Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-23 / 173. szám
Pénzt költeni mindenki tud... T alán túlzás csupán egy lépésnek tartani azt, ami kedvező, de kezdeti jelként a beruházási tevékenységben tapasztalható, ám legyünk szerények, nehogy elsietve örvendezzünk. A korábbinál ésszerűbb beruházói magatartásra, valamivel fegyelmezettebb kivitelezésre mutat a befejezetlen beruházások állományának a megelőző évekhez mért lassúbb növekedése; az állami nagyberuházások előirányzatainak teljesítése, amire esztendők óta nem volt példa; az üzembe helyezések gyorsulása; a gépészeti és építészeti fejlesztésekre kiadott forintok arányának előzőek javára történő további módosulása. Szó sincs persze varázsütésre végbemenő átalakulásról. Sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy a központi irányítás rendelkezései, a szabályozó rendszer közvetítette hatások, s a beruházókra nehezedő társadalmi-erkölcsi, anyagi befolyásolás a korábbinál ésszerűbben ötvöződnek, jobban, körülhatároltabban jelölik Ha baj van... :.. Akkor bizony illik viselkednie az embernek. Tűrni, segíteni, ha azt kérik tőle, hallgatni, félreállni, ha nincs rá szükség. Különösen azoknak illik „viselkedniük”, akikért egy egész város megmozdult, akikért százak vállalták a veszélyt, a felelősséget, a rend, a nyugalom helyreállítását. Ez utóbbiak csillagos ötösre vizsgáztak. Nekik köszönhető, hogy az egri vár Dobó-bástyájának leomlása nem követelt emberéletet, hogy az életveszélyt pár óra alatt elhárították, hogy az omlást követő estén már visszaköltözhettek lakásukba a családok, hogy 24 óra múlva már a meghibásodott ajtókat, ablakokat, háztetőket is rendbe hozták. Ök tudták, hogy mi a kötelességük. Nem úgy, mint azok, akik nemcsak hogy közömbösek voltak, hanem még akadályozták is a mentési munkálatokat. Es olyanokkal is találkoztunk, akik haszonszerzésre próbálták felhasználni a rendkívüli helyzetet. Azokra a Dobó úti lakókra gondolunk itt elsősorban, akik csak a hatóságok erélyes fellépésére voltak szívesek tudomásul venni, hogy életveszélyben vannak. Meg azt a 40 év körüli, fehér inges „úriembert” se feledjük el, akit vasárnap éjféltájt a munkásőrök akadályoztak meg őrült tervének végrehajtásában — e sorok írója is szemtanúja volt —, hogy saját kezével döntse le a megrepedezett várfalat. De akadt olyan család is, amely egy 20 centi hosszú, s fél milliméter széles repedés miatt új lakást követelt a tanácstól. Egy másik család „futára” pedig azért rohant be szerkesztőségünkbe, mert egy kődarab ráesett a háza tetejére. És mire lehet még felhasználni a bajt? Például arra is, hogy a robbantási területre vonszoljanak egy megrokkant személyautót, s ha kár esik benne, majd természetesen fizet a biztosító, vagy a tanács. Hogy az illető terve nem valósult meg, az a hatóságoknak köszönhető. Nem kívánjuk e szomorú példatár valamennyi szereplőjét, epizódját felsorolni. Az elmondottak is kellően bizonyítják: baj volt, és mégsem mindenki úgy viselkedett, ahogyan illett volna. A város szemében meg is buktak egytől egyig. És nemcsak magatartásból elégtelent. érdemelnek — koós — meg a célt. A haladás írtékéből nem von le semmit, hogy sokféle eleme adminisztratív intézkedésekhez — az új beruházások engedélyeztetésének szigorítása, a már elhatározott, de még meg nem kezdett fejlesztések pénzügyi fedezetének megvonása — kötődik, hiszen az eredmény a fontos nép- gazdasági összességben. Arra azonban e jellemzi) vonás segítségével okvetlenül fel kell figyelnünk, hogy az állami döntési körben megvalósuló beruházásoknál gyorsabb a javulás, mint azoknál, ahol a vállalatok önállóan szabják meg lépéseiket. Ez azért nem mellékes mozzanat, mert a beruházásokra fordított összegek nagyobb részét a vállalati döntési körben használták fel! Azaz, ha sikerül a vállalatok, szövetkezetek fejlesztéseinél is fürgébben haladni, tetemes tartalékok szabadulnak fel. B iztató példákban nem szűkölködünk, ám azt sem állíthatjuk, hogy az ilyesfajta esetek alkotják a szabályt. Próbálkozásokról van szó, de ezekből már kibontható a szemléletváltozás néhány összetevője. így tanúi lehettünk annak, hogy régi épületek, meglévő közművek felhasználásával 36 millió forintot faragtak le a vállalaton belüli tervezők — s az, hogy belüliek, nem véletlenül hangsúlyos — a beruházási költségekből, s ebből a pénzből további gépeket, berendezéseket vásároltak. Ahogy az elismerést érdemlő esetek közé soroljuk azt is, amikor többszöri elemzés után — megérte a kemény munkát! — a gyár eltekintett az új üzemrész felépítésétől, mert a rendelkezésre álló technikai eszközöket átcsoportosítva, másként szervezve, s néhány új géppel kiegészítve, azonos termelésnövekedést ér el. E módon zsebben maradt, illetve más célokra vált felhasználhatóvá 23 millió forint. Az ilyen és hasonló esetek beszédesen tanúskodnak a körültekintés, a megfontoltság jelentőségéről, pénzben is mérhető értékéről, arról, hogy nem mindig helytálló az az okoskodás, ami szerint több pénz — jobb fejlesztés. A sokat kárhoztatott mennyiségi szemlélet, mely az elkölthető forintokkal mérte egy-egy be ruházás fontosságát, ma sem veszett ki. Mégis, egyre több helyen isméri fel a vállalati irányítás, hogy forintok sokféle módon adha tók ki, s ezért hasznuk, eredményük is nagyon különböző lehet. Összesen 870 milliárd forint fordítható az ötödik ötéves tervben a szocialista szektor beruházásaira. A beruházásokból azonban az anyagi ágak részesedése csökken — 79,6 százalék volt a negyedik, s 78,9 százalék az ötödik ötéves tervidőszakban, — s ez meghatározza nemcsak a lehetőségeket, hanem a felelősség súlyát is. E zért nő meg a már kitapintható tettek, s a most formálódó szándékok jelentősége. A tettek azzal bíztatnak, hogy a kedvező változásokra jogos a remény, a szándékok viszont ellentmondásokra, indokolatlan ráérősségre, kényelmességre is figyelmeztetnek, nemcsak jó megoldások lehetőségére. Ott járnak el tehát helyesen, ahol nem sajnálják a fáradságot az ismételt elemzésektől, a többféle lépésváltozat, úgynevezett terv-variáns kidolgozásától, s attól, hogy mindehhez a teljes közösség véleményét, javaslatait, mi több, bírálatát kérjék. Pénzt költeni mindenki tud. Jól, értelmesen kiadni, a hasznot fölmérni, ha kell, a garast is a fogunkhoz 'verni — megtanulható, megtanulandó tennivaló. M. O. A szervezés hatása a Volánnál Helytállni - nagy feladatok között Az év elején hozott szervezési, műszaki fejlesztési intézkedésekre — az első félévben ez ugyancsak bebizonyosodott — nagy szükség volt a megyei közlekedési vállalatnál, a Volán 4- es számú Vállalatnál. A feladatok ugyanis alaposan megnőttek, szélesedett a megbízások köre, új igényekkel jelentkeztek a fuvarozóknál. Elég, ha csak a bélapátfalvi nagyberuházást említjük, ahol már mintegy száz teherautó dolgozik, nagyobb részben éjjel-nappal. Hogyan hatottak ezek a szervezési intézkedések, javult-e a gépkocsik kihasználtsága? A tapasztalatokról érdeklődtünk a vállalat illetékes vezetőitől. A tröszt legjobbjai — A számunkra örvendetes ténnyel kezdem: sokat javult a műszaki intézkedések hatására az úgynevezett javítási százalék a műhelyeinkben — mondta bevezetőül Fuglevich Rezső, forgalmi igazgatóhelyettes. — Ez azt jelenti, hogy a gép- kocsipark mind kisebb százaléka vesztegel a javító- csarnokokban. Elmondhatjuk, hogy 600 teherautónk közül átlagosan 540 mindig üzemképes, az autóbuszoknál pedig még jobb az arány, itt az öt-hat százalékot alig éri el a javítás miatt kieső kocsik száma. A többi vállalatokkal összehasonlítva, első helyen vagyunk az országban, különösen az autóbuszok jó javítási százaléka miatt. — Mit kell tenni ahhoz, hogy ennyi gépkocsi legyen állandóan munkára kész? — A műszaki felkészültségen sokat javított az egri telepen üzembe helyezett diagnosztizáló gépsor. A műszeres vizsgálatok igen sokat segítenek a hibák gyors felismerésében, megkönnyítik a kötelező szemléken dolgozók munkáját. A bélapátfalvi Volán-telep, amelyet szintén az idén kaptunk meg, ugyancsak sokat jelent a gépkocsik karbantartása szempontjából. Persze, ez azért még nem lenne elég; a műszaki fejlesztéshez egy sor szervezési intézkedés is kapcsolódik. A kötelező ellenőrző szemlékre fordítunk nagyon sok gondot, „kényszerpályán” van az ellenőrzésünk. Nem fordulhat elő, hogy valamilyen hiba fölött átcsússzanak a szerelők, mert a diagnosztikai sor utolsó ellenőrzéskor azt úgyis kimutatja, s akkor újra visszaküldik a hibás kocsit a műhelybe. Ott meg olyan a prémiumrendszer, hogy a napi teljesítményt ilyesmivel elrontani nem éri meg a dolgozóknak. — Ez tehát azt jelenti, hogy az átlagnál jóval többet foglalkoznak az ellenőrzésekkel, megelőző vizsgálatokkal ... — Ezt jelenti: a megelőző karbantartás teszi ki a javítóműhelyek munkájának 70 százalékát, az esetleges „lerobbanások” pedig harminc százalékot. Vannak vállalatok, ahol ez fordítva van. Én azt hiszem, bőségesen megéri többet áldozni a megelőzésre. A brigádok érdeme is... Füle István, a járműfenntartási és ipari osztály vezetője szerint az évek óta tartó szervező munka eredménye, hogy idáig eljutottak a gépkocsik felkészítésében. — A diagnosztikai gépsoron dolgozók csak ellenőriznek, nem kell javítást végezniük, a szerelők pedig csak a megfelelő új, vagy felújított alkatrészeket teszik be a kocsikba, nekik sem kell azokon javítást végezniük. Ehhez megteremt- tettük az ipari hátteret, az ipari csoportnál dolgozók végzik az alkatrész-felújításokat. Ez a munkamegosztás szervezettebbé, fegyelmezettebbé tette egész tevékenységünket. — A jó munka nem kis részben köszönhető a brigádoknak is. Harminc szocialista brigád dolgozik ezekben a műhelyekben, ők vállalásokat tettek a hatékonyabb megelőzésre, a hibák gyors javítására. A legjobb kollektíva az egri telepen az autóbusz-javító brigád, a Taggyűlési téma: az időjárás A rendkívüli aszály előrelátó intézkedéseket követel A MEZÖGAZDASÄGBAN DOLGOZÓKAT — érthető módon — mindig élénken foglalkoztatja az időjárás alakulása. Hiszen, ha kedvező az idő, akkor jobb a termés, de ha nem, akkor bizony sokasodnak a gondok. A feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet kommunistáinak a napokban megtartott taggyűlésén azonban az átlagosnál is lényegesen több szó esett az időjárásról. Nem véletlenül, hiszen a hetek óta tartó rendkívüli szárazság a közös gazdaság határát sem kerülte ^1, s ennek következtében három falu — Aldebrő, Tófalu és Feldebrő — lakosait foglalkoztatja a kérdés: vajon milyen lesz a termés, miből lesz kiesés, és egyáltalán lehet-e valamit tenni az aszály ellen. Kiss János, a szövetkezet elnöke az alapszervezet cselekvési programjának végrehajtásáról adott tájékoztatót, s ennek kapcsán kitért minden lényeges kérdésre. Elmondotta, hogy a csapadékszegény időjárás viszonylag a kalászosokat viselte meg legkevésbé. A szövetkezetben az aratás felén már túl vannak, és megállapítható, hogy mind az őszi búza, mind az őszi és a tavaszi árpa többet adott, illetve többet ad a tervezettnél. Különösen az őszi árpa, amelyig hektáronként tízmázsás pluszt „hozott” az előzetes elképzelésekhez képest. A csapadékhiány azonban minden kalászosfélénél „elvitt” néhány mázsát, különösen azért, mert a műtrágya az esőzés hiánya miatt nem fejtette ki kellőképpen a hatását. Az igazi gondot azonban az aszály a takarmányféléknél, a kukoricánál, a dohánynál és a zöldségnövényeknél okozza. Már látható ugyanis, hogy a pillangós takarmányokból a tervezett mennyiségnek csupán a hatvan százaléka lesz meg, éppen ezért például a lucernaliszt készítését le is kellett állítani. A kedvezőtlen .takarmányhelyzet aztán kihat az állattenyésztésre is — éppen ezért már most el kell kezdeni a takarékosságot természetesen az ésszerűség keretein belül. BIZTATÓ VISZONT, hogy — legalábbis egyelőre — a szőlő terméskilátásai jónak mondhatók, ami a debrői határban egyáltalán nem lebecsülendő dolog. Az eltelt hónapok eredményei azt bizonyítják, hogy az állattenyésztés ágazatai — sertésilletve szarvasmarha-tenyésztés — is hozzák majd a kellő forintokat, és ez enyhít a gazdaság gondjain. Az elnöki beszámoló összessségé- ben arról tájékoztatta a kommunistákat, hogy a meglevő gondok ellenére sem szabad pánikba esni, hiszen erre nincs is semmi ok, viszont amennyire lehet, körültekintő, előrelátó intézkedésekkel mérsékelni kell az aszály kártevéseit. A szövetkezeti párttagok szintén azon a véleményen voltak — ezt jó néhány an megfogalmazták —, hogy nincs ok a kétségbeesésre, és különösen a kommunistáknak fel is kell lépniük az esetenként tapasztalható szélsőséges nézetek ellen. Többen javasolták a szövetkezet gazdasági vezetőinek, hogy mérjék fel, milyen területeken lehet másodvetésekkel pótolni a kieséseket. Azonban felhívták a figyelmet arra, hogy elsősorban ott érdemes másodvetéssel foglalkozni, ahol öntözni is lehet. AZ ÖNTÖZÉS — mint az aszály elleni leghatásosabb védekezés, nem csupán a másodvetések ügyén, hanem más téma kapcsán is szóba került. Egyrészt úgy, hogy néhány párttag konkrét javaslatot tett újabb öntöző- berendezés vásárlására, másrészt pedig úgy, hogy a meglevő gépek kapacitását száz százalékig ki kell használni. Jogos kritikaként azt is elmondták, hogy bizony az öntözést jóval korábban is el lehetett volna kezdeni a gazdaságban, mint tették, s akkor most a takarmánygondok is kisebbek lennének. Meg aztán az is szóba került, hogy bizony néha elég mostohán bánnak a berendezésekkel. Mert, ha nincs aszály, akkor a gépek tartozékait leszerelik, s amikor gyorsan üzembe kellene helyezni őket, akkor mindenki vakarja a fejét, mert ez is hiányzik, az is hiányzik. Egyszóval: a jövőben több gondot szükséges fordítani a berendezésekre — akkor is, ha van eső bőven. Természetesen ez a gondoskodás ne csupán az öntözőberendezésekre vonatkozzék, hanem más gépekre is. Mint például a kombájnokra. Mert az is elhangzott, hogy bizony az idén is meg- lehetőesen sokat álltak a kombájnok, mert viszonylag későn kezdtek a kijavításukhoz és nem volt elég idejük a szerelőknek, hogy tökéletesen rendbe hozzák őket. Pedig a gyors és veszteség- mentes betakarítás szintén olyan tényező, ami mérsékelheti a kieséseket. A napirendi pont vitájának végén Vadkerti Miklós- né, a pártalapszervezet tit- . kára elmondta, hogy mind a kommunisták, mind a pár- tonkívüli dolgozók is általában reálisan értékelik a helyzetet, tisztában vannak azzal, hogy az aszály jelentős károkat okozott, de azt is tudják, hogy előrelátó intézkedésekkel mérsékelni lehet a kieséseket. Kérte a termelőszövetkezet gazdasági vezetőit, hogy a már eddig megtett intézkedéseken túl dolgozzanak ki további elképzeléseket a hiányok pótlására, és hasznosítsák a taggyűlésen elhangzott javaslatokat. A kommunisták figyelmét pedig arra hívta fel, hogy a feladatokat egységes szemlélettel és jó munkával hajtsák végre. AZ IDÖJÄEÄS, az aszály tehát így lett a feldebrői kommunisták tanácskozásának fő témája — a munka szempontjából. Mert valaki tréfásan megjegyezte, hogy többet érnek el azzal, ha dolgoznak, mintsem az esőt lesik, hogy jön-e? vállalati versenyben pedig a gyöngyösi üzemegység jár az élen. Mindezek mellett nagy gondunk a tehergépkocsik műhelyében a szakemberhiány: az idei nagyobb szállítási feladatok miatt úgy döntöttünk. nem selejtezünk, csak az év végén. Így az új kocsikkal bővült a géppark, de az összesen 90 nullára futott 'autóhoz már kevés a szerelő. Az alkatrészellátásunk pedig — sajnos, ez már megszokott — továbbra sem megfelelő. — A selejtezés elhalasztása nem jelentett többletköltségeket a javításban? — Persze, nem mindenáron tartogatjuk mi ezeket a gépkocsikat. Ott, ahol a javítás gyakori és nagy költséget emészt fel, számba vesszük, mi éri meg jobban: leadni, vagy tovább dolgoztatni. Így a kilencvenből legalább tíz kocsi biztosan kiválik már év közben is a munkából. Ne fussanak üresen A fuvarozó vállalat feladatai az idén az építőipar, az útépítések körül csúcsosodnak. A bélapátfalvi beruházáson az iparvágányra meghatározott ütemterv szerint érkeznek a szerelvények, naponta sokszor 50— 60 vagon. Körülbelül négyhat óránként kell kirakni egy-egy kocsisort; igazi nagyüzem, megfelelően gépesítve. A két aszfaltkeverő telep, a gyöngyösi és az egri, állandóan 20—25 teherautót köt le. Lassan befejeződnek a földmunkák az egri vasútállomás építkezésén, Hatvanban a kavicsbánya lefedéséhez szállítanak 80 ezer köbméter földet, Recsken az ércműnek készül üzemi út, oda szintén sok a fuvarozni való. Sajnos , a SZÖVTERMÉK- nek nem kellenek mind, még a szerződésben előre lefoglalt gépkocsik sem, kevesebb a termés, nincs mit szállítani annyi teherautóval. De az itt felszabadu- lókat is lekötötték más feladatokra, sőt még külső segítség is dolgozik a megyében: a szombathelyi Volán felszabaduló gépkocsijai közül néhányat a Hatvani Konzervgyárhoz irányítottak. — A kihasználtság foka javult, igyekszünk a lehető legtöbb gépkocsit állandóan megrakottan mozgatni — mondta Melegh Antal, a te- herkereskedelmi osztály vezetője. — Persze, ez nem sikerül az úgynevezett zárt gépláncban szervezett munkáknál: a keverőtelepeken dolgozóknak például nem adhatunk másféle fuvart, azok vissza mindig üresen mennek. Az építkezéseken pedig az okoz nagy gondot, hogy péntek délutántól hétfőn reggel tízig áll a munka, állnak a teherautók. Igen nagy tartalékokat lehetne felszabadítani a hét végi műszakok szervezésével, s az éjszakai fuvarozások számának növelésével. Az is régen megállapított tény, hogy csökken a rakodómunkások száma, de ezt nem pótolja megfelelő gépesítés a rakodásban. Jobb együttműködésre volna szükség a vasút. a Volán és a fuvaroztatók közölt. Előfordult például olyan eset, hogy téglát, cserepet egységrakományként rakodólapon szállítottunk, s ott, ahová vittük, nem fogadták, csak ha kézzel szépen kipakoltuk. Nem volt ugyanis rakodólapjuk, így aztán nincs értelme egyik helyen költeni rá, mert időt úgysem nyerünk vele. — Ezen a helyzeten csak sok anyagi áldozattal lehet javítani, a pénzt pedig nem könnyű előteremteni. A szervezettebb, összehangoltabb munka ezek mellett viszont még hozhat eredményeket... Hekeli Sándor MbmmQ Kaposi Levente 1976. július 23., péntek i
