Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-11 / 137. szám
A táppénz és gondjai Ili. 9 sok táppénzből lesz n sok Jutalom A gyöngyösi kórház igazgató főorvosa, dr. Mátyus László ezt mondta: — A vállalatoknak az -a jó, ha sokan vannak táppénzen. Amíg ez így marad, addig az orvosok hiába akarnak változtatni a helyzeten. Egyébként is, az orvosok anyagilag nem érdekeltek a táppénzes létszám alakulásában. Ezekben a mondantokban két nagyon lényeges megállapítás hangzott el: a vállalati érdekre és az orvosi érdekeltségre vonatkozóan. Hogyan található meg ez a gyakorlatban? + — Mi történik azzal a pénzzel, ami visszamarad a vállalatnál a táppénzen levők béréből? — Ha a vállalat teljesíti a tervét, akkor ezt a pénzösz- szeget felhasználhatjuk célprémiumnak, vagy bérjellegű jutalmazásra. Minél több marad meg, tehát minél többen vannak táppénzen, annál több jutalmat tudunk kifizetni. Ennek viszont olyan szépséghibája is van, hogy nem az a műhely vagy termelési egység kapja meg a jutalmat, ahonnan a táppénz miatt megmarad a forint, hanem mások is kapnak belőle. Pedig a tervet teljesíteni ott nehezebb, ahol többen hiányoznak— Azt a következtetést is le lehet vonni ennek alapján, hogy a táppénzen levők nagyon kellenének a munkában? — Lehet, hogy furcsán hangzik, de tulajdonképpen nem, mert a teljes létszámunk meghatározásánál ezt a körülményt is figyelembe vesszük. Magyarán: annyival több a létszám egy-egy gyárban, amennyi ember átlagban hiányozni szokott a betegállomány miatt. Óriási dolog ez! Képzeljük el,, mennyi munkáskéz szabadulhatna fel a tényleges termelés fokozására, ha a táppénzesek száma akárcsak néhány tizedet is csökkenne tartósan. Az a másik része az ügynek, hogy a ki nem fizetett bérből azok is részesülnek, akiknek nem kellett a hiányzó társak helyett is dolgozniuk, ezek szerint csak elméleti kérdés, mivel a dolgozók létszámából valójában nem hiányoznak a táppénzesek, ők mindig a „ráadás”. Vagyis: ha tartósan bent lennének a gyárban, és nem táppénzen tengetnék napjaikat, a gyárban hirtelen létszámfelesleg állna be. Persze, ez is csak elméletieskedés. De valamit feltétlenül jelez. ★ Dr. Molnár Tivadar egy, rövid levelet vett elő. Válasz arra a megkeresésre, amit a körzeti orvos, küldött meg annak a cégnek, ahol az ő „angina pectorisosa” létszámban van. A levél azt közli, hogy a nevezett dolgozót nem tudják könnyebb munkára beosztani, mert a zsáktöltés egyébként is könnyű munka. — Különbséget kellene tenni a munkaképtelenség és a keresőképtelen állapot között, ahogy azt a rendelet is hangsúlyozza — hívja fel a figyelmet a rendelőintézet vezető főorvosa a válaszlevélre hivatkozva- — Ha minden munkáltató törődne azzal, hogy az alkalmas munkahelyet adja anhak, aki ugyan dolgozna, ha erőnlétének megfelelően foglalkoztatnák, akkor sokkal kevesebb táppénzes lenne. A mi esetünkben is kénytelen volt az ellenőrző orvos továbbra is táppénzen tartani az illetőt, ugyanakkor a vállalat egy egészen más személyt vett fel portásnak. ★ — Hogyan lehetne az orvosokat anyagilag is érdekeltté tenni a táppénzes állomány csökkentésében? Persze úgy, hogy aki beteg, az ne izguljon, mi lesz vele, de a „lógósok” se higgyék, hogy nekik van esélyük. — Kiemelt fizetéssel, megfelelő jutalmakkal lehetne honorálni azokat az orvosokat, akik a realitásnak megfelelően értékelik a panaszokat és a panaszosokat. — A kórház igazgató főorvosának, akihez tartoznak a rendelőintézet és a körzetek orvosai is, milyen lehetősége van erre a gyakorlatban? Milyen összegeket tud erre felhasználni ? Program öt esztendőre Barabás János nyilatkozata a KISZ-kongresszus határozatainak feldolgozásáról Több hónapon át tartó előkészületi munka után sikeresen elvégezte feladatát a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa, amely a KISZ nyolcszázezres tagsága által ismert, előzetesen széles körben vitára bocsátott dokumentumokat tárgyalt meg és fogadott el. A május 8—11. között megtartott tanácskozás a zárszóval' nem ért véget. A kongresszus határozatainak feldolgozásáról, az időszerű feladatokról Barabás János, a KISZ KB titkára tájékoztatta az MTI munkatársát: — A tanácskozást követően Zánkán összevont vezetői értekezletet tartottunk, itt a KISZ országos, megyei, járási, városi és kerületi vezetői ismerkedtek meg a határozatokkal, s az azokból fakadó tennivalóikkal. Ezt követte az országos propagandistatanácskozás, Budapesten. Most a bizottsági tagok és a KISZ-táborok vezetőinek intenzív felkészítése folyik. Nyáron, az egyhetes vezetőképző táborok feladata lesz az . alapszervezeti titkárok és propagandisták felkészítése. Arra törekszünk, hogy október végéig ifjúsági szövetségünk egész tagsága megismerje a IX. kongresszus döntéseit. A KISZ-tagok mellett a KISZ-en kívüli fiatalok széles tömegei is megfelelő tájékoztatást, irányítást kapnak. Bevonjuk a feldolgozásba az állami és társadalmi szervek ifjúsági területtel foglalkozó munkatársait, a pedagógusokat is. E tevé- Mfii'ség során is ejjü^k a párt- és a szakszervezeti oktatás nyújtotta lehetőségekre. — A kongresszusunk határozatai öt esztendőre szólnak, ennyi időre jelölik meg ifjúsági szövetségünk tagságának tennivalóit. A döntések végrehajtása alapos, pontos, kitartó munkát követel, az éves akcióprogramok gondos kimunkálásában és végrehajtásában nyer valóságtartalmat, válik valós értékké. A legközvetlenebb tennivalóink a KISZ 1976—77. mozgalmi évre szóló akcióprogramjában nyertek megfogalmazást. Ez az akcióprogram minden olyan feladatot tartalmaz, amelyet ebben az évben — a kongresszusi határozatok végrehajtása érdekében — meg kell oldanunk. Területi, üzemi, iskolai szinten a bizottságok döntik el, hogy a küldöttgyűléseken elhangzott észrevételek szükségessé te- szik-e akcióprogramjaik kiegészítését. A kongresszusi döntések végrehajtására központi bizottságunk intézkedési tervet készít, figyelembe véve az előkészületek során felmerült észrevételeket, véleményeket. — Van néhány sürgős tennivalónk: ilyen az Uszty- Ilimszkbe induló önkéntes ifjúsági építőbrigád felállítása, felkészítése, útnak indítása, ilyen a KISZ-építkezések területén munkánk megalapozása, indítása. A sürgős feladatok közt kell szólni a tömegsporttal kapcsolatos tennivalókról is. A feladatok sikeres végrehajtása közösségeink akcióképességének növelésével valósul meg. (MTI) — A kiemelkedő jó munka esetén száz-kétszáz fo-1 rintot tudok emelni az orvos I fizetésén. Jutalmazásra pe- I dig három-ötszáz forint esik egy-egy személyre. Állítsuk most szembe ezzel a vaskos valóságot. Kap az orvos egy borítékot. Biztosan több van benne, mint amennyi jutalomra számíthatna a munkaadótól. Ha pedig csak két boríték tartalmát hasonlítjuk össze a fizetésemelésből származó egész évi összeggel, máris kiderül, melyik „éri meg” jobban?' Egy személyről tudnak a körzeti orvosok, aki valósággal „árulta” a táppénzes állományt. Mielőtt azonban forró lett volna a talpa alatt a talaj, sürgősen meglépett. Igaz, az illetőnek ez a sajátságos módszere. Ha úgy tetszik, évenként megy odébb, mielőtt megsokallnák „áldásos működését”- ★ A visontai körzeti orvos így vélekedett erről az érdekeltségi kérdésről: — Nem a pénz a minden. Ha nekem azt mondják, jól végeztem el a munkámat, eszembe sem jut, hogy az anyagiakra is gondoljak. Amikor a felülvizsgáló főorvos megállapítja, hogy „ide jó kijönni”, nekem ez nagyon kellemes érzés. Valahol itt kell keresni a megoldás nyitját. Persze, balgaság lenne a forintokról megfeledkezni, hiszen az orvos sem élhet meg a puszta elismerésből. A visontai tsz mellékállásban üzemi orvosnak fogadta meg dr. Tóth Pált. Ugyanis a tsz-tagoknak a táppénzét a közös gazdaság fizeti és nem az SZTK. A szövetkezetnek tehát egyáltalán nem mindegy, mennyi forintja megy el a betegállományban levőkre. A tsz vezetősége azóta nyugodt. — Szigorú a tsz-tagokkal szemben? — kérdeztük meg dr. Tóth Pált. — Nem- Ez nem szigorúság. Aki beteg, azt nem lehet munkára kiírni. Ha nem vagyok egészen biztos a diagnózisomban, inkább beküldőm a rendelőintézetbe. Hát igen, a beteg és az orvos kapcsolata. Milyen legyen? Vajon mennyire befolyásolhatja ez a körülmény is a táppénzes állomány mozgását? G. Molnár Ferenc (Folytatjuk) Új „hullám” A Dunaújvárosi Hullám- vertikum első egysége megkezdte a próbagyártást. A 130 méter hosszú papírgyártó gcpóriás elkészült, s legyártották rajta az első papírtekercseket. Az új gcp teljes felfutás után évente 100 ezer tonna liullánialappapírt állít majd elő. (MTI fotó — Jászai Csaba — KS) Címke a cipőkön is Tanúsítják a minőséget — Tájékoztatják a vásárlót A Könnyűipari Minisztérium illetékesei a napokban foglalkoztak egy olyan bejelentéssel. amelyben egy szülő — egyébként teljes joggal — kifogásolta, hogy 13 éves leánykájának 500 forintért vásárolt csizmája beázott. Az árut visszavitte az üzletbe, ahonnan a lábbelit elküldték a Kereskedelmi Minőség, vizsgáló Intézetbe. Ott olyan szakvéleményt adtak — ugyancsak megalapozottan —. hogy sem a lábbeli készítőjét, sem pedig a kereskedelmet nem lehet felelősségre vonni, ugyanis ennél az érvényes szabvány szerinti lábbelitípusnál a vízálló- ‘ ság nincs kikötve. Ezt a vevő ,nem tudta — ha tudta, volna, feltehetően meg sem ‘ vásárolja ezt a típust. Ilyen és hasonló ügyeknek veszi elejét a könnyűipari miniszter és a belkereskedelmi miniszter most megjelent együttes rendelete, amely a vásárló érdekeinek messzemenő szem előtt tartásával a minőség tanúsításáról és a fogyasztók tájékoztatásáról intézkedik. A könnyűiparban elsőként jelent meg ilyen kötelező érvényű rendelet, amely utasí- tásszerűen. kötelező szolgáltatásként írja elő az ipar, a magánkisipar — röviden minden gyártó — számára, hogy termékeit közérthetően megfogalmazott, minőséget tanúsító címkével lássa el. Más ez. mint a már ismert textil-KRESZ. amely csupán a kezelési utasításra szorítkozik. De meghaladása annak az 1968-ban hozott kormányrendeletnek is. amely annak idején vállalati hatáskörbe utalta a minőség tanúsításának formáját, módját, bár ez is lehetőséget adott a miniszternek arra. hogy bizonyos esetekben kötelezően írja elő a vállalatok számára a tanúsítás tartalmi meghatárejzását. A minőségi tanúsításnak ez az új módja ugyanis azt fogalmazza meg röviden, hogy mit „tud” az . áru. amelyet ^forgalomba hozni a, jogszabály érvénybe lépése után-a rendeletnek megfelelő címke nélkül nem szabad. Az új rendeletnek megfelelően. a minimális minőségi tulajdonságokat kötelezően fel kell tüntetni a felső- és alsóruházati szöveteken is. kötött-hurkolt alsó- és felsőruházati kelméken, illetőleg a szövött és kötötthurkolt anyagokból készült, alsó. és felsőruházati cikke-' ken. valamint a lábbeliken. A fogyasztói tájékoztatásra kötelezett termékek köréből nem marad ki — egyebek mellett — a konfekcionált ágynemű, a harisnya, a zokni.. a függöny, a bútor, a tapéta. az iskola-, a divat- stb. táska., sőt a sport, és lakósátor. továbbá a hangszerek és a játékárunak a rendeletben meghatározott csoportja sem. A két miniszter úgy intézkedett. hogy rendelkezéseket első ízben az 1976. október 1-ét követő szállításokra kell alkalmazni. Az elkövetkező hónapok alatt ugyanis minden vállalatnak, szövetkezetnek módja lesz arra, hogy az érintett minőségellenőrző intézetekkel együttműködve. a fogyasztók számára egyértelműen és közérthetően megfogalmazza az általa készített termékek leg_ főbb ismérveit, mint például szín- és mérettartósság, vízállóképesség, anyagössze. tétel stb. A kereskedelemtől is sok függ. egyebek mellett az. hogy a minőség tanúsítása ne csak az üzletbe kerüléskor legyen fellelhető a termékeken. Férfiruha-szövetnél például kívánatos lenne, hogy többszöri kézbevétel után is minden három méteren ott legyen a címke, s az önki- szolgáló rendszerben már többek által felpróbált ci. pékről se hiányozzék. (MTI) Együtt nőni a feladatokkal MÁSFÉL ÉVTIZED. Lehet ez kevés is, sok is, Másfél évtized alatt, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyik a folyón, jelen esetben a Tiszán és sok minden történhet is e folyó partjain, ha azok, akik felelősek e partok gyarapításáért, megteszik azt, amit tenniük kell. És 1 érdemes! Sramkó László —1 lapunk 1. oldalán tárgyilagos hangú kommüniké számol be felmentéséről és új munkaköréről — másfél évtizeddel ezelőtt került a hevesi járási pártbizottság élére. Dolgozott már azelőtt is a pártapparátusban, dé az igazi, a nagy és mélyrehatóan felelősségteljes feladat voltaképpen itt, Hevesen adott randevút a pá- losvörösmarti parasztgyereknek, aki mint ahogyan az illik, közben okleveles agrár- közgazdász lett, politikai főiskolát végzett, — hogy felnőhessen a feladatokhoz. Gondolatban pergessük csak vissza’ a naptárt a 60- as évek elejére és nézzünk szét, legalábbis lelki szemeinkkel, az akkori hevesi járás tájain. A járás akkor is, most is meghatározója Hevés megye mezőgazdaságának, de akkor csak a mezőgazdaságnak, most már ipari arculatát is formálja a megyének, de részese az országos tájkép megváltozásának is, gondoljunk csak ne is másra, mint a Tisza II. vízlépcsőre. Nos, tehát, amikor Sramkó László elkezdte munkáját a járási pártbizottságon Hevesen, akkor még az egyéni gazdák parcellái szabdalták jószerint csak a határt. Akkor még merész álomnak tűnt e tájon is, de országosan is a gabonaprobléma végleges megoldása és jószerint a hevesi kis állomás volt a legnagyobb „üzem” az egész járás területén. A volt járási titkár megharcolta — természetesen nem társtalanul! — a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozását, végigküzdötte e mozgalom megszilárdítását, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is ott munkálkodott az egységes termelőszövetkezeti parasztság kialakításában- Ma a hevesi járás termelőszövetkezetei között országos hírűek akadnak. A kiskörei vízlépcső mellett olyan üzem is dolgozik már, mint a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége, több mint ezer embernek adva munkát. Egész sor kisebb és nagyobb szövetkezeti „gyár” kezdte meg munkáját a másfél évtized alatt a járás területén. VÁLTOZOTT, előnyére, gyarapodására változott a hevesi táj, — szemre is. De megváltoztak benne az emberek is. Gazdagabbak lettek szellemiekben is. Tisztábban látóak a politika és a gazdaság kérdésében. A járás ugyan továbbra is mezőgazdasági, de korszerűen nagyüzemi mezőgazdasági járás. Nem lennénk méltányosak, még a dicséretben sem, ha mindazt a változást, ami az elmúlt másfél évtizedben itt, Hevesen és környékén végbement, azt egyedül Sramkó László „nyakába varrnánk”. Egy járási titkár legfőbb érdeme mi lehetne más, mint éppen az, hogy képes volt olyan kommunista kollektívát kialakítani maga körül, olyan kapcsolatot teremteni a kommunisták és a párton- kívüliek között, hogy büszkén vallhatja, mindaz ami történt, nem az ő érdeme csak, hanem az ő érdeme i s. Mert a legfőbb, amit tett, hogy közüggyé tette a mát és a holnapot, a politikát, a közös dolgaink fölötti töprengést. Szokás, hogy az emberek értékeit és értékeik kibontakozásának főbb állomásait egy-egy kitüntetéssel, mint mérföldkővel mérjük és mutassuk be. Nos, megtehetnénk ezt Sramkó László esetében is, akinek „káderanyagában” ott sorakoznak azok a kitüntetések is, amelyeket a munkás-paraszt hatalom megszilárdításáért, a szocialista munka megszervezéséért, s egyáltalában, amit a jó munkájáért kapott- És minden bizonnyal ezeket a kitüntetéseket ünnepi alkalmakkor kitűzi és büszkén, jogosan hordja is. De e sorok írója is tudja, és nem kevésbé tudja ezt Sramkó László is, hogy a legigazibb kitüntetéseket mégis nehéz lenne a szíve fölött viselnie. Nehezen férne el oda a kiskörei vízlépcső, a hevesi gyáregység, az állami gazdaság, a termelőszövetkezetek sora, az új iskolák, kultúr- ház, az új lakások, a szellemiekben, a politikai érettségben meggyarapodott egész járás minden tárgyi, emberi és jellemi kincse. tJJ MUNKATERÜLETRE került hát a volt járási titkár. Nem kevesebb és , nem több, amit ezután tennie kell: a pártmunkás gyakorlatával, és szakmai tudásával most már kissé magasabb szinten, egy egész megyét átfogóan formálni és segíteni tovább a megye szövetkezeti mozgalmát. Sramkó László ott volt, amikor ez a szövetkezeti mozgalom még gyerekcipőben járt. Nem lehet szebb kötelessége egy kommunistának, mint ott állni e mozgalom kamaszkoránál is, hogy .segítse annak igazi felnőtté érését. A tegnapi járási első titkár ma már mint a Heves megyei . Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára dolgozik, ha más eszközökkel is, de ugyanazért: a szocialista holnapért. Gyurkő Géza MumggQ 1976. június 11., péntek <J
