Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
Mr. Blake és a mi bibliánk TÁVOL ALL TÖLÜNK, bogy 1 reklámot csináljunk Mr. Robert Blake-nek, a texasi egyetem fiatal, pszichológus tanárának. Igaz, erre talán neki van legkevésbé szüksége, hiszen tudásával, akadémiai bölcsességével, és nem utolsósor ban ügyességével máris több mint egymillió fontot érő vagyonra tett szert. A kísérleteiről érkező híreket mégis szívesen olva- k som. Egyrészt, mert érdekesek, másrészt, mert a sok „hókusz-pókuszából” néhány következtetést, tanulságot mi is levonhatunk. De lássuk a „medvét”, mi is a lényege a Blake-féle „csomagnak”. A fiatal akadémikus tanfolyamán olyan vezetők — elsősorban igazgatók — tanulnak, akikről ! Mr. Blake tudományos módszerekkel állapítja meg, hogy ki közülük az az „ideális vezető — ahogyan a professzor úr fogalmaz — akinél a termelés biztosítása párosul az emberek iránt érzett őszinte rokonszenwel, illetve, hogy kik azok, akiket csak a gépek, a termelés, vagy csak az emberi kapcsolatok érdekelnek”. A kísérletek végén a tanfolyam hallgatóinak „egyéni térképéről” egy grafikon rajzolódik ki. amelyről pontosan i megtudható, hogy ki az, aki 1 műszaki analfabéta, de tele van emberi megértéssel, ki í a közömbös, ki a jó tech- i nokrata, akiből viszont hí- ! ányzik az emberek iránti ' rokonszenv, és ki a „9.9”-es 1 — a hallgatókat 1—9. osztá- I lyozza — vagyis a tökéletes | vezető. I Bizonyára Mr. Blake is tudja, hogy mi egészen más szisztémák alapján minősítjük vezetőinket, és azzal sem igen mondunk újat, hogy a I mi vezetőink hivatásába, I küldetésébe, munkaköri kö- j telességeibe is beletartozik, i hogy tudásukat, energiáju- I kát, tehetségüket megosszák i az emberi kapcsolatok erősí- i tése és a termelés között. J ABBAN VISZONT maxiI máiisan egyetértünk — még ha nem is ugyanazon érdekek alapján — a Chelwood Vacheri-ben megrendezésre kerülő tanfoly hallgatóival ; és a „Blake bibliával” is, hogy az emberekkel, a be- 1 osztottakkal való törődésnek ! valóban meghatározó szere- I pe van egy kollektíva mun- 1 kájában, közérzetének kiala- 1 kításában, az alkotói kedv 1 felébresztésében, erősítésé- 1 be,n, vagyis a mindennapos munkában. Hogy mennyire így van, azt néhány Heves megyei példával is ékesen lehet bizonyítani. „Nem zavarja-e Önöket, hogy a vállalat első számú vezetője is munkásként kezdett, és most ő parancsol”? — tettük fel nem is olyan régen a kérdést egyik jubiláló vállalatunk munkásainak. „Nekünk az erőt, lelkesedést ad, hogy vezetőink többsége közülünk került ki. Így nemcsak kor- • társak, hanem sorstársak is vagyunk. Talán ezért is tesznek jóval többet kötelességeiken túl értünk. Szerintünk a bizalom, az őszinte, baráti szellem a pénznél, a legokosabb gépnél is többet ér” — hangzott a válasz. Az új erejével is hatott, hogy a legmagasabb vállalati kitüntetés ünnepségén az ünnepelt gyár igazgatója egyetlen számot se ejtett ki beszédében, hanem csak az emberi kapcsolatok javítását, a jó üzemi légkör fontosságát, a magasabb tudást, az egymásért is felelősséget érző kollektív szellem fontosságát hangsúlyozta. Mért nem szólt a számokról, a termelésről, a termelékenységről, a gépekről? Mert az arra való gyári fórumokon — műszaki konferencia, termelési tanácskozás, szocialista brigádvezetők tanácskozása stb stb. — már véleményt cseréltek róla az üzemekben, az osztályokon, az irodákban, a műhelyekben is. Most az embert ünnepelték. Az embertől kértek többet, jobbat, értelmesebbet. A KŐVETKEZŐ történet is csak látszólag jelentéktelen: az öttagú munkáskollektíva azért kereste fel a vállalat új igazgatóját, hogy tegye lehetővé egy pingpongasztal megvásárlását. „Az ilyen intézésért valaki itt fizetést kap” — jegyezte meg az igazgató, de estére azért már fel is állították a két pingpongasztalt a munkásszállóban. Kis ügynek látszik, pedig nem az. A munkásszállás lakói a megmondhatói. Akik reggel egészen más hangulatban kezdtek a munkához. Persze, találkozhatunk negatív példákkal is. A megyeszékhely egyik fiatal gyárának nagy reményekkel induló ifjú igazgatója is azért bukott meg, vált alkalmatlanná a vezetésre — le is váltották —, mert nem tartott igényt beosztottjai véleményére, mert igen gyakran nem egy nyelven beszélt a dolgozókkal. így aztán nem is ment a termelés, pedig az üzemekben a legmodernebb gépek dolgoztak. Ugyancsak a munkások kezdeményezték annak az ipari szövetkezet volt elnökének a leváltását is, aki elfelejtette,, hogy kiknek a bizalmából lett elnök, akit végül már az sem zavart, hogy hanyagsága miatt több száz dolgozónak még a foglalkoztatása is veszélybe került. De akadnak még ma is olyan vezetők, akik szentül hiszik, hogy az emberi, az üzemi kapcsolatok erősítése, ápolása kizárólag a sze-« mélyzeti osztály, a személy- zetisek feladata. Akiknek csak akkor jön ki a meleg, a baráti, a biztató szó a szájukon, amikor baj van, amikor túlórázni kell, amikor csak a hajrá segít, amikor . elöljárókat, vagy vendégeket fogadnak. EMLÉKSZÜNK RÄ, hogy volt olyan időszak, amikor a „jó” vezető hetente megveregette a dolgozók vállát, s kezet is fogott velük. Ma nem effajta barátságot, bizalmat igényelnek üzemeink, szövetkezeteink munka- padjai mellett. Sokkal inkább az őszinte, nyílt be-| szédet, az eredmények, a ~ gondok becsületes megosztását, az okos. az értelmes ötletek felkarolását, a tévedések, a hibák beismerését, az elvégzett, illetve az el nem végzett munkával grányos megbecsülést és felelősségvállalást. Ahol mindez nemcsak puszta szólam, hanem következménnyé, munkává is vált, ott az ember, a kollektíva a legnehezebb idők ben is helyt áll. Ha szükséges, kisegíti vezetőit, sőt még: a gépeket is. Az em bér erre is képes. De csak az ember. Mert lehet bármilyen okos egy gépsor, modern, korszerű egy technológia, de az ember elsőbbsége mindig megmarad. Bármilyen fantasztikus tulajdonságokkal is rendelkezik egy szupertechnika, az embert sohasem tudja helyettesíteni. Nálunk többek között már csak ezért sem lehet vita tárgya — még egy tudományos tanfolyamon sem —, hogy az ember, vagy a gép fontosabb-e? Az viszont annál inkább, hogy miként lehet még magasabb színvonalon kielégíteni az ember és a gép igényeit. HOGY NEKÜNK hány „9.9”-es vezetőnk van, arról nincs pontos statisztikánk. De, hogy számuk egyre több, az egészen biztos. Annak ellenére, hogy szakmai, vezetői ismereteiket nem Mr. Blake bibliájából tanulták. Koós József Munkában a gabonaátvevők Jól halad az aratás a füzesabonyi járásban (Tudósítónktól) Ezekben a napokban teljes erővel tart az aratás a füzesabonyi járás közös gazdaságaiban is. A termésbegyűjtés a gabonafelvásárló vállalat telephelyeinek, az ott dolgozóknak is nagy felelősséget, odaadó munkát jelent. Huszonötmillió forint értékben Hol tartanak a társulások Heves megyéken? Alig néhány esztendővel ezeiőtt a mezőgazdasági nagyüzemek összefogásával alakult az első társulás megyénkben: a szövetkezeti baromfikeltető. Az együttmű- , ködés bebizonyította, hogy 1 gazdaságaink jó helyre tették a pénzt, közös erővel és pénzforrással ma már évente tízmillió naposbaromfit keltetnek a telepen. A jó példa nem sokáig maradt követők nélkül, mert a 70-es évek elején egymás után alakultak a különböző társulások megyénkben. A Minisztertanács által meghirdetett sertéstenyésztési program megvalósításához járul hozzá a nem nagy múltra visszatekintő gyöngyös—markazi, a tarnamérai és hatvan—zagyvaszántói sertéshústermelő szövetkezeti közös vállalat. Ez utóbbi a legnagyobb, amely 1975-ben 25 millió forint értékű sertéshúst adott a népgazdaságnak. Ugyancsak a szövetkezetek alakították a megyei zöldség-gyümölcs kereskedelem színvonalának javítására a SZÖVTERMl^K- et. amely tavaly kétezer vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt értékesített a fogyasztóknak. A múlt év végéig Heves megyében már 12 különböző társulás működött. Többségük j — főleg pz iparszerű sertéstelepek —, a kezdeti nehézségeken túljutva ma már jól gazdálkodnak. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezeti baromfikeltető immár kétszer, a hatvani és a tarnamérai SERKÖV pedig az idén tavasszal elnyerte a „Kiváló társulás” címet. Kedvező tapasztalatokat szereztek a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége által szervezett repülőgépes növényvédő társulás munkájáról is. Az ebben résztvevő Eger, Gyöngyös és Heves környéki gazdaságokban megoldották a gyors és folyamatos kora tavaszi fejtrágyázást, valamint a kártevők elleni korszerű nagyüzemi permetezést. Az idén kezdte meg munkáját a detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet irányításával létreho-^ zott sörárpa termelő társulás. Ehhez a gyöngyösi. a hevesi és a füzesabonyi járásból 15 közös gazdaság csatlakozott. A nagyüzemekhez társult a Söripari Tröszt is, amely felvásárol ia a megtermelt nyersanyagot. Működik a SZÖVTERMÉK kezdeményezésével 300 hektáron létrehozott burgonya- termelő társulás is, melyben az andornaktályaiak, a gyöngyösiek és a mátraballaiak vesznek részt. Az első tapasztalatok sajnos, nem a legkedvezőbbek, mart a nagy aszály a burgonyatermelést is nehezíti. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Mátravidéki Cukorgyárak által több környező megye közös gazdaságával szervezett takarmánytermelő társulás. A Hatvanban létrehozott Urebetin-üzem ugyanis keveset termel, s mag ezt a kevés értékes táptakarmányt Sem nagyon vásárolják a gazdaságok. Pedig kísérleti eredmények bizonyították. hogy p' tejtermelés fokozásának fontos kiegészítő anyaga. Az elmúlt két esztendőben országosan. így megyénkben is befeleződtek a termelőszövetkezeti eavesü- lések. Ezzel olyan üz^mi nagyságok alakultak ki, amelyek alkalmasak a ma, de főkéopen a holnan mezőgazdasági technikájának befogadására és alkalmazására. Az új ötéves tervben. a megváltozott közgazdasági környezetben már nem a termelőszövetkezetek további ijgvesülése a cél, hanem kölcsönösen előnvös gazdasági együttműködések, társulások létrehozása. Ezzel a rendelkezésre álló technikai eszközöket és a szakmai tudást üzemeink még jobban kihasználhatják és segítségükkel gazdaságos termel isi szerkezetet alakíthatnak ki. Heves megyében is vannak erre törekvések. Nemrég például éppen Hevesen, az ál lami gazdaság irányításával és, több környékbeli termelőszövetkezet részvételével zöldségtermelési társulás alakult. A nagy múltú hevesi homokháton korszerű eszkö- zökkel a termelés, a feldolgozás és az értékesítés megteremtésére törekszenek. Ezenkívül még számos lehetőség kínálkozik az együttműködésre. Példá„ul a szarvasmarha-tenyésztés színvonalának növelésére — főleg a tenyésztés és hízóállatok előállítására — együttműködnek a kedvezőtlen adottságú és az előnvösebb környezetben gazdálkodó alföldi termelőszövetkezetek. A gyümölcstermelésre és -feldolgozásra nagvüzemek és háztá- ji gazdaságok, a húsfeldol- eizás’-n és értékesítésre pedig állami gazdaságok és termelőszövetkezetek léphetnek előnyös kapcsolatba. Van tehát választás, a döntésnél azonban fontos az együttműködésben rejlő lehetőségek felismerése. A társulások csak így járulhatnak hozzá a mezőgazdasági termelés további fokozásához megyénkben is. Mentusz Károly A poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetből például a vállalat 350 vagonos helyi átvevőtelepére szállítják a gabonát. Sarudon elkészült az új 600 vagonos fémsiló, amely kiválóan alkalmas a termelő- szövetkezet gabonájának tárolására. Füzesabonyban 100 vagon befogadóképességű gabonaraktárban helyezik el az új termést. A járás legnagyobb — ezer- vagonos — gabonamagtára Kompolton van, ahová a tar- namenti községek termelő- szövetkezetei szállítanak. Mezőtárkányban, a volt malomépületben 700 vagon tárolóhely fogadja a környékbeli termelőszövetkezetek gabonáit. A felvásárló vállalat dolgozói Mezőtárkányban is jól felkészültek az idényre. Időben elszállították a múlt évi búzát és kitisztították, fertőtlenítették a tárolótereket. A napokban az új termés átvétele is megkezdődött. Elsőnek a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet gépjárművei jelentek meg az új búzával és utánuk a me- zöszemereiek következtek. Az idei termés hektolitersúlya kedvező: 80—81 között változik. Az első szállítmányokat az átvevő telep nagy teljesítményű gépeivel szárították. Az átvétel zavartalanságáról a gabonaforgalmi vállalat 14 dolgozója gondoskodik. Munkájukat segítik a gépek; a szállítószalagok. Naponta 20—30 vagon új búza érkezik a telephelyre. Az átvevők a következő hetekben kora reggeltől késő estig, szombaton és vasárnap is folyamatosan dolgoznak. A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet kombájnosai már július első napjaiban munkához láttak, hiszen beérett a repce Ebből az értékes ipari növényből vártnál gyengébb, hektáranként 10 és fél mázsás termést takarítottak be. Ezekben a napokban minden gép és műszaki dolgozó a búza aratás sikeréért fáradozik. 1180 hektárról folyamatosan vágják a kenyérgabonát. amely 37—38 mázsás termést ígér. A 350 hektáros tavazi árpából is jók a kilátások, hiszen eddig hektáranként 35 mázsát takarítottak be. Az aratás jó szervezettségét bizonyítja, hogy a kombájnok után három Hamster rendfelszedő szállítja a szalmát a bálázóhelyre. A friss tarlót nagy teljesítményű Rába-Steiger szántja, egy másik nagy teljesítményű gép pedig a tárcsázást végzi. A szövetkezet a közelmúltban 300 vagonos terménytárolót épített, így az új termés elhelyezését megoldották. Az aratással egyidőben az állatállomány téli takarmány-szükségletének termeléséről is gondoskodnak. A betakarított lucernatömeget árpaszalmával növelik. Elegendő zöld silót is készítettek, a továbbiakban pedig silókukorica, száraz kukoricaszár és répafej felhasználásával elegendő mennyiségű téli takarmány áll majd rendelkezésre. Nemrég üzembe helyezték a szövetkezet két öntözőberendezését. A Laskó-patak- ból rendszeresen locsolják a legelőt, ezenkívül 10 hektár dohányt és 100 hektár cukorrépát is öntöznek az aszályos nyári napokban A közeli hetekben 50 hektár -görögdinnyét szednek és a' megye piacaira szállítják. Császár István ,HwmőG£} 1976. július 18., vasárnap Jó ütemben halad a búza aratása a kiskörei Vöröshajnal Termelőszövetkezetben is. Szilágyi László főmezőgazdász Oláh József kombájnossal beszéli meg az aktuális teendőket. Országszerte — így megyénkben is — gyorsítják az aratási, a korszerű, nagy teljesítményű betakarítógépékkel. Képünkön munkában a Claas- Dominatorok. v (Fotó: Perl Márton)
