Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

Hatékonyság i. A beruházással kezdődik Fejleszteni, bővíteni, kor. szerűsíteni, versenyképeseb. bé válni, azaz — beruházni. A vállalati gondolkodásmód sémája így írható le még napjainkban is. bár sok min. den történt, hogy e séma a tényleges társadalmi érde­kekhez jobban igazodjék. Ha. talmas summát költenek ugyanis a népgazdaság kü­lönböző területein beruházá­sokra. a szocialista szektor ilyesfajta- kiadásainak teljes összege 1975-ben 141,4 milli­árd forintra rúgott. A lép­tékre fényt vet, ha hozzá­tesszük: 1970-ben még 89,5 milliárd, forintnál tartottunk Baj-e, hogy évről évre na­gyobbak a fejlesztési ráfor­dítások? Ez természetes kísé_ rője a gazdasági növekedés­nek. s előfeltétele a társada­lompolitikai. életszínvonal­politikai célok elérésének. A gond ott van. hogy sűrűn nem áll arányban a ráfordí­tással a hozam, azaz olyas­mire is költöttek, költenek, ami kamatként alig valamit, vagy semmit sem fizet. Az új kórház, iskola csak köz­vetve lehet — de lehet! — gazdaságos. A termelőtevé­kenységben azonban alapve­tő. hogy a beruházási eszkö­zöket ott kell összpontosítani, ahol a befektetés a legtöbb hasznot hozza. Ez az elvi követelmény nem érvényesült megfelelő mértékben a beruházási te­vékenységben. Az ismert gondok — a határidők és a költségek túllépése, a befeje­zetlen állomány növekedése, a megtérülés idejének háttérbe szorulása stb. — végül is a köz ponti szabályozás módosítá­sát tettéit szükségessé. 197ü- tói megszűnt a nyereség ltö telező kettéosztásának —me revnek bizonyult — előírása Fokozódik tehát a vállalat döntési önállósága — ne fe­ledjük, tavaly 77,1 milliárd forintot vállalati döntési kör. ben költöttek beruházásokra —.sa fejlesztésre fordított nyereség adómentességet él­vez. Több területen, így pél­dául az építőanyag-iparban az élelmiszeriparban a teljes értékcsökkenési leírást is fejlesztésre fordíthatják Ugyanakkor az állami irá­nyítás an a ösztökéli a valla, latokat —'egyebek között a fejlesztési alapból lerovandó építési adóval —. hogy a re., konstrukciós jellegű beruhá zásokat helyezzék előtérbe. A gépi beruházások megtérülé­se ugyanis gyorsabb, mint az építési és gépi fejlesztést együttesen tartalmazóké, s érthetően az időszükséglet is szerényebb, azaz a befekte­tés rövidesen kamatozni kezd. Hiba lenne azonban úgy vélni, hogy az említett — -s a hozzájuk kapcsolódó — ren­delkezések „rendet tesznek”, s úgy fog menni, a beruházá­si munka, mint a karikacsa­pás. Az ipar állóeszköz-állo­mánya öt év alatt — össze­hasonlító árakon számolva — 47 százalékkal bővült. Ezzel azonban koránt sincsenek zsi­nórban, a gazdaságossági eredmény ele, bár javultak a korábbi időszakhoz mérten. Fényt vet a tartalékokra az az exportfejlesztési célokat szolgáló, s pályázati aíapon megadásra kerülő 45 milli­árd forintnyi hitel, amelyért ugyancsalt nagy a „nyújió­-.ás”. Bebizonyosodott, hogy vállalatok sora képes rövid idő alatt jelentős fejlesztése­ket megvalósítani, mégpedig olyanokat, ahol a hozamok az átlagosnál magasabbak — pl. a közúti járműgyártásban —. vagy a Megtérüléshez — így a vákuumtechnikai ipar­ban — igen rövid idő kell. ifiért nem tették meg eddig e fejlesztési lépéseket? Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rá pénzük. Bátran levonhatjuk tehát a követ­keztetést: a fejlesztési for­rások nem okvetlen ott kép­ződtek. ahol azok felhaszná­lása a legnagyobb eredmény, nyél járt volna, s hogy az állami támogatások sem min­denkor azt segítették napvi­lágra. arni a ráfordítás néző­pontjából kifizetődőnek lát­szott. Túlzás lenne a beruházási munkánál alapvető fordu­latról beszélni. A nagy meg­rázkódtatásokat az egész gaz­daság — s vele a társadalom — megérezné. A folyamatos, ságon és a fokozatosságon van a hangsúly, de minden­képpen a változáson. Igazság rejlik abban a vélekedésben, hogy a fejlesztések többsé­gének gazdaságossága már akkor eldől, amikor a végre­hajtást még el sem kezdték. A rosszul megválasztott be­ruházási célt, a silány és késedelmes kivitelezést, a kö­zepes minőségű s csakis bel­földön értékesíthető terméket ugyanis semmiféle varázslat — és varázsló — nem vál­toztathatja a ráfordítások bő­ven buzgó kamatforrásává, azaz nyereséggé. Június 4 - 10-ig: VII. országos úttörő-találkozó Budapesten Egy hétig a kisdobosoké és az úttörőké lesz Buda­pest: június 4—10-ig a fő­városban tartják a VII. or­szágos úttörő-találkozót. Több ezer pajtás vidám rendezvé­nyeken ünnepli az Üttörő- . szövetség 30. születésnapját. Pénteken a pályaudvarokon fogadják a megyék küldötte­it, akiket a.fővárosi pajtá­sok családjai látnak vendé­gül. Aznap délután a vendé­gek a kerületek úttörőcsapa­taival találkoznak, együtt vesznek részt a Háromszor lobban a láng — úttörő já­tékban, majd tábortűznél emlékeznek a mozgalom har­minc esztendejére. Június 5-én díszszemlén a jubiláló Űítörőszövetséget, délután a Városligetben az úttörőket köszöntik. A vi­dám juniálison művészek, sportolók, a főváros képvi­selői szereznek sok-sok örö­met a pajtásoknak. A két­órás műsort a tv közvetíti. A honvédelmi, játék- és sportnapon — hétfőn — sok úttörő honvédelmi és sport- rendezvényen vesz részt a Farkashegyen, délután a kör­csarnokban játék- és sport­parádén találkoznak újra. Színes, szórakoztató június 8-anak, a kultúra napjának programja is. A Vígszínház­ban és a Zeneakadémián ki­váló úttörőművészeti csopor­tok, kórusok szerepelnek majd. Ezen a napon az ün­nepeltek díjtalanul látogat­hatnak á Vidám Parkba, az állatkertbe, a Mátra moziba. A Bábszínház, a Gyermek­színház, a Déryné Színház művészei ingyen játszanak gyermekeknek. A villamosokon, buszokon, metrón és úttörővasúton díj­talanul, utazhatnak a kék nyakkendős kisdobosok és a vörös nyakkendős úttörők, valamint a találkozó jelvé­nyét viselő pajtások. Június 9-én a pajtások a kerületekben találkoznak a párt-, állami és a társadul ml szervek vezetőivel, szo­cialista brigádokkal, veterá­nokkal. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Taná­csának elnöksége ünnepi ülést tart a Vígszínházban Megkoszorúzzák a felszaba­dulás és a munkásmozgalmi emlékműveket. Az úttörő ve­zetők ünnepi ülése után meg tartják a hagyományos bált. Június 10-én búcsúzás: vendégek hazautaznak. Ezen a nyáron a jubile­um jegyében folytatódnak a rendezvények. Június első felében tartják az országos úttörő néptáncíeszíivált. A népi játék fesztivált, az út­törő színjátszók találkozóját, a XII. úttörő-olimpiát. Ki­emelkedő esemény lesz a gyermekfesztivál, az éneklő ifjúság úttörőkórusainak hangversenye, a IX. őrsveze­tői találkozó is. Fémsilók gabonának A Tolna megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vállalat tamási telepén hat, egyenként 100 ) vagonos But­ler rendszerű fém gabona­silót építtet. Az új gabona- tárolókat június elején ad­ják át. (MTI Fotó — Gottvaid Ká­roly felv. — KS) A* egri Yócsey-völgyfaer» Téglagyár — cserén Az egri 2. számú, Vécsey- völgyi téglagyár kemencéje körül — újságolják — meg­változott a „világ”: a szak­ma megszokott, sajátos gya­korlatában a friss vonások egész sora látható, ügyes, fürge, targonca nyergéből rik­kantja elégedetten a „pilóta”: ha nem ismerős rakományo­kat fuvarozna naphosszat, talán el sem hinné, hogy a régi üzemében dolgozik. A motoros targoncán Ki­rály Lajos egykori behordó, berakó. Néhány percre föl­tartva igyekezetében — em­lékei közül keresi elől azokat a körülményeket, amelyek oly sokáig jellemzőek voltak műszakjaikra: — Tízen is cipeltük befelé a szárított nyers téglát, egy- egy nap öt és fél ezret is megmozgatván személyenként a 10 kilónyis gyártmányok­ból. Az emelgetésben, a pa­kolásban, a csillék tologatá­sában úgy elfáradtunk, hogy alig tudtuk másnapra kipi­henni. Porban, melegben a berakás sem volt sokkal könnyebb. S arra még gon­dolni sem mertünk, hogy va­lamikor is másképp lesz! Az idei februárban ■ küld­ték a gyárból targoncás tan­folyamra Putnokra. Beszéli, hogy két hétig tartott az „is­kola”, két hétig ismerkedett az emelővillás, praktikus kis szállítóeszköz csinjával-binjá- val, aztán sikeresen levizsgá­zott. A „járgányon” hárman váltják egymást, így a „furik” gondján, baján is hárman osztoznak. IMindegyi- kük iparkodik jó gazdája lenni, karbantartják, javít­gatják, így eddig még nem is volt nagyobb hibája. Sze­retik és féltik, annyira hoz­zájuk tartozik már, hogy le nem mondanának róla. E- melleít, persze tisztelik is, hiszen ez az NDK-beli tar­gonca háromszor annyi tég­lával mozog, mint amennyi egyszer-egyszer felfért a ko­rábbi kocsira. — Jobb posztot, hirtelenjé­ben már talán nem is talál­nék magamnak — búcsúzik a nyeregben Király. — Ha csak nem éppen a gyárveze­tőmmel cserélnék! Vincze József égető is volt behordó valamikor a másik egri gyárban és itt, s most szintén az újat dicséri: — Azelőtt a kemencénél ajtókat is kellett falaznunk és bontanunk, amikor éget­tünk. A tizennyolcból napon­HaiióF HaFlói Beszéljünk a telefonról Ma már természetes, hogy ha az embernek valami sür­gős, halaszthatatlan elintézni valója van, egyszerűen fel­emeli a telefonkagylót, és feltárcsáz néhány számjegyet. Kényelmes és nagyszerű do­log, ha pillanatokon belül kapcsolatba léphetünk azzal, akivel fontos ügyben beszél­ni akarunk. Ám e szándék gyakran meghiúsul. A kap­csolatteremtés ideje bizony­talan. Sokat kell • v árai sza­bad vonalra, s mikor végre tárcsázhatunk, a hívott ál­lomás rendszerint foglaltat jelez. Persze, nem adjuk fel a reményt, többször is próbál­kozunk, de az eredmény ugyanaz. Legfeljebb néhány téves kapcsolásnak örvend­hetünk. Ez az örvendezés na­gyon hamar határtalan ide­geskedésbe, bosszankodásba csap át. És szidjuk — a pos­tát. A szidalmak címzettje: a Heves megyei Távközlési Üzem. Ennek vezetőjét — Tóvári Józsefet — kerestem meg, hogy beszéljünk a tele­fonról. Nem is próbálkoztam, hogy telefonon érjem el. Hi­szen alaposan megvitatni égj kérdést, megegyezni valami­ben, ami mérlegelést, szemé­lyes gondolatcserét igényel, arra nem elég a telefon, sőt nem is alkalmas. Maximális terhek — A Heves megyei Táv­közlési üzemet nagyon sokan és nagyon sokszor szidják. Mi a véleménye erről? — Azért szidják, mert nem \ ismerik, illetve rosszul isme­rik a munkánkat. Kis üzem vagyunk, a terhek viszont maximálisak, sőt a bírható- nál is nagyobbak. Százhatva­nas létszámmal dolgozunk, feladatunk annak biztosítása, hogy a vonalak, készülékek, berendezések éljenek. Gon­doskodnunk kell a városok automata, a járási székhe­lyek, nagyközségeit és faluk félautomata központjainak, a lég- és kábelhálózat vezeté­keinek karbantartásáról. Munkásaink időt és fáradsá­got nem kímélve dolgoznak s ha valahol a hiba kijaví­tásáról van szó, nálunk a munkaidő ismeretlen foga­lom. És ez igen gyakran van. A gerincvezetékek csak részben földkábelek, a háló­zat nagy része vasút és köz­út mellett épült légvezeték. Legtöbb baj van h légveze­tékkel, hiszen az időjárás sze­szélyei leginkább ezeket ron­gálják. Télen a zúzmara, a hideg, más évszakokban a" vihar, a szél, villámverés ad kellemetlen feladatokat. Nagy veszélyforrás a telefon- vonalakra maga az ember. A szabálytalanul közlekedő jár­művek kiberetválják a tele­fonpóznát, különböző építke­zések során rongálásokkal bénítják meg a kábeleket. Rongálásoknál intézkedünk a károkozók felelősségre voná­sáról. Az anyagi kár meg is térül. De sosem térül meg az erkölcsi kár, az a kár, bog)' egy-egy területet megfoszta­nak a távbeszélés lehetőségé­től, hogy nem lehet idejében hívni a mentőket, tűzoltó­kat, a rendőrséget, s emiatt leég egy ház, egy erdő, eset­leg emberek ha’nak meg or­vosi segítség nélkül. Tervek — Hamarább es jobban le­het beszélni Jamaicával, mint Egerből Egerbuktával. . Esőzéseknél könnyebben be- aznak a kábelek, mint az óceánok alatt húzódó vezeté­kek. Miért? — Egyszerű a magyarázat: a telefonvonalak túlterhel­tek, a kábelhálózat nagy ré­sze elavult. Mindaddig, amíg csere, bővítés, rekonstrukció vagy fejlesztés nem történik, javulás nem várható. Nem megyei, hanem országos gondról van szó. Tudott do­log, hogy a távbeszélő-ellá­tottság országosan meg sem közelíti az európai színvona­lat. Hevesben pedig jóval az országos színvonal alatt va­gyunk. A Miskolci Posta- igazgatóság a cserékkel, bő­vítés ekkal, rekonstrukcióval es fejlesztésekkel igyekszik a helyzet javítására. Egerben teljesen kicserélik az auto- mata főközpontot, Gyöngyö­sön és Hatvanban pedig bő­vítéseket végzünk. E mun­kákkal szinkronban folytatjuk az egri kábelhálózat rekonst­rukcióját és bővítését is. — Addig pedig, bárhogy akarnánk, kevesebbet tele­fonálhatunk? — Amíg a tervezett fej­lesztéseket megvalósítjuk, a jelentkező igények kielégíté­se nehézkes. A távközlési koncepció szerint legalább tíz évvel elmaradtunk a kö­vetelményektől. Ha a kitű­zött terveket teljesítjük, 1990-re hozzuk be az elma­radást. Az 1937-es statiszti­kák szerint csak 40 millió előfizető volt a földkereksé­gen. Számuk 1970-re 255 mil­lióra emelkedett, s ma már megközelíti a 300 milliót. Ha Egerben működésbe lép az úi automata főközpont, kedvező lépéshez jutunk. Addig azon­ban türelmet kérünk a tele­fonra váró 1200 embertől. És . megértést kérünk jelen­legi előfizetőinktől is. A te­lefon gyors kapcsolatterem­tő, információs eszköz, s an­nak érdekében, hogy ez is maradion, azt kérjük, hogy takarékosabban bánianak az idővel és a szavakkal. For­galmas időben — 8—11 és 13—16 óra között — ne ter­heljék felesleges beszélgeté­sekkel a telefonvonalakat. A semmitmondó, közömbös tré- cselések sok energiát hagy­nak meg a központnak, azok­nak az embertársaiknak, akik fontos, sürgős ügyekben sze­retnének elintézést kapni. Pia személyesen beszélik meg a vasárnapi futfallcsaták ered­ményeit, a szabad szombatok eseményeit, a gyerekek dol­gait, a randevúkat, ha min­denki információs és gjjprs kapcsolatteremtő eszköznek tekinti a telefont, többen és könnyebben tudnak vonalat kapni, szóhoz jutni, elintézni dolgaikat. Kevesebb a vára­kozás, az idegeskedés,' bosz- szankodás. Távlatok — Milyen változásokra számíthatunk a telefonvona­lon? — A Magyar Posta törté­nelmileg legnehezebb idősza­kát éli. A hullámvölgynek olyan szakasza ez, amely fel­emel és szintbe hoz bennün­ket. Természetesen ■ csak a mi üzemünkről beszélhetek... Annak ellenére, hogy az utóbbi években dinamikusan javult a bérhelyzetünk, a te­lefonos szakma továbbra sern tartozik a divatos fog­lalkozások közé. Létszámfej­lesztési lehetőségeink szpli- dak, pedig a jelenleginél sok­kal intenzívebb utánpótlás­ra lenne szükségünk. Amazt mondhatom, amíg az üzem gárdája él, a távközlési üzemmel sem lehet semmi baj. A jelenlegi gondok meg­oldódnak az új automata fő­központ üzembe lépésével. Várhatóan, sőt biztosan Gyöngyös után Eger is belép az országos távhívóhálózatba. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a városon belül, hanem más városok, sőt más országok telefonállomásaival is pilla­natokon belül kapcsolatba léphetünk, egyszerű tárcsázás útján. Pataky Dezső ta hármat, négyet, ahogy a tűz haladt. Külön fáradtság volt, a többi munka mellett. Jelenleg pedig? Nos, amióta átalakították a kemencét, mindösszfe négy nagyobb nyílás maradt rajta, s mind­egyiken villanymotor emel­geti, eresztgeti az azbesztbé­lésű lemezajtót. Ha , nyitva van, kényelmesen bemehet rajta a targonca, amely szin­te egyetlen mozdulattal el­helyezi vagy kiemeli az egész rakományt. Mert a négymá­zsás talicskák helyett már a targonca viszi kifelé is a tég­lát, az égetett gyártmányt Azoknak az embereknek a vezényletével, akik régen 600 —700 mázsányi súlyt tologat­tak napjában ... Kevesebb a munka, kisebb a por s ami nem utolsó: lényegesen jobb a minőség. Nőtt a teljesítmény s ez meglátszik a borítékon is. Ha mostanában talán még nagjmn nem is, később, min­den bizonnjml sokkal inkább! Havi ötszáz forintos kereset- növekedést is elképzelek... — A kemence, a targonca és a korszerűbb szállításhoz létesített térburkolat persze csak egy része az utóbbi idők gyarapodásának — büszkél­kedik Csúf or József tmk-la- katos. Két, esztendő. óta mi­nőségjavító simahengereltet kapott a présház. Modern, szovjet vákuum-prést állítot­tunk munkába, amely a negyvenéves réginél más­félszer többre képes amel­lett, hogy zárványok nélküli, jobb minőségű terméket gyárt. Aztán — folytatja —■ elektromos „tolópaddal”, af­féle önrakodó szállítóeszköz­zel továbbítjuk már á nyers téglát s szalagokkal helyette­sítettük a bánya csilléit. Igaz, ezeknek csak a gondja az enyém és társaimé, mégis boldog vagyok magam is, hi­szen végső soron közös a gazdagodás. Őszintén örülök, ha látom, hogy könnyebb, gyorsabb, jobb, gazdaságo­sabb a munka. Céczi György gyárvezető úgy mondja, hogy a legutób­bi két évben mintegy négy­millió forint értékkel gazda­godtak, így a vagyonuk úgy­szólván megduplázódott. S a fejlesztés tovább tart: legkö­zelebb — még az , idén — legalább 1200 négyzetméter­nyivel szeretnék, növelni a térburkolatot, hogy munka­helyek környékéről kiszorul­jon a „hagyományos” sár. . — A legutóbbi korszerűsí­tés, a kemence átalakítása — magyarázza — sajnos nem ment egészen simán, elkerül­hetetlenül meg kellett fizet­nünk az „iskolapénzt”. Ápri­lisban, az indulás hónapjá­ban 100 ezer darab tégla égetésével maradiunk adó­sak. Szerencsére azonban már túl vagyunk a kezdeti nehézségeken, az újat meg­ismertük és megszoktuk, s májusban lemaradásunkat behozván, 300 ezer téglás többletre is szert tettünk. Amit a továbbiakban tartani akarunk. A jobbért, szeret­nénk jobbal, jobb teljesít­ményekkel fizetni. Amit — mondani sem kell — várnak is tőlünk! Gyón! Gyula Amisig 6i lö’íö, június 3.* csütörtök i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents