Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-25 / 122. szám

„Fúj, süvölt a Mátra szele...” Paiócnap, Paradfürdön A meteorológiai előrejelzés miatt ezrek nyugtalankod­tak. Érthető is, hiszen hűvös, esős időt ígért vasárnapra, s ez bizony megnyirbálta vol­na a VI. palócnap nagy gonddal összeállított prog­ramját. A reggel valóban szokat­lan hideggel, s borús ég­bolttal köszöntött ránk. A buszok persze indultak. Jöt­tek az egri járás községei­ből, s a szomszédos Nógrád és Borsod megyékből. Az aggódó mondatokat lassan jókedvű terefere vál­totta fel. Aztán valaki dal­ba kezdett, s itt is, ott is m gél: többek között — Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nóg­rád megyei pártbizottság el­ső titkára, Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a He­ves megyei pártbizottság el­ső titkára, dr. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese, Hoff er István, a Nógrád me­gyei és Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács el­nöke, Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagyköve­te, J. A. Naumenko vezérezre­des, a varsói szerződés főpa­rancsnokságának magyaror­megbecsülését, közkinccsé tételét. it A beszéd után az ezerta­gú nagykórus mutatkozott be, méghozzá fergeteges si­kerrel. Ekkor már senki se állhatott ellen a dal varázsának, s végül a kö­zönség is együtt énekelt a szereplőkkel. A délelőtti program koro­nája az együttesek színes, látványos felvonulása volt. Elrobogtak a fogatok, majd a vendéglátó Párád képvise­lői jöttek: kisiskolások és fiatalok pazar népviselet­ben. Aztán szekerek gördültek, & felcsendültek a szebbnél szebb népdalok. Hét órakor már a legtöb­ben otthonosan mozogtak a festői hangulatot keltő Pa- rádfürdőn. A táncosok, az énekesek öltözékükkel bíbe­lődtek, készülődtek a bemu- tatko.zás előtti próbára. ★ Háromnegyed kilenc körül mindenki a hímzésekkel dí­szített tribün felé siet. Fent- ről nézve szemet gyönyör­ködtető látvány a népi vi- sejetek színpompás tarkasá­ga. Ezren gyülekeznek lenn: valamennyien a nagykórus­ban énekelnek majd. Megérkezik Vass Lajos, Erkel-díjas karnagy, s inté­sére indulhat a próba, fel­hangzik az első szám: „Tárná menti magyar gu­lyás vagyok én ...” Hát bizony még nem tö­kéletes az összhang, ám egy-két ismétlés után már megtalálják. Jöhet a következő dal: „Sört iszom én nem pá­linkát ...” Túl mordra sikerült a dal­lam. de az útbaigazító ta­nács nem marad el. — A férfiak úgy énekel­jék, hogy a közönség érez­ze: egyiket sem vetik meg. Jókora derültség, s máris javították a hibát. Még egy két jobbító meg­jegyzés, s aztán úgy megy minden mint a karikacsa­pás. Ezt közel húszezren mél­tatják, s már senki sem tö­rődik az egymás után vonu­ló esőfelhőkkel. ★ Tíz óra előtt néhány perc­cel az egri Helyőrség ze­nekara rázendít a Rákóczi- indulóra. A dísztribünre vonulnak a palócnap meghívott vendé­Fellépés előtt a kórus szági képviselője, Nógrád és Borsod megye országgyűlési képviselői, a szomszéd já­rások párt- és állami szer­veinek, a fegyveres testüle­teknek és az intézmények­nek a küldöttei. A pontos időt kakukkos óra jelezte, majd megszó­laltak a fanfárok, felidézve a „Fúj, süvölt a Mátra sze­le” kezdetű népdalt, a palóc­napok közismert szignálját. Ezután Kovács Bertalan, az egri járási hivatal elnö­ke nyitotta meg a palócnapi rendezvénysorozatot, majd Vaskó Mihály mondott ün­nepi beszédet. A Heves megyei pártbi­zottság első titkára utalt ar­ra, hogy népi kultúránk mindig nagy ■ figyelmet szen­telt a tavaszvárásnak és kö­szöntésnek. Számunkra ez a természeti jelkép társadal­mivá is vált, „hiszen törté­nelmünk során a nagy tava­szok a szabadságért, a hala­dásért, népünk sorsának megújulásáért vívott harcok időszakával estek egybe”. Megemlékezett az észak-ma­gyarországi palócság nehéz múltjáról, arról, hogy ez a kultúra áldásaiból kiszorított népcsoport mégis megalkot­ta sajátos művészi értékeit, erkölcsi-közösségi normáit. Hangsúlyozta: a múlt ha­gyatékának ezeket a rangos elemeit a jövő örökségévé kell tenni. Elismeréssel szólt az egyes csoportok munkájáról, a me­gyehatárokon túl is ismert eredményeikről, a hevesiek és a nógrádiak összefogásá­ról. Beszélt a palócnapok sokrétű programsorozatáról, az egyes kiállítások ma­gas színvonaláról. Rámuta­tott arra, hogy a népművé­szeti seregszemle minden eseménye azonos célt szol­gál : elősegíti tradícióink ezeket teherautók váltották: mindegyiken a hajdani élet képei, régmúlt idők, ma már kihalt szakmái, az egykori lakodalmak mozzanatai ele­venedtek fel. Vastaps fogadta a Vid- róczki együttes és a csehszlo­vákiai Kyjov város vendég­csoportjának lendületes be­mutatkozását, a tarnaleleszi- ek pergő ritmusú cigánytán­cát. Láttuk az ügyes Borsod megyei tardiakat és a do- maháziakat, a dalos szurdok- püspökieket, a fürgeléptu rétságiakat. Mennyi szín, mennyi ár­nyalat. Az ötletes, részletek­ben gazdag műsorblokkok szinte lebilincselték a figyel­met. Mintha el se telt volna egy óra... Az egerbocsiak túljutottak az első erőpróbán, s most már ők is nézőként szemlé­lik a felvonulást. Balogh Lászióné az elődök sikereit emlegeti: — 1937-ben még a fran­ciaországi Cannes-ba is elju­tottak, s ott is ünnepelték őket. Az ilyen eredmények vonzák az embereket. Én 1941-ben csatlakoztam a cso­porthoz, s amikor hosszú évek múltán újjászervező­dött, ismét jelentkeztem. Nem volt könnyű, mert a munka, a család — öt gye­reket nevelt fel — lekötöt­te, mégis szakított időt az asszonykórusra. — A nóta szinte megfia­talít, ilyenkor elfeledjük a gondokat. Ezt bizonygatja a 63 éves Tóth Márkné is, aki néhány nappal korábban egy rádió­riportban emlékezett a pa­lócság kulturális örökségére. — A szülőktől, a nagy­szülőktől vettük át, s sze­rencse, hogy van kinek to­vábbadni. Azt hiszem: hét unokám és két dédunokám közt is akad olyan, aki va­lamelyik e'gyüttes tagja lesz. Én is törődöm a fiatalok­kal, most az üveges táncot tanítom nekik. Társai szólnak közbe. — Méghozzá olyan fris­sen, olyan lendülettel, mint­ha ifjú menyecske volna. így szerepelnek itt a töb­biek is. Nem csoda, ha ha­marosan igazi majálisi han­gulat formálódott, hiszen a mintegy kétezer felvonuló változatos műsorral lepte meg a nézőket. Vígságot, önfeledt szóra­kozást kínált fiataloknak és időseknek egyaránt. Olyan kikapcsolódást, amelyet hosz- szú ideig nem felejtünk el. A baba ruhája szebb, vagy a miénk? Népdalcsokor palóc „a”-val — Délután a Sándor-réten A Sándor-rétnek — amely nem is annyira rét, mint in­kább a környező hegyek ka­réjában meghúzódó, hosszan elnyúló völgy — délutánra megelevenedtek, s táncra keltek májusi virágai. Leg­alábbis ilyen érzése lehetett annak, aki végigtekintett úgy egy óra körül a sötétzöld, kék és sárga sátra sora kö­zött hullámzó, keringő’, szí­nes népviseletbe öltözött tö­megen. Hiszen még az ér­deklődők közül is sokan hímzett blúzokban, ruhákban érkeztek a palócnapra. k A táncosok, a kórusok tag­jai, a népzenészek, a dalosok, és a lelkes nézősereg laci­konyháról lacikonyhára járva csillapították éhségüket!" szomjúságukat, aztán a gyep­re telepedve pihenték ki a fölvonulás fáradalmait, hogy a délutáni műsoron már is­mét frissek legyenek. Sokan a virslis, pecsenyés, hurkás tányérokból egyene­sen a színpad mellé ültek, így biztosítva előre a legjobb helyeket... Bár ki tudja, ők jártak-e jobban, vagy azok, akik fél háromtól ide-oda sétáltak, a deszkákból ácsolt két pódium között. Hát, persze, hiszen olyan nehéz volt eldönteni kiket is válasszon az ember. A mátraderecskei, vagy a pa- rádi népdalkórust, esetleg a Nógrádból érkezett egyházas- gergelyit,' vagy rimócit? Ki­nek tapsoljon a recski Körön­di Antalnak, aki oly gyönyö­rűen tárogatózott, vagy a makiári furulyásnak, Herczeg Ferencnek? Mit örökítsen meg a fényképezőgép, a mi- kófalvi, esetleg a bodonyi la­kodalmast? Na és hát azt is érdemes volt megnézni, ho­gyan ropják a sirokiak, áz egerbocsiak, de meg azt is, milyen tánc járja a borsodi Tardon és nógrádi Rétságon. Három megye 46 községé­nek csaknem száz műsorszá­ma ... Énekkarok — asz- szony- és férfikórusok, tánc­csoportok, kicsik és nagyok; együttesek, országosan elis­mertek, vagy csak nemrég ala­kulók. .., egymás után villan­tották föl a palócföld lakói­nak régi életét, hajdani hét­köznapoknak és ünnepeknek dalokban, táncokban ma is elevenen élő emlékeit. A le­ánykérést, a legénybúcsúz­tatót, a csúfolódókat, a lako­dalmi rigmusokat, a fonó énekelt, az erdőről, mezőről szóló dallamokat. Cered, Szajla, Szentdomon­kos, Andornaktálya, Karancs- keszi, Legend, Nagyvisnyó, Fedémes, Szilvásvárad,... akár a színes szoknyák úgy peregtek egymás után a mű­sorszámok. S egy idő után már nemcsak az ékes ruhák virítottak de kigyúltak, csil­logtak a szemek, megpiro- sodtak az arcok is. A színpad mellett, a muzsika ütemére nekifeledkezve billegtek a kislányok, hujjogtak a fiúk, s a szereplőkkel együtt dú- dolgatták az ismerős strófá­kat az asszonyok. — „Lássuk újra! Csinálják már mégegy- szer! Nézzétek már, de jól adják!” — röpködtek az el­Fokozni kell a gyűjtő- és feldolgozó munka tempóját Heves és Nógrád megyei képviselők tanácskozása j..és kész! — mondja a kyjovi együttes vezetője Régóta terv, és most si­került — az egyik legjobb­nak kínálkozó alkalomból — a Heves és Nógrád me­gyei országgyűlési képvise­lők együttes ülését megren­dezni. Az alkalmat a palóc­nap, a témát ezzel összefüg­gésben népi hagyományok megmentése és ápolása szol­gáltatta. Az együttes rendezvény színhelye Parádfürdő volt, ahol a palócnapok rendezé­sének a népi hagyományok gondozásának tapasztalatai­ról és időszerű feladatairól cseréltek véleményt a két megye országgyűlési képvi­selői. A napirend előadói: dr. Gordos János, a Nógrád megyei tanács és dr. Varga József, a Heves megyei Ta­nács elnökhelyettese hang­súlyozták, hogy társadal­munkban csakis az új. . a nemzeti kultúra töltheti be maradéktalanul sajátos funk­cióját. Enélkül nem alakul­hat ki és fejlődhet az em­berek marxista—leninista ideológián alapuló új tudata és a hazafiságot, az inter­nacionalizmust egyaránt ma­gába foglaló új nemzeti ön­tudata. Ezen a területen á Palóc­földön példásan jó és ered­ményes kutatómunka folyik — hangsúlyozták a képvise­lők az eddigi tapasztalatok ismeretében. Ugyanakkor azt is megemlítették, hogy a ku­tatás és a feldolgozás eddig csak egy bizonyos területet érintett, s így a munka nem teljesen átfogó jellegű. Pél­dául a népi építészeti ha­gyományok megmentése, il­letve átmentése — igen fon­tos és égető feladat. Ugyan­így a népmesék gyűjtése és feldolgozása — az egyéb hagyományok mellett — szintén lényeges tennivaló. A csóportülésen konkrétan felvetődött az igény — s ez teljes egyetértéssel találko­zott — olyan palócmúzeum létesítéséről, amely a hagyo­mányok, a szép szokások bemutatása mellett illuszt­rálja a palócság mai életét is. Írásos anyagok készül­nek, átfogó "monográfiák; például egy Heves megyei munkaközösség is nagysza­bású kiadványon dolgozik. A képviselők hangsúlyozták, hogy a gyűjtő- és feldolgozó munka tempóját fokozni kell, mert — tekintettél a forrásra, a hagyományok őrzőire —, sajnos, sürget az idő. Az értéket, amely e ha­gyományban rejlik, pénzben lehetetlen meghatározni. Szo­cialista kultúránk számára felbecsülhetetlen — mond­ták a képviselők a parád- fürdői tanácskozáson. ismer" kiáltások s persze csupa zárt „a”-val. Ahogy haladt előre a dél­után, a körhintát, céllövöl­dét, léggömbárust, a vatta­cukrost végigvizitálván mind többen gyűltek a pódiumok köré, s egyre jobban sűrűsö­dött a taps is. Kik tetszettek a legjobban? A kyjovi szlovák népi együt­tes fergeteges tánca, vagy a kétszer is kitapsolt felnémeti úttörő citerazenekar? Esetleg a hosszan ünnepelt Vidrócz- ki, vagy inkább a kisterenye- iek megujrázott előadása, ne­tán a csalfa dalokat olyan huncutul eléneklő Bíró K. Jánosné és citerázó párja? Sorrendet felállítani lehe­tetlen, hiszen ki tudná máso­dik vagy harmadik helyre utasítani azt a hagyomány- szeretetet, azt a buzgalmat, amellyel egy-egy község lá- kói felkutatták, megtanulták és bemutatták szülőföldjük legjellegzetesebb szokásait?_ Ki tudná pontozni azokat a téli estéket, amikor a falusi művelődési házakban, isko­lákban órákon át próbáltak öregek és fiatalok, készültek a nagy bemutatóra a hatod­szor megrendezett palócna­pokra. Éppen ezért az egri járási hivatal és a parádi üveggyár minden csoport munkáját egy-egy oklevéllel és kristályvázával jutalmaz­ta. A legkiemelkedőbb együt­tesek pedig, a bükkszentmái- toni, a balatoni, az egei bocsi, a hevesaranyosi és a megye- székhely Egri Csillagok .Tsz- énekkórusa, a felsőtárkányi táncosok, a mátraderecskéi és a bodonyi csoportok, a Borsodnádasdi Lemezárú- gyár, az egri ÁFÉSZ, az egri Finomszerelvénygyár, a pará­di ÁFÉSZ, a hevesi Háziipari Szövetkezet külön díjaiban részesültek. A jutalomosztással még korántsem ért véget a palóc­föld ünneplése. A falvak kül­döttei kis csoportokra oszol­va, egymással keveredve, egy-egy pohár bor mellett még sokáig énekelgettek a Tari-rétről, a Tárnáról, a manga nyájról, a Mátráról s mindarról a szépről, ame­lyet e vidék népe valaha is megörökítésre méltónak ta­lált. Az összeállítást írták: NÉMETI ZSUZSA katai Gábor PÉCSI ISTVÁN A fotókat készítette: PERL MARTON 1976. május S3., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents