Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

Kis nemzetek óa a világgazdaság 3. Szétoszlott mítosz f A jelenleg is tartó, de a , jelek szerint vége felé járó világgazdasági válság szét­oszlatott egy mítoszt. Az a mítosz, amely a mai kor technikájára, tudományos bázisára alapozva sebezhe- tetlennek tüntette fel a vi­lággazdaság modern szerke­zetét, szétoszlott. Jól meg- , mutatta, hogy mennyire nem , lehet egységes gépezetről be­szélni. hiszen a tudomá­nyos-technikai forradalom megosztott világ talaján bon­takozik ki, s a jövő kulcs­kérdése éppen az, hogy ez­zel a lehetőséggel melyik társadalom hogyan tud élni. Bár kétségtelen, hogy bizo­nyos azonos vonások éppen a termelőerők kölcsönösen ma­gas fejlettségi foka, s a ter­melés szervezésének hasonló vonásai miatt vannak mind a két világrendszerben, de a problémák nem ugyanazok. A tőkés országokban azért tudott annyira elmélyülni a válság, mert a kapitalista nemzetgazdasági érdekek sok esetben ütköztek a monopó­liumok* érdekeivel, a multi­nacionális vállalkozások el­képzeléseivel, a pénzpiac manővereivel. Nem tudott gátat szabni a válság terje­désének egy központi akarat érvényesülése. Mi legelső tanulságként azt vonhatjuk le ebből a vi­lággazdasági helyzetről, hogy a termelési viszonyok belső rendszere automatikusan nem mentesíti a konjunkturális ingadozás hatásaitól a szo­cialista országokat. Lehetőségeink Ha ezt a következtetést saját érdekünkben levontuk, akkor máris megvan az az előnyünk, hogy tudatosan készüljünk ennek a külső hatásnak a minimálisra csökkentésére a jövőben, mi­vel a kapitalizmus jellegéből fakadóan újabb ciklikus vál­ságra lehet számítani. Az, hogy a tőkés világ vezető országaiban ismét a gazda­sági fellendülés jelei mutat­koznak, nem jelenti azt, hogy a következő recesszió nem fog bekövetkezni. Már most jól kitapintható tünetei van­nak, csak a választások ide­jén erről illik megíeledkez-' ni. mind az USA-ban. mind az NSZX-ban. A jelenlegi válság éopen azt a marxi igazságot húzta alá, hogy ez a válság törvényszerű a kapi­talista világban. Nálunk nincsenek belső in­díttatású konjunkturális cik­lusok éppen a tervgazdál­kodás miatt. A tervgazdál­kodásnak a jelen tanulságá­ból okulva azonban a jövő­ben tudatosan számolni kell a ciklikusság külső hatásai­val s ez máris egyik előny. A másik, éppen a tervgaz­dálkodásra támaszkodva, a központi irányítás szerepre, amely rugalmasan ötvözve a vállalati önállósággal, egysé­ges akarattal és intézkedési hatalommal, nagyon kemé­nyen szembeszállhat a cikli­kus betörési áradattal. Ez természetesen nemcsak veze­tési, hanem nagy fogyasztói fegyelmet is jelent. Az ár­emelkedésekre utalva azon­ban feltétlenül meg kell kü­lönböztetni az infláció hatá­sát és azt a tervszerű folya­matot, hogy az árakat hoz­zá kell igazítani egyrészt a világpiachoz, másrészt az áru értékéhez, hogy az va­lóban ösztönözze a termelői a jobb termelésre. Azt is előnyünkre lehet írni, hogy a nemzetgazdasági célkitű­zéseink mögött nem áll ban­károk és pénzpiaci manipu­lációk sokasága. Így a hely­zet leegyszerűsödik. Legnagyobb előnyünket, a tudományos tervezést azon­ban feltétlenül jobban kell érvényesítenünk, mind gaz­dasági szinten, mind nem­zetközi (KGST) integráci­ónkban. Az elkészült ötéves terveknek éppen a realitás­értéke mutat arra, hogy meg is tették a szocialista or­szágok a magukét ezen a téren. A KGST szervezeté­nek még az az előnye is megvan, hogy nem rendel­kezik nemzetek fölötti dön­tési joggal felruházott taná­csokkal, így az integráció nem dolgozhat egyetlen tag­ország hosszú távú létérde­ke ellen sem. Az viszont tényleges gyakorlati problé­mát jelent, hogy országaink különböző fejlettségi fokú gazdasággal rendelkeznek, így természetszerűleg adód­hatnak disszonanciák. A tőkés piaccal kapcsola­tos helyzetünket és gondja­inkat már említettük, itt még azt kell megjegyezni, hogy lépten-nyomon szembe kell néznünk a nyugati vi­lág ösztönös vagy tudatos visszaszorító tevékenységé­vel, gazdasági növekedésünk­kel szemben. A gazdasági növekedés ugyanis általában a társadalmi haladást szol­gálja, s ez esetünkben nem feltétlenül célja a tőkés vi­lágnak. Az is bebizonyoso­dott, hogy a tőkés rendszer­ből adaptált legmodernebb termelési eljárások jobban beleilleszkednek a szocialis­ta struktúrába, mint eredeti kapitalista környezetükbe — például a zárt rendszerű me­zőgazdasági termelészervezés — s ez enyhén szólva is el- gondolkodtatásra készteti ka­pitalista gazdasági partne­reinket, mivel rávilágít arra a sarkalatos problémára, hogy míg a szocialista társadalom keretei elég tágasak a leg­korszerűbb termelési eljárá­soknak, a kapitalizmuséi már most nem. A közelmúlt rendkívül aktív hazai diplo­máciája a harmadik világ térségeiben jelzi azt az utat, amelj'en a szocialista gazda­ság jár a fejlődő országok ügyében. Gazdasági kapcso­lataink ezen a téren most kezdenek igazán kibontakoz­ni, s máris igen komoly, je­lentős eredményeket mond­hatunk magunkénak. A har­madik világ piaci lehetősé­gei döntő fontosságúak le­hetnek a jövő szempontjá­ból, mivel lényegében még teljesen kihasználatlanok, felvevőképességük nagy. Ügy tűnik, a szocialista diplomá­cia nyomában járó gazda­sági tárgyalások igen kedve­ző pozíciókat biztosítanak számunkra a térségben, s a jövőben még inkább számít­hatunk e téren sikerekre. Házunk táján A tőkés világ gazdasági válságának hatására számos intézkedés látott napvilágot nálunk is. Mindenki előtt jól ismert például a taka­rékossági intézkedések beve­zetése, többek között az energiatakarékosságé. Bár ezek az intézkedések fontosak és szükségszernek is voltak — hiszen sok éves pazarlásnak vetettek véget — mégsem ezek hozzák hosszú távra a megoldást. A jelenlegi ötéves tervben a hatékonyság és az egyensúly kulcsszavát emlegetik a köz­gazdászok. Helyre kell ugyanis állítani azokat a károkat, amelyeket a világ- gazdasági helyzet említett változásain keresztül a cse­rearányok romlása okozott a fizetési mérlegben. A nem­zeti jövedelemben mintegy 5 százalékos veszteséget jelent, hogy importáraink növeke­dése jelentősen meghaladta az exportárak emelését. Az itt jelentkező tízmilliárdos nagyságrendű veszteséget egyelőre hitelekkel pótoltuk, és az egyensúly visszaállítá­sa sürgető gond. Ezt az egyensúlyt csupán hatéko­nyabb munkával tudjuk el­érni, mivel új munkaerőt már nem tudunk bevonni a termelés bővítésébe. Ez a tartalék valóban kimerült, de a belső még nem. Ezért kulcsfontosságú kérdés az V. ötéves tervben a haté­konyság és az egyensúly. Azokon a területeken, ahol megalapozott tudományos tervekkel rendelkezünk, ahol kellően felmérjük a jövőt, már most eredmény és jó eredmény mutatkozik. Hogy mást ne említsünk, például a3 Ikarus-gyár piachódítá­sát. A nemzetközi statisztika szerint ezer munkaóra kell egy busz előállításához, míg az Ikarusban átlagosan 700 órát áwználnak fel egy új, valóbíh világszínvonalú ter­mék készítéséhez. A Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát már termelési rendszert ex­portál Irakba. A Győri Va­gon- és Gépgyár a hátsó hidak gyártásával a jármű­programok egyik fontos nemzetközi szereplőjévé lé­pett elő. Ezek a vállalati célok illenek bele népgaz­dasági terveinkbe, amelyek­nek az a lényegük, hogy kevesebb energia- és nyers­anyagfogyasztás mellett — kisebb importigénnyel — a meglevő munkaerő szerve­zettebb felhasználásával biz­tosítsa a gazdasági növeke­dést. A gazdasági növekedés egyik nagyon fontos talpkö­ve az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése például, mert a termelékenységet és a ha­tékonyságot bizonyos szin­ten túl anyagi ösztönzéssel már nem lehet emelni. Ettől még ugyan messze vagyunk, de a jövőben egyre fonto­sabb szerepe lesz, hogy a dol­gozók emberi célját lássák munkájuknak, mert így va­lóban ösztönözni fogják ma­gukat. Már most vannak ar­ra hazai szociológiai felmé­rések, hogy alacsonyabb fi­zetésért vállalnak inkább olyan helyen munkát a dol­gozók, ahol jobbak a munka közösségi feltételei. Gazdasági növekedésünk­nek tehát kézzelfogható tar­talékai vannak, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gazdasági növekedés nem minden. Dr. Bognár József, a Vi­lággazdasági Kutató Intézet igazgatója mondta ezzel kapcsolatban a következő­ket: „A fejlődés a mi kon­cepciónk szerint nem csupán gazdasági probléma és nem­csak az egy főre eső nem­zeti jövedelem emelésére irányuló tevékenység, hanem egyben társadalmi reformok megvalósítása, a népesség műveltségének és tudásának gyarapítása, az emberi egészség sokoldalú védelme, valamint nagy tömegek be­vonása a közügyek intézé­sébe, hogy a változás e nagy folyamata értük és rajtuk keresztül valósuljon meg.” A gazdasági növekedés pe­dig csakis ezen a módon tá­mogatja a társadalmi hala­dást, mert ahol a tervezés szintjén nem veszik figye­lembe a nemzetet alkotó dol­gozó nép távlati érdekeit, ott a gazdasági növekedés társadalmi hanyatlással is párosulhat. Vége. Szigethy András Az ifjúkommunisták feladatai a megyében Beszélgetés Kiss Sándorral, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárával A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nemrégi­ben lezajlott I-X. kongresz- szusa évekre szóló progra­mot dolgozott ki. Ennek a programnak a megvalósítása tulajdonképpen már az ifjú- kommunisták országos ta­nácskozását követő napok­ban elkezdődött a doku­mentumok feldolgozásával, magyarázatával. Az „első” lépések megtételéhez sokat segítettek a kongresszuson felszólaló küldöttek, akik minden esetben az , ifjúsági mozgalmi munka gyakorlati példáiból indultak ki, s az általuk képviselt KISZ-fia- talok véleményét tolmácsol­va a továbblépés lehetősé­geiről, valamint a jövő fel­adatairól beszéltek. Nem túl­zás hát állítani, hogy a há­rom és fél napos tanácsko­zás a gyakorlati tapasztala­tok összegzője, a konkrét feladatok megszabója volt. Az évekre szóló program­ról, s ezen belül a Heves megyei KISZ-fiatalokra há­ruló konkrét feladatokról beszélgetett munkatársunk Kiss Sándorral, a megyei KISZ-bizottság első titkárá­val. — Arra a kérdésre, hogy mit várnak a kongresszus­tól a Heves megyei küldöt­tek, ön az országos tanács­kozásra való indulás előtt így válaszolt: „Alkotó, jó hangulatú, közösen végzett eredményes munkát, tanács­kozást várunk, s azt, hogy jól és konkrétan fogalmazza meg a, feladatainkat...” Azt hiszem, ez a kongresszus ezen a téren megfelelt a vá­rakozásnak. — Valamennyien így érez­zük, hiszen alkotó volt, fia­talos, jó hangulat jellemez­te és eredményesen dolgo­zott. Nem újításokra töreke­dett a KISZ-íiatalok orszá­gos tanácskozása, hanem a jól bevált módszerek, kez­deményezések továbbfejlesz­tése, elterjesztése volt a célja. A küldöttek, a KISZ- kb 1974. április 17—18-i ülé­sén meghatározottak szelle­mében dolgoztak, s eredmé­nyesen. Erre példa, hogy egyetlen kongresszus sem volt még ilyen konkrétan fogalmazó, feladatmeghatá­rozó! örültünk annak, hogy a Heves megyei küldöttek közül négyen szót kaptak. A résztvevők egyhangúlag elfogadták a javaslatainkat, s ez azt bizonyítja, hogy jól látjuk az elkövetkezendő évek feladatait. Ezzel kap­csolatban még csak annyit, hogy az egyik küldött be­szédében .hangzott el a kö­vetkező mondat: „Az a jő kongresszus, amelyik nemér végei a zárszóval...” Ez va­ló igaz. mert az igazi mun­ka még csak most kezdődik a Heves megyei iíjúkommu- nisták számára is. — Köztudott, hogy az if­júsági szövetség legfőbb fó­ruma egy sor területen meg­határozta a KISZ-fiatalok feladatait. Hogy csak néhá­nyat ragadjunk ki ezek kö­zül: az eddiginél nagyobb mértékben hozzájárulni a népgazdasági tervek megva­lósításához, helytállni a KISZ-építkezéseken, az if­júsági mozgalom. sajátos módszereivel és eszközeivel támogatni a szakmunkás- képzést, a tömegsportot, a testnevelést. Melyek a fel­adatai ezeken a területeken megyénk ifjúkommunistái­nak? — A példaként említett te­rületek közül, azt hiszem, ezzel valamennyi KISZ-fia- tal egyetért, a legtöbb teen­dőnk a népgazdasági építő­munkában lesz a jövőben. Nem mintha a többi terület nem lenne ennyire fontos, de a megye dinamikus fej­lesztése megkívánja, hogy a fiataljaink a lehető legna­gyobb odaadással vegyék ki a részüket az építőmunká­ból. Mi vár ránk a követ­kező években? Először is, tovább akarjuk folytatni a védnökségi munkát a máso­dik tiszai vízlépcső öntöző- rendszerének, üdülőkörzeté­nek a kialakításában. A fia­tal szakemberekre nagy szük­ség van az öntözéses nö­vénytermesztés elterjesztésé­ben ... Vagy itt van példá­ul a bélapátfalvi cement­gyár rekonstrukciója, ahol már most rengeteg fiatal dolgozik. Kérésükre létre­hoztuk a KISZ-bizottságot, s a mozgalmi munka meg­erősítése az egyik felada­tunk. A másik: az igények­nek megfelelő szakember- utánpótlás! Felajánlottuk, hogy ha szükséges, építőtá­bort is szervezünk ide, épp­úgy, mint a Csebokszári-la­kótelep építésénél, illetve a mátraderecskei téglagyár re­konstrukciójánál tettük éve­ken át. Az építőmunkában való aktívabb részvétel összefügg egy sor egyéb teendővel: a munkafegyelem megszilárdí­Az évforduló jegyében Névadó ünnepség Mikófalván Születésnapra emlékeztek szombaton Mikófalva kék- és pirosnyakkendősei. Ez a nap különösen fontos dátum lesz az iskola kisdiákjainak éle­tében, hiszen csapatuk ezután a hősi halált halt partizán, Szőnyi Márton nevét viseli majd. A zászlódíszbe öltözőt- Iskolaudvaron felvonuló paj fásokat Kovács József, az in tézmény igazgatója köszön­tötte, aki megemlékezett az úttörőszövetség 30 éves jubi­leumáról, az iskola úttörő- csapatának történetéről, ed­digi munkájáról, eredményei­ről. Köszöntő szavai után ün­nepi fogadalomtételre sora­koztak fel a kisdobosok és úttörők. Az avató« t követően Sebók Lászlómé csapatvezető értékelte a jubileumi eszten­dő mozgalmi munkáit s ju­talmat adott át az úttörő­munkában és tanulmányi eredményben élen járó gyere­keknek. Ezután Péli Béláné negyei úttörőelnök átnyúj- otta a Magyar Üttörők Or­szágos Szövetségének kitün­tetését Seréndi István peda­gógusnak, aki 30 éve úttörő­vezető. A Szőnyi Márton ne­vét viselő zászlóra ezt köve­tően a helyi társadalmi és tömegszervezetek képviselői emlékszalagot kötöttek. Kedves színfoltja volt az összejövetelnek, amikor Ko­(Fotó: Szabó Lajos) rács Bertalan, az egri járási hivatal elnöke megajándékoz­ta a csapatot egy televízió- készülékkel. Születésnapi ajándékkal lepte meg a paj­tásokat a szülői munkakö­zösség és a helyi KlSZ-szer- vezet is. Az ünnepélyes csapatgyű­lés — amelyen részt vett Vaskó Mihály, az MSZMP KB Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Habéra László, a járási pártbizottság első tit­kára és Sas Kálmán, ország- gyűlési képviselő — szomba­ton délután aszfalt-rajzver­sennyel, tréfás ügyességi já­tékokkal folytatódott és jubi­leumi tábortűzzel ért véget tusával, a munkaerő-gazdái* kodással éppúgy, mint a ta­nulással, vagy az Alkotó if­júság-pályázattal, a munka- verseny-mozgalommal, illetve á társadalmi munkaakciók­kal. A kommunista napok­ra, műszakokra különösen odafigyelünk majd. Azt sze­retnénk ugyanis elérni, hogy a fiatalok ne a vállalati le­maradást hozzák be ezzel, hanem tényleg adjanak töb­bet, legyenek ezek az ak­ciók támogató jellegűek. És még egy fontos teendő ezen a területen: a K1SZ- radarakció megszervezése minden megyei üzemben, vál­lalatnál és termelőszövetke­zetben, intézményben egy­aránt. Feladatunk, hogy megmagyarázzuk, ez nem „besúgórendszer”, hanem népgazdasági érdek! Meglát­ni a rosszat, a munkát aka­dályozó tényezőt, s ötletet adni a megszüntetésére, úgy gondolom, nem tartozik a besúgás fogalomkörébe ...! — Az előbbiekben szó esett már a szakember-utánpótlás­ról. Megyénkben miként se­gíthetnek a KlSZ-alapszer- vezetek ezen a szintén fon­tos területen, ,a szakmun­kásképzésben? — Rengeteg lehetőség van a segítségnyújtásra. Hadd kezdjem azzal, amit Varga Emma, a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulója mondott el a kong­resszus egyik szekcióülésén. Azt javasolta, hogy minden üzemi KlSZ-aldpszervezet teremtsen kapcsolatot egy út­törőcsapattal, s vigyék be a gyerekeket már ötödikes, ha­todikos korukban az üzem­be, a gépek közé. Az üzemi alapszervezetek lehetősége és felelőssége ezen a téren rendkívül nagy, mert egye­bek között rajtuk is múlik, hogy a leendő szakmunká­sok kedvvel, vagy ímmel-ám- mal lépnek-e be a gyárak kapuin. De nemcsak a nagy- vállalatokra vonatkozik ez, a mezőgazdasági üzemekre ugyanúgy, hiszen köztudott, hogy a termelőszövetkezetek is munkaerő- és szakember- hiánnyal küzdenek. S ha si­kerül a munkahelyeken meg­szervezni az ifjúsági szocia­lista brigádokat, már lép­tünk egyet afelé, hogy a le­hető legkisebb legyen a le­morzsolódás a tanulóévek, majd az első munkásévek alatt. — A fiatalok, a KISZ-kor­osztály tagjai rendkívül mozgásigényesek. Ez, vala­mint az a. tény, hogy napja­ink sokat emlegetett témá­ja a tömegsport, indokolja a kérdést: szűkebb hazánk­ban milyen feladatai vannak a KISZ-nek ezen a téren? — Azt mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy ne­künk alapvető gondjaink nin­csenek. Tardoson jól felsze­relt táborunk van, s Felső- tárkányban is minden tur­nusnak van sportprogram­ja. Mégis hadd ajánljak va­lamit az alapszervezetek­nek: használják ki, s ezt a jövőben szorgalmazzuk is, a megye remek adottságait, a természetjárás lehetőségét. Örömmel adtunk számot a kongresszuson is arról, hogy a 30 év — 30 kispálya-akciót teljesítettük. Ám azzal, hogy tavaly elkészült a harminc kispálya, nem tettük le a lapátokat: újabb pályák alapjait rakták már le a fia­talok. S ott vannak és ott is lesznek mindenütt — mint például az egri körcsarnok építésénél —, ahol csak se­gíteni tudnak. A terveinkben szerepel egyébként, hogy kapcsolatot teremtünk a Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la testnevelési tanszékével, a sporthivatalokkal., valamint az élsportolóinkkal, hogy közös összefogással leküzd- jük a ma még meglevő test- nevelő-tanárhiányt, s élénkít­sük a megye sport-, illetve tömegsportéletét — mondta befejezésül Kiss Sándor. ■: — Köszönöm a beszélge­tést. Szilvás Istváa *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents