Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-14 / 113. szám
Statisztikai adatok az ifjúságról A Központi Statisztikai Hivatal és az Állami Ifjúsági Bizottság közös szerkesztésében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában most megjelent kiadvány bemutatja, hogy milyen változások történtek az ifjúság élet- és munkakörülményeiben, oktatásában, szakképzésében, művelődésében. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy hazánk minden második állampolgára 30 éven aluli, vagy éppen csak betöltötte 30. életévét Oktatási intézményeink nappali tagozatain másfél millió diák tanul, a munkaerőutánpótlás úgyszólván egyedüli forrása a felnövekvő ifjúság. Egy és háromnegyed millió dolgozó, vagyis az aktív keresők egyharmada fiatal. Minden negyedik tudományos kutató, tíz szocialista brigádlag közül három a fiatalok korosztályába sorolható. Térképünk az 1976. évi ifjúsági építőtáborokat, valamint a KISZ által egyedi nagyberuházásokat tünteti fel. Társadalmunk nyitottságát, a szakmai átrétegző- dést mutatja, hogy minden 100 fiatal aktív keresőből 71 más társadalmi réteghez tartozik, mint édesapja 1938- ban. E tendencia jut kifejezésre a továbbtanulás adataiban is. Az 1975—76-os tanévben a középiskolákba felvettek között 60 százalék, a felsőoktatási intézmények első évfolyamán pedig 50 százalék a fizikai dolgozó támogatott Kazinczy-díjas Amikor fontos a mássalhangzók hossza Hatvanötén versenyeztünk, én utolsó előttiként kerültem sorra. Amikor beléptem a terembe, és láttam mennyire fáradt már a zsűri, mindenről lemondtam. Pedig annyira szerettem volna, legalább egy ici-pici helyezést elérni, hiszen gimnazistaként többet már nem indulhattam. És mégis sikerült. Tóth Erzsébet, az egri Dobó István Gimnázium negyedik A-s tanulója Kazinczy-díjat nyert a Győrben megrendezett „Szép magyar beszéd” országos versenyén. — Alig akartam hinni a fülemnek, amikor az eredményhirdetéskor a saját nevemet is meghallottam a tavalyi győztes, a gárdonyis Visontay Agnes mellett. Ö ugyanis most a zsűri külön- díját kapta. Nehéz volt az út idáig. Hiszen az iskolai vetélkedőkön Erzsiké 1972. óta részt vett, de különösebb helyezést egyszer sem ért el. Hogy most mégis minek köszönhető a siker? Ahogy erről beszél a komoly kislány, belelkesedik a hangja, de így is gyönyörű a kiejtése, szépen, artikulálva ejti a szavakat: — Azt hiszem négy év alatt nagyon sokat fejlődött a hangom is, és a technikám is. Ez nem is csoda, mert középiskolában már rengeteg a tanul ni való. Én pedig mindent, de mindent hangosan tanulok, még a kötelező szépirodalmat vagy a verseket is így olvasom. Emiatt annak idején még kollégiumba sem mertem jelentkezni, inkább vállaltam a fárasztó bejárást Kőkútról. — Persze, valószínűleg még úgy sem mentem volna sokra, hogy naponta négy- szer-ötször elmondtam a kiválasztott szöveget, ha a magyar tanárnőm. Mois Klára nem segít annyira. Az utolsó napokban már nemcsak a szünetekben gyakoroltunk, hanem az órák is úgy kezdődtek, hogy fölálltam, s elkezdtem: Németh László Magyar ritmusok. Ezt az írást választottuk, mert valahogy ez illik a legjobban az egyéniségemhez. Komoly is, és derűs is egyszerre. De hát kellett is a sok ismétlés. Hiszen mennyi mindenre kell ügyelnie annak, aki szépen akar beszélni! A ritmusra, a dallamra, a tagolásokra, sőt még az sem mindegy, hogy ki mennyire szabja egy-egy magán-, vagy mássalhangzó hosszát. És aztán az izgalom, hiszen ha valaki izgul, remeg a hangja ... — Jaj, nagyon kellett koncentrálnom! Már nem is emlékszem hogyan kezdtem hozzá, arra sem, hogy mondott-e valamit a zsűri utána. Inkább csak a másnapi felszabadult öröm maradt meg bennem. Hát, ezt igyekszem tartalékolni addig is, míg meg nem kezdődik a következő nagy erőpróba, az érettségi. S aztán? Magyar— orosz szakos .tanár szeretnék lenni... Remélem, sikerül bejutnom a főiskolára. N. Zs. szülők gyermekeinek aránya. Az ifjúsági törvény, amelyet az országgyűlés 1971 szeptemberében hagyott jóvá, igazolta bevezetésének helyességét, jól szolgálja a párt, a szocialista állam ifjúságpolitikáját. A szocialista állam sokrétű gondoskodással — ösztöndíjakkal, előkészítő tanfolyamokkal, a kollégiumi hálózat fejlesztésével, az iskolák színvonalbeli különbségének fokoza tos megszüntetésével — segíti elő a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. A mostani tanévben már az általános iskolások 30 százaléka, a szakmunkástanulók 100 százaléka, a felsőoktatási intézetek hallgatóinak pedig 67 százaléka részesül kedvezményes étkezésben. Minden ötödik középiskolás, minden második egyetemista és főiskolás kollégista, a felsőoktatási intézetek hallgatóinak több mint 80 százaléka részesül ösztöndíjban, állami támogatásban. A megjelent gyermek- és ifjúsági könyvek száma 25 százalékkal, a példányszám 50 százalékkal nőtt 1960 óta. Kedvézően változott az ifjúsági turizmus helyzete is. Négy év alatt kétszeresére nőtt az országjáró-táborozó, üdülő fiatalok és 150 000-re emelkedett a csapattáborozáson részt vevő úttörők száma. Fejenként száz forint Köziemért, hogy hazánkban nincs, vagy alig van kí nem használt munkaerő és nemhogy nem kísért a munka- nélküliség szörnyű réme, de határozottan kereslet van a „munkaerőpiacom”. Magyarul ez azt jelenti, hogy aki ebben az országban dolgozni akar éS megélhetést keres, annak bizony nem sok ajtót kell végigkopogtatnia. Bizonyos aránytalanságok, az adminisztratív dolgozók számának indokolatlan és gyors növekedése miatt megjelent ugyan a létszámstopprendelet, de a most végzősök elhelyezéséről központilag történik gondoskodás. Éppen a munkaerőhiány az oka annak is, hogy me-» gyénkben az elkövetkezendő esztendőkben jelentős újabb, eddig nem tervezett ipart nem tudunk telepíteni. 1 Cseng a telefon a munkaüggyel foglalkozók asztalán3 — Lehetne-e szó háromszáz emberről? Hatvan százalékuk fiatal legyen! 1 De várják a munkaerőt a kórházak, az egészségügyi intézmények, a kereskedelem, a posta, a MÁV és ki tudná felsorolni, hogy még mi nem? » A napokban érkezett egy férfi. — Mi a foglalkozása? — Munkaközvetítő vagyok. — Hivatalos személy? Vállát vonogatja, árad belőle a pálinkaillat — Az attól függ. — Mitől? — Hogy hogyan vesszük. Mert teszem azt, ugyebár, ha valahol szükség van munkaerőre, akkor azt mondják nekem: — Feri bácsi! Szedjen össze szaporán százhúsz embert; a keserves nemjóját, mert különben rettentő baj lesz. Erre én a nyakamba veszem a fél országot, és felhajtom a munkaerőt. — Mi az, hogy felhajtja? — Megkeresem az embereket és elbeszélgetést folyta»} tok velük, vagyis felvilágosító munkát végzek, ahogyan hivatalosan mondják. Kezd érdekelni az ügy, és hagyom, hadd beszéljen á vendég. — Szóval, miután tsz-nek, állami gazdaságnak, ktez-» nek szerzem az embereket, én. ezt a munkát „hivatalos-} nak”, sőt fontosnak tekintem. ‘ — És mennyiért tekinti fontosnak? — Százért koponyánként, ötvenért fülenként, __ szell emeskedik, miközben önmagán nagyokat derül. — Ha meg nem sérteném! Mi a titka a maga szervezi erejének? 1 — Egyszerű, mint a pofon, kérem! Többet kell ígérni; Mármint a melósnak. Mennyit keres most, szakikám? Na; látja! Én olyan melót ajánlok, ahol... — Tehát egyik helyről elviszi, „elcsábítja” az embereket? — Ne tessék ilyen gorombán kifejezni magát! Én csala a megbízóim részére a szükséges munkaerőt biztosítom; Sok munkával, olcsón. Százért fejenként! Így állunk tehát a dolgokkal ebben a vonatkozásban; Jó-e ez valakinek? 1 Az emberkereskedőknek feltétlenül mindaddig, amíg megtűrik őket... 1 Szalay István Gyurkó Géza: A lámáktól a hőerőművekig Az ismeretlen szürke nap felfedezése címet viseli és a tartalma is az. Magyar. írók, újságírók fedezik fel Magyarországot, elsősorban magyaroknak. Olyanok, akiknek 20.05: Barátom, Bonca Bence, a Nagy Vadász, a parkban találkozik „Mr. Doolittle”-val, egy hozzá hasonló korú kisfiúval. Első pillanattól kezdve megértik egymást, és nagy terveket kovácsolnak együtt. Közbejön azonban néhány esős nap, s amikor Bence ismét lemegy a parkba, nem találja újdonsült barátját. Még a nevét sem tudja, csak elnevezi Boncának. Később már maga is elhiszi, hogy a Bon- cák között megtalálja barátját. Különböző Boncákkal ismerkedik meg, s közben kiálakul a „boncaság” fogalma is, ami tulajdonképpen a gyermeki tisztaság, fantázia, játékosság megőrzését jelenti a felnőtt korban. Szereplők: Berkes Gábor, Kovács Krisztián, Révai Judit, Bujtor István, Kőműves Sándor, Páger Antal, Patkós Irma. Emisig 1976. május 14., péntek Almássy Károly, a szonginói Biokombinát együttműködési igazgatója: „ .. .140 ezer liter oltóanyagot gyártunk most már évente...” Ismert érzés: amikor az ember megérkezik, mint újságíró, egy idegen országba, az első benyomás a tanácstalanság. Uram ég’, mit tudok én innen írni? Alig valamit, vagy semmit! És amikor az ember, mint újságíró, sőt, mint csak „egyszerű” turista is, elutazik abból az immáron dehogy is idegen országból, nem győzi sem tollal, sem szóval. Annyi az emlék: a megírni, az elmondani való. A közelmúltban indult ismét útjára az a magyar riportgyűjtemény-so- rozat, amely a Magyarország Dr. Adiva, a Biokombinát kereskedelmi igazgatója: „.. .már 1923-ban elkezdtük szervezett formában is a védekezést az állatbetegségek ellen. Ma már 56-féle terméket állítunk elő, s egy egész sor állatbetegség ismeretlen lett Mongóliában. talán minden őse itt született, olyanoknak, akik talán Árpáddal jöttek be őseik révén, ha nem is a sor elején, de a közepén minden bizonnyal: ilyenek fedezik fel mi magunknak, a magunk országát. Mert hiába éltünk már itt húsz, vagy hetven évet, gé- neinkben évszázadokat őrizve: nem ismerjük jól, teljesen, még megközelítőleg sem Magyarországot. Néhány nap, néhány hét Mongóliában, mégha kétszer is, vagy tízszer is járt e tájon az ember, mégha lexikonokat, útleírásokat, tájékoztatókat, statisztikákat és még sok más egyéb kútfor- rást is felhasznált szelleme szomja enyhítésére, még akkor is a töredék töredékére van kényszerítve, hogy azt megtudja, s annak is részét, hogy elmondja. Mint most is, én is, itt is! Lapozgatom a jegyzeteimet: a tények, adatok fele kimaradt abból is, amit leírtam. A másik fele meg egyáltalán papirra sem került. Nem írtam a szonginói Biokombinátról, amely alapjaiban megváltoztatta a mongol állategészségügyet, s amely ugyancsak magyar segítséggel és tervezéssel épült: szót sem ejtettem Almássy Károlyról, aki az együttműködési igazgató hangzatos nevet és a munka nagy felelősségét viseli itt, vagy dr. Adivaról, az állatorvosról, a mongol kereskedelmi igazgatóról, aki oly halk és higgadt beszámolót Baldan, Terelzsből: „.. .azért maradtam fiatal, mert azt akarom, hogy az emberek jól érezzék magukat miattam és körülöttem...” (A szerző felvételei) tartott röpke néhány pillanat alatt az egész mongol állattenyésztésről, az állat- egészségügyről, hogy az talán akadémiai székfoglalónak is beillett volna. Nem jutott hely és idő, hogy bővebb teret szentelhessenek a ma még szinte úttalan utakon megközelíthető Terelzsnek, erről a hegyek, erdői« között, hegyi folyó partján meghúzódó varázsos szak- szervezeti üdülőnek, meg a negyvenévesnek kinéző, de a hatvanat megközelítő Bal- dannak, az igazgatónál«, akinek most azon fő a feje, hogyan lehetne a kemény telekre saját állattartással, sütődével, meg vágóhíddal és fejészettel is önellátó e háromszáz férőhelyes palotája a pihenésnek. Nem írtam a mongol állami múzeum rendkívüli gazdagságáról, ami a népművészetet, az ősrégészetet és az állatvilág bemutatását illeti. De arról a muzeológus nőről, Darszürenről sem, aki a természettudományi tár vezetőjeként lelkes és szíves kalauzunk volt a földtörténeti múltban éppenúgy, mint a múzeum emeletein végig. A mongol táj megragadó vad szépsége, rajta és benne a jószágaival vonuló mongol pásztor sziluettjével — lám ez sem került papírra. És még sok és még any- nyi minden más sem. Egy ország egyetlen napját sem lehet akár egy leghosszabb sorozatba sem belegyömöszölni, mégha szürke, szerény nap is lenne az. Ám Mongóliában is ismeretlen a szürke nap fogalma, a tespedt unalmat hordozó napé: naponta változik, alakul, fejlődik az ország képe, gyarapodik szellemiekben, anyagiakban egyaránt. Szükség is van az erőfeszítésekre, mert hosszú volt az út a lámáktól á hőerőművekig, de nem rövidebb és könnyebb az az út sem, amely még a mongol nép előtt áll, s amelynek irányát, célját majd éppen,most tűzi ki ismét és tovább a mongol kommunisták kongresszusa. (VÉGE) I
