Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

Egy emberrablás anatómiája „Napirenden” a földrengés r Nehéz búskomor hangvé­tellel erről a történetről ír­ni. Az ember olyan meg­hökkentő ellentmondásokkal találkozik, hogy hol sírnia, hol meg inkább ne­vetnie támadna kedve. Az ügy persze mindenképpen komoly, olyannyira ko- ! moly, hogy bíróság dönt majd benne. Egyelőre még csak vázlatosan ismer­jük a cselekményt, s igyek­szünk távol tartani magun­kat a kriminalisztikai követ- I keztetések levonásától. Ezért használjuk óvatosan a ha­sonló esetekre megfogalma­zott jogi formulát, ezért nem írjuk ki a szereplők nevét, s ezért hangsúlyozzuk: ala­posan gyanúsíthatóak a bűn- cselekmény elkövetésében. Emberrablás történt janu­árban Heves megyében. Az előzmények r A dolog még nem tisztá- zódott teljesen. A vallomá­sok ellentmondanak egymás­nak, így elég nehéz eliga­zodni, hogyan is zajlottak le az előzmények. Állítólag az egyik váci cigánycsalád — jól menő fuvarosok — ta­valy karácsony táján Lőrin- 1 cibe látogatott, ahol legidő- I sebb fiuk számára megkér­ték egy akkor még 12 éves lány kezét. Kosarat kaptak. (Fiatal még a kislány a há­zasságra.) A fiú akkor 17 éves volt és már kétszer nő­sült. Később találkoztam ve­le, s nem csodálkoztam, hogy élettársai „felmondtak” ne- ! ki. ' Tehát kosarat kaptak. A ' kosár egyenlő a szégyennel, 1 a szégyen pedig nem olyan ' dolog, hogy annyiba hagyja ' az ember. ! A kislány szülei dolgoz- ' nak, gyárba járnak a fővá­rosba. A községben szép há­zat vettek; igyekeznek ki­emelkedni a többiek közül. Ha inaiban utaznak elamun- tn. kahelyükre és délután, vagy : este jönnek haza. A váci "^családnak alaposan meg kel­lett ismernie a körülménye­ket. hogy a tervet megvaló­sítsák. A kiterjedt rokonság két tagja elutazott Lőrinci­be szí’ eszterezni, s eközben — mint előőrs — alapos fel­derítő munkát végeztek Az eredmény egy távirat volt, amelyet bölcs előrelátással a kislány nevében küldtek Vácra, hogy: „január 5-én hajnalban jöhettek értem...” I ( „Erdő síélén nagy a | zsivaj, lárma.. f A lányszöktetés nem is­meretlen ma sem a cigá­nyoknál, amolyan vidám ri­tuálé, s egyre gyakrabban rendeznek hivatalos esküvőt. Ez az eset azonban sem szök- tetés nem volt, sem hivata­los esküvő. A váciak taxit fogadtak, s lerobogtak Lő­rincibe. Jól időzítve akkor érkeztek, amikor a szülők ' ...már elindultak. budapesti munkahelyükre. Még sötét vól-t,-a lámpák gyéren vilá­gították be az utcát Kö­rülnéztek, aztán behatolva az udvarra, megkeresték az előszobaajtót Egyikük óva­tosan benyomta az üveget, s benyúlva a résen, -megfor­dította a kulcsot, a zárban... A kislány arra riadt fel, hogy egy erős tenyér tapad szorosan a szájára, sikoltani sem tudott. Felkapták, ahogy volt. s összenyalábolva a ruháit is, cipelték a taxihoz. Nehéz volt betuszkolni, köz­ben elengedték a száját. — Segítség! Gyilkosok!.. — kiabálta, de védekezni nem tudott. ■ Nem messze, az utca má­sik oldalán fiatal rendőr la­kik. A sikoltásra kirohant, de csak annyit látott, hogy egy taxi nagy sebességgel elrobog. Az ajtót menet közben csapták be. A rend­őr bement a házba és azon­nal megállapította, hogy mi történt. Felköltötte a másik utcában lakó nagymainát, s hamarosan a család lőrin- ■ ci tagjai is értesültek az eseményről. . — Ebből nem lesz jó es­küvő — . jegyezte meg a ta­xis, miközben Vác felé szá- . , guldottak.­Ami itt történt, már egy Csöppet sem nevetséges. Va­lami középkori kegyetlen­ség áradt a levegőben. Állí­tólag férj és feleség lesz a fiatalokból, ha összefeksze­nek. Be is tuszkolták őket egy szobába, de a kislány érthetően nem állt kötél­nek. Ekkor bement a család, s lefogva a lányt „törvénye­sítették” a házasságot. Ez­után már csak a lagzi kö­vetkezhetett ... Igen ám, de híre jött, hogy megérkezett a lőrinci família! Az örömapát kivé­ve, ekkor szekérre kaptak, s kivonultak a határba, az er­dő szélére. Nagy tüzet rak­tak, daloltak, táncoltak, it­tak, s mnidenki igen jól érezte magát. „Csak egyedül a menyasszony arcán ült a bá­nat ..de rá jól vigyáztak. Ettől kezdve állandó őrség volt mellette. Látott szegény egy erdőkerülőt arra felé, korábban két gépkocsizó rendőrt is megpillantott a távolban, de lelkileg és fi­zikailag összetörve arra sem volt ereje, hogy kiáltson. Aztán — ki is hallotta vol­na meg? Az apja? öt az örömapa, a lány keresésé­nek ürügyén elvitte Szent­endrére kocsival, mert „úgy tudta”, hogy a fiatalok arra szöktek, ö csodálkozott leg­jobban, hogy még csak nem is látták a kislányt... A vándorlás A szülők feljelentést tet­tek, a lányt tehát kereste a rendőrség. Meg az elrablóit is. ök akkor már tudták — persze hogy tudták! —, hogy itt baj lesz. Erős fedezettel Budapestre, egy rokonhoz vitték, ahol igyekeztek jobb belátásra bírni. Ekkor talál­kozott a középkori módszer a modern technikával. Kü­lönböző fenyegetésekkel rá­vették, hogy szerelmi vallo­mást . mondjon magnószalag­ra és. közölje, hogy nem akar hazamenni. Elhozták a gödöllői vaj­dát is, akinek ugyancsak el­mondta: szereti a fiút, és nem megy el tőle. Mit is mondhatott volna, hiszen na­gyon félt. Írattak vele négy levelet is, hasonló tarta­lommal. (Egyet a Központi Bizottságnak címeztek, de oda már nem merték elkül­deni.) Pestről újra Vácra utaztak, de mert igen égett a talaj a lábuk alatt, hama­rosan Romhány felé vették az irányt, onnan meg Felső­gödre mentek egy magyar asszonyhoz. Ismerték, s tud­ták, hogy jó pénzért haj­landó néhány hétre szállást adni. Persze, hogy hajlandó volt. Hiszen amikor csak célzást tett arra, hogy ke­vés a szene, azonnal hoztak tíz mázsát a jobbik fajtá­ból. És a kislány eközben ál­landó őrizet alatt élt, egye­dül sehová sem mehetett, szabhatott ki rá akármilyen feladatot is a természet. Egyszer csak kiderült, hogy az asszony egyik, női albérlőjének — rendőr ud­varol! Néhány perc múlva már Vác felé robogtak a szekérén... De nemsokáig időztek ott, mert jött értük a felsőgödi asszony, s kö­zölte: jöhetnek vissza, fel­mondott az albérlőnek, nem lesz semmi baj. (Ezek sze­rint sejthette, hogy baj van...) Ismét Felsőgöd az útirány, majd megint visz- szatértek Vácra. Ekkor már ■ sorban tartóztatták le a család tagjait, de a kislány tartózkodási helyét még nem sikerült megtudni. Az egyezkedés Nyugati hírforrásokból gyakran hallunk ilyesmit: „Az emberrablók ennyi és ennyi millió dollár váltság­díjat követelnek.” Na, ebben azért különbözünk ... Ami­kor a váci família észrevet­te, hogy a dolognak a fele sem tréfa, gondolkodóba es­tek. Igaz, cipelték a „meny­asszonyt” ide-oda a2 ország­ban, de közben törték a fe­jüket, hogyan lábalhatnának ki a bajból. Említettem, hogy a család nem szűkölködött anyagiakban, gyönyörű há­zuk van („Nem adnám 450 ezer forintért sem” —mond­ta az atya), s készpénz a bukszában — tellett bőven a felsőgödi albérletre is — így az örömapa betért a lá­nyos házhoz, s felajánlott 50 ezer forintot. Amolyan fordított váltságdíjként, az­az: ha a szülök visszavon­ják a feljelentést, kapnak 50 ezer forintot. Az üzletet nem kötötték meg, már csak azért sem, mert hamarosan letartóztatták a váci család­főt, majd a „szöktetésben” résztvevőket is. Ekkor jött az újabb egyez­kedési kísérlet! A család sza­badon levő tagjainak egy megbízottja meglátogatta a rendőrséget és közölte: amennyiben szabadon enge­dik a letartóztatottakat, elő­kerül a lány! ! Ez körülbelül a teteje mindennek. A rendőrség ter­mészetesen nem engedte szabadon a súlyos bűncse­lekményt elkövetőket, de a kislányt február 14-én elő­kerítették. Az első vallomá­sa szépen betanult szöveg volt, hogy szereti a fiút, s nem akar haza menni. Ami­kor a szüleivel összehozták, minden egy csapásra meg­változott: elmondta a törté­netet úgy, ahogyan a való­ságnak megfelelt, a sok szenvedést, a szorongató fé­lelmet, a fenyegetést. És azok, akik elrabolták? Nem értik, miért tartóztat­ták le őket. Az atya, min­den dolog fő irányítója és szervezője, semmit sem tud. ö ott sem volt... Az ifjú „vőlegény”? Ugyanazt tudja, mint az apja, sőt még annál is kevesebbet. A többiek? összevissza beszélnek; jól megtanulták a családfőtől, milyen vallomást tegyenek és nogyan kell azokat időn­ként visszavonni. Azok a ta­núk, akik elmondták az igaz­ságot, könyörögtek, nehogy a vallomásukat megtudja a család, mert bosszút állnak rajtuk. Nehéz dolga lesz a bíró­ságnak ... ★ Eddig a történet. Közép­kori a javából — a XX. szá- zád második felében... Igen, egy Magyarországon élő népcsoportról van szó, s ez sokak szerint érzékeny té­ma. Szokásaikat, mentalitá­sukat másként kell megítél­ni. Nem szabad messzeme­nő következtetéseket levon­ni. De, ha a törvényességről, a törvények betartásáról be­szélünk, akkor nem lehet szó nélkül szlávokról, né­metajkúnkról, cigányokról, hanem az e hazában élő ma­gyar állampolgárokról. A személyes szabadság megsértése nagyon érzékeny dolog minden kultúrállam- ban. A nemzetiségi hovatar­tozás nem jelenthet enyhítő körülményt, még akkor sem, ha a szokásra próbálunk hivatkozni, mint a Lőrinci községi tanácson. Ott ugyan­is nem értették, hogy a ha­tóság miért csinált ekkora ügyet az egészből... Kátai Gábor ÁPRILIS 29-ÉN reggel fél hat óra tóján sok ház lakó­ja felriadt Egerben. Első pillanatban nem tudták, mi­re következtessenek, de a té­nyek beszéltek. A Hatvani­temetőt övező utcák lakói, éreztek legerősebben lökése­ket. A mozgás mellett mo­rajlást is hallottak, tapasz­taltak. A Bartók Béla téri lakosok is kiszaladtak laká­saikból. Az ágyban fekvő emberek felfelé irányuló lö­kést észleltek. Ugyanezt ta­pasztalták egyesek a Had­nagy úti lakótelepen is. Nem így a Csebokszári-lakótelep alvói, akik úgy érezték, hogy valami erő ki akarja húzni alóluk a fekhelyet. Íme, ez vízszintes irányú rez­gésre utal. Egy szintén sza­vahihető ember a Május 1. úti lakásán ébren figyelhet­te meg a földmozgást. Háza falán kisebb repedést is ész­lelt. Ez egyedüli eset. Persze, ellenvetés is em­líthető, hiszen a helyi jelle­gű földmozgásnak egyéb okai is lehetnek. Ez esetben a szomszédos községekből nem érkezett panasz. Ha élne dr. Schréter Zol­tán főgeológus, nyomban megadná a választ. De fenn­maradt a munkája, vázlata, hiszen az Eger környéki földkéreg-viszonyokat ő vizs­gálta meg először tüzetesen. Geológiai metszete azt mu­tatja, hogy a Nagy-Egedtől nyugat felé haladva, hat tö­résvonal szabja meg a Bükk nyugati határát. Az Eger- patak völgye, pontosabban a Bárány és a Bérc utca közötti omladozó mésztufa­fal, az ún. darázskövek vo­nala, majd a vár alatti tö­rés és a strandfürdő iránya egy mélybe hatoló törésvo­nalat árul el. Ezt keresztezi egy másik törés, mely az Árnyékszala irányából fut s a forrásoknál találkozik az előbbivel. Az elsőnek emlí­tett vonaltól kelet felé a földtörténeti középkor mész­köve az uralkodó. De a vá­ros területe alatt ezek már nagyon mélyre kerültek. Ez­zel szemben a nyugati te­rületen a harmadkori tufa az alap. Gondoljunk a Ta­verna és a Kazamata-pincék vésett falaira. Nos, az MTA Geodéziai Intézete megerősíti vélemé­nyünket miszerint „a föld­rengések java része törés­vonalak mentén pattan ki”. Ezt mondaná egri viszony­latban Schréter főgeológus is. DE LAPOZZUK FEL a régi feljegyzéseket. A föld­rengésekkel foglalkozó szak­könyvek s az egri meteoro- lólógusok írásai a következő egri földrengésekről emlé­keznek meg: 1676, 1763, 1783, 1826, 1829 („A Tsillagvizsgá- 16 Toronyban a másodper­centre járó ingaóra megál- lott”), 1834, 1838, 1867, 1868), (ez évben négyszer megis­métlődött), 1869, 1884, 1888, 1903, 1914, 1916, 1917, 1920, 1925. január 31., melyre ma is sokan emlékeznek, s a mostanit megelőző 1946. évi. E felsorolásból a gyakori­ságra is lehet következtetni. A rengések ideje legtöbbször reggel 5—6 óra közé esett. A gyakori előfordulás is bizo­nyítja, hogy a Mátra és Bükk pereme az Európát—Ázsiát átszelő nagy földrengéses övezetbe tartozik. Ezzel szá­molni kell! Az április 29-i földrengési esetet motiválja az a körül­mény, hogy e napon napfo­gyatkozást is észlelhettünk, Van-e a kettő között oksági összefüggés? Mi azt mond­hatjuk: lehet. De a fő ok a földkéregben keresendő. A törésvonal mélyebb rétegei­ben a feszültségnek a patta­násig fel kell fokozódnia ahhoz, hogy a labilis (köny- nyen elmozduló) kéregré­szek kimozduljanak, s az ott keletkezett rezgő hullá­mok a felszínre érjenek. De feleljünk a feltevésre. Az bi­zonyos, hogy a tengervizek szabályosan ismétlődő dagá­lya egyik oldalon a Hold vonzásában keresendő. Ha pedig a Hold és a Nap együttállásban van, mint pl. napfogyatkozáskor, úgy a két égitest vonzása összege- ződik, a vízemelkedés maga­sabb lesz, ez a kifejlődés a szökőár. De éz az erő vajon kihat-e a szilárd rétegekre is? Ifj. Bartha Lajos kutató a jósvafői barlangban mű­szereivel megfigyelte, hogy dagálykor a barlang mélyén a repedések falai elmozdul­nak, majd újra záródnak. Persze egyértelmű feleletet csak akkor kaphatnánk, ha valamennyi itt tapasztalt földrengés n?v>jaira vissza­lapoznánk, hogy a Hold azon napokon milyen fá­zisban volt? Mert 1925. ja­nuár 31-én első negyedet mutatott a kalendárium, ami a feltevésünket nem erősíti meg. Pedig ez fontos előre­jelzésül szolgálhatna. Mert itt a bökkenő: le­het-e a katasztrófákat előre jelezni? Ma már biztatóak a hírek. Az amerikai mes­terséges holdak különleges szűrők segítségével felvéte­leket készítettek Kalifornia környékéről 1975-ben. Meg­állapították a törésvonalak mentén a még rejtett ké­regmozgásokat A következ­ménye: e törésvonal folyta­tásában, Quatemalában be­következett a földrengés. A Szovjetunióban hálózati, há­romszögelési módszerrel kí- sérelteznek. Japánban víz­csöves dőlésmérőket alkal­maznak. Egerben, ahol sok gondot okoz a felszín alatti folyosók, üregek hálózata, e pincék igénybevételével a közlekedő edények törvényét felhasználva, vízcsöves há­lózati rendszerrel lehetne kí­sérletezni. Japánban a par­tokon figyelik a vízszintvál- tozást is. EGERBEN MÁS kézenfek­vő adottság is található. A forrásvizek hőfokának és a medencék telítődésének rendszeres és sűrű ellenőrzé­se. Az esetleges kezdődő mélységbeli kéregmozgáskor a víz feláramlása meggyor­sul, kevesebb ideje lesz a talajvízzel való keveredésre, ugrásszerűen nő a hőfoka, szaporább lesz a telítődés, Lehetséges, hogy az így nyert időelőnnyel az egri földrengés percekkel, vagy órákkal előre jelezhető len­ne. (Dr. Zétényi Endre) A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ménese a Hortobágyon (MTI fotó — Balogh P. László) MINDENEKELŐTT a folyamatosság jellemezte az elmúlt hét belpolitikai ese­ményeit Heves megyében. Kedden Gyöngyösön, a Mátraalji Szénbányák Vál­lalat igazgatóságán tartot­tak nagy érdeklődéssel Kí­sért pártnapot, ezt megelő­zően pedig vasárnap az egri és a hatvani népfront küldöttgyűlése új városi bizottságot választott. Május 11-én a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga tartott ülést, és igen fontos kérdésről tárgyalt: a tanácsi vállalatok és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek múlt évi gaz­dálkodásáról, valamint to­vábbi feladatairól. Ugyan­csak ezen a napon került sor Hatvanban a béke és barátság hónap megnyitó­jára azon a nagygyűlésen, amelynek a konzervgyár adott otthont. A békenagy­gyűlésen kubai vendégek is részt vettek, ünnepi be­szédet pedig az Országos Béketanács főtitkára mon­dott. A most véget ért hét elején fejezte be eredmé­nyes munkáját a KISZ IX. kongresszusa is, amelyen részt vettek megyénk ifjú küldöttei, s miután hozzá­járultak a munka sikeré­hez, szerdán hazaérkeztek. Pihenésre nem sok idejük marad: a részletes és na­gyon érdekes élménybe­számolókkal számukra is kezdődnek a „szürke” hét­köznapok: a munka és a tanulás. EMLÉKSZÜNK még rá, hogy legutóbbi országgyű­lésünk törvényt hozott a környezetvédelemre, s ez számunkra, Heves megyei­ek számára különös jelen-, tőséggel bír. Ezért fogad­tuk örömmel a hírt, hogy Egerben szerdán országos tudományos tanácskozást rendeztek Környezetvéde­lem az állattenyésztésben címmeL Hogy nagyon fon­tos témáról volt szó, azt jelzi, hogy a témával fog­lalkozó szinte valamennyi tudományos intézet képvi­selője részt vett a tanács­kozáson. A nő helyzete a család­ban — ez volt a témája annak az ankétnak, ame­lyet' a Hazafias Népfront megyei bizottságán rendez­tek, és amelyről igen élénk vita alakult ki. Ez is mu­tatja, hogy a kérdés vál­tozatlanul aktuális és bizo­nyára még sokáig az is ma­rad. A szerda ezen iúlmenően is nagyon fontos esemény napja volt Egerben, ahol ekkor nyitották meg a Ba­lassi Bálint életművéről rendezett tudományos ülés­szakot, melyen kiváló ha­zai és külfödi tudósok igyekeztek tisztázni a költő életművének feldolgozat­lan, vagy vitatott mozza­natait. Kedves vendégei voltak a városnak azok a szovjet komszomolisták is, akik a KISZ-kongresszuson vettek részt, majd ennek véget érte után ellátogattak hoz­zánk és néhány emlékeze­tes találkozáson vettek részt A HÉT VÉGE kulturális érdekességének számított, hogy szombaton délután, fennállásának fél évszáza­dos évfordulóját ünnepelte a kömlői férfikórus, és eb­ből az alkalomból sikeres ünnepi hangversenyt ren­deztek a helybeli művelő­dési házban. (ku-ti) ctömmmQ 1976. május 16., vasárnap , /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents