Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

Terveink megvalósításán a sor A VÁLLALATOK és a szö­vetkezetek éves tervének többsége elkészült. A megyei és a helyi tanácsok 1976. évi és ötödik ötéves fejlesztési és fenntartási tervüket elfogad­ták. Az üzemek és a tanácsok középtávú terveiken dolgoz­nak, s közben javában mun­kálkodnak az idei feladatok megvalósításán. A pártszervek és -szerveze­tek azt a feladatot vállalták, hogy nemcsak lépést tarta­nak az eseményekkel, hanem irányítják működési terüle­tük párt-, társadalmi és gaz­dasági életét. Ebből követke­zik, hogy a pártszervek az üzem. és a szövetkezet dol­gozóinál legalább egy lépés­sel előbbre járjanak. A tö­megpolitikai munka tartal­mát és módszereit tekintve most váltás következik. A pártszervek eddig többnyire az ország előtt álló feladatok­ról szóltak, de most már az üzemek, a munkahelyek és a tanácsok feladataival és azok megoldásával kell fog­lalkozni. Az eddig ismert tények­ből kitűnik, hogy a követke­ző időszak a pártszervezetek és a gazdaságvezetés számá­fa nem lesz könnyebb, ha­nem nehezebb az eddiginél. A népgazdasági szinten meg­fogalmazott feladatokat konkretizálni kell és dönte­ni, hogy az egyes munkahe­lyeken milyen módszerekkel, hogyan érjék el a célkitűzé­seket. A pártnapok, a párt­oktatás és a tagkönyvcseré- vel kapcsolatos beszélgetések, a tanácsülések, a termelési tanácskozások, a szövetkezeti közgyűlések és a falugyűlé­sek bizonyítják, hogy a fel­adatokat többnyire egysége­sen értelmezik. A cselekvési programra épült tervezés gyorsabb, hatékonyabb és megalapozottabb volt. A ter­veket széles körben megvitat" ták, erőnket most már a ter­vek megvalósítására kell összpontosítani. HELYES ÉS JŐ DOLOG. hogy az éves tervek közép­pontjában a termelés gyors ütemű növelése, a meglévő kapacitások hatékonyabb ki­használása került. A termék- szerkezet korszerűsítését is több helyen akarják. Különö" sen az export, és ezen belül a tőkés export növelése ér­dekében. A hatékony gazdál­kodás, a költségcsökkentés, a munkaerő-gazdálkodás, a munkafegyelem szilárdítása fontos helyet foglal el a párt- szervezetek cselekvési prog­ramjában és a vállalati ter­vekben. A beruházások gyorsítására, különösen az előkészítés javítására is tö­rekvéseket tapasztalhatunk. Nem hiszem, hogy akad­na megyénkben olyan közös­ség, amelyik ne akarna si­kereket elérni. De a törekvé­sek értéke és megítélése nem a szándéktól, hanem attól függ, hogy mit érnek el. Me­gyénk ipari termelésének nö­vekedése az előző év hason­ló időszakához képest az üze­mek többségében jelentős, de néhány helyen visszaesett, vagy nem megfelelően fej­lődik. Pedig a következő években a termelést nagyobb mértékben kell növelni, sok mindent másként, jobban és eredményesebben kell ten­nünk, mert a körülmények erre köteleznek. Az első negyedévben lema­radt valamelyik üzemünk? Lóerő helyett watt Gépesítik, egyszerűsítik a mértékegysésrendszert A különféle mérések egy­ségesítése érdekében világ­szerte áttéritek az országok a nemzetközi mértékegység­rendszer (Sí) alkalmazására, a KGST-tagországok is elha­tározták bevezetését. Ennek közös időpontját is meghatá­rozták: 1980. január 1. Az egységesítés érdekében Ma­gyarországon is megváltozik hivatalosan néhány — szám szerint 16 — mértékegység, erre hozott rendeletet a kö­zelmúltban a Miniszterta­nács. A rendelkezésnek megfele­lően a mértékegységek több­sége — mint a méter, a ki­logramm, a másodperc, az amper — továbbra sern vál­tozik, néhányat azonban egyszerűsítenek. így többek között, a teljesítmény mérték" egysége, a lóerő helyett a wattot használják majd. Ed­dig — mint ismeretes — a benzin és más motorok tel­jesítményét lóerőben mér­ték, az elektromos motorét azonban wattban, ezért vált szükségessé az egységesítés. A nyomás mértékegységét is háromféleképpen fejezhették eddig ki, most pascalt vagy bárt használnak majd helyet­tük. Például az • autógumik­ba töltött levegő nyomását barban fejezzük majd ki. Megszűnik a mázsa, 100 ki- . logramm lesz a hivatalos mértékegység helyette, mert az Sí-rendszer az egységnek és annak ezerszeresének a használatára törekszik, így a kilogramm után a tonna kö­vetkezik. Kivételes esetekben azonban a rendszer eltér et­től, például , a gramm tízsze­resének, a dekagrammnak a használata megmarad. Az áttérés az új mérték- egységekre néhány szakterü­leten meglehetősen költsé­ges, de elkerülhetetlen már csak azért is, mert például az exportra .gyártott műszerek csak úgy maradhatnak to­vábbra is versenyben a nem­zetközi piacon, ha a SI-rend- szer jelölésének megfelelően használhatók. Az átváltás né­hány éves átmeneti időt igé­nyel, ezért az 1976. július el­sejével életbe lépő rendelet előírása szerint 1977 végéig kell befejezni a jelenlegi je­lölések szerint a mérőeszkö­zök gyártását. 1980. január 1-től már csak az új mér­tékegységnek megfelelő jelö­léssel hozhatók ilyen eszkö­zök forgalomba. Az új eszkö­zöket az Országos Mérésügy: Hivatal hitelesíti. (MTI) Nem vették át az exportot, vagy csak lényeges árenged­ménnyel lehet értékesíteni ? Ilyen esetekben vitathatatlan a termékszerkezet korszerű­sítésének szükségessége. De lehet-e mindenütt és rövid jdő alatt korszerűsíteni i termékszerkezetet? Nem, en­nek feltételei vannak. Gé­pekre, technikai eszközökre termelékenyebb technológiá­ra, megfelelően képzett szak­emberekre van szükség, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Mindezek nélkül hiú ábránd marad a termékszer­kezet megváltoztatása. De miért kellene mindenütt a lehető legkorszerűbb megol­dásra vállalkozni? Miért ne lehetne kompromisszumot kötni? A vállalat mérje fel, hogy a jelenlegi berendezései és gépei mire képesek. De ázt is vizsgálják meg, hogy pótlólagos automatizálással, korszerűsítéssel és újítások­kal, a termelés jobb megszer­vezésével, a technológiai és a munkafegyelem pontos be­tartásával hogyan dolgozhat­nak eredményesebben. Lehetne jó példákat sorol­ni arra, hogy az üzemi tar­talékok következetes feltárá­sával 1976. első negyedévé­ben hol, milyen eredménye­ket értek el. Am az is előfor­dul, hogy egyesek csak „meg­álmodták” a terveket, de a megvalósításért még keveset tettek. Most, amikor már baj van, panaszkodnak, szalad­nak fűhöz-fához és segítséget kérnek. Pedig a megalapo­zatlan vágyak és kérések tá­mogatására nincs és nem is lehet felsőbb támogatás. A POLITIKAI TÖMEG­MUNKA hozzájárult, hogy a megye párttagsága és a dol­gozók széles rétege megis­merte és támogatja az orszá­gos és megyei terveket. A cselekvési program megfele­lő alap a Központi Bizottság novemberi határozatának ér­telmezéséhez és a végrehaj­tás megszervezéséhez. De a cselekvési program szolgál­jon a számonkérésre is. Ezért szükséges, hogy minden párt- alapszervezet ismételten ve­gye elő a cselekvési progra­mot és az első negyedéves tapasztalatok alapján konk­rétan, névre szólóan határoz­zák meg a feladatokat. Olyan időszakhoz érkeztünk, ami­kor nagyobb figyelmet kell fordítani a végrehajtás meg­szervezésére, és a konkrét in­tézkedésekre. F.L. Az Erzsébet-híd szerkeze­tének mozgása sok helyütt megrepesztette a festéket, el­kezdődött a rozsdásodás. A korrózió megakadályozására 40—50 tonna elasztikus fes­téket használnak fel, amely együtt mozog a hídszerke­zettel. A Szakipari Vállalat dolgozói hozzáláttak a híd átfestéséhez; a munka jó egy esztendeig tart majd. (MTI fotó — KS) Csak nadrág és szoknya Hány szoknyát és nadrá­got kell elkészíteni ahhoz, hogy értékük meghaladja a százmillió forintot? ■ ■ ■ 8 Varrógép. Valamikor a szegényebb emberek és fő­ként a rossz anyagi körül­mények között kínlódó anyák mentsvára volt, leg­főbb reménye is egyben. Kattogott a gép éjszakákon át, amíg a gyerekek az ágyban aludtak, hogy a für­ge tű segítségével előkerül­jön a holnapi kenyérrevaló is. Ma a varrógép sokkal fa­lánkabb, mint a valamiko­ri elődje. Volt. Villanymotor hajszolja a tű ugrálását, za­bálja az anyagot, percen­ként annyi öltést, varázsolva a kelmébe, hegy munka közben felpillantani sem le­het. Kerget, sürget, kímé­letlenül hajt embert és mun­kadarabot, időt és idegeket. Nők ülnek a gépek előtt, a nyolcórás műszak alatt milliószor nyomva le a pe­dált, igazítva oda ugyan­azzal a mozdulattal a szö­vetet, a bélést, a zsebet a tű alá. Monoton, egyhangú, embert nyüvő munka ez. Hogy bírják? — Én nagyon szeretem. Ha megyek az utcán, és meglá­tok egy nőn egy szoknyát, amit mi csináltunk, mind­járt az jut az eszembe, én KISZ-kongresszusi küldöttünk: Bene Béláné Zsomi, a főiskolai KISZ- bizottság kardos kis me­nyecskéje, — így mutatják be hallgatótársai az apró, töré- kény termetű, barna fiatal- asszonyt, Bene Bélánét. A még leánykorából maradt rá, a Zsom Margitból, mert remekül kifejezi nyüzsgő, sürgő, forgó lényét. Amikor arra kérem, beszéljen magá­ról, akkor is gyorsan perdül a nyelve, mégis pontosan, tárgyilagosan fogalmaz. — Rögtön elsőben megvá­lasztottak alapszervi KISZ- titkárnak. Őszinte legyek? Azt hiszem, eleinte nem tö­kéletesen csináltam. — El­gondolkodik. — Tulajdon­képpen nem szoktam még alt" kor meg a főiskolás életet, az új tanu­lási módszereket. Lekö­tött az is, hogy frissen kap­csolódtam be a felvételi elő­készítő munkájába... S ak­kor lettem menyasszony is. — Kis szünet után teszi hoz­zá. — A KISZ-titkári felada­tokkal amúgy jó tanuló módjára, „csak” lelkiismere­tesen. de nem eléggé lelke­sen foglalkoztam. Így aztán nagyon meglepett, hogy a második félévben mégis meg­bíztak azzal, hogy legyek a főiskolai KISZ-szefvezet po­litikai képzésének felelőse. Pár hét alatt megszervezte a munkabizottságot, újrate­remtette a politikai tömeg­képzés helyi rendszerét. A határidőnél jóval korábban elindította az aktivista, a ve­zetőképző és a titkárképző ifjúsági köröket. Amikor er­ről kérdezem, lelkessé válik a hangja, s az eddig csendes asszonykából előbukkan va­lóban a kardos, a vállalt ügyért tenni, s akár harcolni is kész „menyecske”. — A közösségért végzett munka ízére akkor éreztem rá igazán, amikor ezt a fel­adatot kaptam. Hiszen vol­tak a főiskolán addig is if­júsági vitakörök, de — s ez saját tapasztalatomból tudom — inkább csak nevükben voltak azok. A legtöbb fog­lalkozáson az előadó magya­rázott, a diákok pedig hall­gattak. Én azt szerettem vol­na elérni, — s örülök, hogy módot kaptam rá —, hogy a főiskolások igenis beszélges­senek, vitatkozzanak a poli­tikai kérdésekről! Mert azt hiszem, csak így válhatunk jól érvelő, az összefüggése­ket, a célokat tisztán látó emberekké, másokat is for­málni képes pedagógusokká! Egyéves munkája nyomán társainak az a véleménye, hogy ha. elvállal egy felada­tot, azt biztos, hogy időben, s tökéletesen meg is oldja. S úgy, hogy sem a családi élei­nek, sem a tanulásnak nem megy a rovására. Helytáll, s példát is mutat. Ez volt az alapja annak, hogy a főiskola csaknem 1200 KISZ-ese őt választotta kongresszusi képviselőjéül. — Nagyon nagy megtisz­teltetésnek érzem, hogy kül­dött lehetek. Éppen ezért sze­retnék fölszólalni a kong­resszuson. Ügy tervezem, az ifjúsági sportról beszélek majd. Miért pont erről? — Egy pillanatra elmosolyodik, aztán folytatja. — Azt hiszeml nemcsak az a fontos, hogy a KISZ-esek érvei legyenek szilárdak, hanem az is, hogy a kézszorításukban is legyen erő. Németi Zsuzsa is részese vagyok annak, hogy ez a nő ilyen csinosan öltözködhet. Hiába, hogy én csak egy egészen kis rész­letét csináltam meg a szok­nya egyik darabjának, az egészben benne van ez a kis rész is. Nem / is tudnék más munkái elképzelni ma­gamnak, mint azt, hogy varrják, varrónő legyek — mondta Tóth Jánosné. Kell-e ettől meggyőzőb­ben beszélni, igazabban ér­velni a mesterség mellett? Lehet-e sajnálni az ilyen embert, aki ennyire él-hal azért, amit csinál? ■ ■ ■ ■ A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál összesen 440-en dolgoznak. Tavaly 108 millió forint értékű ter­méket készítettek. A mosta­ni ötéves terv időszakában a termelésüket 63 százalékkal akarják növelni, ami össze­sen 820 ezer szoknyának, iileltve nadrágnak felel meg. Az elkönyvelt forintok szá­ma is megugrik majd, még­hozzá 55 millióval. A termékeik majdnem fele elhagyja az országot. Ebből minden negyedik darab a baráti államokba jut. Érde­kes még az a körülmény is, hogy exportra bérmunkát is végeznek. Nem titkolják, ez is jó üzlet, de sokkal többet ér ettől, ha az anyagot is a hazai piacról szerzik be a külföldre szánt nadrágokhoz, szoknyákhoz. „Kóstolgatják” már az olyan exotikus piacot is, mint amilyen a kuwaiti. Az első vélemények elég jók, ha minden sikerül, nagyobb tételeket lehet majd útra indítani ebbe a keleti or­szágba is. Arról egy pillanatra sem feledkeznek meg, hogy a gyermekek itthon is nadrág got és szoknyát hordanak, méghozzá olyan szülők is vannak, akik nem a legdrá­gább cuccokba akarják öl­töztetni csemetéjüket. Ennek a kívánságnak is meg akar­nak felelni a ruházati ipa­riak. ■ 888 A divat nagyon gyorsan változik. Lehet ezt ilyen rit­musban követnie egy ilyen aránylag nem nagy üzem­nek is? Mintha kicsit naivnak tet­szett volna a kérdés, Kato­na Béla igazgató úgy mo­solyog a hallatán. Aztán el­mondja, hogy ők a saját modelljeikkel szoktak előáll­ni. Legutóbb is a külkeres­kedelmi vállalat képviselője hozea magával a szovjet partnernek szánt ruhadara­bok mintáit, aztán, gyorsan „elfelejtette” azokat, amikor meglátta a gyöngyösiek kí­nálatát. Tervezők egy ilyen cég­nél? Méghozzá nern Is egy tervező? De hol van még az a műszaki gárda, amely a papírra húzott rajzok alap­ján elkészítse a mintát is, a szabási rajzot, a szalagok gyártási rendjét és az egyes műveletek beosztását? Gyöngyösön ilyen gárda is van. — Ha nem magunk csi­nálnánk mindezt — magya­rázza az igazgató a kérdés után —, akkor rengeteg időt veszítenénk el. De olyan ol­dala is van, hogy a gyárt­mányaink, a ruháink pon­tosan olyanok lennének, mint a többieké. így tehát sajátos formát is kínálunk, egyénit, elütőt a többitől. Talán ezért is van piacunk. Amíg beszélgettünk, Mis­kolc kereste az igazgatót. Hatezer darabos rendelést kínáltak. A részleteket még megtárgyalják, ebben ma­radtak. De a szovjet export meny- nyisége már ötvenezer dara­bot jelent. Óriási széria ez, gyártása tehát kecsegtető. K S S S Tetszik, nem tetszik, tu­lajdonképpen egy kis üze- mecske a gyöngyösi, ami mellett még két vidéki te­lepe is van a vállalatnak Meddig lehet ezt ilyen kö­rülmények között még csi­nálni, meddig kifizetődő az . ilyen félig modernkedő üzem? — A fejlesztés már eldön­tött dolog — tudjuk meg Katona Bélától. — Húszmil­liós beruházás nyomán lesz korszerű, középnagyságú üzem a miénk. Mindezt sa­ját erőből valósítjuk meg, bár a megyétől már kaptunk ígéretet hárommilliós támo­gatásra. Két lépcsőben fognak hoz­zá az üzem újjávarázsolásá­hoz. 1977. elejére elkészül a 340 négyzetméteres csarnok, ami még csak a szabászat gondját oldja meg. Itt már lesz elegendő hely a szociá­lis létesítményekhez is, de a raktározás is könnyebbé vá­lik. »18 8 A tulajdonképpeni üzem­bővítés 79 végére várható, amikor 440 négyzetméterrel lesz tágasabb a mostam üzemcsarnok. A tervek megvalósítása a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezetre vár. Pa­neles elemekből állítják ösz- sze az épületeket, de hogy • mikor foghatnak hozzá az építkezéshez, az a felvonu­lási terület birtokba vételé­től is függ. Egyelőre még nem fejeződtek be a tárgya­lások a másik érdekelt fél­lel, az Ingatlankezelő Válla­lattal. Remélik, a városi ta­nács műszaki osztálya se­gít majd ebben a kérdés­ben. 8 8 8 8 Csak szoknya és nadrág, öt év múlva majdnem két­százmilliós értékben. Hihe­tetlen szám ez. , Hogy a ruházati ipariak jól végzik a munkájukat, bizonyítja a könnyűipari mi­niszter dicsérő okleve­le is, amit most vehettek kézhez, a. munka ünnepére. G. Molnár Ferenc MmMMO 1976. május 6., csütörtök Á \ Átfestik ax Erzsébet- hidat

Next

/
Thumbnails
Contents