Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
t A „szerény napirend” Higgyék el, néha egy napirend sorsa is lehet izgalmas, kalandos, de legalábbis mindenképpen odafigyelésre késztető. Régen el akartam már mondani, pontosabban, le akartam már írni egyszer — közismert titkot elárulván ezzel —, hogyan is születik egy napirend, mondjuk a megyei tanács ülésére. A megyei tanács ülése korrekt testület, általában zavar- és viharmentesen szavazzák meg a megyei honatyák az eléjük kerülő napirendet, a javaslatoknak megfelelően. Ritka az olyan „rendbontás”, hogy fontosabb napirendhez valaki váratlanul szóljon hozzá, például ne a tanácstagi csoportja megbízásából. Legutóbb Lőcsei Ferenc tette ezt, az erdőtelki termelőszövetkezet elnöke. De, mondom, ritka az ilyesmi és a gyanútlan becsöppenő vendég egy szépen pergő, jól megszervezett és főleg a beterjesztett indítványokkal általában egyetértő tanácsülés résztvevője lehetne. Előre mindent kiokumlálnak, ezek meg itt mindent megszavaznak a demokrácia nagyobb örömére...? Nos, kövessük csak nyomon egy tanácsülés! napirend sorsát, míg a megyei honatyák feltartják ama szavazó jobbjukat, az egyetértésük jeléül. Nevezzük csak a dolgok könnyebbsége miatt „szerény napirendinek azt a majdan megszavazni, vagy elvetni valót — mert az utóbbira is volt ám példa —, amiről szólni és írni akarok, és ami most még nem is létezik. De megszületik majd, imigyen! Először is meg kell szervezni egy szakbizottságot, amely megvizsgálja, hogy a „szerény napirend” témája egyáltalán szükséges, és ha igen, méltó-e arra, hogy a megye vezető testületé elé kerüljön. A döntés vitában születik meg és a legkevésbé sem udvarias vitában. A döntés pedig: igen. A szakbizottság ekkor megyei felméréshez kezd, intézményeket jár, helyi tanácsokat látogat, jelentéseket böngész, jelentéseket kér, széltében-hosszá- ban, helyesebben szélességében és mélységében vizsgálja meg a „szerény napirend”-et, amely ekkor még csak egy halom jegyzőkönyv, feljegyzés, rengeteg futkosás, elfecsérelt óra és megizzadt nap — semmi több. Egy hónap, kettő, vagy éppen fél év és végre összeáll a jelentés anyaga, neki lehet ülni, hogy a száznyi (!) véleményt, javaslatot, ellenjavaslatot, álláspontot és a pontosan ellenkező álláspontot összegezve, azt kiszűrve, a jelentés készítői áldott és áldatlan vitákban elkészítsék a maguk végleges álláspontját. Amely lehet álláspont, de hogy végleges...?! Ezt a jelentést megvitatja a megyei tanács megfelelő állandó bizottságának erre megfelelő albizottsága. Megvitatja, méghozzá nem tanácstagszakértők bevonásával is, és az esetek nem kis részében visszaadja a „szerény napirend” előkészítőinek, hogy itt... ott... meg amott, a vitákban elhangzottak alapján dolgozzák csak át. Amit azok fogcsikorgatva, káromkodva, egyetértve, meg nem értve egyet, egymást okolva, újbóli viták árán átdolgoznak és jóváhagyásra ismét az albizottság elé terjesztenek. Hurrá! Az albizottság elfogadta. Némi kis vitával. A „szerény napirendből” tanáesülési napirend lett. Dehogyis lett. Odább van az még. Mert most jön a főbizottság. A tanács arra illetékes és három, vagy éppen négy albizottságot egyesítő állandó bizottsága, amely a napirend fontosságára való tekintettel, újabb — de ismét más! — szakemberek bevonásával, az állandó bizottságban dolgozó tanácstagok széles körű vitája alapján állást foglal a napirend tárgyában. Visszaadja az albizottságnak. Nem adja vissza, elfogadja, de javasolja, hogy dolgozzák még át itt... meg ott..., sőt amott is egy kissé, mert elvileg és gyakorlatilag... A tisztelt állandó bizottság tagjai közben össze- és hajba kapnak a „szerény napirend” tárgyában, kifejtik véleményüket és meg kell őszintén mondani, hogy néha homlokegyenest ellenkezőek ezek a vélemények. A jegyzőkönyvet vezető gyorsírónő néha nem győzi kapkodni emiatt a fejét, meg a ceruzáját, de egyszer csak mindennek vége szakad, és a „szerény napirend” megkapja a zöld utat: mehet! Napirend lesz belőle, jelzők nélkül. Hurrá! Az állandó bizottság elfogadta, most már a tanácsülésen van a sor. Dehogyis van még rajta a sor, odább van az még. A „szerény napirend” — bizony még mindig jelzővel —, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé kerül, ahol a tanácstagokon kívül állandó meghívottként szakemberek ülnek — ismét mások! —, s ahol országos szintű vezetők is megjelennek, meghívottként ugyan, de a teljes jogú véleménynyilvánítás lehetőségével, — sőt: jogával. E sorok írójának megadatott, hogy részt vehessen ezeken a végrehajtó bizottsági üléseken, és így tanúsíthatja, hogy „került vissza” már innen „szerény napirend” a szakbizottságokhoz, újbóli átdolgozás és vizsgálat végett. Egy azonban törvényszerűnek mondható: nem volt még olyan jelentés a végrehajtó bizottság előtt, amelyhez — éppen az itteni vita alapján — ne kellett volna az előterjesztőnek szóbeli kiegészítést tennie a megyei testület előtt. És egy fórumot még ki is hagytam: szándékosan, tudatosan. Mert ez talán egyike a legfontosabbaknak. És ez a tanácstagok járási, vagy városi csoportja, amely a már kész jelentést vitatja meg újra és foglal benne állást. Ezért aztán, amikor a tanácsülésen feláll a tanácstagi csoport megbízottja és a napirendet elfogadásra ajánlja, — okkal-joggal teszi, sokuk nevében szól! Hát igen: előbb mindent kiokumlálnak, aztán itt mindent megszavaznak a demokrácia igaz örömére! |^VSW\AAAAM/VA/WSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA<VVWVWVVWWWvW<AAí WWWNA' Meleg június, sok szeles nap és hideg esők után. A diófa ága dúsan lehajlik, légyüldöző híves árnyékában búzakalász és pipacsszirom. összeér, egybehajlik a diófa ága a felszökő búzával, hogy az ígérkező termés boltíves szimbólumaként szolgáljon. Virágok sokszínű pompája. fűszeres illatok mindenfelé. Ilyenkor, júniusban már termésszaguk van az illatoknak. Az akácillatban már benne van a jövő téli méz aromája, a hárs- illatban a forró teák szétömlő íze, a lekaszált fű fűszere már másnap felpárázik a csupor tejből, s a búza tejzsenge. lágy leheletébe már beleérezni a sütőkemencék cipószagát. Szomjazó. Kis tisztás Szarvaskő szélében, forrással. Az erdős domb alján, a bokor árnyékában három süldőleány. Kirándulóknak hinné őket bárki. Pedig nem kirándulók. Vizsgázók. Érettségi tételeket tanulnak az árnyékban. Nagyon elfoglaltak, nem csoda, hogy" észre sem vesznek minket, amint vizet merítünk a tardosi kőből rakott parányi forrásházból. Ide érezni a hőségben pácolódó vasúti talpfák kátrányszagát. Az én időmben, amikor a parkett még a lakásokban is igen ritka volt, ilyen kátrány- és petróleumszagos volt a vizsgalázas tantermek padlója. Ez is június. ez a kátrányszag is termésillatú. ★ Június — vizsgaidőszak. Kinn a határban a kenyér- nekvaló kalászosok begyűjtése kezdődik. Az iskolákban pedig a szellemi termés betakarítása tart. Vizsgáznak a fiatalok, akiknek nincs más gondjuk, csak a tanulás. És vizsgáznak az idősebbek, a felnőttek, akik a mindennapi munka, a család és temérdek más gond mellé vállalták és vállalják a tanulást. Amit a különböző szótárak. lexikonok a vizsga, s még inkább a vizsgaidőszak címszóról feljegyeznek, jócskán kiegészítésre szorul. A vizsgaidőszak jellemzői között például feltétlenül meg kell említenünk a következőket: — karikás szemek; — emelkedő kávékoefficiens, azaz kávéfejadag; — égig érő villanyszámla; — tömény betűundor; — felzáklatott, s félig őrületbe kergetett közelebbi hozzátartozók. Helyénvaló tehát a kérdés, hogy o felnőttek, akiknek temérdek gondjuk van: miért vállalják a szorongató izgalmat, a vizsgadrukkot, lámpalázat...? ★ Bélapátfalva. A Bélkő hajdan a csillagoknak áldozó palócok pogányoltára volt. Palaky Dezső riportja: Virágok, vizsgák — június Fehér sziklaormának festői magasán a széltől zúgatott szent fák lombja alatt ki tudja hányszor parázsolha- tott messzire jelző füstoszlopával az áldozati máglya. Most a leberetvált gerinc látható messziről. Nagy ütemben lejtik. robbantják a hegycsúcs mészkőzetét, amit értékes nyersanyagként dolgoznak fel másznék és cementnek a pogány ősök maradékai. Rettentő füst- és porfelhőt okád az öreg gyár, közvetlen szomszédságában pedig már épül az új cementgyártó óriás. Berecz Károly egy a sok közül, akik az öreg gyárban dolgoznak, egy a tanuló munkások közül. Nőtlen. 33 éves. rokonszenves fiatalember. Mestersége szerint nehéz fizikai munkát végez naponta: a gyár épületlakatosa. A gyárhoz kihelyezett építő- anyagipari szakközépiskola elsőéves hallgatója. A beszélgetéshez munkájából szólították el. dolgozott, pedig délután kémiából és matematikából kellett vizsgáznia. — Hetente háromszor, délután fél 4-től este 8 óráig a tanulásé volt az idő — magyarázta. — A műszaki témák előadói a gyári mérnökök. a humán tárgyakat pedig az itteni általános iskola tanárai oktatják. Ha az iskolát elvégzem, égető és cementmolnár szakmát szerezhetek, hat hónap után pedig technikusi vizsgára mehetek. Persze, addig nagyon sok vizsgát kell tenni. Július elsején például még négy tárgyból kell vizsgázni. — Miért vállalta a tanulás plusz terhét? — Az ember igazi, elsődleges értékmérője a munka. Én, amióta szakmát szereztem, nehéz fizikai munkát végzek. Nem akarok a munkáról leszokni,. de az erő mellett szeretnék az eszemmel is többet nyújtani. És nemcsak a munkában, hanem azon kívül is hasznos, hasznosabb ember lenni! ★ Egercsehi. A földmélyi bányavágatokban. frontokon serény munka folyik, mindebből „napszinten” annyit lát a szemlélő, hogy az aknatorony acélkorongja szüntelenül forog és megállás nélkül mozog a „végtelen” kö- telű sodronypálya, amely a mónosbéli szénosztályozóig utaztatja a mélyből kiemelt, szénnel teli csilléket. Akár a csillék menete a levegőben, olyan végeláthatatlannak tűnik a neveknek az a folyama, amit Nagy Hinó Pál, régi bányászbarátom citál a tanulók lajstromáról a szakszervezeti irodán. S egy névnél — Telek József — hirtelen bevág az emlékezet gyorsféke. A név több, mint ismerős. Nagyon rég riportot írtam innét két nemzedékről. apáról és fiúról — Telek Józsefről és ifjú Telek Józsefről. Az apa régóta nem él. sok éve halott, a név hát csakis a fiút fedheti, aki az idő táján 19 éves * volt, s nemcsak korban, de szakmában is ifjú volt — vájár. Sok telefon és várakozás után nyílik az ajtó. Belép. Megismer megismerem. — Mesélj, fiú ... — Tizenhat éve volt az a riport, én most 35 éves vagyok. Két fiam van, a nagyobb bevégezte a nyolcadikat. a kisebbik az őszön majd ötödikbe megy. Vájár- kodtam ez év márciusáig, akkor KISZ-titkárnak választottak meg ... 1972 őszén nekivágtam a tanulásnak, s a napokban végzek a tatabányai bányaipari technikumban, mint aknász ... Nagyon nehéz volt a négy év. Előbb elővájáson dolgoztam, később átkerültem a nagytelepi frontra, az V-ös harántra. Három műszakban dolgozni, és tanulni is. amikor ott a család gondja-baja! Foglalkozásokra, konzultációkra nem is tudtam járni, csak vizsgázni utaztam Tatabányára. Közben tavaly, ■ éppen a vizsga napján, megműtötték a hátgerincemre, mert megbénult a jobb lábam. Három hónapot feküdtem kórházban és még hosz- szú időt marődickodtana itthon. de az utóvizsgákra leutaztam. Sikerült. Sikerült, mert nemcsak a könyvekre hagyatkoztam, de sokat segítettek felkészülésemben a mérnökök. És az érettségitől sem félek... — Mi a terved, ha most aknász leszel? — Hogy KISZ-titkárnak választottak, most sem szaladtam és szakadtam el a munkától. Politikai teendőim mellett rendszeresen ellenőrzőm a mozdony-szállí- tópályát és az északi nagytelep . víztelenítését. Csaknem húsz éve élek és dolgozom Egcrcsehiben. Itt dolgozott és halt meg az édesapám. Amíg élek, nekem is a munka adja a kenyeret... Felsőtárkány. Körös-körül erdő. erdős magaslatok. Idelátni a szomszédos Bervavölgy, a Finomszerei vénygyár dombok fölé könyöklő piros téglás kéményét. Kakukk Jánosné. a fiatal. 31 éves Piroska asszony nem sokat tekintget mostanában a gyár kéménye felé. Nem is volt erre ideje. Lefoglalta a család, az érettségi gondja. S ha túl van az érettségin, lefoglalja a még nagyobb gond — az embervárás gondja. — Miért vállalta négy éven át a tanulás terhét? — Azért, mert éreztem, hogy szükség Vanarra. amit tanulok és amit ezáltal majd tudok. Mindig azt láttam, tapasztaltam. hogy akik tanult emberek, azok könnyebben végzik munkájukat, tudnak segíteni másoknak is. Én lánykorom óta, 15 éve dolgoy zom a Finomszerelvénygyár 17-es üzemében. Meós vagyok a szereidében, s azoknak az alkatrészeknek az átvétele, minősítése jelentette és jelenti a munkámat, amelyek a svéd Mecman- cég berendezéseihez szükségesek. Érettségi után se pályázom más helyre, ott kívánok dolgozni továbbra is régi, kedves és megszokott munkatársaim között. — A dolgozók egri gimnáziumának és közgazdasági technikumának volt diákja. Színjeles diákja. Nehéz volt? — Nehéz volt együtt a gyári és a házi munka. Néha úgy éreztem, hogy nem 24, hanem 48 órából kellene állnia egy napnak. Igaz. az iskola hetente egy délután idejének a lekötését jelentette. de ha az ember tisztességesen és rendszeresen készült. akkor ehhez még legalább három délutánt számíthatok. — Három hónap múlva új jövevénnyel szaporodik a Kakukk család. Kislányuk 13 éves. Fiút várnak? — Még gondolatban sem válogatunk; Egy a kívánságunk: egészséges gyermek szülessék másodiknak is. akit tisztességgel felnevelhetünk, hogy akárcsak mi, becsülettel dolgozzék és éljen... Tanuló munkásokat kere tem, akik vizsgára készülne s e napokban vizsgadrukl ban éltek, élnek. Dolgo; emberekkel találkoztál akik az ember elsődleges é tékmérőjének a munkát tar ják. Nem a munkájukt akarnak szabadulni, hanem gondjaiktól. Mások is tanú itatnak példájukon. TöDDi törekvést tanulhatnak a pé dájukon, s akaratot sorsú formálásához. 90 Uvegestánc (MTI fotó — Benkö Imre felvétele)
