”, azt azon­ban elárulja: jómaga 1938- tól őrli a búzát, s most is olvan kedvvel. szeretettel, mint először inas korában. Noha azóta sok minden megváltozott körülötte a szakmában, ma sokkal több a dolga, gondja egy főmol­nárnak is. — Bizony, más volt régen _ kap a váratlan látogatá­son az almolnár Szállási Jó­zsef, aki szakmájában meg­járta már Pásztói, Kiskörét, tetlen munkával, keresztbe szervezéssel, rossz együtt­működéssel, szócséplő érte­kezletekkel, lassú reagálás­sal. Szóval, egyfajta mentali­tással, magatartással, amely nem érzékeli (nem tudja vagy nem akarja érzékeim) az értékmérő pénzben kife­jezhető nyereséget vagy vesz­teséget, s nem lázad fel az elpazarolt idővel okozott veszteségek ellen. És nem egy-két tucat, hanem mil­lió és millió kapcsolat mű­ködéséről van szó a társada­lomban, amelyben fogaske­rekeknek kell illeszkedniük egymáshoz, átadva egymás­nak tempót, lendületet, gyor­saságot. Ha nem: akadá­lyozzák, fékezik egymást az elégtelen működéssel. Szo­kásról, stílusról, a cselek­vés gyakorlatáról van szó, amely társadalmi gondolko­zásmód és stílus gyanánt jelenik meg minden ország­ban. Mai szükségleteink, követelményeink, gazdasági környezetünk, technikai vi­lágunk összessége most fel­tűnően éles fényt vet erre a gondolkozásmódra, éppen mert ma még elégtelen, s megváltoztatása legalább olyan sürgető, mint a sokat emlegetett gazdasági-struk­turális változtatások véghez­vitele. Ügy is fogalmazhat­nánk: elodázhatatlan immár időérzékünk korszerűsítése. Az, hogy mi gyors és mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez képest gyors és mihez képest lassú? Ha csupán sa­ját előző cselekvés- és vi­selkedésnormáinkhoz mér­jük — mondjuk, a gazda­sági viselkedés és cselekvés­normák változását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyors fejlődést tapasztalunk szá­mos téren. Helyzetünket vi­szont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági kör­nyezetünkben mind széle­sebb felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fejlettségű partnerekkel. Az időtényezők tehát mind na­gyobb mértékben az ő nor­máik és szokásaik szerint fogalmazódnak meg, azaz mind jobban szűkülnek. Tiszanánát, Bélapátfalvát, Verpelétet, dolgozott még ví­zi malomban is, mielőtt Egerbe került. — Egymást érték az őröltetők, jöttek- mentek a szekerek, az em­berek, s mi, molnárok is többen voltunk. Most meg? Naphosszat alig tudok vala­kihez szólni. Amikor hosz- szú idő után májusban vám­cserére jött egy ügyfél, úgy, mint valamikor: csak me- resztgettem a szememet. Ta­lálgattam, hogy jól látok-e.„ Évek óta már én is boltból veszem a kenyeret. Szóval: nem így volt azelőtt... Azért persze, eszemben sincs, hogy abbahagyjam! Csak kivárom már a nyug­díjat, azt a négy esztendőt, ami addig hátra van. Mert, ha a szakma nem is olyan érdekes, mint annak idején, becsülete azért van. Sőt, úgy érzem, egyre több. Jobb a kereset, jut a kitüntetésből is. A vállalat és az élelme­zésipar kiváló dolgozója va­gyok. Miért ne lenne hát kitartásom?! S éppen ne­kem, akinek nagyapja, apja, két nagybátyja és még egy csomó más rokona is mol­nár volt?! A „szitapadon” — a szi­ták emeletén — nő áll a molnár posztján. — Kiss Lászlóné a ne­vem — nyújtja a kezét fér­fiasán és mosolyog. — Hát így állunk, kérem: kevesen vagyunk, szükség van ránk is a szakmában. Március óta vagyok az őrlőbrigádban, Az biztos, hogy az adott tárgyi, sőt társadalomlélek­tani feltételek nem változ­tathatók meg máról holnap­ra. Számunkra például rend­kívül gyorsnak látszik azok­nak az utaknak az építése, amelyek már nagy teljesít­ményű, korszerű gépsorok­kal készülnek, hiszen egy évtizede még kézi erővel és elavult, alacsony termelé­kenységű gépekkel folyt az építésük. Néhány más ország útépítési normáihoz viszo­nyítva azonban még mindig igen alacsony az útépítés termelékenysége. Vagy pél­dául figyelemre méltó tem­pójú a panelházak összesze­relése, ha a korábbiakkal vetjük egybe. De lényege­sen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a panelszerelés tech­nikájára. Továbbá számos ügyviteli munka ideje lerö­vidült a fokozódó gépesíté­sekkel. Ha azonban ugyan­ezt a gazdasági élet gyorsu­lásához mérjük, a tempó növekedése nagyon is elég­telen; ma már a gazdasági ügyvitel lassú tempója ko­moly akadálya a termelé­kenység es hatékonyság nö­velésének. Egy hajszásabb, zaklatot- tabb munkaintenzitásról len­ne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgyszerűbb, ' racioná­lisabb, az időtényezőt job­ban érzékelő és tisztelő tár­sadalmi viselkedésminta tu­datos kialakításáról — üz­letben, ’ hivatalban, tervező- intézetben, étkezdében, gyár­ban. Egyszóval, mindenütt. Arról, hogy sűrűbben pil­lantsunk óránkra — nem­csak, amikor munkaidőnk a végéhez közeleg, hanem tár­gyalás, megbeszélés, terme­lőmunka és az ügyfelek ki­szolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen lát­ható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: „Az idő pénz.” Az enyám, a tied — mindnyájunké. együtt a férjemmel, aki Iga­zi molnár. Egymás mellett dolgoztunk már odahaza, Mezőtárkányban is, de ott a malmot leállították. S mert Egerig nem találtunk más Töltési Ákos, a Zagyvavöl­gye Termelőszövetkezet fő­mezőgazdásza igen gondter­helt. — Csalódtunk a borsóban, pedig háromszázötven hek­tárt vetettünk belőle, s csak­nem ötmillió forint volt a bevételi tervünk. Hogy mi okozza a terméshozam visz- szaesését? A korai vetésnél rossz volt a mag, a későbbi a hetek óta tartó forrósá- got sínyli. Virágzásban, szem­kötés idején érte a hőség. Pillanatnyilag mintegy ötven- vagonnyi szemet szállítottunk be a Hatvani Konzervgyár­ba, s ez annyit jelent, ismer­ve a letakarított területet, hogy semmiképpen <sem hoz­zuk a tervet. A mag miatt pereskedünk, de ugyanakkor belső átszervezéssel már ar­ra törekszünk, hogy második félévi munkánk során hely­rebillentsük az egyensúlyt. Erre van is reményünk, akár a gabonát, kukoricát, akár állattenyészetünket vesszük alapul... Fő c takarmány nyészetének törzsét ezer szarvasmarha jelenti, amely­nek hasznos fenntartásához évente ezer vagon tömegta­karmányra van szüksége az ágazatnak. A zagyvaszántól­ak régen rájöttek, hogy e bá­zis megteremtésében a zöld­borsónak óriási szerepe van. Szára, levele, kicsépelt hü­velye annyi fehérjét tartal­maz, hogy gyakorlatilag 200 hektárnyi földet szabadít fel egyéb növények termesztésé­re. Ki is használják a lehe­tőséget. Az apci, lőrinci ha­tárrészen éppen úgy folyik a silózás, mint Zagyvaszántón. Ahogy a levél, hüvely kijön a cséplőből, rögtön kazalozzák, tömörítik. Külön előny, hogy semmit nem kell adni hozzá. A silózott borsószalma a tej­savas erjedés következtében magát tartósítja. Természetesen á zöldborsó­szalma, illetve annak silózása nem oldja meg a gazdaság takarmányozási gondját, de a szükséglet egyharmadát üzemet, idejöttünk mindket­ten. Aztán a malom kedvé­ért mindent feladtunk: át­költöztünk a város közelébe, Ostorosra. S most már in­nen járunk be, egészen a még a mostani viszonyok kö­zepette is biztosítja. Mellette lucernát, silókukoricát ter­mesztenek, továbbá cukor- gyári melléktermékkel egé­szítik ki az állatállomány évi étrendjét. A vezetők most erre összpontosítanak. Jó ta­karmányozással igyekszenek a szarvasmarha-állományt még gazdaságosabbá tenni, pót­landó a zöldborsó-vesztesé­get! Talaj'gazdagitás Mivel zagyvaszántói vizs­gálódásunk kifejezett célja a borsó, termesztésének hasz­nosságát igyekeztünk jobban megismerni. Az eddigiekből kiderült, hogy a borsótáblák­ról elszállított szemtermés jelenti a közös gazdaság első növénytermelési árbevételét minden esztendőben, s igen kedvező hatással van a Zagy­vavölgye Termelőszövetkezet hitelgazdálkodására. A szal­mából nyert fehérjedús siló­takarmány újabb haszon. S ezzel még nem mondtunk el minden jót! — A zöldborsó például a búza legideálisabb elővete- ménye, mert korán letakarít­hatjuk a területet — mondja beszélgetésünk során Töltési Ákos. — Továbbá szakmai körökben köztudott, hogy talajgazdagító növény. A zöldborsó tarlójába vetett bú­za alacsony tápanyagvissza­pótlást igényel. Ez nitrogén műtrágya esetében hektáran­Az Észak-magyarországi' Vízügyi Igazgatóság és He­ves megye Tanácsa a követ­kező felhívással fordul me­gyénk öntöző gazdaságaihoz: A rendkívüli száraz idő­járás az észak-magyarórszá- gi terület növényvilágát sem kíméli. Az egyre inkább ki­I nyugdíjig. Vagy azután is, : ha kellünk, ha üzennek ér- ; tünk... f Fiatalemberrel találkozunk a lépcsőn. — A tanulónk — mutatja büszkén és látható öröm­mel az üzemvezető-főmol- nár — Angyalosi Gabi, má­sik almólnárunk gyermeke. 1962 óta az első fiatal, aki szakmát tanul nálunk, s aki csaknem húsz esztendő után meg is szerzi a bizonyít­ványt Székesfehérvárott. Mert két elődje bizony csak belekóstolt, a malomba, az­tán elég hamar továbbállt. Egyikük sem tudott hozzánk szokni. A fiú — magyarázza — tavaly nyáron is járt már itt, fiatalkorúként segédke­zett az apja körül. Aztán rászánta magát, s jelentke­zett a dunántúli iskolába. Most hat hétre jött vissza, gyakorlatra. — Ügy mondták, hogy a hatból négy hetet a ma­lomban töltök — mondja —, kettőt pedig a verpeléti ta­karmánykeverő üzemben, hogy azt is megismerjem egy kicsit. Itt szitaőr, kop- tatós mellé vagyok beoszt­va, s gondolom, végigme­gyek majd a többi poszton is ... Egri vagyok, ha vég­zek, természetesen itt sze­retnék véglegesen is dolgoz­ni. A tanuló szeme csillog. Észrevenni a srácon: érzi, tudja, hogy miért szép ez az ősi szakma, miért jelent neki hivatást ma is a min- dennápi munka a malom­ban ... Gyónj Gyula ként 100—120 kilogramm megtakarítást jelent, illetve ennyinek a kiszórásával felér, ami 350 -hektárt alapulvéve önmagában is csinos összeg. Kitartanak E sokféle szempontból hasznos növény, mint a ko­rábbiakból kiderült, idén ala­posan ráijesztett a közös gaz­daságra. A szakmai vezetők ennek ellenére továbbra is kitartanak a zöldborsó mel­lett. Még csak a vetésterüle­tet sem kívánják csökkente­ni. A siker, az eredményes­ség biztosítása végett inkább fejlesztik a technológiát. Vagyis gépesítik a zöld szem tisztítását, ládázását, rakodá­sát, ami által felére csökken a zöldborsó-betakarítás kézi- erő-szükséglete. Igen parancsoló ez a szem­pont, ha számításba vesszük, hogy jelenleg például Szántó, Apc, Lőrinci térségében na­ponta kilencven embert köt le az aratás, cséplés. silózás. Kiss Ádám elnök csendes megjegyzése szerint lassan az egész gazdaságban nem lesz ennyi ereje teljében levő em­ber, nemhogy egyetlen nö­vény ilyen sokat állítson so­rompóba. Mindenképpen elő­nyösnek tűnik tehát a terve­zett gépesítés, mint ahogyan meggondolatlan lépés lenne egyetlen kudarc nyomán le­mondani az oly sokféleként hasznot' hozó zöldborsó ter­mesztéséről. (moldvay) fejlődő aszály kártételei csak úgy csökkenthetők, ha a megye területén levő — mintegy 13 ezer hektár fo­lyamatos öntözésre alkalmas — öntözési kapacitást, öntö­zőtelepeket, berendezéseket, egyéb öntözési lehetősége­ket haladéktalanul üzembe állítják. Ez az intézkedés az öntözésre vont területeken az aszálykár elhárításán túl, a nagy termések elérését is lehetővé teszi. A megyében levő öntözési kapacitás, jó kihasználás esetén több mint 80 millió forint értékű terméstöbblet elérését tudja biztosítani. Sem a népgazdaság, sem pe­dig a mezőgazdasági üze­mek nem mondhatnak le erről az elérhető, nagy ter­melési értékről. Szükséges ezért, hogy va­lamennyi öntözőberendezést, még a kevésbé korszerűeket és hiányos felszerelésűeket is azonnal állítsák üzembe. A gazdaságok vezetői gon­doskodjanak a folyamatos, de legalább a kétműszakos öntözés megteremtéséről és az üzemeltetés biztosításáról. El kell érni, hogy.az egyelő­re még rendelkezésre álló, de rohamosan csökkenő víz­készletnek minél nagyobb hányadát öntözéssel haszno­sítsuk. Ennek elengedhetet­len feltétele, hogy a gazda­ságok vezetői az összezsúfo­lódott növényápolási és be­takarítási munkák mellett is, haladéktalanul biztosítsák az öntözés fokozott ütemű meg­indítását és végzését. Kérjük és felhívjuk az öntözésben érdekelt vala­mennyi szervezet, tervező, kivitelező, üzemeltető, for­galmazó vállalatok, szövet­kezetek, egyesülések, érdek- képviseleti szervek vezetőit és dolgozóit, hogy a folya­matos öntözés érdekében minden segítséget Mjanak meg a gazdaságoknak. 1976. július 6., kedd R. U Malomban Szőllősi József almolnár a hengerek munkáját ellenőrzi (Szántó György felvétele) Felhívás megyénk öntöző gazdaságaihoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents