Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Lázár György hazaérkezett Franciaországból Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke franciaor­szági látogatásáról szerdán visszaérkezett Budapestre. A kormány elnökével együtt hazaérkezett dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Marjai József kül- ügyminisztériumi államtit­kár, dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és dr. Bényi József, a Külügyminisztérium csoport- főnöke. A Minisztertanács elnöké­nek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedés-, és posta- ügyi miniszter, dr. Varga Jó zsef, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője, Nagy János külügyminiszter-he­lyettes és Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnökhelyet­tese. Jelen volt a fogadtatás­nál Francois Xavier Thiolli- er, a Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, a Francia Köztársaságban tett látogatásáról magyar- francia közös közleményt ad­tak ki. Edward Gierek fogadta Németh Károlyt Edward Gierek, a LEMP KB első titkára szerdán Var­sóban fogadta Németh Ká­rolyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát. A baráti és szívélyes lég­körű találkozón megvitatták a két párt együttműködése elmélyítésének kérdéseit. Nagy figyelmet szenteltek a magyar—lengyel együttmű­ködés fejlesztésének is, kü­lönösen gazdasági téren, A megbeszélésen jelen volt Jan Szydlak, a LEMP Köz­ponti Bizottságának titkára is. Budapestre érkezett a Francia Kommunista Fért küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szerdán Budapestre érkezett a Fran­cia Kommunista Párt kül­döttsége, amelyet Gaston Plissonnier, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára vezet. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Horn Gyu­la, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA l XXVII. évfolyam, 142. szám ARAI 80 FILLÉR 1976. június 17., csütörtök Folytatta munkáját az MNFP kongresszusa A magyar küldöttség Szonginőba látogatott Ulánbátor: küldöttek a Mongol Népi Forradalmi Páli kongresszusán (Népújság telefotó — Pl—MTI—KS) Szerdán reggel Ulánbátor­ban folytatta munkáját a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusa. Először a kongresszus kül­döttei kaptak szót. Beszámol­ták arról, hogy küldő párt- szervezeteik hogyan akarják teljesíteni a következő idő­szak feladatait. A testvérpártok és a forra­dalmi demokratikus pártok tájékoztatták a pártkongresz­szus résztvevőit arról a harc­ról, amelyet a belső és külső tőke ellen vívnak. A délután folyamán több külföldi delegáció Mongólia y-idéki körzeteit kereste fel. Az MSZMP küldöttsége, amelyet Biszku Béla, a PB tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, ellátogatott az Ulánbátor közelében, magyar segítséggel épült Szonginói Biokombinátba. A Szonginoi Biokombinát, amely az ázsiai kontinens egyik legnagyobb oltóanyag­termelő üzeme, 1974-ben kezdte meg a termelést, s ta­valy már 120 ezer liter oltó­anyagot, vakcinát, antibioti­kumot adott a mongol nép­gazdaságnak, amelynek leg­fontosabb ágazata az állatte­nyésztés, a kombinát termé­keinek egy részét pedig már most exportálják. A biokom binát magyar műszaki köz­reműködéssel épült, s jelen' leg is több mint nyolcvan magyar műszaki szakember és szakmunkás dolgozik itt. Az üzem vezetői, mongol és magyar dolgozói nagy sze­retettel fogadták a Biszku Béla vezette magyar pártkül­döttséget. Bemutatták a ma­gyar vendégeknek a 22 üzem­egységből álló kombinát fon­tosabb termelési részlegeit. Ez év eleje óta a mongol és a magyar szakemberek együttesen vettek részt az MNFP kongresszusa alkal­mából rendezett szocialista munkaversenyben, melynek eredményeként a kombinát féléves tervét máris túltelje­sítették. Az üzemek és laboratóriu­mok megtekintése - után ma­gyar—mongol barátsági gyű­lést tartottak Szonginóban, amelyen Biszku Béla beszé­det mondott Hívják össze a leszerelési világkonferenciát A béke és barátsági hónap országos zárónagygyűlése A béke és barátsági hónap eseménysorozatának országos záróaktusaként nagygyűlést tartottak szerdán a tatabá­nyai Turul filmszínházban. A gyűlésre a megye különböző tájairól autós békemenetek érkeztek. A nagygyűlés el­nökségében foglalt helyet Rafael Cisneros, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának hazánkban tar­tózkodó tagja is. Dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára, az Országos Béketanács alelr.öke méltatta a hónap jelentősé­gét. Elöljáróban megállapítottat az eseménysorozat jelentős politikai sikerrel zárult. A nagygyűlések, a barátsági es­tek, a különböző találkozók igazi tömegdemonstrációk voltak. Az állampolgárok ez­rei, a társadalom különböző osztályaihoz és rétegeihez Napirenden: n szakszervezetek nevelő munkájának tapasztalatai és feladatai Szerdán délelőtt az egri Szakszervezeti Székház nagy­termében tartotta ülését a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsa. Helyet foglalt a tanácskozás elnökségében Virizlay Gyula, a SZOT tit­kára. Molnár József, az MSZMP KB munkatársa, va­lamint Lévai Ferenc, a me­gyei pártbizottság osztályve- zstőjc. Gubán Dezső, az SZMT el­nökének megnyitója után el­ső napirendi pontként a ta­nácsülés dr. Jenes Pál, SZMT-titkár írásban előre el­készített jelentését tárgyal­ta, a szakszervezetek nevelő munkájának tapasztalatairól és feladatairól. Részletesen elemezte a jelenté« milyen, konkrét eredményeket értek el különböző területeken a dolgozó tömegek nevelésében, a párt politikájának széles kö­rű és meggyőző terjesztésé­ben. A jelentést nevelési program-javaslat egészítette ki, ámely öt évre szólóan szabja meg a szakszerveze­tekre háruló feladatokat. A szakszervezetek nevelő munkájának témájához kap­csolódott a SZOT titkárának, Virizlay Gyulának előadása. Különböző megvilágításban, történelmi adalékokat felso­rakoztatva bizonyította, hogy mennyire fontos a politikai felvilágosítást és oktatást minden szinten a nevelő te­vékenység aktív részévé ten­ni. Hangoztatta: a művelődés társadalmunk alapvetően fontos kérdése, hiszen az esz­mei harc, a dolgozd tömegek eszmei felvértezettsége dönti el a szocialista elvek érvé­nyesülését. Ezután Farkas Sándor, az SZMT titkára terjesztette a testület elé a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsá­nak és elnökségének II. fél­évi munkatervét, végül Dor- kó József, az SZMT vezető titkára számolt be a tanács két ülése között végzett mun­káról, a megtett intézkedé­sekről. A testület tagjai a beter­jesztett jelentéseket és javas­latokat elfogadták. tartozó emberek, párttagok és pártonkívüliek, ateisták és hívők, fiatalok és az idősebb korosztály tagjai a politikai és cselekvési egység szelle­mében foglaltak állást: legyen földünk a békében, barátság­ban és szabadságban élő né­pek virágzó otthona! A hó­nap nyitánya egyben az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés hete volt. Országszerte jelentőségének megfelelően foglalkoztak az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott békeprogrammal, amelynek megvalósítása elve­zetne a leszereléshez. Sokat tettek a szovjet—magyar ba­rátság ápolása és erősítése érdekében is. Ismertették a testvéri szocialista országok életét, jövőjét. Szentistványi Gyuláné ez­után arról szólott, hogy a nemzetközi enyhülés térhódí­tásában fontos szerepet ját­szik a szocialista tábor gaz­dasági erejének gyors növe­kedése, világgazdasági jelen­tősége. — Az elmúlt időszak azon­ban azt is bizonyítja, hogy az enyhülésnek befolyásos el­lenzői vannak a tőkés orszá­gokban, s a béke megőrzése érdekében még sokat kell tenni — mondotta. Éppen ezért juttassa kifejezésre egész népünk: egyetért az új stockholmi felhívással. A vi­lág népével együtt követel­jük: szüntessék meg a fegy­verkezési versenyt! Tiltsanak be minden nukleáris és más tömegpusztító fegyvert! Hala­déktalanul hívják össze a le­szerelési világkonferenciát! Közös ügyünk A népgazdasági egyensúly helyreállítására irányuló erő- ** feszítések óhatatlanul próbatétel elé állítják a politi­kát, a párt és a tömeg kapcsolatát. Még akkor is, ha szocia­lista gazdaságpolitikánk elejét veszi a nagyobb társadalmi feszültségek keletkezésének, egyebek között azzal, hogy vál­tozatlanul fenn marad az új ötéves tervben a nagyfokú lét- biztonság, erősödik a szociális gondoskodás, ha szerényebb mértékben is, de tovább emelkedik az életszínvonal. A fo­kozott követelmények és az érzékelhetően mérsékelt anyagi lehetőségek ellentmondása azért persze fennmarad. Ahhoz, hogy ez' ne váljék társadalmi, politikai feszültségek forrá­sává, és ne fékezze a gazdasági feladatok végrehajtását, erősítenünk kell társadalmunk szocialista jellegét, fejleszte­nünk az üzemi, a munkahelyi demokráciát, kibontakoztatva a dolgozók tudatos, aktív, kezdeményező és cselekvőkészsé­gét. A növekvő követelmények megnyilvánulása és hatása sokféle. A célratörőbb központi irányítás, a megszigorított gazdasági szabályozás helyi és csoportérdekeket érint. A különböző rendelkezések, amelyek a munka- és táppénz­fegyelem megszilárdítását, a több műszak bevezetését, a tervszerű, szervezett létszám-átcsoportosítást, vagy a terme­lés szerkezetének átalakítását szolgálják, többnyire már a családok, az egyes ember életére is közvetlenül hatnak. Rendkívül fontos, hogy a gazdaságfejlesztés ügyét előrevivő országos lépések és helyi döntések ne legyenek utasítás és parancsolgatás jellegűek, hogy azokat megismerjék és lehe­tőleg elfogadják, támogassák az érintettek. A kialakult vi­szonyokat, a vélt érdekeket és néha valós privilégiumokat sértő beavatkozások, intézkedések sem okozhatnak olyan félreértést, hogy megmerevedett a politika, hogy visszatér­nek a már túlhaladott régi módszerek, ha azok hatásos, tá­jékoztató, tudatformáló és meggyőző munkával párosulnak. Az egész társadalom, a kisebb-nagyobb dolgozó kollek­tívák teherbíró képessége sem egyszer s mindenkorra adott, a tömeges cselekvő és kezdeményező készség pedig méginkább a tudati színvonal, a munkahelyi közérzet, a vezetési-, szer­vezési szint függvénye. Mindenekelőtt a konkrét társadalmi, emberi viszonyok, a munkafeltételek révén befolyásolhatjuk a cselekvőkészség, a tudati színvonal fejlődését, úgy, hogy a dolgozó saját munkájával és kollektívájával minél inkább azonosuljon, hogy fokozott felelősséget. erezzen és vállaljon. Ilyen értelemben is a vezetés, a szervezés a növekvő köve­telmények politikai megalapozója. Hogyan lelhetne alkotói örömöt és felelősséget munká­jában a ma még lélektelen és mechanikus részműveleteket végző szalagmunkás, vagy bérelszámoló? Erre a kérdésre többnyire ma még kísérleti jelleggel keresik a választ De a társadalmi viszonyokban, a vezető-beosztott kapcsolatában nálunk már létrejöttek azok az alapok, amelyekre bizton építhetjük széles körben az üzemi demokrácia, a tulajdo­nosi felelősségérzet fejlesztését Ennek intézményes lehető­ségei éppen napjainkban tovább bővültek. A szakszervezeti bizalmi most már nem csupán véleményét mondhatja el a kis munkahelyi közösség tagjait közveitenül érintő vezetői intézkedésekről, hanem teljes mértékben egyet kell hogy értsen a dolgozók bérmegállapításával, jutalmazásával, ki­tüntetési javaslatával, lakás és más szociális juttatásával. Ám, ha a bizalmi a döntéssel nem ért egyet, az nem hajt­ható végre. A szakszervezett jogok szélesítése egyben óhatatlanul a vezetői jogok korlátozása is. Hosszan elemezhetnénk a veze­tők felelősségét is a szervezésben és a jó munkahelyi közér­zet kialakításában. Most mégis célszerűbb inkább a párt- és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők közös fele­lősségét, együttes, összehangolt fellépését hangsúlyozni a vállalat, vagy a szövetkezet tevékenységét, az adott kollek­tíva eredményes munkájáért. Mert ha egyoldalúan csak a gazdasági vezetők felelősségéről beszélünk, könnyen felerő­síthetjük némely párt- és társadalmi szervezet ellenzékisé­gét, oppozíciós törekvéseit. Pedig most, amikor a határozott és jó vezetés egyebek között népszerűtlen intézkedések meg­hozatalára is kényszerül, ez különösen, megengedhetetlen. Arra van szükség, hogy a párt, a szakszervezet, a KISZ egyértelműen álljon ki minden olyan vezetői döntés mellett, amely törvényes alapon áll, s a gazdasági haladás ügyét szolgálja. Ez persze nem jelenthet elnézést a vezetés hibái­val, mulasztásaival szemben. A gazdasági, a társadalmi, a politikai erőfeszítések a magyar népgazdaság egyensúlyi állapotának helyreállítását, a hatékonyság fokozását szolgálják. A központi irányítás továbbfejlesztésének, és a vállalati öntevékenység kibonta­kozásának, a vezetői döntéseknek és a tömegek társadalmi tudatosságának egyaránt legfőbb fokmérője a hatékonyabb munka. Ami az utóbbit, a dolgozók társadalmi tudatosságát, tömeges cselekvő és kezdeményező készség pedig méginkább szocialista munkaverseny-mozgalom. E tömegmozgalom sze­repe növekszik, szervezésében, lendületében mégis tapasz­talható némi megtorpanás. Tavaly a pártkongresszus, a fel- szabadulás kerek évfordulója, a IV. ötéves terv befejezése sok alkalmat kínált a vállalásokra. Most nem követik egy­mást az ilyen ünnepi állomások, a hétköznapi • feladatok azonban hosszú távra, öt esztendőre ismertek. Ha ezeket a feladatokat mindenütt, a műhelyek dolgozói, a brigádkol­lektívák részlegükre lebontva és nagy összefüggéseiben is ismerik, akkor nem okozhat gondot a versenycélok megha­tározása, a vállalások összeállítása. Hiszen a feszes népgaz­dasági tervből sokféle helyi tennivaló adódik. A termékek nemzetközi verenyképességének fokozását például mindenütt segíthetik a munkaidő, a korszerű termelőberendezések jó kihasználásával, takarékos, gondos, lelkiismeretes munkával, újításokkal. A verseny, a gazdasági építőmunka eredményei, a nép- - gazdasági terv teljesítése jelzi majd a vezető, a szer­vező és a politikai munka sikereit, K.J.

Next

/
Thumbnails
Contents