Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

Boldogi határjárás sl'ms !»■ Zsíros Lászlóné fejcsó­válva néz végig a káposz­taföldön : — Az eső megjött, jól jött... Csak a férgek. .. Látja-e? — mutat a szétte­rült, szétrágott levelekre. — Porozunk, kapáljuk, de a rusnya férge majdhogynem gyorsabb — sóhajt, aztán a rögtönzött interjúnak véget vetve, már tappog is to­vább, a kapanyelet szoron­gatva, a káposztatáblák kö­zött. Bízva, hogy az aszályt kács Dezső, nézzem csak, hogy hever a földön, .hogy húzható ki, nem is húzya, inkább csak ujjal hívogat-: va is, a zöld bokor, a le­velek között bánatosra asza- lódott körömnyi paprikával. Itt is van kár tehát. De itt is jól jött még az eső — az is igaz. ,Szemközt — ritka látvány manapság — a dűlőn lovas kocsi poroszkál, megtetézve káposztával... — Na, hát mégis van? .— Q); — • A tövénél rágta el a féreg a paprikát — panaszolja Lukács Dezső, a szövetkezet elnöke Is lebfrva, a föld alatti pa­jorral is megbír az ember. Ismerik minden bizony­nyal — ugye? — azt a mondást Allahhal? Allah segíts, de ne ennyire — könyörgött fel az igazhitű, amikor harmadszori kö­nyörgésre és nekirugaszko­dásra úgy sikeredett végül is felkapaszkodnia a magas lóra, hogy menten sikerült le is esnie a másik felén. Allah segíts, de ne ennyire. Valahogyan ezt a mondást is elrebeghették volna itt Boldogon a minap, amikor nagy dérrel-durral, meg a hozzávaló erős széllel meg­jött az eső, és a nyomában — mármint a szél nyomá­ban — egymás után fordult ki a földből mindmegannyi paprikatő, mert hogy nem volt ellenállása a széllel szemben: elrágta tövét az átkozott féreg. Járjuk a határt Lukács Dezsővel, a boldogi szövet­kezet elnökével, hol vidá- mul az arca, hol elkomo- rodik. Mutatja a kukoricát, jó részének még nem ké­sett meg túlságosan az eső. meghozza a 40—45 mázsát hektáranként, májusi mor- zsoltban számolva — igaz, hogy tavaly a 60 mázsa is megvolt —, de amott meg kérdem gyanakodó kaján- sággal, fülemben még Zsí- rosné siránkozása... álmodik a sarjadzó mag. — Négymillió volt a ki­esésünk. Az egész tervezett nyereség. A búza kétmillió­ján nem tudunk már segí­teni ... Nem sikerült a búza? — Nem így igaz. Nem úgy sikerült, ahogyan ter­veztük — mondja Lukács Dezső. Most már a tanács- elnöki irodában ülünk, ösz- szegzendő, mit láttunk, mit tesz a szövetkezet, hogy a kiesést pótolja. — Félezer hektárnál is több a búzánk, s a hektárankénti hétmá­zsás kiesés, mert csak 31 mázsa termett a félezer hektár átlagában, elvitt két­milliót. Nagy gazdaság, a veszteség sem fillérre megy. Aztán kiderül a követke­ző' mindep terményfélét felmértek, négyzetméternyi egységet figyelembe véve. Szinte kilónyi pontossággal, már amennyire jósolni le­het a mezőgazdaságban, olyan pontossággal megha­tározva, mi várható majd a betakarításkor. A kép nem olyan tragikus, mint ami­lyennek akár még csak két hete is kinézett, a mind­össze 11 milliméter eső (az­óta már esett bővebben is) megtette a magáét: a kevés is hasznosnak bizonyult. — Ügy, hogy a tervezett 32 ezer forintos évi jöve­delem 90 százalékát már most, és mindenféle hitel felvétele nélkül biztosítani tudjuk. Remélem, meglesz a száz százalék is. Dűlőúton a város felé: pótlólagos szállítmány káposztából a SZÖVTERMÉK-nek, és azon keresztül a városi fogyasztóknak (Fotó: Gyurkó Géza) — Vanni van, persze, hogy van. Dolgozunk azért, és ha dolgozik az ember, akkor a panasz mögött ter­melés, a termelés mögött meg valamiféle eredmény is akad — magyarázza Lukács Dezső, mit sem törődve ka­jánkodásommal ... És na­gyot köszön a 63 éves Pet- rovics Andrásnak, aki ti­zenhét esztendeje fogatosa a szövetkezetnek és éppen most egy kis pótlást visz a SZÖVTERMÉK-nek, az át­vevőtelepre. — Nem piacolunk. Min­dent átadunk a SZÖVTER­MÉK-nek, meg a budapesti konzervgyárnak... Szerződ­tünk. Amit tudunk, azt tel­jesítünk, sőt még azt is, amit nem tudunk — teszi hozzá mosolyogva és a nem mesz- sze talajt forgató Dutra erőgépre mutat. A fiatal Tóth József készíti elő a ta­lajt — a másodvetésű ubor­kának. Az is megy majd a szerződés szerint a konzerv­gyárnak. meg a SZÖVTER- MÉK-nek. — Az eső jól jött a gép­nek is, ekének is. Könnyebb a munka... És kevesebb a por — teszi hozzá, és ha rá­gondolunk az elmúlt hetek kemencepoklára, meg is ért­heti az ember, hogy a for­róságban szálló por kínja még nehezebb lehetett. Öröm hát az eső. öröm. hogy nincs por. Feketén, zsírosán for­dul a föld a húszhektárnyi táblán, ahol napokon belül talán már a konzervgyárról — Szólj csak a zöldség­ről — ösztönzi Medveczki Sándor, a tanács elnöke Lu­kács Dezsőt, (az imént egyez­tek meg, hogy a szövetke­zet teherautót ad a pártház építéséhez szükséges fu­Hűszhektárnyf másodvetésű uborka kerül majd ide néhány napon belül, ahol most Tóth József dolgozik Dutra erőgépével,.. varhoz) —. érdemes elmon­dani ... Amit érdemes és amit el is mond Lukács, az a saját szavaival, így foglalható össze: — Mindent megveszünk, ami zöld... Mindent A háztáji gazdaságok nekünk szállítják be a paprikát a zöldséget, a bármit és mi adjuk tovább úgy, hogy megfelelő arányban részt kapnak a nagyüzemi felár­ból is.l. Eddig majdnem egy és negyed milliót for­galmaztunk így, tegnap meg kereken 300 ezer forintot Szép summa, nem? ■— Higgyék el ott a vá­roson — szól közbe a ta­nácselnök —, hogy a szö­vetkezetnek nem érdeke a magas ár. A tagságnak is a bő termés és a tisztességes haszon az igazi.;. Szidnak bennünket de jogtalanul és oktalanul..; — Az értelmes ember nem szid senkit, hanem megérti, hogy az Időjárás még nem a rabszolgánk — vetem közbe, de Lukács fel­sóhajt: * — Bár igazad lenne." !s- 'merjük mi, hogy sokan ho­gyan szólnak a szövetkezeti tagról... Pedig rengeteg munkára, erőfeszítésre van szükség, hogy a városnak is jusson elbírható áron és megfelelő mennyiségben zöldség, és aki megtermeli, annak is jusson pénz érte. Csináltunk mi intézkedési tervet, bevezettük a legszi­gorúbb takarékosságot... Hogy úgy mondjam, cent­ralizáltuk az egész pénz­ügyet... Mármint az én ke­zembe..; De tudom, hogy ez mind csak akkor ér va­lamit, ha a szorgos munka segíti... Csak akkori Ebben maradtunk. Gyurkő Géza A család és a szocialista életmód J elentős lépésekkel ha^ ladunk a társadalmi egyenlőség útján. Ezen az úton szükségszerűen merül fel a kérdés: hogyan él­jünk? Hogyan éljünk abban a társadalomban, amelyben egyre kiteljesedőbb valóság a társadalmi megkülönböz­tetések, hátrányok és privi­légiumok megszüntetése. A válaszok, ha nem is mindig teljes tudatossággal, de már a szocialista társadalmi vál­tozás talaján, azt természe­tesnek tekintve, általában a jelent meghaladó igénnyel fogalmazódnak, az útkeresés szándékával bátrak és mesz- szire tekintők, alapjában reálisak és a nehézségekkel is számot vetők. Általános rokons zenvet vált ki az a megfogalma­zás: éljünk úgy, hogy cse­lekedeteink méltóak legye­nek szocialista eszményeink­hez. Ennek az igénylésnek tudatában kereshetjük azo­kat az általános, de közel sem könnyű erkölcsi, maga­tartás- és szokásbeli prob­lémákat, amelyek megvál­toztatása, szocialista tartal­mú megoldása szinte min­den egyes embertől ítéletei, cselekedetei, szokásai tuda­tos változtatását igénylik. A rangban és fajsúlyban egyenértékű társadalmi kér-; dések hosszú sorából m< csak egyet emelünk ki: fc férfi és a nő családon belü­li egyenlőségének problé­máját. A politikai, gazdasági Sí kulturális haladás eredmé­nyéként a férfi és a nő ál­lampolgári jogai szinte hW ánytalanul egyenlőek, és társadalmi esélyegyenlősé­gük is egyre jobban közelí­ti egymást. A munkájában! és családjában helytálló nő láttán megváltozik a társa­dalom értékítélete „a" nő­ről, kialakul a szocialista jellemvonásokkal gazdagodó, képességeit a társadalom hasznára kamatoztató nő ideálképe. Társadalmunk tu­dati haladásának egyik leg­jelentősebb kifejezője ez a kialakuló új értékítélet. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresz- szusi határozatában felhívj ja a társadalmat, tegyen még többet a nők társadal­mi esélyegyenlőségének ja­vítása, teljessé válása ér­dekébe n. Ebben a váltod zásban természetesen a nő­nek magának is aktívan, tu­datosan kell és lehet részt vennie. A folyamatban a férfi ugyan elveszíti a megelőzően élvezett privilé­giumokat, de éppen ezáltal és eközben nyer új értéke­ket. Többek között a nőben egyenrangú társat a társa­dalomban és a családban, a teljes embert hitvese, gyer­mekei anyja személyében, a teljesebb örömet az apaság­ban. Így a megelőző társad dalmi rendtől örökölt hátrá­nyok leküzdése, illetve á privilégiumok elvesztése az ember általános emelkedé­sét, személyiségének kitelje­sedését eredményezik. Mindenki tudja? ül család a gyermekek életre indítá­sában meghatározó szerepet) játszik. Éppen ezért, ahhoz, hogy minden megszülető fiú és leány társadalmi lehető­ségeit egyenlő eséllyel ki is használhassa, ahhoz már a családi nevelés minden moz­zanatának is a szocialista ember nevelése szolgálatá­ba kell állnia. Amikor a hogyan éljünk jelent és jövőt formáló kér­déséről beszélünk, a neve­lésben kialakult és még to­vább élő egyenlőtlenségeket is reálisan számba kell ven­ni, hogy további gyakorta-,' tunkban tudatosan, korsze­rűen fogalmazzuk, alakítsuk és fogadtassuk el gyermeke­ink elé állított követelmé­nyeinket. Tudjuk, hogy az általánosán javuló gazdasá­gi és kulturális feltételek el­lenére is társadalmi réte­genként, illetve a városi; vagy a falusi életviszonyok­nak megfelelően igen külön­bözőek a családok táplálko­zási, higiéniai és kulturális igényei és ezek kielégítési lehetőségei, s hogy ezek is befolyásolják, gyorsítják, vagy lassítják a női és fér­fiszerepekre rakódott néze­tek és szokások változását; Ahhoz, hogy megszülető gyermekeik igazán jól hasz- . nálják ki a társadalom ál­tal felkínált egyre javuló lehetőségeket,’ az is szüksé­ges, hogy a szülők, az apa és az anya is tudatosan cse­lekedjenek fiú, illetve le­ánygyermekük sokoldalú, egyenlő jogú és esélyű tel­jes személyiséggé nevelésé­nek érdekében. Nevelő mun­kájuk eredményétől is függ, hogy az új nemzedék tagjai a társadalmi realitás tala­ján álló, önálló, tevékeny, a családi és a szélesebb társa­dalmi közösségi tevékeny­ségre kész, harmonikus emberek legyenek. A nő és a férfi társadal­mi esélyegyenlősége a szo^ ciallzmus építésének ered­ményeként egyre jobb lesz, de figyelmeztetni szükséges: az intézményes nevelés — az óvoda, az iskola, tömeg­kommunikációs eszközök együttes pozitív hatása is csak nehezen bonthatja le azokat az akadályokat, ame-r' lyeket netán a családok, a tradicionális nevelés kövét­- kezményeként, már a kis­gyermekkorban fiaik ésJ.eá­- nyaik elé még felépítenek.- A családok a társadalom támogatása, a pedagógiai is­meretek megszerzéséhez nyújtott gazdag források nélkül nem birkózhatnak meg a feladatokkal. Ezért a Szocialista életmód formálá­sának egyik alapproblémá­ja: megnövelni az ember is­mereteit az emberről. Segí­teni a szülőt abban, hogy értő, érzelemgazdag, tuda­tos nevelője legyen gyerme­kének, s hogy ezáltal is elő­készítse fiát és leányát ar­ra, hogyan éljen egyenlő jcú gával, egyenlő esélyekkeL ", Turgonyi Júlia Eredményes szakszervezeti oktatás Ülést tartott az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksé­ge ülést tartott szerdán dél­előtt Egerben. A testület munkájában részt vett dr, Voksán József, a SZOT el­nökségének tagja,. a Peda­gógusok Szakszervezetének főtitkára és Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője is. A résztvevőknek előbb Nagy Sándor, az SZMT köz- gazdasági osztályának veze­tője adott jelentést a vál­lalati szakszervezeti szervek középtávú tervezésben való közreműködésének megyei tapasztalatairól, majd Ga- ramvölgyi Lajos és Molnár János politikai munkatársak előterjesztésében az elmúlt oktatási évvel kapcsolatos beszámoló került a testület elé. Mint ez utóbbiból —egye­bek mellett — kitűnt: az SZMT gyöngyösi oktatási központjában, illetve az alapszervezeteknél, együtte­sen több mint 21 és fél ez­ren tanultak a különböző politikai tanfolyamokon. A képzésben részt vett tiszt­ségviselők kétharmada a legutóbbi szakszervezeti vá­lasztások alkalmával kapott bizalmat munkájához, s túl­nyomóan a reszortjuknak leginkább megfelelő téma­körökben bővíthették isme­reteiket. Javult a gyöngyö­si iskola tevékenysége, a nevelést több módszertani újdonság — üzemlátogatás, tartalmas kulturális prog­ram, a hallgatók által tar­tott kiselőadás — tette a korábbinál sokkal eredmé­nyesebbé. A tömegpolitikai oktatás során négy kérdés- csoportban összesen 834 tan­folyamot rendeztek a válla­latoknál, üzemeknél, s kö­zülük a munkahelyi élet időszerű témáival összefüggő foglalkozások vonzották a legtöbb érdeklődőt. Az elő­adások tovább gyarapították a tanulok tudását, egyszer­smind pedig remek fóru­moknak is bizonyultak a legkülönbözőbb vélemények cseréj éré. A következő, az új okta­tási év feladatait érintve be­jelentették az SZMT elnök­ségének, hogy 25,5 ezer dol­gozó, szakszervezeti tisztség- viselő képzésével számolnajt, s a nevelés — különösen az alapszervezeti ismeretbőví­tés — színvonalának javítá­sához felhasználják a leg­jobb tapasztalatokat, javas­latokat, elképzeléseket. Ugyanekkor figyelmeztettek arra, hogy a tanulást sokkal komolyabban kell venni, nem engedhető meg olyan „lemorzsolódás”, mint ami­lyent korábban észleltek. Az előterjesztések felett nyitott vitákban elhangzot­takat Dorkó József, az SZMT vezető titkára foglalta ösz- sze, választ adván a külön­böző kérdésekre. Végül egyéb szervezeti ügyekről tárgyaltak. Személyi kérdésekről szól­va Farkas Sándor SZMT- titkár — többi között —be­jelentette, hogy a Vas-, Fém- és Villamosenergia­iparí Dolgozók Szakszervezet te központjának, illetve az SZMT titkárságának közös állásfoglalása alapján Go­tyár Lajost, a szakma terü­leti szervezőjét —■ érdemei elismerése mellett — fel­mentették tisztségéből és megbízták az SZMT szerve­zési és káderosztályának ve­zetésével. A testület az elő­terjesztéseket tudomásul vet­te, elfogadta. Dr. Voksán József, a Pe-' dagógusok Szakszervezeté­nek főtitkára, a testületi ülés után — megyei szak- szervezeti vezetők társasá­gában — Bélapátfalvára lá­togatott, ahol megtekintette az új cementgyár építési munkáit. (—ni) 1976. július 29., csütörtök Zsíros Lászlóné szerint a kapa is jó fegyver az aszály meg a féreg ellen egyaránt olyan táblák vannak, hogy azok csak silónak valók, semmi másra. Az is vala­mi, de ez a valami bizony jócskán kevesebb a „több­nél”. És kereken 700 hek­tár kukoricáról van szó. Emitt meg az a bizonyos paprika. A szántóföldi. Mert a fólia alattival nem volt baj, meghozta a fáradság árát, jó pénzt kapott érte a télen-nyáron hajnalban ke­lő. éjjel fekvő boldogi pap­rikatermelő. Mutatja is Lu-

Next

/
Thumbnails
Contents