Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
Petyo az ff I rr I yrbol Balassi és a világirodalom (Fotó: Szántó György) A minap Egerbe látogatott Petya ' űrhajóval érkezett, de kényelmes földi járművel. Ehhez volt ’ szabva öltözéke is: nadrág, s rövid ujjú ingpulóver, amely bizonyára kényelmesebb mozgást enged, mint a szkafander. Bár az is igaz, hogy itt a földön mindennek súlya van. A KISZ kongresszusán részt vett Komszomol-kül- küldöttség tagjaként érkezett hazánkba Pjoir Klimuk űrhajós ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, akiből Egerben egyszerűen csak Petya lett. S nemcsak közvetlen, megnyerő, barátságos mosolya avatta Petyává, hanem az a vitathatatlan tény, miszerint kiderült, kollégák vagyunk. Petya is újságíró! Jómagam a földi dolgok szerény krónikása, ő pedig igazi hős, aki a messzi kozmoszból, a Szojuz 4. fedélzetéről küldte tudósításait. Pontosan hetvenszer jelentkezett a keringés 63 napja alatt, s éppen ezért kapta meg a szovjet újságíró szövetség riporteri díját. — Gratulálok, kolléga! — mondom, mert valahogy mégis el kell kezdeni a beszélgetést. A tolmács fordít, a kolléga, a Szovjetunió- legfiatalabb kétszeres hőse, egy űrhajó és egy űrállomás parancsnoka pedig névetve válaszol: — Köszönöm, kolléga. Bár nem tudom, szólíthatom-e így? A riporteri díj ugyan igaz — és büszke is vagyok rá —, de én csak amolyan m" 'odállásban vagyok újságíró. — Hogyan lesz egy űrhajósból újságíró, és milyen körülmények között születtek azok a bizonyos riportok? — teszem fel a szakmai kíváncsiság kérdéseit. — Nem könnyen, az bizonyos. Úgy látszik, az újság- lrókép2ésnek is sokfajta útja. formája van. Most kiderül' hogy nemcsak egy lapnál. vagy tv-stúdióban, hanem az űrben is el lehet tölteni azt a bizonyos gyakornoki időt. Én legalábbis ott töltöttem. Eddig már kétszer jártam az űrben. Legutóbb 1975. május 24-én startoltunk a Szójuz 18. űrhajóval, másnap hajnalban már megközelítettük a Szál jut 4. orbitáiis állomást. Este már megkezdtük az űrrandevú előkészítését. Másdópereenként 13 kilométeres sebességgel száguldottunk a kozmoszban űrhajós társammal, Vítalij Sze- vasztyjanovval, amikor bekapcsoltuk az automatikus közelítő szerkezetet, majd néhány perc múlva megláttuk az állomást, amely akkor már 2375-ször kerülte meg a Földet. Már egész közel voltunk) amikor engedélyt kaptam. hogy az autómarától átv vjetn áz irányítást. Vak- söt/,L volt, hiszen a randevúra. illetve az összekapcsolásra a kózmikus naplemente illán került sor, s nehezítette helyzetünket az Is, hogy ezekben a pillánatokban űrhajónk kívül esett a földi állomások itidióövezétén. Egyszóval, nem vóit kapcsolatunk a Vö'ddel. De ázért itt vagyok; vagyis ^került. Átszálltunk, kiósó- jíiarm1'"'" - mfl«rereket. beOäMkM május 16-, vasárnap rendezéseket, beállítottuk a tv-kameráltat, s elkezdtük a munkát. így kezdődött az én újságírói pályám. Elmondva milyen egyszerű!, Petya úgy beszél az űrrandevúról, a dokkolásról, az átszállásról, mint mi, amikor felszállunk a budapesti gyorsra, s így említi azokat a bizonyos riportokrat is. — Az volt a legfontosabb, hogy gyorsan és aktuálisan reagáljak mindarra, amit-Iá-' tok, amit érzek és tapasztalok. Tehát az élményeket, a friss élményeket kellett köz- vetítetenem. — Az űrből nézve hogyan látszik a Föld? — Amikor 350 kilométer magasságban repülünk, és mondjuk balra nézek, akkor Afrikát látom, ha jobbra, Skandináviát. Amerika felett például egyszerre-, -látható mind a két óceán,, amely e hatalmas földrész partjait mossa. Fentről -bizony kicsi a Föld! Ha - egyik tenyeremet; ráteszem az ablakra, eltakarom vele egész Európát. Kicsi a Föld, de azért minden jól kivehető rajta. Még a Balatont is észrevesszük, ha fö, lőtte repülünk. Odafönt ugyanis van egy földgömbhöz ■ hasonló mozgó műszerünk, amely pontosan jelzi, hol járupk. . — .-Nehéz elszakadni, a Földtől?, — Inkább megszokni nehéz .... Tréning kell hozzá. — Elmondana néhányat? — Vadászrepülő iskolába jártam, 23 éves koromtól dolgozom az űrhajós . központban, ahol azóta kitartó edzéssel mindig készülök. A legnehezebb talán a pszichológiai felkészítés, áz úgynevezett idegedzés. 6—8 órán át kell ülni üres szobában egy üres asztalnál, mozdulatlanul. A másik sem könnyű: sötét szobában egy tv, s a képernyőn fekete és piros számok futnak, miközben zene szól és különböző szavak hangzanak el. Figyelni kell! Mégpedig egyszerre sok irányba, mert - a fekete számokat mindig kivonni, a pirosakat pedig hozzáadni kell, s a végén közölni az eredményt, megmondani, milyen zeneszámok hangzottak el és ismételni a szavakat. Tessék, egyszer meg lehet próbálni! — Vannak egy űrhajósnak nehéz percei? „ . — Azt hiszem, csak nehéz percei varinak. Nekem például egyszerre két hajóm volt. A Szojuz 18. amelyen utaztunk és a Szaljut 4. űrállomás, amelyre átszálltunk. — Mi a dolga fent egy parancsnoknak? — Olyasmi mint idelent. Teljes egészében ő felel a program végrehajtásáért. Közben persze ugyanúgy dolgozik mint a társa, hiszen ketten vagyunk odafönt egymásra. ufalva. — Család? — Feleségem gyógyszer ószegyet emet végzett, Van egy hétéves fiam, Misa. — Misa ierúiészeiesen űrhajós akar lenni. Nem. Misa azt mondja, mérnök lesz. De még lehet belőle űrhajós is. Hogyan fogadja egy gyerek apja hősiességét, rendkívüli hírnevét?-k Azt hiszém, ezt könnyen elviseli, hiszen láthatóan nagyon büszke az apjára, de a ^kimaradásaimat”, azt már nehezen. Igaz, nékem sem volt könnyű az a 63 nap, ámelyet odafönt töltöttem, család nélkül, Misa nélkül. S hogy mindezt komolyan mondja, elmesél egy Kedves, történetet. —. Már több mint.,lsét hete keringtünk, * amikor egyszer csak váratlanul meghallottam a fiam hangját,. Köszöntött, beszélt hozzám, kérdezgetett és. ismételte:, Válaszolj, apa! ..Én-meg csak forgattam, a mikrofpnt, egy szó nem jött ki. a számon, ß majdnem elsírtam magam. ..Azt hittem .ugyanis,, hogy- Misa -magnetofonról beszél. . A központ meglepetést akart nekem-sze- rezni, ezért nem közölték előre, hogy a családomat beviszik a vezérlő terembe. — Mit "csinál szabad idejében egy űrhajós? — Szabad idő? Naponta négy órát repülök, aztán különböző vizsgálatok, ellenőrzések.' Ha mégis alkalom ádó- dík, horgászom, vadászom,, olvasok,- s a családdal vagyok. — Azt mondják, csodálatos érzés repülni, s odafent minden olyan szép, nagyszerű, így igaz? — Én nem azt mondanám, hogy csodálatos érzés, inkább azt,, hogy nagyön nehéz feladat ' repülni. És egyre nehezebb, bonyolultabb. Az első napok azzál teinek el, hogy az; ember, megszokja a súlytalanságot, , a; kozmikus álla- pbtpt, s aztán jön a munka'. Az űrhajósok, nem azért repülnek a kozmoszba, , hogy le* nézzenek a Földre, s meg* figyeljék,. milyen széft ér csodálatos' a „kilátásIlyen is van, de mindez, néhány perc .psupáft. Az_ idő' págy íjászét a munka, töfti Töb^.jpinj kétszáz kíséíléiet yegezlijnk odjáfoht,,; tolph., -ejer.’telfieieH csmálfóm aá - üstökösökb'cil, á papfd'lto.krp£ ameíyéke.t most dolgoznak fel. Kütatuhk, tanulmányozunk, . bogst még jobban megismerjük á naprendszert és a Földet, amin élünk: Hatalmas -méretű munka, energia és anyagi áldozat összpontosul az űrhajózásban. Nem túlzók, 'ha azt mondom, hogy a mi utazásunk előkészületein csaknem egy fél ország dolgozott. A kozmoszban keringeni persze szép és nagyszerű feladat, de olyan jó dolga az embernek sehol sincs, mint itt á Földön. Ezt nekem elhiheti, — teszi hozzá mosolyogva. — Elhiszem. Márkus? László De sokan írták már meg, hogy literatúránk legkiválóbbjainak a világirodalom kivételes nagyságai Közt a helyük. így igaz, ám a valóság azért mégis más. Országhatárainkon túl bizony keveset tudnak róluk, elsősorban azért, mert szellemi diadal - útjukat a nyelvi korlátok akadályozzák. Ezért öröm, ha Külföldi kutatók foglalkoznak velük, ráadásul olyanok, akik vállalkoznak népszerűsítésükre is ■ Erre gondolok, amikor Jan Slaskivat, a varsói, Amedeo Di Francesco oal, a nápölyi és Gömöri Gyiirgy- gyel, a cambridgei egyetemek tanáraival beszélgetek. Mindhárman á Balassi Bálint életművéről rendezett háromnapos tudományos ülésszakra érkeztek Egerbe. Közös vonásuk az, hogy kedvelik első nagy lírikusunk műveit, ; s értékes adalékokká* gazdagították költészetével kapcsolatos ismereteinket. A lengyel adjunktus a két nép hagyományos, a történelem által hitelesített barátságát emlegeti. — A középiskola után magyar-lengyel szakra jelentkeztem, , s a diploma megszerzése után a reneszánszt választottam' kutatási témául. Köztudomású, hogy ebben a korban is igen szoros szálak kötötték össze a két nemzetet. Természetesen ennek elsősorban kulturális vetülete érdekelt. Különösképp vonzott a XVI. századi magyar irodalom, s a végvári harcok költőjének kalandos, szinte regénybe illő élete. Ismereteimet akkor mélyíthettem. el igazán, amikor két szép évet töltöttem Magyarországon lektorként. A nápolyi pedagógus egy sztorival indít’ — A komolynak ígérkező próba felcsigázza az embert, s úgy érzi: képességeiből vizsgázik, ha nem. retten meg. a nehézségektől. Ezért birkóztam meg nyelvük buk- AatéivaL;. -Később többször jártáig hazájukban, s ma is büszke vágyóit’' árra, hogy szakdolgozatomat a Szép magyar komédiából, "s kandidátusi értekezésemét Balassi munkásságából készíthettem. Mit hallottak neves poétánkról a nagyvilágban? Ismerik-e műveinek legjavát? Erről kérdem őket, s a válaszok nem épp szívderítők. 3. SLASKIi — Egy gyűjteményes kötetben — ez hét évszázad legjobb magyar alkotásaiból ad ízelítőt — kilenc- versét olvashatjuk. Mást, sajnos, eddig még nem fordítottak lengyelre tőle. Azt hiszem, változik -a helyzet, ha a kutatás újabb ösz- szefüggésekre is fényt ■ derít majd. Csak egy példát saját feltételezéseimből. A végek Jan Slaski, Amedeo Di Francesco, Gömöri György (balról jobbra) (Fotó: Szántó György) dalosára bizonyára hatott a nagy reneszánsz költő: Koc- hanowski. Elképzelhető az is, hogy találkoztak. Közösen mindenesetre sokat tehetünk, hiszen önök sem .tisztázták még lengyelországi tartózkodásának részleteit. Előadásomban korabeli irodalmunkkal való kapcsolatára szeretnék utalni. A. DI FRANCESCO: — A régi magyar literatúrában nálunk egy viszonylag szűk kör mozog otthonosan. Fordítások sajnos nincsenek. Mi mégis arra törekszünk, hogy legalább a hallgatók tájékozottságát gyarapítsuk. Engem most Zrínyi Miklós epikai költészete foglalkoztat. GÖMÖRI GYÖRGY docens: — Én lengyel és magyar irodalmat oktatok Cambridgeben. Mi tagadás, volt mit tenni, mert angol földön vajmi keveset tudnak reneszánsz nagyságainkról. Fura kivételek persze akadnak. Az egyik amerikai szerzőnek megtetszett Tinódi Lantos Sebestyén egyénisége, s passzióból lefordította műveit. A mai líra iránt viszont nagyon érdeklődnek. Ezért szerkesztettem egy József Attila-köteret, tolmácsoltam Nagy Lászlót, s társfordítója vagyok egy Radnó- ti-kiadásnak. Nem maradt visszhang nélkül az a könyv sem, amit a magyar és a lengyel irodalom 1945—1956-ig terjedő történetéről írtam. Abban mindhárman egyetértettének, hogy nincs szebb küldetés az igazi értékek képviseleténél, a sajátos körülmények miatt — ilyenek a nyelvi sorompók — észrevétlen kincsek feltárásánál. — Vajon Balassi esetében milyen segítséget adott ehhez az életművéről rendezett tudományos emlékülés? 3. SLASKI: — Kitekintést, szélesebb látókört kínált, hiszen úgyszólván teljes képet kaptunk arról a témáról, amelynek csak egy részletével bíbelődünk. Az itt elhangzó előadások megkőny- nyítették az eligazodást, a viták és a baráti eszmecserék ráadásul ötleteket adtak, s a tisztánlátást szolgálták. Az külön öröm, ha a magunk szerény eredményeivel hozzájárulhatunk az önök kutatási sikereihez. A legtöbbet az a poéta nyer vele, aki valóban világirodalmi nagyság. A. DI FRANCESCO: — Másodszor járok Egerben. Először — igen rövid időre — a debreceni nyári egyetem hallgatójaként voltam itt. Most viszont alkalmam adódott eredeti környezetben felidézni a végek énekesének életét. Olyan ösztönzés ez, amelyhez íróasztal mellett, Nápolyban, sosem juthat az ember. GÖMÖRI GYÖRGY: — A személyes találkozások rendkívül fontosak. Hármunkat például az azonos téma hozott össze. Jó elmondani: Balassinak is köszönhető, hogy lengyel és olasz kollégámmal magyarul beszélhettem. .. Pécsi István 14.00: A Stülpner legenda Hétrészes, színes NDK-fite.se« rozst vetítését kezdi meg a televízió Stülpner Kari kalandjaí- ról. A fordulatos cselekményt! sorozat Szászországban Játszóóik, s amolyan német Robin Hcoc-történet. Stülpner ésszel, íuríar.ggai, egyéni leleménnyel az urak ellen fordul, s a szegények érdekeit képviseli. Ahol telteti, megtámadja a gazdagokat, elveszi kincseiket, de nem tartja meg magának, hanem a rászorulóknak, a legszegényebbeknek juttatja. Az izgalmakban bővelkedő történetből természetesen a szerelmi szál sem hiányzik: Stülpner ugyancsak hódító jelenség — s kedveli a gyengébb nemet. A filmsorozat főszereplője a nálunk is ismert, népszerű NDK* beli színész. Manfred Krug. Álldogálok egy könyvesbolt előtt, nézem a járókelőket Szépen süt a nap, kellemes ■ az idő, áprilisi felhők szaladnak a januári égen. így déltájban, meglehetősen kicsi itt a forgalom. Állók a járdán, a fényes ki- . rakatok előtt és mint akinek semmi dolga, ráérősen várakozom. A sarkon föltűnik valaki. Fiatal lány, diákforma."Megállítom. Járt már a könyvesboltban? A lány elmosolyodik. Éppen oda igyekszem. Biológia szakos vagyok, tankönyveket veszek. A lány mögött törődött arcú, fáradt mozgású férfi. Tisztelettel szólítom meg. Hengerészvagyok,' ' kér ein. Harminchárom ■ éve. Nem, •'még életemben nem ■vettem könyvet Néha "a: lenyom hbz- a gyárból, egyet-egyet én is elolvasok közülük. A szerzőre nem emlékszem, egy anyáról és a lányáról szólt. Igen, tetszett Veszi a lánya vagy kölcsönzi? Nem tudom, kérem. Mindenesetre szép, új könyvek, A kitakar: előtt kerten . is .állnak. A fiatalemberhez fordulok. Mikor megszólítom, hátralép, alakja a mozdulattól megbillen. Sánta.- Veszek, rengeteg könyvet veszek.. A legjobban? Á sportót! Minden sporttárgyú könyvem megvan. Az 'útleírások és a VATHy ZSUZSA, régi történelem is érdekei. Három-négy könyvet minden hónapban megveszek. Köszönésül biccent és visszafordul a kirakat felé. Elmélyülten néz valamit Rossz lábán messzebb jár, mint bárki az utcán. Egy közeli kapualjból idősebb férfi lép ki, két-három éves'kislányt vezet Könyvet? Hogyne vennék. Már csak azért is, mert itt lakunk a .szomszédban. Milyeneket? Meséskönyveket, kérem. A kislányra mutat Neki Csakis neki. Magunknak? Nem. Soha. A kirakaton át benéz az üzletbe, az elárusítókra, lehalkítja a hangját Négy éve megvan ez a könyvesbolt, de csak jót mondhatok róluk. A nyitást és a zárást pontosan betartják. A kirakatok, kérem, ragyogó tiszták. A járda és az üzlet eleje minden kívánalmat kielégít A könyveket rendszeresen cserélik. A vevőkkel udvariasak. A kislány indulna, nagyapja karját Mzigálja. Elnézést mi a foglalkozása? Miért fontos az? Nyugdíjas vagyok. Nem fontos, csak a többiek miatt. Mondom,^ nyugdíjas. És korábban? Azelőtt rendőr voltam, kérem. Fiatal fodrászlány. Vörös haja kikunkorodik e sapka alól, kacéran mosolyog. Nem a mellette elhaladóknak, hanem az utcának, a szélnek, a világnak. Hangja, mint az arca, kedves, kicsit kényes- kedő. Én csak a romantikus könyveket szeretem. Bronte-t Beviszem magammal az üzletbe, és ha nincs vendégem, ott is olvasok. Előfordul, hogy közben kimegyek sírni. Az öltözőbe. Szóval, ha Bronte-könyvről hallok, azt bárhonnét megszerzőm. Hólesőn kéri ? Könyvesboltban veszi? A kislány mosolyog, ó, hogyne! És mintha a szél fújná el, továbblibben. összekapaszkodotfc fiú és lány, egyikőjük sincs húszéves. A lány riadt, szomorú szemű, a fiú gömbölyű áEú, kihívó tekintetű. Épp a könyvesboltba mennek, könyv- utalványuk Hóimét kapták? A fiú a lány felé int Nyerte. Hol? Helyesírási versenyen. Szakmunkásképző iskolában. Kétszáz forint mit vesznek ennyi pénzen? A lány lehajtja a fejét. Én a Pendragon- legendát A többin? A fiú megfogja a lány vállát, a lenge kis alakot valósággal magához cövekeli. Majd meglátjuk. Majd körülnézünk. És szúrós tekintetét a lány arcára szegezi Borvirágos orrú, megállapíthatatlan korú férfi. Lehet hatvan, de nyolcvan is. Vállát a szélnek feszíti, akkora lendülettel jön, hogy. alig tudom megállítani. Olvasni ? Beszélni! Hat nyelven. Par la iialiano? Tengerész, voltam tizenhét hévig. Adria- tenger, Fekete-tenger, Balti- tenger. Ott igen. Ott lehetett volna t olvasni. A hajón. Azt hiszem, olvastam is. Kikötőt« tünk a városokban, vásárol« tűrik könyveket. Más nyel« vem Persze. Dehogy volt baj Éppen azt akartuk, megtanulni a nyelvet. Szóval, bl« vágtám. Most már egészes biztos vagyok benne, hogy olvastam. Mit? Hát nyolo. vanhaí éves vagyok. Hogyan emlékeznék rá? Előredől, aeá 1
