Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

< > Kedd esti külpolitikai kommentárunk: > Hadilábon a valósággal > HANNOVERBEN FOLYIK a legnagyobb nyugatné­> met jobboldali párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ' háromnapos kongresszusa. Minden jel arra mutat, hogy j a 824 küldött, a vezérszónokokhoz hasonlóan, fontos vá- Í lasztási előjátéknak tartja ezt a tanácskozást — az utolsó l látványos propagandalehetőségnek a kora ősszel induló választási kampány előtt. A hannoveri hangok nem biztatóak. A jobboldali ellenzék nemcsak a belpolitikában kiáltott kígyót-békát a jelenlegi kormányzatra, hanem élesen támadta annak úgynevezett keleti politikáját is. Ettől már csali egy egé­szen kis lépés az enyhülés irányvonalának általános tá­madása és — mint várható volt — Hannoverben azonnal megtették ezt a lépést is. Helmuth Kohl, a párt vezére nam győzte óvni a bé­kepolitikától, az enyhüléstől hazáját és a világot. A kong­resszusi szószékről megismételte a hidegháború minden hívének — ennek a Bonntól Washingtonon, át Pekingig terjedő különös frontnak — azt a kedvenc, de persze megmagyarázhatatlan frázisát, hogy az enyhülés csak a Szovjetuniónak használ. A HANNOVERI LIDÉRCNYOMÁS a szó szoros ér­telmében megtestesíti mindazt, amire a szovjet kormány néhány nappal ezelőtt, még a CDU kongresszusa előtt kiadott nyilatkozata utalt: „Fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bizonyos körei, amelyék mindeddig a hideghá­ború dogmái szerint élnek és változatlanul hadilábon állnak a valósággal, megpróbálják tönkretenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kap­csolatokban történt...” Hannoverben pontosan, betűről betűre ez történik. Sommásan „kudarcnak” minősítik az 1970-es szovjet— nyugatnémet szerződést, az utóbbi évek egyik legjelen­tősebb megállapodását, ami hasonló megállapodások és egyéb pozitív fejlemények jótékony láncreakcióját indí­totta el. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy „siker” számukra a folyamat fordítottja lenne: a Kideg-, esetleg melegháború. „AZ .NSZK JÖVÖJE ÉS SORSA — hangoztatja a szovjet kormányközlemény — elválaszthatatlanul össze­függ az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel.” Ebben a vonatkotzásban megeshet, hogy a hannoveri hangok október elejére, a választások idejére bumerángnak bizonyulnak. Abból ugyanis, ami a CDU- kongresszuson elhangzott, talán újabb nyugatnémet sza­vazótömegek értik meg: életveszélyes lenne olyanokat hatalomra juttatniok, akik ennyire hadilábon állnak — a békével. Az SZKP és az MPLA sokoldalú kapcsolatai Brezsnyev fogadta az angolai miniszterelnököt MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden fogadta Lopo do Nascimen- tót, az Angolai Népi Köz­társaság miniszterelnökét. A. találkozón Lopo do Nascimento, aki hivatalos lá­togatáson tartózkodik a Szov­jetunióban, tolmácsolta a szovjet népnek, az SZKP- nek és a Leonyid Brezs­nyev vezette központi bi­zottságnak az angolai nép, az MPLA és Agostinho Ne- to elnök testvéri üdvözletét. Lopo do Nascimento megkö­szönte azt az önzetlen se­gítséget és támogatást, ame­lyet a Szovjetunió nyújtott az angolai népnek és törvé­nyes kormányának. Az angolai kormányfő tá­jékoztatott azokról az erő­feszítésekről, amelyeket or­szágában a gyarmati múlt felszámolására és a kizsák­mányolásmentes új társada­lom felépítése érdekében ki­fejtenek. Leonyid Brezsnyev üdvö­zölte az angolai népnek a nemzetközi reakció fölött aratott történelmi jelentősé­gű győzelmét, tolmácsolta a szovjet népnek a független­sége megszilárdításáért küz­dő köztársasággal, való szo­lidaritását. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón Brezsnyev és Nascimento megállapították, hogy a nemzetközi kapcso­latok alapvető kérdéseiben azonosak az SZKP és az MPLA nézetei. Hangoztat­ták a szocialista világrend- szer és a nemzeti felszaba­dítás erői közötti összefogás, az enyhülés további elmé­lyítéséért vívott közös küz­delmük történelmi jelentő­ségét. Leonyid Brezsnyev és Lopo do Nascimento megerősítet­ték azt a közös törekvésüket, hogy minden lehetséges esz­közzel hoezzájárulnak az SZKP és az MPLA közötti sokoldalú kapcsolatok megv szilárdításához, a Szovjet­unió és az Angolai Népi Köztársaság, a szovjet és az angolai nép közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséhez. Egyiptomi fegyverek a libanoni falangista terrorcsoportoknál Kérészty András, az MTI tudósítója jelénti: Izmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter magához ké­rette Libanon egyiptomi nagykövetét és élesen tilta­kozott Camille Chamomn- nak, a libanoni jobboldal egyik vezetőjének nyilatko­zata miatt. Chamorin kije­lentette, hogy a libanoni ia­langista jobboldal terror- csoportjai — beleértve az ő parancsnoksága alatt álló erőket is — a harcokban egyiptomi fegyvereket hasz­nálnak. Chamomi nyilatko­zata — írják az egyiptomi lapok — „azt a látszatot próbálta kelteni, hogy Egyip­tom a libanoni harcok során fegyvereket szállított a jobb­oldalnak”. Fahmi a libanoni nagykö­vetnek adott tájékoztatasa- ban nem tagadta az egyip­tomi fegyverek jelenlétét Li­banonban, de mint mondot­ta —, ezeket a fegyvereket HEVES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ szakképzett cukrászt keres a hevesi cukrászüzemébe. Érdeklődni lehet: Heves, Tanácsköztársaság tér 10. Afrikai szolidaritási hét A SZÖVTERV GYÖNGYÖSI IRODÁJA (Kossuth u. 40.) tervezői munkakörbe felvesz építésztervezőt, épületgépész tervezőt, statikustervezőt. A fenti munkakörök betöltéséhez főiskolai vagy egyetemi végzettség szükséges. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a SZÖVTERV Gyöngyösi Irodájában, Gyöngyös, Kossuth u. 40. Cukrász szakmunkásokat, betanított munkásokai felveszünk. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés: ÁFÉSZ, kereskedelmi főosztályán, Füzesabony, Rákóczi út 4. Telefon: 122. A MÁJUS 25-ÉN, a hagyo­mányos Afrika-napjávál megkezdődött szolidaritási hét a szocialista világ szá­mára korántsem jelenti azt, hogy erre az egy hétre kor­látozódik a nemzeti felszaba­dulásukért vagy a független­ségük megszilárdításáért és a társadalmi haladásért küzdő afrikai népekkel kialakult cselekvő együttérzése. A leg­újabb kort történelem min­den komoly kutatója egyet­ért abban, hogy a szocialista közösség megszületése és megerősödése az a tényező, amelyre támaszkodva az ed­dig felszabadult országok ki­harcolták a gyarmatosítók­kal szemben a függetlensé­güket. Mégis most már fél eszten­deje a Nyugat reakciós körei úgy tüntetik fel, mintha új jelenségről lenne szó. Amint a szovjet kormány május 21-i nyilatkozata a békeprogram­ról és az enyhülésről méltán állapította meg: „A nemzeti felszabadító mozgalom bár­milyen sikerét ürügyként használják felárrá, hogy a Szovjetunió külpolitikáját, expanzionizmussal, ideológiai kölonializmussal, má3 álla­mok ügyeibe való beavatko­zással vádolják.” Mindenki tudja, hogy ezt a dühödt propagandakampányt első­sorban az a vereség keltette, amelyet az imperializmus erői Angolában szenvedtek el. Mi volt a tét ebben az olajban, nemesfémekben és más természeti kincsekben oly gazdag, volt portugál gyarmaton? Nemcsak az a közvetlen anyagi haszon, amelyet a nagy nyugati mo­nopóliumok zavartalanul él­veztek Angolában, s amely nagy részétől azóta a meg­szilárdult népi hatalom meg­fosztotta őket. Az igazi tét az afrikai kontinens déli részén megkapaszkodott fehér ura­lom jövője volt. A “londoni Times már tavaly november 11-én, Angola függetlenné válásának napján megírta, hogy ennek az országnak a „szerencsétlensége” kulcsfon­tosságú stratégiai helyzeté­ben rejlik. Aki birtokolja Angolát, az könnyen ellenő­rizheti az Atlanti-óceánon a Fokföld felé irányuló keres­kedelmi és haditengerészeti hajóforgalmat. Angola határ- ország a felszabadult és a még faji és gyarmati elnyo­más alatt élő afrikai terüle­tek között. Ezért létesített a C1A an­nak idején légihidat, hogy Zairén keresztül felfegyve­rezze és ellássa a törvényes népi kormányra támadó sza- kadár szervezeteket és fegyve­res erőiket. Ezért lépte át a Dél-afrikai Köztársaság re­guláris hadserege Namíbián keresztül az angolai határt. Válságos napok köszöntöttek akkor a fiatal népi rendszer­re. LUANDA CSAK A TEN-, GER FELÖL remélhetett se­gítséget. És ez a segítség nem késlekedett. A Szovjetunió és más szocialista országok, el­sősorban Kuba, mindent megtettek, hogy a fiatal népi. kormány átvészelje a súlyos órákat, ellentámadást szervezhessen, amelyet ki(né- lyítve, néháhy hét alatt fel­szabadította az ország kulcs- fontosságú városait, kikötőit és nem egészen két és fél hónap alatt Angola egész te­rületét. Ez a segítség folyta­tása volt annak a minden Ol­dalú támogatásnak, amelyet az MPLA a portugál gyar­matosítok ellen vívott hosz- szú és elkeseredett harc esz­tendeiben kapott a szócialista világtól. Az angolai győzelem for­dulópontnak bizonyult az af­rikai népek szabadságküz- deimében. A stratégiai hely­zet úgy alakult, hogy a gyar­matosítók fontos erődországa, a fehér , telepesek,. Rhodesiája beszorult a független afrikai államok gyűrűjébe és ezzel elkezdődhetett a törvényte­len Smith-rendszer ostroma. Távolabbi perspektívában el­mondhatjuk, hogy Zimbabwe (Rhodesia ősi afrikai neve) népének győzelme elszigeteli és végveszélybe dönti Dél- Afriliát, amihez pedig külö­nösen az Egyesült Államok-, nak életbe vágó érdekei fű­ződnek. Csak egyetlen jel­lemző adat álljon itt arról, milyen mértékben elégíti ki az Egyesült Államok a ritka- íémszükségletét a Dél-afri­kai Köztársaságból: vanúdi- üm-, platina1- és mangánim­portja az 1969. évi 246 millió dollárról 1975-re 830 millió dollárra emelkedett. A kü­lönféle amerikai monopóliu­mok több mint hárommilli- árd dollárral érdekeltek, Dél- Ai’rikában. Ha a gyarmatosí­tásnak ez az utolsó afrikai bástyája is elesik, akkor be­fejeződik Afrika felszabadí­tásának sok évtizedes nagy' müve. AZ AFRIKAI SZOLIDA­RITÁS hetén élmondhatjuk, hogy a gyarmati rendszer a végét éli ezen a kontinensen. Minél erősebb a szócialista országok és a haladó világ szolidaritása a szabadságu­kért harcoló afrikai népek­kel, annál hamarabb születik meg a független afrikai or­szágok egysége, békés világa és valósul meg végleg az a jelszó, hógy. „Afrika legyen az afrikaiaké!” Szabó István Egyiptom a libanoni törvé­nyes kormánynak szállítot­ta az Arab Liga egy évvel ezelőtt hozott határozata nyomán. A bejrúti lapok arról ad­tak hírt, hogy Szarkisz a szembenálló _ felektől meg­kapta a hozzájárulást a tűz­szünet kihirdetéséhez és a kerekasztal-érteliezlet össze­hívásához. Szarkisz a francia nagy követtel folytatott tanács­kozásán üzenetet intézett Giscard d’Estaing elnökhöz és arra kérte, hogy „fagyasz- sza be” a francia békefenn­tartó erők Libanonba küldé­sére tett javaslatát. MADRID: A spanyol parlamentben vita kezdődött a gyülekezési szabadságjog bevezetéséről az országban. Manuel Fraga belügyminiszter előterjeszté­sében hangoztatta, hogy a kormány reformprogramjá­nak egyik legfontosabb pont­járól van szó. „Az intézmé­nyes rend lehet liberális anélkül, hogy anarchista len­ne” — mondotta. ATHÉN: Heves összetűzésekkel folyta­tódott kedden az athéni dol­gozók hétfőn kezdődött '48 órásra hirdetett sztrájkja. A görög általános munkásszö­vetséghez nem tartozó szak- szervezetek felhívására mint­egy 120 ezer munkás tiltako­zott amiatt, hogy a parla­ment hétfőn este elfogadta a jelentős korlátozásokat elő­irányzó új szakszervezeti törvényt. A bankok, szállodák, légi­társaságok és a városi közle­kedés sztrájkoló alkalmazot­taihoz, kedden csatlakoztak az építőipari dolgozók is. A rendőrség az Athén egyik külvárosában gyülekező több ezres tömeget könnygáz­bombákkal próbálta szétosz­latni. SPORTHÍR Magyar ifjúsági válogatott-* Heves megyei ifjúsági válogatott 8:0 (3:0) Előkészületi labdarúgó-mérkő« zés. Eger; 500 néző. V.: Osváth* Magyarorszag: Kiss — Tornai Giron, Farkas (Mater), Fejes (Pörögi), Hegedűs, Nagy, Gyi- mesi, Koroknál (Tokár), Csep« regi, Vincze (Péter). Heves megye: Schliff er (Nagy) — Erdélyi (Jánosi), Lengyel, Mi- halkó, Mudroczó (Jakab, Hor*» váth). Kelemen, Forgó, Fitalaj Endrész (Király), Hornomnak Kovács A. G.r Gyiraesi 3, Csepregi 2, Ko« roknai, Hegedűs, Péter. Az amerikaiak mentek és maradtak Ez év március 20-án az utolsó „harcoló” amerikai egység is elhagyta Thaiföldet. Az ország­ban csupán a. támaszpontok be­rendezéseinek „karbantartásá­val” foglalkozó katonai sze­mélyzet maradt. Megmaradtak azok a rádiölehallgató és táv­közlési bázisok, ahonnan a fel­szabadult indokínai országok elleni kémtevékenységet foly­tatják. Ezek között legnagyobb a lampurgi központ, ahol to­vábbra is 1300 amerikai katona állomásozik. Az országban levő támaszpontok összeköttetést biz­tosítanak a csendes-óceáni és ausztráliai, valamint az Indiai­óceán fontos hajóútvonalaií el­lenőrző amerikai bázisok között. A monokul titr ás gazdasággal rendelkező SiiOGU négyzetkilo­méter területű, 37 millió népes­ségű Thaiföld — a lakosság til­takozása ellenére ■— az amerikai támaszpont-rendszer fontos lánc­szeme maradt. Az ország gyar­matosítása a X VI. században Anglia és Franciaország beha­tolásával kezdődött, majd a XIX. század közepén az USA beavat- hozásával folytatódott* 1896-ban ,,Sziámi Királyság” néven üt­közőállam a brit (Burma) és a. francia (indokína) gyarmatok között. 1932-töl alkotmányos mo­narchia. 1939-ben felvette a Thaiföld nevet. A második vi­lágháborúban a japán megszál­lás alatt hadat üzent Nagy- Britanniának. az USA-nak ex Ausztráliának. Az 1947-ben lét­rejött katonai diktatúra az USA- val való gazdasági és katonai együttműködéshez vezetett. Az ország l954-től a SEATO (Dél­kelet-Ázsiai Szerződés Szerveze­te) tagja. Az I9ó8-as katonai puccs az USA befolyásának erő­södését eredményezte, így az ország az 1962-es laoszi válság« ban amerikai felvonulási terüle• tül szolgált. 1972-ben a térülőién levő tá+ maszpontokon 48 000 katona tel* jesített szolgálatot. Az itt létesí­tett amerikai repülőtereken 100 repülőgép állomásozott és indult bombater hével Vietnam. Kam*> bodzsa és Laosz fölé. hü, de Csuda jó: Május 27.—jtjNius s-íg EGYES TÁSKA- ÉS ZSEBRADIÓÍ1PUS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓ MINDEN IPARCIKK ÉS ÁFÉSZ SZARüZLÉtBEN, ÁRUHÁZBAN, VALAMINT A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN. m mim V 11l I L I ? »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents