Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-11 / 137. szám
I I Mohács-antropológus szemmel ST'ÄcS sóba. K. Zoff mann Zsuzsanna,a Nemzeti Múzeum munkatársa végzi az embertani vizsgálatokat. Eddigi megállapításai szerint az itt eltemetett katonák többsége 20—30 éves lehetett. Feltűnően nagy számtan talált 18 éveseket is, de a felső korhatár 50 év. Vizsgálatai szerint az elesettek többsége robosztus alkatú volt. (MTI fotó — Bajkor József — KS) Milyen otthon a napközi? Háromhónapos vakáció Kik vállalhatnak a nyári szűnidttben munkát? A tanév befejeztével a legtöbb szülőt foglalkoztatja a kérdés: mivel töltse el gyermeke szünidejét. Különösen aktuális ez az idén, amikor a korábbinál hosszabb, háromhónapos a vakáció. A munkaügyi és az oktatásügyi miniszter ez év február 4-én megjelent együttes utasítása intézkedik a tanulók szervezett szünidei foglalkoztatásáról. Az utasítás a 14- életévüket betöltött és az általános iskolai tanulmányaikat befejező gyermekeket, a gimnazistákat, a szakmai gyakorlatra be nem osztott szakközépiskolásokat, valamint a szakmai gyakorlatra nem kötelezett egyetemistákat és főiskolásokat érinti. A vállalatok diák munkaerőigényüket februárban közölték a területileg illetékes megyei, illetve fővárosi munkaügyi osztályokkal, és a szakigazgatási szervek — a tanács ifjúsági titkárával együttműködve — az igényeket rangsorolták. Áprilisban mind az iskolák, mind a vállalatok értesültek egymás igényeiről. Figyelmeztető tapasztalatok megyénkben A tanév végi hagyományos számvetések egyikeként, figyelmet érdemlő jelentésben tájékoztatta a napokban a Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága az SZMT elnökségét általános iskolai napközi otthonaink helyzetéről. Az oktatási rendszerünkben idén éppen jubiláló, immár 75 éves intézményhálózat helyi tapasztalatait mérlegelve a beszámoló egész sor meglepő megállapítást ismertet. Mindenekelőtt például arról ad hírt, hogy megyénkben a gyermekeknek csupán 26,1 százaléka élvezheti még ma is az említett ellátás előnyeit, s ez az arány jóval az országos átlag alatt van. Szembetűnő, hogy a felsőbb osztályokban fokozatosan romlik a helyzet: amíg az .elsősök közül a létszám 38 százaléka juthat napközi otthonba, a nyolcadikosokból sajnos már csak 8,8. Városainknál lényegesen kedvezőtlenebbek a községekben szerzett benyomások, észrevételek, kivételt csupán az ipari vagy iparosodó centrumok jelentenek. S a kép még akkor sem sokkal kedvezőbb, ha a csak a tanulószobát, illetve a csak az étkeztetést igénybe vevőket is az ellátásban részt vevőkhöz soroljuk. Napközi otthonainkat tekintve meglehetősen lehangoló az is, hogy az iskolák legnagyobb részében nincs ilyen célra külön terem, így a tanulók ugyanabban a helyiségben, ugyanabban a pad- ban szorongva, barátságtalan körülmények között töltik „második műszakjukat”, amelynek egyébként természetesen a pihenést is kellene szolgálnia. Különösen nehéz ezt megszokniuk a kényelmesebb óvodákból kikerült elsősöknek, akik hozzá szoktak például az ebéd utáni fekvéshez, alváshoz. „Átállásukhoz” elég nagy idő kell: sokáig fáradtan bóbiskolnak új környezetükben, s olyan kimerültén kerülnek haza, hogy másnapra alig tudják kipihenni magukat. Bár a megyei tanács költségvetésén felül is évente több millió forintot fordít a fejlesztésre, hiányos a napközi. otthonok felszereltsége is: az intézményekben, ahol 20.05: A NAGY FORDULAT Dokumentumfilm. Dél-Vietnamban járt Oüü 1976. június 11., péntek heti 20—28 órát töltenek a gyermekek, úgyszólván a legalapvetőbbeket is nélkülözik, így a hasznos időtöltéshez a pedagógusok nemegyszer hallatlan leleményességére van szükség, de még ez sem biztosíték arra, hogy a tanulók elképzeléseivel, kedvével is minden esetben találkozik. Tovább növeli a gondokat, hogy nincsenek igazi napközis nevelők — miután ilyeneket, sajnos nem képeznek a főiskolák. A feladatra csupán úgy próbálják alkalmassá tenni a tanárokat, hogy speciális kollégiumokat szerveznek számukra, de ezek — miért, miért nem? — már kevésbé kötelezők. Ennélfogva pedig nincs is sok jelentkező. S a közismerten mostoha körülmények nem is lehetnek vonzóak a pedagógusok számára. Még talán akkor sem, ha sajátos megyei módszerrel — bentlakásos, komplex továbbképzéssel — próbálkoznak, igyekeznek kedvet teremteni a hivatáshoz, a ma még bizony eléggé nehéz munkához. Napközi otthoni gondjainkat súlyosbítja, hogy sok olyan szülő is kéri gyermekének elhelyezését, aki egyébként annak csak étkeztetéséi igényelné, a felügyeletével esetleg megbízhatná valamelyik családtagját, rokonát, ismerősét is. így aztán nyilván egyre nő a zsúfoltság. Túlzsúfoltak a napközi otthonok konyhái is. A gyöngyösi IV. számú Általános Iskolában például — mint a NEB vizsgálata megállapította — a megengedett 80 adag helyett 350-et főznek nap nap után, s a városban átlagosan is 226,7 százalékosa konyhai kapacitás kihasználása. S noha a járási átlag már ennél lényegesen alacsonyabb, a petőfibányai intézetben is csaknem három és félszer annyian részesülnek étkeztetésben, mint különben szabályos lenne. A technikai dolgozók viszonylag alacsony bérszintje miatt a konyhákban kevés a megfelelő szakértelemmel rendelkező szakács, s így — több más mellett — kevésbé tudják biztosítani a gyermekek számára kívánatos kalóriadús, vitaminokban gazdag ételeket. Többnyire „magyarosan” főznek, inkább a felMagyar Televízió forgatócsoportja az északi és déli országrész egyesítésének napjaiban. Polgár Dénes szer- a kesztő riporter és Márton József operatőr filmjének egy részletét néhány héttel korábban A Hét műsorában láthattuk. Most átfogó képet kapunk az „új élet küszöbén” álló országról, a tervekről, elképzelésekről. nőttek szájíze szerint, amiért a tanulók nem mindig lelkesednek, hiszen a feltálalt ebéd nehezebben emészthető. Az ebédlők sok helyütt szükek, kicsik, így néhol bizony előfordul, hogy az étkezési idő három óra hosszat is eltart, van, akire fél három tájban kerül rá a sor. A szakszervezeti jelentés, a beszédes számadatokkal illusztrált részletes beszámoló ilyen és hasonló kérdéseket feszegetett, s nem ok nélkül. A napközi otthonok szerepe ugyanis közismerten fontos: nemcsak egyszerű „gyermek- megőrzők”, hanem az oktá- tási tevékenység kiegészítői. A szabad idő ésszerű és célszerű eltöltésére kell, hogy neveljék a tanulókat, lényeges segítséget adván mindezzel a szülőknek. Ehhez viszont a mostaninál lényegesen ideálisabb körülmények kellenek. Az intézményeknek minden esetben otthonokká, igazi „második otthonná” kellene válniuk, ahol ki-ki kikapcsolódást találhatna a tanulás után, megfelelően „lazíthatna”, pihenhetne, nyugodtan készülhetne a következő napra. A helyzet javításához tehát feltétlenül nagyobb anyagi áldozatokra, a társadalom eddiginél sokkal jelentősebb segítőkészségére van szükség. . S erre figyelmeztetni — mint a Pedagógusok Szak- szervezetének Heves megyei Bizottsága is tette — most, a tanév végén, az új iskolaév kezdete előtt ugyancsak aktuális. Gyóni Gyula Zebegényi G. Gerö mindig tartogat valami érdekes történetet a tarsolyában. Most is, hogy elég nagy idő után összetalálkoztunk, kérés, kérdezés nélkül belefogott a mondókájába. — Meggyőződésem szerint a legtöbb tévhit a természet- tudományok terén található — így kezdte. — Egyik legismertebb áltudományos hit a végveszedelembe jutott skorpió öngyilkossága. Az igazság az, hogy a skorpió sohasem fordítja önmaga ellen halálos mérgű fullánkját, hiszen az állatvilágban nincs öngyilkosság. Közismert a tevék gyomrában található tartalékvízről szóló legenda is. Eszerint a szomjhalál küszöbén álló sivatagi vándor életmentő vizet talál a leölt tevéje gyomrában. Ez sem igaz, mert a sivatag hajója nem tartalékol vizet a gyomrában. — Ugyanilyen mese — folytatja Zebegényi G. G. —, hogy a strucc veszély láttára a homkba dugja a fejét. A strucc nem olyan buta madár, hogy ily$n ostobaságot Az utasítás hangsúlyozza, hogy a 16 éven aluliak szervezett munkavállalásához a szülő, vagy a törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása szükeséges, a javítóvizsgára utalt általános és középiskolások nem vállalhatnak munkát. Felhívja a figyelmet arra, hogy a fiatalok a nyári szünidőben legalább négy hetet feltétlenül pihenéssel töltsenek. Ugyancsak hangsúlyozza az utasítás, hogy a nyári munkavállalással kapcsolatos nevelési célok elsősorban a szervezett szünidei foglalkoztatás keretei között biztosíthatók. Ettől függetlenül a korábbiakhoz hasonlóan nagyon sok . szülő szeretné, ha gyermeke néhány hetet az ő munkahelyén dolgozna, s ezenkívül is sok vállalat, szövetkezet, gazdaság lát szívesen több-kevesebb fiatalt könnyű munkára. Az együttes utasítás tehát nem zárja ki, hogy az általános iskolai tanulók meghatározott köre egyénileg helyezkedhessen el a nyári szünetben. Rájuk a tankötelezettségről szóló törvényerejű rendelet végrehajtási rendeleté, illetve az érvényben levő rendtartás vonatkozik. A rendtartás kimondja, hogy a 12 évesnél fiatalabb tanköteles a szünidőben nem foglalkoztatható. A 12f évesnél idősebb, de a 14. életévét be nem töltött gyerek az igazgató engedélyével legfeljebb napi 4 órában, csak könnyebb munkán foglalkoztatható, a 14. életévét betöltött tanköteles napi 6 órát dolgozhat, életkorának megfelelő munkában- (MTI) csináljon. Az volt naiv, aki ezt a sokak által ma is készpénznek vett legendát kitalálta. A krokodilkönnyekről terjesztett hiedelem is minden alapot nélkülöz, mert ez a falánk bestia sohasem szokott, de nem is tud könnyezni. Ezeket a közismert meséket a természettudósok már régen megcáfolták. Én nem vagyok biológus, de a véletlen folytán most sikerült nekem is egy igen elterjedt természettudományos tétel téves, tehát tarthatatlan volTV-AJÁN LATUNK ÉVGYŰRŰK Jubileumok Jubileumi ünnepeinknek se szeri, se száma. Ennyi megemlékezés, évforduló, búcsúztató, avató, névadó, talán a világon sincs, mint éppen nálunk. Miért? Szeretünk ünnepelni és így nevéljük már a gyermekeinket is. Valamelyik nap az egyik .kislány örömmel újságolta, hogy búcsúzik a bölcsődétől, a másik még is invitált az óvodai ballagásra. Persze, ez a nap nagy ünnep számukra, hiszen a kis bölcsódésből óvodás, az óvodásból iskolás lesz. Olvasom viszont az egyik lapban, hogy egy tisztántúli kis községben nagyszabású emléktáblaavató jubileumot tartottak, mivel 65 évvel ezelőtt egyik Nagy Költőnk ott nyarait, a helybeli kántor-tanító hátsó konyhájában. Ugyancsak itt olvastam, hogy egy dunántúli iskolában faültetéssel, sportversennyel egybekötött jubileumot tartottak abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt vezették be az 5+1-es oktatást, amely közismerten két év múlva befulladt. Ám a kegyelet mégis azt kívánta, hogy a derék szülői munkaközösség szendvicsekkel kirukkoljon az évfor-. dulóra. — Ön vett-e már részt ilyen és hasonló „jubileumon”? — Hajaj! Ki sem látszom belőle! Éppen most szervezem a harmincötödik éves érettségi találkozónkat, jövőre pedig megrendezzük — ezen belül —, de külön a „jórendűek” találkozóját. — Miféle jórendűek találkozóját? — Maga ezt persze nem értheti! Nálunk az osztályban! heten voltunk jórendűek. És ez akkor nem volt kis dicsőség. Összetartoztunk jóban, rosszban. Most harmincöt év; után iszunk ró egy nagyot Ahogyan beszél, közben gyanúsan pislog és rámkérdez* — Maga ugye nem jubileumpárti? — Attól függ, mi az a jubileum? Ügy értem.:; — Nézze! Nekem van egy kis naptáram. Abban millió; meg egy bejegyzés van. És mit szól hozzá? Én csaknem mindennap ünnepelek. Vagy magamát, vagy mást. Születésnap, névnap, házassági évforduló, névadó, kisdobosavatás, ballagások óvodából, iskolából. A múltkor például a szocialista brigádunk megalakulásának első évforduóját ünneoci-; lük meg a Szépasszony-völgyben. Nagyszerűen sikerült! — És a munka!. — Most akarunk újabb vállalásokat tenni. — Miért? A régiekkel mi van? — Azokat, azt hiszem, nem gondoltuk át alaposan. Egykét társadalmi munkanap kivételével bizony gyengécskéi* voltunk. — Fő, hogy az éves jubileum jól sikerült! Megérzi a szavak mögött a csípést. — Valahogyan csak össze kell tartani a társaságot! Ér* azt tartom, akik fehér asztal mellett összekovácsolódnak; azok a munka frontján is megállják a helyüket. Előbb, vagy utóbb! Bizony így vagyunk! A dolog végét kellene megfogni előbb, utóbb pedig meggondolhatnánk, hogy mit és miért ünnepeljünk. Szalay István Népművészeti munkák kiállítása a Technika Házában A Hazafias Népfront mellett működő nőbizottságok sok községben szerveztek díszítőművész szakköröket, amelyeknek célja, megismertetni a kézimunkázni szerető asszonyokkal a népművészet tájegységeinek mintáit, készítésük módját. A' népművészeti hagyományok ápolása mellett a szakkörök résztvevői rendszeresen hallgatnak előadásokat, ismeretterjesztő témákból. A HNF megyei küldöttértekezleténél? idején a szakkörök munkáiból kiállítást remi deztek Egerben, a Technika Házának klubtermében. A kiállítást ma délelőtt 10 órától este 6 óráig és szombaton délelőtt 8 órától du. 2 óráig bárki megtekintheti, akit érdekel a népművészeti hagyományok ápolását, felkutatását célzó szakkörök munkája- A kiállításon elsősorban a palóc népművészeti munkák szerepelnek, de helyet kaptak a matyó, a kalocsai, sőt, az erdélyi székely népművészeti alkotások is. tára rájönnöm. Apósomék- tól örökölt budai családi házunk kertjében nemrég ki kellett vágni egy szép szál jegenyét, mert kiszáradt. Ennek a fának az volt a nevezetessége, hogy feleségem világra jöttének napján ültette el a boldog édesapa. Nejem és a jegenye tehát egyidősek voltak. A kertész, aki az elhalt fát kivágta, az évgyűrűk számából kéretlenül, pusztán kíváncsiságból megállapította, hogy a jegenye 54 éves volt. Minthogy feleségem, NórC zsk.i még csak 44 éves, a fák életkorának az évgyűrűk számával való összefüggésére, pontosabban: egyezésére vonatkozó tudományos tantétel hitelét kétségbe kell vonnom. Igaz, Nórácska ezelőtt 23 évvel, közvetlenül. a házasság- kötésünk előtt elvesztette a személyi okmányait, s mivel a kerületi anyakönyvi hivatalban háborús károk következtében a bejegyzések hiányosak voltak, menyasszonyom két szavahihető tanúval — rokonaival — igazolta , születésének idejét. Ennek alapján kapott új születési bizonyítványt, és ennek adatai kerültek be azután a nem sokkal később — 1954-ben — kiadott személyi igazolványába. Én pedig inkább hiszek a hites feleségemnek, mint egy balhiedelemnek minősítő természettudományos — jobban mondva áltudományos — feltevésnek. A legszomorúbbnak azt tartom az egészben, hogy hivatalós szakkörök, és szakemberek, erdészek meg biológusok, akiknek szakvéleményét a fák életkorának az évgyűrűk számával való megegyezésére vonatkozóan kikértem, nem nekem adtak igazat.., tV ... íme, eddig tart Z. G. Gerö elbeszélése feleségének és a kivágott jegenyének életkorával kapcsolatban a fák évgyűrűiről vallott felfogásáról. Aki a történet valódiságában kételkedne, az közvetlenül informátoromat vonja kérdőre. Z. G. G. könnyen elérhető: a Hal- uszony feldolgozó Művekben anyagbeszerzőként dolgozik, s amikor munkaidőben történetesen nem a városi eszpresszókban üldögél, megtalálható a gyárban, a 613-as mellékállomáson. Heves Ferenc.
