Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

82 millió forint sorsa: Pénz Szabad a munkaköny vét? és pincerendszer A lebontásra ítélt házak, a megroggyant támfalak, a váratlanul megsüllyedt utak figyelmeztettek — az egri’ pinceleszakadások veszélyét a lehető legsürgősebben el kell hárítani. Évszázados műemlékek- ódon utcasorok, hangulatos városrészek sorsa múlott azon, hogy el tud­ják-e kezdepi idejében a megelőző, illetve a helyreállító munkálatokat. Az üregrendszer ugyanis egyre kiszámít­hatatlanabb „meglepetéseket” produkált: óvodát, kellett lebontani, házsorokat kilakoltatni, éttermet, szórakozó­helyet bezárni, forgalmat elterelni a beomlások miatt... S a veszély napról napra nőtt! Mint arról már többször is beszámoltunk olvasóink­nak, tavaly novemberben döntött az Állami Tervbi­zottság: 1976-ra 82,l millió forintot kap Eger a pince- rendszerből eredő életveszé­lyes körülmények megszün­tetésére, illetve az ezzel ösz- szefüggő szanálásokra és a közműépítésekre. A döntés­ről szóló hír hallatára — meglehetősen sokáig váratott magára ez az összeg — meg­élénkült a veszély elhárítá­sát célzó előkészítő munka. Mint Fekete Mihálytól, az egri pincerendszer ügyeit in­téző mérnökgeológiai csoport vezetőjétől megtudtuk, az ed­digi tapasztalatok alapján el­készült felmérések jó alapot szolgáltak a tervezéshez, az 1976. évi munkaprogram ki­alakításához. A város a ter­vek elkészítését a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatra bízta. Ez a vállalat kért az­tán fel különböző tervezőin­tézeteket és csoportokat egyes résztervek elkészítésé­re. Az utakkal és a közutak­kal kapcsolatos terveket pél­dául a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat készíti el. az épületekre és a pincékre vonatkozó terveket három vállalat — a Heves megyei , Tanácsi Építőipari Vállaiat, a Dorogi Szénbányák Terve­ző Irodája, valamint a Bá­nyászati Tervező Intézet — szakemberei dolgozzák ki. A pincerendszerrel kapcsolatos közműterveket pedig a Mély- épterv készíti el. Már ebből a felsorolásból — s abból, hogy a munkála­tokat öt vállalat dolgozói ' .végzik majd — is érzékeibe- ~'tő, hogy milyen hatalmas fel­adat előtt állnak a pince- rendszer veszélyeinek az el­hárításán dolgozó szakem­berek. A nyolpvankétmillió forintot úgy kell elosztaniuk, hogy abból az idén minden tervezett munkára jusson. A rendelkezésre álló ösz- szeg felosztása megtörtént. A mérnökgeológiai csoport tagjai így már könnyen vá­laszolnak a kérdésre: mire költjük a 82 millió forintot? Tervezésre, feltárásra, meg­erősítésre. .. A pincerendszerrel kap­csolatos munkálatok idei ter­vei kereken 16 millió forint­ba kerültek. Már a tervezők asztalán van az 1977—1980 közötti évekre szóló munka­program ís. Ezt 1976. augusz­tusában hagyják jóvá. s ad­ják át a kivitelező vállala­toknak. illetve a városi ta­nácsnak. , Az 1976-ra szóló tervekben a legsürgősebb pincemegerő­sítési munkálatok szerepel­nek. Elsősorban a felnémeti részen, a Taverna pincéjé­ben, a Grónai utcában, a Be­loiannisz. illetve a Danát ut­cában dolgoznak a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat, valamint a társvállalatok munkásai. Szerepel a ter­vekben a szabadon álló part­falak megerősítése is. Ezeket a munkálatokat a Bárány, a Bérez, valamint a Fügedi utcában végzik el legelőször. Az itt húzódó partfalak alatt ugyanis omladozó, erősen rossz állapotban levő pin­cék. üregbejáratok vannak. Az építők nem egy alka­lommal jártak már úgy, hogy a pincefal megerősítésekor a csákányvágás nyomán újabb és újabb üregeket fedeztek fel. Tervezni kellett hát a to­vábbi pincék, üregek kutatá­sát, a rendszer még nem is­mert részeinek a feltárását. Jókora összeg — 16 millió forint — jut ebben az évben olyan közintézmények és la­kóépületek szanálására, ame­lyek alatt veszélyes pincék húzódnak. Egyebek között ezért kell szanálnia a tanács­nak a felnémeti orvosi ren­delőt. az iskolai napközi egy részéi, a KPM Közúti Igaz­gatósága Grónai utcai tele­pét. illetve Széche-nyi út vé­gén a Bamevál, az élelmi­szerbolt és a Nektár Szövet­kezet közötti épületsort. Május 1-én kezdik meg & pincemegerősítési munkála­tokat a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalat dolgo­zói a Grónai utca folytatásá­ban. a Csiky Sándor, az Al- magyar, a Darvas, a Bérez utcában. illetve a Dózsa György téren. Az erre húzó­dó üregrendszer veszélyei­nek az elhárítása nem keve­sebb. mint 23,5 millió forint­ba kerül majd. Megszokott látvány már Egerben, hogy egy-egy épü­letet időnként műszerekkel felszerelt szakemberek vesz nek körül: vizsgálják. „rönt­genezik” a házat. El kell ugyanis dönteniük, hogy a pinceomlások, az üregbesza­kadások miatt életveszélyes­sé vált-e az épület, vagy még megmenthető. Az épü­letvizsgálatok gyakoriak, hi­szen a város jelentős része alatt pincék húzódnak. A vizsgálatot egyébként vagy szanálás, vagy épületmeg­erősítés követi — 27 millió forintból. Ezekkel a munkálatokkal kapcsolatosak az életveszélyt megelőző útmegerősítések, útépítések. A tervek szerint az idén a Sáncalja. a Koszo­rú, a Bartakovics, a Könyök és a Kútalja utcákban végez­nek. útkorszerűsítést a tanács megrendelésére. Itt kell meg­jegyezni. hogy ebben a 27 millió forintban nincsenek benne a 25-ös út egri, átke­lő szakaszának építési költ­ségei. annak ellenére, hogy ezen a részen is több pince- megerősítésre lesz majd szükség. Az egri pincerendszerrel foglalkozó szakemberek több­ször is fogalmaztak úgy, hogy számukra az omladozó üre­gek újabb meglepetést már aligha tartogatnak. Vélemé­nyük szerint ezektől a pin­céktől „minden kitelik”. Egy. egy friss omlásról, támfal­szakadásról kapott hír még­is meglepi őket, figyelmes helyszínvizsgálat után. a ve­szélyes részen levő értékek miatt aggódva jegyzik fel a térképre a leendő munkahe­lyek jelzését. Legutóbb a Cifra téri óvoda melletti pin­celeszakadás. vagy az Ár- székszdlában történt támfal­omlás került be a veszélyzó­nák jegyzékébe. Űj&bb gondokai jelentenek ezek a veszélyes részek, s újabb milliókat a költségve­tésben. .. Szilvás Kstváia Ügyfélszolgálat, Gyön­gyös, városi tanács. Ebben a helyiségben mindent el le­het intézni, anélkül, hogy a különböző osztályokra kelle­ne fáradni. Ha másként nem, akkor az itt dogozók felveszik a telefont, és az il­lető szakelőadótól megkérde­zik, hogyan áll az ügy, mi várható az adott esetben. Jó dolog ez, kíméli a vá­ros lakóit, és az sem mellé­kes, hogy a tanácsi dolgo­zók munkáját is. A kisebb nagyságú terem külsőre olyan, mint valami postahivatal. Á pultot üveg­fal magasítja, ennek külső oldalán az ügyfél, a másik oldalán pedig a szolgálat dolgozói találhatók, békés egymás mellett élés kereté­ben. Persze kisebb diplomá­ciai bonyodalmak itt is elő­fordulnak olyankor, amikor a kedves ügyfél nem is olyan „kedves”. Ide jönnek azok is, akik munkakönyvét akarnak ki­váltani, és azok is, akik munkahelyet keresnek ma­guknak. 0 — Miért akar másik mun­kahelyet? — érdeklődtem Pataki Imrétől. — Többet szeretnék ke­resni. Legalább 2500 forin­tot havonta. Most 300 fo­rinttal kevesebb a fizeté­sem. Érthető törekvés. Csak ami az egészet kérdésessé teszi, hogy a mostani munkahelyé­re tavaly októberben lépett be, tehát alig melegedett meg az építőipari szövetke­zetnél. Korábban napszámba járt, miután a tsz-t ott hagy­ta. Négy munkahelyet is ajánl neki Holló Jánosné, az ügyfélszolgálat dolgozója. Valóságos címtárnak lát­szik Szalay Sándor munka­könyvé. A legutolsó bejegy­zés: 1976. március 9-től áp­rilis 1-ig dolgozott a Tudo­mányos Akadémia mátrahá­zi üdülőjében 1710 forin-1 tért. Hasonló beírások töm­kelegé a könyvben. Pedig akinek a nevére kiállították, közgazdasági technikumot végzett, mégsem tudott so­káig maradni egy helyben. Most két ajánlat között vá­laszthatott Egészen más ok késztette Vitári Miklósnét, hogy ide bejöjjön a tanácsra. Tizen­két évig volt egy munka­helyen. Most napi négyórás munkát tudna csak vállalni erre keresett alkalmat. Per­sze, a félnapos állások szá­ma nagyon kévés. Mi taga­dás, ezeknél a forint sem sok. Két munkahelyet nevez meg számára Hollóné. Naponta húsz-huszonöt em­ber fordul meg itt munka­ügyben. Jó részük szakkép­zetlen dolgozó, és nem is szoktak megmelegedni se­hol. , Milyen üzemek keresnek munkásokat? Éttermek, üdülők, napkö­zik konyhalányokat és taka­rítónőket várnak. Az Avar Szálló is, a sástói kemping is kisegítő személyzetet ke­res. Nincs olyan vállalat, ipari szövetkezet, amelyik segéd­munkást és szakmunkást korlátlan mennyiségben ne fogadna. Az Izzó , például kilenc szakmában, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gyöngyösi üzeme pedig 23 munkahelyet hirdetett meg. A gépgyáriak még techniku­sokat is keresnek. Munkaalkalom tehát lenne bőven. — Mérnököket, de még technikusokat sem szokás nálunk keresni — halljuk Holló Jánosnétól. — Egyéb­ként is nekünk csak annyi a tennivalónk, hogy a tő­lünk érdeklődőknek meg­mondjuk, hová menjen, ha munkát akar magának. A munkáltató és a munkavál­laló vagy megegyezik, vagy ■nem. Közvetítő lapot is csak abban az esetben kell adnunk, ha a munkavállaló kilépett a korábbi munka­helyéről vagy egy éven be­lül kétszer változtatott mun­kahelyet. De nekünk más dolgunk nincs, mint a köz­vetítő lapot kitölteni. — Irányíthatják a mun­kavállalókat? — Nem. Mi csak az admi­nisztrációs teendőket látjuk el, ha közvetítő lapra van szükség. Ha úgy vesszük, akkor az ügyfélszolgálat amolyan nyil­vántartó,- közvetítő, hirdető szerepet tölt be. Itt bizony munkaerő-gazdálkodásról szó B­A tanács munkaügyi fő­előadója Kovács Jánosné. Tőle afelől érdeklődünk, mi lesz a most érettségiző fiata­lok sorsa? — Hetven gyors- és gép­író végez az idén. Végzett­ségüknek megfelelő munka­helyet számunkra a megye Különös érzés ez ... Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá, hogyan mondjam el; és — attól tartok —, nem tudom ezt szép szavakkal elmondani, mert olyan... olyan érzés, azt hiszem, el­mondhatatlan. Mert tenger­ről van szó, hegyről, égről, mindenségről: emberről! Igen, az emberről, az em­ber szeretetéről, melyet örö­kös örökségként kapunk, s adunk tovább, miközben ápoljuk és formáljuk, nem ritkán akaratlan is; és anél­kül, hogy akár csak egyet­len egyszer számot kellene róla adni, nap mint nap — számot adunk. Bizonyos, biztosan tudom, hogy így igaz: bennünk van, bennem van ez az érzés, várt-váratlan helyzetekben tör elő, és akkor hirtelen nagyon szép lesz a világ, és én meleget érzek, jóleső me­leget; átjár, eláraszt, meg­fürdet: jószagú tavaszi tá­pot a földnek, és vibrál, vib­rál bennem, szinte felkiált az öröm,, és elcsitul és csend­ben ujjong: segítettem! — segítettem valakinek. Embernek, embereknek. Mert erre neveltek, ami­kor elindultam: először az otthon, aztán az iskolák és mind jobban, mind erőtel­jesebben, az ország — a hazám, ez így van, én ezt nagyon komolyan gondolom, és ebben sem — semmiben sem! —, semmiben nem va- . gyök egyedül. Én mindig éreztem magam mellett ez embereket. Amit rám bíz­tak, velük végeztem el, más­ként ez nem is lehetett vol­na, másként soha, sehol sem tekéimé. Egymás. wéifriii bé­Hogy az összhangot megteremtsük.., nák lennénk, tehetetlenek, ezért is vallom: egyaránt egymásra utaltak vagyunk: s itt nincs kivétel, nem ki­vétel a képviselő, nem a miniszter — senki. És ez — remélem, nem kell megmagyaráznom — semmi esetre sem általáno­sítás: a feladatok között ter­mészetesen van fontossági sorrend, és ezeket más és más végzi el. Közöttük nem föltétien az a „fontos”, vagy fontosabb ember, aki maga­sabb poszton ül, hanem aki lelkiismeretesebben végzi el a rábízottakat. így tanultam, így hiszem, így vallom. Ezt tapasztal­tam, mióta csak felnőttként felnőttek és gyerekek közt élek és dolgozom. Ezért em­lékszem szívesen első mun­kahelyemre, az alsó-dabasi iskolára, ahol 1947 októbe­rében kezdtem tanítani, és Dormándra, négyíőnyi kis tantestületünkre, ahol szinte ki sem látszottunk a sokfé­le megbízatásból. Huszonkét éves voltam akkor, és kilenc funkciót töltöttem be, és en­nél senkinek sem jutott ke­vesebb, de mi négyen — az igazgató a feleségével és ml a férjemmel — minden fel­adatot megosztottunk egy­mással; igazi kis család vol­tunk. A harmadik ciklusban vagyok most már képviselő. Sokrétű feladatni jatett ec as megbízatás. Nékem ebben a munkában is a lelkiismere­tesség a vezérlő elvem és gyakorlatom. Sok mindent kellett megtanulnom, hogy amit elvárnak tőlem, annak maradék nélkül megfeleljek. Nem ismertem megfelelően a területet, nem volt kellő közgazdasági ismeretem, meg kellertt tanulnom „köz- gazdaságiul”, aztán termé­szetesen az államjogot, és tájékozódni minden témá­ban, ami csak az országgyű­lés elé kerül Legutóbb például a szá­momra legkedvesebb témá­ról a környezetvédelemről hozott törvényt az ország­gyűlés. hát kéll-e monda­nom, mennyire készültem rá? — ami szakkönyvet csak meg tudtam szerezni, azt mindet bújtam, tanulmá­nyoztam, itt van például „A környezetvédelem biológiai alapjai" és a „Lóra, csikós”, ez a Hortobágyi Nemzeti Parkról szól, és olvasmány­nak is nagyon érdekes, szá­momra valósággal lebilincse­lő; hogy is ne készültem volna nagy örömmel a kör­nyezetvédelmi témára, mikor a mindenem a Mátra, és ez itt van, a miénk, és tudjuk, hogy az ország tüdeje, egyik legszebb vidékünk, nekünk ezt meg kell mentenünk. So­kan aggódunk érte, és nem alaptalanul: itt természetvé­delem és népgazdasági ér­dek találkozik és meg is üt­közik, és a mi feladatunk, a mi dolgunk, hogy megte­remtsük a kettő közötti össz­hangot; én az optimisták közé tartozom, hiszem, hogy sikerül, mint ahogy azt is, hogy a cementgyár építése sem teszi tönkre a Bükköt, mert sokan tekintik szív­ügyüknek, nagyszerű embe­rek, ismerem őket, és mint magamban, bízom bennük is... jaj, én napestig tudnék beszélni hegyeinkről, a kör­nyezetünkről, pedig csak ép­pen érinteni akartam, és még erről nem is szóltam, erről az én körzetemről, a hármasról, 28 ezer választó- polgár él itt 26 faluban, any- nyi gonddal és annyi vágy- gyal, annyi szép elképzelés­sel, amit csak tisztelni lehet és segíteni; első, persze min­denütt a közösség gondja, az kell hogy legyen, hogy út épüljön, óvoda, legyen busz­megálló, jó víz, aztán csa­torna, patakszabályozás, és hogy jól hasznosítsuk a ter­mészeti kincseinket, és mi meg is tesszük. Itt van pél­dául, talán az egyik leg­utóbbi, hogy gyógyvíz tőrt fel a Sándorréten, 28 fokos, és másodpercenként ezer li­ter a teljesítménye, hogy en­gedhettük volna kárba?! nem is tudom, feljegyezték-e már: 588 méter mélyről 33 méter magasra szökött fel, még látványnak ix élmény, és az, hogy gyógyvíz, gyógy­víz az embereknek, az min­dent megmagyaráz, dehogy is engedhettük elfolyni, de ez megint csak egy a sok közül, és már jön is a kö­vetkező, amit úgy neveznek, hogy a népi hagyományok­kal való foglalkozás, és ez szintén olyan, hogy szinte családom nekem, a férjem, meg a gyerekeim, hogy ag­gódom értük, és < boldog va­gyok, ha látom a virulásu- kat. Igen, most így vagyok ezzel, hogy palóc napokat szervezünk, szívem szerint mindegyiken részt vennék, én magam is palócnak val­lom magamat, és — úgy gondolom — ez lesz mosta­nában egyik legfontosabb és legszebb megmozdulásunk; mint a környezetünket, a múltunkat is meg kell őriz­nünk a jövő, az utódaink számára, és örülök, hogy az egri járás jó gazdája ennek; ez az a közeg, amiben lehet dolgozni, eredményeket fel­mutatni, ezt mindenképpen meg kell mondanom, hogy egymás segítése nálunk ter­mészetes, így alakult ki ne­kem is nagyon jó kapcsola­tom mind az emberekkel, mind a hivatali szervekkel, és ha eredményes a mun­kám, ezért lehet; így lehetek én is képviselő, velük, akiket képviselek a hivatalos fóru­mokon, biztosan tudva, hogy velem vannak, együtt va­gyunk, egymás és közös dol­gaink képviseletében. Elmondta: Fodor Istvánná országgyűlési képviselő bejegyezte: B. Kom Tibor jelöl ki. Akik nem tudnak ilyet kapni, mehetnek a postára, az Izzóba, de az érettségizetteknek is ajánl­juk az egészségügyi pályát, ha nem tanulnak tovább. — Mit tehetnek azok, akik gimnáziumban érettségiz­nek? — összesen 14 lány és egy fiú nem adott be továbbta­nuláshoz jelentkezési lapot Nekik azt is ajánlhatjuk, hogy végezzék el a szak­munkásképzés nagyon ked­vező változatát, most há­rom hónap alatt szerezhet­nek szakmunkás-bizonyít­ványt. Sokkal egyszerűbb a dolguk azoknak, akik szak- középiskolát végeznek. A számuk 71, közülük csak négy tanul tovább. — Miután mint főelőadó nem gazdálkodik a munka­erővel, csupán közvetít, mi <s hivatalos elfoglaltsága? — Az üzemekben nézem meg, hogyan kezelik a mun­kakönyveket, hogyan tartják be és alkalmazzák a rende­leteket, tehát hatósági jog­kört gyakorolok. Hasznos ^ volna, ha lehetőséget kap­nának a munkaügyi főelő­adók a tanácsokon a tény­leges munkaerő-gazdálkodás­hoz is. Ügy tudom, készül valami változás, ami ebbe az irányba hat majd. El­Az Izzó a fiatalok üzeme, de ugyanezt el lehet mon­dani a kitérőgyárról is. Az ipar még általában segít magán, akárha a bányákba kellenek is kemény kötésű férfiak. Gyöngyös és kör­nyéke sok-sok ezer mun­kást, technikust, mérnököt foglalkoztat. Ma már a me­zőgazdaság sem messzire el­került munkaalkalom a fia­talok körében, mert itt is a gépek veszik át a .nehe­zebb munkák elvégzésének terhét, de azért a földekre mégis kellene a szorgos ke­zek nagyobb csapata. — Ma már egyetlen üzem sem számíthat arra, hogy termelésének növelését a lét­szám emelésével oldja meg — hallottuk Berényi József­től, a városi tanács elnöké­től. — Gyöngyösön szabad munkaerő nincs. Munkaerő­vándorlás létezik, de ez csak ugyanannak a létszámnak az áramlása egyik helyről a másikra. — Nem. hoz változást az új nemzedék felnövekedése sem? — A fiatalok csak a nyug­díjba menők felváltását biz­tosítják. Az üzemekben te­hát a munka hatékonyságát, a műszaki színvonal emelé­sét kell szorgalmazni, mi­vel a városhoz közeli köz­ségekből sem tudunk ma már dolgozókat toborozni. Jegyezzük meg, hogy né­hány fővárosi nagyüzem, mint amilyen például a metróépítő, naponta szállít fel autóbuszokkal munkáso­kat Gyöngyös környékéről. Ezeknek az ingázóknak a száma nagyon jelentős, több száz, akik között egykori bányászok is szép arányt képviselnek. B­A felvázolt kép sokféle következtetés megfogalmazá­sára ad alkalmat. Ezt min­denki megteheti ízlésének megfelelően a mostani té­nyek alapján. Amit mi nagyon fontos­nak tartunk, az a követke­ző: a munka hatékonyságá­ról nemcsak azért kell egy­re több szót ejteni, mert ez megfogalmazódott a párt- kongresszuson, hanem azért, mert a további fejlődésünk­nek a legeredményesebb eszköze. Csupán ezért fo­galmazódott meg ez a köve­telmény a pártkongresszu­son is. Abban pedig, hogy milyen eredménnyel tudnak dol­gozni a munkások, milyen hatékonysággal termelnek a gépek, döntő szerepük azok­nak van, akik szervezik, irányítják a munkát, a mun­kás! Mert Itt — a költő sza­vaival — nem boldogulhat más, csak aki alkot, aki munkás. <£L Molnár Féréssé t

Next

/
Thumbnails
Contents