Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

A nyerészkedő író ismeretfen műve i Amerikából került haza Gárdonyi Géza kéziratos szinonim szótára Zárkózott természetét jel­ző titkosírásának megfejtése óta joggal hihettük, mindent tudunk a jeles írótól. Gárdo­nyi Gézáról. Ismerjük műve­it, kiterjedt levelezéseit, s a kutatókat sem éri már sem­miféle meglepetés. Az élet rácáiolt erre az elmélkedés­re. A napokban ugyanis elő­került. pontosabban 53 évi t távoliét után hazakerült egy eddig teljesen ismeretlen Gárdonyi-mű. az író kivoná­I í Iti-éf. s y'y? < *» 4 , '■ £.#*••$ ■'t'sP-yZi, • ^ yf ' " .. ..... .... Z A «. >i *»•&«*> S' < ; : > f /} / .;:.?>/? $&■■/■ '' , :' jf^O >„ i<. ^ ■> y#g/„/, V < ■</ A {, '4,* '". > ■. • 1 fs A . . •■^ < <i / ^ i&i/y $<??.&-ft:. &tín , yvr,4#{ %■■>■■-’ • .': ;' . •'• •’’ •.■ / &ÍAMA f -yyy-,A,y 4'// Í-- ."■ Szérű: akol, csűr, hodály, pajta,, szin. Szikár: cingár, ősz tő vér, sovány, vézna. Pőre: meztelen, pucér, mezítelen, csóré. Kertel: csűr-csavar, hí­mez, köntörfalaz, kerülget. Helyenként tematikus cso­portosítással is próbálkozik Gárdonyi, így kerül sorra például a részegség temati­kája: beantrigolt. benyalt, benyakalt, betropázott, ka- lótyás stb. Érdekes például, ahogyan sorba szedi a pol­gári világ megbélyegző ki­fejezéseit, amelyekkel a tör­vénytelen gyereket illeték: zabigyerek, fattyúgyarek, fél- regyerek, lelencházi, szere- lemgyerek. kakukknyerte, kocagyerek stb. A nyelvészek bizonyára ta­lálnak majd vitatni valót a hangyaszorgalommal össze­gyűjtött szótár tanulmányo­zása során., de az író pá.zaila- nul gazdag szókincsét, a munka úttörő jellegét senki sem kérdőjelezheti meg. Már csak azért sem, mert tudományos igényű Magyar Szinonima Szótár még csak a közeljövőben kerül kiadás­ra. A hajdani egri fiatalember, az amerikás magyar néhány nap múlva búcsút mond a szülőföldnek, de az évtizede­kig őrzött, ritka kincs, az ed­dig ismeretlen Gárdonyi-mű> a Magyar Sinonim Szavak kézzel írott gyűjteménye véglegesen Egerben marad. (márkusz) Énekszóra! kötött barátság MILYENEK A FINNEK? Vagy legalábbis a pori kó­rus tagjai. Kedvesek, barát­ságosak, mosolygósak. Ötvenhatan vannak. és valamikor rettenetesen ré­gen alakultak meg, 1934- ben. Igaz, akkor még . csak. tizenketten voltak. Azóta vi­szont egyre csiak gyarapod­nak, évente öt-hat új' je­lentkező is akad a városka fiataljai, munkásai kör«!. Hiszen a kórus, munkáskó­rus. Énekesei közt építők, papírgyári dolgozók, villany- szerelők, vízvezeték-szerelők vannak a. legtöbben. És munkásoknak is énekelnek: leginkább finn népdalfeldol­gozásokat, Kuuláfól, Kadeto­détól. Palmgrentől. de Sztra­vinszkijt is. és Bartókot is. Hetente két alkalommal próbálnak, három, négv órát. Ez nem túl sok. de nem is kevés, hiszen nem­csak a létszámuk gyarapszik folyamatosan, de tudásuk Is fejlődik. Bizonyítja , ezt az ,a jó nár külföldi meghívás is, amelyet az elmúlt évek so­rán kaptak. 1948-ban Svéd­országban jártak, 1950-ben Oslóban, aztán Dániában, Lettországban. Lengyelor­szágban. és ismét Norvégiá­ban ... S most itt, vannak Magyarországon. Több he- Íven fölléptek. Szilvásvára­don, Párádon és az Egri Dohánygyárban. Nagyon ked­ves volt a közönség, renge­teg tapsot' kaptak ... Mindezt Erki Touminentől, a lobogó ősz hajú, roppant gyorsmozgású karnagytól tu­dom meg, aki „civilben” is­kolaigazgató, és két - gyerek papája (milyen kár — mu­tatja —, hogy egyelőre méá^ csak zongoráznak, de nem járnak rendszeresen a pró­bákra). Még kérdeznék, de tolmá­csom. aki nagy buzgalom­mal fordítgatta a nemrég ta­nult finn szavakat, kis tü­relemre int. A karnagynak „dolga akadt”. Egy bocsánatkérő mosoly és pillanatok alatt a torna­padokból rögtönzött színpad előtt áll. Kivezénvli a kó­rust. aztán széles karmozdu- lattal int... s máris kü'ö- pös távoli, de valahogy még­is ismerős dallam zendül föl. Borzongató dal a hosz- szú lábú fenyvesek suttogá­sáról. a gyors habok csobo­gásáról. a messzi északi tán’ hűvös, de nem rideg ország­ról... I EARÄTI TALÁLKOZÓN vagyunk. Az egri Eoítők Szakszervezetének énekkara, amely tavaly Finnországban járt. most, viszonozza az ot­tani szívélyes vendéglátást, egv bensőséges vacsoraesten, amjnek egyik legfontosabb tos szinonim szótára. A 150 Old .ti as könyvecske — ame­lyet Gárdonyi írt jellegzetes, apró gyöngybetűivel, s maga készítette kötését is — most Egerben van kézbe vehető, olvasható. ■ Hosszú utat járt be ez a rendkívül érdekes szótár*, amelynek Gárdonyi ezt a cí­met adta: Magyar Sinonim Szavak, de a könyv más he­lyén már így írja: Magyar Szókülönböztető Szótár. A könyv története a következő: Egy vállalkozó szellemű egri fiatalember, Fischer Al­bert 1923-ban kiment Olasz­országba, ahol beiratkozott az egyetemre. A következő év nyarán hazajött, megláto­gatta a családot és antikvá­rius bátyjánál meglátta a kis könyvecskét. Akkor már ismerte Gárdonyit, olvasta néhány művét, az Egri csil­lagokat is, így a könyv fel­keltette érdeklődését, elkérte és magával vitte Itáliába, ahol másfél évtizedet töltött. 1939-ben, amikor már elke­rülhetetlennek látszott a há­ború, az utolsó hajóval Ame­rika felé indult, glőször Ha­vannában kötött Sí, maid né­hány hónap után a texasi Dallasban telepedettbe, az­tán Cleveland, majd végül is Los Angeles lett az otthona. Az egri fiatalemberből köz­ben doktor lett, amerikai biokémikus és sok mindenen keresztülment a félszázadnyi idő alatt. A kis könyvecskét azonban, mint a szülőföld egy értékes és emlékeztető darabját, mindig magúval vitte, bárhová sodorta is az élet. Tudta, hogy ritka és_be- cses nemzeti értéket őriz, gyakran lapozgatta és meg­megmutatta ismerőseinek. Persze csak magyaroknak, hiszen Gárdonyi szótára első­sorban nekik jelentett sokat, különös élményt. Az egykori fiatalember most, mint nyugdíjas jött lá­togatni Egerbe nagybátyjá­hoz, dr. Fischer Miklós főor­voshoz, s természetesen ma­gával hozta a szeretettel őr­zött Gárdonyi-könyvet is. OMmm 1976. július 18v. vasárnap Madách: Az ember tragédiája Egy hét múlva nyílnak a szegedi szabadtéri játékok Magyar Szótár. — Irta Gárdonyi a könyv fedőlap­jára, majd az első oldalra, a tőle már megszokott precizi­tással. feljegyezte, hogy 1908. augusztus 16-án kezdte írni a könyvet és 1910. július 28- án fejezte be. 570 szót tar­talmaz a könyv és néhány itatós papírt, amely ugyan­csak őriz érdekes feljegyzést. A messzi útról hazakerült könyvecskét érdeklődéssel forgattátk az egri múzeum tudományos munkatársai is. Dr. Korompay János Gárdo­nyi-kutató a hagyaték kiváló ismerője elmondta, hogy vi­tathatatlan a szótár eredeti­sége és jól beillik a Gárdonyi­képbe, tükrözi az író törek­véseit, amellyel a magyar nyelv szépítésén, tisztításán fáradozott. A hagyatékban nagyon sok ilyen jellegű tö­redék, fogalmazvány találha­tó, többek között ilyen cím­mel: Rosta, vagy: Magyarul így] A kézzel írott'szinonim szótárról eddig azonban nem tudtak. Érdekes és értékes könyv került haza. amely fontos láncszeme a kutaió, a nyelvészkedő Gárdonyi mun­kásságának. A magyar nyelv szépítésé­re' törekvő Gárdonyi bizo­nyára megérezte egy ilyen szinonim szótár szükségessé­gét és hozzálátott a megírá­sához. A szófajok minden ágát felölelő szavakat ábc- sorrendbe szedte. íme né­hány példa, csupán szemlél­tetésül : Egy hét múlva — július 24-én — Madách Áz, ember tragédiája című .drámai köl­teményének bemutatójával kezdődnek meg a szegedi szabadtéri, játékok idei elő­adásai. Másnap, július 25- én, játékok történetében elő- . szőr ..kerül színre, a Dóm té­rén Verdi Jígbucc^' .-, . qímű, operája. A két mű- próbái Szinetár Miklós és Félix László, illetve Békés András rendezők irányításával már megkezdődtek. A fesztivál hangulata már érződik a városon. Az ut­cák, terek különböző pontja­in felvonták a nemzetiszínű és vörös lobogókat, valamint a város címerével díszített városi zászlót, már meg­nyitották Kass János grafi­kusművésznek műanyag plasztikákat felvonultató tárlatát,. Hegyi Flórián fá­ból készült szobrait, vala­mint a Vas, a Zala, a He­ves és a Borsod megye né­pi hímzéseit bemutató ki­állítást. Az elkövetkező na­pokban tovább gazdagodik a program. Egyebek között ‘hétfőtől a somogyi könyv­tárban láthatják az érdek­lődők a „Száz év Szeged ze­nei életéből” című kiállítást: E napon tartják meg a fo- gadalmi templomban az idei ■'első nyilvános örgonahang- versenyt. Különösen sok érdeklődőt .várnak a július 23-án nyíló szegedi ipari vásár pavilon­jainál, s a jövő vasárnap nyíló szegedi nyári tárlat megtekintésére. A szegedi szabadtéri já­tékokon egyébként tizenhat előadást tartanak. Három- há»om alkalommal kerül színre Madáchnak Az ember tragédiája, Verdi. Nabuccóia, Erkel Bánk bánja és a Ma­gyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című mű­sora. Straussnak, a cigány­báróját négy este láthatja majd a Dóm téri nézősereg. (MTI) 3. Kis János odament a víz­mesterhez, ki szétnyithatós vászonszékén ült. — Milyen iskolát jártál? — Négy elemit. — Hun szagoltál / bele a mérnöki tudományba? — Seholse. — Akkor honnan tudod, mi az a rádiusz? — Nem tudom én. — De hát tudtad, mert úgy csináltad. Kis János ajka kissé nyit­va felejtődött. Egy szegleté­ben félszeg mosoly, más szegletében félszeg csodálko­zás. — Hogy lehetett volna másképp? — Na, jól van. őstehetség vagy, édes fiam, én is az va­gyok. Nekem elég, ha ter­mészetes eszed van, ha szor­galom is jár hozzá. Akkor megyeztünk. S Kis János és Dani bácsi kezet adtak egymásnak. Napszálltakor fodroz a láp vize, az esti fuvallat felkel a nap szárnyai alól. bebújik a nád közé, a bugát borzolja a kunyhók tetejében, a vízi tisztásokat reszketteti. A szárazulaton ropog a tűz a bogrács alatt, pirul a tarhonya; a pipafüstben ful- ladoz a szúnyog. Ott megy el a csapás a fűben. A legény ballag a gazdája mögött. — Vízmester úr — szól­nak a tűztől a gazdának —, ne vigye el már az álmunk. Az urak félnek a kubikos­tól. Ügy képzelik a kubikost, mint fekete vadorzót, ahogy a komédiások á hegyi rab­lókat mutogatják, az útonál­ló gonosztevőt, árnyékos fe­kete kalapban, fekete leber- nyeggel, fekete álarc mögé búit torzonborz. gvilokra el­szánt pofa: a kubikos. Ott a pörge fekete kalap­ja a nádkunyhó mélyén, az ágason, a ’motyó.ia fölött. Hifiden feketeség benn van a kunyhóban, az egész feke­te nyomorúsága. Idekinn ő maga ül, guggol a tűz előtt, vásott rongyai­ban. E rongyok olyanok, mint a föld, a nap szíttá, a szél szárította, a víz meg a sár barnította, a veríték sója meg zsírja cserzette. — Megkínálnánk, ha nem utálja. Nyájasok, szívesek é sza­vak, az illendő barátság a kivillanó fogsorokon moso­lyog. Fáradt emberek moso­lya. A vízmester leereszti ne­héz testét a földre, comb­jain a pocakját eligazítja. — Lássuk hát azt a vacso­rát. Az emberek nevetnek a tűz körűi. A legénjr nézi. az emberek hogyan nevetnek. A nevetés az ajkukon, mint a fuvallat konya szára — fá­radtan, súlytalanul lóg. A le­gény mindent be akar inni a fülével, mindent fel akar in­ni a repdeső szemével. A legény a helyét keresi még a világ ismeretlen bozótjaiban. El akarja helyezni majában a bozótot. Látni akar, értetni akar. Fiatal még, s a tudata fényérzékeny lemez. A vízmester is előhúzza pi­páját, s dohányt csíp fel a köstökből. Otthonosan ül a munkások között. Hallgatnak. Akkor az a kubikos, akit a többi Béni­nek nevez, s a tarhonyát ko­torja. előrukkol. — Nem lesz már velünk semmi, vízmester úr? A vízmester a pipájával foglalkozik, ( akkurátusán gyömködi. Az emberek vár­ják. mit mond. Várják, hátha jó hírt mond. Kell az ember­nek, hogy ringassa magát, a* -láp hűvös és súlyos párája alatt, mely könyörtelenül ne­hezedik a tarkóra. A vízmes­ter nézi maga előtt a földet. — Nincs búza, azt mond­ják; majd ha le'Sz új pénz. — Abból se marad nekünk csak a csörgője. Száll a pípafüst, száll. — A vonat többe van haza, mint lesz a kereset. — Az én asszonyom az utolsó marok lisztet kaparta össze, üzente, mert postabé- ly’egra pénz kőt vóha. — Sírtok, csak sírtok. Meg­mondta az igazgatóság, hogy közbe nem emel. Amibe megái1 apadt átok, azt tartja. — De az nem vöt benne, hogy csupa gyökér meg tus­kó. ' Báni leveszi a bográcsot a tűzről, körfilülik kanalakkal. A vízmester meg a legény is kapnak égy-egy kanalat. Esznek szótalan. A szúnyog a fülekbe zümmög. — A tarasziba vagytok .. — Ott. a gyökérbe meg a fogása — nem a bor, ha­nem — a tej. Finn módra. Jól emlékeznek ugyanis ar­ra, hogy ott, még talán a te­jet is tejjel isszák az' em­berek. Ez azonban korántsem gátja a remek hangulatnak. A férfikórus forró tapsot kap, s aztán máris fölsora­kozik a magyar együttes, s pattogó ritmusú népdalba kezd. Majd egy újabba, az­tán egy paraguayi sirató következik, majd egy norvég ének, végül egy finn dal­lam ... Beszélgetés — kó­rus módra. De csak előkerülnek — hazai szokás szerint —* a boroskancsók is, finom egri leányka, egri bikavér. Jól csúszik a disznótorosra, an­nál is inkább elkél, mert némelyik asztalnál suttyom­ban — talán csak én látom — a fűszeres kolbászt visz- szacsempészik a tányérról, — Hiába, mi ezt nem na­gyon szoktuk — magyaráz kézzel, lábbal a szomszédos asztalnál egy pirosképű bá­csi, aztán óráján megmu­tatja, hogy különben is ne­héz errefelé, hiszen mióta Magyarországon vannak, kö­rülbelül háromóránként asz­talhoz ültetik őket. S persze a házigazdák mindenütt igyekeznek kitenni magu­kért. Félbeszakad a beszélgetés, mert ismét nótára gyújta­nak a finnek. S mire abba­marad, már összetolt aszta­loknál koccintgatunk. A hangulat egyre emelkedik, színesednek az arcok. Józíű köszöntők hangzanak, ma­gyarul is. finnül is, fűsze­rezve dallal. Keveredik a társaság, ajándékok kerül­nek elő, s cserélnek gaz­dát. Az Egert ábrázoló ké­peslap, s az apró egri vizes fiaskó egy szőke nagy szakál- lú vidám legényhez kerül, cserébe a kislány gyökérből faragott kócsagot kap. — Jó volt tavaly nálatok ■ — próbálkoznak néhány finn mondatot összeeszká- bálni az egy éve .ellesett szavakból a magyarok, s persze nem is késik a fele­let: — Jó itt lenni. Mikor találkozunk legközelebb? ’ — A kérdő mosolyra egyelőre csak egy ének a válasz: Vi­va, viva la musica ...! kél föl valahonnan az egyik sa­rokból a dal. s aztán átvess az egész terem. ÉLJEN, ÉLJEN A MUZSI­KA. Hát persze, hiszen mi­lyen meleg, tartós, országo­kat áthidaló barátság kötő­dött a poriak és az egriek között — énekszóval. (németi) tuskóba, lehetetjgnség keres­ni. — Meg azt mond, há kell talicskázni. — Két beomlott gödör van a két arcán, aki most szólal, eddig csak hall­gatott, mag is mint egy sír- gödör. — Nohát jól van, ezt mondjátok. Honnan tudjam én a hasfájástoluzt! Az a konya nevetés meg­libben a bogrács fölött. — Hászen mondjuk. Nem mondjuk? — Kaptok hozzá egykaros munkát. Nincs gyökér. nincs talicska ... Kaptok egy mel­lékcsatornát, jó lesz? — Jó lesz. Elevenség támad a bogrács körül. Béni megnosszantja a suttyó fiát. — XJgörj már, ott a korsó a prices megett. A gyerek előhozza a hád- kunyhóból a csecseskorsót a borral. — Na — azt mondja egy hajnalon Dani bácsi a , figu- ránsának —. gyerünk ki a’ ta­rasziba. Baktatnak a depónták kö­zött. Mennyi földet ki tud hányni az ember! < Egész he­gyeket. A csatorna • itt már alakul, fáiintosan megfarag­va a rézsűje. Béniék forgat­ják Itt a lapátot. A talicská­juk nyikorog a pallókon: fiúról, fiúra. Dani bácsi megák. Nézi maga körül a terepet,, /éjét csóválja. tFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents