Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-14 / 113. szám

Kétirányú utca

A KÖZÜTI KÖZLEKEDÉSBEN ez az általános. Mindkét irányban zajlik rajta a forgalom, s az ott haladóknak számolniuk kell a szemből érkezők magatartásával is, nemcsak azzal, ami a saját úttestrészükön történik. Fölhasználva a példában rejlő szemléltető erőt: vajon egy-egy gyár, vállalat a technikai szint fejlesztésekor ügyel-e arra, hogy az út másik oldalán miként zajlik a forgalom? Elhagyva a képletességet: elég-e, ha gyorsabbra kapcsolják a műszaki korszerűsítés menetét, de „elfeledkeznek” arról, hogy a magasabb szint a kezelők, a használók tudásának gyarapítását is elengedhetetlenné teszi?

Napjainkban például a textiliparban a teljes szövőgépállományon belül az automata berendezések aránya 55 százalék. Minden száz kötőgépből negyven az új technikát testesíti meg, s a végfonás húsz százalékát korszerű, nagy termelékenységű, orsó nélküli fonógépeken bonyolítják le. Ezeknek az eszközöknek a kezelése, karbantartása, javítása egészen más követelményeket támaszt a működtetőkkel szemben, mint a hagyományos, s jórészt több évtizede szolgáló berendezéseké. A gépellátások, az ismétlődő hibák, a névleges és a tényleges teljesítmények közötti eltérések arra figyelmeztetnek, hogy némely tekintetben a technika gyorsabban haladt, mint az emberek fölkészítése.

Ha csupán a textilipar egynéhány üzemében tapasztalhatnék ezt, akkor sem örvendeznénk. Általánosabb, s ezért nagy horderejű ügy a technikai és a képzettségi szint külnöbözősége. S ez elsősorban nem annak a következménye, hogy kevesen vesznek részt szakoktatásban, továbbképzésben. A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a kelleténél nagyobb számban bocsátanak ki a szakoktatási intézmények végzősöket, csak éppen ezek nem tanult mesterségükben helyezkednek el, területük nem illeszkedik a termelők támasztotta igényekhez stb. Azaz: sokan tanulnak, de egy részük nem azt, amire szükség lenne. Ezért történhet meg, hogy bár például a műszerészképzés adatai már-már lenyű- gözőek — a tanulók száma rövid idő alatt megkétszereződött —, a vállalatoknál minden pénzt megadnának egy-egy elektronikai, vagy irányítástechnikai műszerészért.

VOLTAK ÉS VANNAK

hasznos törekvések, irányzatok a fiatalok szakképzésében, a felnőttek továbbképzésében. Utalással beérve: létrejöttek a mesterszakmun- kás-oktatás keretei, korszerűsítették a tanított szakmák jegyzékét, bővül a felnőtt szakmunkások közül a továbbképzésen részt vevők tábora. Ezek és a hasonló tények azt bizonyítják, hogy a technikai és a képzettségi szint szoros összefüggésének felismerése —, de nem mindig következetes gyakorlati érvényesítése — átfogó, országos értelemben aligha hiányzik. Annál inkább nélkülözi a népgazdaság majd’ minden területe — hiszen az ipar mellett a mezőgazdaságban, a szállításban, hírközlésben, az építőiparban megegyezőek az ilyesfajta gondok — a következő lépcsőt, a területileg, helyileg jól szervezett, irányított szakValami nincs rendben!

Régóta figyelem őket. Az asszony nagydarab, szőke, olyan, mint Ursula, Bubó doktor mackóhölgy asszisztense, aki túlcsordult idomaival Inci és Finci egérkisasz- szonyokat utánozza. Divatos holmikban parádézik. Néni megy az utcán, hanem vonul. Pipiskedve illeg-billeg piskótalábain, s mögött, leszakadva, baktat a férfi egy szőke, szöghajú kisfiúval. A férfi egyszerűen öltözött, viseltes cipőben, kalappal, olcsó konfekciós kabátban. Az asszonyhoz képest a férfi szegényes külsejű, topis. Sokáig azt hittem, nem egybetarto- zók, hiszen semmi külső jel vagy jegy nem mutatta ezt. Egyszer aztán hallottam, amint a szöghajú kisfiú így kiabál a kényeskedő divatdáma után: „Anyuci, várj már meg, szeretném megfogni a kezed... !” És az inci- fincis. Ursula rá sem hederített erre, úgy tett, mintha nem is neki szóltak volna.

— Kik ezek? — kérdeztem ismerősömet, aki egyik reggel nálamnál nem kisebb érdeklődéssel figyelte az elől vonuló asszonyt, nyomában a gyereket vonszoló férfival, s mérgesen emlegette azt a bizonyos piszkafát, amivel nem lehet felérni egyesek orrát.

— Ezzel a dámával — intett fejével a nagydarab, szőke asszony után — gyermekkorunkban együtt játszottunk a falusi utca porában, az istállóban a tehén faránál és együtt őriztük a libát. Olyan ganajos térgyű gyerek volt, akár a többi Nagyon jó házasságot kötött elvette ez az agrármérnökéi púndent megtett, hogy ő is elvégezze az egyetemet, s most felvág arra, hogy ő jogász. Hogy doktor.

— Levelezőn végezte az egyetemet?

— A fenét! A férfi jól keres, megtette, hogy nappalira járatta. Annyira kedvébe járt, hogy le a kalapot előtte!

— Nagyon furcsának tartom őket, azt hittem, nem is tartoznak egybe.

— Az asszonnyal elszaladt a szekér. Mindenkit lenéz, még a férjét is, mióta megvan a jogi diplomája. Kocsit vettek, az asszony a nevére íratta. És az ő nevén szerepel a lakás, a telefon is.

— Kocsijuk van? Akkor miért járnak gyalog?

— Az asszony nem ül be a férjével és a gyerekkel a kocsiba. A kocsival csak ő flangál. Minden pénzt magára költ, a férjénél nem hagy egy fityinget sem. Azt mondja, hogy neki törődni kell azzal, milyen a „megjelenése”. A férje is meg akarta szerezni a szakmájából a doktori címet, de azt nem engedte, hogy minek az, elég egy embernek egy diploma. A férfi kulizik, az asszony pedig po- mádézik. A férfi nagyon szereti a gyereket, és szereti még az asszonyt is, hiszen mindenért lemond értük. Jóban vagyunk, sokat beszélgetünk együtt, de még csak egy szóval se tesz panaszt a sorsára. Azt hiszem azt várja, hogy az asszony visszaváltozik, s olyan lesz, mint régen, szerény, egyszerű viselkedésű és kedves.

Sokat figyelem őket. Elől az asszony halad, mögötte lépésekkel leszakadva a férfi baktat a kisfiúval. Semmi változást nem látok kapcsolatukban. Valami nincs rendben közöttük. Az asszony igen sajátosan értékeli a nőpolitikát. Sajnálom ezért. Olyan szép az a kék szemű, szőke szöghajú kisfiú. Anya kellene neki. Édesanya.

(pataky)

oktatást. Amibe azt is beleértjük, hogy a termelőhelyek még mindig húzódzkod- nak a saját továbbképző tanfolyamoktól, csekély érdeklődést mutatnak az ún. kétszakmás oktatás lehetőségei iránt, s bérpolitikájukban sem adnak súlyt a tudás, a hozzáértés elismerésének.

Fokozódik az új technika térhódítása — hatvanmilli- árd forint fejében kerültek új gépek, berendezések a népgazdaságba egyetlen esztendőben —, ám az avató ünnepségek után túl nagy lesz a csend akörül, miként engedelmeskedik észnek és kéznek az új technika. Sajnos, az elfogadhatónál sűrűbben makacskodik, nem nyújtja azt, amit reméltek, joggal vártak tőle. Olykor műszaki okai vannak ennek — a technológiai környezet nem idomul eléggé az újdonsághoz —•, legtöbbször azonban emberi, tudásbeli fogyatékosságokra, mulasztásokra vezethetők vissza. Arra, hogy a már működő gépeken vélték megtanítani a kezelőket a fogásokra, a karbantartókat a hibakeresésre és megszüntetésre; arra, hogy olyanok vásárolták meg az új technikát, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogyan és kicsodák dolgoznak majd vele; arra, hogy a korszerű eszközöket hozsannázva fogadta mindenki, s nem sajnálták a milliókat értük, de az előkészítő tanfolyamra már nem jutott forint, s minek is jutott volna, hiszen „majcl belejönnek az emberek”,

EZ A „MAJD BELEJÖNNEK”, a „majd berázódik a menet” szemlélet olyannyira veszélyes, mint az, hogy valaki — kezdő példánkhoz visszatérve — egyirányúnak nézné a kétirányú forgalmat lebonyolító utcát. A követkemények elképzeléséhez — az utca esetében — nem kell különösebb fantázia. Ahogy a hasonlatbeli forgalom hatásainak felismeréséhez sem. Feltételezhető ugyanis, hogy hatékonysági gondjaink forrásainak nagyobb része rejlik a technika és a technika alkalmazójának eltérő szintjében, mint azt általában és felületes megítélésre a termelőhelyeken gondolják.

M. O.

A 25 éves egri Finomszerelvénygyúr korszerű termékei nemcsak hazánkban, de Európa több országában is ismertté váltak az elmúlt esztendőkben. A magas műszaki színvonal nagy felkészültséget kíván az itt dolgozóktól; képünkön- szerelik a pneumatikus automatika-elemeket. (MTI fotó — Érczi K. Gyula felvétele)

A Szovjetunió a B]NIV-n

A Szovjetunió idén is a legnagyobb külföldi kiállítók közé tartozik a tavaszi BNV-n.

A bemutatásra kerülő szovjet termékek mintegy 1800 négyzetméternyi területet foglalnak el. A kiállító szovjet vállalatok — Tech- maexport, Elektronorgtech- nika, Aviaexport, Maspribo- riritorg, Sztankoimport,

Raznoimport, Promszirjoim- port, Tyázspromexport, Ma- sinoexport, Avtoexport, Mezsdunarodnaja Knyiga és a Vnyestorgreklama — jól ismertek Magyarországon.

A több mint 2000 kiállítási tárgy között sok az újdonság. Az érdeklődő közönség és a szakemberek a szovjet gyártmányú gépek és berendezések sokaságával ■— műszerekkel, számítás- technikai eszközökkel, szerszámgépekkel, tehergépkocsikkal és más termékekkel — ismerkedhetnek meg.

Az automatizálási és vezérlési, elektronikus számítástechnikai, sokszorosítási és fénymásolási eszközöket és berendezéseket a Techma- export mutatja be. Különösen érdekes az Orgtyekszt automata, amely a gépírást és az információ-tájékoztatási tevékenységet hivatott automatizálni. Az automatához kapcsolódik egy perifériális berendezés, amelyet magyar szakemberek alakítottak ki a szovjet—magyar tudományos-műszaki együttműködési program keretében. Az Orgtyekszt mellett foglal helyet a szovjet elektronikai ipar újdonsága, az M-7000 számítástechnikai komplexum, amely már mik- rofelektronikai integrált

áramkörökből épült fel.

E témakörhöz csatlakozik bemutatójával az Elektron- orgtechnika Külkereskedelmi Egyesülés. A harmadik generációs ESZ-1033 számítógép modelljét az egyesülés most mutatja be először. A számítógépet a szovjet, bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel és csehszlovák szakemberek közösen alakították ki a KGST-országok egységes számítástechnikai rendszerének keretében.

A szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának ötödik évfordulója alkalmából speciális részleg mutatja be a Szovjetunió és a KGST-országok sokoldalú együttműködését és a szovjet—magyar kapcsolatok gyümölcsöző alakulását.

A két ország együttműködésében mind szélesebb tért hódítanak az új formák és módszerek. Így páldául Magyarország nyers- és fűtőanyag igényeinek hosszú távú kielégítése érdekében — más KGST-országokkal

együtt — részt vesz az oren- burgi gázvezeték, az Uszty- Ilimszk-i cellulóz- és a kijembajei azbesztdúsító kombinát, valamint kohászati anyagellátását szolgáló létesítmények építésében.

Egy másik részleg a szovjet szerszámgépeket és berendezéseket mutatja be, amelyek jelentős szerepet játszanak a magyar ipar, mezőgazdaság és közlekedés műszaki rekonstrukciójában.

Az Avtoexport egyebei! között a Minszki Autógyá* néhány termékét, — a MAZ- 500.A tehergépkocsit és a MAZ-504 V — pótkocsis nyerges vontatót állítja ki a vásáron. A Minszki Autógyár nagy teljesítményű diesel-mo* toros tehergépkocsikat gyárt, termékeit több mint 50 országba exportálja. A gyár kollektívája a MAJZ-alaptí- pusok kialakításáért Állami díjat kapott.

Hatvankilenc ország fő- és nagyvárosai fogadják az Aeroflot menetrendszerű járatait. A kiállítás látogatói nyilván szívesen ismerkednek meg azoknak a gépeknek a modelljeivel, amelyeket az Aviaexport ajánl kül-j földi partnereinek.

A szovjet kiállítást számos fotó- és szöveges anyag gazdagítja. Ezek a X. ötéves terv időszakának népgazdaságfejlesztési feladatait és a szovjet ipar exportlehetőségeit ismertetik.

Rudolf Kobal

A lánctalpas parancsnoka

Tavaly nagyon beteg volt. Hetekig nyomta az ágyat. Aggódtak is érte, hogy mi- lesz vele, visszajön-e, vagy a betegség vesz erőt végleg rajta. A türelem, a rendszeres kezelés és főleg az akaraterő azonban diadalmaskodott és meggyógyult.

A karácsondi betegágytól az első útja az Olga-majori határba vezetett, a régi, ismerős földre, ahol 22 esztendeje tavasztól őszig trak- torozik. Először csak nézegette a határt, aztán napok múlva felült a lánctalpasra.

Hopka Pál, a Gyöngyös— domöszlói Állami Gazdaság traktorosa ezzel ismét megtalálta önmagát. Szenvedélye a traktor, élete szorosan ösz- szefonódott a gépekkel, az elmúlt évtizedekben. Pedig sok gyötrelem, megszámlálhatatlanul nehéz órák állnak mögötte. A szakma iránti sze- retete azonban soha nem tántorította el a pályától. Tavasszal, nyáron a nagy szárazságban a por, ősszel meg az esők utáni sár nehezíti munkáját. Ennek ellenére mindig bátran vette az akadályokat és soha nem gondolt arra, hogy otthagyja a földet.

— Apám cselád volt Erken, a Gosztonyi-birtokon — beszéli gyermekkorát idézve. — Én is korán munkába álltam. Alig voltam 14 éves, amikor fogatos lettem a Tárnáméra melletti pusztafoga- csi tanyán. Apám sokat betegeskedett, így évekig én lettem a családfenntartó.

— Mikor ismerkedett meg a traktorral?

— 1954-ben, itt Olga-major- ban, akkor kerültem az állami gazdaságba, amely nem sokkal korábban alakult. Először egy kezdetleges Koffer traktorra kerültem, azon tanultam szántani és vetni. A mai korszerű gépekhez képest nagyon kezdetleges volt, de mégis mennyire örültünk neki, hogy már nem kell lóval szántani.

Sokáig tanyán élt, alig három esztendeje, hogy az állami gazdaság támogatásával a közeli Karácsondon épített házat, a faluba költözött feleségével és három kisfiával.

— Szegény apám sokáig ellenezte, hogy traktoros legyek — sorolja emlékeit. — Mindig csak azt emlegette:

„Fiam! Inkább maradj béres, mint traktoros, nagyon nehéz munka az, nem neked való...”

— Én mégis a traktor mellett döntöttem. Dolgoztam évekig gumikerekes Dutrá- val, meg a szovjet MTZ-vel, aztán ki is készült a gyomrom a folytonos rázkódás miatt. Kínlódtam vele sokáig, mert annyira fájt, mégsem hagytam egy percre sem a munkát. Most éppen öt esztendeje, hogy ezzel a lánctalpassal járok.

Hopka Pál tavasztól a tél beálltáig korán kel és mindig későn tér nyugovóra. Sokszor, ha a munka úgy kívánja, éjjel is dolgozik. Kivilágított traktorral rója a földet, szánt és vet. Nyáron kombájnra ül és hétköznap, vasárnap segíti a betakarítást. Télen meg a műhelyben találni, ahol a gépjavítók mellett tevékenykedik.

— Most legutóbb négy hónapig távol voltam a gazdaságtól — jegyzi meg. — Hevesen, bentlakásos tanfolyamon növénytermesztő-gépész szakmát tanultam és bizonyítványt szereztem. így most már traktoros és szerelő is vagyok egy személyben. Mind a kettőt jól hasznosítom. Igaz, nagyon hiányzott már a lánctalpas. Meg is örültem, hogy maradt egy kis munka, amikor hazajöttem, én fejeztem be a napraforgóvetést. A folyton változó határ éltet, itt érzem igazán jól magam. Ezért kevés szabad időm is marad, általában csak akkor, ha esik az eső, olyankor pihenek többet.

Munkáját értékelik, ezt bizonyítja, hogy többszörös kiváló dolgozó és oklevelek tulajdonosa. Legutóbb pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki.

— Meglepetés volt ez ne-- kém. Ide, Olga-majorba hozták a hírt, hogy menjek ünnepségre Egerbe, a megyei tanácsra. Nem tudtam, hogy miért pont engem küldenek, csupán ott közölték a nagy elismerést. Ha rágondolok, mindig elérzékenyülök, de egyben nagyon örülök, mert ez a kitüntetés is bizonyítja, hogy érdemes jól dolgozni, azt mindig észreveszik. Zajos, poros, sáros környezetben az évek során nem köny- nyű munkát vállalni, de az ember mindig megújítja magát és türelemmel, szorgalommal ér el eredményeket.' A türelem és a szorgalom az én munkám alapja, ez marad á jövőben is, hiszen még csak 39 éves vagyok.

Mentusz Károly

M&M&O

1976. május 1.4., péntek

t

Szerelik az automati