Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

BefejezfidStt az Akadémia közgyűlése

ÖT NAPON ÁT tanácskozott a tudósok testületé. A legkülönbözőbb hagyományos és a mai kor teremtette tudományágak legjobb művelői szóltak munkájukról. Vitáztak már megvalósult és még megoldásra váró feladatokról. Ismertették a holnap — a közel- és a távolabbi jövő — reális, realizálható terveit.

Az akadémikusok: a mi akadémikusaink beszámolókat tartottak és előadásokat hallgattak — sok más, hasonlóan fontos probléma mellett — a petrolkémiai fejlesztéssel szoros kapcsolatban levő alapkutatásokról, az ember és természeti környezetének (bioszféra) védelméről. a villamosenergia- termelésben rejlő potenciális lehetőségekről. Napirenden volt ugyanakkor — ezek a témák is kiragadottak — a mai magyar nyelvtudomány szintézise, a gazdaság és a műveltség kölcsönös meghatározottsága és a tervbe •vett világirodalom története.

A közgyűlés megállapította: az elért eredmények

nemzetközi mércével mérve is jelentősek — a többi között — gyógyszerkutatásban, növénynemesítésben, fehérjekutatásban, geológiai kutatásban, az ország ásvány- vagyonának feltárásában. A társadalomtudományi kutatások is közelebb kerültek a gyakorlathoz. Itthon és világszerte egyaránt nőtt az Akadémia és a magyar tudomány tekintélye, elismertsége. S — szintén tény! — a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés fontosságának megfelelően több volt az e célokra fordított öss^g.

MINDEZÉRT VAT.AMEXYNYT akadémikus helyeselte: az állam vezetőinek jogos, indokolt az óhaja: a kutatók vállalkozzanak — és ígérték, hogy még aktívabban vállalkoznak — gyakorlati nroblémák megoldására. Többen említették. hogy sokhelyütt még mindig nincs,

illetőleg csupán formális a termelő üzemek vezetőinek és a tudományos kutatóknak kapcsolata. Ugyanakkor a népgazdaság vezetői országos jelentőségű döntéseik előtt mindig kérik az akadémikusok szakvéleményét.

A tudomány képviselői és a kormányzat között jó és gyümölcsöző a kapcsolat — a közgyűlést köszöntő Lázár György szavait idézve. Az együttműködés a munkában rendszeres. Kifejezi a politikának, a gyakorlatnak és a tudománynak azt az egymásra utaltságát, szövetségét, amely a szocialista társadalomban minden eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a tudomány fejlődése, a haladás számára ... Bonyolult feladatokat kell megoldanunk — a hatékonyság emelésében, a minőség javításában, s mindezek csak úgy oldhatók meg, ha t. az eddigieknél is nagyobb mértékben számolunk a tudomány segítségével, eredményeivel és azok minél gyorsabb alkalmazásával.

Vitathatatlan: a tudományos eredmények támogathatják a leghatékonyabban a termelési szerkezet további korszerűsítését, új, fejlettebb technológiák bevezetését és ezzel a gazdasági tevékenység jövedelmezőségének növelését. S remélhető : a Magyar Tudományos Akadémia 136. közgyűlésén elhangzottak, az elfogadott határozatok ösztönzik és mindenekelőtt a javaslatok alapján történő intézkedések biztosítják majd az akadémikusok és nem akadémikusok : tudósok, kutatók, tu-1 dományszervezők, gyakorlati! szakemberek jó, a 151 esz-1 tenóős Akadémia hagyomá- j nyaihoz méltó, még eredményesebb munkáját.

A MAGYAR TUDOMÁNY, és az egész szocialista társadalom előtt álló feladatok sikeres mególdását

László Miklós

aHa élne Szántó Tibor, A Denevér kastély című regény írója, bizonyára bocsánatos bűnnek tartaná, hogy nem olvastam regényét. De hát végtére is nem az én korosztályomnak szánta, hanem a fi" ataloknak.

Révész György filmet írt és rendezett a regény alapján, mégpedig kedvesen groteszk, vidám, végül is majdnem tragédiába futó cselekményt rögzített filmszalagra Szécsényi Ferenc, az operatőr. A kissé direkt tanulsággal szolgáló történet alá és mellé Szörényi Levente komponált hangulatosan fiatalos zenét, Bródy János pedig szellemes dalszövegeivel szolgálta a hatást

Mert mi tagadás, ha helyenként le is lassul a történet, s bár olykor állóképek váltják a jól pergő ritmust, mégis elgondolkodtató, s egyben hatásos film született; olyan alkotás, amely hiányzik a magyar filmgyártás palettájáról. Révész György jól választott, amikor nemes irodalmi anyaghoz nyúlt, s a gyerektörténet mögé felvázolta mai életünk néhány jelenségét, így nyesegetve korunk — de mondhatnám az emelkedő jólét — vadhajtásait. Igaz, e társadalmi nye- segetés közben túl végletesre formálódtak a film hősei, szinte átmenet nélküli jó vagy rossz tulajdonsággal lépnek elénk a szereplők. A gyerekek és a felnőttek is.

Megjegyzem, nem a film nézése közben, csak utána támadtak ezek a gondolataim. A pergő képsorokra figyelve lekötött, magával ragadott Csóka Marci és társainak története.

Tizenéves gyerekek a történet szereplői, de olyanok, akiknek cselekedeteiben, gondolkodásmódjában feltünedeznek már a íelnőttes motívumok is, akik az iskolai szünetben összeverődnek

Két pont között a fegrovídebb görbe

ü| magyar film

egy semmiről sem nevezetes, álmos kis községben, amelynek egyik oldalán egyforma kertesházakból álló villanegyed ékeskedik. Ezt régi és új gazdagok lakják, az előbbiek vigyázva őrzik múltjukat, igyekeznek sterilnek maradni, nem keveredni másokkal, különösen az „öreg” falu lakóival. Az új gazdagok pedig mindenképp feledni szeretnék a múltat, amely a szegénységet jelenti számukra. Egyformán nevetséges mind a két magatartás — tükrözi a film.

Néhány jellemző epizóddal, ötletes dialógussal mutatja be a film a felnőttek világát. Ezzel szemben áll egy újfajta életfelfogás, egy igazabb emberibb életet álmodó gyereksereg. Szép és hatásos képekkel bontja ki a film a fiatalok világát. Ezek a gyerekek, akik egyformán unják a tétlenséget és a semmitmondó frázisdumát, akarnak valamit. Értelmeset csinálni, dolgozni, alkotni, kitalálni valamit, ami hasznos, ami az övék, ami nem felsőbb parancsként érkezett, s amivel híressé tehetik a térképen alig található kis falucskát. Kedves romantika, nyiladozó szerelem hatja át a történetet, a nagyotakarás fiatalős lendülete, a szókimondás bátorsága sugárzik a filmből, amelyben nem az épülő kisvasút, hanem a szándék, a tenniakarás a fontos. S épp & teitvágy elé gördítenek akadályt a felnőttek, akik nem nézik jó szemmel a fiatalok túlburjánzó demokratizmusát. Azt a lelkes kis közösséget, amely naponta maga választja ’ vezetőjét, s nem ismer semmit a múlt társadalmi ellentéteiből, szembeállásából.

valóan jelen vannak a filmben, a végső kicsengésben mégsem ez dominál, inkább azok a magatartásformák, amelyek eldöntik, ki hová tartozik, melyik oldalon áll.

A íelnőttesen gondolkodó gyerekek között is kialakulnak ellentétek, lelkesedésükbe belevegyül a „fogjuk meg és vigyétek’’ disszonáns szólama, ugyanakkor a gyerekesen viselkedő szülői társadalomban is akadnak olyanok, akik lélekben fiatalok tudtak maradni.

Az arányokon persze lehet vitázni: végtére is ez a film nem a múltról, hanem a jelenről szól, mégpedig azzal az igénnyel, hogy a fiatalok közösségében felvillantsa a jövőt is. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az igazság több óldalról is közelíthető, s hátha igaz a film iró- nikus címe: Két pont között a legrövidebb görbe.

Tetszett a film, a magával f ragadó népes szereplőgárda, amelyből elsősorban Csóka Marci alakítóját, Oszterbauer Ferencet említem. Szirtes Ádám, Temessy Hédi, Hau- mann Péter, Kállay Ilona és Patkós Irma néhány jól jellemzett epizódfigurát villantott fel tehetségesen.

Máíkusz László

20.25:

Félpenny

Tévéjáték

„A fasiszták kíséreteket végeztek a női foglyok tömeges sterilizálására. E kísérletekben a nácikkal együttműködött egy bizonyos doktor Dering, aki maga is végzett ilyen műtéteket”. az idézet egy, az Egyesült Államokban megjelent, a nácizmus rémtetteit idéző könyvből való. E könyv állításaitól a magát sértve érző doktor Dering magán vádat emelt a könyv szerzője ellen.

A per 1964-ben, Londonban folyt le. Mavis M. Hill és L. Norman Williams — angol jogászok do- kumentumregényt jelentettek meg a perről. E könyvből írt tévéjátékot Éva Sadowa, csehszlovák tévérendező, s készített tévéfilmet K&jdúfy Miklós rendező, „Félpenny” címmel. (XS)

HÉTFŐ

Rendkívüli adásnap a KISZ IX. kongresszusa alkalmából

20.05: perces kezdettel összeforr- lalót sugároz a televízió a KISZ- kongresszus eseményéiről. 20.55- kor pedig azt az ünnepi műsort közvetítik., amelyet a Madách Színházban rendeznek ugyancsak a kongresszus tiszteletére.

Bizonyára lesznek, akik a leegyszerűsítés vádjával marasztalják el ezt az új magyar filmet, mondván, hogy generációs ellentétekké szűkíti a társadalmi kérdéseket A generációs ellentétek nyilvánVaáregényes, félelmetes, embert próbáló, tikkasztó szárazságánál, jószágot •pusztító táj• Ez is Mongólia.

I.

A mongolok kihalt nép. Még vannak, de mintha már nem is lennének. A Tarbo- szaurusz kilencméteres csont" váza az Ulánbátor! állami múzeumban a Góbi-sivátag hajdan gazdag élővilágáról tanúskodik. Az Ötvenmillió előtti világról. "Nem kell talán csak ötven év és a mongolokról is csak a múzeumokban őrzött csontvázak ta" núskodnak. Homo Tarbo- szaurusz. Homo fossilis?

Mongólia lakosságának ötven százaléka tizennyolc éven aluli, 60 százaléka nem érte még el a harmincadik esztendőt. Mongólia a világ egyik legfiatalabb és a népesség szaporulatát tekintve

toMmm

a iegemamncusaooan tevődő országainak egyike.

Minden első és negyedik fiúgyermekből láma lesz Buddha legnagyobb tiszteletére és szolgálatára. A kétmáz éves kínai uralom, a buddhizmus kínai változaté az évezred egyik legrafíir.ál- tabb héppusztííó eszköze lett. láma, akinek nem lehet családja, láma. aki nem végez semmi munkát, csak fogyaszt, lámaizmus és a lámakolostorok hálózata a körülötte települő prostitúcióval és a fajt pusztító vérbajjal, vitaminhiánnyal és alultápláltsággal, dologtalansággal és még az állattenyésztésben is, a nomadizálásban is egy évezredet megelőző állapotokkal, ... „ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál”: a század huszas éveinek elején Mongólia lakossága 900 ezer íö. Be inkább kevesebb. És dinámiku" san csökkenő tendenciát mutat.

A lényegében halálos ítélet verdiktjét nem is csak a gyamhatósítók mondatták ki a mongól népről, de még a jószívfien aggódó és e nép kihalásának tényét keserű és befejezett tényként fogadó haladó gondolködású tudósok is. A mongol nép nemzetközi mértékkel is figyelembe méltó szaporodását, a szociálisba órszág gazdasági életének báihulatra méltó fejlődését a nem barátok is kénytelenek keserű szájízzel tudofnásul venni. Sőt: elismerni is! Ez a másfél millió négyaétkilcméter kiterjedésű ország, ahol több mint fél évszázada győzött már a forradalom, s ahol egyszerre mérhető le, mit jelent, ha egy nép a szabadság levegőiéhez jut és mit, ha e jó levegőből való mély és szapora lélegzésre áz egész szocialista közösség összefog tanítani

Gyürke Géza:

A lámáktól ® fyó&^&mOw&kig

Híd a Tola folyó felett

és segíteni, — nos, ez az ország kincseit tekintve a leggazdagabbak közül való. Szellemiekben és gazdaságiakban egyaránt.

E sorok írójának már módja nyílt jó fél évtizeddel ezelőtt a mostaninál lényegesen hosszabb idejű utazást tennie Mongóliában. Akkor még va" lamiféle expedíció izgalmává! készült e távoli, kereken tízezer kilométerre fekvő országba, és bár nem csalatkozott, ami az egzotikumokat illeti, már akkor meghök- kenve kellett észrevennie: hogyan épül fel egy pásztor- társadalomból, a lámaizmus szellemi terheit is legyűrve egy szocialista ország. Nem jelek igazolták ezt, amiből kikövetkeztetni lehetett, hogy „átugorva” a kapitalizmust, majdan itt szocialista társadalom. épül fel. A jelek, igaz, nem is kevesek, inkább visz- szafelé mutattak, a megküzdeni valót mutatták, amin túl akar lépni, s amivel megbirkóznia is kell e túllépéshez a mongol társadalomnak. Már akkor a szocializmus építésének valóságával találkoztam magas szinten.

Valahol, Ulánbátortól talán nyolcszáz kilométerre is, a magyar vízkutatók jóvoltából akkor napokat tölthettem a mongol pásztorok között is. Aludhattam a jurtájukban, ízlelhettem az európai ínynek ugyan nem éppen megszokott, de a mongolok számára nagyon is célszerű és tápláló ételek ízét, ihattam a vizet, a vitamint, az ásványi sókat egyszerre pótló kumiszt, ésszel megértve annak hasznát, gyomorral nehezen bírva annak ízét — a magam számára legalábbis. És beszélgethettem azokkal, akik számára Szuhe Bator neve nem csupán érdekes, sajátos hangzása miatt volt figyelemre méltó, hanem akik

számára forradalmi vezető és íegyvertárs is volt egyszerre, aki a mongol forradalom élén állva, leszámolt a feudálisokkal, függetlenül attól, hogy szemük ferde vágású-e vagy egyenes volt: a lelkűk az azonos volt.

A sajátos varázsű mongol éjszakában együtt bámulhattam velük a ritka és tiszta levegőben kézzel is megfog- hatónak tűnő csillagokat,

hallgathattam történeteket a múltról, dalokat is, régieket, meg olyat is, amelyben . már a sofőrről szó! az új nép új dala. A lovas sebesebb a szélnél, de a sofőr sebesebben száguld a lovasnál is. Imigyen szólt az a dal, amely a a nép folklórjában is tükröz- tette a már akkor is gyors és dinamikus változásokat Á városokban szemmel láthatóan, a szamonokban, a járásokban elsősorban még csak (?) lélekben kitapint- hatóan. Bár éjszaka, a jurta féríioldalár. forgolódva a báránybőrön, majdnem levertem a telepes rádiót Budapest—Moszkva—Omszk —Irkutszk—Ulánbátor. Az útvonal akkor is, most is ez volt Akkor is, most is itt szálltak le a gépek, illetve innen indultak és oda érkeztek, ha a két ország képviselői meglátogatták egymást A különbség az első pillanatra csak annyi, hogy órákkal rövidebb az út — most is megvan azért kilenc óra a tiszta repülési idő —, meg annyi még, hogy a TU 154-es gépek kényelme immáron kissé unalmas időtöltéssé, mintsem izgalmas utazássá degradálta a felhők feletti, tízezer méteres magasságbéli száguldást Valójában már az utasok összetétele is sokat elmond a fél évtizedről. Nemcsak arról, hogy mennyivel több a magyar, mist volt annak idején, és mennyivel magától értető- dőbb az utazás a magyar ember számára is, még ilyen és azért mégiscsak irdatlannak tűnő messzeségbe. Erről is természetesen árulkodik az utáslista. Ám arról is, hogy angol pedagógusok, francia turisták jönnek velünk a gépen, meg mongolok Magyar- országról, meg NDK-beliek

és természetesen szovjetek, lengyelek és csehek, munkások és szaktanácsadók, turisták és tudományos ülésszakok résztvevői.

Ez a TU 154-esnek titulált Bábel, a bent ülők számára szinte mozdulatlanul lebeg oly magasan, hogy már fe* kete felettünk az ég. Nem mi megyünk, a föld forog alattunk — úgy tűnik. Mikor leszálltam Ulánbátor légi kikötőjében és fél évtized után újra láttam a mongol fővárost, úgy éreztem: mozdulatlan maradtam, míg körülöttem és mellettem elrohant a mongol valóság. A régi városmagon kívül alig ismertem rá a fél évtizeddel előbbi városra, egy másfél milliós nép 320 ezer lakosú fővárosára.

Az út a repülőgéptől a városig a Tóla folyó fölött halad át. Természetesen a folyó hídján. Természetesen? öt évvel ezelőtt recsegő, ingatag íahídon döcögtünk át, várva és félve, hogy az mikoí szakad le alattunk. Most átsuhantunk a hídon, a város felé. A hídon, amely itt a folyó két partját köti össze. De bennem a múltat és jelent.

1916. május 9-, vasárnap

(Folytatjuk)

: Városrészlet Ulánbátorból, középen a népi h&gyomá nyi, a jurta vonalait ’ övető j cirkuszépület. Ez is Mongólia (A szerző felvételei;