Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Hasznos társbérlet Megint forgalom lesz? Megnyílt Hatvanban megyénk harmadik utazási irodája Selyp hívja Hatvant. A drót túlsó végén Nagy P. József a cementgyárból. — Tudnának még helyet biztosítani júliusban egy Jugoszláviai útra? — Hány személynek? — Magam utazom ... Verebes Jánosné iratai között keresgél. — Zágráb, Rijeka. Tengerpart. Tizenegy nap. S mindennel együtt 3 300 forint. Megfelel? — Igen, nagyon jó lesz. Kérem jegyezzen elő, s küldjék ki mielőbb a szükséges nyomtatványokat. — Két nap múlva megkapja. Csekkel együtt, ötszáz forint az előleg. Ne feledje a papírokkal egyidőben feladni... ★ — Hétfő óta élünk társbérletben az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda most létesített hatvani fiókjával — mondia a telefonbeszélgetés alatt Friedrich Istvánná, a helyi takarékszövetkezet vezetője. — Kötelességünk, hogy segítsünk, mivel máshol nincs hely. Egyébként is fontos szolgáltatás a városban. Kirándulások, útlevelek, társasutak ügvében nem kell most már Gyöngyösre, Egerbe utazgatniuk a hatvaniaknak. S megkönnyül a kör- nvező községek helyzete is ... Persze akad egyelőre hiá- nvosság, de nem várhattunk. Itt a nyár. az utazgatások ideie ... Hogy miért nem az IBUSZ nyitott irodát? Így is jó. A rendelkezések lehetővé teszik, hogy a fiatalok közé bizonyos arányban idősebbek vegyüljenek. + Az Expressz-fiók vezetője Perger Sándor. Most éppen szervező úton van. — Szegeden és Sopronban nagyszabású ifjúsági napok lesznek, változatos műsorral, a két városba szeretnénk buszokat indítani munkás és diákfiatalokkal — informál bennünket Verebes Istvánná, az iroda munkatársa. — Nem jelent majd különösebb gondot, hiszen a háromnapos túra alig kerül 400 forintba, s mindkét városban vonzó események lesznek. A Szegedre utazók válogathatnak például a Nabucco és az Express Shaw előadásai között, Sopronban a Fertő-tavi vizikarnevál, illetve a barlangszínház ígér maradandó élményt. A két útra a konzervgyár, a helyi ÁFÉSZ ifjúmunkásai jelentkeztek már szép számmal, de jelzett utast Selyp, Boldog, Heréd, Nagykökényes ifjúkommunista szervezete is. ★ Az új intézmény tevékenysége egyébként igen sokirányú, s munkatársait tanfolyamon készítették elő a feladatokra. Szerveznek utakat csoportosan szocialista országokba. Augusztus közepén a hatvani építőipari szövetkezet például negyven munkást nyaraltat kedvezménnyel Drezdában és Szász—Svájc festői tájain. A szakmunkás- képző intézet húsz növendéke július első felében Aggtelekre készül. Közben már elfogadtak egyéni útlevélkérelmeket, illetve utasokat. Első között jelentkezett egy Moszkva—Leningrád túrára dr. Barátos Ferenc, Miczu Andrásné, dr. Tőkei Magdolna. S elvállaltak szállásfoglalást, étkeztetést Lengyelország, Erdély, Csehszlovákia különböző városaiban. Ilyen esetben fontos feltétel, hogy időben befusson az igény, mert a felkapott külföldi, hazai nyaralóhelyek meglehetősen zsúfoltak, s előre betáblázzák őket. ★ — Természetesen Egerhez. Gyöngyöshöz hasonlóan menetjegyeket is kiadunk belföldre, külföldre Kossuth téri fiókunkban. S ügyfeleink válogathatnak a közlekedési eszközökben, mert az állam- vasúttal, a Volánnal éppen úgy kapcsolatban vagyunk, mint a légiforgalmi társasággal — kapjuk a további felvilágosítást. — Júliustól pedig a szocialista országokba Vándortábor a Blikkben Szarvaskő alatt — az egykori bánya előtti térségben létesített úttörőtábor szélén — sátorozó általános iskolások, fiúk és lányok vegyesen. Még alighogy megkezdték a vakációt, úgyszólván éppen csak belekóstoltak a nyárba, arcukat máris barnára színezte a nap, a szél, s láthatóan akkora az örömük, mintha ettől nagyobbat talán nem kívánhatnának. Pedig az élmények igazán csak az elején járnak — meséli az egyik ponyva alól előkerült parancsnokuk, Szita Gábor tanár —, hiszen mindössze néhány napja hogy felkerekedtek cókmókjaikkal, elindultak a hatvani I. számú intézetből. — Egerben volt az első állomásuk — harsogják egymás szavába vágva a gyerekek — s egy kicsit itt „tanyáztunk”. Strandra mentünk, a várost jártuk, sportoltunk is egy keveset. Aztán pedig ide jöttünk Keselyőbércre, ahol többi között már egy jót számháborúztunk. Ha pedig úgy lesz, ahogy elterveztük: szombaton már Szilvásváradon folytatjuk a programunkat. Kétnaponként, ' mindig másutt: mert amolyan vándortábor a miénk! A hatvani úttörők — ahogyan táborparancsnokuk mondja — nem az idén vették először nyakukba az országot. Már tavaly is túráztak: felkeresték Gyöngyöst, aztán a Sólymos fölötti La- josházán, majd Mátraszent- imrén, Mátraházán és Sírokon keresztül egészen Egerig mentek a hegyek között. S természetesen nem az idei kirándulás, táborozás az utolsó, hiszen például jövőre a Budai hegyekbe, vagy a Zempléni hegység vidékére szeretnének eljutni hasonló módon. Így több gyerek is „törzsvendég”, vagy éppen az lehet 1977 nyarán. — Magam is a régebbiek közül való vagyok — újságolja Brukner Géza, aki az idén végezte a VII. osztályt —, s természetesen azért tartok most is a „csapattal”, mert nagyon tetszett a tavalyi nyaralás. Remélem, hogy jó tapasztalatokat szereznek majd a mostani „újoncok” is — bök egyikükre, a hozzá legközelebb ácsorgó, figyelő Pete Tomira —, s esztendő múlva ők mesélhetnek majd a többieknek! Csinos kislány az egyik ifivezető, Márti, aki — mint magyarázza — szintén a múlt nyári gárdából való. Most azonban, hogy már középiskolás — „Bajzás” — kicsit „nevelőként” jött visz- sza társai közé: tanító néni helyett ügyel a lányokra. — Inkább csak barátnőjük vagyok, a lányoknak, mint felnőtt nevelőjük — mosolyog a tíülluson —, hiszen csak egy-két év van közöttünk. Közéjük tartozónak érzem magam teljesen, szívesen segítek nekik, jól érzem magam a társaságukban. Munkám közben is pompásan nyaralok. 300—500 forintos részvételi „jegy” ellenében, s az Állami Ifjúsági Bizottságtól kapott pénzutalvány felhasználásával táboroznak a hatvani gyerekek. Izgalmas, érdekes túrájukra úgyszólván csak a legszükségesebb felszerelést hozták magukkal, a szállást mindenütt készen kapják, s a legritkább esetben kell maguknak főzniük. Keselyő- bércen például az állandó tábor főszakácsának, Molnár Lajosnénak konyháján étkeztek, Szilvásváradon pedig éppenséggel a Lipicai Vendéglőbén „kötnek” ki. Aztán pedig innen is elbúcsúznak. Megnézik még Bán»- kutat, Ómassát. Miskolcot, mielőtt véget ér táborozásuk ... (—ni) készülő utasaink helyben válthatják ki a valutájukat ... Egyetlen nehézség: telexgépünk, amely kiküszöböli a hosszadalmas levelezést, mindmáig nem érkezett meg, s a különtelefonnal késlekedik a posta. Ha ezeket megkapjuk, az utazási ügyekben hozzánk érkezőket fél órán belül mindenről informáljuk. ★ Távozóban vagyunk, amikor egy tanár érkezik az irodába. Diákjainak szeretne kirándulást szervezni, ebben kér segítséget. Természetesen eligazítják, s azt is jelzik, hogy ősztől mindenféle iskolai, illetve osztályutaztatást vállal a hatvani fiók. Az ajtóból félig tréfásan visszaszól a fiatalember: — És Montreal? Az olimpiára nem fogadnak el jelentkezést? — Erre már nem. De ha időben jön, a moszkvaira, négy év múlva, kijuttatjuk. Az sem lesz kismiska ... Az ajtó bezárul. ( moldvay) Debrecen híres, s patinás szállodája, az Arany Bika, új szárnnyal bővül. Befejezéséhez közeledik a 149 szobával és szolgáltató részleggel épülő új rész. A 100 milliós beruházás befejeztével, megkezdik a régi Arany Bika teljes felújítását is. (MTI fotó — Balogh P. László — KS) t/VVWWW Becsület, tapasztalatcsere, önkontroll Vallomás az „ezerszemü” vezetésről — Szükséges rossz. — Az üzemi demokrácia megvalósulásának egyik módja. — A jövő előhírnöke — gyerekcipőben. — „Cikis”. — Turkálás mások „szeny- nyesében”. Röpke félórás közvélemény-kutatás után hangzottak el ezek a vélemények egy nálunk már régen polgárjogot nyert és bevált ellenőrzési formáról — a népi ellenőrzésről. Aligha szükséges ezek után részletesebben elemezni a válaszokat ahhoz, hogy észrevegyük; nagyon sokan, nagyon sokféleképpen gondolkoznak ma még erről a kérdésről, jóllehet, szerves része mindennapjainknak. Köblő Tibor 1958-ban lett népi ellenőr, és a csaknem két évtized alatt, amely azóta eltelt, munkáját igen nagy megelégedésre végzi. Igazán alkalmas tehát arra, hogy válaszoljon a kérdésre: — Hogyan lesz valaki népi ellenőr? — Azt hiszem, nagyon sokféleképpen. A sokféleségben . CIMimsíb 1976. június 30., vasárnap azonban egy közös jellemzőnek mindenki esetében lennie kell: ez pedig a becsületesség. Aztán egy másik, a pontosság, a hibákra való érzékenység, és én hibákról beszélve nemcsak ilyen vagy olyan súlyú, kisebb-nagyobb visz- szaélésre, mulasztásra gondolok, hanem legalább eny- nyire az üzemi, vállalati kihasználatlan lehetőségekre, amelyekre házon belül gyakran nem figyelnek fel. És nem rosszindulatból. Ezt hangsúlyozni szeretném. Gyakran inkább azért, mert a mindennapok során annyira közel kerülnek bizonyos lehetőségekhez vezetők és nem vezetők, hogy észre sem veszik: lehetőség, kihasználatlan lehetőség van a kezükben, csak ... Nos, igen, csak eddig nem látták, eszükbe sem jutott, és aztán megköszönik, ha erre felhívja valaki a figyelmet. Ez a „valaki” mind több esetben a népi ellenőr, a népi ellenőrzés. Ami pedig az én esetemet illeti a kérdés, mármint azt, hogyan lettem népi ellenőr, hát ez nálam nagyon egyszerű volt. Statisztikus vagyok, 1953 óta dolgozom a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságánál, jelenleg osztályvezető-helyettesként. Mint statisztikus, több népi ellenőri vizsgálathoz szolgáltattam adatokat. Ez volt eleinte. Később aztán felkértek rá, vegyek részt a vizsgálatokban is. így történt. Tekintve, hogy mezőgazda- sági vonalon dolgozom, végig mezőgazdasági jellegű vizsgálatokban, elsősorban ezek előkészítésében, illetve a végső konklúzió kialakításában vettem és veszek részt. Ez 1964-től — mondhatni — „hivatali” feladatom is, ekkor választottak be a NEB mellett működő mezőgazda- sági szakcsoport tagjai közé. Ami pedig legutóbbi munkánkat illeti, mostanában a nagygazdaságok állategészségügyi helyzetét és a termelőszövetkezetek bizonylati rendszerét vizsgáltuk. — Kik vesznek részt egy- egy ilyen ellenőrzésben? — Szakemberek. Az ellenőrök többnyire termelőüzemekből kerülnek ki, az egyik üzem tagjai a másik üzemet ellenőrzik, és megfordítva. Mivel egy szakterületről van szó, természetesen a népi ellenőrzés lényegesen túlnő az egyszerű ellenőrzés keretein: tapasztalatcsere is, önkontroll is, s — ha nem közvetle- rül is ugyan, de — az üzemi demokrácia kiszélesedése is. Ez utóbbit úgy értem, hogy az egyszerű dolgozó, mint népi ellenőr, véleményt, bírálatot mond egy üzemről. És ez még akkor is jó, ha történetesen nem a saját munkahelyéről van szó, mert lépcsőfokát fogja képezni az úgynevezett „ezerszemű vezetésnek”. — Mi a véleménye a nagy leleplezésekről? Mintegy húszéves népi ellenőri munkája során volt-e már részese ilyennek? — Kétségtelen, a mi világunkban ezen a téren is kevés az úgynevezett szenzáció. Ritkán adódnak — és ez így jó — nagy visszaélések. így lehetséges, hogy személyesen én sem vettem még részt valamiféle nagy leleplezésben. Annál inkább meggyőződésem az eddigi népi ellenőri tapasztalataim alapján, hogy sok rendellenesség van még, és van, ahol tudnak róla, van, ahol nem, van, ahol mernek szólni miatta, van ahol nem. És ahol nem, ott már az ellenőré a szó... — Az ellenőrzött szerveknek kötelességük minden szükséges információt és dokumentumot a népi ellenőrök rendelkezésére bocsátani. A gyakorlatban azonban gyakran előfordul, hogy egy-egy okmány eltűnik, nem találják ... — Inkább fogalmazzunk úgy, hogy ilyen is van. Inkább kedvező a fogadtatás, semmint kedvezőtlen; nem látjuk az arcokon a „már megint jönnek”-bosszúságát, sőt, gyakran kedvesen fogadnak bennünket. Persze, olyan is volt, hogy a főkönyvelő meglépett előlünk, de — mit mondjak? — akadt is ott jó néhány probléma. Ha azonban már a negatív tapasztalatoknál tartunk, van itt valami, ami nagyon elgondolkodtató : jtem tudom, mi az oka, de nem egy termelőszövetkezet vezetői igyekeznek lebeszélni a tagságot a háztáji gazdálkodásról. Pedig azokra jelenleg még igen nagy szükség van. Márpedig, ha egyszer lebeszélünk valakit a jószágtartásról, a ház körüli zöldségről... abból nem sok jó lesz. Mert aki egyszer lemondott róla, nehezen kezdi újra. Inkább biztatni kéne az embereket, hogy zöldséget, tojást, húst termeljenek. Ha valaki, akkor mi ott a statisztikánál látjuk, mennyi volt korábban és mennyi most az önellátó háztartás: sajnos, egyre kevesebb. Mondjam, hogy mennyire egészségtelen tendencia ez? Mondjam, hogy elsietett lépés jelenleg a kisgazdaságok elsorvasztása, amikor jelenlegi termelésünk egyharma- dát biztosítják? Mondjam azt, hogy országosan 160 milliárdos beruházás kellene ahhoz, hogy a nagyüzemeink pótolják a kisüzemek termelését ...? Ránk, népi ellenőrökre ezen a téren is nagy feladat hárul, mint ahogyan fel kell hívnunk a figyelmet azokra a területekre is, amelyekre nem terjed ki az állami szervek „fennhatósága”, vagy figyelme, például a szociális és kulturális alapok felhasználására. Ez utóbbihoz befejezésül hadd mondjak el egy adalékot: az egyik termelő- szövetkezetünk kirándulásokat szervez autóbusszal és kevés érdeklődéssel, de nemcsak hogy kultúrtermük nincs, de még vécéjük sem. Talán kicsit profánul hangzik, de sajnos, így igaz ... Köblő Tibor vallomását felelősségteljes társadalmi munkájáról mindenképpen őszintének és hitelesnek kell elfogadnunk. S legalább any- nyira örvendetes, hogy szavaiból azok is választ kaphatnak a NEB munkájával kapcsolatos jó-, vagy éppenséggel nem is nagyon jóhiszemű kérdéseikre. Egyre hadd térjünk itt még egyszer visz- sza; — Hogyan lesz valaki népi ellenőr? (Ügy is érthetjük: hogy tud valaki ilyen lenni?) — Nem a kitüntetésért, nem az elismerését, bár erre sem panaszkodhatom. (Köblő Tibor tulajdonosa a Társadalmi Munkáért Érdeméremnek, a Munka Érdemrend bronz fokozatának, s ez év április 4-én met kapta a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést is.) Én a munkámmal összefüggő kérdésekkel foglalkozom mint népi ellenőr, és nemritkán alapvető problémákkal ismerkedem meg. Számos helyes felismeréshez vezet el engem ez, s hogy minél mélyebben értsem meg őket, az szinte belső kényszerré vált. B. Kun Tibor A