Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Hová, merre f Axélet szólít., Még egy röpke hét, s az­tán itt a ballagás, a búcsú napja. A gimnáziumok ne­gyedik osztályaiban annyi vidám, avagy gondterhel nap, közöse# áiizgult dolgo­zatírás, végigdrukkolt felel­getés után fölcsendül az ének: Most búcsúzunk és el megyünk. „Az élet szólít, menni kell — mondja aztán a szív lá- gyabb húrjait megrezegíető dal. Pedig, hogy hová és merre szólít, az nem ahnyi ra a szív dolga, mini inkább a fejeké, amelyeket bizony év vége felé egyre gyak­rabban dug össze a család, így április, május táján ro­konok, barátok, ismerősök pályaválasztási, könyveket la­pozgatva, munkahelyeket vizsgálgatva igyekeznek mi­nél jobb tanácsot adni a végzős gimnazistának, hogy milyen úton induljon tovább Nem kis gondot jelenteit a pályaválasztás a hevesi gimnázium negyedik A. osz­tályosai számára sem, ahol huszonkilenc fiú és lány tet­te mérlegre képességeit és vágyait. Milyen sikerrel? Ma még csak jósolni lehet. Az osztályfőnök, Csontos Béla bizakodó. — Ügy gondolom, nem éri majd nagy csalódás a negyedik ásókat. Négy éven keresztül — habár voltak hullámvölgyek is — becsü­letesen tanultak. Az osztály jó közepes képességű. A he­lyes döntéseket bizonyítja, hogy ez tükröződik a jelent­kezési lapokon is. A huszon­kilenc diákból kilencen mun­kába állnak érettségi után. Van, aki műszáki rajzoló, van, aki a postás szakmát választotta. Ketten rádió- és televíziószerelőnek mennek, s lesz járművezető, elektro­műszerész, gyermekgondozó is közöttük. A továbbtanulók közül ketten katonai főiskolára je­lentkeztek. A többiek pedig — s ez számomra is kelle­mes meglepetés volt — a pedagógushivatást választot­ták. Ketten óvónőképzőbe mennek. Egy kislány tanító­képzőbe, két fiú a testneve­lési főiskolára pályázott, nyolcán pedig valamelyik ta­nárképzőn szeretnének föl­vételizni. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy hárman képe­sítés nélküli nevelők lesz­nek, kiderül, hogy az osz­tálynak több mint a fele a tanítást érzi hivatásának. ■ A miértre a diákok közt kerestük a feleletet. Bács­kai József, a Ho Si Minh Tanárképzőre készül. — Biológiát és mezőgaz­daságot szeretnék tanítani. Talán azért vonzódom ehhez a két tárgyhoz, 'mert édes­apám agronómus. Már egé­szen kisgyerek koromtól kezdve gyakran maga elé ültetett a motorra, s magá­val vitt a földekre. Nagyon sokat magyarázott a növé­nyek életéről. Nem messze tőlünk van egy kis erdő is, oda is nap mint nap ki­mentem a pajtásaimmal. így aztán nem volt nehéz meg­szeretnem a természetet. Ele­inte úgy gondoltam, agronó­mus leszek, de aztán ... So­kan csúfolnak azért, mert van egy-?'„bandám”. Csupa nyolc-tíz éves kis srác, akik­kel rengeteget vagyok együtt. Focizunk, motorozunk, be­szélgetünk. Sokszor szóba kerül a növények, állatok világa. Olyan jó dolog, ha kérdéseikre tudok válaszol­ni ! Csuda remekül megért­jük egymást. Én nem hi­szem, hogy az ilyen kis'lur­kók tanítása csak női hiva­tás lenne. Ezért is határoz­tam el harmadikban, hogy inkább tanárképzőre jelent­kezem. Akkor kezdtem el levelez­ni egy főiskolás kislánnyal is, aki azóta rendszeresen el­küldi a felvételi előkészítő feladatlapokat. Tavaly rész­letesen megírtam neki, hogy milyen elképzeléseim van­nak. Azt válaszolta, ha így haladok tovább, nem lesz semmi probléma. Hát készü­lök is nagyon! Naponta négy-öt órát tanulok, s eb­ből legalább egy óra a bic~ / lógia. Ha nem sikerül? Hát igen, erre is gondoltam. A Chinoin Gyárba mennék. Ott is van mód a továbbtanu­lásra. Persze nem mindenkinek ilyen sima az útja. Szalay Judit például két évvel ez­előtt még szintén úgy gon­dolta, hogy a legszebb hiva­tás az, ha valaki az apró­ságok fejlődését, növekedé­sét figyelheti, irányíthatja. Gyermekgondozónő szeretett volna lenni. Amíg... — Édesanyám azt java­solta, hogy mielőtt bead­nánk a jelentkezési lapot, látogassunk el Egerbe. A kórházban a gyermekosztály főorvosával beszéltünk. Bi­zony lógó orral jöttünk ha­zafelé. 1600 forintért há­rom műszakot csinálni? És se ünnep, se vasárnap ... Anyukám azt mondta, fiatal vagyok még az éjszakázás­hoz. Én is így gondoltam. Aztán elmentünk a Gyer­mekvárosba, de ott sem jártunk szerencsével, az sem tetszett. Nekem eszembe ju­tott a gyors- és gépíró iskola is, na de mostanában nem nagyon keresik az admi­nisztrátorokat. Otthon saj­nos, egyedül a tsz-ben len­ne hely ... azért tanultam négy évig? Talán a Bútor­gyárban lesz még valami. Most beszéltünk egy isme­rős nénivel, azt mondja nem nehéz munka a csiszolás, csak sok a por. Hát, van még négy hónap szeptem­berig, ezalatt csak adódik valami. Három műszak, hivatás- tudat, szabad szombat, fi­zetés, albérlet, kollégium, nyereség... Ma még a négy esztendőn át otthont adó falak között töprengenek a diákok, hogy melyik útjelző nyomán in­duljanak. Pályaválasztás? Álláske­resés? Vajon sikerül-e jól választaniuk a hevesi negye­dik A-soknak? Nos, ha előbb nem is, három év múlva ki­derül. Hiszen érettségi tab­lójuk ezt ígéri. Találkozunk ÍS79-ben. Németi Zsuzsa Anyám szépsége Emlékezz a. nevedre! Ne kérdezzétek, szép volt-e anyám? Nem tudom. Csak azt mondhatom, megismételhe­tetlenül szép volt. Vissza nem térő belső ragyogás, mely egy-egy mosolyban, si- mogatásban. féltő-szerető te­kintetben süt a gyermekre. Az anyák szépsége nem ha­sonlítható virágok színéhez, mezők szőkeségéhez, mert nem külsőségeiben pompá­zik: inkább belül, az anyai emberség legmélyén rejtőző sugárzás. Különös fényű. Él­tető. Otthont adó. Biztató. Dorgálva is szerető. A nők lehetnek karcsúk, izgalmasak, érdekesek, mond. hatunk rájuk különböző jel­zőket. Az anyák, nagyanyák szépsége egészen más. olyan, melyet nem fakít az arc rán­cainak sokasága, a test ei_ nehezülése, gömyedtsége. El­lenkezőleg, mindez hangsú­lyozza a gyermekükért fára­dozó asszonyok anyai szép­ségét. Mert legfőbb jellem­zője éppen az önfeláldozás, a maga testi-lelki életerejé­nek önzetlen elhasználása — st gyermek felserdüléséért. Az anyák tűnő szépsége így lesz örökkévaló a gyerme­kek — leendő ifjú anyák, apák — újjászülető szülői szépségében. De minek bizonygassam az anyák szépségét? Mindany- nyian éreztük és érezzük na­ponta. akik gyermekkorunk­ra eszmélünk. Anyák napja van. köszön­teni kéne az édesanyákat Van-e, lehet-e méltó sza­vunk e köszöntésre? Vagy talán úgy járunk vele. mini a hazatérő Petőfi, aki a „számtalan szebbnél szebb gondolat” közül a legszebbet választotta? A hallgatást... Ugye, emlékszünk a sorokra: „csüngtem ajkán szótlanul, mint a gyümölcs a fán”. A legszebb anyai köszöntő a szavakon túl kezdődik. (Fotó: Molnár Edit — MTI — KS) Olyan társadalomban élünk, mely az anyai fáradozást sokféleképpen honorálja: anyai jogok védelmében, a gyermekneveléshez szüksé­ges fizetett szabadságok, se­gélyjuttatások, illetve gyér mekvigvázó intézmények (bclcsődék, óvodák) megte­remtésében. A szocialista tár­sadalom sokat tett az édes­anyák boldogságáért. Má alig akad gyermek — hacsak nem a saját vagy a szülők hibá­jából —. aki nem csepered­het fel a szülők örömére, is­kolázottam szakképzetten, megbecsültén. Az anyák bol­dogságához pedig mi más kell még, mint a fiák „íizetf- sége”. Nem pénzben — em­berségben! Az anya azért szül, azért nevel csöppséget, mert kimondhatatlanul is re­méli: „Nekem nősz nagyra, szentem...” Az anyáknapi öröm tehát nem virágcsok­rok nagyságától, vagy szóvi­rágok illatától lesz teljes, ha­nem elsősorban attól: fel­nőtt-e bennünk, a fiákban, lányokban az anyai álom? Vigyázzunk örömükre, a ma­gunk emberségét őrizve, hasznosan, érdemesen élve táplálhatjuk az anyai boL dogságot. Nos, ne kérdezzétek, szép volt-e anyám. Míg van, na­gyon szép. és mikor .nincs, éppenséggel kimondhatatla­nul szép az anyai arc. Ügy emlékszünk sugárzására, mint a napba néző gyermek, ki szemét behunyva érzékeli a ragyogást. & sugaras sima. gatást. Anyák napja var*. K5­szöntsük hát szóval, virág­gal. hallgatással, megértés-, sei őket. De főképpen azzal, hogy örömükre élünk. Balogh Ödön TV-AJ AN LATUNK Szombat 20.05: Szovjet—lengyel film A háborúról, a háború tragikumáról úgy is lehet mély hatású filmet készíte­ni, mint ebben a filmben, ha „csak” asszonyok és gyer­mekek a film hősei. Igaz, háttérként ott dübörög az események végeszakadatlan áradata, az epizódokban ott sistereg a kegyetlen rom­bolás, amely anyagi és er­kölcsi értékeket kíméletlen szorgalommal tesz semmivé.- De ebben a kataklizmában is megy az élet tovább, az asszonyok szülnek, a gyer­mekek megszületnek és min­denki reménykedéssel várja a boldogságot. Még a ha­dikórházban is, ahol pilla­natról pillanatra változik a helyzet, ahogy a front mo­zog. Zinaida, az anya egy porszem ebben a nagy ka­vargásban, aki fiával együtt eljut a lágerig. Zinaida most, a másik idősíkon, a jelenben végig­gondolj a-végigéli mindazt, ami vele történt, s hiszi, hogy az igen magányos év­tizedek után is keli lennie a reménynek, annak a le­hetőségnek, hogy az ő kis­fia, akinek akkor élete koc­káztatásával óvta-melenget- te életét, még él valahol, valahonnan visszajön hozzá. És a keresések, a lappangó bizakodások végül is meg­hozzák számára a nagy bol­dogságot: az a Genya, akit elszakítottak tőle á kon­centrációs táborban, lengyel állampolgárként érkezik hoz­zá. Gdanskból, és Eugénius? Trutzinskynek hívják. Mit tehet az igazi anya az­zal a fiúval, aki nélkülp nő" fel, más asszony nevelte fel helyette: aki már érett jel­lem. olyan felnőtt, akinek az emlékezetéből a régi borzal­mak nagy része kiesett é­&Mmm 1916. sttájes 1» ssosnbaí csak egészen jelentéktelen apróságok emlékeztetik őt arra, mikor, hogyan és kik­kel kezdte meg az életet az auschwitzi barakkok egyi­kében? Hogyan merüljön fel tudatában és teljes jelentő­ségében ennek a fiúnak egy asszony, akiről most már tudja, hogy az édesanyja, akiről azt is tudja, hogy a rá való várakozásban élte le életét? Mit tehet az apja emlékével, az apjáéval, akit sohasem is látott, mert az a fiú születése előtt hősi halált halt? Van-e itt hála és ha van, az milyen legyen? Hoz- hat-e döntő fordulatot egy ilyen találkozás? Hogyan tartozzanak össze ezek után? A kérdéseket a film így nem teszi fel, sem az anya száján nem csúszik ki a megtalált fiú iránt támadt, újból felerősödő szeretet kö­vetelése. A fiú sem adhat választ anyjának, sem ma­gának arra az őrlő kérdés­re: lehet-e választani az őt megszülő édesanya és az őt felnevelő anya között? A képsorok csak arra vállal­koznak, hogy az élet apró mozaikjait egymás mellé rakják, a többit, a végig­gondolást, az állásfoglalást a nézőre bízzák. Szergej Koloszov, *i film rendezője sokszor eljut az érzelmileg tovább nem fo­kozható pillanatokig és az­zal, ahogyan ezeket a kép­sorokat megalkotja, a tiszta érzelmek méltóságát emeli magasba. Azt a feszültséget, amit az anyával éreztet, amit a remény beteljesülése okozhat egy emberben, a telefonálási jelenetben csa­patja ki, gondosan ügyelve arra, hogy a jelenet ne vál- hassék melodrámává. A szovjet—lengyel szerep­lőgárdából Ludmilla Kaszat- klna, Tadeusz Borowski, Ry- szarda Hanin, Lilija Davido- vícs és Ludmilla Ivanova alakítását emeljük ki. 3ohuslaw Jtápeé­nek tónusa mindig követi azokat a hangulati motívu­mokat, amiket a rendező hangsúlyozni kíván. A film megnyerőén agi­tatív jellege éppen a téma kezelésében rejlik. Farkas András MAJÁLIS CSAK TÉVÉKÉSZÍ TÖKNEK! Színe*, szórakoztató műsons készített május elsejére Kalmár András rendező — sok színész, író, műszaki — egyszóval „mű­sorkészítő” részvételével. Mint a cím is jelzi a tévékészítők­nek: az. Orion, & Videoton s & Gelka-javítószolgálat dolgo­zóinak kívánságára összeállított műsorról van szó. Az adás szín­helyére — a Fészek Klubba — a tévékészítéssel, -javítással foglalkozó szakembereket hív­ták meg* A Fészek Klub öt helyszíné­ről, öt műfajban sugároznak vidám, zenés műsort — tánccal, zenével, humoros jelenettel, irodalmi műsorral verssel, pró­zával, népdallal és tánczenével. Az összeállításban — reméljük — valamennyi tévénéző megta­lálja a kedvére való<L Vasárnap a®®: JUHÁSZ FEKENC Portréul ön.. A kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb, legmarkán­sabb alakjáról, Juhász Ferenc költőről készített egyórás port­réiilmefc a tefievíadó- A fSSm a sajátosan egyéni, de közéleti töltetű költői életműnek & be­mutatása. Juhász Ferenc költői- emberi vallomásából az. elrpúlt harminc év társadalmi, emberi valósága bontakozik ki, úgy, hogy közben egyre közelebb kerül a nézőhöz & költő világa- Hallunk arról, hogyan szület­nek Juhász Ferenc gazdag köl­tői képzeletű versei, milyen szerepet tölt be művészetében a szavak, a jelzők, a szokatlan kének halmozása. S megismer­kedünk azzal as életúttaí, amely a bi&i diákévektől aa Üj írás főszerkesztői székéig ívelt. Juhász Ferenc őszinte szavad magán- é£ közéletéről* örömeiről, gondjairól is szólnak* <KSJ> Szép En&s MÁJUS Május elseje, vagyis első május (így ejtette a pesti népnyelv), az a régi, Ferenc József alatti, azzal kezdő­dött, április utolsó éjszaká­jára kiáradt egy vidám se­reg á világos vurstlira, pro­letár, polgár meg a lump gróf is, az autók hűtői, fiá- kerek, konflisok lovai fel ■voltak, szalagozva, virágozva, forgott a ringlispü, kelepeli a verkli, Totyogott a rezes­banda, visított a cigány a Zöld Vadász kertjében, ugat­tak a lövölde puskái, az if­júság dalolt, kacarászott, ha­vazott a konfetti, a virsli gőzölgőit az óriáskifli mel­lett, szédült a valcer és öm- - lőtt a bor, sör meg a pezsgő a kivilágos kivirradatig. Elsején pedig vonultak, mint gyalogos sötét fellegek a Liget felé a munkásnép dandárjai, zászlók, táblák, luftballonok alatt, énekszó­val és felkiáltásokkal, élü- kön a rendezőkkel, lovas rendőrökkel a hátuk mögött. Ezen a mai május elsején megvendégelik az iskolák minden gyerekéi a Ligetben. Az összes színházak ingyen játszanak, az Opera is, kint a Városligetben. Híres éne­kesek, szimfonikus zeneka­rok élveztetik a közönséget. ajándékba. Mintha nem a Földön járnék, mintha fel­hőn lovagolnék., úgy pillan­tok ids la msíadicL nézőm megindultan a véres embe­riség előre való vonaglását a Jövendő felé, a békesség és a megelégedés felé, a szabadság, a boldogság felé. Nem az operai zenével kezdődik, nem: kezdődik az­zal, hogy ingyen lehet majd iskolázni. Nemcsak fizikát meg más nyelvet, hegedűt, zongorát is. . Ki emlékszik Tolsztojból az öreg béresre (Polikusra), az odalopózott egyszer az uraság zongorájá­hoz, nekiült, nyomkodta a klaviatúrát, míg csak el nem kezdett ríni, mért nem tanulhatott ő is zongorázni. Elkezdhet skálázni majd a béresgyerek is. Hátha Rach­maninov lesz belőle. Ó te messzi szépséges jö­vendő. Nem lehet, ugye nem le­het az soha többet, hogy olyan mennyei zenészt, mint Mozart, az a gyalázat érjen, hogy belérúgnak; ezt tette ti. Mozarttal a salzburgi ér­sek. És nem esketik meg töb­bé, nem ugyebár, hogy az elátkozott Baudelaire-nak nincs egyetlenegy centime- ja, nem vehet papirost, hogy a versét megírja. S nem lehet az. hogy nyo­morúságában hiába, könyörgi Petőfi végig Pest kiadóit, húsz pengő forintot se kap a kész János vitézért. Az se, hogy Ferenczy Ist­a szobrait, mert nem akad rendelője, pártfogója. Se hogy Barabás Miklós Becsből elvándorol egy er­délyi nagyúrhoz, annak e. feleségét, lányát pingální, s a nagyúr igás szekeret küld elébe, a botos ispánnál há- latja, s reggel, mikor a hí­res művész jelenti magát, kezet nem nyújt neki. Se hogy egy Derkovitsnak éhen kell elpusztulni. Hogy zseniális költőknek kölcsön kell kéregetni; ope­rett- meg tánczeneiparosok milliomosok lesznek, örök­szép vonósnégyesek szerzői meg kifordított öltönyben, foszló ingben járnak. Meg, hogy Lechner Ödönt, a magyar építőstíl költőjét élete végéig üldözzék, csodás palotáit, mauzóleumait a kávéház márványasztalára rajzolja, s azokat a takarító- né mossa le onnét. Hogy Semmelweis korlá­toltság és irigység martalé­ka legyen, a nyomor sor­vassza, s a téboly ölelje ha­lálra. Bátor tudósokat futóbolon­doknak nézzenek, újító ipar­művészt, országosan hasznos gyáralapítót, egyéniségeket, nagyszerű embereket pusz­tulni engedjenek, öngyilkos­ságba kergessenek. Növénynek szabad nőni. virágnak virítani, madárnál' muzsikálni, lepkének le begni, embernek eszméin szabad, nevelődni, érten: gyönyörködni, átszellemülik a teremtés tanítványának, segédjének lenni. Elérni ab- ba a nagyvilágnál nagyobb.. mélyebb, szélesebb, maga­sabb világba, mely véghe- ietlenül szebbé, becsesebbé, kedvesebbé teszi az életet, Semmi, de semmi szüksé­günk az örökélet álmára, ha ebben az egy életben kielé- gülhetünk; gyerekkor, fia­talság, felnőttség, öregség, ez a tavasz, nyár, ősz, tél: tel­jes esztendő, annyi mini ezer, mint az örökkévaló­ság. Nincs csak egyféle bol­dogság, barátom, az pedig., hogy ha Te is boldog vagy, nemcsak én, ha minden te­remtett lélek boldog e Föl­dön, egészséges és az élete kellemes. Amit boldogság­nak sóvárogtál, bűn az és hamisság és hazugság, sze­rencsétlenség, kóstolhattad. Fel mered az ujjad emel­ni, ha kérdem, ki az, aki nem bánja, ha éheznek, jaj­gatnak, pityeregnek mellet­te, $ nem szégyellt magát embertársai butasága, vad­sága miatt? Ezen a május elsején nem a piros luftballonok, hanem a piros szívek emelkednek az ég felé. A jövendők ege ez, olyan tüneményes tün­döklő, akár az óceán felett. ő szerelmes Szabadság, áldott képzelet, őszinteség, emberség, álomnál álomabb valóság, mindenki olyan szép lesz és olyan jó lesz min­denki, mint a jó gyerekek. Hozd el ezt a világot, ezt az örök majálist minekünk te május, te mosolygó má­jus, te teremtő, t» csudáié- w&, boldogító. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents