Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

Berlin után

Ä Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 21-i ülése megkülönböztetett figyelmet szentelt az európai kommunista és munkáspártok múlt havi értekezletének. Kontinensünkön a kommunisták mozgalma hatalmas szervezett politikai erő, hatása egyre növekszik. Ennek a mozgalomnak döntő szerepe volt abban, hogy Európa a nukleáris világháború kirobbantásának legnagyobb veszélyét rejtő tűzfészekből valamennyi ország békéjét és együttműködését deklaráló földrésszé változott.

A Magyar Szocialista Munkáspárt mindvégig cselekvő részese volt az európai test- vérpártok június 29—30-i tanácskozása előkészítésének. Abból a mindig is vallott meggyőződéséből indult ki, hogy a két- és sokoldalú tanácskozások segítik a munka és a harc összehangolását, az egység fejlesztését. Most az MSZMP Központi Bizottsága méltán állapíthatta meg, hogy a berlini értekezlet teljes mértékben megfelelt az előzetes várakozásoknak. A 29 testvérpárt találkozója jól szolgálta a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, össze- forrottságát.

A berlini tanácskozás munkájában részt vett delegáció tevékenységének értékelése alkalmat adott a párt Központi Bizottságának arra is, hogy áttekintse az Európa jelenlegi helyzetét meghatározó legfőbb jelenségeket. A KB-ülésről kiadott közleményből hadd idézzünk itt négyet ezekből a fontos európai sajátosságokból. A kontinensünkön kialakult új helyzet egyik alapvető tényezője, hogy rendeződtek a második világháború befejezésekor nyitva maradt általános kérdések. A második: realitássá vált a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. A harmadik: az európai helyzet alakulásában mind nagyobb szerepük és súlyuk van a szocialista államoknak, a tőkés országok munkásmozgalmának. demokratikus, békeszerető népeinek. És végül a negyedik: Európa népeinek egy pusztító világháborúval szemben nincs más választás, mint az eny-. 'hülés és a békés egymás mellett élés továbbfejleszté— Mindez — ahogy az MSZMP Központi Bizottsága megállapította — programot adott a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott további harchoz. A berlini értekezleten elfogadott dokumentumban meghatározott célok és feladatok összhangban vannak pártunk politikájával, megfelelnek népünk érdekeinek, segítik a nemzetközi munkásosztály, a társadalmi haladás erőinek harcát. „A Magyar Szocialista Munkáspárt, a szocializmust építő magyar nép a maga részéről minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy ezeket a célokat elérjük” — szögezi le a többi között az MSZMP Központi Bizottságának közleménye.

A Központi Bizottság által közreadott elemzés nagy figyelmet szentel a kommunista pártok internacionalista együttműködésének, szolidaritásának, és annak, hogy őrizzük az együttműködés alapjait, a forradalmi elmélet tisztaságát. Pártunk következetesen vallja, hogy „a mai körülmények között, amikor a kommunista pártok a marxizmus—leniniz mus általános érvényű tani tásait hazájuk konkrét tár sadalmi viszonyainak, nemzeti sajátosságainak, hagyományainak figyelembevételével alkalmazzák, amikor stra tégiájukat és taktikájukat önállóan határozzák meg, különös jelentőségű forradalmi elméletünk tisztaságának megőrzése, egymás ta pasztalatainak hasznosítása, a proletár internacionalizmus elvének érvényesülése.’1 Az MSZMP küldöttsége ezeket- az elveket képviselte a 29 testvérpárt tanácskozásán Berlinben és Központi Bizottságunk — amikor jóváhagyta a magyar pártküldöttség tevékenységét ezeknek az elveknek a szellemében adott programot pártunk további gyümölcsöző nemzetközi tevékenysége számára.

Szabó István

Avatás: 1977. augusztus 20-án

Lerakták az új kollégium

Szünidő lévén, csak szűk körben, a főiskolai hallgatók távollétében zajlott le pénteken a Leányka utcában az a kis ünnepség, amelynek keretében lerakták az új főiskolai kollégium alapkövét. Az építkezés nyitányát jelző esemény részese volt Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára, dr. Pápay Gyula, a megyei tanács vb- titkára, valamint az érdekelt vállalatok vezetői, képviselői is.

Dr. Szűcs László főigazgató méltatta az új kollégium jelentőségét, majd dr. Kardos József, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője lerakta az alapkövet, amelyben vörös rézből készült henger őrzi a tervrajzot, az alapítólevelet, a Népújság pénteki számát, valamint a pénzérméket.

A Széchenyi utcai Kun Béla Kollégiumot — amely már nemcsak szűknek, hanem korszerűtlennek bizonyult — az Autóközlekedési Tanintézet megvásárolta, a

egri főiskolai alapkövét

kapott összeget a minisztérium kiegészítette, s így 45 millió forintos költséggel épül az új kollégium, amelynek kazánháza a szomszédos főiskolai épületekben is biztosítja majd a korszerű gázfűtést. A környék lakói is részesülnek ebből a beruházásból, hiszen a lefektetett vezeték a lakásokba is eljuttatja a gázt. Az új kollégium háromszintes lesz, s 36 négyágyas szobában 144 hallgató kap kényelmes otthont, de nem hiányzanak majd a társalgók, klubok és tanulószobák sem.

Az alapkőletétel kapcsán fel kell jegyezni még egy jelentős dátumot. Varga Lajos, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója ünnepélyesen megígérte: egy év múlva, pontosabban 1977. szeptember elején jöhetnek a hallgatók, készen áll majd az új kollégium. Avatás tehát: 1977. augusztus 20-án, mely ünnepségre az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója az alapkőletétel részvevőit tisztelettel meghívta.

(m.)

Átadás előtt a mátészalkai új tejporgyár

A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat mátészalkai tejpor- gyátában befejezéséhez közeledik a próbaüzemelés. A 173 millió forintos beruházással épült üzemben naponta 2Ö0 000 liter tejből készítenek tejport.

(MTI fotó)

A gyermekélelmezésről

Hol, hogyan és mit esznek a gyermekek?

Egy NEB-vizsgálat tapasztalataiból

i.

Megyénkben a foglalkozó tátották 42 százaléka nő. Többségük feleség, családanya, akinek egyáltalán nem mindegy, hogyan és hol helyezheti el gyermekét. És az sem közömbös, hogy a gyerek a különböző helyeken, bölcsődében, óvodában, napköziben hogyan és mit kap enni. Többek között ez tette nagyon időszerűvé a NEB vizsgálatát a gyermek- élelmezés helyzetéről.

„Lakótelepünkön, az iskolában csak alsó tagozatos gyereket vesznek fel napközibe. A fiam most ötödikes, mindennap főznöm kell, de így sem vagyok nyugodt. Tizenegy éves, s rá kell bíznom a gáztűzhelyet. Azt sem tudom, megmelegíti-e az ebédjét? Étterem nincs. Tudom, hogy a kisebbeknek még nagyobb szükségük van az ellenőrzésre, az ellátásra, de a tíz-tizennégy évesek sem felnőttek még.” (Egy egri, Csebokszári-lakótelepi asszony felszólalásából.)

— A megye 115 általános iskolájában 84-nél van biztosítva a tanulók napközis ellátása. 1976-ban 33 444 általános iskolás gyerekből 8733-an részesültek napközis ellátásban. A községi iskolák tanulóinak 17, míg a városiakénak 38 százaléka. Az ellátottság a városiaknál sokkal nagyobb, mégis itt több a napközis ellátást kérő elutasítottak száma, s ez a megváltozott családi körülményekre vezethető vissza.

Aszály

A három traktor végigpor- zik a táblán. Mögöttük vastag zöld rendbe kellene dőlnie a lekaszált lucernának, de lucerna alig van. Vékonyka rend, haj szál vékony vonala marad a gépek mögött.

— Pedig ez még csak valami — mondja Kelemen József traktoros a zaránki határban —, a legtöbb helyen még ennyi sincs. Vannak olyan táblák, ahol harmadik kaszálás nem is lesz. Egy-egy folt, félhektárnyi terület, ahol a mélyben van valami víz, még zöldell, de aztán sehol semmi. Itt van a szomszédban ez a tábla — mutat odébb, ahol száraz port ringat a szél a levegőbe. Lucerna volt benne, azt ki kellett szántani, utána kukoricát vetettek bele, de abból se lett semmi. Most napraforgó van benne. Ahogy elnézem, abból sem lesz semmi.

Az úton szalmával megrakott szekérrel ballag a tábla mentén Várkonyi Sándor fogatos. Amíg a kocsi bezörög Tarnamérára, a szalmának dőlve beszélgetünk a bakon. Az ostorral néha meglegyinti a két lovat, inkább csak szokásból, mintsem siettese őket.

— Megviseli szegényeket ez a hőség. nem is hajtom őket. Csak lassan, hadd bandukoljanak. Így is háromszor annyit kell itatni, mint normális időben. Most az ivással van sok gond, télen

meg az etetéssel lesz. Meg kel majd etetni azzal a kevés lucernával együtt az árpaszalmát is.

— Hát ez bizony szűkös tél lesz —, ezt mondja Pári Lajos bácsi is, aki a falu széli ház kertjének végében a kis vizesárok mellett üldögél. — A háztáji krumpliból még az is kiszáradt a földben, amit elültettem. A kukoricáin meg olyan, hogy arra már a Tisza vize is jöhet, abból úgysem lesz már semmi. Legfeljebb megetetem a tehénnel. Még szerencse, hogy csak egy van, mert nem tudnék mit adni a többinek. Ezt áz egyet is kipányváztam a lucernába, mert lekaszálni úgy sem érdemes. Nézze meg, itt az árok másik oldalán legelteti Tímár Jani a csordát. Alig bír velük, mert nem találnak mit az egész legelőn.

— Nem is volt még ilyen nehéz dolgom soha — mondja Tímár János bácsi, a 73 .éves csordás —, pedig nagyon jó két kutyám van. De hiába. Az állatok egész nap csak szaladgálnak a mezőn, mert nem tudnak mit harapni. Éhesek, aztán türelmetlenek. Rengeteg bajom van velük. Nem lehet most eligazodni rajtuk. Olyan is van, hogy beállnak ide az árokba, aztán fél délelőtt csak a vizet nézik.

— Emlékszik-e ilyen szárazságra, János bácsi?

— Ilyen még soha nem volt. Nagy melegek már voltak, de úgy, hogy öt hétig ne essen eső, erre még nem emlékszem. Amikor kihajtok és végignézek a mezőn, nem akarok hinni a szememnek. Egy zöld fűcsomót nem látni, minden sárga.

A csorda végigvonul a kiszáradt, töredezett füvű mezőn, mögötte hosszan úszik a por. A legelő földjén repedések húzódnak. A kút körül folyik a tolongás a vízért.

Sz. A.

— (A NEB vizsgálati anyagából.)

„Egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy gyerekeket ebédeltetünk. Tudjuk, hogy a téli hónapokban nehéz a beszerzés, de az mégis megengedhetetlen, hogy örökké bab, borsó, lencse, káposzta váltogatja egymást. És zsíros húsok, pörköltek. Sokszor mi, felnőttek sem esz- szük jó étvággyal. Kértük a konyhát, főzzenek például tejbegrízt, vagy tejbe- rizst, valami tápláló leves mellé. összeállítottunk étlapot. Sem ezt, sem azt nem vették figyelembe. Nem tudom, kik állítják össze az étrendet, de hogy az a gyermekeknek nem megfelelő, az biztos.” (Egy pedagógus véleménye.)

— Az intézmények többségénél a korszerű, biológiailag megfelelő étlap összeállítására törekednek és ennek alapján a gyermekek érdekeit szem előtt tartva, a helyes élelmezésre. De a gyermekélelmezési egységek között olyan is van, ahol nem kellő gondossággal kezelik a gyermekétkeztetést, nem tesznek meg mindent — a lehetőségekhez mérten sem — a gyermeki szervezet megfelelő fejlődése érdekében. A kalória a legtöbb intézménynél megvan, de a kalória forrása egészségtelenül, a legtöbb helyen szénhidrát. A vitaminok, a B-vitamin kivételével, a napi szükségletet nem fedezik. A csányi és visontai óvodák étlapja inkább a felríőttek igényeinek felel meg, mint a gyermekekének. Az apci általános iskola napközijében február 16-tól 21-ig egyetlen alkalommal sem adtak reggelire tejet, s a vizsgált héten csak két nap szerepelt az anyagfelhasználásban tej. A tarnaörsi óvodában hetenként csak háromszor kapnak a gyermekek tejterméket. — (A NEB jelentéséből.)

„Az ember egyszerűen nem tudja, mit csináljon. Elkészítjük az étlapot, de amikor bevásárolni indulunk, a felét, negyedét sem kapjuk meg. Nincs zöldség, s ami van, az drága. önellátóak vagyunk, a nagykereskedelem nem áll velünk szóba, a kiskereskedő drágán adja a zöldséget. Mi azzal még csak ki vagyunk segítve, hogy a szomszédos ÁBC-boltnak van mélyhűtő pultja, vehetünk mirelitárut. De ahol még ez sincs, nem is tudom mit csinálnak. (Egy egri óvoda dolgozója.)

— Több intézményben a beszerzés jelentős mértékben a kiskereskedelemtől és magánszemélyektől történik. A nagykereskedelemtől való vásárlást, különösen a kisebb egységeknél, nehezíti a kis mennyiségű nyersanyag- igény. s az általánosnak mondható tárolási nehézség.

A zöldségféléket konzervek- ből készítik, amelyek élettani szempontból jóval érték- teleneDbek. — (A NEB-je- lentésből.)

„Ha mindent a szabványok szerint akarnánk csinálni, bezárhatnánk a konyhát. Amikor ezt építették, modern volt, de a mai előírások még nem is léteztek. Nem tudom, mennyibe kerülne a korszerűsítése, talán meg sem érné. Csak azt tehetjük, hogy mindenki vigyáz, ügyelünk a tisztaságra, Mindenki túlterhelt, mert naponta másfélszer annyi ebédet főzünk, mint ameny- nyire engedélyünk van. Ha panaszkodunk, a válasz: nincs pénz!” (Egy konyha-, vezető.

— Az előző vizsgálathoz' képest lényeges javulás nem tapasztalható a konyhák technikai felszereltsége tekintetében. Általános hiányosság, hogy sehol sincs hűtőpult, a meglevő hűtő- szekrényekben a szakosított tárolás megoldhatatlan. Sok helyen hiányoznak olyan hasznos, de olcsó tárgyak, mint a turmixgép, a kenyér- szeletelő, a burgonyahámozó. Grillsütővel egyetlen egység sem rendelkezik. Több intézménynél, ahol sok adagot főznek, nincs a konyhán főzőüst, vagy a mérete nem megfelelő. Egerben a IX-es számú Általános Iskola konyháján a levésféleségeket úgy készítik, hogy az üstben sűrűre főzik, majd tálaláskor megfelelő adagszámra felhígítják. (A NEB- jelentésből)

„Én elmegyek innen. Ezt egyszerűen nem lehet csinálni. Negyven férőhelyes az óvodánk és én naponta hetvenöt emberre főzök. Hogy az óvónők itt ebédelnek, az természetes, de a többiek? Van, aki három adagot visz el ételhordóban, az egész családot innen kosztolja. Kellene valami rendelkezés, hogy az óvodában csak az óvodások, meg csak az ott dolgozók egyenek és ne a fél falu, már megbocsássanak a túlzásért.” (Egy községi óvoda szakácsnője.)

— A gyermekélelmezési konyhák az egész megyében túlterheltek. A ténylegesen lefőzött adagszámok — kevés kivétellel — mindenütt jóval meghaladják a konyhák kapacitását. A túlterheltség egyik oka a felnőtt étkezők magas száma. Igen magas a felnőtt étkezők aránya a tarnaörsi, herédi, nagyfügedi óvodákban, a gyermeklétszám negyven százaléka. A tiszanánai általános iskola napközijében 78 gyermekre harminc felnőtt jut. A selyp—vörösmajori szakmunkástanuló intézet kollégiumában étkeznek a CSŐSZER Vállalat emberei. A konyhák túlterheltségére hivatkozva sok gyermeket elutasítanak. Kiskörén például 40 tanuló, ugyanakkor nem kötelezően, 28 felnőtt étkezik a napközis konyhán. A hatvani IV-es számú Általános Iskola napközijében 52 felnőtt kap kosztot, a kötelező 21 fős létszám mellett, s ugyanakkor 46 gyermeket helyhiány miatt elutasítottak.

A gyermekétkeztetés keretében étkező felnőttek magas aránya (20 százalék) arra enged következtetni, hogy az intézményeknél kiszolgált adagok mennyiségével és minőségével a felnőttek elégedettek. (A NEB jelentéséből.)

Deák Rózsi

1976. július 24., szombat

»