Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

Agria '76 Az orgona sikeréről Bővítik a parádsasvári gyermeküdülőt AZ AGRIA ’76 NAGY ESEMÉNYEI többnyire már lezajlottak. Országos érdek­lődés kísérte Heltai Gáspár históriáját, a Dekameront, de legalább ugyanilyen kö­zönsége született annak az orgonamuzsikának is, amely az egri bazilikában szólalt meg júniusbaan és július­ban. A zenei rendezvé­nyekből két este még au­gusztusban is hívja az ér­deklődőket, az idei termés azonban nagyjából-egészéből már felmérhető. Az orgonamuzsika és az egri orgona ezen a nyáron komoly sikert aratott. Nem volt rossz gondolat az or­gonát az egri zenei prog­ram középpontjába állítani. Nemcsak azért, mert ez a hangszer és ez a muzsika világszerte hat és hódít, ha­nem azért is, mert ezzel a muzsikával és hangszerrel ez a barokk város őszintén és iegjobbik oldaláról mutat­hatja meg önmagát az ide­érkezőknek. A korábbi években is érezték ezt a lehetőséget az egri nyár szervezői, az idén azonban teljes hangsúllyal ide tömö­rítették a zenei tennivalót. Nagyon helyesen! Csak az áttekintés kedvé­ért, inkább a hangulatokat és fontos pillanatokat fel­idézve említjük meg, hogy az idei évadot Lehotka Gá­bor nyitotta meg. ízlése és kulturáltsága Bach, Händel és Franck műveinek meg­szólaltatására késztette, ez­zel is kiemelve a nagy né­met mesterek mellőzhetet- lenségét ebben a műfajban. Ella István is a német mesterek közelében maradt, Mendelssohn, Schumann, Wolf, Reger és természete­sen Bach alkotásai szipor­káztak az ujjai alatt. AZ EGYIK LEGNAGYOBB HATÁSŰ és minden részle­tében nagy zenei egyénisé­get, orgonistát felmutató mesterként emlékezünk a jugoszláv Andrija Galunra, Frescobaldi Toccatájától, Bach g-moll fantázia és fu­gáján át Messiaen öt medi­tációjáig széles ívet zár be Andrija Galun repertoárja. Saját szerzeményével is gyönyörködtetett, Szonátája sok-sok elmélyült tanulmány és hatás ötvözetéből szár­mazik. Franck E-dúr ko­rálja az orgona lehetőségei­nek minden részletét kiak­názza. Leginkább mégis a meditációkkal lepett meg minket, ahogyan ezen a hangszeren az elmélkedésre, & lélek bensőbb régióinak kutatására biztatott. Gerda Lukszaite (Szovjet­unió) más oldalról, másösz- szeállítással oldotta meg fel­Az űj tanévtől: oraközi testnevelés Az Állami Ifjúsági Bizott­ság határozatot hozott az if- ^ júsági testnevelés és tömeg­sport fejlesztésével össze­függő tennivalókról. Az 1976—77-es tanévtől kezdődően kísérleti jelleggel új testnevelési tanterveket vezetnek be, mintegy 100— 150 iskolában. A kísérlet ta­pasztalatai alapján az 1978— 79-es tanévtől kezdődően új testnevelési tanterveket dol­goznak ki ,és vezetnek be. Az 1977—78-as tanévre útmuta­tót állítanak össze az általá­nos iskolák számára, amely­ben összefoglalják az egész éves rendszeres sportolás legjobb lehetőségeit és a sza­badban végezhető testneve­lés és sportolás módszereit. Ugyancsak új elképzelés, hogy az 1976—77-es tanévtől a rádióban sugárzott adások felhasználásával több helyen bevezetik az óraközi testne­velést. Az „edzett ifjúságért” mozgalom új rendszerét és működési rendjét 1976. de­cember 31-ig dolgozzák ki. 1978. július 29., csütörtök adatát, mint a többiek. Igaz, itt is maradt hely Bach szá­mára, de megszólalt Arro észt zeneszerző négy észt dala, Csurljonisz Két fugája, Reubke c-moll szonátája, de visszanyúlt Couperin orgo­namiséjéhez is. Ennyi légi­es és könnyed lírát, mint Lukszaite, egyik vendégor­gonista sem hozott Egerbe. Az orgonahangversenyek programját színesítették éne­kesek és kisegyüttesek is. Lehotka műsorán nagy él­mény volt hallani Barlay Zsuzsát; Ella István estjén Sziklay Erika énekelt. A Máté-passióból, a Magnifi- cat-ból és Pünkösdi kantá­tából vett áriák jelzik, mennyire érdemes megidéz­ni a barokk muzsika klasz- szikus mestereit. Andrija Galun műsorát a Magyar Barokk Trió egészítette ki, ezzel is bizonyítva, hogy az Egri nyár zenei anyagát ala­posan előkészítették. Gerda Lukszaite hangver­senyén az Ars Renata együt­tes lépett fel. Vokális és instrumentális zenéjük egy­aránt arról tanúskodik, hogy az öt művész gazdag ered­ménnyel búvárkodik az el­múlt századok magyar ze­néje után. Ami még ezentúl augusz­tus közepén várható: Vac­lav Csehszlovákiából és a Magyar Rézfúvósnégyes együttes hangversenye. Számvetésként azonban már most megállapítható: a ba­zilikában, a jó állapotú ha­talmas hangszeren játszó művészek vonzzák a közön­séget. Egriek és idegenek, magyarok és külföldiek ezer fölötti közönséget biztosíta­nak minden alkalommal, mert a hangszer és a mu­zsika ünnepélyessége, mél­tósága, emelkedettsége, tisz­tító hatása és ereje lenyű­gözi az embereket. Itt és most azért mennek a zene rajongói a bazilikába, hogy a szellem, az erő, a lélek és az emberi jobbik én diada­lát — olykor mámorát — érezzék feldübörögni, fel­harsanni, vagy szelíden si­mogatni. A KÉT HÖNAP ALATT hallott műsorok után né­hány gondolatunkat nem hallgathatjuk el. Egy tech­nikai kérdés: nem ártana a műsorvezetés. Hacsak jel­zésszerűen is, de közölni kellene, milyen sorrendben hangzanak el a számok és mivel fejeződik be a kon­cert. Nem elég, ha a röpla­pot odatesszük a padra, a belső akusztikát is formál­nunk kell, jó, ha a két szám közötti szünetben egy- egy mondat erejéig felhan­goljuk a hallgatóságot. A másik, a fontosabb gon­dolat: a műsor anyagának megválasztása. Minden mű­vész — fesztiválok idején különösen — leginkább azo­kat a műsorszámokat adja elő, amik neki a legkedve­sebbek, vagy amelyeknek szellemét, hangulatát a leg­közelebb állónak tartja ma­gához, egyéniségéhez. Kelle­ne mégis valami mércét, valami irányítást belevinni ebbe a nagyvonalú prog­ramba. Olyasmire gondo­lunk, hogy a rendezők-szer- vezők lazán, de mégis meg­vonnák a kívánságok alsó és felső határát, mit szeretné­nek hallani ettől vagy at­tól az orgonistától. Súlyá­nak és jelentőségének meg­felelően nem hiányozhatnak például egy orgonistánál sem a barokk mesterek, de ugyanígy elvárhatnánk, hogy magyar szerzők is szerepel­jenek .minden idelátogató művész programjában. Ezen felül hozhatná minden or­gonista a maga hazai színe­it, vagy bármit, ami az Or­gonairodalomból kedvére va­ló. Ezzel az irányító meg­szorítással bizonyára izgal­masabbá lenne a körkép, amit egy nyár keretében hat-hét versenyprogramban a művészek az Agria ’76 közönsége elé tárhatnak. A harmadik: lehetne pályáza­tot kiírni orgonaművek lét­rehozására. Amennyire e nyári játékok költségi mé­reteit ismerjük és amennyi­re ez a zenei műfaj hódít, nem ártana ezen a gondo­laton továbbtöprengeni. A negyedik: ha a műsorok készen állnak, annak egész anyagával kellene hírverést csinálni. Az egyes számok önmagukban is teremtenek érdeklődést, ezért azokból már olyan időpontban kel­lene tudnia a jövendőbeli hallgatóságnak, amikor az még — a téli hónapokban — csak álmodozik és ter­vezget a nyári programról. A KIBONTAKOZÁS ÜT- 3 AT látni már, a távlat meg­van, jól összehangolt munka kell a további sikerek érde­kében. Farkas András Tetszetős faházakkal — középütt téglaépületekkel — bővítik a közkedvelt parád­sasvári SZOT-üdülőt. Az új pihenőtelep — amely hangu­latosan illeszkedik az ősi kastélyhoz — a mátrai gyer­mekparadicsom eddigi leg­nagyobb fejlesztése: mint­egy kilencmillió forintba ke­rült, s ezzel csaknem két­A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak már hagyományosnak számító kapcsolatai vannak az egyes egri gyermekintézmények­kel. többek között a X-es számú iskolával. Évről évre jelentős segítséget nyújtanak az iskola rendbe hozásá­hoz. Az elmúlt évben példá­ul az egri iskoláknál, óvo­dáknál hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a vállalat dolgozói, csak Eger városában. Az idén is jelentős lesz ez az összeg. A napokban a Hadnagy utcai lakótelep általános is­kolájában kezdték meg a szerte több kisdiák elhelye­zésére nyílik mód. A régóta várt pavilonok átadása ugyan az idei nyá­ron már szinte kilátástalan­nak tűnt a generálkivitelező istenmezeji tsz késedelme miatt, ám végül is minden jóra fordult: a mátrai üdü­lők dolgozóinak értékes tár­sadalmi munkájával lehetővé munkát az I-es számú főépí* .tésvezetőség KlSZ-szerveze- tének tagjai. Átalakításokat végeznek. — a kőműves- munkát és a szerelési teen­dőket vállalták. A festők KISZ-alapszervezetének tag* jai az iskola teljes kifestését vállalták, ugyancsak társa­dalmi munkában. A segítség értéke, mire szeptember 1-re tejesen kitakarítva várja az iskola a gyermekeket, mint­egy 40 ezer forint lesz. Augusztusban kezdik meg, ugyancsak társadalmi mun­kában a Hadnagy úti lakóte­lep óvodájában a tetőjaví­tást. Ez a munka is mintegy (Fotó: Szántó György) vált, hogy augusztus 5-én mégis átadhassák rendelte­tésüknek a létesítményeket, így a nyár utolsó hónapjá­ban, két turnusban, összesen 256 általános iskolás üdül­het a kényelmesen beren­dezett — a hűvösebb napok­ban központi fűtéssel is el­látott — kellemes kis házak­ban. százezer forint értékű lesz. Segítenek az V-ös számú ál­talános iskolában a nyári festésben, s mikor befejező­dik a nyaralási idény még a Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona épületén is elvégzik a nyári karbantar­tási munkálatokat, — ugyan­csak társadalmi munkában. Szeptemberben frissen fes­tett, rendbe hozott, tiszta is­kolák várják az egri gyere­keket, És ebben nagy része lesz a tanácsi építők fiatal­jainak és idősebbjeinek, akik a társadalmi munkavállalá­sok jelentős részét az isko­lákban. gyermekintézmé­nyekben teljesítik. Szeptemberre kifestett tantermek Iskolatatarozás társadalmi munkával Sajnos, kisasszony, nem tudjuk önt tovább foglalkoz­tatni. Nagyon köszönjük. Tudjuk a telefonszámát. Majd üzenünk... Clara némán hallgatta a szavakat. Érezte, mennyire megkönnyebbült Manfréd úr, miután kimondta, és hogy nem felesel vele. nem kérdez semmit. — Igen... — csak ennyit mondott, és meghúzta ko­pott kabátja övét, amennyi­re csak tudta. „Sohanapján...” — gon­dolta és még egyszer kicsú­szott a száján: igen... amint kilépett az ajtón. Novemberben ilyenkor már sötét van. A könyvtár előtti hársfák csaknem tel­jesen kopaszok. A kis útsza­kasz, amely az öreg épület bejáratától az utcáig vezet, tele van lehullott, sárga, csillogó levelekkel. A nyirkosság hidegen ta­padt a bőréhez. Az utcai vi­lágítás pazarló özöne és a kirakatok csillogása elűzte a ködöt, amely napközben a házak közé furakodott. Clara pontosan tudta, hogy miért nincs rá többé szükség a könyvtárban. Mert feltár­ta a titkát. Ó, hogy vihog­tak, kacsingattak egymásra akkor a többiek! És mégis, mintha féltek volna tőle... De miért ne árulta volna el, hogy ő egy kínai her­cegnő? Igen, tulajdonképpen miért nem? Most, az utcán, valaki ismeretlen, ráköszönt. Ebben a momentumban iga­zolva érezte önmagát. Egy felhő fennakadt a székesegyház tornyán és ott függött, mint egy zászló. Az­tán leesétt az első hó, várat­lanul, nagy, csendes pelv- hekben. Most úgy érezte, el­hagyta a bizonyosság. Már annyiféle helyen dolgozott; irodában, könyvkereskedés­ben, mosodában, gyárban, s mindenhol be kellett látnia, hogy nem számíthat hosz- szabb munkára. A könyvtárral egész más a helyzet. Soha többé nem fog a csodálatos, zajtalan rendbe viszatérni. Csak azért, mert itt sincs hely egy kínai hercegnő számára. Ez gyötörte és zavarta. Sem a felhő a székesegy­ház tornyán, sem a nagy. zajtalan pelyhekben hulló hó emléke nem jött segítsé­gére. A dupla ablakok és a nagy, nehéz barna bársony­függöny kívül rekesztette a hideget. A • kis növésű Man­fréd úr egy magasított pult mögül őrködött a csendre és a rendre, aranykeretes sze­müvege mögül. ' Clara az embereket nem az arcukról, 'hanem arról a módról ismerte fel, ahogyan az olvasáshoz leültek. És minden könyv külön titok volt. A magas könyvállvá­nyok között, a keskeny be­mélyedésekben, rendezhette gondolatait, ott biztonságot talált. És a két aranykeretes tükör rejtett mosolyait tit­kon viszonozta. A gyász. ainely most az utcán hirte­len rátámadt, egy része an­nak a világnalí, amelyben nincsenek kínai hercegnők, nincsenek felhők és nincsen hóhullás. A bizonytalanság félelem­mel töltötte el. Ilyenkor han­gokat hallott, ijesztő hango­kat, egymást túlharsogó hangokat, figyelmeztetéseket- Nem, neki nem szabad a zsúfolt villamosra felszállnia. És nem szabad a járókelők sárga tömegével sem kap­csolatba kerülnie. Ismét rá­szedték, becsapták. Ismét gyűlölni kezdte a szelíd ar­cokat! A félhomály a park fái alatt, a szél a víz felett, az árnyékok kissé megnyugtat­ták. A hangok is eltávolod­tak. A hídnál egy zacskó sült gesztenyét vásárolt és a ka­bátja zsebébe dugta. Érez­te a gesztenye melegét. Esze­getni kezdte, s amíg tartott, az úton eldobált gesztenye­héj jelezte, merre járt Később esni kezdett A lokál fiatalokkal volt te­le, kényelmetlen székeken üldögéltek, kicsi, kerek ás: ta_ lók körül. A lefüggönyözött lámpák csak félhományt ad­tak, a füst és a meleg szin­te elviselhetetlen volt. A néger ott volt, még min­dig a „Mamie-s Biues”-t ját­szotta és „Don’t you leave me here”-t énekelte. Rekedt hangja' összehangzott a zon­gora hangjával. ,.lf you can’t give me a doller, give me a lousy dime...” , Clara felé biccentett, amint észrevette. Anélkül, hogy a kabátját levette vol­na, Clara leült az egyik sa­rokba. Egy kínai hercegnő az őserdőben. A néger hang­ja, az ütőhangszerek, a rit­mus, csak növelte újra tá­madt félelmét. De az üveg vörös bor meg­nyugtatta, és rövid időre el­homályosította a kellemet­len emléket, amelyet egy ki­csi. törpe, pislogó Manfréd nevű úr szerzett neki. A pincér, már az üres üve­geket rámolta Az utolsó ven­dégek is szedelőzködtek. A zongorára állított, kitömött aligátor mintha megelevene­dett volna. Clara felállt, nem volt részeg, csak szédült egy kissé. A néger is elrakta a hang­szerét, felhörpintette mara­dék viszkijét. — Rég láttam... — mond­ta a lánynak. — Igen, régen. — Elkísérem egy darabon. (Még mindig esett. A né­ger kinyitotta ernyőjét. — Karolj belém. Meg­ázol. — Igen... — mondta Cla­ra — Kínában voltam... — Ó, Kínában! — neve­tett a néger. — Nem rossz! Kínában... Mit csinálnak Kínában? Én a te helyedben nem jöttem volna vissza. Elegem van ebből a városból. Januárban két hónapra Pá­rizsba megyek, aztán vissza New-Orleansba. ■ — Csak miattad jöttem vissza... — mondta Clara. — Köszönöm. Hallgatva mentek egymás mellett. Néhány járókelő kí­váncsian utánuk nézett. Cla­ra most csendes" és biztos helyzetben érezte magát. — Éji egy kínai hercegnő va­gyok. .. — mondta és neve­tett. A néger megállt. Nézte a lányt. A nedvesség csillogó­vá tette a haját. A szemei fénylettek. Finom vonalú ujjai szedegették a geszte- nyehéj-daz-abkákat a kabátja zsebéből. — Még mást is mondhat­nék most neked... — Igen, tudom... — mond­ta a' néger. — Ismerjük egy­mást. Nézd a bőrömet. Feke- te, mint a kávé. Én egy fe­kete gróf vagyok... — Ezért jöttem mindig hozzád. És a trombita miatt. Egy szélroham esőcsomót vágott az arcukba. — Ez itt — mondta ismét a néger és egy afrikai réz­pénzt nyomott a lány kezé­be, — minden kínai herceg­nőt és fekete grófot megvéd. Clara ujjai közé szorította a pénzdarabot. — Ismét hamarosan eluta­zom. Most menj... egyedül is hazatalálok... — Ne veszítsd el a pénzt! A néger utána nézett. amíg az éjszakában el nem tűnt. Clara már nem érezte az esőt. Az ismeretlen hang ismét itt van, a felhő, mint egy zászló a székesegyház tornyán, a hó, a nagy, fehér pelyhek. A ház előtt egy pillanatra tétovázott, aztán lenyomta a kertajtó kilincsét. Anyja szobájában még égett a villany. Fordította .Antalfy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents