Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

Hatvantól Rózsaszentmártonig Szomjazó falvakon át — vizet remélve Az éjszaka másfél óráig álltam a csepegő csapok mellett, hogy reggelre össze­gyűl tsek némi vizet főzéshez, mosakodáshoz. Egy hét alatt a negyedik alkalom. Termé­szetesen lázongok. S ugyan­így szidja a nyarat, a hősé­get, a kimerülő kutakat a fél lakótelep- De az is, aki Űj-Hatvanban, a Fürdő utca földszintes házaiban lakik. Mert a helyzet ott sem kü­lönb. — Sajnos, tehetetlenek va­gyunk. Á város normális vízszükségletét még ki tud­nánk elégíteni, hiszen kilenc kutunk egy nap alatt 5500 köbmétert ad a hálózatnak, s nagyüzemeinknek saját víz­rendszerük van. A hőség azonban fokozta az igénye­ket. S azt is el kell ismer­nünk, hogy búvárszivaty- tyuink elég gyakran elrom­lanák, vagy pedig karbantar­tás miatt le kell velük áll­nunk. Ilyenkor nagyon meg­csappan a vizünk — mondja Kalmár Gyula, a Vízmű Vál­lalat hatvani üzemének mű­vezetője. — Segítség, meg­oldás? Ha esne. De egyelőre felhőtlen az ég... Pesttel tárgyaltak — Lőrinciben hatezer em­ber szomjazik — fogad ben­nünket délelőtt 9 órakor To­ri Mihályné igazgatási elő­adó a tanácsházán. — Hely­zetünk semmivel sem jobb, mint a hatvaniaké- A község törpe vízműve az iskolát, egészségügyi központot, bisztrót, kevés tanácsi ren­delkezésű lakásunkat, továb­bá alig húsz közkifolyónkat bírja el, de most ezekkel is baj van. Háromszáz gyerek a napközikben, s lajttal hordják a vizet onnan, ahol éppen folyik. De rákénysze­rülünk, mert a település ásott kútjainak vize jobbára fertőzött... Különben nem mai gond ez! Elnökünk, Szentgyörgyi János, a közel­múltban isten tudja hányad­szor tárgyalt az Országos Vízügyi Hivatalban. Próba- fúrások is voltak a környé­ken, egyelőre kevés ered­ménnyel. S megnehezíti a vízműtársulás létrehívását a költségek emelkedése. Ma legalább tízezer forintot kel­lene mind az 1500 lőrinci családnak magára vállalnia, hogy elkezdhessünk valamit. Komoly összeg, különösen, ha a kisebb kerestűekre, vagy a nagycsaládosokra gondolunk­Kohászok fürdő nélkül Apc, Qualitál Vállalat. Csaknem másfél ezer ember munkahelye. Kevéssel mű- . szakváltás után érkezünk az üzem elé. Csapatosan jönnek ki az emberek, s térnek be a szemközti boltba, kisven­déglőbe. — Legalább a torkunkat mossuk le, ha már fülig szutykosan, leizzadva kell hazamennünk — mondja ke­sernyésen egy kohász a pult előtt. — Csak azt tudnám, hogy lehet ekkora gyárat oda telepíteni, ahol nincsenek biztosítva az alapfeltételek? Mint például a víz. Nemcsak a termeléshez, a munkához kell, hanem a jó légkörhöz is... Találkozunk Tiliczki Jó­zseffel, aki sokáig a környe­ző falvak országgyűlési kép­viselője volt. — Mióta az eszem tudom, baj volt a vízzel ezen a tá­jon. Ismerem a Qualitál Vál­lalat helyzetét- Sokszor és sokan kerestek onnan is. Van úgy, hogy áll az üzemi konyhájuk. S valóban meg­engedhetetlen, ami olykor a tisztálkodási lehetőségek te­rén mutatkozik. A gyár veze­tői azonban szívükön viselik az ügyet, mintegy hatmillió forinttal kívánják segíteni Apc térségében a vízhálózat bővítését. Ez jövő esztendei beruházás, addig valahogyan ki kell húznunk az időt! Egyetlen kút Zagyvaszántón egyetlen mélyfúrású kút van, éspedig a tanácsháza előtt. Még 1954- ben készült, azóta eliszapo­sodott. Annyit szolgál, hogy a gyermekintézményeket ép- oen ellátja egészséges vízzel, jjgyebütt: ásott, szivattyús kutak, coli-baktériummal. Kiss Adám, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet elnöke felsóhajt: — Csak a vízrendszer meg­tervezése nyolcmillió forint! Hol vannak akkor a többi költségek? Mert az kell ide, az egész selypi medencére szóló vízrendszer, központi ellátás. Csak így oldható meg hosszú távon a kérdés. Így, több száz milliós beru­házással. Azért ennyivel, mert nincs vízlelőhely- Va­lahonnan még ide kell ve­zetni, ami rettentően növeli a költséget... Pedig egyszer csak rá kell szánnunk ma­gunkat. Az alkalmi, szükség­megoldások keveset érnek, de sokba kerülnek. Akkor inkább csináljuk a végle­gest. .. Ennek a gazdálkodás is komoly hasznát látná. Az állattartásra gondolok, s ter­mészetesen a zöldségtermesz­tésre. öntözés nélkül nagy itt a rizikó! Kidobott pénx Ecsédről útitársunk akad. Az egyesült termelőszövet­kezet elnökhelyettesével, Medveczki Mihállyal guru­lunk Rózsaszentmártonba- Azt mondja, ott is próbáltak valamit segíteni, de hiába dobták ki a 300 ezer forintot, a fúrás eredménytelen ma­radt. A törpe vízmüvet a ko­rábbi egyetlen forrás táplál­ja. — A műanyagipari üzem­ben kijelentették az embe­rek, hétfőn nem mennek be dolgozni. Jártam náluk, s egyeztettük az elképzelése­ket. Amíg tart a kánikula, a vízhiány, szakaszos lesz a község ellátása — fogad ben­nünket otthonában a klott- nadrágra vetkezett tanács­elnök, Morvái Feri bácsi. — A település különböző ne­gyedei más-más időpontban kapják a vizet. Így megold­juk a műanyagosok vízigé­nyét, s feljut az áldás a ma­gasabb fekvésű részekre is. Persze megmondom őszintén, nem lenne itt hiba, ha csak inni, mosni, takarítani kell a víz. Bírná a kút! De rá­kaptak az emberek a kis- kerti zöldségre, s megy mindegyik a pénze után. Ha már belefogott, hasznát akarja látni. A zöldség egyik része a háztartásnak, másik fele a piacra jut. Forint az mindenképpen! Az illetékes válaszol Csokornyi sóhajtással, pa­nasszal, elképzeléssel V incze Károlyt, a Vízmű Vállalat hatvani üzemvezetőjét keres­sük meg. Illetékessége nem csak a városra, hanem az egész érintett területre, selypi medencére szól­— Azzal kezdem, amit már pedzettek néhányan. Kút- jaink, illetve a vízművek bírják a normális terhelést. A hatvani kútrendszer 60 százalékos évi kihasználtsá ga erre a bizonyság. Viszont a hosszú szárazság, valamint a városon, falun meghono­sodott háztáji zöldségter­mesztés ilyenkor keresztül­húz minden számítást. Csak azt tanácsolhatom a községi vezetőknek, amit Apcon már bevezettek, és hatvani vi­szonylatban is sor kerül rá: ellenőrizni a családi nagy portákat, bírságolni a pazar­lókat, vagy részlegesen ki­zárni őket a vízellátás­ból. ..! Ami a távlati kilá­tásokat illeti, leghamarabb Petőfibánya és Apc helyzete javul meg. A két települést csővezetékkel kötöttük ösz- sze, s a Petőfibányán nem­rég fúrt sekély mélységű kutakat fokozatosan bekap­csoljuk a szolgáltatásba. Lő­rinci, sajnos, megkésett. Bő­vizű kút ott is van, csak ép­pen nem szervezték meg időben a vízműtársulást. Most már a hálózatépítés költsége közelesen háromszo­rosa, mint a tervezgetés ide­jén volt- Ellenpélda Hort, Csfrny. Időben cselekedtek, és most is vigyáznak a vizük­re. Zagyvaszántó helyzete ta­lán a legsanyarúbb. Az el­nöknek igaza van, csak ma­gas költséggel, illetve támo­gatással oldható meg a köz­ség egészséges vízellátása. Rózsaszentmárton viszont olyan helyen fekszik, hogy felszínközeiben vízhez lehet jutni. A meddőre sikerült kút ennek nem mond éllent. Pontosabb talajvizsgálat ese­tén egy újább, fúrás bő víz­réteghez vezethet. Érdemes áldozni rá.. „ Érdemes áldozni- Miként a szigorítások, szakaszos le­zárások, egyéb áthidaló meg­oldások is eredményhez visz­nek. Tehát alkalmazni kell őket városon, falun, csak mindenkor a helyi sajátossá­gokra ügyelve. így jutunk mindannyian éltető vízhez. Moldvay Győző Félmillió négyzetméter így készül a parketta A táblázógépen műanyaghálóra ragasztják a négyzetekké összeállított mozaikparkettát. Felvételünk Szűcs Terézt és Molnár Magdolnát mutatja, amint a kész parkettalapokat el­lenőrzik. (Szántó György felvételei) Az osztályozás során előkészítik 'a parkettaszeleteket Mind jelentősebb üzemmé fejlődik a szakmában a gyön­gyösi Mátra Parkettagyár: névadó termékeinek kétféle változatából — a mozaik- és csaphornyos parkettából — az idén már összesen félmil­lió négyzetmétert készít más gyártmányai, a bútorlécek, szegőlécek, lambériák mellett. Megrendelői között külföldi­ek is vannak. Mint megtud­tuk: a moizaikparketta 30, a bútorléc 10 százalékát expor­tálják Gyöngyösről. Az üzem műszaki fejlesz­téssel igyekszik igazodni a növekvő követelményekhez. Nemrégiben állították mun­kába a magas nyomású gőzö­lő berendezést, amellyel az akácfaanyagot ügyesen szí­nezhetik s így ízléses, intar­ziás parkettát is készíthetnek már. A berendezést kiszol­gáló gyorsgőzfejlesztő egyide­jűleg az üzemi szárításba is besegít. Rövidesen új, svájci gép­sorra cserélik a csaphornyos — hagyományos — parkettát előállító, meglevő gépeket. A mintegy hétmillió forint ' értékű beruházással három­szoroséra fokozzák a mostani teljesítményt, ugyanekkor pedig különböző, más célra is igénybe vehetik a korszerű berendezést. A gépsor pró­báját a II. félévben szeret­nék elkezdeni. Levelek a Szovjetunióból Nyelvtanulás - barátságkötés... Lassan megsárgulnak azok a régi levelek, amelyek ki­lenc évvel ezelőtt indultak útnak a világ minden tájá­ra. hogy az orosz nyelv se­gítségével barátokat, ismerő* söket toborozzanak. Aztán a borítékok egyre sokasod­tak, s ma már halomnyi őr­zi az eseményeket, a talál­kozások emlékeit. Újabb sikeres tanévet zárt az MSZBT Központi Gor­kij Nyelviskola Heves me­gyei tagozata — kaptuk az információt az iskola veze­tőjétől, Uracs Istvántól. Az intézmény jövőre ünnepli fennállásának 10. évét, s az idei tanév is ennek a jegyé­ben zajlott. A tanárok és a diákok évek óta szorgalma­san gyűjtötték azokat a do­kumentumokat, amelyeket egy kiállítás keretében, ha­marosan bemutatnak. Az iskolában az előkészítő tanfolyamoktól a nyelvvizs­gára való felkészítésig az ok* tatás minden fokozata meg­található. Különösen a 8—9 éves gyerekek, az általános iskolai csoportok körében népszerűek a játékos, köny- nyedén elsajátítható tanulá­si módszerek, amelyek a kis­diákok százait juttatták el az idegen nyelven való első megszólalás élményéhez. A munka sikerének kovácsai természetesen azok a peda­gógusok, akik évek óta a szabad idejüket áldozzák az orosz nyelv széles körű ter­jesztéséért. megszerettetésé­ért Szükség is van a mun­kájukra, hiszen a megyei ta­gozaton minden évben 45— 50 nyelvi csoportban 800— 850-en tanulnak oroszul. Te­vékenységüket azonban még sok helyütt hátráltatja a tantermek, az egységes tan­menet, a könyvek, a szemlél­tető eszközök hiánya. Az általános iskolások nyelvoktatása mellett éven­te több százan fejezik be ta­nulmányaikat a közép- és a haladó fokon. Sokan kö­zülük felsőoktatási intéz­ményekben képezik magukat tovább, s néhányukkal az egyetem, a főiskola után már mint tanárokkal talál­kozhatunk a nyelviskolán. Igen népszerűek — néhol ennek már hagyományai is vannak — az úgynevezett „nyílt napok”, amelyek al­kalmával a szülők is részt vettek az órákon, s a gye­rekeik fejlődése láttán töb­ben nekifogtak az orosz nyelv elsajátításához. A Gor­kij nyelviskola megyei cso­portjának vezetői az MSZBT- tagcsoportok közreműködé­sével az elmúlt két év alatt sikeres tanfolyamokat szer­veztek a különböző gyárak­ban, üzemekben. Az eredmények nem elha­nyagolható részét — a leve­lező mozgalom alkotja. Na­ponta sok levél érkezik a Szovjetunióból, de személye­sen is találkozhatnak a le­velező partnerek egymással. Minden oktatási év végén ünnepélyes záróestre kerül sor, erre a hallgatók szov­jet vendégeket, komszomo- listákat hívnak meg. A Gorkij nyelviskola me­gyei csoportjai az elmúlt esztendők során más terü­leteken is jelentős feladato­kat vállaltak. Részt vettek 1975-ben a MAPRJAL (Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége) ma­gyarországi szekciója meg­alakításában. Különböző előadásokon szovjet nyelvé­szek, irodalmárok adtak hasz­nos ötleteket az orosz nyelv ta­nításához, s a magyarok orosz nyelvű beszédében elő­forduló leggyakoribb hibák­ra, s azok kijavításának le­hetőségére is felhívták a fi­gyelmet. Hamarosan kezdődik egy újabb oktatási esztendő, a tizedik. Az intézmény veze­tői, az MSZBT-vel karöltve, már most nagy figyelemmel készülnek a jubileumra. Fényképeken kívül plakátok» könyvek mutatják maid be az iskola tízéves múltját, s az elért eredményeket. Sz. B. Ezer gőzös kemence - Kézi munkára alig van szükség Szakszervezeti vizsgálat a tanácsi sütőiparban A sütőipar fejlesztésére 1968-ban hozott kormányha­tározat nyomán meggyor­sult a műszaki fejlődés és javultak a dolgozók mun­kakörülményei : több nehéz fizikai munkaműveletet — például a tésztakészítést és a péksüteménygyártást — gépesítettek — állapította meg az ÉDOSZ vizsgálata, amely 70 üzemre terjedt ki, és arra keresett választ, ho­gyan lehetne meggyorsítani a korszerűsítést. A vizsgálat szerint a gépi kemencék üzembe állitása — ezekből már 510 működik az országban — lényegesen csökkentette a nehéz fizi­kai munkát és az egészség­re ártalmas munkaművele­teket. A modern nagyüze­mekben kézi munkára már alig van szükség, mert az anyagmozgatást is korszerű gépekre bízták, viszont a régi üzemek többségében még mindig komoly fizikai munkát kíván a kenyér­gyártás, miután a gyártási vonalon a nyersanyagot és félkész termékeket kézzel mozgatják. A vizsgálat néhány olyan problémát is feltárt, amely arra figyelmeztet, hogy job­ban meg kell választani az új technológiákat, ellenkező esetben megismétlődik a 6—8 évvel ezelőtti néhány re­konstrukciónál tapasztalt hi­ba; az 1970-es évek előtt épített, vagy felújított üze­mekben a gépek, de külö­nösen a kemencék korsze­rűtlenek. Az országban je­lenleg több mint ezer úgy­nevezett gőzös kemence működik, az itt dolgozók nagy hőártalomnak vannak kitéve és a kenyér készítése nehéz fizikai munkát kí­ván. A szakszervezet vizsgálata arra figyelmeztet, hogy a sütőipari gépgyártással meg­bízott vállalat, amely né­hány egyedi kisgéptípust ál­lít elő, nem tudja kielégí­teni a hazai igényeket, és ráadásul a gyártott gépek egy része nem felel meg a technológiai és munkavédel­mi követelményeknek. A vizsgálat nyomán a szakszervezet javasolta, hogy a kifogásolt kemencetípusok­ból újabbakat már ne sze­reljenek fel és a jelenleg üzemelőket pedig fokozato­san cseréljék ki korszerűbb­re, könnyebben kezelhető és az egészségre kevésbé ártal­mas típusokra. (MTI) Müüüitäu 1976. június 30. szerda 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents