Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
SnUG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 153. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1976. június 30. szerda Púja Frigyes Dániában Púja Frigyes kedden, dániai tartózkodásának második napján vidékre, a Fyn- szigetre látogatott. Útjára elkísérte Oláh József a Magyar Népköztársaság koppén' hágai nagykövete és a dán külügyminisztérium több magas rangú munkatársa. Púja Frigyes a dán királyi légierő különgépén déltájban érkezett az ország második legnagyobb 3400 négyzetkilométer területű szigetének „fővárosába” Odensebe, a nagy dán író, Andersen szülőhelyére. Púja Frigyes külügyminiszter délután érkezett viszf3 sza Koppenhágába. Az este folyamán Oláh József nagykövet fogadást adott külügyminiszterünk tiszteletére a nagykövetség épületében. Az igen szívélyes hangulatban lezajlott fogadáson részt vett Knud Boerge Andersen külügyminiszter, a kormány több más tagja, a dán politikai, gazdasági és kulturális élet számos kiemelkedő képviselője. A program szerint a magyar—dán hivatalos külügyminiszteri tárgyalások szerdán fejeződnek be. (MTI) Leonyid Brezsnyev : „Az imperializmus nem diktálhatja többé Európa sorsát” Megnyílt Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezlete Berlinben kedden reggel kilenc órakor 29 pártküldöttség résztvételével megnyílt az európai kommunista és munkáspártok értekezlete, amelyen a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Elsőként Jean Terfve, a Belga Kommunista Párt elnökhelyettese elnökölt. A konferenciát Erich Honecker, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a kommunista és a munkáspártok küldöttségei több mint 29 millió kommunistát képviselnek. Teljes joggal elmondhatjuk — hangsúlyozta — pártjaink é3 ez a konferencia kontinensünk mun kásosztályának, dolgozóinak, népeinek alapvető céljait képviseli. Erieh Honecker utalt arra. hogy az előkészítős megbeszélések, amelyek elvtársi légkörben zajlottak le, kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy tovább segítsék a pártok kölcsönös megértését, az álláspontok kidolgozását, illetve a pártok együttműködését. ; A kedd délelőtti ülésen felszólalt Aarne Saarinen, a Finn KP elnöke, Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke, Hriszto Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja KB PB-tagja és Erich Ziegler, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt elnökhelyettese. Ezután szünet következett, majd Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára vette át az elnöklést, és Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. Leonyid Brezsnyev felszólalása fíedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége forrón üdvözli az európai kommunista- és munkáspártok konferenciájának résztvevőit. Tolmácsoljuk önöknek tizenöt és fél millió szovjet kommunista testvéri barátságának és harci szolidaritásának érzéseit — mondotta Brezsnyev és szívélyes köszönetét fejezte ki ä konferencia vendéglátóinak. Ebben a teremben Európa 29 kommunista pártjának vezető személyiségei vannak jelen. Olyan emberek gyűltek össze itt, akik életüket a dolgozó nép jogaiért, az új igazságos társadalmi rendért, a népek közötti valóban tartós békéért folyó harcnak szentelték- Pártjaink különböző feltételek között dolgoznak és különböző feladatokat oldanak meg az országukban uralkodó konkrét helyzetnek megfelelő saját taktikát és stratégiát alakítva ki. De valamennyien egységes harc résztvevői vagyunk, egy irányban haladunk, és valamennyiünket egy általános, végső cél kapcsol össze. Ezért számunkra, európai kommunisták számára, közös ügyünk érdekében hasznos, hogy véleményt cserélünk, hogy olyan fontos és időszerű témát vitatunk meg, mint az európai béke, együttműködés, biztonság és társadalmi haladás. Bizonyos mértékig jelképesnek tekinthető, hogy éppen itt, Berlinben gyűltünk össze. Ez a város, ahol befejeződött a hitlerizmus ösz- szeomlása, ez a város, amely 30 évvel ezelőtt még romokban hevert, most a szocialista újjászületés, felvirágzás és előremutató céltudatosság nagyszerű példája. Ma ez a város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. És most ez a Beflin ven- dégszeretően fogadta Europa kommunistáit, akik _ azért gyűltek össze, hogy népeiknek a béke és a társadalmi haladás új látóhatáraihoz vezető utat ajánlják. Ez valóban világosan mutatja az Európában bekövetkezett történelmi változásokat. Kontinensünk ma már távolról sem az az Európa, amely 30 évvel ezelőtt a második világháborúból lerombolva, vértől borítottan felperzselve került ki. Amit Európa népei napinkban elértek, mindenekelőtt a fasiszta agresszorok és csatlósaik elleni felszabadító harc eredménye. Az emberek tízmilliói áldozták életüket ebben a harcban. Hozzájárultak Európa megújulásához. Erről sohasem feledkezünk meg. A mai Európa jelentős mértékben a kontinens számos országában sikeresen épülő szocializmus és kommunizmus gyümölcse- Gyümölcse annak az állhatatos és kitartó harcnak is, amelyet a szocializmus országai a nemzetközi küzdőtéren a békéért vívnak. Európa új arculata ugyanakkor annak a fokozódó osztályharcnak az eredménye is, amelyet a munkásosztály- ■lyal, az élükön a burzsoá országok dolgozói és a legszélesebb társadalmi körök a tartós békéért folytatnak. Az időszaknak, melyet átéltünk fontos megkülönböztető vonása az a körülmény, hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmélyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyőzi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője, egyszer s mind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek számát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani, ma világosabb, mint bármikor, hogy az imperializmus többé nem diktálhatja Európa sorsát. _ E sors meghatározásában im- már döntő szava van a szó- cialista államoknak, a tőkés országok demokratikus és munkásmozgalmának. És éppen ezeknek az erőknek a döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében él. Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éles, robbanásveszélyes probléma^ amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások, amelyeket a szocialista országok a legutóbbi években Francia- országgal, az NSZK-val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyu- gat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezettek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebben az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott összeurópai tanácskozás sikeres lebonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalma s politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valamennyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy „keresztes hadjáratra” uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik, s nyíltan „az új háborúra való készülődésre” szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett „szovjet veszélyről”, amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A kispolgárokat „orosz tankoszlopokkal” rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a varsói szerződés többi országai hatalmas mennyiségben fegyvert halmoznak Jel, ”Nyugat-Eu- rópa elleni háborút” készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbség a varsói szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-kevésbé azonos (a két fél profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (legalább a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő egyenlő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak meg az erőviszonyok, de csökkenjenek a felek katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Ügy tűnik, mi sem lehet logikusabb és igazságosabb ennél. Mégis: a NATO-országok állhatatosan arra törekednek, hogy a csökkentés ne egyenlő mértékben következzék be, hogy az erőviszonyok javukra és a szocialista országok hátrányára változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyalópartnereink láthatólag maguk is megértik ezt. így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat, melyeken akadályozzák a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak, nem növelik a fegyveres erők létszámát. A Nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. A NATO tovább növeli KÖzép- Európában állomásozó katonai erőinek létszámát és ütőerejét. Ki van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és a hatalmak katonai költségvetésének általános, egyeztetett csökkenésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971—1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk még néhány beszédes tényre. Éppen a Szovjetunió fontos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű megállapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, általánosan tiltsák be a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris ködfegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek). Ezek a javaslatok világszerte széles körű helyesléssel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is beszélve Kínáról) eddig sajnos nem sok akaratot látunk ezek megvalósítására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új. az eddiginél pusztítóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a „Trident” rakétával felszerelt tengeralattjáró és a B—1-es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elutasította javaslatainkat és hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. A Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állaA szovjet delegáció európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján. Leonyid Brezsnyev mellett: Borisz Ponomarjov. (Népújság teleíotó — ZB—MTI—KS) podjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris fegyvereket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. A Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyverkísérletek általánost és teljes betiltásáról, Ez a javaslat széles körű támogatásra talált az ENSZ- ben. Más atomhatalmale azonban nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni a) vonatkozó megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a javaslataink továbbra is érvényesek — mondotta Brezsnyev és aláhúzta. hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérdésnek a helyes megválaszolásához. hogy valójában ki törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezésére és ki az aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin, a szovjet államnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva, hangsúlyozta: „aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére és a burzsoázia tálcán hozza nekünk, az egészen naiv em^ bér..V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önöket, elvtársak. hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcokban. Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet- amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű jelentősége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló, új megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett és tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb. hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megrekedésére. vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szelleméhez és betűjéhez. lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia résztvevőit a hadgyakorlatokról. amelyeket a határövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszédos országok megfigyelőit. A szocialista országok — mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az északatlanti és a varsói szerződés szervezetének egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésére. Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat. hogy (Folytatás a, 2. oldalon^
