Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
5 i Hétfő <*'+: külpolitikai kommentárunk: ! Engesztelő csúcs Mintha jobb dolguk nem volna a nyugat-európai < i miénkénél is nagyobb kánikulában: az egyik csúcs- J ’alálkozót a másik után rendezik a fejlett tőkés or< országok vezetői. Giscard és Schmidt csak a minap vált el Puerto < Rico ban (ahol nemcsak kollektív, hanem kétoldalú i eszmecserékre is sor került), s most Hamburgban pa< roláznak, hogy aztán a jövő héten Brüsszelben, a kö- | zös piaci csúcsértekezleten jöjjenek össze ismét. Ha $ semmi egyéb, e szokatlanul sűrített „csúcsnaptár” is < árulkodik a tőkés világ megszaporodott gondjairól, < no meg arról is, hogy a borús gazdasági helyzetben ^ nehezen egyeztethető össze a közös megoldások igénye és az egyéni elképzelések erőltetése. Évekig a francia—nyugatnémet „tengely” forgatta a Közös Piacot. Most viszont amolyan engesztelő csúcsnak számítják Párizsban és Bonnban Giscard és Schmidt találkozóját: a múlt hónapokban súrlódások sora keletkezett a két főváros között, a gazdaságpolitikától kezdve az „európai parlament” ügyéig, szinte minden taktikai kérdésben kisebb-nagyobb nézeteltérések voltak Bonn és Párizs között. Pedig a franciák újkeletű és fokozódó „atlantizmusa”, közeledése az amerikaiakhoz, igazán örvendetes lehetett a nyugatnémeteknek, akik éveken át egyensúlyozgatni kényszerültek Párizs és Washington — gyakran heves — vitáiban többnyire persze az utóbbihoz húzva. Csakhát a válsághelyzetben az egyes országok gazdasági erőarányai is eltolódtak: a franciák kellemetlenül érezték nyugatnémet partnerük túlsúlyát. Giscard londoni utazása is ezt óhajtotta ellensúlyozni: a tengelyből immár háromszög lett, ami London, ? Bonn és Párizs részéről egyaránt bonyolult és persze > szöveteségeshez „illő”, finom eszközökkel való raa- <. nőverezést követel. Ráadásul ennek a közös piaci há- \ romszögnek minden résztvevője — mondhatni, ver- i sengve — alakítja kapcsolatát az ismét erős pozíciók- } ból tárgyaló Washingtonnal csakúgy, mint a „kilenI cek” többi tagjával. Mert például a franciák nemcsak Hamburgban egyensúlyozzák ki Giscard londoni látogatását, hanem $ a brit—francia Concorde-vállalkozást is háttérbe szo- ^ rítva, éppenséggel az eddig vetélytársnak számító > amerikai repülőgépgyártó trösztök felé kacsintgatnak, < nem nagyon törődvén az angliai sopánkodássai. A i .mindenki mindenkivel” ugyanis egyúttal azt jelen- < ti, hogy mindenki mindenki ellen. í . IKS) Válságrendezés Libanonban - az Arab Liga közvetítésével Csak romok maradtak a Bejrut melletti Teli Zaatar-i palesztin menekülttáborból, amelyet lakói hősiesen védtek a falange ostromló egységeitől (Népújság rádiókép — AP—MTI—KS) . Hat óra hosszat tartott a libanoni válság rendezésében érdekelt felek vasárnapi első tanácskozása. A Bejruttól 25 kilométerrel keletre, Szofar hegyvidéki üdülőhelyen megrendezett eszmecserén részt vett az Arab Liga Mahmud Riad vezette háromtagú közvetítő bizottsága, Abdel Halom Khad- dam szíriai külügyminiszter, a PFSZ, valamint a libanoni haladó és konzervatív erők több képviselője. Mahmud Riad Szótárból vasárnap Damaszkuszba utazott. A szíriai fővárosba érkezve úgy nyilatkozott, hogy az érdekelt felek „minden meghatalmazással felruházott” képviselői hétfőn ismét összeülnek. Mahmud Riad „derűlátóan” nyilatkozott arról, hogy a Libanonban egymással hadakozó összes felek végre fogják hajtani a tűzszünetet. „Ezután át lehet majd térni a megoldás politikai szakaszára” — fűzte hozzá. A palesztin menekültek Teli Zaatar táborát immár két.hét óta ostromló libanoni jobboldali fegyveresek és a tábor palesztin védői megállapodtak abban,, a tábor körüli védelmi vonalakon hétfőn átbocsátják a vörös- kereszt mentőautóit, hogy elszállítsák a sebesülteket. Az erre vonatkozó megállapodás Pierre Gemajel, a libanoni jobboldali falangista párt vezetője és Hasszán Szabri Al-Kholi, az Arab Liga megbízottja megbeszélésén jött létre. A Reuter palesztin forrásokra hivatkozva arról tudósított, hogy a tábor helyzete válságos, de hozzáfűzte, hogy Teli Zaatar védői visszaverték a jobboldali fegyveresek vasárnapi újabb támadásait. Egyébként Bejrútban és Libanon más körzeteiben pa „hagyományos” frontokon vasárnap is folytatódtak a harcok. Az UPI úgy tudja, hogy a hét végén 170 személy vesztette életét és háromszázan megsebesültek. E veszteségmérleg nem foglalja magában a Teli Zaatar-i halottak és sebesültek számát. (Reuter, AFP, UPI) Bejrut: A jobboldali keresztény fegyveres alakulatok nem hagynak fel azokkal a kísérleteikkel, hogy Bejrút északkeleti részén megtörjék a Teli Zaatar palesztin tábor védőinek ellenállását Mint a Palesztina Hangja rádió közölte: a tábor ' lakói visszaverték a jobboldali erők páncélosokkal és nehéz tüzérséggel támogatott úiabb támadásait is. A libanoni fővárosban és attól északkeletre a hegyek között továbbra is heves harcok folynak. Bejrútba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Tanácskozott a Palesztina! mozgalom vezetőivel a Bejrútban kialakult helyzetről. Géprablás! dráma Ugandában BONN: Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvivő hétfőn kijelentette, hogy a bonni kormány az ENSZ-közgyűlés következő ülésszakán javasolni fogja nemzetközi konvenció elfogadását a terrorizmus elleni küzdelem kérdésében. Bölling közölte, hogy az NSZK kormányát csak a rajtaütés megkezdése után tájékoztatták az izraeliek akciójáról. A továbbiakban azt fejtegette, hogy az ugandai hatóságoknak a géprablási drámában játszott szerepe „magyarázatra szorul”. LONDON: James Callaghan brit miniszterelnök egyik szóvivője hétfőn kijelentette: „A kor- ffnány nagy örömmel vette tu- (domásul, hogy a túszok többségének életét megmentették és hogy a géprablási kísérlet kudarcot vallott”. PORT LOUIS: Az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójának résztvevői hétfőn egyhangúlag elítélték az Uganda ellen elkövetett izraeli rajtaütést és a Biztonsági Tanács haladéktalan összehívását kérték. A nyolcpontos határozat megbélyegezte „az Uganda szuverenitása és területi integritása ellen végrehajtott izraeli agressziót, amely emberéleteket követelt és súlyos károkat okozott”. A/- AESZ 48 tagállama Szolidaritását fejezte ki Ugandával és személyesen Idi Amin elnökkel és kilátásba helyezte, hogy fokozza az „Izrael elszigetelésére irányuló erőfeszítéseket”. Szudán! panasz Líbiára KHARTOUM: Szudán panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál és az Arab Ligánál, Líbiát téve felelőssé a múlt heti államcsíny- ki''letért. A puccskísérlet a . khartoumi rádió szerint „külföldi fegyveres agresz- szió” volt, amelyben közel ezer, különböző országokból toborzott, állítólag Líbiában kiképzett és felfegyverzett zsoldos vett részt. A harcok okozta anyagi károk értékét Szudán 300 millió dollárra becsüli. „Megdönthetetlen bizonyítékok vannak birtokunkban arra vonatkozólag, hogy a július 2-i akció mögött Líbia állt” — közölte a rádió. Az események idején Egyiptom riadóztatta fegyveres erőit, és légihídon, a Szuezi-csatorna övezetében állomásozó 1600 szudáni katonát szállított haza a kormányhoz hű csapatok megerősítésére — jelentette be hétfőn Fahmi egyiptomi külügyminiszter. I 200 éves Amerika népe kételkedik társadalma egészségében WASHINGTON: Az Egyesült Államokban megemlékeztek a függetlenség kikiáltásának 200. évfordulójáról. Washingtonban és az ország sok városában ünnepséget rendeztek a jubileum alkalmából. New Yorkban a Hudson folyón színpompás nemzetközi vitorlásfelvonulást tartottak. Különösen széles körűen ünnepelték ’ az évfordulót Philadelphiában, ahol ' 200 évvel ezelőtt elfogadták a köztársaság megalakítását bejelentő és az állampolgárok egyenlőségét és szabadságát meghirdető függetlenAz Egyesült Államok jubileuma (4) íz amerika vállalkozás mítoszai - és a valóság Az óceánon túlról érkező hírei: szerint a bicentenáriu- nr ünnepségekkel összefonódó elnökválasztási év lázas forgatagában élő „átlagamerikai” ideges és nyugtalan, meg közönyös és apa- tikus .is. Egyszóval furcsa, bizonytalan közérzettel küszködik. Lelki válságának egyik tényezője talán éppen az, hogy túlságosan sok szó esik mostanában a 200 év előtti forradalomról, annak szép, humanista, demokratikus hagyományairól. És ez elgondolkoztatja, rádöbbenti az amerikai embereket arra, hogy a ma is élő. eleven történelmi hagyományok egyre élesebb konfliktusba kerülnek jelenük valóságával. A demokratikus történelmi ‘ hagyományok tiszteletére nevelt amerikaiaknak szinte naponta azt kell érzékelniük, hogy- a hivatalos Amerika csak szavakban — főként választási jelszavakban — ápoljá a forradalmi múlt örökségét. A gyakorlatban hátat fordított az Alapító OSMim 1976. július 6., kedd Atyák „örök érvényű igazságainak” és a Függetlenségi Nyilatkozatnak, majd az alkotmányban lefektetett demokratikus jogok és kötelességek gyakorlásának útjába égig nyúló akadályokat emeltek az államhatalmat ténylegesen kézben tartó modern korporációk. „Amerika Inc. — Kinek a tulajdonában van és ki működteti Amerikát?” címmel néhány éve az Egyesült Államokban tanulmánykötet jelent meg, amelynek előszavában ez áll: „A hatalom egy komplex társadalomban intézmények köré épül fel. Hazánkban a legtartósabb, legkoordinál- tabb, legjellegzetesebb hatalmi tényező a korporációk intézménye... Mindannak jó része, ami kormányhatalomként jelenik meg a szemünk előtt, lényegében korporációs hatalom. . Washingtont nyugodtan zsibongó bazárként jellemezhetjük, ahol az ipari-kereskedelmi komplexum járandóságait kezelik... ” Az Egyesült Államokban hivatalos statisztikák árulkodnak arról, hogy a lakosság leggazdagabb 1 százaléka tartja kezében a teljes nemzeti vagyon 25 százalékát és csupán 3 százalék jut a társadalmi piramis kiterjedt alsó fertályán, a talapzaton helyet foglaló 50 százaléknak. A keskeny csúcson ülő 1 százalék birtokában van a korporációs részvények 80 százaléka és a korporációs kötvények 90 százaléka. Vagyis: a lakosságnak ez az 1 százaléka gyakorol ellenőrzést az amerikai gazdasági, politikai és társadalmi élet minden területe fölött. Nem pedig az „egyenlőnek teremtett’’ emberek, az „elidegeníthetetlen jogokkal felruházott” nép. Az elnökválasztási hadjárat finisére valamelyest lassuló ütemű, de még mindig nyomasztó hatású inflációval párosuló termelési-gazdasági hanyatlás és a rendkívül nagyarányú munkanélküliség körülményei közepette egyre nagyobb kételyek támadnak az Amerika Álom legendái iránt. Most már nem csupán a társadalom legszélső határaira taszított, 'nyomorszint alatt élő amerikaiak, hanem a politikai rendszer gerincét alkotó középrétegek is tamáskpdnak. Megkérdőjelezik a mítoszt, amely szerint „a nemzeti kalácsból egyre több jut mindenkinek”. Hiszen különösen mostanában, a saját bőrükön tapasztalják, mennyire hamis az Amerikai Vállalkozás magasztos célkitűzésének kikiáltott tetszetős jelszó: „Ma jobban élsz, mint tegnap és holnap még jobban fogsz élni, mint ma.” És mind kínzóbbá, nyomasztóbbá válik a kérdés: /hová jutott és merre tart a 200 éve elindított Amerikai Vállalkozás? Robert Heilbroner amerikai közgazdász-professzor szerint „a gazdasági rendszert csúf- májfoltok, geny- nyes fekélyék, tátongó, véres sebek, borítják.. . A nyomor- negyedek undorítóbbak és szégyenletesebbek, mint Valaha. . . A fogyasztói társadalom nem hozott sem elégedettséget, sem boldogságot. .. A demokrácia jelenét és jövőjét illetően a politikai bizalom és hit válságát éljük át... Olyan problémákkal kell küszködnünk, amelyekről valaha azt hittük, sohasem kerülünk velük szembe. És felmerül az aggodalom, hogy a kapitalizmus már nem működőképes... ” Ha ez utóbbi történelmi távlatban igaz is, bizonyos, hogy egyelőre ez a veszély — a kapitalizmus összeomlása — nem fenyegeti Amerikát. De a májfoltok, fekélyek és sebek, amelyekről Heilbroner professzor beszél, meghatározzák az Alapító Atyák „örök érvényű igazságain”, és az Amerikai Vállalkozás jövőjén rágódó amerikaiak hangulatát. Ezért van az, hogy a csillagos-sávos. lobogót lengető, ünneplő Amerika ezen a nyáron kissé borongásán és meglehetősen bizonytalan közérzettel lép be nemzeti létének harmadik évszázadába. Köves Judit Philadelphiában, a Függetlenségi Nyilatkozat kibocsát 'nak I színhelyén Gerald Ford elnök mondott beszédet az USA függetlenségének 290. évfordulóján (Népújság telefotó — AP—MTI—-KS) ségi nyilatkozatot. Ford elnök Philadelphiában elmondott beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az ország előtt még nagy számú megoldásra váró probléma áll, különösen a személyes szabadságot illetően. A haladó amerikai tiszteli a fiigegtlenségi nyilatkozó* tot és a maga módján szintén megemlékezett elfogadásának évfordulójáról. Nagyszabású megmozdulássá vált Philadelphiában az a felvonulás és nagygyűlés, amelyet a sc'mos társadalmi szervezetet tömörítő „Július 4. koalíció” szervezett. A nagygyűlés szónokai felszólították az amerikaiakat, hogy küzdjenek a munkanélküliség, a fokozódó drágulás, a szociális kiadások állandó csökkentése ellen. Az évforduló napján többszáz indián vonult a Fehér Házhoz és a kongresszus épületéhez, és a nyomorúságos helyzetben élő amerikai őslakosság nevében egyenlő jogokat követeltek. Á Washington Post című lap írja, hogy a szónokok a jubileum napjaiban elhangzott beszédeikben ismételten rámutattak: a kéiszázéves Amerika népe kételkedik társadalma egészségében.
