Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

Családi gondok — női gondok

Kerekasztal-beszélgetés — aszta! nélkül

Ünnepi kőmjvhéi 1976

Afféle „kerekasztaT’-beszél- ge lésnek szánták a szervezők — a Magyar Nők Országos Tanácsa és a HNF Heves megyei nőbizottsága —, egy országos felmérés eredményeinek, életéből vett igazolását keresve. Az egyenjogúságról volt szó, pontosabban arról, hogyan alakult a nő helyzete a családban, közös-e a második műszak gondja, hol szorít a cipő. Ti- 'zenö' egri lakos mondta el "a véleményét, valamennyien csa" ídanyák, -apák. Érdekes volt végighallgatni, ki hogyan látja mindezt a saját éledén lemérve. A gondok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a lánc szemei.

Szerintem az asszonyok legnagyobb gondja a főzés. Ha igazán könnyíteni akar- ■ nak rajtuk, akkor ebben kellene segíteni. Pesten köny- nyebb — legalábbis mi vidékiek így gondoljuk —, mert lehet kapni konyhakész árukat. Felére csökkenne a második műszak főzésre szánt ideje, ha lenne előre megtisztított burgonya, zöldségféle. De itt semmi sincs. Az ember elképzeli napközben, mit főz vacsorára, aztán mindig módosítja, mert estére kiderül, hol ezt nem lehet kapni, hol azt.

A szolgáltatásokról meg jobb, ha nem is beszélünk. A Patyolat megszüntette az express ágyneműmosást. De kérdem én, hol az a jól elengedett fiatal házaspár, akinél annyi ágynemű áll a szekrényben, hogy várhat négy-öt hétig a mosásra? Szolgáltatás a gépek javítása is. Mégis előfordul, hogy ihárom-négy hetet kell várni a mosógép, a centrifuga javítására. És hol a takarítószolgálat? Hogy legalább a lakásfestés, a tavaszi, őszi nagytakarítás idején megrendelje az ember. Milyen jó . lenne odaadni a kulcsot, és hazamenni a kész, tiszta lakásba.

A főzés tényleg nagy gond. De legalább annyit beszélgetünk a korszerű étkezésről is. Nem kell főzni este. A zsíros, meleg vacsora nem is egészséges. Én például nem főzök, hideget vacsorázunk. Sokan mondják nekem is.' az drágább, de higyjék el, forintban le sem mérhető, mennyivel többet jelent hogy a felszabaduló időt a gyerekekkel tölthetem. Nekem nem kell minduntalan arrébb küldeni a beszélgetni akaró gyereket, hogy hagyj, most nem érek rá. Így van időm a gyerekekhez, olvasni. kézimunkázni, tv-t nézni.

Könnyű így megoldani ab- lán a családban, ahol délien mindenki üzemi kony- íán, menzán, vagy az isko- ai napköziben ehet. De mi a lelyzet nálunk? A lakóteleit iskola olyan zsúfolt, hogy íz ötödikes gyereket már

lem veszik fel a napközibe. Cell a hely a kisebbeknek, írlem is, meg nem is, mert i tízévesek ott maradnak elügyelet nélkül. És mit

igyen a gyerek? Kénytelen 'agyok este nekiállni főzni, íogy másnapra legyen meleg ■tel. Így is idegeskedhetem igész nap, hogy nem lesz-e >aj a gázzal, nem felejti-e íyitva. nem égeti-e meg

nagáh A városba nem küld- íetem oe ebédelni, hiszen udjuk hogy az egri venléslők zsúfoltak, s mire egy .ízéves gyerek bejön, meg- ibédel. hazamegy, elmegy a :él délutánja.

A bevásárlás, is gondot je- :nt, ha hideg vacsorákat ad i ember. Aki otthon van agy délelőttös műszakban olgozik, reggel még kap undent, de mire este haza- nincs zsemle, péksüte- íény, néha elfogy a tej. Az

OäMäM

1976 május 30.. vasárnap

örökké reklámozott sajtokból sokszor csak egy-két féle akad. A városközpontban talán jobb a helyzet, de a peremkerületek kis boltjaiban bizony hamarabb elfogy minden. Akkor Indíts, be a városba. A bevásárlásra elmegy másfél óra.

Nem a Patyolat a hibás, hogy lassúbb a szolgáltatás. Munkaerőhiány van ott is. Á drága mosógépek mellé nem lehet odaállítani azt, aki éppen az utcáról jött be. Érteni kell hozzá, és érteni az új mosószerekhez is. Szakmunkásképzés kérdése ez is. A szakmunkásképzés pedig nem tart lépést a , szolgáltatási igényekkel. 'Élő példa rá a Patyolat. Mosómestereket kellene kiképezni, de a tanterv szerint még mindig a régi, hagyományos kelmefestő-ruhatisztító-' szakmunkás- képzés folyik. Meg kell ezt is oldani, mert sok lánynak jelentene szakképzést, jövőt, arról nem is beszélve, hogy hány asszony munkáját köny- nyítheti meg a jól dolgozó Patyolat.

★

Kevés a bölcsőde, az óvoda, a napközi otthon az iskolában. Akár merről indul a beszélgetés, mindig eljutunk ide. Annyira hozzátartozik az egész problémához, a családi élethez, a nőkérdéshez. Szerintem alaposabban kellene megszervezni a társadalmi erőket az óvodaépítéshez. Teszem fel, ha nálunk az üzemekben. . azt mondják, hogy itt és, itt fel' akarunk építeni egy óvodát, ehhez kell a pénz és a. társadalmi munka, sokkal szívesebben vállalnának még többet is az emberek. Jobban lehetne erre építeni, és sok fiatal' házaspár gondja. megoldódna így.

*

Azért van már valami változás a munkamegosztásban is. Pedagógus vagyok, s mivel .első-második osztályt_ -lanítok^-s- többnyire.', már fiatal szülőkkel talállibzÓm. Az apukák hozzák-viszik a,, .bölcsődébe, az óvodába a kisebbeket, segítenek takarítani, mosni, gyereket ellátni. A fiatalabbak között már nincs abban semmi, ha a férj házimunkát végez.

Ez persze azon is múlik, milyen a környezet. Nálunk a vöm barátai, szülei állandóan szörnyűlködnek azon, hogy mindenben segít a lányomnak. Papucsnak tart- .ják. A közhangulat, a környezet, azon múlik nagyon sok.

A nevelésen is. Érdekes módon a feleségek — az idősebb korosztály is — elvárják, hogy a férj segítsen. De ugyanakkor a saját fiát kevés nő neveli „háziasán”. Ritka az olyan fiú, aki mos* mosogat, sőt főz is. Pedig így kellene felkészíteni a fiúkat is a családi életre, a házasságra. A családok többségében furcsa ellentmondás alakul ki, a férjtől megkövetelnék a segítséget, a fiuktól nem.

Más hiba is van. Engedjék meg, hogy a saját példámat mondjam el, az asz- szonyok okulására. Míg fiatal házasok voltunk, nem sokat segítettem. Ketten voltunk, úgy gondoltam, ha. anyám el tudott látni egy öttagú családot, a feleségem is elbír kettőnket. Aztán jött a gyerek, az első, aztán a második. A feleségem is dolgozik, higyjék el, a végén elszégyelltem magam, hogy én bent ülök a tv előtt, neki meg ne legyen megállása se. Segíteni kezdtem. De akármibe fogtam bele, semmi se volt jó. Az ablak nem ragyogott eléggé, a ruha nem lett hófehér, a padló fényes. Mindig a két balkezem emlegette. Elismerem, hogy ő jobban ért hozzá, de én is belejöttem volna! Elvette a kedvem a segítéstől. Most hozom-viszem a gyerekeket, de a konyhába ki sem teszem a lábam. Csak azért mondtam el, hogy

férmeglássák, nemcsak a fiákban van . hiba. ■ ■

★

Nehéz ebbői az egész körből kiszakadni. A háztartás, a gyereknevelés — ha már több helyen van is segítség —, azért végül is mindig a nő nyakába szakad. És ebben nagyon nehezen lépünk előbbre. A gyermekgondozási segélynek van ám. viszálya is. Megkérdeztek ezer fiatal* nőt, hogyan alakult a családi élet a gyermek megérkezése után. Egyharmad ■ részük azt válaszolta, a férj változatlanul segít a háztartásban, úgy mint akkor, amikor még nem volt otthon gyermekgondozási segélyen a feleség. Több mint egyharmad részük sokkal kevesebb időt lölt otthon, nem segít a háztartásban, sőt kiszolgáltatja magát. És ezt a nagy számot még azzal sem lehet indokolni, hogy a férj különmunkát vállal a kiesett kereset pótlására, mert any- nyian nem vállalnak különmunkát, mint ahányan már nem segítenek/ Kevesebb, mint egyharmad részük,, többet segít, mint korábban. A baj ott van, ahol' a férj leszokik a segítésről. Annyira- természetesnek veszi -ezt az állapotot, hogy amikor a nő visszamegy dolgozni, :akkor sem változtat a magatartásán.

+ - ■'-* .»

Jó is a ■ gyermekgondozási' segély, rheg hátránya is van'. Sok nő megy vissza a' gyermek másfél, kétéves kora után, mert bezártnak ’ érzi magát. Elszürkül az élete, hiányzik á közösség, a munka, amely sokuknál már nemcsak egyszerűen kereseti forrás. Igaz úgyah; arra hi-, ■ vatkoznak, anyagi "okok miatt szakítják félbe-'' a gyermekgondozási, segélyt, .de _■ a háttérben ennél több van — a társadalom élete iránti igény.

*

Elindultunk raz egyenjogúság kérdéseitől, ■ s" kiderít," önmagában .y.MŐfmeffl teliéi beszélgetni.' ='Kapcsol óSnalT egymáshoz a gondok, a szolgáltatás, a gyermekélelmezés, az óvodai, bölcsődei férőhelyek száma, bizonyságául annak, hogy a nőkérdés társadalmi kérdés. Foglalkozni is csak így lehet és szabad vele.

Deák Rózsi

(Potó: Szántó György)

20.10:

ALTONA FOGLYAI

Olasz—francia film

A Sartre színművéből készült film — bár a náci Németországban játszódik, — az algériai helyzetre utal. Sartre akkor írta drámáját — 1959-ben —, amikor az algériai események, a kínvallatások, a francia értelmjjség Jelkiismeretét megborzongat- ták. A mű á fasiszta módszerek ellen emel -szót. Franz Gerlach, a film főszereplője, a nürnbergi per egyik vádlottja, lelki egyensúlyát vesztett pszichopata, apja kastélyának padlásán él — magányosan, elborult elmével, s a háborúról gondolkodik.

KEREKES IMREI

Nem tudom . mikor jutott eszembe, hogy komputer kezelő leszek, de azt a pillanatot már sokszor elátkoztam. Mit mondjak, szeretném leszidni magam a hülyeségemért, hogy így beleestem ebbe az ügybe... Azt hittem, ha komputer kezelő leszek, hát majd állandóan, valamiféle elméleti matematikával foglalkozom, kibernetikával, , meg mit tudom én- mivel. Már előre úgy éreztem magam, mint a tudósok, akik mindig egy . diplomás istenről ábrándoznak. Ügy képzeltem a jövőmet, hogy majd szép csendesen táplálom a komputert és ha valaki, látna, azt mondaná, tiszta őrület amit ez a gép tud. Ez- már se nem technika, se nem más, : ez egyszerűen valami igézet. Szóval jól befürödtem ebbe a varázslatba. J

Annak iszom. most a levét, hogy , egy„ .teljesen, ártatlanul' induló, napon reggelizés. közben összevesztem a felesé-: genimel.. Ha, agyonvernek se tudom már, mi volt az. ok. A nagy ügyeknek különben is- szabadszemmel alig látható okai vannak. Az /utcán tovább forrt bennem a méreg, mire a gépteremig jutottam, már az volt' az érzésem, hogy ereimben szivárványszínű vér keringet és idegeim ettől úgy remegnek: 1 mini gyilkosban-:

az ítélet. Nem is tudom, nogy miért, akartam-e, vagy csak úgy történt, megnyomtam egy gombot a komputeren. A gép szelíden beindult, én pedig álltam ott és hallgattam ezt a zümmögést. Esküszöm, ez úgy hatott .’rám, mint a'nyugató. Ettől kezdve igazán társamnak éreztem a gépet, mondhatom úgy is, partneremnek. Valakinek a valami helyett, akinek el lehet mondani, hogy. mi a bánatom, miért vagyok szomorú.

Hát én panaszkodtam, még'hözzá nem is akárhogyan. .Haragudni sem lehet rám azért, hogy ezzel a magam komputeres módján próbálkoztam : betápláltam az információt, a feleségemről. Szabályszerűen beprogramoz-, tam tulajdonságai koordinátáit, hangulatainak szinusgör- béit és :■ otthoni vitáink visz- -sza-visszatérő okait. Jó játék volt. Még el is röhögtem,, magam. Szóval, nagyon kiél- . -tem ezt az ügyet, még az ingem is felgyürtem. Annyira forrt bennem . a méreg. Még tavalyi sérelmeim is felkavarodtak bennem/ Olyan lehetetem, mint egy tűzhányó, de nem - lávát dobáltam a magasba, hanem a világfeleségek bűneit, .hogy lássa az egész emberiség, íme asszonyok, ti vagytok az élet meg- rontói. Lehet; hogy tárgyilagosan nézve: is van ebben valami ...

Mindezzel elkészülvén, be- f~"jésztettem a gépet. Dörzsöltem a kezem, hogy anyukám, most aztán befűtök neked. Úgy tessék-lássék feleségem néhány kedvező oldalát is bekevertem az információs játékba, már csak a forma meg a tisztesség kedvéért is, mert nem játék a játék, ha nincs finomság és árnyaltság az akcióban ... Mindezt onnan is tudom, hogy nagy focirajongó vagyok.

Szóval, bárki elképzelheti, mi lett az eredmény, mikor a komputer kidobta, hogy milyen is az én kedves nejem. Ilyen jó napon mint az, talán azóta sem volt. Na, drágám, mondtam, téged aztán jól eláztattak, az Isten se mossa le rólad, ki vagy. Itt tartalak a markomban ... Még ez a komputer is nekem adott igazat. Elvakultságom- ban már csak ezt láttam, mert köztudott, hiába van messzebb a Hold, mégis azt látjuk, nem a Himaláját. Kezdtem magam egyre kellemesebben érezni. •

. Eddig is szerettem ezt . a komputert, de ettől a pillanattól éreztem, hogy még közelebb kerültünk egymáshoz. Láthatatlan vezetékeinket is kiépíti valaki. Még jobban vigyáztam rá, hogy túl ne hajszolja magát, azonnal meghallottam, ha csuklott és sóhajtott, megéreztem, ha felment a hője és ezt a terem levegőjén is érezni lehetett. Ilyenkor szünetet tartottunk. A komputer hálás volt ezekért a pihenőkért, lágyan duruzsolva szívta magába a friss áramot, és memóriaegységei színes álmokat szövögettek azokról, az eljövendő boldog napokról, amikor majd izotópjait kicserélik és friss olajban fürdetik ízületeit.

A feleségemmel történt balhé óta reggel azzal kezdtem a munkát, hogy betápláltam az információkat tegnapi magánügyeimről, nőügyek ;s akadtak szép számmal, a komputer pedig válaszolt és így nagyon megnyugtató párbeszéd alakult ki közöttünk. Ha valami történt velem, s az emberrel mindig történik valami, alig vártam a reggelt. A délelőttjeim különben is üresek voltak. Ez mindenhol így van. Délelőtt csak unatkozni lehet. De az ilyen komputer fantasztikusan fel tudja pörgetni az embert. Úgy megszoktam, hogy napközben többször is arra gondoltam,. hogy na most mit mondana. És a komputer mindig válaszolt. Ha megéheztem a játékra, máris tápláltam őt, tömtem bele az információkat, a gép pedig zümmögött és dorombolva válaszolt. Szóval, szépen éltünk, vagy mondjuk inkább, elég jól. mindenesetre divakodás nélkül. Együtt- létünknek oly^n romantikus hangulata volt, mintha mondjuk egy tengerszem álmodna az óceánról. Én meg úgy kuporogtam mellette órákhosszat, mini/bazilikán az angyalok. Igazán jól éreztem magam az informác!-'-kuak ebben a szerelőc«-* rnnvában. A kisember minden karban otthon érzi ma^át. Éopen ezért sokat tűnődtem azon, miért van az, hogy a-* mbar nem szeret hazaiá,rni? Mindezek után érthető, hogy las- san-lassan már úgv éreztem, kezdek hasonlítani erre a komputerre. És iaazi-i eicim- érezziik otthon m —- ’n! ha hasonlítunk valakire.

(Folytatjuk)