Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

A stop próbája M int ismeretes: az idén * 1 életbe lépett létszám­stop a legkisebb kiskaput is bezárta az adminisztratív és az alkalmazotti létszám to­vábbi növelése előtt. Az iro­dákban csodálkozással, az üzemekben viszont maximá­lis egyetértéssel fogadták a szigorú rendeletet. „Éppen ideje volt, hiszen annyian ül­nek már az irodákban, hogy lassan a fogasra is íróasztal kerül” — summázták őszin­tén véleményüket a nem iro­disták. ' Szó, ami szó: ha a fogason még nincs is íróasztal, de a legtöbb irodában valóban többen ülnek a szükségesnél. És mondjuk ki őszintén: ezt nemcsak az arra illetékes or­szágos megyei vezetők néz­ték rossz szemmel, hanem maguk a munkások is. S mi­vel az alkalmazotti állomány növekedése évről évre meg­haladta a munkások számá­nak gyarapodását, ezért va­lamifajta álljt mindenképpen ki kellett mondani. Emlék­szünk rá. hogy korábban is próbálkoztak, radikális intéz­kedésnek azonban csak az idei stop bizonyult. Még ak­kor is, ha az irodák elől „el­zártak” többségéből még nem lett munkás, de már azt is eredménynek könyvelhetjük el, hogy a stop hatására érezhetően megnőtt az ér­deklődés — elsősorban az ál­talános iskolákban és a gim­náziumokban — a különbö­ző szakmák iránt. 1 Bár tegyük azért hozzá, hogy a stopra azok „fáztak rá” elsősorban, ahol eddig is betartották a ..játékszabályo­kat”, vagyis ahol egyetlen gépírónőből, könyvelőből, számlázóból, ügyintézőből sem alkalmaztak többet, mint amennyit a munka tényle­gesen megkívánt. Ahol vi­szont „eleresztették” g lét- srS2;ámot. ott most bőségesen ' van miből válogatni, pótolni ^á“ hiányzókat Szerencsére mindezt látják a stop „szerzői” is, hiszen, mint a most véget ért ország- gyűlésen a munkaügyi mi­niszter is hangsúlyozta: „a létszámfelvételi zárlat pozi- ' tív hatása mellett kedvezőt­leneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkal­mazkodik az élet állandó változásaihoz, a realitások­hoz”. Erre annál is inkább szük­ség lesz. mert a stop megál­lította ugyan az irodákba való áramlást, de a többi in­tézkedésekkel együtt sem si­került kellően mozgósítani az üzemeket, a vállalatokat az ésszerűbb múnkaerő-gaz- dálkodásra, a meglevő tar­talékok kiaknázására. Mint a közelmúltban lapunkban is szóvá tettük: középtávú ter­veinkben megyénk üzemei­nek, szövetkezeteinek többsé­ge is újabb munkaerővel szá­mol — közöttük adminisztra­tívokkal, alkalmazottakkal — holott nekik kellene a leg­jobban tudniuk, hogy szabad munkaerő lényegében már nincs a megyében. A nagy „ínséget” mi sem bizonyítja jobban, hogy például a sely- pi medence ma még szabad munkaerő-kapacitása egye­dül. a Qualitálnak* is kevés lenne. Hasonlóan elérhetetle­nül magasra tette a mércét a KAEV gyöngyösi gyára és munkaerőhiánnyal küzd már a fémművek füzesabonyi gyára is. pedig öt-hat évvel ezelőtt még bőséggel volt szabad munkáskéz a- terüle­ten. Mint minden újat, úgy a stopot is sokan bírálják. Te­szik ezt azok a pályakezdő fiatalok is. akik az idén vé­geztek a közgazdasági szak- középiskolákban és a gyors­gépírókat képző intézmé­nyekben. Bár a miniszter vé­leménye szerint ügyük meg­oldottnak tekinthető — elhe­lyezkedésükről kormányunk külön is intézkedett — hely­zetük azonban mégsem telje­sen úgy alakul, ahogyan a iskolázáskor ígérték nekik. Heves megyében például 180 végzős szakközépiskolásból ; csak 60, a 150 gyors-és gépíró- . ból pedig csak húszán dol­gozhatnak majd a szakmá­jukban. Azt ők is tudják: munka nélkül nem marad­nak. hiszen várja őket a pos­ta. á kereskedelem, az egész­ségügy, vagy akár más szak­mát is tanulhatnak. Igen ám, csak nekik már van egy szakmájuk. így érthető, hogy azt szeretnék csinálni, amit tanultak, amihez értenek. Kü­lönösen. ha még azt is figye­lembe vesszük, hogy a mai ügyintézés, ügykezelés, admi­nisztrálás korántsem csak azért ilyen nehézkes, bonyo­lult. mert sok az ügy, mert nagy a bürokrácia. Hanem azért is, mert ők is tudják, hogy százával dolgoznak olyan „szakemberek” a kü­lönböző munkahelyeken, akik „felsikoltanak”. ha megtalál­ják az írógépen az a betűt, vagy kapásból ki tudnak töl­teni egy egyszerű számlát. Egy-egy részfeladatot ugyan már betanultak, de önálló munkára ma sem képesek. Ettől függetlenül is bérelt helyük van, nekik nem kel] pályát választaniuk, mint a most végzős szakemberek egy részének. A sok túlóra, csúsztatás miatt „morgolódnak” már néhány üzem osztályán is, mert ahonnan öten-hatan is szülési szabadságra mentek, ott bizony igencsak hajtani kell. Mert a bürokrácia alig változott, a jelentéseket ugyanúgy kérik, mint ezelőtt, az ügyvitel gépesítése viszont igen lassan halad az üzemek, a szövetkezetek többségében. Mindezekkel együtt is: ho­gyan vizsgázott eddig a stop ? összességében jól. Megállí­totta a státuszok gyártását, ráirányította a figyelmet az ügyviteli munka üresjáratai­ra. az értelmetlen aktagyár­tásra. n e szült ellentmondáso- kát, feszültségeket is. Lényegében mégis hatékony féknek bizonyult az ésszerűt­len munkaerő-gazdálkodás-, ban. S mivel szentnek és vál- toztathatatlannak sem tartja: senki — bevezetése óta is módosítottak rajta — ezért negatív hatásainak megszün­tetésére is bizonyára találnak majd megoldást. Ahogyan a miniszter szavaiból kiderült: már keresik is. Koős József Rövidesen befejeződik az egyik jelentős oktatástechnikai bázis, a Számítástechnikai Oktató Központ építése a budapesti Etele téren. Jelenleg a belső szakipari munkáknál tar­tanak. Az új intézet az ENSZ támogatásával épül és a több mint 200 millió forintos beru­házást előreláthatólag 1976. augusztusában adják át. (MTI Fotó — Soós Lajos) Három község közös gondja Kilábalni a bajokból Amiben nagyon bíztak .az emberek — az az első idő­szakban nem vált valóra. A szihalmi. a mezőszemerei és az egerfarmosi termelőszö­vetkezet egyesülése folytán létrejött 4800 hektáras nagy- gazdaság, a Rimamente, az egyesülést követő első évben, 1975-ben bizony nem hozta azokat az eredményeket, amelyeket elvártak tőle. Hogy miért? Erre . nem könnyű válaszolni, hiszen bi­zonyára nem csupán egyet­len tényezőre vezethető visz- sza a gyenge gazdálkodás. Mégis a legtöbb bajt, gondot — aminek folytán aztán egy­re tornyosultak a problémák — a közös gazdaság szerve­zeti felépítése okozta. Külön-külön Aki nem jártas az üzem- szervezésben. annak talán furcsa, de mégis tény, hogy a bajok alapve­tő forrása a kerületi rendszer volt. Az egyesülés után ugyanis a szövetkezet­ben három kerületet hoztak létre, s a kerületek meg­egyeztek a korábbi három — akkor még külön műkö­dő — gazdasággal. Hiába volt tehát az egyesülés, gya­korlatilag nem túl sok vál­tozott azon túlmenően, hogy a legfelsőbb vezetés „egy Vállalataink és a szociálpolitikai tervezés SOKAN ÁLLÍTJÁK — és nem minden alap nélkül —, hogy a szocializmusban lé­nyegét tekintve minden ter­vezés „szociális tervezés”, hiszen célja és centruma a dolgozó ember. Mégis fel kell figyelnünk tervezé­sünknek arra az ágára, amely a 70-es években terjedt el a szocialista országokban­Ez a tervezési ág annyira új, hogy egységes elnevezése sem alakult még ki. Nevezik „szociális tervezésnek” (fő­ként a Szovjetunióban) lé­nyegében ennek magyar for­dítása —, de sok szempont­ból más tartalommal —, a „társadalmi tervezés” elne­vezés, ugyanakkor vállalata­ink leginkább „szociálpoliti­kai tervezés” néven ismerik és alkalmazzák. Ha nagyon röviden foglal­juk össze tartalmát, azt kell mondanunk: a gazdasági te­vékenység társádalmi vetü- letének, hatásainak tervezé­sét jelenti. Az egyes elneve­zések különbségei éppen ab­ban rejlenek, hogy a terv a társadalmi viszonyok mi­lyen tág körét öleli fel (nép- gazdasági. ágazati, területi, üzemi, vállalati). A vállalati szociálpolitika tervezése a dolgozókról tör­ténő gondoskodást, a közös­ség emberi viszonyainak a fejlesztését szolgáló célokat és eszközrendszert öleli fel. Ennek érdekében a szociális terv már ma is betölt bizo­nyos „integratív” funkciót, azaz összegez és egyesít egy sor tervet és tevékenységet, amelyek a vállalat gazdasági tevékenységére épülve, azzal összefüggésben, a szociális fejlesztésre vonatkoznak. MELYEK TARTOZNAK ide konkrétan: amelyek a nők helyzetének javítására, az ifjúsági törvény végrehaj­tására, a munkások helyzeté­nek javítására, a közműve­lődés vállalati feladataira vonatkozna^:; amelyek a munkaerő-, valamint a bér- és jövedelemgazdálkodás szo­ciálpolitikai vonatkozásait, különösképpen az alacsony alapbérek emelésének mér­tékét, a gazdasági hatékony­ságból eredő munkaerő-át­csoportosítások szociális fel­tételeit tartalmazzák; a szak­mai képzés — továbbképzés programja. A ’ munkavédelemmel és a munkakörülmények fejlesz­tésével kapcsolatos intézke­dési tervek (idetartozik: az öltöző-mosdó, munkahelyek világítása, lég-, hőkondício- nálása, és a munkavédőruha, védőfelszerelés stb. feladat- csoportja). Ugyanakkor a vállalati szociális terv felöleli az üzemegészségügyi intézke­dési tervet; a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztésé­vel. a közösségi neveléssel, mozgalmi aktivitással kap­csolatos tevékenységek prog­ramját; a vállalati szociális ellátások, juttatások, ked­vezmények tervét. Természetesen ma még nem állíthatjuk, hogy a szo­ciális terv egésze ugyanolyan részletességgel, ugyanolyan minőségi színvonalon kimun­kált a különböző vállalatok­nál. Általában jellemző, hogy a munkavégzéssel köz­vetlenül összefüggő szociális ellátás terve (pl. egyenruha, védőruha, öltöző-mosdó, munkásszállás stb-) jól kidol­gozott és a munkavégzéssel nem közvetlenül összefüggő szociális ellátás terve (pl. la­kásépítési támogatás, gyer­mekintézmények, üdültetés, sport stb.) is tükrözi, hogy a Vállalatok mindinkább felis­merik ezen juttatások szere­pét a dolgozók megtartásá­ban, jó közérzetük és mun­kateljesítményük biztosítá­sában. Ugyanakkor a társa­dalmi szociálpolitikai felada­tok (pl. nők és fiatalok, nagycsaládosok kiemelt ke­zelése) vállalati alkalmazása még sokszor csak formálisan valósul meg; a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztésé­nek terve pedig úgyszólván még ismeretlen vállalataink számára. Mindezek alapján hogyan vázolhatjuk fel a fejlődés irá­nyát? A JÖVŐBEN — az anya­gi igények kielégítettségének függvényében — előtérbe ke­rülnek a humán szükségle­tek, azaz a társadalmi elis­merésre, a jó munkahelyi viszonyokra, a továbbtanu­lásra, az előmeneteli pers­pektívára stb. vonatkozó igé­nyek. Ez hatással lesz a szo­ciális tervezésre is, s új kö­vetelményeket támaszt a ter­vezés adatbázisával szemben, Megnő az érdeklődés olyan adatok iránt, amelyek ma még csak töredékesen állnak rendelkezésre vállalataink­nál, vágyképpen ismeretle­nek, mint pl. a dolgozók la­káshelyzete, munkahelyi, személyi aspirációi (törekvé­sei) stb. A teljes komplexitásban felépülő szociális terv magá­ba integrálja majd a válla­lati munkaügyi és szociálpo- . litikai tervezés ma még leg­többször széttagolt rész­feladatait, s ezzel új szintre emelkedhet a vállalati tervezés egésze: a ma még széttagolt, egymással csak laza kapcsolatban levő tervek helyére két komplex terv lép, amelyek fő mutató­ik tekintetében pontosan ösz- szehangoltak, — a termelési terv és a szociális terv. E két terv kifejeződése lesz annak a ténynek, hogy minden vál­lalat gazdasági és társadalmi egység, s e két vonatkozásuk nem szakítható el egymás­tól­A szociális tervezés napról napra formálódik, gyakorlatában már ma is ki­tapinthatok ezek a tendenci­ák, s egyre inkább meghatá­rozókká válnak a vállalati tervezésben. Munkánk, köz­érzetünk, egész életmódunk természetes, szocialista ele­meként. Sz. P. kézbe került”, hiszen a szi- halmiak továbbra is a szi­halmi, az egerfarmosiak to­vábbra is az egerfarmosi ha­tárban gazdálkodtak. Köz­ben a főmezőgazdász megbe­tegedett, s így a vezetésből kiesett egy fontos láncszem. Ez még inkább tetőzte a ve­zetőség gondjait, amely úgyis nehezen tudta áttekin­teni a megnövekedett gazda­ság ügyeit. Áz elmúlt nyár folyamán aztán végleg kiderült, hogy a kerületi rendszer nem élet­képes. A gazdaság áttért az ágazati rendszerre. Nyolc ágazat alakult, élükön felelős vezetővel. A gazdálkodás színvonala valamelyest javult, de a fel­torlódott bajokat, gondokat mégsem sikerült teljes egé­szében mégoldani. A szövet­kezet elég gyenge eredmény­nyel zárta az évet. Közben a gazdaság élére néhány hónapja új elnök került. Csőke Zoltán, aki ko­rábban a kukorica, a napra­forgó termeléséért volt fele­lős. Tőle érdeklődünk, ja- vult-e valamelyest a helyzet a gazdaságban? — Sajnos, a szervezeti dolgokat még mindig nem sikerült teljesen „tisztába tennünk”. Az ágazati rend­szer — úgy tűnik — jónak bizonyul, de a következő lé­pés az, hogy főágazatvezető- ket bízzunk meg az ágazatok irányításával. A növényter­mesztésen belül ugyanis pél­dául öt ágazat működik, fel­tétlenül szükségesnek lát­szik. hogy legyen egy főága- zatvezető. aki összefogja és irányítja a munkát. De ugyanezt mondhatom el az állattenyésztésről is. Most dolgozunk a terveken, s re­mélhetően sikerül a közel­jövőben megnyugtatóan ren­dezni a dolgainkat. Azt vi­szont máris elmondhatom hogy a korábbi széthúzás, a a külön-külön való gazdál­kodás megszűnt. Ma már senki nem szól azért, hogy szihalmi létére mondjuk a farmosi határban kell dol­goznia, sőt, természetesnek tartja. Ezen a területen te­hát sokat haladtunk előre. Csodák nincsenek Az elnök elgondolkozva teszi hozzá. — Persze, nehogy azt gon­dolja. hogy most már min­den jól megy nálunk. Na­gyon sok gondunk, bajunk van továbbra is. Csodák nin­csenek, s bizony több évre van ahhoz szükségünk, hogy rendbe hozzuk a „szénánkat”. És sok pénz is kellene — amiben aztán nagyon szűköl­ködünk. Az idei tervekre terelődik a szó. — A leggyorsabban pénzt hozó ágazatunk a baromfi. Eredetileg 427 ezer baromfi felnevelését és értékesítését terveztük, de szeretnénk ter­ven felül még 30—35 ezer darabot eladni. Ha ez sike­rülne, akkor hoznak egy m kis plusz pénzt a „konyhá­ra”. Ha már az állattenyész­tésnél tartunk, akkor elmon­dom, hogy jelenleg 570 tehe­nünk van. Az egy tehénre jutó éves tejhozam 2250— 2300 liter körül alakul. Saj­nos, nagyon kevés ez. A szi­halmi telepünkön éppen ezért a magyar tarka fajtát a jól telelő Holstein—Frízzel keresztezzük, s ettől várjuk, hogy javuljon a tejhozam. Ennek a tervidőszaknak a végére 750-re szeretnénk a tehenek létszámát növelni, s ugyancsak a tervidőszak vé­gére azt reméljük, hogy a keresztezett tehenek tejhoza­ma eléri a 3600—4000 litert. Ez már közepes eredmény lenne. A szövetkezet gazdálkodá­sában központi helyet foglal el a kalászosok termelése. — Évente mintegy 1500-— 2000 hektár nálunk a gabo­naterület — mondja az el­nök. — Az időjárás eddig kedvező volt, s ha továbbra is jó lesz. akkor reményke­dünk a hektárankénti 32—33 mázsás termésben. Ezenkívül rendszerben termeljük a ku­koricát. a napraforgót és a repcét. Kukoricából — 600 hektáron — 43 mázsát. a napraforgóból — 370 hektá­ron — 15 mázsát terveztünk hektáronként. Persze, ha jó lesz az idő, csak akkor szá­míthatunk ilyen • termésre. Egyébként a rendszerszerű termesztés igen hasznos és jó dolog, s nem túlzók, ha azt állítom, hogy talán e te­rületen mennek a legjobban a dolgok. — Melyek a legfontosabb feladatok a növénytermesz­tésben? — Hát akad bőven. Legin­kább azonban az okszerű és ésszerű növényváltást szeret­nénk megoldani, aztán na­gyon fontos a lucernatelepí­tés is. hiszen sajnos, a lucer­naterületeink eléggé lerom­lottak. — Véleménye szerint mennyi idő szükséges az ál­lattenyésztés és a növényter­mesztés gondjainak megoldá­sához? — Az állattenyésztésnél három évre. a növényter­mesztésnél mondjuk két évre van szükségünk. Lassan, türelemmel Ahhoz, hogy a 4800 hektár területen gazdálkodó nagy- gazdaság valóban nagyüzemi szinten gazdálkodjék, tehát több éves kifutási idő szük­séges. Űjabb szakemberekre, ösztönző prémiumrendszerre, még alaposabb és ésszerűbb gazdálkodásra van szükség —1 hogy csupán néhányat em­lítsünk a sok közül. S a feladatokat csak las­san. türelemmel lehet valóra váltani. Hiszen csodák nin­csenek — fogalmazta meg a gazdaság elnöke —, s ez így is van. De nem is csodákra van szükség, hanem arra. hogy mindenki jobban, hozzáér­tőbben és a közösségért ér­zett még nagyobb felelős­séggel dolgozzék és akkor csodák nélkül is — eredmé­nyek születnek. Kaposi Levente m«caaifrti»tin»man---—— ■ i ■ ’73 1 976» június 27., vasárnap I

Next

/
Thumbnails
Contents