Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

Üj könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelentette A. Sz. Kan: A skandináv országok történe­te című, képekkel is illuszt­rált kézikönyvét, amely Dá­nia, Norvégia és Svédország történelmi múltjával, mai életével és problémáival is­mertet meg. Kitűnő riporto­kat tartalmaz — amerikai asszonyok vallomásai alap­ján —, az Ó, ti hillbilly nők... A mű szerzője Ka­thy Kahn. Az Európa Könyvkiadó új­donságai közül említsük meg Philippe Erlanger Richelieu című kétkötetes történelmi regényét, amely a francia történelem különös helyet elfoglaló személyiségének életével, pályájával foglal­kozik, érdekesen, színesen, A Századunk mesterei soro­zatban látott napvilágot Makszim Gorkij Matvej Ko- zsemjakin élete című regé­nye. Burját hősi ének az Irenszej, Czinke Ferenc il­lusztrációival. A Világiroda­lom remekei sorozatban je­lent meg Theodor Fontane két regénye, a híres Tévely­gések — tévedések, valamint a Cécilo; a Modern könyv­tár népszerű sorozatának egyik friss kötete az Ígéret és valóság, Max von der Grünnek a Német Szövetsé­gi Köztársaságban készített interjúival. Az írók világa sorozat új kötete a Hardy világa, Sz. Kiss Csaba tol­lából. A Győzélem könyvtár sorozatában jelent meg Ju- rij Bondarov regénye, az Égő hó. Tizenkét norvég költő verseinek válogatása a Téli levél. Sokadik kiadás­ban látott napilágot Lev Tolsztoj klasszikus, monu­mentális regénye, a kétköte­tes Háború és béke. A Szépirodalmi Könyvki­adó az Olcsó könyvtárban jelentette meg Mikszáth Kál­mán országgyűlési karcola- tainak remek válogatását, A haldokló oroszlán címmel; a válogatás és az utószó Kó­nya Judit értő munkája. Épp ez a címe Somlyó György modern életérzésről tanúsko­dó verseskötetének. Megje­lent F. Rácz Kálmán kisre­gényeinek — Időhúzás, Egy széplélek arcképe, Virrasztás — kötete is. Demény Ottó verseskötetének címe Álom a havon, Kiss Anna kötetéé pedig Kísértenek. József At­tila összes verseinek új ki­adását Szabolcsi Miklós ren­dezte sajtó alá. A humor és szatíra háza A tréfás kedvű lakóiról messze földön hires Gabrovo városában, ahol kétévenként megrendezik a humor és a szatíra fesztiválját, valamint a karikatúrák és a szatirikus kisplasztikák nemzetközi biennáléját, most megalapították a Humor és Szatíra Házát. A gabrovói Humor és Szatíra Házának népszerűségét tanúsítja a tény, hogy különböző országokból már eddig több mint 16 000 kiállítási tárgyat kapott, köztük 5000 eredeti karikatúrát és 1200 kötet irodalmat. A ház szak- könyvtárának megküldte humoros műveit Angliából Alan Corin, az Egyesült Államokból Erskine Caldwell, a Szov­jetunióból Szergej Mihalkov, Leonyid Lenes és még sokan mások. Kotenocskin szovjet filmrendező a „Na, várj csak!’’ című filmsorozat főhősének, a Farkasnak a maszkját, Her- luf Bidstrup karikaturista és Jean Effel pedig karikatúrái­nak teljes kiadását juttatta el a gabrovói intézményhez. A ház termeiben kapott helyet az állandó nemzetközi ka-fikatúrakiállítás és a szatirikus kisplasztika kiállítása is. A több mint 400 szerző 600 munkáját egyesíti a jelszó: „A világ azért maradt fenn, mert tudott nevetni”. A „Fotó­mosoly” című nemzetközi kiállítást pedig az „emberi mo­soly gazdasága” témának szentelték. ö ...■ I 3 • i-H tí 'ö w A felnőttek is szerelnek játszani Nagy-Britanniában szünet nélkül növekszik a társas­játékok iránti érdeklődés. Az immár klasszikusnak nevez­hető scrabblen és monopolyn kívül egyre több olyan tár­sasjáték lát napvilágot, ame­lyet az időszerű események ihlettek, s amelyek logikus gondolkodást és következte­tőképességet igényelnek. Egy pszichológus vélemé­nye szerint a felnőttek játék közben kiélik az agresszivi­tás és a hatalom iránti nosz­talgiájukat. Az új játékok neve is sokatmondó: Konfrontáció, Spekuláció, Diplomácia, és Északi-tenger olaja stb. Tudatom, jól vagyok Szakonyi Károly új kötete Az utóbbi években megérdemelt színpadi sikerekéit arató Szakonyi Károly egyike mai prózairodalmunk leg­jobb novellistáinak. Emlékezetes kötetek igazolják ezt: a Középütt vannak a felhők (1961) és a Férfiak (1964) szép elbeszélései már jelezték, hogy a novella sűrítetten kon­centrált. és egész embersorsokra kitekintő változata Sza­konyi Károly igazi műfaja. S hogy mégsem egyoldalúan csak a drámaian sűrített látásmód jellemzi művészetét, azt a Porcelán baba (1967) líráian emlékező, impresszionista novellái mutatták meggyőzően. A Ködben a tavon, Az ezüsthasú halak, a Túl a városon, a Műúttól balra, az Em­beri üdvözlet; a Halsütő, valamint a Keress a napban és a Porcelán baba a hatvanas évek magyar novellisztikájának legemlékezetesebb alkotásai közé tartoznak. Az idei ünnepi könyvhéten megjelent új novellas köte­tet, a Tudatom, jól vagyok címűt azzal az örömmel és 1- ismeréssel tettük le a kezünkből, hogy a novellaíró Sza .- nyi Károly az előbbiek után is gazdagítani tudta művésze­tét: a kötet legjobb írásai azok a novellák, amelyekben a drámai sűrítést lélektani hitelű líraisággal tudja ötvözni. Ily módon az ábrázolt történetek mögött elsősorban az em­beri magatartásformák sokféleségét, illetve az emberi kap­csolatok erkölcsi, etikai konfliktusait tudja művészi mély­séggel bemutatni. A kötet portrészerű darabjaiban csak villanásnyira tűnnek fel emberi arcok, de ezek is vallanak a magatartás- formák viszonylagosságáról (Milyen az ember?), az életben elfáradt öregember lelki erejéről (Ignácz bácsi), a kapzsi­ság közösségellenes erkölcstelenségéről (Üdülőövezet). Si­kerültebbnek tartjuk azonban azokat a novellákat, amelyek kimunkáltabb élethelyzetben ábrázolnak emberi kapcsola­tokat. Az Idegen a hegyen bolyongó-csavargó vándorát in­dulattal fonja körül az eltorzult bizalmatlanság, a Test­vérpár két öregje pedig — bravúrosan alkalmazott első személyű írói közléssel — betegségben és elesetfcségben tart önvizsgálatot a múltról, gyűlölködésről és az elmulasztott Szeretet szomorúságáról. A Szép nyár tengerparton üdülő házaspárjának, ellentétében sem az egyszeri vita a fontos, hiszen emögött egy kiégett szerelem tragédiája húzódik meg. Sorsok, helyzetek, magányba hulló szomorúságok,, csa­lódások és kapcsolatok utáni vágyak — Szakonyi Károly „erkölcsi novelláinak'’ kulcsát adják a figyelmes és gon­dolkodó olvasó kezébe. Az író legtöbbször tudatosan kerüli a leegyszerűsítés veszélyével járó következtetéseket. Novellái éppen finom „rejtettségükkel”, a kompozíció nyitottságával segítenek továbbgondolni a történetek tanulságait. Ez az eljárás pe­dig már nincs messze a merészebb jelképiségtől vagy a parabolától. A kötetben a fent említettek mellett talán a két legjobb novella hívja fel erre figyelmünket A Két róka állatai nagyon is emberi tartalmakat jelképeznek: az állatkerti jólétet dicsőítő róka gőgös, de buta korlátoltság­gal lenézi az éhezést vállaló rokont, az önálló vadászat és szabadság mámorát átélő látogatóját. A klasszikus állat­mesék jelképiségének örökségét is felmutató novellától már a paraboláig lépünk a J. CH. naplójából című írásban, amely bibliai párhuzammal emeli egyetemesen általános szintre a mindenkori Messiások, a közösségért mindent fel­áldozó példamutatók önemésztő golgotáját Gazdag és szép élményt nyújtanak Szakonyi Károly novellái. A legtöbbet adják, amire a modem irodalom vál­lalkozhat: a valóságot ábrázolják, és az emberi élet fontos konfliktusait felmutatva segítenek gondolkozni az értelmes lét megteremtésében (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976). E. NAGY SÁNDOR 1^A/WVVVWVVVVVVVVWVVV^VVWVVVVS/WSAAAAA/NAA/WVVSAAA/VWVWW^WVWAMM/WWWAW/MWWAWAWWVWVW/VWWMWWW^^WWWWWWVVWWAVWWVVVVVVVVVWVVVVWVW/WVV WNAAAAA* A történetet ma este hallottam Pétertől, egy kis fürgelábú mopszli tulajdonosától, aki csak nem régen tűnt fel a kutyakorzón dédelgetett kedvencével. Ügy adom tovább, ahogyan tőle hallottam. Péter a vízügyi hivatalban dol­gozik. A szemközti asztalnál évek óta ült egy Tamai nevű osztály- vezető, aki most ment nyugdíjba. Péíerék kertes házába már több mint egy esztendeje beköszöntött a szomorúság: külföldre szökött fiuk és magával vitte a szomszéd szü­lők elkényeztetett, körülrajongott, széltől is óvott kislányát, a tizen­kilenc esztendős Évát. Hogy gyer­mektelen maradt a ház, kibírha- tatlanná keseredett szájukon kert­jük minden gyümölcse. Bánkiné megtörtén, könnyezve járt fei-alá a salakos utakon, nem találta helyét. Az orvosok lakásváltoztatást aján­lottak, hogy ne kelljen az asszony­nak mindig szembenézni emlékei­vel. . Ezért kapva kapták az alkalmon, mikor az öreg Tárnái közvetlenül nyugdíjaztatása előtt kijelentette, hogy szeretne valahová a hegyre költözni, abból a kis műemlékház­ból, ahol fél életét eltöltötte. Ha­mar nyélbeütötték a lakáscserét, és néhány héttel ezelőtt megtörtént a költözés is. Az öreg Tamainak volt kutyája, kettő is. Éppúgy szerette, mint Pé­ter a maga mopszliját Tamaiék tíz éve hozták magukkal Bodrit, az öreg falusi komondort Sátoralja­újhelyről. Néhány évvel ezelőtt a nyolcéves, öregedő kutya meglepe­tésszerűen szült még egy fiút: já­tékos kis korcsot, akit elneveztek Pajtinak. Hamarosan a Tárnái csa­lád kedvence lett. az öregek épp­Geszteíyi Nagy Zoltán: Kutya egy história úgy szerették, mint asszonylányuk és annak náluk lakó férje. Az öreg Bodri sejtette, hogy gaz­dájának nincsen már kedvére. Míg közkedveltségének örvendő gyer­meke fent kucorgott a bútonszállító kocsin, plédekbe burkolva, ő tom­posán cammogott kopott bundájá­val Tamai után az úton. Sötét sze­mekkel nézett fel a kedves villák­ra. Vakkantásai és játékos ugrán- dozásai mind ottmaradtak a kis ház udvarán a tűnő ifjúsággal együtt. Nem is emlékezett már rá, mikor mondott neki valaki egy kedves szót, neki csak rúgás járt. Sorsába beletörődött: egy öreg ku­tyát, aki ugatni is fáradt, ki simo­gasson már? — Ezzel az öreg kutyával már csak gond van, semmi öröm — mondta Tárnád az első ebéd után. — Elpusztítom a háztól. r ondolatát gyorsan tett kö- u vette. Lelőni, vagy megmér­gezni nem volt szíve az öreg álla­tot; utolsó évtizedeinek hűséges társát. A család néma megdöbbe­néssel figyelte, hogy taxit rendel és beszólítja maga mellé az ülésre Bodrit is. Pajti nagyokat ugatott az új játékra, gazdája azonban elhesse­gette. A család nem mert szólni. Ismerték Tárnái erőszakos termé­szetét. De azért sajnálkozással néz­tek a távolodó taxi után. Tárnái kihajtatott tizenhat kilo­méterre. Ott a bolgárkertek mellett kinyitotta az ajtót, nagy lélegzetet vett, és kidobta az autóból a vén ebet. Aztán dühösen rákiáltott a sofőrre: — Gyerünk vissza, ami­lyen gyorsan csak tudunk! Kora délután hazaértek. Estére megérkezett Bodri is és a küszöb­re roskadt, kimerültén. Pajti vidá­man ugrándozta körül. A két ku­tya, anya és fia, nagyon szerették egymást. Annál jobban dühöngött az öreg Tamai. Másnap bement a hivatal­ba Péter meglepődve hallotta, hogy érdeklődik, merre van a sin- tértelep. (Addig nem nyugodott, amíg meg nem mondták neki a pontos címet.) Sietett haza és kara délután megint taxiba ült. Berán- cigálta a rosszat sejtő Bodrit is, aztán kiutazott vele közvetlenül a kutyák siralomházába. Nem vitte be, ellenben pont a kapu előtt le­tette a kocsiból. Még egy nehéz vaskoloncot is akasztott a nyaká­ba, hogy nehezebben tudjon mene­külni, ha elfogják. A kutya haboz­va nézett utána, amikor elszágul­dott mellőle az autóval. Sem aznap, sem másnap nem látták Bodrit. Tárnái megnyugo­dott. Kövér falatokat dobált Paj­tinak „Te vagy az én igazi kis­kutyám” —, vakargatta a füle- tövét. jj armadnapra azonban tépett bundával, vérfoltos fülekkel mégis megérkezett Bodri, másod­szor is megtalálva az új helyet. Tárnái most már úgy érezte, joga van a dühöngésre. Kizárta az utcá­ra és a családnak szigorúan meg­tiltotta, hogy enni adjanak neki. „Majd csak elszokik tőlünk, ha látja, hogy itt már nincs szükség rá.” Ez így ment két hétig. Akkor már az egész környék a kutyáról beszélt. Nem tudni, adott-e valaki a szomszédok közül ennivalót. Tény az, hogy nyíltan nem merték, fél­tek a tekintélyes új szomszédtól. De az öreg kutya nem is kért sem­mit. Csak ült a szemközti gyalog­járón és nézte: fátyolos szemekkel, értetlenül szimatolva az új, isme­retlen házat. Néha félretartotta a fejét, ferdén, mint fiatal korában. A kutyák ezt olyankor csinálják, ha gondolkoznak és nagyon meg szeretnének érteni valamit. Néha odament a kerítéshez és egész tes­tével hozzásimult. Pajti ilyenkor játékosan odafutott a kerítés belső oldalához és rávakkantott. Olykor az orrukat is összedugták. Megtör­tént, hogy vadul kaparták a földet a kerítés tövében. Az éhezés har­madik napjának reggelén mind a kettő eltűnt. Tamai aznap véletle­nül bent járt volt hivatalában va­lami papírért. Itt tudta meg Péter­től, hogy a két kutya lement a régi házba. Már hajnalban jelentkeztek Bánkinénál, szerényen, fejüket le­sütve, illedelmes farklibbentésekkel jelezve, hogy ők továbbra is itt óhajtanak kutyák lenni. Péter könnyekig meghatódott, mert mint régi kutyatulajdonos, megértette a négylábúakat. De azért habozott ö sem akart ha­ragba lenni a mérges, szurkálódó természetű Tamaival. Y iszont meglepő dolog történt. T A nagy nyüszítésre — a mopszli sem tűrte csendben az ide­genek betolakodását — kirohant a házból Péter felesége és kipirulva, csillogó szemekkel vetette magát térdre a kutyák előtt: — Hát visszajöttetek? Ugye, mégiscsak édes a régi otthon? — és sírva-nevetve csókolgatta őket.] A négylábú vándorok — ez az a] pont, ahol a kutyák minden becsű- < lést megérdemelnek — megdöb­bentő szelídséggel fogadták az ideg-] rohamot. Péter sem tudott szóhoz? jutni, fojtogatta a torkát valami:? másfél éve nem látta mosolyogni a? feleségét. Csiettintett néhányat, je-] lezve a vendégeknek, hogy otthon? vannak. Bodri és Pajti őrjöngő? kánkánban táncolta körül az ud-í vart, melynek minden szögletét jól | ismerték. Birtokukba vették az is­merős bokrokat. Még az eleinte] morgó mopszlit is jobb belátásra > bírták. Élénk vakkantásokkal ma-| gyarázták meg neki, hogy jó ez a] fordulat: most már a környék la­kói is szájról szájra adták a törté­netet kiszínezve, kibővítve, nem] olyan egyszerűen, mint ahogyan] én itt elmeséltem. Még volt egy fejlemény, amely-í ről meg kell emlékezni. A csökö-S nyös Tárnái lelátogatott volt kol-í légájához, hogy visszakövetelje tu-> lajdonát. Nem lehetett tudni, hogy] a dühtől, vagy a szégyentől volt? vörösre főtt az arca, amikor be-] kopogtatott egykori lakásába. Ki-? jelentette, hogy hajlandó vissza-] fogadni a vén nyugdíjas kutyát is. Elvégre sorstársai?.. — Hamarabb kellett volna meg-] gondolni — mondta Péter. — De] én nem bánom: ha követnek téged? odaadom mind a kettőt. Hívd ma-5 gaddal őket. Tamai meg sem próbálta. Mi-. 1 kor búsan kiballagott, a ré-< gi kapualj alatt a három kutya! már együtt ugatta meg. Azt mesé-! lik, hogy ez több mint kutyapéldá-! zat A régi házba valóban beköltö- ! zött az új remény: Bánkiné abba­hagyta a sírdogálást és élénk, eré-< lyes levelezésbe kezdett gyermekei-" vei. (WVVWVWVWAAVtAA/WWVVNAAAAVVAAA/WWAAAAiWAMAAAAVAVyMWAWVVVVAAVWAW AVWSAAAWJ AAAAAAAAAA>VVVWV\VV^ (MTI fotó—Bara István felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents