Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Megnyílt Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezlete A magyar delegáció az európai kommunista- és munkáspártok konferenciáján (MTI fotó — Vigovszki Ferenc felvétele — KS) (Folytatás az 1. oldalról) egyenlőségjelet tegyünk ' a két szervezet közé. A varsói szerződés szigorúan vett védelmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító harca elnyomásának eszközeként hozták létre. és — bármennyire szépítik is tevékenységét — ez marad ma is. Mi azonban elvileg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világ- kultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak. Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sok mindenre kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, hogy elgondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. Európa elvileg új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztró* fa felé haladnak. „Ki kardot ránt, kard által vész el’’ — tartja a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak maga vész el, de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellen" ség. barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli avagy távoli szomszéd. A szovjet emberek számára maga a gondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris fegyvert alkalmazzanak. Európa épülete a végsőkig zsúfolttá és tűzveszélyessé vált. Nincs és nem is lesz olyan tűzoltóság, amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lángra lobban. A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontos* ságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés, úgymond anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelem* re, a termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. Ügy gondolom, hogy az európai. kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós béke anyagi alapjainak leraká* sában. Ez megfelel a dolgozók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sok százezer, sőt sok millió ember számára biztosítanak munkát Nyugat-Eu- rópában. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkés országok támasztanak a szocialista országokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel. — Mondotta Brezs- nyev és hozzáfűzte: Mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszusok, vagy államközi tanácskozások megtartására. hogy megvizsgáljuk az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyen a környezetvé- . delem, a közlekedés, az energetika fejlesztése. }|fó. június 30. szerda A nyugati államok szavak* ban emellett vannak, valójában azonban kibúvó álláspontra helyezkednek és egyáltalán nem sietnek a gyakorlati lépésekkel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Helsinkiben elért megállapodások támogatására tett Ígéretekkel ? Elvtársak! A tartós békéhez olyan szükséges államközi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a népek egyre jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebből a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségükben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban? A szovjet állam mindenképpen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi megállapodásokban rögzíti azt és évről évre szélesíti terjedelmét. Jelenleg országunk 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. A helsinki konferencián elfogadott záróokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkés államokat illeti, azoktól meglehetősen sok szép szót hallottunk a szellemi értékek cseréjéről, de valóságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meg a legkülönfélébb területeken. Angliában és Franciaországban például csak hatod-heted- annyi könyvet adnak ki szovjet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban, angol, illetve francia szerzőktől. Harmadannyi teevíziós mű" sort sugároznak, stb. stb... Egészében a szocialista országok népei lényegesen tájékozottabbak a nyugati életről, mint a tőkés országok dolgozó tömegei a szocialista valóságról., A burzsoá propaganda feltalálta a „zárt társadalom” legendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befeketítse arculatát. Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán az elmúlt 1975-ös évben a KGST-országokban több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanakkor a szocialista közösség országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is látható, hogy mit érnek a „zárt társadalomról” hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezeteket, mint a szakszervezetek közötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egyesült Államok területén tartott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szakszervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót illeti nálunk tavaly 980 külföldi szakszervezeti és munkásdelegáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nem, a szocialista országok nem képeznek „zárt társadalmat” Nyitva vagyunk minden előtt, ami igaz és becsületes, ajtónk azonban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlöletet és az embergyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkosszolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjetellenes szarvezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az amerikai CIA tevékenységének legutóbbi botrányos leleplezései után mindenki jól megérti, hogy enyhén szólva, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Véleményünk szerint a kulturális cserének és a tájékoztatásnak humánus eszméket, a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgálnia. Eközben néhány európai ország területén tovább működnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy szüntessék meg a lélektani hadviselés eszközeinek tevékenységét. Elvtársak! Pártunk, híven a proletár internacionalizmus nagy eszméihez sohasem választotta külön a szovjet ország sorsát Európa és a világ más országainak sorsától- Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk, amelynek célja a kommunizmus felépítése, nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg, egyszersmind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a világ kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb jövő virradjon. Önöknek, elvtársak, nyilvánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszusának eredményeiről, köztük arról, hogy a kongresszus felvázolta a Szovjetunió fejlesztésének terveit. Népgazdaságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termékének 20 százalékát, abszolút számokban ez több, mint amennyi az egész világ termelése volt 1950-ben. Érthető tehát, hogy menynyire sokrétűek és bonyolultak azok a kérdések, amelyek ilyen hatalmas gazdasági szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az ország gazdaságának szüntelen fejlődését, és ugyanakkor az egész nép jólétének szakadatlan javulását. A párt most előtérbe állította a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségének javítását. Fontos hangsúlyoznom, hogy a termelés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekintjük öncélnak, hanem ebben is a kommunista építés főbb programcéljait tartjuk szem előtt. Olyan társadalmat hoztunk létre, amely mentes a monopolista oligarchia uralmától, a válságoktól és a munkanélküliségtől való félelemtől, a társadalmi csapásoktól. Olyan emberek társadalmát hoztuk létre, akik a szó legtágabb értelmében egyenrangúak, nem ismernek rendi, vagyonbeli. faji vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem csupán deklarálja az emberi jogokat, hanem ténylegesen biztosítja is a lehetőséget azok gyakorlásához. Szilárd, dinamikus, összeforrott társadalmat teremtettünk. Bátran kijelenthetjük, elvtársak. hogy országunk dolgozói az egész történelem során soha nem élveztek olyan magas anyagi életszínvonalát, mint most. Még soha sem volt olyan magas a művelődés színvonala, és soha sem voltak olyan lehetőségiéi a kulturális értékek elsajátításának, mint ma. Dolgozóink még soha sem érezhették magukat annyira bizonyosnak a holnapban — országunk békés jövőjében —. mint most. Íme. ez az alapja annak, hogy a szovjet nép egyöntetűen támogatja az SZKP politikáját. ez az alapja a párt és a nép megbonthatatlan egységének országunkban. Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és önkény ellen féllépő antiimperialista erők határozzák meg és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságától. együttműködésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsokszorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásaikat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély. szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége. Óriási szerepe van a szocialista és a kapitalista országok kommunistái együttműködésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az európai békéért és biztonságért folyó harc programját. Most mindenki láthatja, hogy ezt a programot alapjában véve megvalósítottuk. Mi. szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista országok kommunistái. mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban ólő elvtársainknak. akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pillanataiban, mind a megszokott, békés munka napjaiban. A magunk részéről mi mindig kinyilvánítjuk szolidaritásunkat azzal a harccal, amelyet osztálytestvéreink folytatnak a kapitalizmus táborában, arra törekszünk, hogy erkölcsi és politikai támogatást nyújtsunk számukra. ■ A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív tevékenysége. állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a munkásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes, valamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek létrehozásáért. a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremtéséért folytatott harcukban tanúsítanak, meghozza gyümölcseit. Éppen a széles néptömegek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az olasz és a francia, a finn és a portugál kommunista párt, valamint Dánia, az NSZK és más kapitalista országok kommunista pártjai. Ennek egyik meggyőző bizonyítéka volt az a kimagasló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a közelmúltban megtartott parlamenti választásokon, az a siker, amelynek mindnyájan örülünk, és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. Különösen fontos az, hogy az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harcban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és keresztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, s a kapitalista társadalom szocialista rendszerrel való felváltásának meggyőződéses hívei maradnak, egész tevékenységüket e történelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érdekeit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a komniunisták nemzetközi szolidaritásának alapját isigaz, néha hallani ilyen kérdéseket: továbbra is iáő- szerű-e a proletár internacionalizmus, nem évült-e el? Egyesek pedig ilyen aggályokat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő internacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy valamiféle szervezeti központ felélesztésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetősen különös aggályok. Amennyire ismeretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár internacionalizmust illeti, vagyis a munkásosztálynak, valamennyi ország kommunistáinak a közös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nemzeti felszabadulásért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a testvérpártoknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szigorú betartásával megvalósuló önkéntes együttműködését — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több, mint száz éve a kommunisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Ez a szolidaritás a kommunista pártok és általában a munkásmozgalom hatalmas és kipróbált. Most, amikor egyes nyugat-európai országokban kirajzolódott a kommunisták kormányban való részvételének perspektívája, a reakciós körök, különösen a NATO táborában, a leplezetlen nyomás, az ilyen országok belügyeibe való beavatkozás kampányát indították meg. És figyeljék meg elvtársak, hogy mi ellen szállnak hadba: az általános választások eredményei ellen, íme, kiderül, hogy az imperialista politikusok, akik oly sokat kiabálnak a demokráciáról és szabadságról, a valóságban az egyiket és a másikat is csak olyan mértékben készek eltűrni, amennyiben ez nern érinti teljhatalmukat. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy Itt, ezen az értekezleten, kollektíván kinyilvánítsuk: pártjaink készek hozzájárulni a közösen kitűzött célok eléréséért folyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A forradalmi tapasztalat általánosításában történő erőfeszítések egyesítéséről van szó a Marx, Engel, Lenin által létrehozott tudományos kommunizmus elméletének továbbfejlesztéséről. A forradalmi elmélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óriási. Ez vonatkozik a szocializmus legkülönbözőbb feltételek között történő építésének tapasztalatára is, amely mind közös törvényszerűségeit, mind a konkrét formák sokrétűségét demonstrálja. Vonatkozik továbbá a tömegek létérdekeinek védelmében, a forradalmi erők összefogásában, a különböző fejlettségi színvonalú országok szocializmusért folyó harcában szerzett tapasztalatokra is. Mindez a tapasztalat elemzést, általánosítást követel, annál is inkább, mivel minden egyes testvérpárt tapasztalatában a nemzeti sajátosságokkal összefüggő megismételhetetlen specifikum mellet változatlanul jelen vannak azok a közös vonások is, amelyek egész mozgalmunk érdeklődésére számot tartanak. Maga az élet is állandóan . hoz valami újat az egyes országokban és világméretekben lejátszódó, objektív társadalmi-politikai és gazdasági folyamatok fejlődése a közös céljaink eléréséért folyó harc terén. Amikar nagy figyelmet szentelünk a kommunista családban élő elvtársaink alkotó tevékenységének, - mi abból indulunk ki, hogy az egyik, vagy másik tétel helyességének vagy ellenkezőleg, hibás voltának kritériuma csakis a gyakorlati tapasztalat lehet. Úgy vélem, hasznosak lennének az időről időre összehívandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tájékoztatást és véleménycserét szolgálják egyik-másik időszerű politikai kérdésben. Elvtársak! Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a széles tömegek világosan megértsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan támogassák a béke, a biztonság és együttműködés megszilárdítását célzó kezdeményezéseket és lépéseket. Véleményünk szerint ma ez egyik legfontosabb feladata a kommunistáknak, az egyes testvérpártoknak és valamennyiüknek közösen. Ügy véljük elvtárjak, hogy értekezletünk jelentős szerepet; játszhat és kell, hogy játsszék ebben a nemes ügyben. Mi az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Erről a szószékről forró üdvözletünket küldjük a nemzeti- és felszabadító mozgalom valamennyi résztvevőjének, ismételten változatlan támogatásunkról biztosítjuk az országaik szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért folytatott igazságos harcukat. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvánítják készségüket, hogy hozzájárulnak a világ új, igazságos gazdasági rendjének kialakításához. A fejlett államoknak a volt gyarmati és függő országokkal való egyenrangú politikai és gazdasági kapcsolataiért és együttműködéséért — amilyen kapcsolatok már régen kialakultak ez utóbbiak és a szocialista államok között — folyó harc fontos részét jelenti pártjaink közös internacionalista kötelezettségének. Elvtársak! (Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tartása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztalatainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt megnyilvánuló baráti figyelmesség lehetővé tette valamennyiünk számára, hogy közös értékelésre és következtetésekre jussunk számos olyan időszerű kérdésben, amelyeknek ma óriása jelentőségük van Európa és az egész világ számára. Olyan fontos dokumentumot tudtunk kidolgozni ezekben a kérdésekben, amely a marxizmus —leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentumot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energikusan és állhatatosan harcoljon az európai kommu* nisták által kollektíván kitűzött célok eléréséért. Meg vagyunk győződve arról is, hogy az európai kommunisták egységének zászlaját magasra emelő értekezletünk eredményei hozzá fognak járulni erőfeszítéseink egyesítéséhez, a dolgozók létérdekeiért, a demokráciáért ,s a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásához. Elvtársak, köszönöm a figyelmüket. z Az értekezlet délután is ülésezett -«* folytatja munkái^
