Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

I í Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Gazolás, háttérrel A GÖRÖG KOMMUNISTA PART Központi Bi­zottsága sajtónyilatkozatban foglalt állást a nemzet­közi közvéleményt foglalkoztató Panagulisz-ügyben. A párt nemcsak mélységes megrendülését fejezte ki, hanem nyugtalanságát is. A nyugtalanság minden jel szerint indokolt. Alekszandrosz Panagulisz a görög nép egyik hő­se. Azok közé a haladó személyiségek közé tartozott, akik a szó fizikai értelmében életüket kockáztatták a fasiszta junta elleni kemény harcban. 1968-ban me­rényletkísérlet vádjával a vészbíróság halálra ítélte. Az egész világ tiltakozása nyomán változtatták Pa- padopuloszék életfogytiglanra az ítéletet — de Pana­gulisz egészen 1974-ig, az ezredesek uralmának csúfos végéig az egyik legszörnyűbb szigetbörtönben rabos­kodott. Az új körülmények között a régi eréllyel lépett a politikai porondra. Hirdette, hogy nem a leszámo­lás, hanem a közélet megtisztítása miatt kell eltűnnie a politikai életből mindazoknak, akik a régi rezsim hóhérai és haszonélvezői voltak. Fáradhatatlanul gyűjtötte az anyagot azok ellen, akik csak az alka­lomra várnak, hogy újra kezdjék azt, amit a legszí­vesebben abba sem hagytak volna. ÁPRILIS UTOLSÓ NAPJAIBAN ő, a haladó fia­talok bálványa, a nemzetközileg ismert politikus, a görög parlament képviselője bejelentette a nemzet- gyűlésben : május 3-án szenzációs leleplezésekkel szol - gáL Nem érte meg május 3-át: egy Peugeot gépkocsi belerohant kocsijába és megölte Alekszandrosz Pana- guliszt. A görög és a nemzetközi jobboldal propaganda­gépezete „véletlen balesetnek” nyilvánította az ügyet. Tettes azonban nem volt. Egészen mostanáig, mert végre' prezentáltak egyet, bizonyos Ioannisz Sztefasz harmincéves divattervező személyében, aki egyszerű­en semmire sem tud — vagy akar? — válaszolni. Arra sem, hol volt mostanáig, és arra sem, miért volt egy görög állampolgár kocsiján — az övén — hamis fran­cia rendszám... A hasonlatok sohasem teljesen pontosak. Most mégis egy hasonlat kísértete járja be Hellaszt és a világot. 1973-ban „véletlen baleset” nyomán oldal­kocsis motorkerékpár gyilkolta meg Georgiosz Lamö- rakisz haladó politikust, világ hírű atlétát és írót, a görög ifjúság egy másik bálványát. A színhely akkor Szaloniki volt, és a baloldal előretörésétől megriadt reakció puccsra készült. EZ A GYILKOSSÁG IHLETTE a „Z” című film­remekművet. Lehet, hogy alkotói egyszer elkészítik a Panagulisz-filmet is. Ezt persze még nem tudhatjuk. Amit tudunk: a reakció most is nyugtalan, és szeretné megfélemlíteni a baloldalt. Többek között azért, mert Athénben megkezdődött a görög—amerikai támasz­ponttárgyalások negyedik fordulója. Létrejött a iefietoseg a baloldali többség itiegalakulásáboz Atvaro Cunhai nyilatkozata a Lityerafurrtafa Gíizeianak Alvaro Cunhai Lisszabon­ban nyilatkozatot adott a moszkvai Lityeraturnaja Ga- zetanak, A Portugál KP főtitkára a többi között elmondotta, hogy az országban jelenleg létre­jött a számtani lehetőség a reális baloldali többség megalakulásához. Mindent megteszünk, hogy ez a számtani többség politikai Harcok lejráflan A libanoni—szíriai—palesz­tin legfelsőbb katonai bizott­ság tűzszüneti felhívása is eredménytelennek bizonyult: Bejrútban kedden változat­lan hevességgel folytatódtak az utcai harcok. A rendőrség adatai szerint az elmúlt 24 órában az ágyú- jés aknave­tőtűz, valamint a géppuska­párbajok következtében 90 személy vesztette életét. Bár a harci cselekmények nem akadályozzák az elnök- választásban érintett politi­kusokat kampányuk folyta­tásában, egyre többen von­ják kétségbe a szombatra el­halasztott elnökválasztó par­lamenti ülés megtartásának lehetőségét. Dzsumblatt, a baloldal vezető politikusa is­mételten hangsúlyozta, hogy amennyiben nem teljesítik követeléseit „a szombati ülés elmarad és egyhamar nem kerül sor az új elnök megvá­lasztására”. A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet szóvivője egyéb­ként cáfolta azokat a híre­ket, hogy Arafat a nézetelté­rések tisztázására Szíriába utazott volna. Elutazott vi­szont Damaszkuszba Amin Hafez volt miniszterelnök vezetésével egy libanoni kül­döttség, amely — mint Hafez közölte — a szíriai vezetők meghívására tanulmányozni kívánja a válság megoldásá­nak módjait. Bejrúti politikai körökben a válság politikai megoldá­sával kapcsolatban egyre gyakrabban esik szó egy, Li­banon területén kívül meg­rendezésre kerülő értekezlet­ről, amelyen a szembenálló felek vennének részt. Kedden szíriai részről éles támadás hangzott el Brown ellen. Az Al-Baath című da­maszkuszi lap azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy Libanon megosztására és a szíriai békekezdeményezés meghiúsítására törekszik. A szíriai lap szerint ennek a kí­sérletnek a sikere érdekében Kamal Dzsumblatt, a haladó szocialista párt vezetője is együttműkMik az amerikai­akkal. fi Görög Kommunista Párt KB nyilatkozata Alekszandrosz Panagulisz tragikus halála mélységesen megrázta a görög demokra­tikus közvéleményt. Az el­lenzéki politikai pártok ve­zetői a halál körülményei- nék tüzetes kivizsgálását kö­vetelik. , Athénban a Görög Kom­munista Párt KB sajtóosztá­lya nyilatkozatban hangsú­lyozta: Alekszandrosz Pa­nagulisznak — a katonai junta elleni küzdelem fárad­hatatlan harcosának tragi­kus halála mélységes nyug­talanságra ad okot — miv.el a múlt keserű tapasztalatai­ból ítélve — nem véletlen balesetről van szó. A halál akkor érte utol Panaguliszt, amikor nyilvánosságra akar­ta hozni a junta támaszául szolgált katonai rendőrség titkos archívumának egyes dokumentumait. Panagulisz tragikus, halála ismét előtérbe állítja a gö­rög népnek azt a követelé­sét, hogy tisztítsák meg az országot a juntabarát ele­mektől, vessenek véget a he­lyi reakciós szervezetek és a külföldi titkosszolgálatok működésének. Ez nélkülöz­hetetlen előfeltétele a valódi függetlenség, a demokrácia és a társadalmi haladás biz­tosításának — hangsúlyozza a GKP KB nyilatkozata. Napjainkban újult erővel vetődik fel a szocialista ha­zafiság és a proletár inter­nacionalizmus kapcsolata. A szocialista országok fejlődé­se, a szocialista nemzetek kialakulása, a munkásmoz­galomban lezajlott jelentő­sebb változások, a harmadik világ nemzeti felszabadító mozgalmainak problémái, a valósággal való szembesítés-- ;re késztetnek bennünket, fel­vetik felelősségünket abban, hogy a marxizmus fontos ideológiai-politikai alapelveit mennyiben valósi tottuk és valósítjuk meg a társadal­mi-politikai gyakorlatban. Hazánkban az elmúlt há­rom évtized alatt a marxis­ta nemzetkoncepció alapjain a munkásosz.ály szövetségi rendszerének kiépítésével el­kezdődött az egységes, szo­cialista nemzet kialakulása. A változás erősebb, legálta­lánosabb vonása az lett, hogy a nemzet, a történe­lemben először, fokozatosan és mind jobban megköze­lítette a haza birtoklásának egyetemességét, a kiváltsá­gok, diszkriminációk meg­szüntetését: az állampolgári és törvény előtti egyenlősé­get, a tanulás, a foglalkoz­tatás, az érvényesülés új mennyiségi és minőségi le­hetőségeit. Mindezek a ha­talmi, politikai, gazdasági, kulturális, erkölcsi változá­sok a különböző szocialista országokban különböző sa­játosságokat hordozva, több Szocialista hazafiság — proletár internacionalizmus Qämm 2.S7&. soAjus sierda vonatkozásban eltérő felté­telek közt, de történelmileg azonos időszakban és lé­nyegileg azonos mechaniz­musok segítségével mentek végbe. Ez adja egyszerre a változások különbözőségét és hasonlóságát, nemzeti ' és nemzetközi jellegét. A szo­cialista országokat az inter­nacionalizmus elve és gya­korlata, a sokoldalú együtt­működés és koordináció mel - lett az a rendkívül fontos tény is összeköti, hogy szo­cialista nemzetté válásuk modern tartalma a koráb­binál sokkal erőteljesebben rokonftja őket, vagyis a szocialista nemzetek között a proletár internacionaliz­mus új, történelmileg sajá­tos formái jöttek létre, ame­lyek kapcsolataikban állami szinten is jelentkeznek. A szocialista hazafiság tar­talmát lényegében a szocia­lista nemzetté válás határoz­za meg, amely így önmagá­ban is tartalmazza a prole­tár internacionalizmust. A proletár internacionalizmus a marxista ideológia egyik leghatásosabb elve és fegy vere, a világ munkásságé nak és dolgozóinak nemzet­közi szólidaritása, amely ki fejezi a különböző országok dolgozói nemzeti és rtemzet- közi érdekeinek egységét, a munkásók nemzetközi össze­fogását és együttműködésé1 mindenféle kizsákmányolás sál, faji megkülönböztetés­sel és diszkriminációval szemben. A proletár inter­nacionalizmus valamennyi népet egyenjogúnak tekint, elismeri a nemzeti önren­delkezés jogát és összeegyez­tethetetlen mindenfajta nem­zeti elnyomással. Így szem­ben áll a nacionalizmussal, a kozmopolitizmussal, a faj­elmélet és a kolonializmus ideológiájával. A szocialista országok, valamint a kapita­lista országok munkáspárt­jainak politikájában és a harmadik világ felszabadító mozgalmi szervezeteiben ez az elv a konkrét gyakorlat szintjén jelenik meg, s ezt az elmúlt évek eseményei Vietnamtól Angoláig igazol ják. A szocialista nemzeti tu dat tartalmazza történelmi fejlődésünk értékeit és a saját múltúnkhoz való kri tikus viszonyunkat is Ez utóbbi azért különösen fon­tos, mert a hamis „múlt tudat” gátolja korunk prob­lémáinak megértését, s meg nehezíti ideológiai-politikai tájékozódásunkat. A köztu­datban még számos előítélet él más népekkel szemben, amelyek a történelmi ese­mények lényegének helyte­len értelmezéséből fakadnak önmagunk múltjához való kritikus viszony nem jelent valamiféle „deheroizálást”. csak az Illúzióktól való meg­szabadulást. A szocialista nemzeti tudat szervesen ma­gába építi a Rákóczi-féle és az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, az 1918— 19-es forradalmakat; azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek az adott korban tartalmazták a társadalmi haladás mozzanatait. A helyesen értelmezett hazafiság a nemzeti törté nelem olyan hagyományaira épít, amelyek nem a nem zeti bezárkózást és a provin­cializmust hirdették. A mar xizmus tanítása szerint a hazafiság Olyan ember tuda tossága, erkölcsi érzelme és magatartása, aki a társadal­mi haladás ügyét szolgálja Már Ady Endre világosan fogalmazott: „Aki ellensége a haladásnak, a jobbra tö­résnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, ha­zaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nem­zeti himnuszt énekli.” A nacionalizmus elleni harc, a szocialista hazafiság ápolása, a szocialista tudat elmélyítésének szorosan ösz- szefüggő, egymást feltételező feladatai nem oldhatók meg egyik napról a másikra. El­lenkezőleg: csak egy olyan történelmi folyamatban, amelyben — Lenin szavaival — egyidejűleg megtaláljuk „a múlt maradványait, a jelen alapjait, és a jövő csí­ráit,” Mikecz Tamás többséggé váljék — fűzte hozzá, majd így folytattam kommunisták és a szocialis­ták tömbje mellett va­gyunk. Kijelentette: a Szo­cialista Párt vezetőinek kétségkívül számolniuk kell az egyszerű párttagok, fő­képp a munkások vélemé­nyével, akik elutasítják a jobboldallal való bármiféle összefogás lehetőségét. A Szocialista Part munkás­tagjai véleményének figyel­men kívül hagyása rövidlátó politika lenne a párt veze­tői részéről. Készek va­gyunk a párbeszédre a szo­cialistákkal. Alvaro Cunhai a továb­biakban kijelentette: nem vagyunk szektások, nem ké­pezünk zárt szervezetet, nyit­va állunk a tömegek előtt és készen állunk bármilyen vi­tára. Tudatában vagyunk annak, hogy az elmúlt vá­lasztások is bebizonyították: a baloldal ott érte el a leg­jobb eredményeket, ahol a szociális változások hatása nyilvánvaló volt, ahol nem a szavak, hanem a tettek, nem az ígérgetések, hanem a reális jótétemények érvé­nyesültek! Fejlődő szívfet—francia kapcsolatok A Szovjetunió és Francia­ország rendszeres politikai kapcsolatfelvétele hagyo­mánnyá vált. Különösen nagy jelentőségük van Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és a francia vezetők közötti találkozóknak. A két ország kapcsolataira az jellemző, hogy mindket­ten az enyhülésre, az egyet­értésre és együttműködésre törekszenek — írja keddi számában a Pravda. A cikk a továbbiakban emlékeztet rá, hogy széles­körű érdeklődést váltott ki a világsajtóban Gromiko szovjet külügyminiszternek a közelmúltban Franciaország­ban tett látogatása. Párizsi politikai megfigyelők a láto­gatás alkalmából megállapí­tották, hogy a két országnak az együttműködés további erősítését célzó irányvonala szilárd. A szovjet—francia együtt­működés szempontjából azonban vannak még ki nem használt lehetőségek is. A Pravdát köszöntve MÁJUS 5.: A SZOVJET SAJTÓ NAPJA. 1912-BEN EZEN A NAPON JELENT MEG ELŐSZÖR A BOLSEVIK PÁRT LAPJA, A PRAVDA. Valamikor, a húszas évek derekán járt a Szovjetunió­ban Knickerbocker, a világ­hírű amerikai újságíró. Sok minden nagyon tetszett neki, akadt, amit konzervatív pol­gárként képtelen volt megér­teni, s volt olyasmi is, amit „jellegzetesen szovjet dolog­ként” írt meg. Ilyen volt pél­dául az is, hogy leszögezte: valakinek a társadalmi rang­ját, helyzetét az ország éle­tében, a városa, faluja min­dennapjaiban elért tekinté­lyét „a legjobban az jellem­zi, hogy jár-e neki a Prav­da”. Azaz: Knickerbocker észrevette, hogy a Pravda nem egyszerűen csak újság, napilap, mint a többi, hanem intézmény, a szovjet életnek olyan eleme, amely nélkül aligha ábrázolható, sőt alig­ha érthető a szocializmus or­szága. Persze Knickerbocker cso­dálkozását, meglepettségéi napjainkban csak kuriózum­nak tekinthetjük, de azt ma, a szovjet sajtó ünnepén is megállapíthatjuk: a szovjet élet meghatározó eleme a most már a kommunizmus építését szolgáló pártlap, a Pravda. Lenin azt vallotta: a tájé­koztatásnak, a közvélemény­formálásnak, a nevelésnek, a szervezésnek . legfontosabb eszközét, a sajtót a pártnak kell irányítania. A Pravda születése óta a párt lobogója , alatt harcol, és így lett pél­daképe és tanítómestere á vi­lág sok ezer kommunista lapjának. Az 1912-i május óta termé­szetesen új és újabb kommu­nista lapok százai, ezrei szü­lettek. A Szovjetunióban, a sok nemzetiségű ország min­den népének nyelvén napi­lapok, hetilapok, folyóiratok légiója jelenik meg. Nemré­giben egy statisztika szám­oszlopaiból megtudhattuk, hogy a szovjet sajtó kiadvá­nyainak egyszeri példányszá­ma meghaladja már a 320 milliót. A szocialista építés kérdé­seiben, a nemzetközi politika problémáiban egyaránt úgy tekintenek világszerte a Pravda szavára, mint a világ első szocialista országát irá­nyító párt állásfoglalására, véleményére. A szovjet sajtó ünnepén, a Pravdát köszöntve, minde­nekelőtt új sikereket, ered­ményes munkát kívánunk a Lenin alapította újságnak. Vasúti katasztrófa"" ' ' Rotterdam külvárosában összeütközőtí két vonal Nem végleges jelentések szerint a halálos áldozatok száma húsz. (Népújság teleíotó—AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents