Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
A rózsák nem ismerik a statisztikát — Még van három évem, és ha hinni lehet a statisztikának, akkor aztán megúsztam... Lesz egy nyugodt évtizedem — mondta nagyon is komolyan és én tudtam, miről beszél. Az évről évre szaporodó és gyarapodó ország életfáján, valamivel feljebb a derekánál, alaposan megtépdesi egy félelmetes betegség az élet leveleit. A statisztika kimutatásai szerint — és a statisztika nagy úr, gúnyolódni lehet vele, mint a halállal, de éppen olyan kérlelhetetlen is — a 40—51 év közötti férfikor legalattomosabb és halált hozó veszélye, — az infarktus. A halál évtizede ez a férfiak számára. A statisztika szerint _ Még van három évem, és ha hinni lehet a statisztikának, akkor megúsztam — mondja nagyon is komolyan és a reménykedés hangja csendül fel, mikor hozzáteszi: — Lesz egy nyugodt évtizedem... G únyolódni mindig könnyebb. Kigúnyoltatva érzi csak igazán az ember, hogy nem minden riadtság hi- pochondria, mert még ez utóbbi is betegség. Ám tűnődni a dolgon és e férfikóron igencsak lehet és érdemes. Ügy is, hogy azon tanakodjunk, vajon e kor kórja a második ; világháborúban gyökeredzik-e? Hiszen a ma negyvenesek ! pendülő kamaszok, de már mindenképpen értő és nyílt; szemmel figyelő gyerekek voltak a nagy világégés idején, amely életben hagyva is halálra fertőzte őket egykoron. Vagy arról van-e szó csupán, hogy századunk eme utolsó negyede éppen azoktól követel meg legtöbbet, akik a be- érettség erejével tartják vállukon a jelent és tartják bizony még a jövőt majd csak a jövőben formázó nemzedéket is? Korával, bajával, örömeivel, de gondjaival együtt is. — Óvatosabban kellene élnünk, nem? — mondom. — Óvatosabban? — néz rám értetlenül és tudom, hogy ha ő fogalmazott volna így, én sem tekinthettem volna vissza másképpen reá. Csak így: értetlenül. — Még hogy óvatosabban. Hát mikor dolgozzék, tehessen valamit az ember, sokat és izgalmasat, ha nem éppen most... Éppen most: negyven és öt ven között is. Valahol olvastam és talán már idéztem is egy alkalommal, hogy a béke legbiztosabb jele a gyász jelentés. Ha a halottat névvel nevezzük. Haljon meg bár ágyban >etegség, vagy országúton baleset miatt. Ha neve van a lalottnak, akkor _ béke van. Ha csak szám égy jelentésben, akkor az a Háború. Vietnamban, vagy most Libanonban, amikor az ember élete értéktelenné válik, mint az egyén élete, csak számok, adatok, tények lettek az emberek. Pontosabban: az emberi életek. A második világháborúban húszonévesek és ötvenesek hultak névvel és névtelenül, azonosítva és azonosíthatatlanul. Lettek belőlük számadatok. „Rugalmas elszakadás közben csapataink ennyi és ennyi halottat, sebesültet vesztettek...” A Don- kanyar 200 ezerjének sem volt neve. Ma így hívjuk őket: ,A donkanyarbeliek”! Egy ember háláin tragédia, százaké katasztrófa, ezrek és ezrek halála a háború normális ál- apota. Amivel nem azt akarom mondani, hogy egy-egy corombéli halála nem tragikus ügy, hogy olyasféle ostobasággal akarnék bárkinek is vigaszt motyogni, misze- >-int nézze meg, mi van most Bejrútban. A halál olyan ermészetes, mint a születés és nem is mindig csúnyább. Bár a fájdalom elkíséri a legkésőbbi elmúlást is, ám nem mindegy, hogy kit mikor és miért gyászolnak. — ... hát mikor dolgozzék, tehessen valamit az ember? Sokat és izgalmasat... így Igaz. És úgy igaz, hogy nem lehet élni mindig megriadva, a statisztika számadatait intő jelként, valamiféle piros tilos fénynek tekinteni az élet nyüzsgő keresztútjainál: Stop, ne tovább! Állítólag tíz százalékkal több fiúgyermek születik, és mire eljön a nyugdíjkorhatár, már tíz százalékkal több a nő. Békeidőben is. Semmi fátum nincs ebben. Nem férfisors ez, amit a természet rútul ránk mért. A férfi meggondolatlanabb, szertelenebb, több ital, több cigaretta és — esetenként — talán több munka és felelősség is az osztályrésze. Különben is, minden statisztika igaz, ám szellemi és jellemi alapállás, hogy mikor és ki, mit olvas ki belőle. Halottak napján gyertyafényárban úszik minden temető. — Uramég, mennyi a halott! — sóhajt fel a pesszimista az ezernyi gyertya láttán. És igaza van. — Uramég, mennyi az élő! — figyelmes: fel az optiústa a libegő, lobogó bágyadt fényű gyertyaerdőt égető mberhad láttán. És igaza van? Szerintem neki van igaza. ">edig a gyertyák száma egy és ugyanannyi mindkettőjük számára. Gyertyák és halottak? Gyertyák és életek! Elég erős északi szél fúj most. A nap ragyogóan süt kék égen. Megadóan hajladoznak fényzáporában a kert ‘ózsái az ablakom alatt. Tűzvörösek, habfehérek, illatozók. Holnap, vagy holnapután elvirágoznak. De hát mi- -soda ember lennék és ember lennék-e egyáltalán, ha illatukat érezvén, színüket csodálván azokban a rőt avar szagát erezném ki, és a megtaposott, rottyant színeket látnám előre. Még van néhány napjuk, hát teszik a dolguk: hajladoznak a szélben és boldoggá teszik azokat, akik érzik illatukat és látják színüket. Igaz, a rózsák nem ismerik a statisztikákat! A Szovjetunió népgazdasága 1976—1080. évi fejlesztésének fő irányai, amelyeket az SZKP XXV. kongresszusa elfogadott, egyebek közt kimondják: „Szibéria és Közép-Ázsia energiarendszerének az európai energetikai rendszerrel történő egyesítését 500, 750 és 1150 ezer volt feszültségű elektromos fővezetékek építése útján folytatni kell az ország Egységes Energetikai Rendszerének kialakítását”. A Szovjetunió figyelembe veszi a testvéri szocialista országok szükségleteit is, amikor nagy mennyiségű villamos energia szállítását tervezi a szükségesnél több áramot álőállító kerületekből a villamosenergia- hiánnyal küszködő kerületekbe. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy több KGST-tagállam közösen építi meg a Vinnyicát Albertijával összekötő elektromos távvezetéket. I. Radeczky Lászlónak, az al- bertirsai pártbizottság titkárának dolgozószobájában ülünk. A pártszervezet ügyeiről, a két mezőgazdasági termelőszövetkezet munkájáról, községrendezési tervekről folyik a szó. Túl a községen, Dánszent- miklós irányában nagy telje- sítményű elektromos alállo- mást építenek. Itt lesz az ukrajnai távvezeték végpontja. Az alállomás területén lassan végeznek a földmunkákkal. Nem kis dolog 800 ezer köbméter földet megmozgatni. Folyik az alapozás. A következő szakasz a támpillérek, transzformátorok, különféle szabályozó és ellenőrző készülékek elhe- lyezése, a szolgálati épületek felhúzása lesz. Radeczky jól eligazodik a műszaki kérdésekben: még KISZ-es korában részt vett az alsógödi alállomás építésében. — Nálunk a községben mindenkit érdekelt ez az építkezés. Tudják, milyen jelentőségű az ország szempontjából. A vezeték lehetővé teszi Magyarországnak, hogy évi 4,2 milliárd kilowattóráról 7,5 milliárd kilowattórára növelje a Szovjetunióból érkező energia importját. Számottevően megnövekszik az ország, s következésképpen a mi községünk energiaellátásának biztonsága ... Az áramvezeték valóban szokatlanul nagy teljesítményű. Mi, laikusok nehezen tudunk elképzelni 750 ezer volt feszültséget. A 220 volt azonban érthető számunkra: ilyen feszültség van minden lakásban. Mégis sok gond van az árammal, meg aztán nem árt elővigyázatosnak lenni, ha árammal van dolgunk. De 750 kilo volt! Miért kell ekkora feszültség? Albertirsai látogatásom után néhány héttel valóban alkalmam nyílt rá — mintha Radeczky László előre tudta volna —, hogy Vinnyicába, ebbe az ukrajnai területi központba utazzam. Ott több szakemberrel találkoztam, köztük Jurij Vigovszkijjal, az Elektromos Művek viny- nyicai területi részlegének főmérnökével. Ehhez a részleghez tartozik a vinnyicai alállomás és a 250 kilovoltos áramvezetéknek a területen áthaladó szakasza. A főmérnök a következőket mond- 1 ta: — Több mint 12 esztendeje eredményesen működik a KGST XI. ülésszakának ajánlása alapján létrehozott Béke Egyesített Energiarendszer. Ebbe Bulgária, Magyar- ország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió (annak nyugat-ukrajnai rendszere) és Csehszlovákia energetikai rendszerei tartoznak. A 220 és 400 kilovolAlbertirsa— Vinynyica •/ tos államközi vezetékeken nagyarányú energiacsere valósul meg. Az időbeli különbségek folytán több országban nem esik egybe a csúcsfogyasztás, ami lehetővé teszi a Béke Egyesülés résztvevőinek, hogy manőverezzenek az erőművek kapacitásával, hogy megosszák egymással az energiát. Ezenkívül a Szovjetunió és egyes partnerei között közvetlen vilamos- energia-export valósul meg. A KGST 1974-ben megtartott XXVIII. ülésszaka fontos határozatot hozott: a Béke és a Szovjetunió Egységes Energiarendszerének ösz- szekapcsolása alapján meg kell kezdeni az európai KGST-tagállamok Egységes Energetikai Rendszerének megteremtését. Ebben az irányban a Vinnyica—Al- bertirsa fővezeték megépítése az első lépés. — Mégis, vajon miért van szükség 750 kilovoltra? — tettem fel az engem régóta foglalkoztató kérdést Vigo vszkijnak. — Minél nagyobb a feszültség, annál kisebb a szállításnál az energiaveszteség — magyarázta a főmérnök. — Ugyanekkor a szuper nagyfeszültségű fővezeték megépítéséhez jelentős beruházásokra van szükség, nehéz tudományos—műszaki feladatokat kell megoldani, egyedi berendezéseket kell alkalmazni. A vezetéket közvetlenül a Szovjetunió és Magyarország építi, Bulgária, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — ahová ezen a fővezetéken jut el az energia egy része — pedig áru- szállításokkal vesznek részt az építkezésben. A Vinnyica—Albertirsa fővezetéket 1978-ban kell üzembe helyezni. Az építőknek számos nehézséggel kellett és még kell is megbirkózniuk. A vezeték hossza szovjet területen csaknem 600 kilométer. Ukrajna hat területén halad keresztül, folyókat, vasutakat és mű- utakat keresztez, városokat és falvakat kerül meg. A fővezetéknek a legnagyobb része a Kárpátokban 500—1100 méter tengerszint feletti magasságban húzódik. A 270 kilométer hosszú magyar szakasz a budapesti vasútvonal mentén halad. A fővezetéknek a részt vevő országok energiarendszereibe való bekapcsolásával létrejön egy új, mintegy 160 ezpr megawatt kapacitású rendszer — egyike a világ legnagyobb energetikai rendszereinek. Az együttműködő államoknak az elektromos potenciálok egyesítéséből származó előnyei többszörösére emelkednek. A Szovjetunió Magyarországnak szállított villamosenergia-nö- vekménye pedig egy 600 megawatt kapacitású erőmű üzembe helyezésével lesz egyenértékű. II. Jurij Vigovszkij, az Elektromos Művek vinnyicai területi részlegének főmérnöke meghívott, hogy helikopteren repüljünk végig a Magyar- országra vezető 750 kilovoltos áramvezeték fölött. Természetesen nem az egész vonal, hanem csupán — mint ahogy a főmérnök mondta — az ő „fennhatósága alá tartozó szakasz fölött. Az Elektromos Művek dolgozói rendszeresen végeznek ilyen repüléseket. Ha az ember végigrepül az áramvezeték felett, akkor már nemcsak az- értelmével fogja fel, hanem azt mondhatnám, hogy közvetlenül érzékeli e létesítmény grandiózus voltát. Minden támpillér, márpedig sok ezer van belőlük • a vonalon, a műszaki gondolat egy-egy eléggé bonyolult alkotása. Masszív betonalapokba ágyazva tízemeletnyi magasságba nyúlnak különböző alakú — hol téglalap, hol keskeny, hol széles, piramisra emlékeztető (a domborzati viszonyoktól, vagy a támpillér technikai rendeltetésétől függően) vezetéktartó oszlopok. A széllökések ellensúlyozására támasztékokkal megerősített, a rozsda ellen különleges festékkel védett vezetéktartó oszlopokat nagy zöld szigetelőkből kialakított füzérekkel és villámhárítókkal látták el. Az oszlopok között enyhén ívelnek a vezetékek. ★ Visszafelé a vinnyicai állomás mellett szállt le a helikopter. Bizonyára mindenki látott már oldalról ilyen szerkezeteket. Az avatatlanok számára a vezetékek kaotikus fonadéknak tűnnek és ,nem keltenek különösebb benyomást. Az erőmű egészen más: magas csövek, gőzölgő kondenzátorok, gyártípusú hatalmas épületek, amelyeknek ablakain át kiszűrődik a hatalmas turbinák zúgása. Az alállomáson minden mozdulatlan, néma, népte- len. Leonyid Kirin, a vinnyicai alállomás vezetője fogadott bennünket és bemutatta „gazdaságát”. Kiderült, hogy ez a gazdaság nem is olyan egyszerű: rengeteg — az áramvezeték támpilléreihez hasonló — oszlop, bonyolult kapcsolóberendezések, egymillió kilovolt-amper kapacitású transzformátorok és egyéb szerkezetek láthatók itt. A latizsini és a területen levő más hőerőművekből 330 kilovoltos, keletről, a Do- nyec-medencéből pedig 750 kilovoltos vezetékeken érkezik ide a villamos energia. A vinnyicai alállomáson mindez egyesül, egységes nagyfeszültségű energiává alakul át és tovaáramlik a magyar határ felé haladó új fővezetéken. Eleinte, még 1973-ban az alállomás helyi szükségleteinek kielégítésére — 330 kilovoltos feszültségre — kezdték építeni. Tavaly aztán a 750 kilovoltos nemzetközi áramvezeték létesítéséről megkötött több oldalú megállapodásnak megfelelően felszerelték itt a 750 kilovoltos feszültségre tervezett elosztóberendezés első csoportját. Most a már kész alapokra a második ugyanilyen csoportot szerelik. Ez nyilvánvalóan előbb készül el, mint az albertirsai alállomás, s egyelőre Ukrajna nyugati területeire továbbítja az energiát. Vigovszkijjal és Kirinnel beszélgetve megtudtam, hogy a vinnyicai és az albertirsai alállomásokat — a közbülső nyugat-ukrajnai alállomás- hoz hasonlóan — a legmodernebb technikai követelmények figyelembevételével építik meg. Ez a transzformátorok, a kapcsolók és egy sor biztonsági berendezés konstrukciójára is vonatkozik. Egyebek közt a vinnyicai alállomáson úgynevezett reaktorberendezéseket szerelnek fel. Ha valamelyik vezetéken a terhelés előre nem látott csökkenése következik be (kilép egy nagy fogyasztó), akkor ezek a berendezések önműködőleg csökkentik a vezetékben a feszültséget, egyébként a hálózatban más fogyasztókra nézve veszélyes ugrás következnék be. — S mi van az ellenkező esetben, amikor hirtelen megemelkedik az energiafogyasztás? — kérdeztem Kirintől. — Ez már a prágai irányítóközpontra tartozik — válaszolta a főmérnök. — Az ott ügyeletes szolgálatot teljesítő szakembereknek lehetőségük van arra, hogy a villamos energia áramlását a rendszer terhelésingadozásaitól függően szabályozzák. Annak mértéke szerint, ahogy a nap járása a KGST-tagállamokban minden időzónában kialakítja az esti és reggeli csúcsfogyasztást, a délutáni és az éjszakai fogyasztáscsökkenéseket, a különböző erőművek energiáját azokra a helyekre irányítják, ahol a legnagyobb a kereslet... Előfordul azonban, hogy a fogyasztás mindenütt egyidejűleg szökik fel. Ez olyankor fordul elő, példának okáért, amikor egy- egy fontos politikai esemény, vagy érdekes sportmérkőzés miatt az Intervízióhoz tartozó minden országban az emberek tízmilliói egyszerre kapcsolják be a tv-készüléket. Egy tv-készülék — semmiség, ötvenmillió készüléknek viszont egy egész bratszki vízi erőmű kapacitására van szüksége. A fogyasztás ilyen megugrásával számolva az irányító központ idejében gondoskodik tartalékkapacitások bevetéséről. Leonyid Kirinnek elmondottam, hogy találkoztam Radeczky Lászlóval, Albertirsa község pártbizottságának titkárával és hogy Radeczky szeretne baráti kapcsolatokat teremteni Vinnyicával. — Tolmácsolja üdvözletünket Radeczky elvtársnak és honfitársainak — mondta a vinnyicai alállomás vezetője. — Mi is mielőbb szeretnénk kapcsolatba kerülni Albertijával. Szívesen olvasnánk Radeczky elvtárs levelét arról, hol tartanak a munkában kollégáink az albertirsai alállomáson. JURIJ GONCSARUK, az APN tudósítói» I I
