Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

/ / / HINT LAPUNKBAN MAR BESZÁMOLTUNK RÓLA: a minisztertanács és A SZOT a magyar népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést adó- MÁNYOZTA AZ EGRI DOHÁNYGYÁR PETŐFI SÁNDOR KOMPLEX SZOCIALISTA BRIGÁDJÁNAK, A MÁTRAI ERDŐ- ÉS FAFELDOLGOZÓ GAZDASÁG FELSÖ- TÁRKÁNYI VASÚTÜZEMÉBEN DOLGOZÓ VASAS SZOCIALISTA BRIGÁDNAK ÉS A HEVES MEGYEI ÉLELMISZERKISKERESKEDELMI VÁLLALAT KOSSUTH SZO­CIALISTA BRIGÁDJÁNAK. MUNKATÁRSAINK A HÁROM KITÜNTETETT BRIGÁD MUNKÁJÁT, ÉLELÉT MUTATJÁK BE. Lehet-e többet? Munkában a dohánygyári kollektíva. (Fotó: Szigeti Zoltán) Apró műhelyiroda a gyár udvarának közepén. Csúcsos tetejével olyan a park köze­pén, mint egy kis kerti pi­henő, ahol kikapcsolódni, szundítani lehet... — Hát itt aztán ugyancsak kevés idő jut kikapcsolódás­ra — mondja mosolyogva Turcsányi Benjámin, a javí­tóműhely vezetője. — Nekem itt áll ugyan az asztalom, de leginkább a gyár különböző munkahelyein vagyok; hol ezt kell intézni, hol azt. Ha meg itt benn írok valamit, a telefon percenként szól. Ilyen ez a mi kis kerti la­kunk; ez a munkánk, ez az életünk. Turcsányi Benjámint nem­igen kell bemutatni azoknak, akik valamiféle kapcsolatban állnak az Egri Dohánygyár­ral. Azt viszont kevesebben tudják, az általa vezetett Pe­tőfi komplex szocialista bri­gád a brigádmozgalom meg­alapítója volt a magyar do­hányiparban. 1961-ben a ja­vítóműhely hat lakatosából szerveződött az első brigád, amely mintája, példája lett az utánuk alakuló közössé­geknek. A Petőfi brigád tagjai az elmúlt években sorozatban „gyűjtötték” a kitüntetéseket. Háromszor szerezték meg a vállalat kiváló brigádja cí­met, egyszer az ágazat kiváló brigádja lettek, az idén pe­dig mindezek koronájaként elnyerték a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. — Nem nagyon értettük mi még azt akkoriban, mit is je­lent igazán egy brigádban dolgozni — idézi a múltat a brigádvezető. — Én a meg­alakulást követően léptem be ebbe a közösségbe, s emlék­szem, Szkárosi Gyula bácsi­tól, a tmk lakatosától, szak- szervezeti aktivistától kaptuk a tanácsokat, útbaigazításo­kat: mit vállaljunk, mire vállalkozzunk, tűzzünk ki célul magunk elé. A gazda­sági vezetők közül pedig Ivá- nyi Illés volt a patronálónk. Szükség volt erre a támoga­tásra, hiszen előttünk nem volt példa, valahol el kellett kezdeni ... Elkezdték, s nem is akár­milyen feladattal kellett mindjárt megbirkózniuk. 1964-ben a lágymányosi do­hánygyár gépeinek áttelepí­tését végezték el úgy, hogy közben a termelés sem csök­kent. Ekkor fejlődött a régi „szakik”-ból alakult közösség komplex brigáddá, hiszen a munka úgy kívánta, hogy a lakatosokkal együtt dolgozza" nak a vízvezeték-szerelők, villanyszerelők, kőművesek is. — Hogy lehet ilyen szét­szórt munkahelyeken dolgozó közösséget összetartani ? őszintén megvallva, nem könnyű munka. Biztos, hogy egy zárt üzemrész együttesét egyszerűbb irányítani, kö­zös akciókra szervezni. De ez a mi gárdánk jól tudja egy­mást a munkában segíteni, hiszen a javításban többféle szakma jó együttműködésé kell. A közös, esti programo­kat, kirándulásokat, kis röp- gyűléseken gyorsan meg tud­ják szervezni. Egyébként mi­kor látták, kezdünk jól dol­gozni, sokan jelentkeztek, hogy szeretnének tagjai lenni a brigádnak. Ha mindenkit aki ma is patronálója a bri- fölvettünk volna, azóta már nagyon sokan lennénk: most tizennégyen vagyunk, s ez a létszám éppen megfelelő egy jó közösséghez. Pogonyi Sándor és Fodor Sándor alapító tagjai a bri­gádnak; kezdettől fogva ré­szesei a feladatoknak, a si­kereknek. — Az elmúlt években a brigádból elvégeztük többen is a technikumot; és a fil- tergyártáshoz kerültem, fő­műszerész vagyok — mondja Pogonyi Sándor. — Ez a munkakör nem kívánja meg éppen a technikusi végzettsé­get, de nem árt ha többet tud az ember. Biztosabb a dolgában, bátrabban újít, változtat. A marxista közép­iskolát is majdnem mindé- gyikünk elvégezte, s voltak olyan tagjai is a közösségünk­nek, akik a mi ösztönzésünk­re szereztek szakmát, lettek a segédmunkásból szakembe­rek. — ötvenhét éves vagyok, nekem már nem sok van a nyugdíjig — folytatja Fodor Sándor. — Több munkahe­lyet is megismertem én itt a gyárban, s amikor a komp­resszortelep elkészült, idejöt­tem dolgozni. Én külföldre csak ezzel a brigáddal jutot­tam el, felejthetetlen élmény volt nekem Lengyelország, Csehszlovákia tájait látni. Én azt szeretem ebben a gárdában, hogy mindannyi­an megértjük, megbecsüljük egymást. Mindketten a szakma ki­váló dolgozói, s mint alapí­tók, birtokosai lettek az aranyjelvénynek, amelyen ez áll: a Népköztársaság Kivá­ló Brigádja. Iványi Illés osztályvezető, aki ma is patronálója a bri­gádnak, összegzésképpen ennyit mondott róluk: — Mindig elsők voltak, kezdeményezők, mindig pél­dát mutattak. Ilyen magas szinten már sokkal nehezebb újat adni, még följebb jutni. Most az a kérdés: lehet-e töbet, lehet-e jobban? Ismerve őket: biztosan le­het ... (hekeli) W Évente feljebb Az ország legjobb öt bri­gádja egyikének lenni az élelmiszerkereskedelmen be­lül — ez, bizony nagy szó! Ide jutott el a hatvani ABC- áruház Kossuth brigádja Marsó Zoltán vezetésével. Ebbe az üzletbe be kell menni ahhoz, hogy az ember fogalmat alkothasson magá­nak a brigád munkájáról. A kép, ami itt elénk tárul, so­kat mond el minden meg­formált szó nélkül. Az csak természetes, hogy az ízléses elrendezés kellemes hangu­latot kelt a vevőben. Ámul­dozni legfeljebb akkor kezd el a más vidékről érkezett vásárló, ha végigmegy az árutól roskadó polcok, gon­dolák között.' Szinte mindent megtalálhat, ami nálunk egyáltalán kapható. — Ügy szoktuk, hogy a délutáni csúcsforgalomra még kijövünk valamilyen meglepetéssel — halljuk az üzlet vezetőjétől a „titkot” —, valami olyan áruval, amit délelőtt nem lehetett kapni. Látszólag mindez csak ap­róság, pedig valami nagyon is fontos dolgot takar. Nem többet és nem kevesebbet, mint azt, hogy az üzlet min­dig a vevőre gondol, min­dent a vevőért tesz, mindig a vevőnek akar kedvezni. Mi ebben az új? Kérdez­heti bárki megbocsátóan. Semmi, vallhatjuk be kerte­lés nélkül. De — mennyire általános ez a törekvés az üzletekben? Kérdezhetjük mi is vissza, és máris a he­lyére tettük az értékelésün­ket. Abban a műszakban két pénztáros, Rácz Imréné és Gedei Istvánná voltak azok, Az áru önmagát is kínálja, de „nem árt” a kedves vevő figyelmét felhívni rá, ahogy ezt teszi Marsó Zoltán és a helyettese, Püspöki István. (Fotó: Dózsa Balázs) akik a Kossuth brigád tag­jai közé tartoznak. A vegyi áruknál Ambrus József, az irodában pedig Szentpéteri Imréné adminisztrátor. Hat eladó az ifjúsági brigád­nak a tagjai közül került ki, a többi pedig „szabad úszó”, azaz: brigádon kívüli. Miért csupán a Kossuth brigád tagjai kapták a ma­gas kitüntetést? Merül fel a kérdés. Mert ők adják a dol­gozók gerincét, ők a törzs­Az erdei vasút éltető ereje: a Vasas brigád Felsőtárkány. Amerre a szem ellát, erdő. Erdős ma­gaslatok. A fák között, akár tengerszem, tők tükre csil­lan. Módos házak, újkori magas homlokú villák között szép vizű patak csörgedez ... Egyszerre harsány, cifrázott füttyszó szabdalja szét a csöndet, a pihenő élet halk lélegzetét. Ezek a füttysza­vak jelzik, hogy a lombok zöld alagútjában bújkáló keskeny síneken hol halad a kirándulókkal zsúfolt er­dei vonat. A kirándulók kö­zül vajon hányán gondol­nak azokra, akik egész hé­ten át fáradtak, hogy biz­tonságosan utazzanak, s hogy gondtalanul tölthessék el pihenőnapjukat?... A Várhegy felől, hirtelen és váratlanul, hatalmas robba­nás döreje reszketteti meg a levegőeget, s a detonáció moraját visszacsattantják a hegyhátak, völgyek. Alig ül le a fák levelére a dolomit fehéren szálló pora, felzúg­nak a markolók, a törőgé­pek, aztán egymás után tel­nek a csillék, az apró va- gonetták, hogy minél hama­rább Ózdra jusson a jó mi­nőségű kohászati alapanyag. Vajon az izzó kohók, ke­mencék mellett hányán gon­dolnak azokra a felsőtárká- nyi emberekre, akik a szük­séges dolomit bányászását, szállítását biztosítják?... Akikre gondolni kell — nem névtelen és nem isme­retlen emberek. A Felsötár- kányi Erdei Vasútüzem „Vasas” szocialista brigád­járól van itt szó, amely má­jus elseje óta magas kitün­tetés, a „Népköztársaság Ki­váló Brigádja” cím birtoko­sa. Bakondi Sándor brigadé- ros, aki társaihoz hasonlóan minden feje-foka szerint fel- sőtárkányi gyükérzet, s nem kevesebb, mint 47 esztende­je dolgozik a vasútüzemnél, így summázza a krónikát: — Brigádunk 13 tagú, ti­zenöt éve alakultunk, s böl­csőbéliek kilencen vagyunk: Felbinger István, Baranyi József, Barta Gyula, Danis Ot­tó, Juhász János, Erdélyi Al­bin, Zajos Zoltán, Rozsnaki József és jómagam. Fiata­labb tagok Gyenes László, Juhász József, Veres György és Bóta Endre. A magam 62 esztendejével korelnök is vagyok, legfiatalabb közöt­tünk Bóta Endre, aki csak 21 éves. A 13 ember között sok a különbség, a munkában azonban mégis egységesek. Egységes szellemben dolgoz­nak. Együtt hirdeti nevüket a községi napközi otthon, a pártház, az orvosi lakás, a játszótér és az üzem sok-sok berendezése, számos kiemel­kedő újítás. Munkások mind: lakatosok, hegesztők, ková­csok, szerelők. Karbantartók. — Lépésről lépésre halad­tunk és jutottunk előre a szocialista brigád címtől az oklevélig, a többször is el­nyert zászlókig, plakettekig, a vállalat, majd a szakma kiváló brigádja címéig. És igen megtisztelő számunkra a legújabb, a Népköztársa­ság Kiváló Brigádja kitün­tetés, ami további felelőssé­get, kötelességérzetet köve­tel tőlünk. A megtett út igen rögös. A vasútüzemet, amely kü­lönben is mostoha sorsú volt, nemegyszer halálra ítélték. S ők az elkeserítő, kétségbe­ejtő helyzetben is napról napra szükségessé tudták tenni magukat, életrevalósá­gukat bizonyították. Idejüket és erejüket adták azért, hogy a vasútüzem életben marad­jon. Példás helytállásuk nem is volt hiábavaló. Legfőbb erősségük, a becsülettel vég­zett munka kivívta számuk­ra az elismerést és tisztele­tet. — A munkaidő számunk­ra ismeretlen fogalom. Elju­tottunk valamennyien arra a pontra, hogy legelső az üzemérdek, a közérdek és csak legutoljára következhet az egyéni érdek. Bakondi Sándor brigadé- ros példák hosszú sorát em­líti, s említheti, mert példák szép számmal vannak az el­telt 15 esztendőből. Igen em­lékezetes eset többek között az, ami a múlt év májusá­ban történt. Nagy felhősza­kadás, hirtelen lezúduló he­ves, pusztító záporeső jött a falura. Megnőtt, kilépett medréből a patak és vasta­gon beterítette iszappal a vaspályát, a síneket is. Kora délután volt, négy óra, mi­kor a zivatar elvonult, s a vasútüzem vezetősége törte a fejét, mitévő legyen, hogy munkába tudja szállítani ide­jében a Finomszerelvénygyár tárkányi munkásait. Senki­ért nem kellett üzenni, jött a segítség kéretlenül is. Legelsők között voltak ter­mészetesen a Vasas brigád tagjai. Olyan serényen dol­gozlak, hogy hét órára újra üzemképes volt a vasút, el­takarították a pályáról a hordalékot és iszapot az utolsó szemig. ' A munkáso­kat szállító szerelvény idő­ben és nehézség nélkül in­dulhatott. — Nálunk sohasem kell könyörögni az embereknek, ha rendezvényre, gyűlésre, vagy éppen társadalmi mun­kába kell menni — mondja a 62 éves brigadéros. — Azt sem kellett különösebben magyarázni, hogy tanuljunk, ki-ki képezze magát. Vala­mennyien több szakmában is járatosak vagyunk, soha­sem érhet bennünket semmi váratlanul. Természetesen készülünk a jövőre is, ami­kor majd nagyobb mozdo­nyokkal, sebesebb temoóban vonatozhatunk Felsőtárkány és Eger között. Mert ez is eljön hamarosan ... (pataky) gárda tagjai, ők vannak itt a legrégebben, ez az áruház az ő munkájukra épül. Az ifjúsági brigád az utánpót­lás, ahogy ez történik is évenként, mivel nemrég is négy fiatal jutott el a Kos­suth brigádba. — Igen, ezt ki kell érde­melni. Nem tagadjuk, őrkö­dünk azon, hogy csak az ar­ra érdemesek lehessenek a brigádunk tagjai, ez így van — mondja a brigáfi vezető­je, Marsó Zoltán. Senki sem lehet a legjobb brigádnak a tagja „csak úgy”. Meg kell felelnie az elég magas követelményeknek,- te­hát itt újból vizsgáznia kell, méghozzá a kollektíva előtt. — Előfordult már, hogy meg kellett köszönnünk egy- egy eladó közreműködését — halljuk az üzlet vezetőjétől —, és búcsút kellett ven­nünk egymástól. Ügy tetszik, a boltban a legfontosabb maga az áru, a bőséges választék. Ha van mit venni, a vásárló elége­dett. Marsó Zoltán titokzatos mosollyal néhány „aprósá­got” még felsorol. Ilyeneket: az sem mindegy, hol helye­zik el az árut, fontos a körí­tés is, tehát mennyire jó ha­tású a környezet, de a leg­fontosabb maga az eladó. Szinte bensőséges viszony alakul ki a jó eladó és a vevő között. A jó eladónak törzsvevőköre van. Kínálja az árut, felhívja a figyelmet az új cikkekre, magyarázza kedvező tulajdonságait, és teszi mindezt nagyon ked­vesen, udvariasan, de soha sem bizalmaskodva, és kellő tartással. — Erre születni kell, de meg is lehet tanulni — mondja mély meggyőződés­sel Marsó Zoltán. — Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem ebben a szakmában dolgozhatnék. Pedig itt sokszor a nyolc óra nem nyolc óra csupán. De hát másként nem lehet az országos legjobbak közé kerülni. Meg kell azért dol­gozni. — Ha a kedves vevő elé­gedetten távozik, akkor mi jól érezzük magunkat —fog­lalja össze a legalapvetőbb megállapítást a Kossuth-bri- gád vezetője. Igen, ilyen egyszerű rész­leteken múlnak a legfonto­sabb dolgok is. Nem így van? (gmf) II Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádjai %■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents