Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE - TÍZ KÖTETBEN A könyvhét alkalmival került a könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírással: Magyarország története 1918—1945. Aki fellapozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedelmes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köteteként látott napvilágot, hiszen a címoldal mellett ott állt: Magyaország története tíz kötetben. Ilyen terjedelmes, részletező, s mégis az ország történetét egységbe fogó összefoglalás hosszú idő óta nem jelent meg Magyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézikönyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre választ találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között válogathatott. Még a múlt század végén, a millenium alkalmával látott napvilágot az akkori reprezentatív összefoglalás, az ugyancsak tízkötetes Magyar Nemzet Története. Ez a mai napig legrészletezőbb összefoglalás kora tudományos színvonalán, s nem utolsósorban az igényeket messzemenően kielégítő, szép kiállításban, • gazdagon illusztrálva, aranyozott kötéssel ellátva látott napvilágot. Szerzői akkori történetírásunk legjobb szakértői voltak. Felesleges mondanunk, hogy az azóta eltelt nyolcvan esztendő során mennyi mindenben előre lépett a történetírás, mennyi újat tártak fel, mennyi mindent másként ítélünk meg, másként magyarázunk, mint akkoriban. A Horthy-korszak történetírása is megalkotta a maga reprezentatív összefoglalását. Az öt, illetve nyolc kötetben is kiadott Magyar Történet mindössze két szerző műve volt, Hóman Bálin- I té és Szekfű Gyuláé, s mai I napig is mint „a Hóman— I Szekfű” említtetik a törté- ' nelmi köztudatban. Feldolgozásuk 1918-ig követte tör331 flatal kezdi meg tanulmányait a szocialista országok felsőoktatási intézményeiben ' Hétfő reggel a Mars Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában tettéik le az ünnepélyes esküt az új külföldi ösztöndíjas fiatalok. Ezerhétezáz jelentkező közül a felvételi vizsgákon 381-en szereztek jogot arra az elmúlt hónapokban,, hogy a baráti szocialista országok : — Bulgária, Csehszlovákia, j Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a I Szovjetunió — egyetemein, j főiskoláin kezdhessék meg í szeptemberben tanulmányai- I kát. A legtöbben — 262-en ! — a korábbi évekhez hasonlóan a Szovjetunióban fognak tanulni. Az NDK egyetemei és főiskolái 25 magyar fiatalt várnak. * Az új külföldi ösztöndíjasokat dr, Gramvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes köszöntötte. A többi között elmondta: Negyedszáza- ! da kezdte meg az első ma- ! gyár fiatal a Szovjetunió I egyetemén a tanulást és ! azóta négyezer magyar fia- ! tál szerzett diplomát külföl- | dön. Jelenleg 1800 magyar f diák tanul a szocialista or- ! szágok felsőoktatási intéz- |, menyeiben. J Az új külföldi ösztöndíja- f sok az elkövetkező három napon felkészítő tanfolyamon vesznek részt. Egyebek között találkoznak a külföldön tanuló fiatalok KISZ- szervezeteinek, valamint ' a szakminisztériumoknak a képviselőivel. (MTI) QJlműm 1976. július % kedd ténelmünket, a korszak uralkodó, ellenforradalmi szemléletének megfelelő beállításban. Magyarázó elvül az eszmék változása, fejlődése szolgált — elvonatkoztattak a társadalom reális életétől, gazdasági alapzatától, vagyis ún. „szellemtörténeti” beállításban elemezték a múlt eseményeit. A felszabadulás után persze jó néhány rövidebb ösz- szefoglaló feldolgozás látott napvilágot, de a nagy, reprezentatív összefoglalás mégis három évtizedig váratott magára. S ez nem véletlen, hiszen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő értékelési szempontok alapján „újraírják” a történelmet, (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmélyítsék a múltról alkotott ismereteinket. A felszabadulás után földesúri és egyházi levéltárak egész sora vált hozzáférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének a módszerei, s ennek nyomán újabb és újabb eredmények születtek. Csak mostanra érett meg annak a .lehetősége, hogy az elért eredményeket új szintézisbe, együttes feldolgozásba egyesítsék. Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében is eltér elődeitől. A múlt századi Magyar nemzet története az állítólag örökké létező nemzet múltjáról kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki nálunk is, másutt is.) A Magyar Történet a változó világban mindig változatlanul maradó „magyarság” útját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen változatlanul maradó sajátságokat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gondolt nyelv is alakul, fejlődik. A Magyarország története, mint címével is kifejezi, az ország, vagyis az állammá szerveződött társadalom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja persze a honfoglalás előtti magyarság történetét, de beszámol a Kárpát-medence honfoglalás előtti történetéről is.) A történeti elemzések tehát nemcsak a magyarságra, hanem a velünk Pedig a pénzük érté-' kére igazán nem panaszkodhatnak, a világ egyik legjobb valutája, tán a legjobb, de ezt nem tudja biztosan, nem pénzügyi szakember, egyszerű vasúti tisztviselő. Az ausztrál font 20 a 25-höz az angol fonthoz viszonyítva, komoly dolog, nem? El is felejtett bemutatkozni, elnézést kér, Elmer Foster a neve, a felesége Jessia, skót születésű, ő maga is glasgow-i, hajóács volt az apja, kész regény, hogy hogy kerültek össze. A legviccesebb, hogy egy utcában laktak Glasgow-ban, de fogalmuk sem volt egymás létezéséről, Sydney-ben ismerkedtek össze. De hát bocsánatot kér, ez hosszú lenne, s nem is ide tartozik. Konyakot is ittak. Foster egészen belemelegedett, jó volt így az érdeklődés középpontjában lenni, szürke kis tisztviselő volt otthon, s most szinte az egész világot a tenyerén tartotta. Már két hónapja utaztak, tizenkét év óta gyűjtöttek erre az utazásra. Repkedtek a kérdések, s ő be sem várta szinte őket, bár most már nagyjából megértette Irénkét, sőt többször biztosította, hogy kitűnő az angolsága, bárkoegyüttélő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értetődik, hogy a feldolgozás a • nemzetközi összefüggésekre, az egyetemes történet eseményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a történeti valóságnak megfelelően, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyar- ország történetét mutatja be. A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sorrendjében látnak majd napvilágot. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918— 1945 közötti történelemről szóló, talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre jelenik meg az 1848 —1918 közötti korszakot tárgyaló két újabb kötet, majd feltehetőleg az évtized végére az 1790—1848 közötti, más szóval a reformkori kötet. A tervezett korszakbeosztás szerint a kezdetektől 1526-ig két, 1526-tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az eseményeket, összesen tehát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a felszabadulásig egységes ívben vázolja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a kilencedik kötet "foglalkozik. Végezetül a befejező, tizedik kötet a történetírás történetét és a tárgy- és névmutatókat tartalmazza majd. A hatalmas, évek óta készülő, s csak hosszú évek múlva beteljesedő vállalkozásban történészek tucatjai vesznek részt. (A munkálatokat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete fogja ösz- sze.) Ki fogja majd ezt a tíz kötetet egyvégtében elolvasni? Teszik fel sokan a kérdést — helytelenül. A több ezer oldalas összefoglalás nyilvánvalóan nem azzal- a céllal készül, hogy minden művelődni kívánó ember végigolvassa. Kézikönyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mindazok, akik valamely esemény, adat, vagy történelmi ‘ korszak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható. _ tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra. rántsem volt az. Jessie a férje karján tartotta kezét egész idő alatt, s nézte, milyen kedvvel beszél. Jól élhettek egymással. — Hogy hol jártunk eddig? Görögország, Olaszország, Berlin, Bécs, Bécsből jöttünk Budapestre. Innen majd Finnországba megyünk, onnan Angliába. Igen, természetesen Glasgow-ba is, sajnos, már nem a szüléinkhez, csak a sírjukhoz, de Jessie-nek van két húga, ők ott élnek. Furcsa lesz Anglia annyi év után, biztos, tulajdonképpen már nem is tudnánk eldönteni, melyik az igazi hazánk. Élnek emlékek az emberben, de nem valószínű, hogy a mai va-' lósággal megegyezzenek, sőt, tán az emlék-szülte valósággal sem egyeznek meg. Nehéz dolog ez mindenképpen, nagyon meg tudom érteni azt a bécsi emigránst, aki így fogalmazta meg igen röviden és találóan a dolgot: Emigrieren heisst halb krepieren. A szomszéd szobából óriási zaj hallatszott. Az öregek hálószobájából, itt volt az unokának egy játszósarok berendezve. Hernádi felállt, hogy utánanézzen, mit művel a kölyök. Kölyöknek hívta magában, pedig lány volt, Magyarnak szám kivetve „És mégis magyarnak számkivetve lelkem sikoltva megriad, Édes hazám fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad.” önkéntelenül is ezek a József Attila-sorok törtek elő a televízió Útközben élünk című kitűnő dokumentumfilmje után. Lukács Lórá.nt kamerája előtt teljes szélességében bontakozott ki az amerikás magyarok -világa, s ebben a világban Rad- ványi Dezső szerkesztő és Kígyós Sándor rendező nem azokat az okokat kereste, hogy miért váltak hazánk fiai amerikás magyarokká, sokkal inkább azt, van-e még híd, amely átível a végtelen óceánon, a Buckeye Road- tól a Tiszáig. A dokumentumfilm méltó volt a vállalkozás nagyságához. A rendezés feszessége, a riportok célratörő, nem elkalandozó szikársága, s nem utolsósorban az operatőr minden apróságra odafigyelő érzékeny szeme volt e nagyszerű, s ami ennél is több hasznos tévéműsor lelke. Nem másról van ugyanis szó, mint arról, hogy ama bizonyos híd cölöpjeinek leverésében segített ez a dokumentumfilm. Nem lehet egy tévéfilmnek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint ami, de kétségtelen tény, hogy ezzel a filmmel átléptünk egy bűvös határt. Mindez ideig külföldön élő magyarjainkkal kapcsolatban az alaptónus a sértődöttség, a bizonyos fokú elutasítás volt jellemző. Az Útközben élünk nem kívánt erőltetetten hozzáragasztott véleményt, mondani a képekhez, azokhoz a monológokhoz, amelyekkel magukat jellemezték a dokumentum szereplői. Láttuk a milliomossá vált Köröndi Margitot saját úszómedencéje előtt, amint gazdagságáról és jólétéről beszél, és a kamera egészen közelről nyílt rá, szemeire, amikor mindenkit arra kért, hogy ha tornász korából küldenének egy filmet, nagyon megköszönné. Mivel Köröndi azzal, hogy otthagyta azt a közösséget, amely őt az olimpiai érmekig segítette, el is vesztette saját értékét. Igaz, milliomos férjet kapott helyette. Láttuk a Buckeye Road sarkán álló fiatalokat, akik már Amerikában születtek, a két fiú könyolcéves, tömzsi, barna, kerekfejű, mint egy fiú. A szeme volt csak egyedül lányos: kék, hosszú, sötét pillákkal. Néijn bánták ha fiús, mert valójában fiúnak szerették volna. Három mackója, kilenc öltöztethető babája, egész polc képeskönyve volt Babszinak, de most mindet elunta, s szép csendesen fel akart mászni a szekrény tetejére, csuda hecc lenne, ha jönnének keresni, s ő föntről rájuk huhoghatna. Nem sikerült, a zsámoly lebillent a székről. De szerencsére nem történt semmi baj, ügyesen leugrott. Mosta legkisebb bűntudat nélkül hallgatta nagyapa korholá- sát. — Olaszországban Capri szigete tetszett legjobban. Olyan kék tán sehol sincs a tenger. Először azt hittem, ezt a külön kékséget fizettetik meg az emberrel, mert mielőtt a hajó kifutna Ná- polyból, szerzetesek tartják oda az ember orra alá a perselyüket. Nem tudom, milyen szerzetesek, barna csuha, saru, a fejük teteje ki van borotválva, szóval nem ismerem én őket. De aztán kiderült, hogy Szent Antalnak gyűjtenek, hogy a tengeren kiterjessze védő kezét az adományozó utas fölé. Persze nevetséges, mert aki nem ad, az is azon a hajón utazik. S mit jelentett nekünk ez a kis rövid hajókázás, annyi mérföld után az óceánon!? Egyébként Olaszországot szegényebbnek képzeltem. Ügy élt bennem, hogy minden utcasarkon koldus áll, s a száradó fehérneműk rongyosak. Nos, nem így van. Bejártuk Rómát, Milánót, Firenzét, Velencét, de koldust Gergely András 4L zött álldogáló leány mintha valamelyik amerikai magazin oldaláról lépett volna le, annyira amerikai. De miközben beszéltek — magyarul — a szakállas fiú kimondta a nép szót, és automatikusan a magyar népié gondolt. Hallottuk beszélni Lustig Imre bácsit, a New York-i Magyar Szó főszerkesztőjét, aki a szocialista Magyarország sikereinek örült, és láttuk Stirling Györgyöt, aki raktáros és újságíró, s jobb híján a magyar újságokból kiollózza azokat a cikkeket, amiket mi itthon Írunk saját hibáink ellen. A dokumentumfilm szerzői az Amerika Hangja egyik fontos beosztású munkatársának, Takács Józsefnek a kezébe adták a mikrofont, hogy egy részét vezesse a műsornak és Takács objektiven, tényszerűen, lakkozatlanul mutatta meg a magyarok Amerikáját. Kígyós Sándorék csak ennyit kértek, hogy az Amerika Hangjában ugyanolyan objektív legyen, mint a Magyar Televízióban. Nem feledkezhetünk meg Trombitás Dezsőről, aki egyháza élén és segítségével rengeteget tett a magyar kultúra ébren tartása ügyéért. Neki köszönhető többek között a Ko- dály-kórus. A forgatócsoport megkereste a magyarokat, felmutatta, hogy határvonalat tudunk húzni. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy még mindig mi jelentünk mindent az amerikás magyaroknak. De egyet tudomásul vétetett ez a rendkívüli fontosságú film. Történetesen azt, hogy felelősek vagyunk ott is a magyar kultúráért, hagyományainkért és jövőnkért is.' A szakadékot, ami köztünk és közöttük keletkezett, össze kell kötni valami szellemi híddal, hogy a szétrajzott magyarok ne vesszenek el a huszadik század molochjá- ban, hiszen, nevezzük nevén, hazátlanok. Mert azt á koherens erőt, amelyet a beszélt és írott nyelv, a szokások, a művészetek az érzelmek, a magatartás és viselkedésformák jelentenek, nem pótolja semmi, sokszor még a második és harmadik generációnál sem. Ennyiben áll a mi felelősségünk értük, és ezt kimondta az Ütközően élünk című film minden képsora. Hogy a hosszú út közben lesznek-e akik haza is találnak, ez már más kérdés. Ehhez azonban az is szükséges, hogy folytatása következzék ennek a filmnek. Olyan , propagandára van szükségünk, amely kilép az eddigi deffenzívából. Nem azt kell már hajtogatnunk, hogy mennyire veszélyes a Nyugat fellazító politikája és nem a rólunk szóló ál- és rémhíreket kell cáfolni. Bemutatni a mai magyar hazát, melyet — mellesleg nem ártana erről egy másik dokumentumfilmet készíteni itthon —• szeretünk, ahol élünk és dolgozunk. Szigethy András 20.00: ABBOTT ÉS COSTELLO VILÄGA A negyvenes évek két népszerű amerikai komikusa jelenik meg ebben az 1965-ben készült hetven perces lilmben, két hajdan közkedvelt színész, akik a megfáradt Stan és Pan helyébe sze- rettek volna lépni. Abbott és Costello neve már többnyire csak az idősebb nézőknek ismerős, no meg azoknak, akik végignézték a Mexikói kalandos út című produkciójukat nemrég* a tévé műsorában. A most képernyőre kerülő alkotás tulajdonképpen a negyvenes évek amerikai filmvilágának paródiája is, hiszen a két közkedvelt komikus szinte valamennyi filmjében az akkor divatos horror-, kaland- és vadnyugat-filmek paródiájával szolgált, hajdan divatos hősök, műfajok kifigurázásával. Így jelenetek villannak fel. a Tökfil- kók, az Abbott és Costello az idegenlégióban, az Abbott és Costello találkozik Frankensteinnel, a gyilkossal, Kidd kapitánnyal, a láthatatlan emberrel stb. filmekből. mindössze hármat láttunk. Milánó ultramodern város. Budapest nagyon szép, de elképesztően sötét az olasz városok után, mintha gyertyával lenne kivilágítva. — Ugye?! — mondta a nagybácsi. Előrehajolva ka- vargatta a feketéjét. Egészen felélénkült, — Párizsról én is meséltem, nem? — jegyezte meg Ernő, kissé sértődötten. — A Margitsziget nagyon szép, a királyi vár is, s a szálló, a Gellert, minden igényt kielégít, de sehol ilyen drágán nem szálltunk meg. — Drága, ugye? — mondta a nagybácsi. — Mit mond? — kérdezte Foster. — Hogy: ugye drága? — Roppant drága. Majdnem rablás. És főleg nincs választék, előre ki van kötve, hogy csak ott lehet megszállni. Hernádiné csodálta Irén- két. Milyen nagy szó is, ha valaki tud idegen nyelveket. Most ülhetnének itt, mint a némák. És az angol nem gyerekjáték. Klári is írta, hogy az angol nehéz dió. „Tö" rom az angolt, de inkább az angol tör engem. Viszonylag folyékonyan, de rengeteg hibával beszélem, s ami a legnagyobb baj, igazi pesti kiejtéssel, az ittefii ismerőseim néha nyakig pirulnak a tapintatosságtól, mielőtt kitörne belőlük a röhögés egyes, szerintük charming mondatomon. öszbevegyült fejjel azonban az ember mind. kevésbé érzi magát charming- nak a clown szerepében.” Meg: „Persze, hogy mi innen európai túrára indulhassunk, ahhoz a főnyereményt kellene megnyerni, hiszen olyan messzire futottunk. Azért állandóan tervezgetjük, hogy majd egyszer.. Már nem is hallotta mit beszélnek. Szerette volna megkérdezni, mit üzentek, hogy vannak, de egyre csak a levelek, a ritka levelek idéződ- tek fel gondolataiban. „Ha az ember belekerül a sodrásba, egyik partra sem tud kimászni már...” „ .. .Utoljára tavaly májusban jártuk az utakat (májusban kellemes az időjárás, januárban van itt a kánikula). Queens- landben jártuk végig a Gold- coastot egy kölcsönkocsival. Az első ültetvény, ahova bementünk néhány fürt banánt és ananászt venni, magyaroké, otthon tán el sem tudjátok képzelni, milyen megható az ilyesmi... Érc! kés, gyönyörű rainforestokct láttunk, ez már valóban trópus, arasznyi mohafélékkel, ég- be-elvesző pálmákkal, s olyan liánhálókkal, melyeket ifjúkorunk Tarzan filmjeiben hamisítványoknak tartottunk* Ilyen helyeken felmerül bennem a gondolat, hogyan a.fenébe is kerültem ide. És nem ér az egész semmit, mert akkor érne, ha hirtelen ott'teremhetnék utána nálatok, s elmesélhetném nektek, mit láttam, s ez egyszer tán dicső sógorom se mondhatná, hogy ő ilyen liánokon him- bálózta végig a gyerekkorát' A harcos kommunista!” Persze nem felejtette el. Nem is felejthette el. Az. egész emiatt volt, és, úgy érezte, őmiL atta. A gyűrű is hozzájárult Minden együttesen, s hogy melyik milyen mértékben, tán még Klári sem tudná megmondani. (Folytatjuk)
