Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Kell a zöldség és gyümölcs, de... r Azt mondják, nálunk két Öolog befolyásolja az embe- ! rek közérzetét, a foci és a i fazék. A fociról, aligha érde- | mes beszélni, a másikról pe- j dig ... Igen, ha a konyhából kellemes illatok terjenge- ! nek, amikor a család feje I benyitja a lakás ajtaját, ak- ! kor egyezerre szép a világ. ,| Ha nem, akkor pedig ... I • Félre a kötekedést, csak- i ugyan nem mellékes, hogy | miből mennyi kerül az asz- | tálunkra, miből mennyit tud | vásárolni a háziasszony az | üzletben, a piacon. Ha pedig csak a gyümölcsöt és a ; zöldségféléket emeljük ki a ! sok vásárolni valóból, máris t „kényes”, területre téved- I tünk. 1 ★ ! Gyöngyösön is történt már ' egy és más azért, hogy a 1 piacon bőségesen lehessen ! kapni mindent, legalábbis ennek érdekében a hivatalos szervek már megfogalmazták követelményeiket. Ezeknek a leglényegesebb vonását nagyon könnyű kiemelni: mindig annyi zöldségféle és gyümölcs legyen a piacon, amennyi kell, méghozzá olcsó áron. f Mondhatnánk, ha még ez sem lenne, akkor mi volna? F Más azonban az óhaj, a kívánság, az igény, és megint más a realitás, a való- j ság. Először is az alaphely- zét — a nagyüzemi gazdaságok ma sem emberi kézzel, sem géppel nem győzik ezt a munkát, a zöldségfé- ! lék és a gyümölcs termesz- ! tését. Lehetne számokat idézni arra, valamikor hány hektáron bíbelődtek zöldségfélékkel a gyöngyösi ha- ’ tárban, mennyi volt a gyümölcsfa a domboldalakban, 1 aztán azt is felhozhatnánk jellemző adatként, hogy akár még tizenöt évvel ezelőtt is hány ember élt Gyöngyösön abból, hogy a földet művelte, és mennyien maradtak meg közülük mára. Nincs miért részletezni ezeket a dolgokat, mindenki tudja a tényeket. r Azt is mindenki tudja, hogy rengeteg gép segíti ! már az embert a földművelés különböző ágazataiban, de még mindig nem elég. És még mindig van egy sor ! olyan munka, aminek a gépei ma még nem állnak a F rendelkezésünkre, esetleg ki- j sebb számban sem. T A tény akkor is tény, ha í fittyet hányunk rá. Érdeme- ! sebb tehát szembe nézni vele. Állapítsuk meg, a körül- I ményeink nem a zöldség- és j gyümölcstermesztés növelésé- ! re serkentenek bennünket, 1 Gyöngyösön sem. f Mondjunk le tehát a zöldségfélékről és á gyümölcs- I ről? i ★ T Azon a tanácskozáson, amit a városi pártbizottság hívott össze, és amin részt vett minden érdekelt, a vá- 1 ros környéki községek veze- I tői is ott voltak, elég hatá- j rozottan hangzott el a követelmény. A lakosság ellátása tehát nem lehet vita 1 tárgya. Elég-e azonbdn csak akarni valamit ahhoz, hogy meg is valósuljon? i A gazdaságok vezetői úgy ' nyilatkoztak, ha á zöldség- és gyümölcstermesztés nem ' veszteséges, már egy szót sem szólnak. Ugyanezt fejtette ki az ÁFÉSZ egyik vezetője is. Az elhangzott megállapítások azt is jelzik, hogy mindenki jnegfele'ő komolysággal. politikus módon kezeli ezt a feladatot. Aztán egy megjegyzés váltott ki hökkenésnyi csendet. _ A gyöngyöshalásziak tavaly kettő-ötvenet kaptak a vöröshagymájukért a SZÖV- TERMÉK-től, ugyanakkor ezt a hagymát a piacon a SZÖVTERMÉK tizenkét forintért árulta. A termelési kedv mitől függ? Attól is, hogyan vásárolják fel az árut a termelőtől. Nehéz elképzelni, hogy a több mint négyszeres eladási ár miért csak nullára jön ki végül? Hová lesznek a forintok? Hasonló példát sokan tudnának mondani. A házi kertek gazdái közül is néhá- nyan elmondhatják, miért nem szedték le fölös borsójukat, paprikájukat, uborkájukat 'tavaly? Miért hagyták a szárán, zöldtrágyának? De mit mondhatnának a szövetkezeti nagygazdaságok? Miért maradt annyi paprika, paradicsom lesze- detlen a földeken, a kertészeti területek hektárjain? Emlékszenek még rá a 3-as úton közlekedők, hány személykocsi állt meg ősszel egy-egy elhagyott, paprikától díszlő tábla mellett, és az utasok hogyan gyűjtötték be a nylonzsákokba a bőséges termést? Ezek a kérdések szinte megállnak a levegőben, mert a felsejlő válaszok megmerevítik az embert. ★ Mindig a legnehezebb fejadat az emberek gondolkodásában a szükséges változásokat kialakítani, tehát magát az embert formálni. Nemrég az állami gazdaság főkertésze panaszkodott, hogy az általuk patronált szövetkezeti gazdaság szakembereit sehogy sem tudták rákapatni az új szőlőmetszési módra. Nem ellenkeztek, de nem is csinálták. Kimentek hát az állami gazdaságból, oda álltak a szőlők közé, és maguk metszettek meg jó néhány tőkét az új, a korszerű eljárás szerint. Bizonyítsa maga a természet, ha már a szakemberek sem akarnak hallgatni a jó szóra. Ezen is múlik. Aztán: elkezdődött néhány évvel ezelőtt egy nagyon hasznos vállalkozás Gyöngyösön. A Sárhegy oldalában a felhagyott szőlőket kiparcellázták néhány négyszögöles kerteknek, egy-két tucat ember kedvét keresve A vita végérvényesen eldőlt. Mégpedig azok javára, akik már öt-hat évvel ezelőtt is üzletet láttak a stilizált bútorgyártásban. És mint később kiderült, nem is akármilyen üzletet: ma a magyar állami bútorüzemek közül — o székgyártók után — az Agria Bútorgyár hozza a legnagyobb dollárbevételt. Az egri üzemet Európa-szer- te jegyzik a szakmában, mint korrekt, pontos szállítót, a minőség őrét, a szakma nemes mesterét. Kormos Pál igazgatótól kérdeztük: hogyan jutottak el idáig? Új gyár, új termékek — Mint ismeretes — válaszolta az igazgató — a bútoripari rekonstrukció keretében a negyedik ötéves terv során új bútorgyár épült Egerben. E nagyjelentőségű fejlesztéssel — amelyhez igen nagy anyagi segítséget adott a megyei tanács — megszüntettük elavult üzemeinket, dolgozóink mintegy 70 százaléka jó körülmények közé került. A termelés felfutásával egyidőben megváltoztattuk termékszerkezetünket is. Ezen belül is elsősorban a stíl- és a stilizált bútorok termelésének dinamikus növelését határoztuk el. Célkitűzéseinket összességében megvalósítottuk, öt év alatt termelésünk háromszorosára, az exportképes stilizált bútorok gyártását pedig kilencszeresére növeltük. — Hogyan alakult az exportjuk? — Exportunk a termelés üteménél is gyorsabban fejlődött. Az elmúlt ötéves tervben . mintegy 680 ezer dollár és 1 210 000 rubel értékű árut értékesítettünk a tőkés, illetve a szocialista piacokon. Ugyancsak eredményeink között tartjuk számon, hogy megerősödött a szakmunkásgárdánk, ma már a fizikai dolgozók közel fele szakmával rendelkezik. Ezzel egyidőben öt százalékról húsz százalékra emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is. ezzel. Ma már gyönyörűséges gyümölcsösök és szőlőskertek pompáznak az egykori bozótosok helyén. Aztán leálltak a további parcellázásokkal. Mintha megsokallták volna a kertbarátok dicsőségét. Hány mázsa gyümölcs és zöldség került ki ezekből a kertekből? Miért nem kerülhet ki még többszörösen annyi? A ház körüli kertekben ott babrálgatnak az emberek, a fóliás primőrtermesztésre is kezdenek rákapni. A termelőszövetkezetek hány agronómust állítottak be ezeknek a kerteknek a gazdálkodását irányítani? Menynyi növényvédő szerrel és műtrágyával segítik ezeket a kertészkedő lakókat? Emlékszünk, valamikor magát a háztájit is a pokolra kívántuk. Ma már a kormány- program is számol a kis ólakban felnevelt sertésekés szarvasmarhák hasznosításával is. Sőt! Csak tenni kell. Csak a lehetőségeket kell komolyan venni. Nem kellenek ide milliók sem, nem kellenek ide új gépek sem, tíz- és tízezreket sem kell toborozni, csupán a józan ész szavára kell hallgatni. ★ Ne menjen veszendőbe egy szem paradicsom sem, egy fej saláta sem: adjuk ki a jelszót! Amit megtermeltünk, azt ne herdáljuk el. Ha a közös gazdaságok nem tudnak megbirkózni a leszedésükkel : hirdessék meg a nagy népi megmozdulást — tessék, jöjjön, aki lát, aki mozogni tud, aki akar, és szedje, szemelje, gyűjtse be az utolsó szemig a megtermelt zöldségfélét és gyümölcsöt. A felét tartsa megmaUröm az örömben — Mindez valóban szép, joggal büszkélkedhetnek vele. A gyár dolgozói azonban gyakran és jogosan sürgetik a hiányzó szociális, egészségügyi létesítményeket. — Igazuk is van. Őszintén meg kell mondani, hogy egyrészt a rekonstrukció, másrészt a magunknak diktált ütem is több ellentmondást, feszültséget szült. Itt van mindjárt az új gyár. Valamikor az egész vállalat nem fogyasztott annyi energiát, mint most egy elszívó berendezés. A költségek jelentősen növekedtek tehát. Nem titok továbbá az sem; a beruházásra fordítható összegnek csak elenyésző százalékát fordíthattuk gépek vásárlására, a pénz nagyobbik része az építkezésre ment el. Egyetlen automata gépünk sincs, a meglevő gépparkunk sem korszerű. És ugyancsak a szűkös anyagiak miatt nem épült meg az irodaház, s hiányoznak az említett szociális, egészségügyi létesítmények is. — A közeljövőben nem is épülnek meg? — Mindenképpen javítani kell a gyár szociális ellátottságát, és a tervek között szerepel a géppark korszerűsítése is. De hogy mikor, miből telik majd, ezt pillanatnyilag még mi sem tudjuk. Talán az ötödik ötéves terv utolsó éveiben. — Egy nagyobb hitel bizonyára segtíhetne? Vagy az új gazda: a Könnyűipari Minisztérium? — 1982—83-ig gyárunk nem hitelképes, hiszen a beruházáshoz tetemes kölcsönt kaptunk a banktól. A minisztérium osztozik ugyan gondjainkban, de nekünk elsősorban pénzre lenne szükségünk. Kérelmünket már régen megkapta a minisztérium, 38 millió forintot kértünk. Döntés még nincs ... Az Avas nemet mondott — Egy időben úgy hallatszott, hogy az Agria Bútorgának, a másik felét pedig hagyja meg a termelőnek. Már maga az is haszon, ha az alkalmi felesek nem mennek a piacra paprikáért, uborkáért, miegyébért. I De hát az sem megy, hogy a SZÖVTERMÉK visszaüzen: a sok ezer fej salátát nem veszem át, mert többe kerül a fuvar, mint ameny- nyit a salátáért kapok a piacon. Hogy lehet ez? Miért csak akkor veszik meg a salátát, amikor annak az ára hat forint? Miért ne le^ hetne nálunk fillérekért megvenni a salátát? Miért lenne bűn olcsó zöldségfélét kínálni a piacon? ★ Árrés, tiszta haszon, olyan dolgok ezek, amikből nem sokat ért az egyszerű halandó, hátha még ezt „vállalati szinten” kellene értelmeznie. De azt nagyon is megérti, hogy a „forgalmazó szerveknek” nem kifizetődő az olcsó áru értékesítése. Ha ez így van, akkor azok a bizonyos „szabályozók” a bűnösek. Akkor az egész felvásárlási módszerünket, szervezeti felépítésünket kell felülvizsgálnunk. Az idősebbek ismerik a régi mondást, mely szerint nálunk valamikor ráfizetésből csak a hithű izraeliták éltek meg. Őket [ sem a nagygazdaságok, sem a kereskedelmi vállalatok nem követhetik ma már, mert a foglalkoztatottaknak a bérét valamiből ki kell fizetniük. Az tehát nem megy, hogy „minden áron” termeljenek ezt vagy azt. A csődjük sokkal többe kerülne mindany- nyiunknak. Nemcsak elhatározni kell tehát valamit! hanem nagyon is a valóságra kell építeni mindent. gyárhoz csatolják a miskolci Avas Bútorgyárat. Nem sikerült? — Az ötlet a miénk volt, abból kiindulva, hogy a miskolci gyár különböző alkatrészeket gyárthatna bútorainkhoz. A miskolciak azonban nemet mondtak. így aztán nekünk kell olyan alkatrészeket is gyártani, amelyek pillanatnyilag nem gazdaságosak, illetve a gyártás megindításához újablj. beruházásra lesz szükség. Sajnos, a kooperáció a magyar bútoriparban is gyakran döcög, akadozik. Tartós együttműködésről szinte nem is beszélhetünk. — Vajon miért? — Véleményem szerint az a legnagyobb baj — mindig, mindenütt el is mondom —, hogy az iparágon belül nincs szakosodás. Jó példa erre az egymástól 50 kilométerre levő nagykanizsai és a zalaegerszegi bútorgyár. Mindkét üzemet felfejlesztették és mindkét üzem mindent gyárt. — Az Agria már sokszor mutatott példát a többieknek. A szakosodással kapcsolatosan is bizonyára van elképzelésük? — Van. Mi a közép-, s a kisbútorok gyártására sza- kosodnánk. Ezzel jélentősen növelhetnénk exportunkat és a stilizált bútorgyártás — a nagyobb széria révén — termelékenységét is. Ehhez azonban a zöld úton kívül szükségünk lenne a kért anyagi támogatásra is. És ugyancsak az ipar érdekei alapján kellene szakosítani a többi üzemeket is. — Az Agrián kívül Egerben is van még egy állami bútorgyár és egy bútoripari szövetkezet is. Nem sok ez egy kicsit? — Külön-külön nagyon sok. Együtt, egy célért viszont nagyszerű dolgokat lehetne csinálni. De máris hallom: az Agria el akarja nyelni a másikat. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Meg különben is teljeAzon a tanácskozáson a végrehajtó bizottság titkára felsorolt egy csomó számot: mikor hány fajta primőrt árultak a gyöngyösi piacon, ezekből mennyit vitt a szocialista szektor és mennyit a magánszektor (a maszek) a bódékba. Mondjain az arányokat? De azt mondom, hogy a szövetkezeti kereskedelem sokkal olcsóbban adta ugyanazt a terményt. Igaz, nem olyan jó minőségűt, nem is olyan szépet, és nem is tartott sokáig ki a primőrje. A maszek aztán nevetve adta a saját primőrjét százhúszért reggel is, de adta még este is, mert neki még volt, sőt: estefelé már emelkedtek is az árai, hiszen nem akadt, aki versenyre keljen vele. A képlet ismét világos, a tennivaló is az, csak a megoldás nem az. Mert mit mondanak a szövetkezetiek: a maszeknak megéri, hogy felszaladjon kisebb tételért Pestre vagy leugorjon a melegebb alföldi vidékekre. De nekünk?... Sejtem én ezt, nagyon is fel tudom fogni, mégis birizgál valami belülről. A „miért”? Az nem hagy békén. ★ Közgazdasági számításokat nem végeztünk, pedig a csak félhangos mormogás nem elég. Hagyjuk meg a számokat azoknak, akik azokkal dolgoznak. Mi jelzéseket adtunk. Nei$ is egészen új jelenségekről, de most egy kicsit hangsúlyosabban, miután hivatalos szerveink is erőteljesebben odafigyelnek erre a kérdésre. Érthető okból. sen mindegy, hogy ki-kit nyelne el. Fontosabb ennél az, amit összefogva, az erőket egyesítve lehetne megvalósítani. Még többet akarnak — Mit ígér az ötödik ötéves terv az Agria Bútorgyárnak? — Mindenekelőtt az említett ellentmondásokat, feszültségeket szeretnénk megszüntetni. Mégpedig úgy, hogy a magyar bútoripar, a vásárlók és az Agria Bútorgyár is jól járjon. Nem lesz könnyű, de azért nem is lehetetlen. Ezenkívül szeretnénk tovább szélesíteni kapcsolatainkat a tőkés piacokon, a tavalyi ötmillióról a tervidőszak végére 35 millió forintra tervezzük a gyár tőkés exportját. Termelési értékünk az 1975-ös 148 millióról 220 millióra; a 12 millió forintos nyereségünk 20 lióra emelkedik majd. Döntöttünk abban is, hogy a gyár termékszerkezetét úgy fejlesztjük tovább, hogy annak 50 százaléka konvertálható áru legyen. Fejleszteni kívánjuk a káli üzemünket, és ami a legfrissebb: sokat ígérő tárgyalásokat folytatunk egy közös együttműködésről a jugoszláviai NINA céggel is. Ügy érezzük, hogy jó iráyt vettünk, de hogy meddig jutunk el, az nemcsak rajtunk múlik. Termékeinket szeretik, keresik, és ez a kollektíva kéjoes még szebb, még jobb, még több bútor gyártására is. Annyi bizonyos: ha három-öt évvel ezelőtt alacsonyabbra tettük volna a mércét, akkor most könnyebb helyzetben lennénk. De mit csináljunk, azt szeretjük, azt szoktuk meg, hogy mindig többet akarunk ... Már csak ezért is megérdemlik, hogy az arra illetékesek még egyszer mérlegeljék, hogy mit és mire is kér az egri Agria ... Koós József PALÓCNAP PÁRÁDON; egész megyénkre kiterjedő akció a biztonságosabb közlekedésért; szakmunkástanulók napja Gyöngyösön, 1500 fiatal részvételével; UEFA-torna Egerben és Hatvanban; öt megye gyermekgyógyászainak tanácskozása és az ünnepi könyvhét nyitánya a megyeszékhelyen — megannyi érdekes, színes esemény egy rö-, vid hét leforgása alatt. De tartsunk sorrendet! Palócország környékén már sokan szemlélték aggódó tekintettel az időjárás alakulását az előző héten is: jó lesz vagy nem lesz jó? — esik vagy nem esik? lesz-e siker? Nos, így utólag ' is elégedetten konstatálhatjuk — volt siker, ha nem is éppen májusi verofényben. Ez azonban inkább vált hasznára, mint kárára a parádi palócnapnak. Komolyabb rosszullét szint'í nem is tör» tént, a színes, kavargó majális pedig ragyogóan sikerült. ' Reméljük, hasonióképpea summázhatjuk majd elmúlt hetünket közlekedésbiztonsági szempontból is. Ezzel kapcsolatos adatok pillanatnyilag természetesen nem állnak rendelkezésünkre. A tény azonban már önmagában is sokat mond: hivatalos szerveink egyre több energiát fordítanak közlekedésünk biztonságosabbá tételére, s hogy ez sikeres legyen — minden lehetséges eszközt — a szakmai tanácsadástól a közúti ellenőrzésig — felhasználnak. A NAPOK MÚLÁSÁVAL egyre több szó cselt a fiatalokról, a gyerekekről is. így volt ez országszerte, a így megyénkben. A közelgő nemzetközi gyermeknakpra való készülődésről van szó, melynek jegyében Gyöngyösön 1500 fiatal részvételével rendezték meg a szakmunkástanulók napját. A megye különböző helyeiről érkezett tanulók örvendetesen jó képességekről tettek tanúbizonyságot szaktudásuk, felkészültségük, ügyességük összemérésekor. Később, ahogyan közeledett a hét vége, a figyelem egyre inkább az UEFA-tor- na nyitánya felé fordult. Ez a jelentős nemzetközi sportesemény megyénket különösen érinti, hiszen Hatvan, Gyöngyös és Eger egyaránt helyet adott a labdarúgó-mérkőzéseknek. Labdarúgó-szakembereink igyekeztek jó körülményeket biztosítani a találkozók lebonyolításához, így remélhetőleg kellemes élményeket visznek haza megyénkről a fiatal külföldi focisták. Hogy mennyire a fiatalság, a gyermekekkel való törődés jellemezte a mögöttünk maradt Ijctet, azt mutatja, hogy nagy sikerrel rendezők meg Egerben az észak-magyrországi gyermekgyógyászok tanácskozását is. Megelégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy a kiváló orvosdoklorok igen hasznos eszmecserét folytattak a legújabb gyermekgyógyászati kérdésekről. VÉGÜL, de egyáltalán nem utolsósorban, csak a legnagyobb öröm hangján szólhatunk arról a lelkesedésről, amely a könyvhétre való készülődést, és annak pénteki nyitányát jellemezte. Sok nagyszerű kötet így már a megnyitás utáni első órákban gazdára talált. Ennek hasznát pedig egymáson és ki-ki önmagában mérheti le. Ez azonban már a következő hetek, hónapok krónikája lesz... (ku-ti) Mimlsös 19*6. május 30., vasárnap j G. Molnár Ferenc Megérdemlik a támogatást Merre tovább, Agria?
