Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-23 / 173. szám
Wem öncélú szabályok A nyári KÖJÁL-ellenőrzések tapasztalatairól Bár még javában tart a nyár, máris elég sok hiányosságra bukkantak ellenőrzéseik során a KÖJÁL szakemberei. Több éttermet vizsgáltak felül a közegészségügy védői, s nem egy vendéglátóipari üzemnél találtak takarítatlan helyiséget, megkopott, testetlen falakat. A KÖJÁL ellenőrei ezért bezárták egy napra például az egri Széchenyi Éttermet, az Unicornist és a parádi Kakukk kisvendéglőt. Rendellenességet tapasztaltak a gyermek- és közétkeztetésben is, a közelmúltban több ételmérgezésről futott ugyanis be jelentés a közegészségügyi állomásra. Komoly bajt okozott egyés szerveknél a növényvédő szerek helytelen alkalmazása. Ennek oka az volt. hogy nem tartották be a védőszereknél előírt várakozási időt, s ennek következtében például az egyik mezőgazdasági üzemnél kénytelenek voltak 170 mázsa búzát zár alá helyezni. ) Fokozott ellenőrzésre van szükség az iskolaegészségügy területén is, főleg a sátortáboroknál. Több helyen nem biztosított a megfelelő ivóvíz- ellátás, a szennyvízelvezetés, de a szükséges tisztálkodási lehetőség sem. Eger egyik idegenforgalmi vonzereje a gyógyvizű strand, amely vízmennyisége alapján naponta csak ötezer főt fogadhatna. Előfordul viszont — főleg hétvégeken —, hogy tízezer vendég fürdik a medencékben. Gondot okoz a KÖJÁL dolgozóinak a megyeszékhelyen a fokozódó patkányveszély. Ennek egyik oka a patak és a nagy kiterjedésű pincerendszer. A kártékony rágcsálók elterjedésében a lakosság is vétkes, mert különböző hulladékokat dobálnak a patak vizébe. A higiéniás szabályok betartása nagymértékben csökkentené a közegészségügy dolgozóinak munkáját, és elősegítené mindannyiunk egészségének védelmét. E szabályok tehát korántsem öncélúak. Július 27-től T- ”1 r • [orok népi együttes Heves megyében A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására a törökországi Erzurum városából 20 tagú népi együttes érkezik Magyarországra. A csoport, amely ízelítőt ad a távoli ország népdalkultúrájából, sokszínű táncművészeiéből, július 27-én jón Egerbe. Július 29-én este, az egri várszínházban mutatja be produkciói legjavát. Július 30-án MátrafOreden* a szabadtéri színpadon lépnek fel. Július 3! -én bekapcsolódnak a szilvásvárad! lovasnapok változatos programjába, s azt színesítik műsorukkal Az együttes augusztus 1-én utazik vissza Budapestre Színészek az üzemekben, dolgozók a nézőtéren Az csak természetes, hogy az üzemek dolgozói is ott ülnek a várszínház új nézőterén és lelkesednek, tapsol* nak az új bemutató, a Magyar Dekameron láttán. Néhány üzem szinte magáénak érzi a hatalmas nézőteret, s az egész hagyományteremtő kezdeményezést, amely színházat varázsolt a csillagos égbolt alá. Magáénak érzik az üzemek, hiszen szocialista brigádjaik is dolgoztak az építésén és segítették a propagandamunkát. Az Agria Játékszín öt egri üzemmel kötött szocialista szerződést, és e megállapodások keretében a várszínház művészei is ellátogattak az üzemekbe. Csütörtökön két üzemet kerestek fel a Magyar Deka- merőn szereplői. Bessenyei A LEENDŐ politikus későbbi szerepére való felkészülésének legdöntőbb szakasza: egyetemi évei a pesti bölcsészkaron 1841—46-ig. A reformkor lázában élő főváros közéleti mozgalmasságában az oly fogékony, és hasonló eszméktől már megérintett ifjú lelke felizzik. Leveleiből kitetszik: Pest polgári vagy polgáriasodé nemesi, főnemesi köreiben való forgolódása nyomán a polgári átalakulást igenlő emberré formálódott már ekkor. Bekapcsolódik a pesti ifjúságnak a haladásért küzdő „nagyok”-at ünneplő megmozdulásaiba. Társaival együtt ott szorong a pesti közélet gyújtópontja, a me- gyegyülések alkalmain, a karzaton. Mágnesként vonzza az ülések feszült, éles elvi összecsapásokban bővelkedő légköre. Ebéd helyett a beszédeket hallgatták — vallja be levelében szüleinek. Nagyra becsüli Széchenyit, lelkesedik Kossuthért. különösen együttérez az utóbbinak a konzervatívok elleni polémiáival. Nemhiába érdekli annyira a polgári reformokért folyó küzdelem elvi kérdéseinek tisztázása, mert közben politikai látása úgy kiszélesedik és elmélyül, hogy alig tizenhat évesen már jól látja az egyik legdöntőbb kérdést: a haladás és a reakció erőinek szerepét. Kiváló professzorainak előadásaiból, de magánórákból is elszánt szorgalommal gazdagítja szellemi kincsestárát. Egyik tanára Horvát István, kinek lelkes hazafi- sága, a magyar függetlenség eszméjének propagálása különösen nagy hatással volt tanítványaira. A polgárinemzeti átalakulást vezető nemzedék „kinevelésében” nagy szerepet vivő profeszríJjmúsüM 1976. július 23., péntek Ferenc, Ruttkai Éva, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Karsai József és a rendező Romhányi László az Egri Dohánygyár vezetőinek kedves és szakszerű kalauzolásával a cigarettagyártás fortélyaival ismerkedett, miközben alig győzték autogrammokkal és naplóbeírásokkal az érdeklődést. A művészek másik csoportja — Bánffy György, Agárdi Gábor és Szabó Tünde — a Csepel Autógyár 3-as számú üzemébe látogatott, ahol a Bánki Donát szocialista brigáddal találkozott. A búcsú mind a két üzemben így hangzott: viszontlátásra este fent, a várban, az előadáson. Szombaton az Agria Bútorgyárba látogatnak el a várszínház művészei. Fele már a raktárakban Jelentés a tankinyvfrintról Az idén remélhetőleg nem lesz panasz a tankönyvellátásra — tájékoztatták az Állami Könyvterjesztő Vállalat illetékesei / az MTI munkatársát. Július közepéig az általános iskolai tankönyveknek több mint háromnegyed része, a gimnáziumi tananyag több mint fele már a raktárakba került. Kellő időben kezdték el az őszi tankönyvterjesztés előkészítését; az előző évek gyakorlatának megfelelően az iskolákkal kizárólag a kijelölt könyvesbolt tartja fenn a kapcsolatot. A tankönyveladás formáiban nem lesz változás: az általános — nappali, dolgozók, gyógypedagógiai és kisegítő — iskolai tankönyveket szeptember 9-ig kizárólag a helyszínen, az iskolákban fogják árusítani. Gimnáziumi tankönyveket — az előző évekhez hasonlóan — augusztus 21-től árusítanák a kijelölt boltok. A szakközépiskolai tankönyvek terjesztésének legeredményesebb formája a helyszíni árusítás, ezért a boltok már most kapcsolatba lépnek az iskolákkal, hogy zökkenő- mentes legyen az iskolai tankönyvvásár. A Könyvterjesztő Vállalat szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy a legcélszerűbb és a legkényelmesebb az iskolában, illetve az iskola tankönyvellátására kijelölt könyvesboltban lebonyolítani a vásárlást. Minden általános és középiskolában kifüggesztett táblákon megtalálhatják az érdeklődők a tankönyvellátásra kijelölt könyvesboltok pontos címét. (MTI) Mocsáry Lajos ébresztése II. Nevelő idők szór tanítványai között oly neves személyiségekké vált férfiak nyomdokaiba lépett az ifjú Mocsáry, mint Vörösmarty, Eötvös, Szalay László, Vasvári Pál... Filológiát és esztétikát Schedius Lajosnál hallgat. Ez a széles érdeklődésű tudós kezdettől ott bábáskodott az önálló magyar irodalom fellendítését célzó, a nemzeti öntudatosodás legfontosabb tudományos és irodalmi folyóiratainak megalapítása körül. Emellett azonban nyomon tudta követni a többi itt élő nemzetiség öntudatosodását, törekvéseit és egységben tudta látni a magyarokéval. Nem lehetetlen, hogy éppen az ő óráin vagy vele való beszélgetésekben kapta a fogékony szellemű ifjú az első indításokat a nemzetiségek iránti pozitív magatartásának kialakításához. MOCSÁRY egyik ekkori levelében olvasható egy kedves epizód diákélete eseményeiből: „A phiologiábul a decán tanító... felszólítja a hallgatóságot, a’ ki bízik magában, mondja el ezt ’s ezt. Én felálltam ’s úgy perorál- tam neki, hogy ezt mondá: Éljen az úr.” így kezdődött a szónok Mocsáry pályafutása. Tanulmányainak befej ez- tekor — 1846-ban — 20 éves. Élményei átformálták, mintegy hozzáérlelték a nagy időkhöz. Megismerte a politikai élet belső feszültségeit s közben eljutott a polgári átalakulásért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem tudatos vállalásáig. Egyenes útja nyílt a „márciusi ifjak” Pilvax-beli törzsasztalához, a forradalomban és a szabadságharcban való részvételhez. Másként történt... A már 1841-ben jelentkező izületi lábbaja annyira elhatalmasadott rajta, hogy — több évi hiábavaló kísérletezés után 1846 őszén a sziléziai Freywaldauba kénytelen utazni, három és fél évig tartó gyógykezelésre, így — szive kimondhatatlan keserűségére — a betegágy és a íürdőház foglyaként csak távoli szemlélője lehetett a haza védelméért folytatott harcnak. Életének e „fekete esztendeit” is felhasználja azonban önmaga „továbbépítésére”. Angolul tanul, német és francia nyelvtudását tökéletesíti. Forgatja a még Andornak- ról magával hozott kedves Berzsenyi-kötetét. (Rokonlé- leknek érezhette a magát demokratának valló Berzsenyit s biztatását magáévá tette: „Merj! a merészség a fene fátumok... Megmozdíthatatlan zárait átüti”. Sorsa lett az a „fene íátu- mok” zárait átütni akaró merészség...) Gyógyhelye egyben az osztrák birodalom legfelkapottabb fürdőhelyeinek egyike is volt, a nemzetközi közönséggel való érintkezésben a nyelvgyakorláson kívül termékeny eszmecserékre is számtalan lehetőséget kínált. Külföld volt, annyira legalábbis, hogy a patrióta magyar onnan — kívülről nézhessen hazájára s olyan tapasztalatokat szerezhessen, amelyek csak így, „extra Hungáriám” nyerhetők. A társadalmi mozgalmak, a politikai élet feszültségeiben kifáradt vagy éppen távozni kényszerült közéleti szereplők itteni feltűnése vitákra, nézetek összecsapására adott alkalmat. Az un. Wesselényi-kert a külföldieknek különösen is kedvelt találkozóhelye volt, Mocsáry is szívesen és gyakran tartózkodott itt. KEDVENC Berzsenyi-kötete s a külföldi klasszikusok elmélyült olvasása mellett az itt szerzett tapasztalatai, élményei érlelő idővé, későbbi közéleti szerepére való felkészítő életszakasz- szá avatják számára ezeket az éveket. Sajátos „korai internacionalizmusának” gyökerei is igencsak idáig nyúlnak vissza, az itt kapott ha- tások-élmények ébreszthették benne azt a határozottságot, mellyel föllépett minden „extra Hungáriám non est vita” féle nézet, nemzeti önelégültség és elzárkózás ellen. Ekkor szilárdulhatott meg benne az a szemlélet és igény, hogy nemzete jövőjét a legjobb értelemben vett általános, egyetemes emberi fejlődéshez mérje. Egyik, pályája kezdetén kiadott művében írja: „... nézzünk szét... a nagy világban... nagyobb értelemben vett hazánkban, Európában... ne csak a magunk dolgait magyarázzuk az idegeneknek, hanem hallgassuk meg azt is, ők mit mondanak rólunk”. Még ma is időszerű ez a józan nemzeti önszemléletre biztató szava és nem véletlen, hogy „hazánk Európa” gondolatot — ha más töltéssel s indítások nyomán is — a kommunista író, Fábry Zoltán fogalmazza meg újra, száz év múltán. (Alig néhány évvel előbb Wesselényinek is ez a hely volt „iskolájá”, a különböző nemzetiségű és társadalmi, politikai felfogású személyekkel az „európai közélet” pezsgő-kavargó áramlatai közepette szintén itt nyílt alkalma neki is eszmét cserélni, itt fordult érdeklődése még jobban a magyar politikai élet. nemzetközi összefüggései felé.) MOCSÄRYNAK itt szerzett tapasztalatai közül különösen is kiemelkedik két baráti kapcsolat élménye. Az Vegyük észre egymást! Szokatlan a hőség, ahogy mondani szokás, szinte folyilá az országút. A búzatáblák felett vibrál a levegő, és éhesi kombájnok harapják a termést. A por, amelyet a gép fölverj az országút mentén becsapódik a nyitott ablakon és ráta-j pad az emberek arcára, testére. — Hány fok meleg van? — Harmincöt. — Iszonyú! Szinte beleőrül az ember. A beszélgetést hirtelen csend követi. Ott messze az or-* szágúton csődület, integetés, emberek futkosnak keresztül-J kasul az úttesten. — Egy Trabant elütött egy motorost. A motoros csalj úgy, egyszerűen kifordult a dűlőútróL Tízen, húszán is odamegyünk. — Segíthetünk? Mit tegyünk? Én visszafordulok, — ^ ajánlkozik a skodás, pedig tudom, nagy csomagokkal Jugoszláviába indult. — Jöjjön! Ne sírjon! Még örüljön, hogy megúszta. Ití egy kis tea. A gyereknek hoztuk... Fél óra és megy tovább az élet, de ez alatt a fél óra alatt emberségből sokan jelesre vizsgáztak... A kórházi ágyon egy féloldalára megbénult ember fekszik, akit úgyszólván most tanítanak járni. Foglalkozásai egyetemi tanár. Az ágyszomszédja nyugalmazott gépkocsi-; vezető, ő cukros. Reggel bent volt a gyógytornász és diktálta a gyakorlatokat: Könyökre támaszkodva alkart felemeljük. Így! Erősebben! Még erősebben. Másnap reggel élőkéi rült a járóka is. — Ez miféle csodabogár? — Ezzel szépen újra megtanul járni, professzor úri Rossz nézni a negyvenkilenc éves ember ideges erőlköJ dését. Egyelőre a gyógytornász is úgy látja, hogy most néni alkalmas az idő... — Reggel újra itt vagyok, professzor úr, és majd megi látja... A délelőtt eseménytelenül telik el, a délután unalmas; legföljebb a kísérleti állatok nyávogása, meg ugatása jelent némi változatosságot a kórházi világban. Egyszer csak megszólal a nyugalmazott gépkocsivezető. — Hány nyelvet beszél, professzor úr? —» Hatot. De horvátul is értek... — No, ha maga hat nyelven megtanult beszélni, akkori én megtanítom magát járni! A professzor kesernyésen felnevet. — Ne mondjon bolondokat! És előkerül a járóka. — Gyerünk csak, professzor úr! Szedje össze magát, á keservét neki! Megmondták, hogy magának járnia kell! És most, mint egy gyerek, elhagyja magát. Tudja! Egyszer jári tam egy öreg Skodával... — Elég volt mára, Kovács úr! Három nap múlva a vizitnél a professzor úr bemutatja! járótudományát — Ügyes ez a kis gyógytornász lány, — így az adjunki tus. j — Meg Kovács űr, a szomszédom is.:: Kovács nem szól semmit, mert éppen az Autó-Motort kiolvasásával foglalkozik. Amikor mindenki kimegy a kórteremből, halkan mondja: — Ne köszöngessen nekem semmit, professzor úr! EM végre az embereknek észre kell venniük egymást.. Szalay István egyik: Reguly Antallal való találkozása. Lenyűgözte annak hatalmas nyelvtudása, széles körű műveltsége s az a lobogó szenvedély, mellyel kutatói munkásságának eredményeit a tudomány, a köz számára igyekezett fel- használhatóvá tenni. Felettébb mély benyomást hagyott Mocsáryban Reguly hivatástudata s az a meggyőződése, hogyi nemcsak a magyar nemzet „dicsőségét”, hanem az egész emberiség előrehaladását szolgálják tudományos felfedezései, törekvései. „Ön boldog — írja neki egyik levelében — a hont s még ennél is többet, az emberiséget szolgálhatja. ..” Reguly példája nyomán fölsejlett előtte, hogy a „hon” határain túl is vari, amit azzal együtt értékelni, szolgálni lehet: az emberiség. Már tehát ekkor, életének e döntő, korai szakaszában eljuthatott eszmeiségének legmagasabb pontjára : a népekben-nemzetek- ben, emberiségben gondolkodni tudás képességének, készségének az ő korában s általa elérhető fokára. Másik jelentős kapcsolata Wesselényi Miklóssal teremtődött. Mocsáry, aki jó érzékkel felismerte az emberek belső értékét s szívesen kötődött magánál különbnek, többnek tartott „kitűnő em- berek”-hez, felnézett Wesselényire. Ismerhette annak elsőként kimondott nézetét: „Minden nemzetnek... jussa saját nyelvén szólani, melyben gátolni éppen olyan vétkes, mint veszélyes...” Tudhatott annak 1848-ban benyújtott első magyar nemzetiségi törvényjavaslatáról. Ismerhette a zabadságukért küzdő lengyelek ügye melletti bátor kiállását s azt a nézetét, hogy a szabadságukért küzdő népek összefogása a közös ellenség ellen csak közösen lehet eredményes. Ismerhette a szabadságukért polgári átalakulásról vallott felfogását kifejtő „Balitéle- tekről” c. könyvét s másik fontos művét is: „Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében”. A fentiekben fel-» sorolt állítások feltételessé-} ge valójában csak stiláris} Ha összevetjük a két politi-} kus műveit s küzdelmét: bi-j zonyítani lehet az igen kö-i zeli „rokonságot” — az eltér* rések ellenére is — a hala-} dúsért való elszánt kiállás, á nemzetiségek kérdésének megoldásáról s a szabadság gukért küzdő népek nemzet} közi jelentőségű összefogásán ról vallott nézeteik tekinte} tében egyaránt. Wesselényit 1848 szeptem} herének vihara lesodorta 3 politika küzdőteréről, család-} jával Freywaldauba — fele-} sége szülőföldjére — mene« kült. Mocsáry októberbe^ találkozott WesselényiékkeL A család és közte egyre ifi-} kább elmélyülő, sajátos kap-} csői at alakult ki; a szabad-} ságharc időszakát az ő kör-} nyezetükben élte át. Több; mint egy esztendőn át egy-} más közvetlen közelében élt a két férfi, külső és belső adottságok alapján alkalmasan arra, hogy eszméiket,' látásaikat kicseréljék. Joggal feltételezhetjük, hogy Mocsáry Lajos politikus! személyiségének végső lei-} formálódásában e kapcsolatnak, Wesselényinek nem kia szerepe volt A HAZATÉRŐ Mocsáry, néhány esztendei visszavo- nultság után — szinte egyik napról a másikra — „teljes fegyverzetében lép ki, előbb a publicisztika, majd a poli-i tikai harc küzdőterére. Akkor derül ki, hogy micsoda hatalmas „szellemi kincsesházat” töltött meg élete első negyedszázadának élményei, tanulmányai és barátkozásai során. E „kincsgyűjtés” folyamatának s a kevezetés»; ben felmutatott „gyökerek”- „örökség” ismeretében válik érthetővé — amit s ahogyan alkotott. (Folytatjuk) Denke Gergely 4
